Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1981-07-16 / 166. szám, csütörtök
1981 VII. 18. (ČSTKI — Varsóban a Lengyel Egyesült Munkáspárt IX., rendkívüli kongresszusának el sti napján emelkedett szólásra a szovjet pártkiildöttság vezetője. Viktor Grisin, az SZKP KB tagja, az SZKP Moszkvai Városi Bizottságának vezető titkára. Viktor Grisin, a LEMP IX., rendkívüli kongresszusán részt vevő szovjet küldöttség vezetője, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az SZKP Moszkvai Városi Bizottságának első titkára bevezetőben sok sikert kívánt a kongresszusnak, és tolmácsolta az SZKP Központi Bizottságának, a Központi Bizottság Politikai Bizottságának és személy szerint Leonyid Brezsnyevnek az üdvözletét. A kongresszusnak minden szovjet kommunista és dolgozó nevében sikeres tanácskozást kívánt. Az önök kongresszusa a szocialista Lengyelország számára nehéz időben ült össze. Sta- nistaw Kania beszámolója és a küldöttek felszólalásai vázolták azt a súlyos helyzetet, amelybe országuk a hosszan tartó és mély válság következtében került. Elhangzott, hogy a lengyel munkásosztály forradalmi vívmányait halálos veszély fenyegeti, elhangzottak itt felhívások olyan határozott akciókra, amelyek a szocializmus megszilárdítását segítenék elő. Őszintén reméljük, elvtársak. hogy a lengyel kommunisták rendkívüli fóruma teljesíti történelmi küldetését, és olyan határozatokat fogad el, amelyek hozzájárulnak az országban a helyzet normalizálásához. Ez nemcsak Lengyelország millióinak érdekeit fejezi ki, hanem megelégedéssel fogadják a Szovjetunió nemzetei, h szocialista közösség országai és a haladó erők is. Pártunknak a lengyelországi helyzettel kapcsolatos álláspontját tömören az SZKP levelében fogalmazta meg, amelyet ez év június 5-én küldött a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának. Önök valamennyien ismerik ezt a dokumentumot, amelyben az SZKP Központi Bizottsága elvtársiastul kifejezte aggodalmát « lengyelországi események alakulása miatt. Ezzel kapcsolatiján teljesen egyértelműen szeretnénk hangsúlyozni: úgy véltük és ma is az a véleményünk, hogy az ország kivezetése a válságból a lengyel kommunisták, a népi Lengyelország dolgozóinak ügye. Másrészt viszont pártunk és a szovjet emberek nem lehetnek közömbösek, ha egy testvéri szocialista országban a szocializmus sorsáról van szó. A Szovjetuniónak nem szokása, tiogy a bajban elhagyja barátait és szövetségeseit. Ezt mondta Leonyid Brezsnyev az SZKP XXVI. kongresszusán. Az ilyen internacionalista álláspont jelentősége annál is nagyobb, mert Lengyelország az imperialzimus és ügynökei részéről megmutatkozó fokozódó politikai és ideológiai nyomás célpontja lett. Lengyelországban a szocializmus ellenségei és azok. akik külföldről irányítják őket, a néphatalom megdöntése érdekében a legnagyobb csapást a LEMP-re összpontosítják. Befeketítik tevékenységét és arra törekszenek, hogy a múlt vezetőségének hibái beárnyékolják az emberek tudatában a szocialista Lengyelország sikereit. Mit adott a szocializmus Lengyelországnak? Valamennyiünk előtt világos, hogy elsősorban a lengyel állam függetlenségének és szuverenitásának biztosítékát és a területi kérdés végérvényes rendezését. A lengyel nép előtt első ízben nyílt lehetőség arra, hogy szabadon éljen, hogy hazájának eredeti területén fejlődjön, olyan határok között, amelyeket megbízhatóan véd a Varsói Szerződés tagállamainak egeysített ereje. A szocializmus másik jelentős sikere Lengyelország forradalmi átalakulása. A néphatalom egyszer s mindenkorra felszámolta az osztályelnyomást, a termelőeszközöket társadalmi tulajdonba vette, Lengyelországot a világ első tíz ipari hatalma közé emelte, a fővárost és más lengyel városokat újjáViktor Grisin beszéde a LEMP kongresszusán építette, biztosította a nemzeti kultúra felvirágzását és a dolgozók életszínvonalának emelését. A 35 év alatt annyi minden történt, ami más társadalmi körülmények között több évszázad alatt sem sikerülne. A szocialista fejlődés újabb látványos eredménye az, hogy Lengyelország, amely a múltban az imperialista nagyhatalmak játszmájában bábuként szerepelt, a nemzetközi közösség tekintélyes, elismert tagja lett. Mint a szocialista államuk közösségének tagja becsülettel hozzájárult Európa jelenlegi arculatának kialakításához. Teljes joggal elmondhatjuk, hogy a szocializmus Lengyelországnak azt biztosította, amit közösségünk többi országának: a legnagyobb értéket — a tartós békét. Mindezt Lengyelországnak és a lengyeleknek nem a burzsoázia adta, sem a földbirtokosok. Sem a nacionalista és más pártok, amelyek a háború előtt a hatalomért harcoltak, és végül az országot a nemzeti kaA kommunista mozgalom tapasztalatai azt mutatták, hogy a párt csak akkor képes sikeresen betölteni a tömegek szervezőjének és vezetőjének szerepét, ha a párton belüli demokrácia tudatos fegyelemmel párosul, ha a szavak és a tettek összhangja törvény a párt számára. A lengyel válság drámai tanulságai azt erősítik meg, hogy ott, ahol eltérnek a marxizmus —leninizmus általános törvény- szerűségeitől, az ellenséges erők azonnal megragadják az alkalmat a visszavágásra, és igyekeznek a régi társadalmi rendet visszaállítani. Az ellen- forradalom különféle hazug, demagóg jelszavakkal leplezi akcióit, hogy félrevezesse a munkásosztályt, s arra kényszerítse, hogy tálcán nyújtsa át a politikai hatalmat ősz tályellenségének. A néphatalom ellenségei lep lezik igazi szándékaikat, és mindenütt azt hangoztatják, hogy a szocializmus „megjavításán“ fáradoznak. Az ilyen tasztrófa szélére sodorták. Mindezt a munkásosztály és annak élcsapata, a kommunista párt adta hazájának a testvéri szocialista országok segítségével. Ezt csakis az elvakultak vagy az antikoimnunisták nem veszik észre. A szocializmus sikereinek elismerése természetesen nem igazolja az elkövetett hibákat. Az utóbbi hónapokban a kommunisták a LEMP KB üléseinek határozataiban, a kongresszus előtti vitában és most itt is a kongresszuson vitáznak ezekről a hibákról, keresik azok gyökereit és igyekeznek megtalálni az utat leghatékonyabb és leggyorsabb felszámolásukhoz. Amint azt ma már sokan tudatosítják, a hiányosságok nagy része abból származott, hogy a korábbi vezetőség eltért a párt tevékenységének lenini elveitől, hogy hiányosságok merültek fel a párt szervezeti és eszmei-politikai munkájában, hogy nem volt eléggé következetes az osztályszempont érvényesítésében, a gazdasági és politikai döntésekben. Ennek eredményeként megtörtént a legveszélyesebb, ami egy kommunista pártot fenyegetheti: a párt elszakadt a tömegektől. Legyenek ezek a hibák bármilyen súlyosak is, a lengyel kommunisták képesek helyreállítani a társadalomban a párt tekintélyét és a népnek a pártba vetett bizalmát. Az önök pártjának dicső hagyományai vannak, amelyeket a munkás- osztály és a lengyel nép érdekeiért vívott küzdelemben szerzett. Ez a párt győzelemre vitte a szocialista forradalmat, s vezetésével Lengyelország nagy sikereket ért- el a szocializmus építésében. Hisszük, hogy a LEMP képes leküzdeni a jelenlegi súlyos válságot, képes visszaverni a támadó ellenforradalmat, s képes tovább ve-, zotni az országot a szocializmus, a sokoldalú fejlődés, a népi szocialista Lengyelország felvirágoztatásának útján. Az említettek feltétele az, hogy teljes mértékben megúj- hodjon a LEMP harci képessége, hogy megszilárduljon ösz- szeforrottsága elvi, marxista— leninista alapon. „megjavítás“ híveinek nyilvánítják magukat napjaink reakciósai, elsősorban az amerikai imperializmus képviselői és a nyugatnémet revansisták. Nem világos talán, hogy mit remélnek ettől a jelszótól? Semmi másról nincs szó, mint a LEMP társadalomban betöltött vezető szerepének aláásásáról, később felszámolásáról, a néphatalom megsemmisítéséről, a magántulajdon és a kapitalista rendszer felújításáról. Ilyen „szo- cializmusra “ tőrekszenek. Ezért tartjuk rendkívül fontosnak lengyel elvLársaink törekvését. hogy pontosan meghatározzák a válságból kivezető programot, amely a szocialista rendszer megerősödéséhez és továbbfejlődéséhez vezetne. A marxista—leninista elmélet alkotó fejlesztése és alkalmazása figyelembe véve a nemzeti sajátosságokat, széles körű lehetőségeket biztosít a tervszerű szocialista gazdaság hatékonyabbá tételéhez, ahhoz, hogy a dolgozókat bevonják az állam irányításába, a szak- szervezetek és az ifjúsági szervezetek kezdeményező tevékenységéhez, a parasztok munkájának hatékonyabbá tételéhez és a tömegek politikai aktivitásának újabb formáihoz. Valóban javulást, a szocializmus tökéletesítését csak akkor lehet elérni, ha megőrizzük és megszilárdítjuk megmásíthatatlan alapját: a társadalmi tulajdont, a munkásosztály hatalmát ós a kommunista párt vezető szerepét. Egy-egy testvérpárt minden kongresszusa nemcsak az adott ország életének alapvető problémáival foglalkozik, hanem lehetővé teszi, hogy elemezzék a szocialista országok kapcsolatainak további fejlődését is. Az önök kongresszusának rendkívüli volta ezen semmit sem változtat. Ellenkezőleg, hiszen a szocializmus védelme Lengyelországban elválaszthatatlan a szocialista országok kollektív szervezeteiben való tagságától és szövetségi kapcsolataitól. Amikor az SZKP és a LEMP a második világháború után hozzáláttak a népeink közötti új kapcsolatok megteremtéséhez, a történelem nem könnyű örökséget hagyott rájuk. Ezért még inkább értékelni kell az alkotó munka azóta elért eredményeit. A szovjet—lengyel testvérbarátság és a fasizmus elleni harcban létrejött fegyverbarátság az új élet építése során nyújtott internacionalista kölcsönös segítséggel egészült ki. A Szovjetuniót és Lengyelországot most a társadalmi tevékenység minden területén szoros egyenjogú kapcsolatok kötik össze: a gazdaság ban, a politikában, a kultúrában. Ez az együttműködés már sokat adott a két ország népének, s a barátság és a ro~ konszenv anyagi alapjává vált. A szocializmus ellenségei most a kommunisták e nemes munkájának eredményeit akarják megsemmisíteni, de nemcsak a kommunistákét, hiszen a szovjet—lengyel barátság megszilárdításához az Egyesített Néppárt, a Demokratikus Párt, a Szocialista Ifjúsági Sző vétség, a Szovjet—Lengyel Baráti Társaság és más társadalmi szervezet is hozzájárult. A jelenlegi válság nagy pró bának veti alá a szovjet—lengyel barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésben rögzített elveket. Bizonyára önök is tudják, hogy a Szovjetunióból Lengyelországba állandóan érkezik a kőolaj, a földgáz, a vasérc, a gyapot, a fa és más olyan létfontosságú szállítmány, amelyet a Szovjetunió a világpiaci árakhoz viszonyítva alacsonyabb áron ad el Lengyelországnak. Népgazdaságunknak nincs fölöslege ezekből a nyersanyagokból és árukból, így hál mindez a szovjet népnek a szocialista Lengyel- országhoz fűződő valóban testvéri kapcsolatát bizonyítja. A szovjet népgazdaság számára viszont nagy jelentőségűek a lengyel ipari termékek. Hasznosnak tartjuk, hogy továbbra is fejlesszük a két fél javára a gazdasági együttműködést. Ez megköveteli, hogy pontosan teljesítsük a vállalt kötelezettségeket és megköveteli, hogy megértsük: a kooperációs kapcsolatok megzavarása érezhető károkat okoz a testvéri országok népgazdaságának. Engedjék meg. hogy kifejezzem meggyőződésemet: a szovjet—lengyel barátság szilárd és megbonthatatlan marad az ellenséges támadások ellenére, s hogy Moszkva és Varsó a korábbiakhoz hasonlóan vállvetve fog harcolni a békéért és a szocializmusért. A nyolcvanas évek elejére az Imperializmus, de elsősorban az amerikai imperializmus agresz- szivitásának megerősödése volt a jellemző. A washingtoni kormány terrorizmusnak nevezte a nemzeti és szociális felszabadulásért vívott harc minden megnyilvánulását, s egyre jobban és nyíltabban folyamodik erőszakhoz a forradalmi mozgalmak elleni harcban. Különösen veszélyes Washingtonnak az a törekvése, hogy a szocialista közösséggel szemben katonai fölényre tegyen szert, valamint a Nyugat által ösztönzött lázas atomfegyverkezés újabb fordulója. Az Egyesült Államok globális stratégiájában megvan a szerepe a lengyel válság kihasználásának is. A világreakció nem titkolja szándékát, hogy meg akarja gyengíteni Lengyelországot mint a szocialista közösség láncszemét és ezzel akarja aláásni a közösség egyesített erejét. Mindenki előtt világos, milyen veszélyt jelentene Európa és a világbéke számára a Jelenlegi erőegyensúly fölbomlása földrészünkön é^ a világon. A szocialista országok tudatosítják az imperializmusnak és szekérlolólnak szándékait és természetesen semmiképpen sem engedik meg, hogy e terveket végrehajtsák. Népeink túl drágán fizettek a békés élethez való jogért ahhoz, hogy megengedjék a második világháború eredményeinek megsemmisítését, hogy megbontsák a szocialista országok testvéri szövetségét, amely a béke és a népek biztonságának megbízható zálogaA kiéleződött nemzetközi helyzetben a szocialista országok népei fokozzák a harcot a béke megőrzéséért és az atomháború veszélye ellen. Elvtársak, önök tudják, hogy az SZKP XXVI. kongresszusán számos kezdeményező javaslatot terjesztettek elő, amelyek a szovjet béke programhoz kapcsolódnak. A Szovjetunió Legfelsőbb l’anácsa a közelmúltban felszólított minden parlamentet és népet, hogy törekedjen a vitás nemzetközi kérdések tárgyalásokkal való megoldására. Államhatalmi szervünk felhívásának az az értelme, hogy megfékezzük az alomőrületet. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy Európa és a világ közvéleménye pozitívan fogadja ezt a felhívást. Viktor Grisin felszólalásának végén meggyőződését fejezte ki, hogy a LEMP IX., rendkívüli kongresszusa harci programot ad a politikai és gazdasági válság leküzdéséhez, s a szocializmus pozícióinak megszilárdításáért vívott harc jelentős sza-> kaszává válik. GENF Szovjet felszólalás a leszerelési bizottságban (ČSTK) — A genfi leszerelési bizottság ülésén felszólalt Viktor iszraeljan, a Szovjetunió képviselője. Beszédében ikijelen tette, hogy a radiológiai fegyverek betiltásáról szóló megállapodás kidolgozásának mielőbbi befejezése ugyan kicsi, de ennek ellenére nagyon jelentős hozzájárulás lenne a fegyverke zés korlátozásához. A mind bo nyolultabb nemzetközi légkörijén ez a kis lépés is jobb, mint a stagnálás. Viktor Iszraeljan felszólítotla a leszerelési bizottság tagjait, legyenek meg mindent annak érdekében, hogy a radiológiai fegyverek betiltásáról szóló megállapodás tervezetét még a jelenlegi ülésszakon jóváhagyják, és az ENSZ rendkívüli leszerelési ülésszaka elé terjeszthessék mint a bizottság munkájának konkrét eredményét. Reményét fejezte ki, hogy n hónap végén megvalósulhat a bizottság és 'kiemelkedő szakemberek közös tanácskozása. Az ülésen az Egyesült Államok és Nagy-Britannia visszautasította azt a javaslatot, hogy munkacsoportokat hozzanak létre, amelyek a nukleáris fegyverek általános és teljes betiltásával, valamint a nukleáris leszereléssel foglalkoznának. Az amerikai és a brit képviselő kijelentette, hogy még nem jött el az idő az ilyen viták számára. Az amerikai 'kormány állítólag majd csak most értékeli át politikáját a nukleáris fegyvereket illetően. A két ország tízzel az álláspontjával szembe kerül a 40 tagú leszerelési bizottság többségével. Üjabb IRA-fogoly éhségsztrájkja (ČSTK) — Az északír Long Kesh internáló táborban egy újabb önkéntes kezdett éhség- sztrájkot azért, hogy politikai fogolyként kezeljék. A harmincegy éves Natt Dnv- lin tegnap utasította vissza első ízben az élelmet. Ekkor temették ugyanis a hatodik éh- ségsztrájkolót. Martin Hursont, aki hétfőn halt meg. Viktor Grisin beszédet mond a LUMP IX., rendkívüli korigresz- szusán (ČSTK-felvétel) Kétes biztosíték (ČSTK) — Allan Romberg, az amerikai külügyminisztérium képviselője biztosította Indiát, hogy „nem ikell félnie“ azoktól a (katonai szállítmányoktól, amelyeket Washington a közelmúltban ígért a szomszédos Pa- ikisztánnak. Ezek a fegyverek állítólag csak „a szovjet katonai veszély elleni védelemre szolgálnak.“ Az indiai kormány a közelmúltban aggodalmát fejezte (ki amiatt, hogy a Pakisztánba irányuló amerikai fegyverszállítmányok kedvezőtlenül hatnak a dél ázsiai helyzetre.
