Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1981-07-16 / 166. szám, csütörtök

A jó hírnév becsületéért Segített az elvtársi bírálat # Négy pártcsoport, tizennégy javaslat £ Ütemesebb értékesítés, javítószolgálat Megártott volna az olomouci SIGMA nemzeti vállalatnak a hírnév? A szivattyú- és öntöző- müveket gyártó és szállító leg­nagyobb, szinte monopolhelyze­tű vállalat nevét, emblémáját jól ismerik a szlovákiai üzemek, főleg a mezőgazdasági üzemek gépesítői. És mostanában gyak­ran emlegetik. Leginkább az al­katrészhiánnyal kapcsolatosan. Ahogyan például a XVI. párt­kongresszus tanácskozásán a Kacinai Efsz küldötte is tette, vagyis bírálva. Mit tettek a hírnév becsületé­ért, az eredményesebb készlet- gazdálkodásért, az ütemesebb értékesítésért a vezérigazgató­ság kereskedelmi részlegének kommunistái? Zdenek Pohrížček elvtárs, a pártbizottság fiatal, 33 eszten­dős elnöke, a nála majd húsz évvel idősebb, pártbizottsági tit­kár, Bretislav Kalabis elvtárs válaszolnak erre a kérdésre. — Köszönettel vettük a bírá­latot — magyarázzák, — bár utólag kitűnt, hogy az említett földművesszövetkezet megren­delésének tételeiből csak mint­egy húsz százaléknyit nem tud­tunk azonnal kiadni. A jól meg­fogalmazott, jó szándékú bírá­lat, az igazi, elvtársi bírálat azonban segített. Elmondják, hogy azonnali, operatív intézkedések nyomán ütemesebb lett az értékesítés. Ezt a következő tények bizo­nyítják: az év első felében 69 millió korona értékű áruval töb­bet szállítottak a tervezettnél, a kereskedelmi forgalom tervét 53,6 százalékra teljesítették, a reszorthoz tartozó 62 vállalat tevékenységének legutóbbi érté­kelésekor hatodik helyezést nyertek. — Mindez persze mások sze­mében olyan sikernek tűnhet, ami átmeneti — véli a pártel­nök, — gyorsan tenni kell vala­mit, mert mint a mesében, az ajtó előtt morog a farkas, hát összeszedik maradék erejüket... Többről van szó. Másról. Azonnal pontosít Kalabis elv­társ: — Igyekszünk feltárni nem­csak a hatékonyabb munkát gát­ló hibákat, fogyatékosságokat, hanem az azokat előidéző oko­kat és azokat az elvtársi, embe­ri viszonyokat, amelyek a veze­tés színvonalától, a vezetői munkastílustól függnek. A párt- bizottság .állásfoglalásával, elő­remutató tanácsaival segíti a kereskedelmi részleg, a vezér- igazgatóság munkáját. Sorra vesszük azon nyomban, hogy mi történt a XVI. párt- kongresszust követően az 50 ta­gú pártszervezet életében. A kongresszusról Josef Cabel mérnök számolt be. Ismertette a kongresszusi határozatokból a vállalatra, a kereskedelmi részlegre vonatkozó feladatokat is. — Érdekes, értékes volt ez a beszámoló — mondja a pártel­nök —, de mivel tudjuk, hogy az ilyen gyűlést több dolog be­folyásolhatja, kiváltképpen a pillanatnyi hangulat, és a felve­tett kérdések a folyamatot mu­tatják. a , szubjektivizmustól mentesebb álláspont kialakítása érdekében a pártcsoportoknak írásban is kiadtuk. Természete­sen, azzal a feladattal egyide­jűleg, hogy vitassák meg, tegye­nek javaslatokat, terjesszék elő észrevételeiket, elképzeléseiket. A beszámolóban, mely ilyen módon a pártcsoportok elé ke­rült, sok egyéb feladat között két, nagyon fontos, szinte döntő jellegű szerepel. Egyik: az üte­mesebb értékesítés. Másik: a szerviz, vagyis a javítószolgálat megszervezése. Mindkettő célja: a vásárlók igényeinek nagyobb fokú, az eddiginél jobb minősé­gű kielégítése. És hogy mindez nemcsak szó­lam, a pártelnök az ablakhoz lép, rámutat a szemközti csar­nokra. — Tessék, nézzék meg! Ott rendeztük be a központi raktá­rai, és ott kezdi meg néhány hét múlva működését a közpon­ti elárusító üzem. A pártcsoportoknak tehát az volt a feladatuk, hogy az új központi elárusító üzem és a javítószolgálat megszervezésé­vel kapcsolatos javaslatokat dol­gozzák ki. Egyik sem könnyű, hiszen az országban 32 elárusí­tó egység működik, csoportosí­tani, egyesíteni kell működé­süket, a javító szolgálat meg­szervezése pedig merőben új feladat. Tizennégy javaslatot terjesz­tett elő a pártszervezet négy csoportja. A Mária Marková ve- zeLte csoport, egyebek közt azt indítványozta, hogy tekintettel az új, központi raktár 13 száza­lékkal kisebb méretű mozgási, manipulációs területére, gyor­sítani kell a technológiai mo­dernizálást. És persze, konkrét, szervezési intézkedéseket java­solt. A Karéi Procházka vezette pártcsoport: a javítószolgálat megszervezésével kapcsolatosan a belső tervezés, a programozás, valamint az igények felmérése tennivalóit határozta meg, konk­rét javaslatok előterjesztésével egyidejűleg. A Vzdislav Mása vezette pártcsoport pedig az el- árusítással összefüggő informá­ciók feldolgozására vonatkozó legsürgősebb tennivalókat hatá­rozati javaslatként terjesztette elő. A Bretislav Kalabis vezette pártcsoport a kádermunka fela­dataival kapcsolatosan jelentet­te be, hogy véleményük szerint mit kell tenni a pártellenőrzés fokozása érdekében. — Ügy tapasztaljuk, hogy a vezérigazgatóságunk véleménye egyezik a miénkkel — mondja a pártelnök, — mert a munka javuló hatásfokára vonatkozó állásfoglalást, tanácsot sürgetve kéri, tehát a pártbizottságunk összesíteni, egységesíteni fogja a pártcsoportok javaslatait. Ez lesz a következő lépés. Szóval, nem könnyű saját hír­nevük nyomában lépkedni, de bátrak, erősek ezek a lépések. És hihetünk a pártelnök ígére­tének, aki tudva, hogy honnan jöttünk, csekély magyar nyelvi ismeretéből felidézve néhány szót, tört magyarsággal, a szi­vattyú- és öntözőművekkel dol­gozó gépesítőknek üzenve ezt mondja: holnap még jobb lesz, elvtársak. HAJDÜ ANDRÁS A Sárréti (Blahová, dunaszerdahelyi — Dunajská Streda — járás j Efsz-ben befejeztek az őszi árpa aratását több mint 200 hektáron. A búzát 410 hektárról kell betakarítani. A képen: kazlakba rakják a szalmát (Blažej Palkovič felvétele — ČSTK) Propagandatevékenység — aratás idején Az aratás mindig egyik legfontosabb — ha nem a legfon­tosabb — gazdasági érdekű ügye s közösségi eseménye volt a falunak. Rendkívüli fontosságát tanúsíthatják többek közt a régi idők óta rendezett aratóünnepélyek is, amelyek be­cses hagyományát mindmáig megőriztük és ápoljuk, sőt or­szágos ünnepélyekké emeltük. A járási pártbizottságok közelmúltban tartott plenáris ülésein is széleskörűen és hehatóan foglalkoztak az aratási s általában a nyári terménybetakarítási munkálatok poli­tikai-szervezési előkészítésével. A szokványosat meghaladó gondoskodásról győz meg bennünket például a komáromi (Komárno) járási pártbizottság múlt csütörtökön tartott plenáris ülésének tanácskozása. Határozatilag jóváhagyott programjuk szerint a korábbiaknál nagyobb erőbedobással végzik agitációs és propagandatevékenységüket e rendkívül alapos munkaszervezést és fegyelmet megkövetelő nyári időszakban. A járás területén állandó jelleggel 46 agitációs központ működik, a nyári munkák idejére azonban átmene­tileg 76-ra növelték számukat. Az agitációs központok munkatársai, nemkülönben a párt- szervezetek agitátorcsoportjai a szövetkezetek s az állami gazdaságok vezetőivel együttműködve állandó kapcsolatban lesznek az aratásban részt vevő dolgozókkal, és szükség szerint agitációs munkát végeznek körükben. A másik agitációs forma nem kevésbé mozgósító jellegű. Tájékoztató jellegű, sokszorosított aratási híradókat adnak ki, amelyek rendszeresen tájékoztatnak a határban folyó aratási munkák állásáról, eredményeiről, a felmerülő prob­lémákról, értékelik a teljesítményeket, azonkívül riportok­ban megszólaltatják a legjobb dolgozókat, a kombájnosokat, a gépjavítókat, s mindazokat, akik munkájukkal nagyobb igyekezettel és mértékben járulnak hozzá a magasabb ter­méshozamok eléréséhez. A szövetkezetek saját aratási hír­adókat is szerkesztenek — a búcsiak például naponta, s már reggel megjelentetik, hogy idejében eljusson az érdek­lődők kezébe. Az említetteken kívül megkülönböztetett gondot fordíta­nak a szemléltető agitációra is — mint a legnagyobb tö­meghatású propaganda ás közvéleményformálás sajátságos eszköztárára. Ebből a komáromi járásban hagyományosan jó színvonalon művelt agitációs formából különösen kiemel­kedik az ún. nagy szemléltető agitáció, amelyből több mint 900 készül erre az időszakra, s amelyben elsősorban a per- beteiek (Pribeta), a búcsiak és a naszvadiak (Nesvady) je­leskednek — hogy csak kapásból említsünk néhányat. Fel­tehetőleg máshol sem hanyagolják el a politikai s egyben gazdasági propagandának és agitációnak ezt az eléggé el­terjedt formáját, hogy más járásokban is hasonlóképpen él­nek ezzel a lehetőséggel is. Elég gyakran látunk azonban a szemléltető agitáció cél­jából felállított tablókon és kifüggesztett faliszekrényekben elavult agitációs és propagációs anyagokat, megsárgult fényképeket, foszladozó plakátokat, sőt több hónapos, nap- szítta transzparenseket is. Ilyen helyeken nemcsak a köz­ségek, települések rendezettségével, külső csínjével törőd­nek vajmi keveset, de nem becsülik eléggé az ünnepi al­kalmakat, a különböző társadalmi megmozdulásokat, közö­sen végzett munkájukat — tulajdonképp önnönmagukat sem. Pedig — hogy a témánál maradjunk — az aratók sem csak a fizetésükért végzik fárasztó munkájukat a tikkasztó hőségben, hanem becsületből — meg a közösségi érdekek öntudatos felfogásából is. így hát a szóban forgó propa­gandatevékenység által minden dicséretet, népszerűsítést megérdemelnek. A komáromi járásban tehát jól szolgálják ezt az ügyet is. Követésre méltó példa! MIKUS SÁNDOR Munkáscsalád az Avia gyárból A Mimoüi Gép- és Traktorallo- más mezőgazdasági gépjavító műhelyének dolgozói évente 15 millió korona értékben újítanak fel elhasznált gépeket és gép- alkatrészeket. Felvételünkön: Wolgang Wolf munka közben (.Karéi Vicék felvétele — ČTK) Nincs is talán, aki ne ismer­né őket a teherautókat és V3S típusú gépkocsikat, valamint re­pülőgép-alkatrészeket gyártó prágai Avia üzemben. Munka­társaik nem ok nélkül beszél­nek róluk tisztelettel: megér­demlik az elismerést. Jaroslav Beránek fél évszá­zaddal ezelőtt ipari tanulóként, majd egyszerű munkásként kezdte pályafutását a gyár­ban, de mert hivatásának te­kintette a munkáját, ma szak­ember a javából, akinek a gép- alkatrészek tervezésé és szer­kesztése volt a vesszőparipája. — Ha valamin a fejét töri, hallgatagon jár-kel, nyugtala­nul alszik, néha még beszél is álmában. És mert nem lehetek a segítségére, legalább nem zökkentem ki a gondolataiból — mondja Vera asszony, a fe­lesége. így születtek meg Jaroslav Beránek újítási javaslatai, mint például az Iljusin gépek hen­gereinek a felújítása, összeállí­tásuk és megmunkálásuk tech­nológiai módosítása. A jármű­vek tömítőgyűrűinek speciális krómozása és hegesztése, vagy akár a plexiüvegből készült sablon, amelynek köszönhetően több munka is megtakarítható. És így folytathatnánk, a sort, mert Beránek elvtárs újítási ja­vaslatainak az értékét legalább két és fél millió koronára be­csülik az Avia gyárban. — Nem vagyok mindentudó — szerénykedik. — Előfordult, hogy egymagam képtelen vol­tam megbirkózni valamilyen problémával, de nem adtam fel. A helyes megoldás érdekében többnyire a szakemberekhez, mindenekelőtt a gépszerkesz­tőkhöz, esetleg a hegesztőkhöz fordultam segítségért. Sok min­dent megtanultam tőlük. Útba­igazításukért ma is hálás va­gyok. Fiatalos mozgása, fürge já­rása, egyenes testtartása lát­tán senki sem hinné Jaroslav Beráneltről, hogy már betöltöt­te a hatvanötödik életévét. — Miért nem megy még nyugdíj­ba? — kérdezgetem tőle. — Még nem gondolok a megérde­melt pihenésre — hangzott a válasz. — Nem fáradtam el, miért ne dolgoznék tovább, ha örömöt szerez a munka? Oda­haza egyedül csak az időt hes- segetném, hiszen csak itt, a társaim körében érzem igazán jól magam. Nem könnyű ugyan­is elszakadni az olyan kollek­tívától, amely évek óta jóban — rosszban összetart. — Nyug­díjba majd együtt megyünk az asszonnyal — fűzi tovább a gondolatot. Addig azonban dolgozni, alkotni akarok. Mun­ka közben ugyanis nem unat­kozik az ember és arra sincs ideje, hogy ostobaságokon, pél­dául az évek múlásán, vagy az öregedésen törje a fejét. Vera Beránkovát, az egykori varrónőt, a fasiszta megszállás idején, mint munkásnőt kény­szermunkára jelenlegi férje mellé osztották be a repülő- gépgyárba. így ismerkedtek meg, de csak a felszabadulás után kötöttek házasságot. Csak­hamar a kislánya, Jana is meg­született, aki ma a férjével együtt ugyancsak az Avia dol­gozója. Gyermekgondozási szabadsá­gon volt még, amikor csapat- vezető lett a gyár pionírtábo- rábah. — Mindig is szerettem a gyerekeket, bánni is tud­tam velük, tehát nem volt okom elutasítani ezt a szá­momra megtisztelő ajánlatot — emlékezik. — Időközben a munkahelyemre is visszatértem, a galvanizáló műhelybe. A szí­vem visszahúzott a kádak kö­zé, még a kigőzölgések sem riasztottak vissza ettől a kör­nyezettől. De a gyerekekről sem tudtam lemondani. A ked­vükért tizennyolc éven át minden szünidőt a pionírtábor­ban töltöttem. Társnői szerint Vera asz- szonyt a kicsinyek édesanyjuk­ként szerették. Akiket a tábor­ban a honvágy gyötört, azok­kal külön foglalkozott. Mesélt nekik és amikor lefektette őket, csókkal búcsúzott tőlük, akár a mamájuk. Vera Beránkovát, a galvani­záló műhely szocialista mun­kabrigádjának a vezetőjét az Általános Gépipari Miniszté­rium szakágazatának legjobb dolgozói között tartják számon. Társadalmi tevékenysége és lelkiismeretes munkája elis­meréseként a nemzetközi nő­nap alkalmával már másodíz­ben vett részt fogadáson a prá­gai várban. Aktív tagja a nőszövetség­nek, a szakszervezetben pedig a társadalombiztosítási bizott­ság elnökeként az üdülésekkel kapcsolatos teendőket intézi.- Kisebb tisztségeket a lakhelyén is betölt, mert — amint mond­ja — szereti az embereket, szí­vesen dolgozik értük. Igyek­szik mindenben az édesapja példáját követni, aki nyolcvan éve ellenére még mindig a nemzeti bizottság aktivistája és az utcai pártbizottságban is te­vékenykedik. Vera asszony nem tagja a pártnak, mégis kommunista. Erről tanúskodik egész élete, munkája, gondolkodásmódja. Különösen a férjére büszke. El­mondja róla, hogy 1947-ben lé­pett be a pártba, s azóta szá­mos tisztségben megállta a he­lyét. öt éven át tagja volt az üzemi pártbizottságnak is. Nem csoda, hogy az évek során őis számos elismerésben, kitünte­tésben részesült, akár a fele­sége. Férj és feleség mindketten sokat tettek a társadalom ér­dekében. Boldog család. Ha visszatekintenek gyümölcsöző éveikre, termékeny, gazdag éle­tükre, elégedettek lehetnek. Tudják, miért fáradoztak. Ezért nem kímélik magukat ma som. — Hiszen létbiztonságban, gondtalanul élünk, mindenünk megvan — mondják —, nem úgy, mint egykor, a munka- nélküliség idején. Erre a tény­re hívták fel gyermekeik fi­gyelmét, erre oktatták őket és ezt kellene tudatosítaniuk a mai fiataloknak is, hogy meg­becsüljék mindazt, amiben a szocialista társadalomban ré­szük van. KARDOS MARTA 1981. VII. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents