Új Szó, 1981. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1981-06-13 / 138. szám, szombat

Ne tükörfordítást Ä helyhatározói kül- és belviszonyt kifejező alakok használata a magyarban sem választható élesen külön. Nemcsak a helységnevek, hanem a köznevek ragozásában is tapasztalható kettősség (a sapka a fejében vagy fején van, orrba vagy orr on vágja stb.). Néha területi használati különbség van a kétalak kőzött: a csallóközi ember a temetőbe megy a sírokhoz, az északkeleti nyelvjárásterületi a temetőre (a temetőbe már nem a saját lábán megy). De előfordul, hogy bár nem külviszony kifejezéséről van szó, mégis külviszonyragot használunk, mert a bel- és a külviszonyragos alak között árnyalati különbséget érzünk: az iskolába jár a gyermek, de iskolára (tanfolyamra) küldik a tisztségviselőt; a konyhában tartózkodik valaki, de a konyhán (mint munkahelyen) dolgozik; az erdőbe« sétál, de az erdőn (mint munkahelyen) dolgozik; az irodában ül, de az irodán (mint munkahelyen) dolgozik stb. A szállodával kapcsolatban nemcsak a szobában, hanem a szobán alak is használatos. A szlovák is használja ilyenkor a v ízbe (szobában) mellett a na ízbe (szobán) szerkezetet; ezt a diákotthonok, kollégiumok szobáira is átvitte, sőt magukra a diákotthonokra, kollégiumokra is. így nálunk a magyarban is gyakori, sőt általános a diákok között ezeknek a tükörfordítása: a 328-as szobán fogunk tanulni — budeme sa ucif na ízbe őíslo 328; az internáton lakik — byva na internáte (helyesen: diákotthonban, kollégiumban, esetleg internátusban). Sőt a szlovák a do skoly (iskolába), v skole (iskolában) mellett a na Skolu (iskolára), na skole (iskolán) szerkezetet a tanulók iskolába járásával, valamilyen iskolában való tanulásával kapcsolatban is gyakran használja, s ezeknek is gyakori a magyar fordításuk: középiskolára jár (h.: középiskolába); gimnáziumon tanul (h.: gimnázium ban]. De nemcsak a tanulókkal, hanem a pedagógusokkal kapcsolatban is gyakran használatos a na Skole, na skolu szerkezet iskolán, iskolára megfelelője, amikor a munkahelyüket jelölik vele: alapiskolán, középiskolán, vagy gimnáziumon íanít; alapiskolára, középiskolára vagy gimnáziumra megy tanítani. Sokszor védik is ezt a ragozásmódot, rámutatva arra, hogy a magyar nyelv is használja a külviszonyragos alakokat a belviszonyragosak helyett, ha ezek a munkahelyek jelölik (pl. konyhában — konyhán, irodában — irodán). Valóban így van, de az iskola szó ragozásában nem alakul ki (iskolán = tanfolyamon). Csak a főiskola öszszetett szót látjuk el külviszonyragokkal hasonló viszonyok kifejezésére az egyetem analógiájára. A megszokott ragozásmód tehát ezekben az esetekben is a belviszony ragozás (alapiskolában, középiskolában, gimnáziumban tanít; alapiskolába, középiskolába, gimnáziumba megy tanítani). Még kevésbé menthető az oktatási szervek felügyeleti vagy ellenőrző látogatásával kapcsolatban a külviszonyragos alakok használata: ma egy középiskolán végez ellenőrzést — dnes robí inSpekciu na niektorej strednej skole (h.: (középiskolában); a tanfelügyelő holnap alapiskolára megy — inspektor pojde zajtra na základnú skolu (h.: alapiskolába). Megjegyezzük, hogy ezek a ragozási hatások általában az oktatás területéhez tartozó szavakkal (iskola, internátus stb.) kapcsolatban fordulnak elő. Amennyire örülünk annak, hogy másutt nemigen észlelhetők, annyira elszomorító, hogy éppen ezen a területen vernek gyökeret — ha hagyjuk —, amelyen a csehszlovákiai magyarok nemcsak egy szűkebb köre veheti át őket, hanem a jelen és a jövő ifjú nemzedékének minden tagja, hiszen az iskolával mindenki kapcsolatba kerül rövidebb-hosszabb időre. Egyébként a szlovákban is a belviszonyt kifejező elöljárós alakokat tartják ezekben az esetekben választékosabbnak. JAKAB ISTVÁN Úgy szép esz élet... A címben idézett, már-már közhelynek számító közmondást nemcsak a hangos eseményekkel tarkított életre szoktuk használni, hanem olyannyira is — nemegyszer gúnyosan vagy önironikusan —, amely bővelkedik meglepetésekben, sokszor kellemetlen fordulatokban. A zaj főnévből képzett zajlik ige tehát a fordulatos', ,változatos' jelentést is fölvette, azonban a zaj valamennyi mellékjelentéséből kihallatszik még. Nem tarthatjuk tehát szerencsésnek unosuntalan használatát mindenfajta esemény, folyamatban levő vagy bekövetkezés előtt álló történés jelölésére. A pontos és stílusos közlés nem kívánja meg használatát például ebben a mondatban sem: „A Központi Bizottság ülése olyan időszakban zajlik ..., amikor már pontosan értékelni tudjuk az eredményeket..." A fordító válaszínűleg nem tudott mit kezdeni a „prebieha" szlovák szóval, s jobb híján választotta az említett igét. Egyszerűbben és stílusosabban így mondhatnánk el ugyanezt: „A Központi Bizottság olyan időszakban ülésezik .. ." Az említett szlovák szó már annyira megragadt tudatunkban, hogy eredeti írásokban is „fordítjuk". Pedig a zajlik a szándékoltnál többet vagy mást mond. Kétségtelen lxizonyíték rá ez a mondat: „E hónap elején zajlott a CSKP KB 18. ülése." Szerényebb szóval és stílusosabban: „E hónap elején volt..." Még kevésbé tarthatjuk szerencsésnek, ha ez igének vagy származékának igekötős, tehát befejezett cselekvésű alakját a jövőre vonatkoztatva használjuk: „(az 1981-es év feladata) Mindenekelőtt a CSKP XVI. kongresszusának előkészítése, ebben a folyamatban az évzáró pártgy'űlések és konferenciák megtartása, majd azt követően a Szövetségi Gyűlésben s az államhatalom és államigazgatás különböző szintű szerveibe történő választások lezajlása." A lezajlásá-i egyszerűen elhagyva tehetjük kifogástalanná a mondatot, esetleg a mondatban szereplő megtartásá-1 a végére hozva: „... az évzáró pártgyűlések és konferenciák, majd azt követően a Szövetségi Gyűlésbe történő választások megtartása." A zajlik Ige gazdag jelentéstartalmú és nélkülözhetetlen szava nyelvünknek, azonban a fordítás kínjában született jelentésében felbukkanó használata zavaró és stílustalan. MORVAY GABOR A Kelet-szlovákiai Vasmű fejlesztése, korszerűsítése ÁLLANDÓ FELADAT Ä beavatatlanok közül kevesen tudják, hogy egy ilyen korszerű, aránylag fiatalnak is mondható kohászati üzemben, mint a Kelet-szlovákiai Vasmű is a fejlesztés, a korszerűsítés, az ezzel járő beruházás — állandó feladat. Sokan kérdezik: Ha egyszer hazánk egyik legkorszerűbb kohászati üzemeként épült fel a Vasmű, mit lehet ott -állandóan építeni, korszerűsíteni?!" A kerületi pártkonferencián Otto TomaSn vállalati igazgató, később pedig a CSKP XVI. kongresszusán Vasil Pafiuta, a CSKP KB tagja, a Vasmű vállalati pártbizottságának elnöke az eredmények értékelésén túl beszámolt arról is, hogy a Vasmű árutermelése 1981-ben 570 millió koronával növekszik, s a 7. ötéves tervidőszakban megközelíti az 59 milliárd koronát. A növekvő termelési feladatok teljesítése pedig — különös tekintettel a Vasmű műszakilag igényes munkahelyeire — speciális módon és fokozott mértékben megköveteli az ehhez szükséges feltételek megteremtését. Pacuta elvtárs a XVI. pártkongresszuson elmondott felszólalásában leszögezte: „A további fejlődés fő útjának a termelési berendezések gyorsított ütemű felújítását és korszerűsítését tartjuk, hogy termékeink fokozatosan a nemzetközi élvonalba kerüljenek '..." Ján Tkáö mérnöktől, a Vasmű vállalati igazgatójának beruházási helyettesétől megtudtuk, hogy a 7. ötéves tervidőszakban csupán rekonstrukcióra kö>zel

1 három milliárd koronát fordítanak, s az idén 715 millió koronát használnak fel beruházási célokra. — Nem könnyű feladat ez —i Jegyezte meg TkáC mérnök — még ma sem, amikor új feltételek közepette valósítjuk meg a beruházási feladatokat. Bár sokat okultunk a korábbi években a beruházások kivitelezésében jelentkező problémákból, megoldásuk tapasztalataiból

1. A komplex intézkedések alapelveinek értelmében is arra törekszünk, hogy minél kevesebb legyen az elhúzódó, befejezetlen akciók száma és a beruházások határidőre, ha lehet még korábban elkészülhessenek. A legfontosabbak közül említek meg néhányat. Már az elmúlt ötéves tervidőszak végén elkezdtük például a riagy teljesítményű kokszolómű építését, a nagyolvasztók újjáépítését, korszerűsítését. Az idén elvégezzük a konverteres acélmű főjavításának, felújításának első szakaszát, és remélem befejezzük — a számunkra egyik legfontosabb létesítmény — a folyamatos acélöntőmű építésének első szakaszát. *— Miért csak reméli? — Sajnos, a tények alapján mondom ezt, mert a folyamatos acélöntőmű építése késedelmesen folyik. Hiszen az eredeti terv szerint már most, júniusban próbaüzemelnie kellett volna. A legutóbb jóváhagyott ütemterv alapján ez év novemberében kezdődik el az új részleg szakaszonkénti próbaüzemelése. Meg kell mondanom, hogy Jelentős hátrányt Jelent ez a késés, mert a folyamatos acélöntőmű évente átlagosan 660 ezer tonna folyékony acél közvetlen feldolgozását teszi lehetővé, elmarad a folyékony acél ingótokba öntése, majd újbóli hevítése, ami a termelési folyamat meggyorsítását eredményezi, s emellett Igen jelentős energia megtakarítással jár. Egymillió tonna acél gyártásánál 65 ezer tonna fűtőanyagot lehet megtakarítani. További fontos tény, hogy ennek a beruházásnak költsége közel három éven belől megtérül. Mindezek figyelembe vételével igyekszünk olyan feltételeket teremteni, hogy a késés korábbi okai ne ismétlődhessenek és ez a fontos létesítmény minél előbb átadásra kerüljön. A Vasmű nagyolvasztóinak zavartalan üzemeltetése szempontjából további fontos feladat a nagy teljesítményű kokszolómű építése. Az 1980. évi 22-es kormányhatározat értelmében megvalósítandó fedadatok teljesítése ezen a szakaszon <— TkáC mérnök szerint — aránylag kielégítő. Annál kevésbé kedvező a helyzet a vállalat energiaellátásához hozzájáruló 3. hőtermelő építése körül. Főleg az építővállalatok, elsősorban a Kassai (Kosice) Kohóépítő Vállalat képtelen határidőre elvégezni a megígért munkákat. A Vasmű vezetősége megbe= széléseket folytatott a kassai Nehézgépipari Müvek illetéke^ seivel bizonyos létszámú szere* lőkollektívának a Vasműbe történő ideiglenes átcsoportosítás sáról, valamint szakemberekből álló „brigádosok" beszervezéséről. Ezekre a kokszkalibráló részleg építésénél is szükség van. Az idei rekonstrukciós munkák tervében szerepel az l-es számú nagyolvasztó középjavítása ls, ami közel 25 millió koronás ráfordítást igényel. A 36 napra tervezett javítási munkák megkezdését novemberre tervezték, de már most folynak az előkészületek. Egy ilyen középjavításnál közel ezerkétszáz szakember dolgozik. Említést érdemel még, hogy a Vasmű szociális programja alapján a Szakszervezetek Központi Tanácsával együttműködve épül Tatranské Matliare mellett az a 265 férőhelyes üdülő, ahol az év szeptember elejétől pihenhetnek a Vasmű dolgozői, Ez is a fontosabb beruházások között szerepel. TkáC elvtárs megjegyezte, hogy az említett és a fejlesztéssel, korszerűsítéssel kapcsolatos többi feladat abban a dokumentumban található, melyet a Vasmű politikai és gazdasági veze, tése erre az évre jóváhagyott. — A felsorolt és a várható problémák ellenére derűlátó vagyok — szögezte le az igazgatóhelyettes —, mert bízom az általain Irányított beruházási dolgozók nagyszerű szervezőképességében, rátermettségében, s nem utolsósorban a Vasmű és partnervállalatai kollektíváinak elkötelezett tennlakarásában, áldozatkész munkájában, Erre alapozva remélem sikerül teljesítenünk a legfontosabb beruházási feladatokat. KULIK GELLÉRT Stefan Klobusovsky, a Gagarin szocialista munkabrigád vezetője munka közben (Felvétel: Archív) Jf Ufra elsők akarnak lenni A gazdasági udvaron jönnekmennek az emberek. Néhányan már hazafelé igyekeznek. Zsitva Miklós a kapu felé tartva mondja: — Elég volt a munkából, ránk fér egy kis pihenő. Harminckét üszőt etetek és gondozok. Szépen fejlődnek, úgy gondolom jó tejslékenységű tehenek lesznek belőlük. Duchony Ilona az alsóbb súlycsoportba tartozó borjakat gondozza. Ű is elégedett az állatok gyarapodásával. Dicséri a kukoricasilót: — Olyan jó minőségű, hogy kevés abraktakarmány adagolásával is napi 70 dekagramm az átlagos súlygyarapodás. Bodzsár Ferenc és felesége szopósborjakat gondoz. Tavaly sikeresen dolgoztak. Száz tehéntől száz borjút választottak el, az idén azonban egy időszakban a tervezettnél több borjú hullott el. Mostanában már javult valamit a helyzet. Véleményük szerint szükség lenne egyedi ketreces állattartási módszerre, alkalmazásával lényegesen javulnának a higiéniai feltételek. A fejők egy kis lélegzethez jutva szintén a napi munkáról és eredményekről beszélnek. A munkatársak mondják el, hogy Hegedűs Ferenc és felesége, Mária, feji mostanában a legtöbb tejet. A tehenek napi tejhozama átlagosan 11 liter. Ok azonban elégedetlenek: — Több tejet is termelhetnénk — állítja a feleség —, ha jobb minőségű takarmányt szállítanának. Télen még jó volt a takarmánypogácsa, most penészes, nem eszik az állatok. Pedig jó tejelékenységűek. Az Ibolya naponta 25, a Jarmila pedig 28 liter tejet ad. Igaz, dédelgetjük őket, de meg is hálálják. Persze, a takarmány javát is ők eszik meg. Megteltek már a tej hűtő tartályok. Mácsai Lászióné ügyel, hogy a keverőgépek egyenletesen dolgozzanak. Mert nem elég csak kifejni a tejet, tovább is kezelni kell; hogy minél jobb minőségben adhassák el a feldolgozó üzemnek. Ezt fejtegeti Varga László, az Ipolysági (Sahy) Állami Gazdaság deméndl (Demandice) részlégének zootechnlkusa ls. Gyakran tart ellenőrzést, mert előfordult már, hogy leállt a keverőgép és reggelre megsavanyodott a tej, vagy egyéb ok miatt sorolták alsóbb osztályba a tőlük felvásárolt tejet. A munkafegyelem egyre jobb és ez abban is megmutatkozik, hogy több az 1. osztályba sorolt tej, mint tavaly. Szól a takarmányellátásí , gondokról is. Szigorúan betartják a normát; egy liter tej előállításához csak 28 dekagramm abraktakarmányt használnak fel, egyes időszakokban még kevesebbet is. Persze, ez függ a tömegtakarmány minőségétől is. Ha a tehenekkel zöldlucernát, jó minőségű lucernalisztből és más takarmányból készült pogácsát etetnek, akkor növekedik a tejhozam kevés abraktakarmány felhasználásával is. Reménykednek, mert a napi tejhozam 8,5 literről 9,2-re növekedett és még nagyobb is lehet. Valószínű, hogy sikerül az év végéig megelőzni a pusztafalusi részleget. A zootechnikus szintén úgy vélekedik, hogy sikerül ismét az első helyre kerülni, hiszen tavaly ők haladtak a verseny élén. Az idén sem maradhatnak le. BALLA JÖZSEF