Új Szó, 1981. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1981-06-10 / 135. szám, szerda

A műszakszám növeléséért ' 'Kz állóeszközök kihasználása mint köztudott — a társadalmi munkatermelékenység növekedésének egyik döntő tényezője. Nagyon elszomorító azonban, hogy sok esetben még azokat a gépeket és berendezéseket sem használjuk ki megfelelő mértékben, amelyek műszaki paramétereikkel a nemzetközi élvonalba sorolhatók, s amelyekkel sikeresen felvehetjük a versenyt a világban található hasonló gépekkel. Senki sem vitatja, hogy a kétműszakos üzemeltetés feltételeinek megteremtése sok akadályba ütközik. Ezek egyike például, hogy a kisegítő személyzet lőleg nőkből, gyermekes anyákból áll és a bölcsődék és az óvodák üzemeltetési ideje 18 óráig tart. Ez a tény olykor leküzdhetetlen akadályt jelent a nők második műszakba történő beosztásával kapcsolatban, főleg azokban a vállalatokban, amelyekben nincs saját bölcsőde, illetve óvoda. Az is tény, hogy más egymüszakos üzemeltetésű munkahelyeken még mindig sok a munkaalkalom. A bérezésben is vannak még olyan kihasználatlan lehetőségek — a jelenleg érvényben levő szabályzók alapján —, amelyek lehetőséget nyújtanak a két vagy három műszakban dolgozók előnyösebb jutalmazásán ra. Külföldön élnek az ösztönzésnek ezzel a formájával. Az NDK néhány vállal'atában például a két Illetve a három műszakban dolgozók jutalmazására progresszív fizetési sendszert alkalmaznak, előnyben részesítik a műszakra járókat az üdültetésben, néhány vállalatban pedig ingyenes üdülésre is lehetőségük van a több műszakban dolgozóknak. Ogy tűnik, hogy a műszakszám növeléséhez jelentősen hozzájárulhat a második műszakban dolgozók anyagi érdekeltségének fokozása. A gazdasági dolgozók úgy vélik, hogy itt nemcsak a bérfejlesztés játszik szerepet, hanem pl. az ís, hogy a második műszakban dolgozóknak egy héttel meghosz-: szabbítják az évi szabadságát, és tökéletesítik számukra a szociális szolgáltatásokat. A szociális szolgáltatások színvonalának fejlesztésétől főleg azok a gazdasági dolgozók várnak sokat, akik sok nőt foglalkoztató vállalatot irányítanak. Ahol a dolgozó nők részaránya eléri, illetve meghaladja a 25 százalékot, ott a vállalatvezetés és a szakszervezet' egyaránt jól tudja, hogy az óránkénti 1,5 koronás műszakpótlék nem oldja meg a kisgyermekes anyák problémáit. A második és harmadik műszakban dolgozók meleg étellel való ellátása is hozzájárulhat a műszakszám növeléséhez. Tűnődésre készteti az embert, hogy az üzemi konyhák miért nem mutatnak érdeklődést az élelmiszeripar által gyártott adagolt és mélyhűtött készételek iránt, amelyekkel a mélyhűtőipar el tudná látni a vállalatokat. A rossz nyelvek szerint az érdektelenség főleg azzal függ ösíjze, hogy az üzemi konyhákban az adagolt készétellel nem lehet manipulálni. A Kelet-szlovákiai Vasmű pozitív példája jól bizonyítja, hogy a második, harmadik műszakban dolgozók szívesen fogyasztják a mélyhűtőipar készítményeit, A gazdasági vezetők reálisan gondolkoznak, és tudják, hogy a műszakszám növelése nem oldható meg csak a vezetők anyagi érdekeltségének növelésével. Azokban a vállalatokban, amelyekben már számottevő eredményeket értek el e téren, mindenütt maximálisan figyelembe vették a dolgozó nők szükségleteit, és a vállalat területén, illetve a gyár közvetlen közelében megfelelő színvonalú szolgáltatásokat létesítettek. Lehet, hogy azzal is jobb eredményeket érhetnénk el a műszakszám növelésében, ha a stabilizációs szövetkezeti lakások kiutalásakor előnyben részesítenénk a több műszakos munkára vállalkozókat. A második és harmadik műszakban dolgozók bérezéssel való erőteljesebb ösztönzése egyelőre — anyagi lehetőségeink limitáltsága miatt — nem jöhet számításba. A 6. ötéves tervidőszakban az egy dolgozóra eső és-a nemzeti jövedelem által kifejezett munkatermelékenység a termelési szférában csaknem egyötödrésznyivel növekedett. Ez döntő mértékben azzal függ öszsze, hogy növekedett a dolgozók gépi állóeszközökkel való ellátottsága. Tény azonban az is, hogy a hatékony termékek gyártásában, tehát azokon a területeken, amelyeken nemzetközi élvonalon termelünk, lényegesen kevesebben dolgoznak, mint azokon a munkaterületeken, amelyeken nem érjük el a világszínvonalat. Ebből szükségszerűen az következik, hogy a műszakszám-növelést elsősorban ott kell áll'andóan napirenden tartani, ahol a termelés magas színvonalon folyik, ahol fő gépipari fejlesztési programokat valósítanak meg. Sajnos, nem megfelelő ütemű az elavult gépekkel, technológiákkal termelő részlegek leállítása, visszafejlesztése. A munkatermelékenység „statisztikáját" éppen ezek a termelő egységek rontják le. A járási pártkonferenciákon az elavult termelés lassú ütemű leállításával kapcsolatban számos bíráló megjegyzés elhangzott. A tényeket minden vállalatban figye-í lembe kell venni, és tudatosítani kell, hogy a műszakszám-növelés, az exportképesség javítása az elsőrendű feladatok közé tartozik. KÖVÄKY 1VÄN A üél-morvaoTSzági kerületben már működnek azok az öntözőrendszerek, amelyek segítségével több mint 30 ezer hektárnyi termőtalajt lehet öntözni. Felvételünkön balról Robert Skaloud technikus és Otakar Pitfík mérnök megvizsgálja a 30 ezer köbméter vizet befogadó tárolót (FrantiSek Nesvadba felvétele — CSTK) Kommentáljuk CÉL: AZ ONELLÁTOTTSÁG FOKOZÁSA A mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek dolgozói a CSKP XVI. kongresszusa határozatainak lebontásakor ala posan megvitatják az élelmiszerellátási problémákat, javas latokat tesznek az önellátottság fokozására. Nem véletlenül kerül országszerte napirendre az élelmi szerellátás további javításának kérdése. A kongresszuson elhangzott gazdasági és szociális fejlesztési irányelv is meg állapítja, hogy egyes élelmiszerek fogyasztásának növeke dési üteme meghaladja a mezőgazdasági termelés növekedési ütemét, ezért a közélelmezés magas színvonalát, főleg a húsfogyasztást jelentős szemestakarmány-behozatallal biztosítjuk. A gabona jelenlegi magas világpiaci árának következménye, hogy azokban a mezőgazdasági üzemekben, amelyeken az állatállomány számához viszonyítva kevés gabonát termelnek, drágán állítják elő a búst. Mivel a közeljövőben sem számíthatunk a gabona világpiaci árának csökkenésére, a több hús és más termékek előállításához jobban fel kell használni a hazai lehetőségeket. Az egy lakosra jutó hústermelést — a helyes táplálkozás elveit figyelembe véve — a 7. ötéves tervidőszakban sem növeljük, de a lakosság számának növekedésével összhangban a mezőgazdasági üzemeknek több húst kell előállítaniuk. A felsőbb irányító szervek azzal számolnak, hogy a hústöbbletet elsősorban marhahússal pótolják. Az elgondo lás helyes, de a mezőgazdasági üzemek jelentős része a húsprogram ilyen jellegű szerkezeti alakulásáért alig tett valamit. Az előrejelzések szerint a marhahús eladásának tervét idén a mezőgazdasági üzemek nem teljesitik. Amikor a termelésszerkezeti változásokról esik szó, szá mos mezőgazdasági üzem vezetője arra hivatkozik, hogy azért nem fejleszti a szarvasmarha-állományt, mert főleg sertéshizlalásra alkalmas óljai vannak. Arról azonban kevés szó esik, hogy a tervezett sertéshús előállításához nincs elegendő szemes takarmány. Mondanunk sem kell, hogy ez a helyzet a már említett kedvezőtlen behozatali feltételek miatt is hosszabb ideig tarthatatlan. A Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium felmérése szerint, ha a 7. ötéves tervidőszakban megközelítőleg egymillió tonna tömegtakarmánnyal többet termeinének a mezőgazdasági üzemek, akkor az állatok hizla lásához félmillió tonna gabonával kevesebbet kellene felhasználniuk. A lucerna és más évelő takarmányok lisztjének feletetésekor tíz-húsz százalékkal, vagy még ennél is többel csökkenthető az abraktakarmány-fogyasztás. A somorjai (Samorín) Kék Duna, a csicsói (CiCov) Wilhelm Pieck és más efsz-ekben jóval kevesebb abraktakarmányt használnak fel az állatok hizlalásához és a tej termeléséhez, mert elegendő takarmánylisztet készítenek. A jó minőségű , tömegtakarmány etetésével jelentősen csökkenthető az abraktakarmány-szükséglet. Éppen ezért döntő fordulatot kell elérni termesztésében. Hiszen amíg az 1969—1971 es időszakban a szántóterület 20 százalékán termelték a tömegtakarmányokat, a jelenlegi időszakban már csak 13 százalékán. A 7. ötéves tervidőszakra szóló irányelvek szerint országos méretben 50 9011 hektár földet csapolnak le és 230 000 hektár rétet és legelőt teszünk termővé. Nagyobb mértékben értékesítjük az árkok mentén termett füvet is. Több szénái tárolhatunk tehát a szarvasmarha-állomány számár». Ezzel egyidejűleg létrejönnek a hústlpusú szarvasmarhatenyésztések is, amelyekben az állatok nagyon kevés abraktakarmány felhasználásával gyarapodnak. A jelenlegi időszakban tehát főleg arról van szó, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek vezetői, a párt és gazdasági szervek előse { ék a szükséges termelés-szerkezeti változásokat. Sajnos, ezen a téren az illetékes szervek még nagyon keveset tettek. Elhangzanak a javaslatok és a tervek is elkészülnek, de a megvalósítás nagyon lassan halad. BAI.LA JÓZSEF ahogy a csillag megy az égen A NAGYKÜRTÖSI (V. KrtííS) járás pártszervezetei és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi bizottságai évente két alkalommal május elseje előtt és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját megelőző időszakban meglehetősen nehéz választás előtt állanak immár évek óta: a sokezer kiváló és kitüntetett dolgozóból, szocialista munkabrigád tagból kiválasztani azt a tizennyolc legjobbat, akiknek e két ünnepség tiszteletére bekerül a neve az SZLKP JB dicsőségkönyvébe, illetve a fényképe a járási galériát fogja díszíteni. Valóban nem egyszerű feladat. Hiszen nem tizennyolc, de tízszer ennyi kiváló dolgozót is találhatunk járásunkban, akikről az üzemekben csak a legjobbakat lehet hallani, s akik a legnehezebb, de éppen ezért a legmegbecsültebb területen — a mindennapi munkában tűnnek kl napról napra, évről évre. Nem kevés vita, nem egyszerű mérlegelés előzi meg azokat a döntéseket, amelyeknek eredményeképpen a kiválasztott dolgozó neve a Járási pártbizottság elnöksége elé kerül, ahol jóváhagyják erkölcsi megbecsülésüknek ezt a formáját. Nem véletlen, hogy a nagykürtös! járásban a járási pártbizottság dicsöségkönyvébe történő bejegyzésnek, illetve a járási galériának Ilyen megkülönböztetett figyelmet szentelnek nemcsak a járási pártbizottság, a Járási nemzeti bizottság és a gazdasági szervezeték szintjén, hanem elsősorban a pártszervezetekben ls. Az igény nem mai keletű, gyakorlatilag a CSKP XV. kongresszusa határozatainak szellemében fogant meg a gondolat, hogy a járás legjobb dolgozói közül a legjobbakat ilyen módon is értékelni kell. A járási pártbizottság abból indult ki, hogy a párt és az emberek közötti kapcsolatok tartós és eredményes kiépítésében alkotó módon kell egybekapcsolni a tegnapi pozitív tapasztalatokat a holnapi igényekkel — más szóval: a politikai agitációt a mai ember igényeihez kell igazítani, hiszen felnőtt egy új nemzedék, amelyhez szintén meg kell találni az utat, akkor is, ha ez az út egyesek számára újszerűnek tűnik. Az alapelv igen egyszerű: a tömegpolitikai munkában tovább kell fejleszteni a bevált módszereket, de keresni kell — és meg is kell találni azokat az utakat is, amelyek napjaink, de még inkább a holnap igényeiből indulnak ki. A JÄRÄSI PÁRTBIZOTTSÁGON ez az igény úgy fogalmazódott meg, hogy a tömegpolitikai munkában nem homogén — tehát nem összefüggő tömegekhez kell közelíteni, hanem látnunk kell e tömegeken belül belső eltéréseket, sajátosságokat is, s ezeknek a felismerése adja a politikai agitáció eredményességét és sikerét. így került előtérbe az SZLKP JB Dicsőségkönyvébe való beírás gondolata is. Természetesen már az első perctől teljesen világos volt, hogy nem egyszerű „beírásról" van szó, hanem olyan mélyreható politikai akcióról

1, amely nemcsak a kollektíva által kiemelt legjobb dolgozó lelkivilágában hagy meszszeható nyomokat, hanem az adott munkakörnyezet, a munkakollektíva többi tagjára is mozgósítóan, forradalmasítóan hat. Az első alapkövetelmény az volt, hogy a legjobb dolgozók kiválasztása a legmesszebbmenően demokratikus legyen, hogy azt, ki a legjobb, a gazdasági vezetés és a pártszervezet mellett maga a közösség szabja meg. A kiemelés egyik fontos feltétele, hogy a bejegyzésre kijelölt dolgozó az adott évben valamilyen kitüntetésben részesüljön, munkavállalásait példásan teljesítő szocialista munkabrigád vezetője, vagy tagja legyen stb., s persze döntően meghatározó a munkahelyen végzett mindennapi munka. Természetes, hogy a bejegyzésre kerülök zöme munkás, az ipar és a mezőgazdaság legjobb dolgozóinak soraiból kerül ki. A bejegyzésre az elmúlt években a járási pártbizottság székházában került sor, ünnepélyes keretek között. A bejegyzésnél Jelen vannak a járási politikai és állami szerveink vezető képviselői, az ünnepi aktust a pionírok rövid köszöntője vezeti be, akik virágcsokrokkal kedveskednek a munka élenjáróinak. Az idei május elsejét megelőző szertartásban azonban jelentős változást eszközölt a járási pártbizottság. Abból indult ki, hogy a járási pártbizottság székháza meglehetősen régi épület, amelynek az ülésterme nemigen alkalmas ilyen fennkölt akciók lebonyolítására. Ezért a Nagykürtös! Városi Nemzeti Bizottság keretében tevékenykedő polgári ügyek testülete javaslatára ügy döntött, hogy az idei május elsejei ünnepi bejegyzést a vnb dísztermében tartja meg. A döntés helyesnek bizonyult. Az ünnepi műsorban a helyi iskolák pionírjain kívül fellép a városi női énekkar, igen mély kulturális élményben részesítve a megjelenteket. AZ EDDIGIEKBEN elsősorban az ünnepi bejegyzés külsőségei kerültek szóba. E külsőségek azonban igen értékes tartalmat is takarnak, s ez a tartalom elsősorban az akció mély politikai tartalma. S hogy mennyire az, arra talán a legjobb példát a Dolina Szénbánya konszernváliallatban találunk. Ebben a vállalatban a CSKP XVI. kongresszusa tiszteletére „16 sikeres munkahétért — 16 jelképes vörös csillagot" cím alatt szocialista versenymozgalmat indítottak, amelybe 37 munkakollsktfe va kapcsolódott be, gyakorlati« lag a vállalat dolgozóinak 83,2 százaléka. E versenymozgaloni értelmében a múlt év december 12-től ez év március 29-ig 33Ö ezer tonna szenet vállaltak felszínre hozni és 4130 méter bányafolyosó hajtását vállalták. A jól megszervezett szocialista versenymozgalOm eredményeként a szocialista munkabrigád címet viselő hét kollektíva 335 ezer 615 tonna szenet fejtett,vagyis a vállalást 5615 tonnával tetézte meg. Valamennyi munkakollektíva kiváló munkát végzett. Ilyen viszonyok között valóban nem volt egyszerű dolog kijelöliii azt a bányászt, akinek a neve az idei májusi ünnepek alkalmával bekerül a járási pártbizottság dicsőségkönyvébe és fényképe a járási galériára. így például a legsikeresebb kollektívák közé tartozott ebben a ver1981. VI. 10. Ján Mikulás, a fúrási pártbizottság vezető titkára gratulál