Új Szó, 1981. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1981-06-29 / 151. szám, hétfő
hátország és o tervgazdaság szerepe a Szovjetunió Nagy Honvédő Háborúiában Ezekben a napokban a történelmi tanulságok jegyében emlékeztünk meg a fasiszta Németország Szovjetunió ellen intézett váratlan és hitszegő támadásának negyvenedik évfordulójáról. Amikor 1941. június 22-én a fasiszta német imperializmus vi- láguralmi törekvéseit folytatva a Szovjetunió ellen fordította hosszú időn át gyors ütemben fejlesztett, s csaknem egész Nyu- gat-Európa erőforrásaira támaszkodó katonai gépezetét, alapiában véve" két célt követett, politikait és gazdaságit. Politikai értelemben a kommunista eszme, a szocialista építés és a szovjet állam felszámolását tűzték célul, a támadás gazdasági célja pedig arra irányult, hogy a a szovjet területek a német imperializmus mezőgazdasági és nyersanyagforrásává olcsó munkaerőt nyújtó belső gyarmatává váljanak. 1981 VI. 29. A német fasiszták már előre kidolgozták a Szovjetunió gyarmatosításának „Ost“ fedőnév alatti tervét, melynek értelmében az ukránok 65, a fehéroroszok 75 százulékát Szibériába akarták telepíteni, az itt élő lakosság többi részének pedig a biilti államok nemzeteivel együtt, az elnémetesítés lett volna a sorsa. Hitler 1941. június 16-án nyilvánosan is kijelentette, hogy a krími területet, a Volga vidékét, Baku olajmezőit és a Kola- félszigetet katonai gyarmatok* ként a birodalomhoz kell csatolni. A fasiszták gondosan előkészített „villámháborúja“ azonban kudarccal végződött, s a szovjet területek nem váltak német gyarmatokká. A Nagy Honvédő Háború győzelmes befejezése óta számos tanulmány foglalkozott a fasiszta támadás előtti katonai és gazdasági erőviszonyokkal, a háború első hónapjaiban követett szovjet katonai stratégia indítékával, s főleg a szovjet hátországban történő eseményekkel, amelyek lehetővé tették a moszkvai, majd a sztálingrádi csatában bekövetkezett döntő fordulatot, a német hadi- technika mennyiségi fölényének felszámolását, a megszállt területek fokozatos felszabadítását, s a történelmi jelentőségű győzelem kivívását az egész emberiséget fenyegető német fasizmus fölött. Tervszerű gazdaságfejlesztés A második világháború eseményeinek történelmi elemzésében különleges szerepe van a keleti hadszíntérnek, ahol alapjában véve két különböző társadalmi rendszer, a nagytőke érdekeit képviselő fasiszta német imperializmus, és a fiatal szovjet szocialista társadalom között folyt a harc, melynek során egyértelműen kidomborodott a szocialista tervgazdálkodás és a szocialista társadalmi közösség fölénye. A második világháborút megelőző időszakban a Szovjetunió gazdasági potenciálja gyors ütemben fejlődött, többszörösen megelőzve a tőkés iparosítás korszakának növekedési ütemét. Az első ötéves leroek sikeres teljesítése folyamán különösen gyors ütemben fejlődtek az lírai-vidéki, a szibériai, a középázsiai és a kazahsztáni területek, aminek később a hadviselés szempontjából is döntő jelentősége volt. A német támadást megelőző 1940 es évben már ezek a területek adták az egész országban előállított nyersvas 28,9, az acél 32,2, a szén 35,9, a villamos energia 22,1 a traktorok 27,1, a kohászati berendezések 31,9 százalékát. A fasiszta Németország háborús készülődései, expanzív törekvéseit, s a tőkés nagyhatalom Hitlerrel szemben tanúsított spekulatív politikáját látva, amely a szégyenletes müncheni egyezményben csúcsosodott ki, a szovjet kormány a harmincas évek második felében hatékony intézkedéseket foganatosított az ország katonai védelmének biztosítására. Ezek alapján a hadiipar fejlődése is meggyorsult, beleértve a korszerű harci repülőgépek és harckocsik kifejlesztését és gyártását. A konstruktőrök már a harmincas évek végére kifejlesztették például a MIG-3-as és az Il-2-es harci repülőgépeket, valamint az egész háború folyamán fontos szerepet játszó T-34-es harckocsit. Ezek a harci eszközök a műszaki színvonal szempontjából fielülmúlták a németek hasonló jellegű felszerelését. A Szovjetuniónak azonban hosszabb Időre lett volna szükután a vasútállomásra siettek, hogy további szállítmányok kirakásánál segédkezzenek. 'A háború legnehezebb időszaka volt ez, amikor 1941 júniusától decemberéig az ország nyersvastermelése több mint négyszeres, az acélgyártás 2,8- szoros, a hengerművek teljesítménye háromszoros, a csap.- ágygyártás pedig 21-szeres mértékben csökkent. Ráadásul ebből a termelési hullámvölgyből a szovjet gazdaságnak a kegyetlen szibériai tél időszakában kel lett kikerülnie. A döntő fordulat Miként a frontokon a decemberi moszkai csata, úgy a termelés frontján is a december hozta meg a változást. A visz- szaesés megszűnt, s a következő év első hónapjaiban a termelési grafikon már felfelé ívelt. A keletre költöztetett üzemekből elindultak nyugat felé az első tankok, repülőgépek, katyusák. A keleti körzetekben kiszélesítették a mezőgazdasági termelést, s az egész ország lakossága áldozatkész munkát vállalt a front ellátására irányuló erőfeszítésekben. Két év leforgása alatt az Ural-vidéki, Nyugat-Szibériai és a Volga menti területek ipari termelése több mint két és félszeresére nőtt, s 1942-ben ezek a területek adták a gabona termés 89, az állattenyésztési termelés 93—98 százalékát. A hátország dolgozóinak hősies munkája mindjárt a kezdetén jelentős eredményekhez vezetett. A leningrádi Kirov Müvek 5800 szerszámgépét például három hét alatt üzembe helyezték az új uráli telepen, s már 1941 novemberében útnak indították innen az első harckocsikat, amelyek fontos szerephez jutottak a Moszkva alatti fasiszta alakulatok felszámolásában. A Harkovi Traktorgyárból október 19-én érkezett az utolsó szerelvény az új telephelyre, s december 8 án már elindíthatták az első huszonöt T-34-es harckocsit, amelyeket az ide szállított részegységekből szereltek össze. Nem fér hozzá kétség, hogy ez az óriási méretű és szervezési szempontból rendkívül igényes áthelyezés csak szocialista társadalomban, a szocialista tervgazdálkodás feltételei között volt lehetséges. Mint ismeretes, a német fasiszta hadsereg Franciaországot is megszállta, de ott szó sem lehetett hasonló eljárásról. így aztán a német fasiszták a leigázott országok ipari potenciálját könnyűszerrel saját háborús céljaik szolgálatába állíthatták, beleértve a Szovjetunió megtámadását. A szovjet nép a kommunista párt vezetésével, valamint az Állami Honvédelmi Bizottság körültekintő szervező és irányító munkájának köszönhetően ezzel a feladattal is képes volt megbirkózni, s a háború legnehezebb éveiben olyan eredményeket ért el a gazdaság és a termelés fejlesztésében, amelyek lehetővé tették a fasiszta német hadsereg technikai fölényének kiegyenlítését, annak sokoldalú f elülmúlását, aminek döntő szerepe volt az átfogó, felszabadító ellentámadások sikerében és a Nagy Honvédő Háború történelmi jelentőségű, győzelmes befejezésében. MAKRAI MIKLÓS ARATÁS ELŐTTI HELYZETKÉP KÖZÉP-SZLO VAKIÁBÓL Biztató képet mutat a határ Bár ősszel jórészt agrotechnikai határidő után került földbe a vetőmag, s a hosszú tavaszi szárazság sem kedvezett a növényzetnek, napjainkban a közép-szlovákiai kerület legtöbb gazdaságában biztató képet mutat a határ. A déli járásokban hamarosan kasza alá érik az őszi árpa, ezt megelőzően azonban 173 arató-cséplő kezdi meg a betakarítást a szomszédos Magyarországon. Néhány évvel ezelőtt még különösnek hatott a hír, ha a rimaszombati (Rimavská Sobota}, a losonci (Lučenec), a nagykürtösi (Veľký Krtíš) járás aratói déli szomszédainknál, Hevesben, Borsodban, vagy Nógrádban tették meg az első kaszavágást. Tavalyelőtt és az elmúlt esztendőben ez már szinte természetesnek tűnt. Egymásrautaltságunkat jól tükrözik azok a hírek, melyek szerint a magyarországi fél már a gépek tervezett vásárlásakor „bekalkulálta“ a mi segítségünket. Közép-Szlovákiában tavaly és az idén 115 ezer hektáron vetettek gabonát s bár az időjárás most sem kímélte a növényzetet, a viszontagságoknak jobban ellenálló fajtáknak és az agrotechnikai fegyelemnek köszönhetően jó közepes termésre számíthatunk. A feladatok igényességét jól tükrözik az állami terv előirányzatai is. Eszerint a losonci járásban 11500, a nagykürtösiben és a zvolenyben 14—14, ezer, a rimaszombatiban pedig 24 500 tonna gabona felvásárlását tervezik. A munkák zömét végző kombájnokból a kerület mező- gazdasági üzemeiben 923 darab áll rendelkezésre, ami 15 géppel kevesebb a tavalyinál. A csökkenés okát az alkatrészellátás gondjaival, részint pedig a korszerűtlen, elkopott gépek kiselejtezésével magyarázzák a szakemberek. Javult viszont a gépek szerkezeti ösz- szetétele, hiszen E—512-esből és E—516-osból 29 darabbal több van, mint tavaly, s az aratás megkezdéséig 23 új kombájn szállítását ígéri az Agrotechnika. Mint már említettük, nincs számottevő javulás az alkatrészellátásban. A kerület mező- gazdasági üzemei több mint 19 millió korona értékű megrendelést nyújtottak be az Idei évre, a gépalkatrész-ellátó vállalat azonban ennek csak a felét igazolta vissza. Jellemző a jelenlegi állapotra, hogy még a felére csökkentett alkatrészmennyiségnek is csupán tíz százalékát szállították le június elejéig. A kerület irányító szakemberei arra számítanak, hogy a meglévő gépeken kívül az aratási csúcsidőben Nyugat-Szlo- vákiából, Magyarországról és a cseh országrészekből mintegy 470 vendégkombájn segíti majd a gabonábetakarítást. Becslések szerint zavartalan lehetne az aratás, ha a vendégkombájnok teljesítménye elérné a félszáz hektárt, s a hazai gépek is tartani tudnák, esetleg fokoznák is a korábbi években elért átlagteljesítményt. Nem változott lényegesen a helyzet a korábbi esztendőkhöz képest a szalmaprésekkel, kazalrakó gépekkel való ellátás terén sem. Javult viszont a helyzet a szárítási és raktározási kapacitásokat illetően^ Remélhetőleg javulni fog a nehéz nyári munkákat végző emberekről való gondoskodás színvonala is. Ezt azért hangsúlyozzuk ki különösebben, mert az utóbbi években többször akadozott az ellátás. Az idén javulást ígér a kereskedelem, s a kerület sör- és szódagyárai is zavartalan ellátást ígérnek üdítőitalokból. A tanév befejeztével a nyári aktivitás keretében sok közép- iskolás tanuló és egyetemi, főiskolai hallgató is kiveszi részét az egyre szaporodó teendőkből. A legtöbb gazdaságban megfelelő feltételek várják a fiatalokat, sokat javultak a közétkeztetési és elszállásolási feltételek. A tavalyi tapasztalatok azt mutatják, hogy a fiatalok nem is ezeket kifogásolták, hanem a munka utáni pihenés és szórakozás lehetőségeit hiányolták. Nos, ezen a helyzeten a vendéglátóknak csaknem mindenütt lehet és kell is változtatniuk. HACSI ATTILA A felvétel a permt Szverdlov Gépgyárban készült, ahol repülőgépmotorokat gyártanak (CSTK-felvétel) Az elmúlt évben a Bulgária és Magyarország közötti árucsere értéke 236 millió rubel volt. A tervek szerint ez az összeg 1981—1985 között évente 40 százalékkal növekszik, és így a tervidőszak végére előreláthatóan eléri az 1,4 milliárd rubelt. Változott az elmúlt évek során az árucsere szerkezete is. Szállítmányaiknak több mint a fele most már gépből és gépi berendezésekből áll. Bulgáriában keresettek a magyar szerszámgépek, műszerek, alkatrészek, távközlési és híradás- technikai cikkek, valamint ,az IKARUS buszok. Magyarországon viszont a bolgár szállítóberendezéseknek, elektromos targoncáknak, emelőszerkezeteknek — ezek teszik ki a bolgár szállítmányok 60—70 százalékát-, számító- és útépítő gépeknek van nagy keletje. Az árucsereforgalom 30 százaléka a szakosítási együttműködési kapcsolatok keretén belül bonyolódik, és főként a gépgyártást, az elektronikai ipart, a kohászatot és a gyógy- szervegyészetat öleli fel. Az együttműködés másik, immár 15 éve létező formája a magyar—bolgár közös vállalkozás: az INTRANSZMAS. A két ország ipari és tudományos potenciáljának egyeztetése érdekében létrejött egyesülés jól kiállta az idők próbáját. A magyar és bogár szakemberek közösen oldották meg az üzemen belüli szállítás, a be- és kirakodás, a raktározás fejlesztésének kérdéseit. Az elért eredményeket nemcsak Bulgária és Magyarország, hanem harmadik országok is hasznosítják. A gyümölcsöző együttműködés eredménye 18 teljesen automatizált raktár a szovjet Ká- ma Autógyár számára, 30 korszerű raktár a Lengyel Nép- köztársaságnak. Az NDK több városának ratkározási problémáját is megoldották az INTRANSZMAS szakemberei. A vállalat számos objektumot tervezett csehszlovák, román és jugoszláv megrendelésre. A következő tervidőszakban a kétoldalú kötelezettségeken túl a szocialista országok megrendelésére számos nagy objektum terveit készítik el az INTRANSZMAS szf^emberei/és kiépítik a kapcsGlatokat több nyugati céggel is. (BUDAPRESS — SOFIAPRESS) sége a korszerű fegyverek nagyobb méretű sorozatgyártásának megvalósításához. Ehhez elsősorban a kohászat és a vegyipar kiemelt fejlesztésével kellett megteremteni a feltételeket. E feladatokkal összefüggésben az 1937—1940-es években a Szovjetunió ipari termelésének 45 százalékos növekedésén belül a gépipar 76, a vegyipar pedig 61 százalékkal növekedett, s az 194l es év első felében már 6000 különböző típusú repülőgépet, közöttük kétezer korszerű vadászgépet gyártottak. A leningrádi, a harkovi, a cselja- binszki és a sztálingrádi traktorgyárakban áttértek a harckocsik gyártására, s más üzemeket is bevontak a hadiipar termelésébe. A vegyipar 1940-ben többek között 3476 ezer tonna autóbenzint, 5553 ezer tonna kerozint, 889 ezer tonna repülőgép-benzint és 1470 ezer tonna különböző kenőzsírt gyártott. A szocialista gazdaság gyors ütemű fejlődése ellenére a Szovjetunió a háború kitöréséig nem tudta utolérni a fasiszta Németország hadiiparának termelési szintjét, amely 1933-tól 1939-ig tízszeresére növekedett. Németország 1940 ben körülbelül kétszer annyi nyersvasat és acélt gyártott, mint a Szovjetunió, s a széntermelésben, až alumínium és más színesfémek termelésében is jelentős volt az előnye. A Szovjetunió elleni támadás időszakában Németor szág u megszállt területekkel együtt csaknem kétszer nagyobb ipari potenciállal rendelkezett, mint a Szovjetunió. A támadó német csapatok emellett létszámban is felülmúlták a szovjet védőerőt. A „nagy áthelyezés" Az előbbiekben vázolt helyzetben az Állami Honvédelmi Bizottság megszervezte a veszélyeztelett területek kiürítését, valamint az üzemek átköltöztetését a Szovjetunió biztonságosabb körzeteibe. Júliustól novemberig több mint 1500 ipari üzemet helyeztek át, ebből 667 került az lírai-vidékre, 244 Nyu- gat-Szibériába, 308 a középázsiai köztársaságokba és Kazahsztánba, 78 Kelet-Szibériába, a többi pedig a Volgán túli körzetekbe. Még elképzelni is nehéz milyen óriási erőfeszítésekbe került ez a munka, hiszen a gépeket gyakran tüzérségi tűzben és bombatámadások közepette kellett leszerelni és vagonokba rakni, s néha már csak a meg- semmitésiikre jutott idő. Néhány hónap leforgása alatt körülbelül másfél millió vagonnyi rakomány jutott célba, ahol azonnal hozzáláttak az üzemek felszereléséhez. Ehhez igénybe vettek minden lehetséges helyiséget, s ahol ilyen nem volt, a szabad ég alatt, vagy ideiglenes építményekben helyezték üzembe a szerszámgépeket. A munkások a 10—12 órás műszak Szénprogram Portugáliában A portugál kormány elsősorban a részben importált szénre kíván támaszkodni a jövőben, és befagyasztotta az atomerőmű építést programot. Lisszabon tervei szerint a szén részesedése az energiafelhasználásban a 90-es évek elejére 40 százalékra emelkedik fi t 1979. évi 11 százalékról. Jelenleg olajjal fedezik az ország energiaszükségletének 70 százalékát, s az olajszámla a teljes import értékének negyed részét teszi ki. (H. V. G.) Gyümölcsöző árucsereforgalom
