Új Szó, 1981. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1981-06-27 / 150. szám, szombat

Az íróknak kötelességük

A nyelv szüntelenül változik, alakul, s ezt nemcsak mai nyelvtudományunk hangoztatja, tudták ezt első nyelvművelőink is, akik először kezdtek tudatosan foglalkozni anyanyelvűnk dolgaival. Tudta s vallotta ezt a nagy ébresztő, Bessenyei György is, a nyelvújítás szükségességét hangsúlyozva: „Olyan szánakozásra s egyszersmind köpedelemre való csekélységgel kicsinyítik némelyek magokat, hogy magyarul nem lehet, mondják, jól írni, okoskodni, mivel sem ereje, sem elégsége nincsen a nyelvnek, melyekkel ^a tudományok szépségeket s mélységeket elől lehetne adni“ — írta. Gondolataival teljesen egyetértünk, habár ma nem egészen így mondanánk, hogy például „a tudományok szépségeket ( = szépségüket) és mélységeket / = mélységüket)", hanem: a tudományok szépségét és mélységét.“ Miért? Miről is van itt szó?

Birtokviszonyról mindenesetre, ahol a tudományok a birtokos, a szépség, illetőleg a mélység a birtok. A tudományok többes számú birtokos, s régebben a birtokszó is sokszor ehhez igazodott. Ma azonban egyes és többes 3. személyben egyaránt mélységé-1 mondunk: „a tudomány mélysége“, „a tudományok mélysége“ (s nem: mélységük, noha ez volna a „szabályosabb“).

Erről a kérdésről sokat vitáztak a régi grammatikusok. Közéjük tartozott Földi János, Csokonai tudós költő barátja is, aki 1790-ben írt magyar nyelvtankönyvében szót emelt az új „divat" terjedése ellen: „Ebben ismét eggy meg rögzött hibás éles adja elő magát, t. i. ez: hogy mikor a Bíró, avagy a’ személy helyett álló Többes szám adó esetével kötünk is öszv© valamelly Név szót, többnyire már ma el felejtik, vagy nem akarják ez utolsó Név szónak a többes számát tenni, hanem itten is tsak az eggyes számbeli végzetet, avagy Ra- gasztékot tészik.“

A valóságban azonban még Földi kortársa, Kazinczy is így írt:

„Ö (ti. Dugonics) bennünket Atyáinknak régi idejekre akart vissza-vinni; azoknak szokásokat, életek módját, országosokat ’s a’ t. tette eleinkbe." (Ma úgy mondanank: idejére, szokását, élete módját, országlását... (De így írt Földi jó barátja, Csokonai Is: „Nem vetek neki száz esztendőt, hogy ennek a sokféle nemzetnek zavarékjában olyan sorsra fog jutni (nyelvünk), mint ezelőtt nem sokkal a kunoknak ősi nyelvek.“ (Ma így mondanánk: a kunoknak ősi nyelve.%.)

Van azonban olyan eset, amikor ma Is kívánatos, szükséges a birtokossal pontosan egyeztetett személyragok használata a birtokszó végén. Egy helyütt ezt olvashattuk: * Az írónak, az értelmiségieknek, a széliem embereinek kötelessége a béke és az emberiség művén dolgozni...« — írja (Herman Hesse) az első világháború idején“. A mondat persze így is „elmegy“, de bizonyára vannak, akik olvasóink közül is fölütötték fejüket, s helyesebbnek éreznék így: „Az íróknak az értelmiségieknek, a szellem embereinek kötelességük a béke és az emberiség művén dolgozni“.

Itt ugyanis nem egyszerű birtokos Jelzős szerkezetről, nem szoros birtokviszonyról van szó; abban egyes és többes számban egyaránt a kötelessége a birtokszó. („Az író kötelessége az emberiségért dolgozni“, illetve; „Az írók kötelessége az emberiségért dolgozni“. Példánkban azonban a birtokszó — a kötelesség *— kivált a szoros birtokviszonyból, hangsúlyos állítmányi szerepet kapott, s ekkor már fölveszi a megfelelő személyragokat: „A tanácsnak kötelessége a bejelentésekkel foglalkozni“; de: „A tanácsoknak kötelességük a bejelentésekkel foglalkozni“. Bár az előbbi — egyszerű birtokviszony — mintájára nagyon elterjedt az egyes szám 3. személyű alak a többes birtokos esetében is: „A könyveknek az a rendeltetése, hogy terjesszék a műveltséget“; ehelyett: „A könyveknek az a rendeltetésük. . .*

Más típusú mondatokban, birtoklást jelentő kifejezésekben is fölfedezhető az előbbi kettősség. A rádió egyik műsorában hallottuk Bíró Lajossal, a kiváló világjárónkkal kapcsolatban, hogy „szüleinek nem volt pénze“. Ma szinte mindenki így mondaná, a szabályosabb „szüleinek nem volt pénzük41 helyett. (De például ezt a mondatot: „Csak nekik nem volt semmi segítségük“ — már nem mondhatom egyes számú szemelyraggal: „Csak nekik nem volt semmi segítsége* ...) — Nemrégiben hallottuk a rádióban, egy nyilatkozat szövegét: „Mindkét oldalon lesz ajtaja a szerelvényeknek"; ehelyett: „mindkét oldalon lesz ajtajukUgyancsak a rádióban hallhattuk, egy zenei műsorban: „egyéb hangszereknek nincs értelme“; ehelyett: .„..s nincs értelmük“,

Van aztán úgy is, hogy fölöslegesnek érezzük a számbeli egyeztetést, mint például Veres Győző, egykori, súlyemelő bajnokunk nyilatkozatában: „Az eredményeimnek rengeteg gazdájuk lett." Itt az összefoglaló értelmű rengeteg folytán a gazdája is elég lett volna.

A nyelvésznek kötelessége a nyelvet művelni, s Önöknek, kedves Olvasók, kötelességük ugyanezt tenni, hogy azzá legyen, amivé Kazinczy, a nagy nyelvművelő s nyelvújító szánta: „hív és kész és tetsző magyarázója mindannak, amit a lélek gondol,és érez“.

SZILAGYI FERENC

Van-e látkép valamire?

Látkép a történelmi városrészre az SZNF hídjáról — olvashatjuk a fővárosunk nevezetességeit magyarul ismertető füzetben egy szép fényképfelvétel alatt. Az idézett szöveg iskolapéldája a felületes, meggondolatlan szó szerinti fordításnak. Nézzük csak meg a szlovák szöveget, milyen egyszerű és világos: Pohľad na historickú čast mesta z mosta SNP. Ennek helyes magyar fordítása így hangzik: A történelmi városrész látképe az SZNF hídjáról. Elfogadható volna az idézett szlovák szöveg fordítása más formában is, például így: Egy pillantás a történelmi városrészre az SZNF hídjáról. A két fordítás „hibridje“ azonban teljesen rossz, mert a látkép szót csak birtokos szerkezettel használhatjuk, valaminek a látképéről beszélhetünk, de semmi esetre sem „bővíthetjük“ ezt a főnevet helyhatározóval így: látkép valamire, hiszen nem cselekvést jelentő főnév, mint például e másik fordításban használt pillantás szó.

MAYER JUDIT

Háromszor az Inchebáról

Tegnap zárta kapuit Bratislavában az lnche- ba ’61 nemzetközi vegyipari kiállítás, amely a KGST-tagországok területén egyedülálló ilyen rendezvény. Munkatársaink a hét folyamán jártak a kiállítás színhelyein: a Művelődési és Pihenőparkban, a Technika Házában és a Téli Stadionban. Az alábbi írásokban az Incheba kiállítás és a vele kapcsolatos kísérő rendezvények egy- egy momentumáról adunk képet.

RENDSZERES RÉSZTVEVŐK

MAGYAR TERMÉKÜJDONSÁGOK AZ INCHEBÄN

A magyarországi vállalatok az Incheba nemzetközi vegyipari vásár legrangosabb és kezdettől fogva rendszeres kiállítói. Az idén huszonöt külkereskedelmi és termelő vállalat képviseli a magyar színeket.

— Vállalataink számára külkereskedelmi szempontból kiváló lehetőség és nagy jelentőségű e határainkhoz legközelebb megrendezett, nagyszabású vásáron való részvétel — mondta Mazár Ferenc, a prágai magyar kereskedelmi kirendeltség tanácsosának helyettese. — Azon kívül, hogy az Inchebán kölcsönösen megismerjük egymás új vegyipari termékeit, tudomá- nyos-műszaki kapcsolataink szintén bővülnek. A vásár ideje alatt a magyar szakemberek ugyanis aktívan részt vesznek a tudományos szimpóziumokon is. Mind az egyik, mind a másik tényezőnek nagy a jelentősége, hiszen ismeretes, hogy a vegyipar milyen jelentős részt képvisel országaink kereskedelmi forgalmában.

INTEREKOTECHN1KA ’81

A cím hallatára egyszerre két dolog is eszünkbe juthat az idei Incheba kapcsán: a nemzetközi szimpozion és a Technika Házában látott kiállítás. Mindkettőt — azonos elnevezésükön kívül ■*— közös témájuk, a környezetvédelem kö* tötte össze,

A kiállítás kísérőrendezvényeként tartották meg a nemzetközi szakmai találkozót. Hét ország szakemberei három napon át foglalkoztak a környezetvédelem mai helyzetével, s annak távlataival. Az elméleti síkon dolgozó szakember rek érzik, tudják miyen jelentős szerepe van e témakörnek az emberiség jövőjére nézve. Ismerik, s ismét leszögezték: az ökológiai válság veszélyé nek megakadályozása érdekében mindent meg kell tenni/ A környezetvédelem mai fő irány-* zatai már nem nélkülözhetik az átfogó tervekből kiinduló koncepciót; elengedhetetlen a nyersanyagok felhasználásának módosítása, s nagy jelentőséget tulajdonítanak a vegyiparban a hulladékmentes termeié■» si ciklusokra való áttérésnek, valamint a vegyi folyamatok biokémiai folyamatokkal történő helyettesítésének, mely környezetünkre nézve sokkal veszélytelenebb. Néhány mondatba sűrítve a szakmai értekezlet kapcsán érdemes ennyit megjegyezni.

Maga a Technika Házában bemutatott kiállítás nem látványosságával, hanem inkább fontosságával, figyelmeztető tényhalmazával, s a jelenlegi helyzeten való javító szándékok ismertetésével tűnik ki. Nemzetközi volt, mint ahogy nemzetközivé vált a környezetvédelem szerteágazó kérdéseinek megoldása is.

A másutt szemet gyönyörködtető, vonzó termékek helyett itt ténymegállapító panelfeliratok sorakoznak. Olvasom, hogy a Csallóköz alatti vízmedencében tízmilliárd köbméter ivóvíz található, de a valós tények ismeretében gyökeret ver bennem a kérdés: meddig lesz az ivóvíz? Bízom benne, hogy mindig! Annak ellenére, hogy a következő sorokban az ivóvízgyártás

(hát idáig jutottunk) szlovákiai helyzetéről látok adatokat; arról, hogy hol tartunk

vízvezetékhálózatunk kiépítésében. S a víz után sorolhatnám a levegő szennyezettségéről tanúskodó tényekkel. Mégsem teszem, mert mindezek ellenére létezik egy ellenkező hatású igyekezet, ami környezetünk védelmére ' irányul- A kiállításon konkrét példák egész sorával találkoztam. A bemutató a környezetvédelem- mel összefüggő berendezések és különböző eszközök világát is elénk tárta. S kiegészítésképpen a rögtönzött moziteremben a témába vágó filmé* két nézhette meg a látogató. Az a látogató, aki összehasonlíthatatlanul kevesebb időt töltött kiállításszemlén a Technika Házában, mint másutt. Nagyobbrészt elsiklott a szeme a panelszövegek fölött, s mivel kevés látványos dolgot észlelt, rövidesen távozott.

Pedig, úgy gondolom, az In- terekotechnika '81 is érdemelt volna annyi figyelmet, mint az Incheba más bemutatói. Mert mindenkit érintő, az egész emberiség jövőjét eldöntő témával foglalkozott.

], MÉSZÁROS KÁROLY

Az Inchebán kiállító vállalatok közül a nagyközönség számára legismertebb a Kozmetika- és Háztartásvegyipari Vállalat (KHV). Termékeit vásárlóink jól ismerik. Üzleteinkben a kis határmenti és az egyes áruházak közötti kölcsönös árucsere révén. ha nem is rendszeresen, de kaphatók.

A KHV az idén nemcsak a legismertebb, hanem a legsike resebb magyar kiállító vállalat is: a KGST-országok háztartás- vegyipari termékeinek versenyében két új terméke — a Derby-haj szesz és az Öceán sós fogkrém — aranyérmet kapott.

v— A szakemberek körében nagy érdeklődést keltettek az épületszerkezetként is alkalmazható, ütésálló műanyagaink. Továbbá a konyhakész-termékek, gyümölcsök csomagolására kiválóan alkalmas műanyag fólia — magyarázza Mazár Ferenc. — Ugyancsak újdonságként állítottuk ki a Cavinton elnevezésű gyógyszerünket. Ez többek közt az agy oxigénellátásának javítására, a fáradtságérzés, a látás- és halláskárosodás csökkentésére alkalmas, s világméretű újdonságnak is mondható. Ugyanis, annak ellenére, hogy tágítja az ereket, nem csökkenti a vérnyomást. Hatását itteni klinikákon is kipróbálták —' sikerrel —, így minden valószínűség szerint Csehr Szlovákiába is szállítjuk majd,

A vegyiparban használatos gépi berendezések pavilonjában számos olyan műszert, berendezést láthattunk a Metrimpex vállalat részlegén, amelyet » mi vállalataink is hasznosítható nának.

Az Inchebán bemutatott magyar termékek közül csak néhány újdonságot ismertettünk- A látogatók azonban — a szakemberek és a laikusok egyaránt — sok más érdekes látnivalóval is gazdagodtak, ha megte kintették a kiállítást.

FLÓRIAN mart*

'55

•v o t*

'Oj cn

ESö

Ä«|

0) ,2? a £

Ä s c

•ä Oj N •*•C Q)

CO

|1

to

O 7° t>í iV

«a 0)

■a Jť

kAz aranyérmes számítógép

Ha felmérés született volna az Inchebán, hogy melyik pavilonban fordult meg a napokban a legtöbb látogató a Duna partján, kétségtelenül a kozmetikai cikkek és a Data- systém csarnoka állt volna az első helyen. Egyszerű a magyarázat: a huszadik század

embere szüntelenül szem előtt tartja, hogy ne csak jól öltözött, hanem ápolt is legyen, ugyanakkor a munkáján a lehető legnagyobb mértékben könnyítsen, és a gépek között a legbonyolultabb műszaki berendezések, a komputerek állnak az élen, hiszen a számítógépek a népgazdaság valamennyi területét meghódították. Az aranyérmes SM 4—20 elnevezésű komputerrendszer, amely rajzoló végfokozattal működik, ugyanolyan hasznot jelent a vegyiparban, mint a tudományos kutatás és a könyvvitel terén.

— Már tavaly is bemutattuk a7, Inchebán az SM, 4—20 jelzésű számítógéprendszert —■>

mondja Rudolf Hermann, a Da- tasystém íilinai vállalatának igazgatóhelyettese —, de érde-< kés módon csak most került igazán a figyelem középpontjába,

— Mit tart a legfontosabb* nak a gép bemutatásával kapj csolatban?

— Elsőként talán azt említem meg, hogy a berendezés a kisszámítógép-rendszerbe tartozik, s a választható modulokkal, a perifériás berendezésekkel és a programcsoportokkal a lehető legkülönbözőbb népgazdasági ágazatokban alkalmazható. E modul rendszerű konstrukció szerkezeti alapja a kollektor, amely a rendszer összes választott berendezését összefogja, ugyanakkor lehetővé teszi a modulok közötti adatátvitelt Is.

— A gép értékét digigráf, vagyis automatikus rajzoló be- rendezés növeli.

— Nevezhetjük mikroprocesszoros vezérlésű berendezésnek is, hiszen kétféleképpen

működhet. Önállóan vagy * számítógép perifériájaként. Ha off-line rendszerben dolgozik, akkor a belépő információkat EC 5605-ös rugós tárcsáról vagy lyukkártyás jeladóról szerez^ ziik be, ha pedig on-line rendszerben, akkor egyenesen a számítógépből. Műszaki- é* tollrajzok készítésére természetesen ugyanúgy alkalmazható a gép, mint grafikai dokumentáció előállításához.

•— Ügy tudom, a számítógép nagyüzemi gyártása már meg is kezdődött.

— Év végéig tizennyolc berendezést kell elkészítenünk, ebből tizenkettő marad Szlovákiában, négyet Magyarországon, kettőt pedig az NDK-ban helyeznek majd üzembe.

— S a jövő évi terv?

— Nyolcvan darab. Ebből huszonöt megy külföldre, s még így sem jut minden vállalat részére, amely igényt tart a berendezésre.

r(g szabó).

1981.

VI, 27.