Új Szó, 1981. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1981-06-27 / 150. szám, szombat
Nacionalizmus és internacionalizmus új szó 1981. VI. 27. A proletár internacionalizmus eszméit maga az élet vetette felszínre. A körülöttük folyó harc már a múlt század közepén kirobbant, amikor Marx és Engels felröppentették a jelszót: „Világ proletárjai, egyesüljetek I“ A viszálykodó népekre és országokra osztott világban, amelyet az uralkodó osztályok rendszeres időközökben véres háborúkba kényszerítettek, abban a világban, amelyben szándékosan szították a gyanakvás és bizalmatlanság légkörét, ezt a jelszót a munkásosztály ügyének harcosai részéről szilárd támogatás fogadta, a reakció pedig megkísérelte rágalmakkal beszennyezni. A Nagy Október lerakta az alapot ahhoz, hogy következetesen megvalósítsa a tudományos kommunizmus alapítóinak szellemi végrendeletét. Az a lenini követelmény, hogy tetteinkben mindig és mindenben legyünk internacionalisták, tegyünk meg minden lehetségesei egy országban valamennyi ország proletariátusa harcának, fejlődésének támogatásáért, a szocializmus, kommunizmus építőinek vezérfonalává vált. „Mi szovjet kommunisták — mondotta Leonyid Brezsnyev —a proletár internacionalizmus megvédését valamennyi marxista—leninista legszentebb kötelességének tartjuk.“ Lenin rámutatott, hogy a burzsoá nacionalizmus és a proletár internacionalizmus két, egymással kibékíthetetlen ellentétben álló fogalom, amelyek két politikát {sőt, mi több: két világfelfogást) tükrödnek a nemzeti kérdés megítélésében. E szembeállítás anna 1 időszerűbb, minél élesebbé válik a nemzetközi burzsoázia és munkásosztály harca, a két társadalmi világrendszer, a kapitalizmus és szocializmus közötti szembeállás. Ennek megfelelően mind egyértelműbben fejeződik ki a társadalmi élet internacionalizálódásának két típusa, a nemzeti kérdés megoldása, a nemzetek . közötti kapcsolatok szervezésének két, elvileg összeegyeztethetetlen módszere közötti gyökeres ellentét. Napjainkra a dolgozók milliós tömegeinek erőfeszítései eredményeként megteremtődött a létező szocializmus, a föld* golyó jelentős területen sikeresen valósul meg a nemzetközi kapcsolatok új típusa, amely az emberek kizsákmányolástól mentes együttműködésén, a barátságon, a népek egyenjogúságán és kölcsönös megsegítésén alapul. Hazánkban történelmileg új társadalmi és nemzeti közösség jött létre: a szovjet nép. Erősödnek a szocialista nemzetközösség országainak baráti kapcsolatai a nemzeti függetlenségükért és önállóságukért, az imperializmus elleni harcoló népekkel. Űrökre megszűnt az, hogy a világpolitikát az imperialista hatalmak maroknyi csoportja uralja, az emberiség túlynomó többségét pedig — Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában — csupán a nagyhatalmi politika játékszerének tekinthetik. Megvalósul Lenin látomása, aki szilárdan hitt abban, hogy e kontinensek formálói, az új világ felépítésének teljes jogú részesei. Ezek a népek egyre mélyebben érzik át a társadalmi haladás valamennyi harcosával való szolidaritás szükségességét. Ugyanakkor egyre élesebb a kapitalizmusban lezajló inter- nacionalizálódási folyamatok ellentmondásossága. A tőke kozmopolitizálódása és az integrációs folyamatok erősödése a vezető nyugati hatalmak közötti ellentmondások fokozódásával jár együtt. A nemzetek fölötti — elsősorban amerikai — társaságoknak az a törekvése, hogy ténylegesen meghiúsítsák a nemzeti önállóság elvének érvényesülését, különböző nemzetek fölötti szerveket hozzanak létre, a lakosság, mindenekelőtt a proletariátus széles tömegeinek ellenállásába ütközött. A nemzetközi burzsoá-koz- mopolita nyomásnak ellenállva a munkásosztály a széles néptömegek támogatására és szolidaritására támaszkodik. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a proletár internacionalizmus feloldódik az „össz-em- beri szolidaritás“, vagy valamiféle parttalan „új internacionalizmus“ vizében. Ellenkezőleg, a folyamat éppen a proletár internacionalizmus növekvő hatásáról és erejéről tanúskodik, a proletariátus osztály- szolidaritásának elvei és forradalmi ideológia a dolgozók egyre szélesebb tömegeit hódítja meg. Pontosan a munkás- osztály, a kommunista mozgalom az a mag, amely maga köré tömöríti a béke és a demokrácia ügyéért síkraszálló haladó erőket. A burzsoá-nacionalista és revizionista koncepciók fegyverét a proletár internacionalizmus, a szocialista gyakorlat, a marxizmus—leninizmus ellen fordítják. A társadalmi fejlődésnek a marxizmus által kidolgozott általános törvényszerűségei — állítják a különböző marxóló- gusok — ellentmondanak a modern világ pluralizmusának, sokarcüságának. Innen táplálkozik a „nyugati“ és „keleti“ marxizmusra való felosztásra szóló felhívás, a szocializmus sajátos nemzeti „modelljeinek“ keresése. Innen erednek azok az állítások is, amelyek szerint a marxizmus, a proletár internacionalizmus többé nem felel meg korunk realitásainak, és ezért azokat, ligy-* mond „egyesítem“ kell a Nyugaton divatos egyik vagy másik doktrínával. Mennyire erőlködik például A. Smith, az 1979-ben Angliában megjelent Nacionalizmus a huszadik században című könyv szerzője, hogy bebizonyítsa: az internacionalizmus és nacionalizmus szembeállítása elavult, helyette a „a marxizmus és nacionalizmus konvergenciájára“ van szükség. A nyilvánvaló ellentétek kl- békítésére irányuló effajta erőlködések nyíltan reakciósak, függetlenül attól, hogy burzsoá vagy revizionista köröktől indulnak ki. A marxizmus — Lenin szavai szerint — megbé- kíthetetlen a nacionalizmussal, legyen az a „legigazságosabb, „legtisztább“, legkifinomultabb és legcivilizáltabb. A marxizmus a nacionalizmus bármilyen formája helyére az internacionalizmust állítja. Marx, Enges és Lenin művei, amelyek a nemzeti kérdés, azon- Délül a nacionalizmus elemzését tartalmazzák, világosan cáfolják azt az egyes nyugati tudósok által terjesztett elképzelést, hogy a tudományos kommunizmus megalapozói által az osztály harcnak tulajdonított elsőbbség gátolná a nemzetek sorsába való mélyebb behatást. A politikai fejlődés egész menete azt igazolja, hogy az osztályszemlélet, amely az internacionalista látóhatár teljes szélességét egyesíti a nemzeti sajátosságok gondos figyelembevételével, összehasonlíthatatlanul szélesebb és mélyebb az úgynevezett „nemzeti szemléletnél“, amely elkerülhetetlenül szeparatista, nacionalista pozíciókra csúszik át. A burzsoá Ideológusok és opportunisták kedvelt fogása, hogy megkísérlik azonosítani a proletár internacionalizmust a nemzeti nihilizmussal. Mennyi tintát elpocsékoltak már a burzsoá teoretikusok arra, hogy a kommunistákat a hazafiasság szellemétől távol álló embereknek állítsák be! Még a marxizmusnak a nacionalizmussal való szembenállását is úgy értelmezik, mint a „kommunisták közömbösségét a nemzetek sorsa iránt“. Csakhogy a nemzeti és nacionalista szemlélet korántsem ugyanaz. A maga idején Engels elismerőleg nyilatkozott a Francia Munkáspárt Nemzeti Tanácsának a francia dolgozókhoz 1893-ban intézett felhívásáról, amelyben egyebek között ilyen kitételek olvashatók: „Az internacionalizmus nem jelenti sem a haza fogalmának lealá- zását, sem pedig a haza feláldozását ... Ellenkezőleg, csak az internacionalisták méltók arra, hogy Igazi hazafiaknak nevezzék magukat, mivel ők az egyedüliek, akik tisztában vannak azzal, mennyire meg kell javulniuk a feltételeknek, amelyeknek biztosítaniuk kell és biztosíthatják a haza jövőjét és nagyságát, valamennyi hazáét, amelyek egymással szembenállókból szolidárisakká válnak.“ A marxisták, leninisták korántsem közömbösek a haza, az anyanyelv, a nemzeti kultúra sorsa iránt. Büszkék valamennyi ország forradalmi múltjára és jelenére. Számunkra az igazi nemzeti érdekek elválaszthatatlanok az Internacionalista, az osztálvérdekek- től. A Szovjetunióban elsőként állták ki a próbát a társadalmi és nemzeti feladatok következetes végrehajtásának marxista—leninista elvei. A munkásosztály és kommunista élcsapata vezetésével a legkülönbözőbb nemzetiségek dolgozói erőteljes támadást indítottak a társadalmi és nemzeti elnyomás minden formaja ellen. A Szovjetunió a népek barátságának igazi iskolája lett, a gyakorlatban mutatta meg, mi is az internacionalizmus. A szocializmus történelmi tapasztalata megcáfolta azokat a fogalmakat,. hogy az internacionalizmus és a szabadság egymás ellentétet. A társadalom éleiének ínter- nacionalizálódása egyáltalán nem tételezi fel a nemzeti értékek elvesztését. Amikor erre felhívjuk a figyelmet, lehetetlen nem észrevenni a kapitalizmus és a szocializmus körülményei között vegbeinenő in- ternacionalizalódás merőben különböző társadalmi következményeit. Az előbbi esetében ez a folyamat ellentmondásba kerül a nemzeti érzelmekkel, és gyakran pusztító következményekkel jár a nemzeti értékekre nézve, míg a másik esetben ez a nemzeti élet valóban progresszív oldalainak felvirágzásával és megerősödésével párosul. A burzsoá szociológia a nemzetit' és a nemzetközit mint két kibékíthetetlen ellentétet állítja egymással szembe, örökös harcra ítélve azokat. A szocializmus a nemzeti és nemzetközi olyan kapcsolatát hozza létre, amely azok egvre szorosabb és szervesebb egységében fejeződik ki. A történelmi tapasztalat tanúsítja: a nemzeti és nemzetközi közötti ellentmondás ott jön létre, ahol az elsőt mesterségesen kiragadják a jelenségek törvényszerű összefüggéséből és szembeállítják a másodikkal. Az ilyen művelet azonban nem hagyja változás nélkül « nemzeti elemet, amely ezáltal kiemelt hangsúlyt kap, tűlduzzad és nacionalizmussá fokozódik. Ennek eredményeként még az új viszonyok között Is nacionalista ficamok keletkezhetnek. Például a pekingi vezetők hegemonisztikus törekvései a nemzetközi életben, a Kínai Népköztársaságban élő nagyszámú nemzeti kisebbség ellen megnyilvánuló nagykínai soviniszta politika, a marxizmus nacionalista revíziója, a nyílt szovjetellenesség közvetlen veszélyt jelent a proletár szolidaritás, a szocializmus ügye számára. Az ehhez hasonló jelenségeket csupán a következetes internacionalista politika alapján lehet legyőzni. A dolgozók nemzetközi szolidaritásának megerősödése és fejlődése lényeges változásokat von maga után az emberek tudatában. Fokozatosan eltűnik a nemzeti viszálykodás és bizalmatlanság, a különböző nemzetiségek képviselőinek egymás iránti idegensége. Ezeket az érzéseket a barátság és a bizalom érzése, a közös eszményekért vívott harc érdekközösségének tudatosodása váltja fel. A népek közötti kapcsolatok új normái a szocializmusért végzett önfeláldozó munkában, a forradalmi vívmányok közös megvédésében, az imperializmus elleni harcban kovácsolódnak ki. Ez adja meg e kapcsolatok szilárdságát és megingathatatlanságát, amelyet jól ismernek Kuba és Vietnam, Angola és Etiópia népei, de soha sem lesznek képesek megérteni azok, akik még mindig a régi fogalmakban gondolkodnak. A JEVGENYJEV professzor A gbelii kőolajipari vállalat dolgozói az idén 821 millió köbméter földgázt és 97 tonna kőolajat termelnek ki. Nagy gondot fordítanak arra, hogy a napi földgáztartalék szüntelenül elérje a 7 mii- lió köbmétert. A képen: Mária Danihelová beállítja a mérőszeparátorban a nyomást, és megméri a Láb 120 szonda teljesítményét I Peter Šimončík felvétele — ČSTK) Gyakran hallunk a szocialista munkabrigádok eredményeiről, a termelés hatékonyságát és a minőség javítását célzó kezdeményezéseikről. Nem egy üzemben, vállalatban éppen a szocialista munkabrigád tagjai mutatnak példát és állnak a XVI. pártkongresszus határozatai teljesítésére kibontakoztatott tömegmozgalmak éléire. Ez a helyzet többek között a Partizánskéi Cipőgyárban,, ahol a' pártalapszervezetek segítségével, a kommunisták személyes példamutatásával 230 szocialista munkabrigád működik, meghatározó módon befolyásolva a gazdaságpolitikai célkitűzések elérését. Hasznos munkájukról Ján Caban, az üzemi pártbizottság elnöke mondotta: Vállalatunknak az idén 33 millió 983 ezer pár lábbelit kell gyártania, csaknem 1,5 millió cipővel többet, mint a múlt esztendőben. E felemelt feladatnak azért tehetünk maradéktalanul eleget, mert szocialista brigádjaink működési területükön a munkaverseny legkülönbözőbb formáit érvényesítik. Ezek közül számottevő a komplex racio- nalizációs brigádok tevékenysége, amelyek a termelés korszerűsítését szolgáló tematikus feladatok megoldására irányítják legfőbb figyelmüket. Tagadhatatlan tény, hogy minden tíz tematikus feladat közül legalább nyolcat a kommunisták vezette racionalizációs brigádok oldanak meg. Az kétségtelen, hogy a munka termelékenységének, hatásfokának növelése nem egyszerű feladat, de a megvalósításhoz a legkörültekintőbb intézkedések önmagukban nem elégségesek. Ehhez az szükséges, hogy a gazdasági vezetők a munkahelyeken tárják fel a dolgozó kollektívák számára a hatékonyság növelésének lehetőségeit, tartalékait. Ugyanakkor a szocialista munkabrigádokban dolgozó kommunistáknak a brigádtagokkal meg kell értetniük, hogy a szocialista módon dolgozni követelménye manapság nem elsősorban a termelési terv túllépését, a munkaütem fokozását igényli. Olyan többletről van szó, amelynek következtében javul a munka és a gyártmányok minősége, csökken a munkaráfordítási idő és az anyagfelhasználás, emelkedik a nagy értékű gépi berendezések kihasználtságának foka. A minőségi mutatók elfogadtatásában figyelemre méltó eredményeket érnek el a Ga- ramtolmácsi (Tlmače) Energetikai Gépgyár kommunistái, akik most az atomprogram következetes megvalósítására mozgósítják a vállalat 78 szocialista munkabrigádját. Természetesen ez sem történik nehézség nélkül — állapította meg Póka Árpád, a 4. számú pártalapszervezet elnöke. Főleg az okoz gondot, hogy számos dolgozónkat új szakma elsajátítására és végzésére kell megnyernünk. Bízom abban, hogy ez a fáradozásunk sem marad eredménytelen. Fontos továbbá, hogy a gyár vezetősége idejekorán gondoskodjon a nyersanyagról, biztosítva a munka folyamatosságát. A múltban számtalanszor előfordult, hogy csak túlórázással és „óhajtással" tudtuk teljesíteni a tervet. Kommunisták a sadista rakalripÉikteii Ügy tűnik, hogy egyes válla* latoknál a jó gazdasági eredményekre való törekvés elta- karja a pártalapszervezetek és a vezetők szeme elől a munkahelyi szervezettség fogyaték kosságait. A szocialista munkabrigádok vezetői a Közel* múltban Banská Býstricén le» zajlott kerületi tanácskozásukon is szenvedélyes hangon bí- rálták ezeket a hiányossá* gokat. De a szervezés, gazdasági vonatkozásain túl, politikai kérdés is. Hiszen, ahol magas színvonalú a szervezettség, ahol rend és fegyelem uraikor dik, ahol folyamatosan tudnak dolgozni és jó a légkör, ott |ő a munkakedv, a közérzet. Ahol viszont rendszeres a hajrázás, a túlóráztatások, ott az alkotásvágytól fűtött szocia* lista munkabrigádok sem érez* hetik magukat otthonosan. Az utóbbi időben gyakran szóba került a 'munkaverseny sajátos és sok vitára alapot adó formája, a társadalmi munka. Ezen tulajdonképpen a szabad szombatokon és pihenő időben végzett munkát, az esetek többségében termelőmunkát értenek. A szocialista munkabrigádok is gyakran kér-= dezik: helyes e és ha igen, mi* lyen esetekben helyes és indokolt ilyan akciók szervezése. Általános recept erre minden munkahelyre nem adható, de a többletmunka akkor indo? kolt, ha rendkívüli társadalmi jelentőségű ügyet szolgái. A pártalapszervezetek és a szo^ cialista munkabrigádokban doh gozó kommunisták nem enged hetik meg, hogy a dolgozó kollektívák megértését, önzetr lenségét, áldozatvállalását fe^ lesleges túlóráztatásokra hasz? nálják fel. Fontos társadalmi Ös gazda= ságpolitikai érdekünk, hogy mindenütt növekedjen a brigádok sikereket formáló szerepe, tekintélye. Nem titok azonban, hogy számos gyártmányunk minősége nem éri el a kívánt műszaki színvonalat és a hasonló termelési feltételek mellett gazdáltodó mező- gazdasági üzemek eredményei is eltérnek egymástól. Az említett körülmények bizonyára szerepet játszanak abban, hogy a brigádokban nem érzi mindenki belső erkölcsi kényszernek a technológiai fegyelem betartását, a kifogástalan minőségi munkavégzést. A szocialista munkabrigádok kommunista tagjai sokat tehetnek a káros jelenségek és szemlélet leküzdéséért elsősorban azzal, hogy elől járnak— nemcsak a munka-, de a műszaki fegyelem betartásában is. Nem elhanyagolható kérdés az sem, hogy az utóbbi években különösen sok pályakezdő fiatallal gyarapodott a szocialista munkabrigádok sóra. A munkábaállás a fiatalok életének fontos állomása, lényegében ebben az időszakban kezdődik el önálló életük, meg- gyökerezésük és a termelő munkába való bekapcsolódásuk folyamata. A kommunisták és a brigád tagjai ezt a folyamatot a nevelés és ráhatás sokrétű mozgalmi eszközével segíthetik, hogy a fiatal társaiig mielőbb eleget tehessenek « munkájukkal kapcsolatos minőségi igényeknek is. SZOIBATH AMBRUS
