Új Szó, 1981. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1981-06-26 / 149. szám, péntek
Énekeljünk tisztán A csehszlovákiai magyar énekkarok galántai ünnepéről Nem véletlenül választottam Kodály Zoltán egyik írásának és zenepedagógiai munkájának címét a galántai Kodály-napok- ról szóló beszámolóm címéül. A tiszta énekelés alatt itt nemcsak a tiszta intonációra gondolok, de a tiszta, világos, céltudatos műsorpolilikára, a tiszta, érthető szövegkiejtésre és azokra a feladatokra, amelyeket művészeti mozgalmunk el akar érni. Az V. Kodály-napok után, ha értékelni akarunk, feltétlenül fel kell mérnünk az eddig megtett utat. A felszabadulás után kórusaink úgyszólván a nulláról indultak. Az igény me^v^1* karvezető viszont kevés. Az első, több énekkart megmozgató dalostalálkozó 1957-ben volt So- morján (Samorín). Ezt követően egyre jobban éreztük a hasonló rendezve nyék tervszerű periodikus megszerve zésének szükségét. Az első országos énekkari fesztiválra 1961-ben Zseli- zen (Želiezovce) derült sor. Itt volt az, amikor a szabadtéri színpad az összkari próbán a sok lelkes dalos súlya alatt összeró- /< üC[ gyott. (Akkor még minden énekes részt vett az összkari számokban.) A nagysikerű énekkari fesztivál után nyolc évig hiába kísérleteztünk, nem sikerült hasonló nagyszabású, országos rendezvényt megszerveznünk. 1969-től az I. Ko- dály-napoktól a kórusok találkozása, háromévenként, rendszeressé vált. A húsz év alatt megtett út, hosszú és néha rögös volt, azonban mindenkor a művészi igényességre való törekvés jellemezte. Ha az V. Kodály napokon részt vett kórusok jelenlegi színvonalát a húsz év előttihez viszonyítjuk, kórusaink nagyon sokat fejlődtek. Ha azonban az országos színvonalat, tehát az élvonalbeli szlovák kórusok nívóját vesszük alapul, még nem lehetünk megelégedve az eredményekkel. A valóban tiszta hangzással, átélt művészi előadással sajnos még több kórusunk adósunk maradt. A FESZTIVÁL CÉLJA A rendező szervek által kiadott irányelvek szerint a fesztivál célja aktív cselekvésre ösztönözni a magyar nemzetiségű felnőtt énekkarokat. Elősegíteni azok művészi fejlődését, ezzel szocialista kultúránk felvirágoztatását. Az országos fesztivál megrendezésével alkalmat adni az énekkaroknak, hogy az érdeklődők legszélesebb körének bevonásával felkészüljenek a kóruséneklés terén való nemes versengésre. Hozzájárulni a CSKP megalakulása 60. évfordulójának méltó megünnepléséhez. „A fesztivál megrendezésével figyelemmel kísérjük Dél-Szlo- vákia zenei műveltségének fejlesztését, az énekkari mozgalom továbbterjesztését és művészi színvonalának emelését.“ (Az V. Kodály-napok irányelvéből.) A KÓRUSOK MŰSORA A kórusok műsorválasztása sokban tükrözi a színvonalat, ámbár magában még nem biztosíték és fokmérő, mert az igényes műsorválasztás nem mindig jár együtt a kitűnő előadással. Ami nagyon bíztató pozitívum kórusaink fejlődésében, hogy a néha merésznek tűnő műsorválasztás mellett, teljesen új művek bemutatására is vállalkoznak. Ezúttal is részben hazai bemutatók és ősbemutatók is elhangzottak az idei Kodály- napokon. A diószegi (Sládkovi- šovo) Vox humana például bemutatta Pongráez Zoltán szlovákiai magyar versre írt kórus- művét, amelyet a diószegi kórusnak írt a szerző. Pongráez Zoltánt sok szál fűzi Csallóközhöz és Mátyusföldhöz, hisz Kodály Zoltán után az elsők között volt, akik a mi területünkön magyar népdalokat gyűjtöttek.^ A Patkóéknál Patason kezdetű, ma már közismertté vált népdalunkat is ő jegyezte fel Diószegen. A pelsőci (Plešivec) női kar is hozott új kórusművet, és pedig Vass Lajos Erkel díjas zeneszerzőnk Este guzsalyasba című művét. Ez is ősbemutató volt. Szíjjártó Jenő, aki már sok értékes kórusművel gazdagította hazai magyar kórusirodalmunkat a dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) Városi Művelődési Ház Vegyeskarának írt egy új kompozíciót. Veöres Sándor A meséről című versét zenésítette meg, amelyet a dunaszerdahelyi kórusnak ajánlott. Karvezetőink művészi igényességét bizonyítja n (Košice) Csermely kóa rubato és a polyfon faktúra egyensúlyban tartása nem volt könnyű feladat. Nem is minden kórus tudott ezzel megbirkózni. Szerencsére az összkari előadásban Szíjjártó Jenő kitűnő munkájának eredményeképpen sikerült a sokféle elképzelést egységessé kovácsolni, és a Gö- möri dalt csodálatos szépen megszólaltatni. Sajnálom, hogy minden résztvevő kórusról külön-kiilön nem írhatom meg észrevételeimet, hisz minden kórus előadásában felfedezhetünk olyan pozitív jelenségeket és szépségeket, ami dicséretre méltó. De Vy-n^pok győziesc: a kassai Csermely kóru. rus műsora. Balázs Arpád: Memento című megrázó kompozíciójának hazai bemutatására ők vállalkoztak, ami nem könnyű feladat. A CSEMADOK komáromi (Komárno) helyi szervezetének vegyeskara, annak ellenére hogy csak nemrég alakult, két új számmal tarkította a fesztivál műsorát. V. Tormis—Nádas- di Katalin: Tűz szavak, és Juhász Frigyes—Kövesdi János: Muzsikáló tavaszával, amit azt hiszem szintén először hallhattunk nálunk. Ez évben több Kodály és Bartók szám hangzott el a fesztiválon, ami nagyon örvendetes jelenség. A madrigálok, a romantikus kórusirodalom és a mai 20. századi kortárs zeneszerzők művei sem hiányoztak a műsorról. Sajnos, a CSKP megalakulásának 60. évfordulójáról több kórus a műsor ösz- szeállításában megfeledkezett, vagy csak a fesztivál műsorából hagyták ki a régi mozgalmi dalokat és a mai elkötelezett műveket? MŰVÉSZI SZÍNVONAL Kórusaink színvonalbeli fejlődéséről nem sok jót mondhatunk. Néhány kimagasló teljesítmény mellett a fesztiválon résztvevő kórusok színvonala közepes, sőt egyes esetekben gyenge. Sok kórus még mindig nem tanult meg tisztán in- tonálni. A nyers, harsány éneklést már sikerült kiküszöbölni, de sajnos több kórusunk a másik végletbe esett. Oly finom halk éneklést gyakoroltak be, hogy már egy egészséges forte hangzást nem tudnak produkálni. Kevés volt a kórusművekben a valóban szabad szár- nyalású rubato. Nógrádi László a bíráló bizottság magyarországi tagja is megjegyezte a nyilvános értékelésen, hogy a karnagyok többsége túl mereven értelmezi a partitúrában leírt hangjegy-értékeket. A zeneszerző által leírt hangjegyeket élettel megtölteni a karnagy feladata. A parlando-rubato dallamok ütembe préselése talán az egyesített férfi karok népdalcsokra első népdalának énekelésénél ütközött ki legjol^ban. A Tiszán innen, Dunán túl kezdetű népdalunkat Quasi giusto előadásban énekelni nem szabad. Ha figyelembe vesszük, hogy ezt az előadásmódot a kórusok magukkal viszik, hisz összkari számról volt szó, nem jó példát mutatnak majd a többi kórusnak, akik nem kerültek el a Kodály- napokra. Sajnos, ez a merevség a kötelező szám — Kodály: Gö- möri dal — előadásában is sok esetben észrevehető volt. A kórusmű, első látásra elég köny- nyűnek látszik, de valóságban komoly próba elé állította a kórusokat. Egyrészt a szólamok nagy ambitusa, másrészt pedig ahhoz, hogy fejlődjünk, elsősorban azokról a negatív jelensé-i gekről kell említést tenni, ami általános és feltűnő volt a fesztiválon. A bíráló bizottság véleménye szerint is, pozitív jelenség, hogy a kórusok a műveket kívülről énekelték, mégis kevés volt az átélés, a felszabadult énekelés. Nem tükröződött az arcokon sem a szöveg, sem a muzsika mondanivalója. Sok kórusnál a dallamívek kialakítására, a mássalhangzók kapcsolására, a befejezések lekerekí- tésére nagyobb gondot kellene fordítani. A helyes tempók megválasztása még a legjobb kórusainknál sem voltak kifogástalanok. ÖSSZEGEZVE Nagyon jól szervezett, hasznos, művészi élményekben bővelkedő rendezvény volt a fesztivál. Van azonban néhány jelenség, amelyet meg kell említenem, s ez nemcsak az én véleményem, de többünké, akik végig ültük a két napot. Véleményem szerint a Kodály-napok koncepciója kapcsán el kell gondolkodnunk azon, Hogy milyen e rendezvény hatása a kórusmozgalmunkra. Tisztázni kellene azt is, hogy verseny, fesztivál, seregszemle vagy dalostalálkozó legyen. Ha a verseny marad, akkor az ne tartson négy órán keresztül. Képtelenség négy órán keresztül egyforma éberen figyelni az énekkari produkciókra, még a zsűrinek is. A kórusok nevében kérjük a rendezőket, ne tiltsák meg az egyes számok között a tapsot. Az énekkarok egyetlen jutalma a közönség tapsa. Ne vonjuk meg tőlük. Arról nem is szólva, hogy a kórusoknak sem könnyű átállni mondjuk egy madrigálról egy Bartók műre, ha közben szívet, lelket bénító csönd van. Kodály Zoltán híve volt a közös éneklésnek, hisz számos összkari számot komponált. De ugyanakkor azt is tudjuk, hisz több írásában is kitér erre, a közös éneklés csak akkor éri el a célját, ha az a szereplőknek élményt nyújt, örömet szerez. Tehát ha a kórusok az összkari számokra nem készülnek fel lelkiismeretesen, az azt jelenti, hogy vagy nem győzték idővel a betanulásukat, vagy nem nyújt nekik élményt. Azt hiszem érdemes lenne ezen elgondolkozni, hisz azok az összkari számok, amelyek már többször megszólaltak a Kodály- napokon, olyan hatást váltanak ki nemcsak az énekesekben, de a hallgatókban is, hogy meg kell ismételni. ÄG TIBOR KÖZÖSSÉGI ÜNNEP A CSKP megalakulásának 60. évfordulója jegyében megrendezésre 'kerülő XXVI. Országos kulturális ünnepség a CSEMADOK életében a számvetés ideje, helye. Immár három esztendeje, hogy ezen üdvös törekvés jegyében rendezik meg a csehszlovákiai magyarság kulturális életének legnagyobb találkozóját. S hogy nemcsak erről van szó, azt számtalan más dolog, tény is bizonyítja. Gombaszög — az egykori Sarló haladó hagyományaira alapozott — több mint negyed évszázados szocialista hagyománya nemzetek és nemzetiségek találkozójának, baráti kézfogásának eszmeiségét, tartalmát adják. Ezzel együt azonban közösségi és családi ünnepe is. Érettségi találkozók, baráti összejövetelek színhelye, tartalmas szórakozást nyújtó népünnepély. Az idén is ilyen célokkal készültek a kulturális ünnepségre a CSEMADOK KB illetékesei és a társadalmi munkában évek óta szervezői feladatokat vállaló tagok. A gombaszögi szabadtéri színpadon mindaz megjelenik, ami a csehszlovákiai magyarok kultúrájában a legfrissebb, a legjobb és ami megőrzésre, gyarapítására érdemes. Ám ugyanígy tapsolhatunk majd a szlovák és a magyarországi vendégegyütteseknek is. Sajnos a legnagyobb igyekezet mellett sem lehet kikerülni az előre nem látott akadályokat, így, időpont-egyeztetési nehézségek miatt Horváth István és Csiri Edit helyett Hollai Bertalan és Talabér Erzsébet nóta- énekesek lépnek fel. Zalatnai Sarolta pedig betegsége miatt nem tud eljönni, így a Korái együttessel más énekes ad koncertet. Mindezek után nem marad más hátra, mint kellemes, esőmentes időjárást kívánni az ünnepség minden resztvevőjének, és nem utolsó sorban a szereplőknek, atkik egész évi munkájuk legjobb eredményeit hozzák el Gombaszögre. (d—n) Kiállítás a toronyban Aki ellátogat Kassára (Košice), s végigmegy annak főutcáján, aligha kerüli el figyelmét a múltat felidéző dóm. Tőszomszédságában található az Orbán torony, mely még a székesegyházzal egyidőben épült. Ha a nap valamelyik órájában megszólal fülbemászó harangjátéka, a városszemlét tartó idegen akaratlanul is odanéz, s felcsigázott érdeklődése, a torony árkáddal övezett falai mellett kisváratva a bejárat felé viszi. Az Orbán torony ad helyet a Kelet-szlovákiai Múzeum által megnyitott állandó, a kerület fémöntészeti múltjába visszanyúló kiállításnak. Alig hagy néhány lépcsőt maga mögött a látogató, s már olvashatja is a bevezető szöveget: „A művészi fémöntészetnek Kelet-Szlovákiában régi és gazdag hagyománya van, a múltban elsősorban különböző használati- és dísztárgyak készültek, ma pedig a szobrászat monumentális alkotásaival van képviselve.“ így idézőjelben a szöveg, forrásának feltüntetése nélkül, amit az idegenvezető ismeretei sem tudnak pótolni. Az alsó két emelet anyaga azoknak szól, akik a torony múltjára is kíváncsiak. A negyvenöt méter magas Orbán tornyot a XIV. század utolsó harmadában építették, a XVII. században reneszánsz stílusban felújították, majd már századunk első felének végén neoreneszánsz árkádot építettek köré. Majdnem tizenöt évvel ezelőtt tűzvész rongálta meg, miközben az 1557-ből származó Orbán harang lezuhant, és több darabra hullott szét. A torony művészettörténeti és építészeti értéke, valamint a város legforgalmasabb pontján való fekvése olyan döntésre késztette a helyi szerveket, hogy műemlékké nyilvánítása után kiállítások rendezésére a Kelet-szlovákiai Múzeum rendelkezésére bocsátották. így született meg a fém- öntészet állandó kiállítása megnyitásának lehetősége. A második emeleti panelokon grafikai látképek és fényképek mutatják be a torony külalakjának változásait, a XVII. századtól kezdve a tűzvész utáni újjáépítéséig. A tulajdonképpeni kiállítást a következő hat emelet anyaga fogjlalja magába. Képet adva a képzőművészet egy különleges és figyelemreméltó, de sajnos eléggé mellőzött ágáról — a művészi fémöntészetről, a legrégibb Időktől napjainkig. A toronyban értékes műalkotások mellett a használati tárgyak egész sora látható. Csupán így kap teljes képet a látogató a fémmegmunkálásról, nagymúltú hagyományának megőrzéséről. Természetesen a helyszűke és az atipikus kiállítási tér csak kevés tárgy elhelyezését engedte meg. így aztán a montreali világkiállítást megjárt harangon kívül a kiállítás értéke abban rejlik, hogy minden látható művészeti és használati tárgy egyedi példány. Szemlélődés közben a keletszlovákiai fémöntészet időbeni fejlődése tárul elénk. Régészeti ásatások során hozták felszínre a különböző ékszereket, fegyvereket és munkaeszközöket, melyek a kerület legrégebbi fémtárgyainak számítanak. A kő- és bronzkorszakból származó leletek az öntészet akkori technikájáról tanúskodnak. A harangöntés a középkori iparművészet legelterjedtebb ága volt. A kerület legjelentősebb, külföldre is szállító harangöntő műhelye Iglón (Spišská Nová Ves), a legnagyobb ágyú- és mozsáröntődéje Kassán működött. Ez utóbbiban készült az Orbán torony harangja. A kiállításon ágyúk, mozsarak, gránátok, golyók, harangdísz-fragmentumok öntvényei és az emeletek aknájában függő harangok tanúskodnak mestereik munkájáról. Később, a XVII. században az ón és színesfémek öntése indult fejlődésnek. E kort a vörösrézből és bronzból készült használati- és dísztárgyak képviselik, melyeket az ércolvasztás folyamatát bemutató megvilágított színes diapozitív egészít ki. A vasgyárak megjelenése, a vasipar kifejlődése szintén erre a századra esik. S ami feleleveníti munkájukat, azok a kiállított dísztárgyak (képrámák, tálak, tányérok, szobrocskák) és gazdagon díszített használati tárgyak (lámpák, kályhák, asztalok, vasalók). Kívülük még építészeti elemek — kerítések, lépcsőkorlátok és rácsok láthatók. A kiállítás zárórészében a mai művészi fémöntészet alkotásait helyezték el. Kelet- Szlovákiában az elmúlt években több monumentális dombormű készült. Ezek modelljei, köztük van néhány a nemrég 75. születésnapját üneplő Löff- ler Bélától, láthatók az utolsó emeleten. Elődeink tárgyakba öntött ötletei a ma emberéhez szólnak. Ahhoz az emberhez, akiben a kiállítás egyénenként más-más gondolatokat ébreszt. Ezért ajánlom; aki arra jár, nézzen be az Orbán toronyba, felszippantani valamit a múlt örökségéből. J. MÉSZÁROS KAROLY Film Georgi Dimitrovról Juan Antonio Bardem, a világhírű spanyol filmművész rendezi a Georgi Dimitrov életéről készülő szovjet—bolgár kopro- dukciós filmet. A Luben Szta- nev forgatókönyve alapján készülő alkotást 1982-ben, Dimitrov születésének 100. évfordulóján kívánják bemutatni. Bardem egyik nyilatkozatában elmondotta: szimbolikusnak tekinthető, hogy a nemzetközi munkásmozgalom e nagy alakjáról szóló alkotás forgatását éppen a Nagy Honvédő Háború kitörésének 40. évfordulóján kezdték meg. Georgi Dimitrovot Petr Popov bolgár színész alakija. íj szó 1981. VI. 26.
