Új Szó, 1981. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1981-06-23 / 146. szám, kedd

A tudásért tanulunk míí fesál íüÉoi fiää Súži tiä fcáür festi ^-■>•3 lk.-i m'jo-A íf£tí LL-d fc.Jt L*y |jjýj ££j- ÚJ FILMEK ­B Síi B$ BE E3 KSS ES iíü§ [?31 SH fi?3 SŠ3I E9Si bm ibm mbeb w SZÁGULDÓ HUSZÁRCSAPAT ________________(szovjet) Az egyetemes emberi (kultú­ra, a modern tudományok, a művészeti alkotások megisme­résének, a technikai ismeretek elsajátításának évszázadok óta egyik legfontosabb színtere az iskola. Bár mostanság gyakran polemizálnak — nem is egé­szen alaptalanul — az iskolai oktatás válságáról. Az oktatás­ügy problémáit feszegető szak­emberek és kívülálló, de oda­figyelő laikusok kezébe a nyílt, őszinte aggódás ad tollat, ez tagadhatatlan. A pedagógusok­nak nehéz lépést tartaniuk a halmozódó ismeretanyaggal, a tudomány és technika fejlődé­sével. Ez tény. De tény az is, hogy az iskolán kívül ma sincs, s a jövő távlataiban sem tűnik fel olyan intézmény, amely az emberi tapasztala­tok, a tudományos ismeretek, a humán műveltség átadására, örökszép művészi alkotások megismertetésére, a jövő min­den szintű szakemberének tö­meges képzésére alkalmasabb volna, mint az iskola. Tudjuk mindnyájan, ma sokkal nehezebb dolguk van a pedagógusoknak, mint akár­csak a század közepén. Diáik­nak lenni is jóval nehezebb. Mert az emberi agy szürkeál­lománya nem gyarapszik, bár az elsajátítandó ismeretanyag meghatványozódott az elmúlt évtizedek alatt. Mindezek tu­datában kell törekednünk ar­ra, hogy tanulóink alapos, sok­oldalú és tartós ismeretekre tegyenek szert. A fogékony, sokoldalú, nyi­tott habitusú tanuló-típus ki­alakításában sok múlik a pe­dagógusokon, de nem kevesebb a szülőkön, sőt magán a ta­nulón. Megbízható, korszerű tárgyi tudást ugyanis csak az a gyermek szerezhet, aki nem­Áz elmúlt hét közepén, június 11-én, a nuslei völgyet átívelő Klement Gottwald hídnál emel­kedő Kultúrpalotában, a Smeta­na, Dvorák és Janáček szerze­ményeiből összeállított hangver­sennyel megkezdődött a Prágai Kulturális Nyár néven ismert, a Prágai Fővárosi Nemzeti Bi­zottság által szervezett akció eseménysorozata. A Prágai Kulturális Nyár fő célkitűzése az, hogy a nyári hó­napok alatt, amikor hazai és külföldi turisták tömegei érkez­nek a fővárosba, az érdeklődő­ket változatos kulturális és művészeti program várja. Ezért júliusban és augusztusban a Vi­nohrady Színház és a prágai városi színházak társulatai nem zárják be kapuikat, sőt a Na Zábradlí Színház és a kladnói Prűcha Színház nyári prágai vendégszereplései is gazdagít­ják a műsorajánlatot. A zenei műsorok, hangverse­nyek sorát gazdagítják majd a Kultúrpalotában, az AgneS-ko- lostor udvarában, a Valdštejn- palota lovagtermében és a csak a társadalmi szükséglete­iket és elvárásokat ismeri leg­alább nagy vonalakban, hanem tudatában van annak is, hogy nem a jegyekért — a tudásért tanul. Ma a család a jegyek bűvö­letében él {és sajnos, nem csak a család, a tantestületek, felvételi bizottságok is), s ezt a szemléletet előbb-utóbb át­veszik a gyerekek. Kis falvak iskoláiban és nagyvárosok oktatási intézmé­nyeiben egyaránt megfigyelhe­tő, hogy a könnyed, vidám, gyermekekkel bánni tudó, s né­mi színészi képességgel rendel­kező pedagógus osztályában már a kis elsősök tárgyi tudá­sa is alaposabb, mint az azo­nos felkészültségű, de 'komor, nehézkes kolléga tanítványaié a párhuzamos osztályban. Mi­ért? Azért, mert a kisgyermek önzetlenül “nem magának, ha­nem a tanító néninek tanul. Tudásával, rendes füzeteivel, érdeklődésével neki akar örö­met szerezni, mert szereti, ra­gaszkodik hozzá. Ha viszont a (pedagógus nem szimpatikus számára, ezt úgy adja tudtára, hogy az órán figyelmetlen, rendetlenül dolgozik, nem ta­nul. A legnehezebb pedagógiai feladatok egyike megértetni a gyerekekkel, hogy a lelkiisme­retes tanulás, a tudás elsajá­títása az ő legsajátabb érde­kük. Csak ők látják kárát, ha tudásnk felületes vagy héza­gos, se apu, se anyu, se a tanító, csakis ők. Van gyerek, aki erre egykettőre rájön, van, aki nem. De egyszer feltétle­nül rádöbben mindenki, aki könnyen vette az iskolai mun­kát: kár volt az elvesztegetett évekért. Sokan felnőtt fejjel, munka Szent Vitus székesegyházban tervezett koncertek. A nagy hangversenyek mellett a Malá Strana — Kisoldal — romanti­kus kertjeiben, például a Mál­tai lovagok kertjében, a Vald- štejn-palota kertjében, vagy a Mozartot idéző Bertramka vil­lában, a prágai Vár zenei pavi­lonjában, a Vyšehradon, a prá­gai műemléképületekben is megszólal a muzsika. A prágai hangversenyiroda a nyári hó­napokra hetven koncertet ter­vez. Az állandó kiállítások mellett bizonyára felkeltik az érdeklő­dők figyelmét a Nemzeti Galé­ria kiállításai a György-kolos- torban, a Belvedere királyi nyaralóban, s különösképpen a Mánes-teremben tervezett, a mai cseh képzőművészet kiemelke­dő alkotásait bemutató kiállí­tás. A cseh történelem, s a hu­szitizmus kora iránt érdeklődők számára ritka alkalomnak ígér­kezik a Pogyebrád György cseh király életét és korát bemutató kiállítás, amelyet abban a pa­lotában rendeztek meg, amely­és család mellett látnak hoz­zá, hogy pótolják a mulasztot­takat. Megszerzik a magasabb fokú műszaki képzettséget, vagy humán ismereteket, s ta­nulnak idegen nyelveket. A mai derékhad a megmondha­tója, mennyi áldozatot, lemon­dást követel a továbbtanulás­nak ez a módja a felnőtt ta­nulótól és a családjától is. Nagyon )ó-l humánus, s az em­beri élet kiteljesedését szolgál­ja az az intézkedés, hogy mun­ka mellett is tovább tanulhat az, akiben tudásvágy, erő és ambíció van, de nem helyes, ha az ifjúság erre hagyatkozik. Helyesebb, ha a szakma minden fortélyát fiatalon, fo­gékony fejjel és érzékeny, ügyes ujjakkal sajátítja el az ember, amikor az iskola nem ömlesztve, hanem módszere­sen, fokról fokra adagolja az ismeretanyagot. Egy arab köz­mondás így fogalmazza ezt meg: Aki fiatalon tanul, grá­nitba vési tudását, aki öreg fejjel — a homokba. Mint minden közmondás, ez is év­századok tanulságait szűrte le, tömörítve. A pedagógusok munkájára — különösen így a felvételi vizsgák és év végi értékelő konferenciák táján — az egész ország figyel. Szidják és ma­gasztalják őket. Ki-ki gyerme­kei sikerének vagy sikertelen­ségének tükrében értékeli munkájukat. A szülőik értéke­lése lehet téves is, de egy tény: a tanár—diák kapcsolat a gyermek életében sok eset­ben meghatározó. A pedagógus előnyösen is, hátrányosan is befolyásolhat­ja a tanulók munkáját. Fontos, hogy megértesse tanítványai­val, nem az a lényeges, hogy hibátlanul reprodukálják a be­tanult szöveget, hanem az, hogy a tananyag úgy rögződ­jön a gyermeki agyban, hogy tudásukat bármikor alkalmazni is tudják. Ha van lényeglátá­suk, képesek felismerni az ősz* szefüggéseket. De a lényeg ki­emelésére, az összefüggések meglátására tanítani kell őket. Ezt a célt az alapiskola első osztályától szem előtt kell tar­tanunk. Szülők és nevelők ösz- szefogva tudatosítsuk bennük: a tudásért tanulnak, mert csak a tudás teszi őket képessé az önálló gondolkodásra, helyes ítéletalkotásra, csak alapos tu­dás birtokában lehet belőlük jó szakember. Sok sikeres, de sok nehézsé­gekkel küzdő fiatalembert is­merek. Véleményük abban megegyezik, hogy ‘ a pedagó­gusok és szülők, ha odafigyel­nek rájuk, nagyon sokat segít­hetnek legégetőbb gondjaik megoldásában: a helyes pálya- választásban, a pozitív szemé­lyiségjegyek kialakításában. Amit a családi otthonból és az iskolából magukkal vittek vagy nem vittek, bár vinni kellett volna, kihat egész életükre. Sokan hálásan, sokan ciniku­san emlékeznek aszerint, kit mivel indítottak útnak. TÖRÖK ZSUZSANNA ben az egykori „huszita király“ 1453—1458 között lakott. Figye­lemre méltó ennek a kiállítás­nak az a része, amely Pogyeb­rád György híres béketerveze­tét ismerteti. A prágai kulturális nyár több eseményének lesz színhelye a Kultúrpalota. Benne rendezik meg például a Cseh Filharmo­nikusok Zenekarának hangver­senyét Antonín Dvorák születé­sének 140. évfordulója alkal­mából. A kultúrának ez a nagy­szerű, új hajléka a nyáron or­gona- és kamarahangverseny­ciklusok és új filmek bemuta­tóinak is színhelye lesz. A főváros kerületeiben műkö­dő művelődési házak is kiveszik részüket a kulturális nyár ese­ményeiből. Például a 4. kerületi művelődési ház már júniusban pantomim-szemlét szervez, a a prágai-braníki kulturális köz­pont nyolc színházi előadást tű­zött nyári műsorára, de nép­szerűek a Lýra Pragensis és a Csehszlovák Állami Népi Ének­és Táncegyüttes műsorai is. SOMOGYI MÁTYÁS Líraian érzelmes, izgalmas, romantikus kalandfilm a Szá­guldó huszárcsapat. Központi alakja Gyenisz Dávidov, a Na­póleon elleni háború hőse, lel­kes hazafi és vakmerő kardfor­gató, akit Puskin huszár-költő­nek nevezett. A film Gyenisz Dávidov parlizánvezér 1812-es hőstetteit és kalandjait beszéli el, heroizáió és romantikus fel­fogásban, bár akadnak a mű­ben olyan képsorok is, amelyek a maguk keserű valóságában ábrázolják a háborút. Az 1812-es háborúban Gyenisz Dávidov kezdeményezője és ve­zetője volt az ellenség háta mö­gött lebonyolított partizának­cióknak, így joggal tekinthet­jük őt az első orosz partizán­nak. (Az orosz népnek a Napó­leon csapataival szembeszegülő szabadság-akaratáról szól Lev Tolsztoj világszerte ismert Há­ború és békéje. Tolsztoj is meg­formálta a regényben Gyenisz Dávidov alakját; Vaszilij Gyeni- szov néven szerepelteti.) Most Dávidov a kétrészes szovjet film hőseként lép elénk A Sztyepan Sztyepanov és Nyi­A HASONMÁS Kedvező fogadtatásban része­sült a tavalyi Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon a bolgárok egyik alkotása, A ha­sonmás. Meglepetést keltett fő­leg az elsőfilmes rendező egyé­ni látásmódjával, s nem utolsó­sorban azzal, hogy az egész ver­senymezőnynek talán egyetlen műve volt, amelyen önfeledten nevetni, derülni lehetett. Az alapsztori anekdotikusan egyszerű: egy kiemelkedő tudós nem győzi már az adminisztra­tív teendőket, belefárad a ren­geteg közéleti szereplésbe, kon­ferenciákba, időrabló felesleges értekezletekbe, amikor egyszer­re csak felbukkan vidéki uno­kafivére, aki kísértetiesen ha­sonlít rá. Hogy a fiatal tudós kötelezettségeitől megszabadul­jon, s végre dolgozhasson, meg­kéri unokatestvérét, hogy he­lyettesítse őt á hivatali, hivata­los elfoglaltságokban. Igaz, hogy a férfi távol áll a tudo­mányoktól (vidéki boltos), de egy ideig nagyszerűen helyette­síti, tehermentesíti a tudóst; szerepel a nyilvánosság előtt, elget tesz mindannak, amit egy közösségi tudóstól elvárnak unokatestvére pedig nyugodtan végezheti dolgát. Egy idő után a hasonmás óriási karriert csi­nál: „felfedezi", hogy ő is „ért“ kita Hubov rendezésében ké­szült alkotásban a százhetven évvel ezelőtti idők szikrázó, ka­landos, látványos képe tárul a néző elé. S a fordulatos cselek­mény középpontjában a legen­dás hős, akit istenítettek hu­szárjai, akiért rajongtak a nők, s akitől rettegett az ellenség. Dávidov szerelmes volt az élet­be. Hitt a barátság erejében, szerette hazáját, számos híre3 költőnek a barátja volt, haza­fias érzései át- meg átszövik minden verssorát. Vérbeli ro­mantikus hős, mély érzésű, csa­pongó és felettébb önérzetes. Kiválóan bánik a karddal, lát­juk, amint lovasrohamot vezet, amint poharat emel a baráti asztalnál, vagy versét szavalja. A filmben a történelmileg hite­les mozzanatok legendás ele­mekkel vegyülnek. Davidovot Andrej RosztockiJ, a fiatal és tehetséges színész kelti életre. Remekül vív, köny- nyedén mozog, hetykén iil a nyeregben. Meggyőzően jeleníti meg a kivételes egyéniségű hu~" szárt. a tudományhoz s fejtegetéseit a sajtó szenzációs tálalásban nagy elismeréssel közli. Temér­dek bonyodalom támad; egyi­küknek el kell tűnnie a szín­ről... A nem eredeti, de kiváló víg­játékötletet a Mormarev fivérek dolgozták fel; az álnév egy bio­kémikus professzort és egy új­ságírót rejt (valódi nevük Bo­risz Jomtov s Marko Sztojcsev). Ezen az álnéven több mint húsz esztendeje írnak humoros elbe­széléseket, rádió- és televízió­műsorokat — nagy sikerrel. A remek ötletet a debütáló Nyiko­laj Volev rendező egyéni látás­móddal és tehetséggel aknázza ki, úgy fakasztva nevetést, hogy közben bemutatja társadalmuk közéleti fonákságait. Ragyogó szatírában nevetteti ki a gör­csös beidegződéseket, s a ren­dező felidézi az öncélú proto­koll visszásságait, az állandó parádékat, ceremóniákat. A ma­gyar vendéglátás is kap a ren­dezőtől egy fricskát: szellemes képsorokat láthatunk egy buda­pesti úgynevezett tudományos szimpozion kalandjairól. Friss, üde tempójú és hangvételű film A hasonmás, mely kellemesen elszórakoztatja a nézőket. —í/m— Jelend a bolgár vígjátékból; jobbta Tudor Kolev, a jilm kettős szereplője A Nyitrai And- rej Bagar Szín­ház az idei évad utolsó be­mutatójaként vitte színre Shakespeare Titus Androni- cus című tragé­diáját. A nagy drámaíró kevés­bé ismert, a- ránylag ritkán játszott darab­ját Jozef Kot fordította és Jozef Bednárik rendezte. A kor­szerű hangvéte­lű, izgalmas előadás szak­mai körökben és a nézők kö­zött egyaránt nagy visszhan­got váltott ki. (Kép és szöveg: Mártonvölgyi László) HANGVERSENYEK, BEMUTATOK, VENDÉGSZEREPLÉSEK Prágai kulturális nyár Andre] Rosztockij, a szovjet film főszerepében (bolgár) 1981. VI. 23. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents