Új Szó, 1981. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1981-06-22 / 145. szám, hétfő
egyszerű nép gyermeke volf a leggyakoribb pozitív hős. Amilyen nyugalommal és tneggyőző- déssel szántotta a földet, ugyanúgy hajtotta végre hőstetteit, vitte győzelemre a forradalmat. Ennek a felfogásnak a következménye, hogy a bolgár irodalom legjózanabb realistáinak műveiben is megtalálható a hősi romantika. A fejlett szocialista társadalmat építő Bulgária modern irodalmának bőse a munka embere, aki a tudományos-műszaki T őrt értelmi hősök és napjaink hősei Szovjet és boigár irodalmárok eszmecseréje A közelmúltban a Lityeraturnaja Gazeta szovjet hetilap kezdeményezésére érdekes kerekasztal-beszélgetésre került sor a szovjet és a bolgár irodalom neves képviselői — írók, költők és kritikusok között. A beszélgetés központi témája a történelmi hősök és napjaink hőseinek irodalmi ábrázolása, és az ezzel szorosan összefüggő további kérdések voltak. A szovjet és a bolgár irodalom, az egész szocialista irodalom központi, fő kérdése a kortárs hős problémája. Ennek ellenére az olvasók gyakran elégedetlenek, kifogásolják, hogy a modern irodalomban nincsenek hősök, főleg olyanok, akik az olvasó értelmére és érzelmeire olyan erős hatást gyakorolnának, mint például a legen- dáris Pavel Korcsagin. Napjaink valósága azt bizonyítja, hogy ilyen hősökre szükség van. Az idő ugyan új problémákat állít az irodalom elé, de a régi, „örök“ kérdések ís napirenden maradnak, bizonyítva, hogy a történelem és a jelen egymástól elszakíthatatlan. Például a népi Bulgária létének első éveiben a paraszt, az forradalom korában él. Ábrázolásában fontos helyet kapnak az erkölcsi kérdések, amelyeket a kor fontosabb jelenségeivel ösz- szefüggésben vizsgálnak. Ezzel szemben a modern bur- zsoá irodalmat a művészi alkotás deheroizálása, dehumanizá- lása jellemzi. Hol végződik az irodalomban s jelen és hol kezdődik a történelem? Milyen utakon találkoznak a hős sorsának ábrázolásában? Ez a probléma is szorosan összefügg a hősök képének megalkotásával. Minden ember a jelenben él, de az emberben benne él a történelem. Épp ezért őrök életűek a népköltészet, a klasszikus irodalom hősei. A kortárs szovjet irodalomban sok történelmi regény, elbeszélés születik, de ezekben a történelmi téma mindig kapcsolatban van a jelennel. Nehéz elképzelni egy olyan művet, amely történelmi tényekre épül, de nincs mondanivalója az aktuális kérdésekről. Az irodalom központi témája azonban továbbra is a jelen, kortársunk problémái és gondjai. Ezért elkerülhetetlen az író szoros Sapcsoiata a nép életével. A művész ós az élet kapcsolatát nem szabad leegyszerűsítve felfogni, üzemlátogatásokra leszűkítve értelmezni. Az írónak nagy tudással, haladó elmélettel kell felfegyverkeznie, hogy a művészet eszközeivel kutatni, értelmezni és reprodukálni tudja az egész bonyolult valóságot. A körtárs hős alakjának megalkotásában rendkívüli jelentőségűek a nemzeti történelmi hagyományok. A szocialista irodalom egyik vonása, hogy a tragikus témájú alkotásokban is világosan érzékelhető a történelmi optimizmus, amely a szocialista társadalmat jellemzi. A hős irodalmi ábrázolása problémáinak is, mint mindennek a világon, megvan a maga dialektikája. A művészien ábrázolt, igazán történelmi hős tovább él az emberek között, és korunk valódi hőse a jövő történelmi hőse lesz. A mai irodalom hősének vonásait a nép nemzeti jellege és azok az új életfeltételek határozzák meg, melyeket a szocializmus szült. A pozitív hős megalkotásának útján az írót az idealizálás veszélye fenyegeti, és a bíráló momentumok nihilizmussá nőhetnek. Ezért rendkívül fontos, hogy az író a maga számára eldöntse, hol is keresse a kor valódi hőseit. Ugyanis a művészet által tolmácsolt történelem különösen nagy hatással van az olvasóra, ezért egyformán igényli a történelmi és kortárs hősöket. A szerző tehetségétől függ, hogy mindkettő érthető nyelven szóljon az olvasóhoz — fontos és hozzá közelálló kérdésekről. Vagyis arra van szükség, hogy az író a jelent és a múltat egyaránt jól ismerje, értse és értelmezze. Az emberek egykor úgy vélték, a Föld a világmindenség közepe. Azután a tudomány arra a következtetésre jutott, hogy a Nap a középpont. Majd kiderült, hogy ez távolról sem igaz. Az irodalom számára pedig a világmindenség közepét változatlanul az ember kell, hogy jelentse. (gzs} Ha rmincéves a Rádiószínház Beszélgetés o Magyar Rádió dramaturgiai osztályának vezetőjével Gyümölcsöző együttműködés A szellemi-kulturális együttműködés egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió népei életében. Jelenleg több miint 3600 NDK- beli fiatal tanul szovjet főiskolákon, egyetemeiken. Eddig több mint 14 ezren szereztek diplomát a szovjet felsőoktatási intézményekben. A Szovjetunióból is százával érkeznek az NDK egyetemeire a német nyelvvel és Irodalommal megismerkedni kívánó szovjet fia- talóik. A ikét ország egyetemei és főiskolái napjainkban mintegy 200 kutatási feladat közös megoldásán dolgoznak, egymással szoros együttműködésben. Közösen munkálkodnak sok jelentős KGST-objek- tum megvalósításában is. A két ország tudományos akadémiájának intézetei különösen az asztro- és geofizika, a félvezető-, szilárdtest-fizikai, a nyersanyag-kutatás, a rákkutatás területén, a társadalomtudományokat illetően pedig a marxista—leninista filozófia, a jogtudományok, a történeleméi irodalomtudomány kérdéseiben működnek együtt. E munka a következő években a mikroelektronika. az energetika, a szénhidrogénkutatás, a számítástechnika és a modern genetika témaköreiben bővül újabb feladatokkal. A kulturális kapcsolatok fő célja egymás szellemi gazdagságának minél szélesebb körű megismertetése, s ezáltal a szocialista kultúra gazdagítása. Jő alkalmat kínálnak erre a különböző kulturális rendezvénysorozatok, (kulturális hetek, filmfesztiválok, színházi napok), a két ország irodalmi termésének kölcsönös átvétele, lefordítása, a közös tanácskozások, a kulturális élet időszerű problémáiról folytatott viták, a sokoldalú tapasztalat- csere a szovjet és az NDK- beli kulturális munkások, művészek között. E rendezvények népszerűségét mutatja, hogy például az NDK megalapításának 30. évfordulója alkalmából rendezett NDK kulturális napokon több mint 1300 NDK-beli művész közreműködésével 500 rendezvényre került sor a szovjet városokban. Rendszeresen megrendezik az NDK-ban a Szovjet Könyv Ünnepét, a mikor is többszáz szovjet szépirodalmi művet adnak ki a Német Demokratikus Köztársaságban, klasszikusokat és moderneket egyaránt. Ezek az események természetesen kölcsönösek. Több mint öt éve tevékenykedik a két ország közös szépirodalmi kiadó-munkacsoportja, amely ajánlásokkal segíti a két ország kiadó- vállalatait és az együttműködés újabb lehetőségeit is vizsgálja. A két ország íróinak találkozói már hagyományszámba mennek. Rendszeresek az írócserék, az alkotó munka problémáit vitató tanácskozások. Ugyanez elmondható a művészetek többi ágáról is. Gyümölcsöző például a filmesek, tévések kapcsolata. Ezt nemcsak az egymás filmtermését bemutató fesztiválok bizonyítják, hanem a koprodukcióban készülő filmek is. A két ország kulturális és szellemi 'kapcsolatainak továbbfejlesztését a gazdasági élet ötéves tervéhez hasonlóan és ahhoz kapcsolódva ugyancsak öt esztendőre szóló egyezményekben biztosította a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság. (A Neues Deutschland KORUNK ÉVKÖNYV-1981 Kolozsvárott megjelent az 1981-es Korunk Évkönyv, mely ezúttal tulajdoniképpen visszapillantó tükör: „visszapillantunk új folyamunk első húsz évére s a két határkő: az újraindulás (1957) és a régi folyam, a Dienes—Gaál szerkesztette lap félszázados évfordulója (1976)“ — olvassuk a fülszövegben. Tehát húsz év, vagyis 240 folyóiratszám hosszabb-rövidebb közléseiből állt egybe az anyag a Ritoók János által vezetett kollektíva szerkesztésében. A mintegy 300 oldalon megjelent kiadvány különböző szakterületeket ölel fel változatos műfajokban, érzékeltetve a romániai magyar szellemi élet alakulását is. <b) Tévétalcsíkozó Veszprémben Ma kezdődik Veszprémben a tizenegyedik tévétalálkozó, mely hagyományosan a magyar televíziós alkotások szemléje. A közeimúlt terméséből ösz- sZesen 18 alkotás szerepel a versenyben, ebből 14 a drámai művek, 4 a zenés játékok száma. Valamennyit láthattuk már a képernyőn és láthatjuk most újfent, mert a Magyar Televízió kettes csatornája az szombatig tartó fesztivállal egyidő- ben sugározza a versenyprogramot, címek szerint a következő drámai műveket: IV. Henrik, Látástól vakulásig, Ki lesz a bálanya?, Váljunk el, Hívó Jel, Vendégség, A Dánton-ügy, Luxuseljárás, Oroszlánszáj, Jegor Bulicsov és a többiek, A legnagyobb sűrűség közepe, Képviselő úr, Védtelen utazók és Indul a bakterház. A négy zenés játék pedig: Maya, Leánykérés éjjel kettőkor, A koldusdiák és Párizsi élet. Versenyen kívül ősbemutatókat is tartanak, és a találkozó képernyőjére kerül A Fiatal Művészek Stúdiójának több alkotása. A szakemberekből álló zsűrin kívül, melynek elnöke Cseres Tibor Kossuth-díjas író, tíz társadalmi zsűri is működik majd, mely a közönség díjáról dönt. A Veszprémi Tévétalálkozón 13 ország több mint 50 televíziós szakembere is részt vesz, akik magyar kollégáikkal együtt két szakmai tanácskozáson vitatkozhatnak olyan témákban, mint a Zenés játékok a tévében és A nyolcvanas évek problémái a tévédrámákban. A szombati díjkiosztást egyenes adásban sugározza a Magyar Televízió, *—bor— Nyugodtan nevezhetjük Magyarország legnagyobb színházának is a 30. születésnapját ünneplő Rádiószínházat, mert a Tömegkommunikációs Kutató- központ adatai szerint már egy százalékos hallgatottság esetén is mintegy hetvenezerre tehető a hallgatók száma. Magyarország legnagyobb kőszínházában is mintegy 80—100 előadás szükséges ahhoz, hogy ugyanennyi néző láthasson egy-egy előadást. Ha pedig ehhez még hozzávesszük, hogy a hallgatottság mérhetősége három százaléknál kezdődik, s hogy a Rádiószínház sikeresebb előadásainál tíz százalékot meghaladó hallgatottságot is mértek már, úgy a bevezetőben állítottak mindenképpen bizonyítottnak látszanak. E fenti adatokat Dr. Lékay Ottótól, a Magyar Rádió dramaturgiai osztályának — a népszerű Rádiószínháznak — a vezetőjétől tudtam meg, akivel a Rádió székházának 5. emeleti dolgozószobájában beszélgettem a Rádiószínház munkájáról, s legelőször is arra kértem, hogy röviden mutassa be olvasóinknak a Rádiószínházat. — Hogy mi is a Rádiószínház? Én úgy fogalmaznám meg, hogy az eredetileg is drámai formában írott művekkel, elsősorban a hangjátékokkal foglalkozunk, de hozzánk tartozik a színpadi művek közvetítése is, vagy úgy, hogy a rádió számára átdolgozzuk és a stúdióban vesszük fel, vagy egyenesen a színházi előadást vesszük fel, és bizonyos átszerkesztés és technikai operációk után sugározzuk. — A műfajról — a rádiójátékról — magáról sokat lehetne vitatkozni. A világon többféle felfogás is uralkodik, egy azonban bizonyos, és ezt mindenki tudja, hogy a rádiójáték nem látható, tehát a darabnak olyannak kell lennie, mintha a vakok színháza számára készült volna. Tehát mindennek a szövegen keresztül kell kifejezésre jutnia, vagy egyéb hallható elemnek kell a hiányzó vizuális határokat pótolnia. Egy-egy darab annál rádiószerűbb, minél kevésbé szorul rá a külső körülmények leírására. Mennyit fejlődött az eltelt 30 év alatt a Rádiószínház? — A fejlődés egyrészt abban nyilvánul meg, hogy egyre több írót tudunk megnyerni a műfajnak, s ezek az írók már eleve úgy képzelnek el egy-egy darabot, hogy az rádióra alkalmas legyen, tehát már egyre kevésbé szorulunk rá arra, hogy a műveket a rádió számára jelentősebben átdolgozzuk. A műszaki fejlődés során az első forradalmi változás a magnetofonnak a megjelenése volt. Ma már minden stúdió technikai helyiségében ott vannak a magnókészülékek, a hordozható magnókról nem is beszélve. Forradalminak azért nevezhető, mivel korábban az előadások élőben mentek, vagyis a darabot az elejétől a végéig kellett játszani a stúdióban (viasz, vagy lakklemezre ezeket az adásokat is rögzítették) ez azonban jelentősen meghatározta a hangjáték szerkezetét. A következő állomás a fejlődésben a sztereózás megjelenése volt a hatvanas években, amelynek előnyei nagyon jól kamatoztathatók a rádiójáték-műfajban is. Tapasztalataim szerint a sztereózás a fiatalok körében válik egyre népszerűbbé. Csak néhány szóban említeném a kvadrofóniát, amely a legegyszerűbben a sztereó duplájának nevezhető, amely azonban nálunk még csak igen kezdeti stádiumban van. Mintegy 70 kvadrofon felvételünk van, egy időben napi egyórás kísérleti adást is sugárzott a posta, ilyen vevőkészülékek gyártásával azonban az ipar még nem foglalkozik. A Rádiószínház fejlődését a fenntebb elmondottakon kívül jelentősen elősegítették —^ kulturális és társadalmi fejlődésünkkel párhuzamosan — egyre szaporodó külföldi kapcsolataink is. $ Mondana valami közelebbit ezekről a kapcsolatokról? — Azt mondhatnám, hogy a világ minden részéből veszünk át hangjátékokat, s a mi hangjátékaink is igen kelendőek külföldön, aminek egyik bizonyítéka, hogy az utóbbi tíz évben 400 esetben kértek jogot a Szerzői Jogvédő Hivataltól külföldön magyar hangjáték előadására. Negyven külföldi rádióval van kapcsolatunk jelenleg. A legszorosabb kapcsolataink a szocialista országok rádióival vannak, amelyekkel egyazon szervezethez, az OIRT-hez tartozunk. (A szocialista országok mellett Finnország is tagja.) Itt a tagok között igen rendszeres a kapcsolat. Mi például az úgynevezett irodalmi-drámai szakcsoport keretén belül cseréljük ki rendszeresen tapasztalatainkat. A Csehszlovák Rádió mindkét nagy Rádiószínháza — a prágai és a bratislavai — i6 tagja ennek a szakcsoportnak, s velük ugyanilyen jó a kapcsolatunk. S ha már a kapcsolatoknál tartunk, bizonyára nem érdektelen az sem, hogy színházi közvetítéseink sorozatában rendszeresen felvesszük és sugározzuk a Magyar Területi Színház egy- egy alkalmas előadását ís, így hallgatóink —■ hazai legjobb színházi előadásaink mellett —: megismerhetik a legjobb cseh szlovákiai magyar nyelvű előadásokat is. S hazai színészeink mellett foglalkoztatjuk több esetben a szomszédos országok magyar színészeit is. A kassai Csendes László például egy svéd darab főszerepének kitűnő ala kításáért már nívódíjat is kapott nálunk. 9 Melyek voltak a 30 év leg sikeresebb műsorai? — Úgy mondanám inkább, hogy sok sikeres műsorunk volt, rangsorolni az egyes darabokat tán nem volna szerencsés. Hangjátékaink a különböző nemzetközi rádióversenyeken általában mindig ott vannak a mezőny első harmadában, ami a nemzetközi élvonalat jelenti, díjat eddig éppen egy csehszlovákiai versenyen, a Prix Bohe- mia-n nyert Kopányi György-: Földgömb-madár című darabja 1979-ben. Külföldre leginkább vidám, szatirikus hangjátékaink találnak utat. A legnagyobb nemzetközi sikere eddig dokumentumjátékainknak van (1Ö76-- tól működik osztályunkon egy dokumentum játék szerkesztőség), hisz az utóbbi években már két produkciónk is díjat nyert az évente Olaszországba^ megrendezésre kerülő Prix Ita* lia rádiós világversenyen. 1975-- ben Borenich Péter: Miért teltem? 1976-ban pedig — és ezt a csehszlovákiai magyar hallga* tók közül is sokan ismerik, hisz róluk is szól a darab — Maráz László: Megbékélés című darab* ja nyert díjat. % ® Befejezésül, kérem szóljon a Rádiószínház Jövőjéről. — A Rádiószínház talán a rádió legkisebb osztálya. Évente mintegy hetven új produkciót sugárzunk, ehhez jönnek még a színházi közvetítések és a Világszínház sorozat. Saját színtársulatunk nincs, hanem a rendezők — akik a rádiónak már egy másik osztályához tartoznak — az ország, sőt a szomszédos országok színészei közül is válogathatnak, ami azt jelenti, hogy esetenként akár a legideálisabb szereposztás is elképzelhető és megvalósítható. A Rádiószínház jövőjét illetően talán csak egy gondolatot: volt időszak, amikor sokan féltették a rádió-, a Rá- diószínház jövőjét a televízió konkurenciájától. Most azonban már ismét az a felfogás került előtérbe világszerte, hogy a rádió és maga a hangjáték él tovább, csak jónak kell lennie, hogy le tudja kötni a hallgató figyelmét, és ne beszéljen mellé. S mi a magunk részéről mindent megteszünk a jövőben is annak érdekében, hogy műsoraink ezeknek az elvárásoknak megfeleljenek. NÉMETH GYULA ÚJ SZÓ 1981. VI. 22. /
