Új Szó, 1981. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1981-06-22 / 145. szám, hétfő
Változatok a labdarúgó-liga témájára „.... miért pont most hagyjam abba, amikoi jobban megy mint valaha?ľ (Mészáros felv.) Tornából fölmentve Havránek: „A tavaszi idényben minden fordulóban legalább két mérkőzést láttam, de élvonalbelinek csak ezeket minősíthettem: Sporta—Ostrava 0:0, Slávia—Bohemians 3:2, Ostrava —Dukla 0:0. Ám több olyan találkozót láttam, amelyet a játékosod csak végiggyalogoltak. A jobb színvonalhoz azonos teljesítmény kellene odahaza és idegenben. Egységes bíráskodás igényeltetik.“ František Havránek neve különösen azóta ismert, hogy az általa irányított csehszlovák labdarúgócsapat az olimpiai torna győztese lett. Az utóbbi időben Dr. Vengloš, a válogatott főedzője éppen az olimpiai aranyérem fegyverkovácsát hívta meg társul a válogatott kispadjára. Havráneik említett megfigyeléseit a ČSTK munkatársa révén tette közzé ... Érthető, hogy Havráneik többet látott a ligaküzdelmekből, mint bárki más. Megállapíthatta, mint ahogyan az elfogulatlan megfigyelők zöme is, hogy a játék az I. ligában mellékvágányra terelődik a pontszerzésre való hivatkozással. Mindent annak vetnek alá. Orrá lett az alibifutball, tovatűnt a játék öröme, a ligatalálkozón a játékosok nem szórakoznak és szórakoztatnak. A legtöbbjük játék- felfogásával szinte a néző tudtára adja, hogy ennyivel be kell érnie. A szurkolót sokáig büntetlenül nem lehet félrevezetni. Becsületes munkája béréből veszi a belépőjegyet, becsületes (Jocha) — Amióta 96,72 méteres teljesítményével több, mint két métert javított Németh Miklós montreali aranyérmet jelentő 94,58-as világcsúcsán, egyfolytában az érdeklődés középpontjában állt. Paragi Ferenc, a Csepel SC 28. évében levő atlétája az 1980. április 23-i, tatai világcsúcsjavítást követően Walesben is 96 méter feletti teljesítménnyel igazolta: a produkció nem írható a véletlen számlájára. Első számú esélyesévé lépett elő a moszkvai olimpiai játékok gerelyhajító versenyszámának, ám annál nagyobb volt a sportkedvelők megdöbbe-s nése, amikor azután még a nyolcas döntőbe sem tudott bekerülni. A talányos visszaesésre azután egy szeptemberi hír adott (magyarázatot: Paragi jobb térdét porcleválás miatt megoperálták. — Nem hiszem, hogy különösebben kellene bizonygatnom, mennyire készültem az olimpiára — vágott a téma kellős közepébe Paragi. — Már az ötkarikás vetélkedések kezdete előtt néhány héttel éreztem: valami baj van, de abban bíztam, majd csaik kihúzom valahogy a nagy vetélkedőig. Ezért is mondtam le több meghívást Moszkva előtt, mégse sikerült... Paragi már második olimpiáján járt balszerencsével. Pedig az először — 1966-ban — kajakozással kacérkodó legényke atléta pályafutása villámgyors karriert Ígért. 1967-től atletizál a Csepel SC-ben, s 1972-ben már teljesítményt van joga és oka elvárni az élsporthoz tartozó kiváltságozott labdarúgóktól. Minden mérkőzés más. Az előre kidolgozott taktika olykor a találkozó kezdetén felborul. Nem lehet egyedüli cél, hogy az ellenfél pályáján a vendég csak védekezni áll be, lesipuskás módon az esetleges hazai hibákra vár, nem vállalja a nyílt játékot, eleve abban bízik, hogy az egyik pont megszerzésévei eleget tesz feladatának, otthon majd mindkettőt elhódítja. Számtalan példa volt arra, hogy ugyanazt az ellenfelet a körülményeik közre játszása, nagyobb határozottság, higgadtság, és nem utolsósorban becsületes sportszerű küzdőképesség révén hazai környezetben is megadásra lehetett kényszeríteni, ugyanattól olykor vendéglátóként sem szégyen kikapni. Ha a ligacsapatokban a labdarúgókkal a legfiatalabb kortól kezdve ..... . ■ym.-.-.’y.i igazi szakemberek következetesen foglalkoznak, idejekorán jutnak el ahhoz a szinthez, amikor különösebb kockázat nélkül lehetőséget kaphatnak a legkomolyabb tétre menő találkozókon is. Az volna a kívánatos, ha a klubokban és a válogatottban is minden posztért meg kellene küzdeni, azt ki kellene érdemelni. Az edzésimódszerek modernizálása is fölöttébb üdvös lenne. Vegyünk egy egészen kirívó példát. A Bratislavában sorra került Csehszlovákia—Svájc barátságos mérkőzésen a vendéglátó mindössze két lövést túljutott az akkor még bűvös 80 méteres határon (80,60). Ojabb három év telt el, míg 1975 nyarán az ausztriai Linzből 89,92 méteres teljesítményének hírét repítették szerte a világba a hírügynökségek. Az 1976-os montreali olimpián jogosan várt önmagától 90 méter feletti eredményt és .ezzel egyidejűleg érmes helyezést. Akkor — három héttel a finálé előtt — övsömör gyulladást kapott, fájós derekával jószerivel csaik helyből tudott dobni, s végül még a 80 méterig sem jutott. 1977-ben 91,92-re javította egyéni legjobbját, ám az 1978 as prágai EB-n isimét a szürke indulók számát gyarapította. 1979-ben már 92,14 következett, s ezután az 1980 áprilisában elért világcsúcsa. :— Szeptember 9-én volt az fiperáció, s bizony csak lassacskán tudtam terhelni a lábamat. A május végi bemutatkozás az óvatos munkát követően megnyugtató volt: 82,83 méteres dobásokat követően május 31-én Újpesten már 86,76-ig jutottam. Június 6-án pedig az angliai Gáteshead-ban 88,04-ig szállt a gerelyem. Paragi, a 180 cm magas, 110 kiló körüli testsúlyú óriás civilben békés természetű, ember. Idejét leginkább családja körében tölti: felesége és 20 hónapos kislánya, Eszterke még pe- cázni is elkísérik Százhalombattára. A közelmúltban régi vágya is teljesült: megkapta a vadászenged é ly t. — Most aa a legfontosabb, küldött az ellenfél kapujára, az ellenfél egyet, azt is tizenegyesből, ezzel eldőlt a találkozó sorsa. Élvonalbeli labdarúgásunk szakvezetői azt panaszolják, hogy más, jóképességű csapatokkal összehasonlítva labdarúgóink általában többször kerülnek gólhelyzetbe, de a végrehajtásnál összehasonlíthatatla-- nul nagyobb a mieink hibaszázaléka. A labdával sok mindent tudnak csinálni labdarúgóink, de a legfontosabb, azt hálóba juttatni olykor megoldhatatlan feladat számukra. Amikor még nemcsak taktikai harc volt a labdarúgó-mérkőzés, egy edző bemutatta, hogyan lehet értékesíteni a tizenegyest. Görbebotot akasztott a felső lécre és azt öt lövés közül hárommal eltalálta. Nam az volt a probléma, vajon belövi-e a büntetőt, hanem hová. Az előkészület nélküli, kapásból leadott lövések száma elenyésző, ezért kellene a labdával való edzés során ezt már zsenge korban többet gyakorolni. A rúgó- és a fejelőtechnika hiányosságai miatt labda rúgóinlk legtöbbje az oldaladogatást, a rövid átadásokat szorgalmazza, mert tértölelő átadásokkal támadást indítani pontosság híján nem tud. Játékvezetőink minden idény előtt szellemi és testi képesség! vizsgál tesznek és elméletben mindent nagyszerűen tudnak. Ha nemzetközi szerepléshez jutnak, ezt bebizonyítják. Idehaza a kommentárokban gyakran olvassuk, hogy a játékvezető túl szigorú, vagy vitathatatlan büntetőt ítélt, máskor kihozza a büntetőterületről a tizenhatoson túlra a szabadrúgást. Az esetleges megjegyzésért, ami természetesen nem a pályára való, játékvezetőink habozás nélkül sárga lapot mutatnak fel, de a hazai labdarúgó szándékos bele- menéséért csak mutatóujjas fenyegetés jár. Ha már valóban mindenki másutt felszabadultan tud bíráskodni, a gátlástól mentesség kedvéért éljünk a csere- lehetőséggel. A szomszédos államokból érkező bíróknak mindegy lenne a Sparta vagy a Slovan ellen tizenegyest ítélni, mint ahogyan habozás nélkül tehetné ezt csehszlovák játékvezető egy Ferencváros—Vasas, vagy éppenséggel Austria—Rapid Wien rangadón is. A játékvezetők is sokat tehetnének azért, hogy a támadójáték jusson érvényre, kidomborodhasson a játék szépsége és mindenképpen győzzön a sportszerű- ség. ZALA JÓZSEF ű óriás hogy a kényszerűségből megváltoztatott technikámmal minél jobban tudjam kímélni a lábamat, s közben lehetőleg minél többször érjek el 85 méter fölötti eredményeket. Ha ezt az átlagformát sikerülne tartanom, az jó alapot képezne a mérce jövő évi emeléséhez. Mladá Botelu volt a legjobb (ČSTK) — A kerékpáros Bé keverseny idei sorozata szervezés szempontjából a legjobbakhoz tartozik. Ez volt a versenyzők, az edzők véleménye. Dicséretes, hogy a színvonalhoz jelentős mértékben hozzájárultak a csehszlovák versenyzők is, igyekezetük méltó elismerése az erős mezőnyben elért harmadik helyezés. Reméljük, hogy ez jó kiindulópont lesz a nálunk sorra kerülő világ- bajnoksághoz. A Rudé právo szerkesztősége ankétot rendezett a legsikeresebb útszakasz-városok sorrendjének megállapítására. A legtöbb szavazatot Mladá Boleslav, majd sorrendben Prága és Karlovy Vary kapta. Mindegyik dicsérő elismerésben részesült. Ázom városok közül, amelyeken áthaladt a nagy verseny, Lysá nad Labem érdemelte ki az első helyet. Ugyanez községek viszonylatában a Mladá Boleslav járási Breznót illeti. Ha csak valami előre nem látható váratlan esemény közbe nem jön, akikor a Csehszlovákia — Magyarország atlétikai viadal két női vágta számé* nak első két helyét akár előre ki lehetne osztani Jarmila Kra- lot'hvHová és Orosz Irén között, s alighanem a felsorolás sorrendjében. Ez viszont, egyben azt is jelentené, hogy a futópályán nem a legfiatalabb generáció számára terem babér... Mindkét futónő neve már egy évtizeddel ezelőtt is ismert volt az atlétika berkeiben, s teljesítőképességük nemhogy csökkent volna, ha- inern inkább javul. (A két futónő példája is bizonyítja, hogy a hazai atlétika helybentopogása alighanem egy téves szemlélet következménye, s ez pedig az, hogy az edzők tanítványaikról már Ifjúsági korban akarják kihozni a nagy eredményeket. Az ifjúságiak között még csak- csak elérnek egy ideig az atlétareménységek feljegyzésre méltó eredményeket, azonban a felnőttek között már nem tudják teljesítményüket fokozni, idejekorán kiégnek a sok versenyeztetéstől és az eredmények hajszolásától). Orosz Irén pályafutása eltér a klasszikus sportolói pályafutástól, legalábbis ami az atlétikát illeti. Igaz, hogy ő is úgy kezdett el sportolni, mint nagyon sok olyan gyerek, akit szülei azért fognak sportolásra, mert valamilyen fejlődési rendellenességük van. Irén például olyan vézna kislány volt, hogy orvosi javaslatra tornából fölmentették az iskolában! Persze, aztán a „kímélő életmódnak“ sem mutatkozott semmilyen eredménye, amely a kislány súlygyarapodását jelentette volna. Ekkor szülei úszni adták. Az úszók között is kitűnt állóképességével, komoly ve r sem y e re d mé n y ek e t a zo n ba n nem tudott elérni, és az évek múltával is csak vézna maradt, így kezdett el atlétizálni abban a korban, amikor már nem egy korábban reménység-, nek kikiáltott sportoló fordít hátat a sportpályáknak. Húszéves korában kezdett el fuüai, s 1971-ben 400 m-es ideje 55 mp volt — alig néhány hónap edzés után. 1972-ben pedig már 53,3-et futott ezen a távon, 200 m-en pedig 23,4 mp volt legjobb ideje, s ez egyben azt is jelentette, hogy részt vehetett a müncheni olimpián. Közben megsérült, másfél évet kihagyott, de folytatta, és ezután érte el legjobb eredményeit — a 200 m-en 23,31 mp-t, a 100 m-en pedig 11,54 mp a legjobb ideje. Tehát az évek múltával memcsaik tartani tudta formáját, hanem még javított is legjobb eredményén és az idén arra készül, hogy Balogh Györgyi 23,10 mp-es magyar „szakállas“ csúcsát akarja megjavítani. Amikor a Pravda—Televízió —Slovnaft atlétikai verseny előestéjén a Bratislavaszálló presszójában beszélgettünk, a csúcsjavítási szándék is szóba került: — Érzésem szerint tavaly voltam olyan formában, hogy csűr csőt tudtam volna futni a 200 m-en, de aztán elsősorban a 400 m re összpontosítottam, hiszen a magyar 4x400 m-es női váltó jó helyezési esélyekkel indult az olimpián — s jól is szerepeltünk — így a 200 m kissé háttérbe szorult, hiszen ezen a távon az olimpián kevesebb esélyem lett volna. A 400 m persze egészen más „műfaj“, elég sóik energiámat elvett, Így a csúcsra már nem futotta. — Mi az, ami ennyi év versenyzés után még mindig ösztönzi, hiszen a fiatalok, illeb ve a fiatalabbak mintha kevesebb elszántsággal sportolnának manapság? — Ez az, amit nem érteik! Harmincegy éves vagyok, és a 200 m-en odahaza különösebb megerőltetés nélkül megverem a 10 évvel fiatalabbakat, négy év óta megszakítás nélkül én nyerem a magyar bajnokságot 100 és 200 m-em. Ennyi idő alatt azt hiszem azért már illett volna, hogy felnőjjön egykét olyan fiatal atlétanő, akivel legalább fs kétesélyes versenyeim lehetnének, ők azon. bam késnek valahol. Talán az is közrejátszik, hogy ma már könnyebben megkapnak mindent, könnyebben utazhatnak külföldre. Mi még annakidején ezért is hajtottunk. Most már én is lazíthatnék, de arra gondoltam, miért pont most hagyjam abba a futást, amikor jobban megy, mint valaha?! Meg aztán ez a 200 m-es csúcs sem hagy nyugodni. így talán még a jövő idényt is a futópályán töltöm. r— Ezek szerint már gondol arra, hogy mi jön azután, ha abbahagyja ... — A belügyminisztériumban dolgozom, bár már megfordult a fejemben, hogy esetleg edző legyek, nem tudom még végül is hogyan döntök. Egy biztos: ha nem leszek edző, akkor csak azért nem, mert túlságosan szeretem a gyerekeket ahhoz, hogy mindazt megköveteljem tőlük, amit saját magam végigcsináltam... Ha meg nem követelem meg, akkor meg rossz edző lennék, hiszen atlétáinkból nem farag.iéik jd versenyzőket. Ez tehát az éa nagy dilemmám. Futni könyr nyebb... MÉSZÁROS JÄNOS Nem könnyű jeladat a válogatott labdarúgó-csapatot felállítani, de az sem könnyű, ha elképzeléseiről faggatja Dr. Vengloš főedzőt a tv riportere, a labdarúgó szövetség jelenlévő elnöke, Tomá- nek jelenlétében (Nagy L. felvétele) Békés természet
