Új Szó, 1981. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1981-06-22 / 145. szám, hétfő

Változatok a labdarúgó-liga témájára „.... miért pont most hagyjam abba, amikoi jobban megy mint valaha?ľ (Mészáros felv.) Tornából fölmentve Havránek: „A tavaszi idény­ben minden fordulóban legalább két mérkőzést láttam, de élvo­nalbelinek csak ezeket minősít­hettem: Sporta—Ostrava 0:0, Slávia—Bohemians 3:2, Ostrava —Dukla 0:0. Ám több olyan ta­lálkozót láttam, amelyet a játé­kosod csak végiggyalogoltak. A jobb színvonalhoz azonos telje­sítmény kellene odahaza és ide­genben. Egységes bíráskodás igényeltetik.“ František Havránek neve kü­lönösen azóta ismert, hogy az ál­tala irányított csehszlovák lab­darúgócsapat az olimpiai torna győztese lett. Az utóbbi időben Dr. Vengloš, a válogatott főed­zője éppen az olimpiai arany­érem fegyverkovácsát hívta meg társul a válogatott kispadjára. Havráneik említett megfigyelése­it a ČSTK munkatársa révén tette közzé ... Érthető, hogy Havráneik töb­bet látott a ligaküzdelmekből, mint bárki más. Megállapíthat­ta, mint ahogyan az elfogulat­lan megfigyelők zöme is, hogy a játék az I. ligában mellékvá­gányra terelődik a pontszerzés­re való hivatkozással. Mindent annak vetnek alá. Orrá lett az alibifutball, tovatűnt a játék örö­me, a ligatalálkozón a játéko­sok nem szórakoznak és szóra­koztatnak. A legtöbbjük játék- felfogásával szinte a néző tud­tára adja, hogy ennyivel be kell érnie. A szurkolót sokáig bün­tetlenül nem lehet félrevezetni. Becsületes munkája béréből ve­szi a belépőjegyet, becsületes (Jocha) — Amióta 96,72 mé­teres teljesítményével több, mint két métert javított Németh Miklós montreali aranyérmet je­lentő 94,58-as világcsúcsán, egy­folytában az érdeklődés közép­pontjában állt. Paragi Ferenc, a Csepel SC 28. évében levő at­létája az 1980. április 23-i, tatai világcsúcsjavítást követően Wa­lesben is 96 méter feletti telje­sítménnyel igazolta: a produk­ció nem írható a véletlen szám­lájára. Első számú esélyesévé lépett elő a moszkvai olimpiai játékok gerelyhajító verseny­számának, ám annál nagyobb volt a sportkedvelők megdöbbe-s nése, amikor azután még a nyolcas döntőbe sem tudott be­kerülni. A talányos visszaesésre azu­tán egy szeptemberi hír adott (magyarázatot: Paragi jobb tér­dét porcleválás miatt megope­rálták. — Nem hiszem, hogy különö­sebben kellene bizonygatnom, mennyire készültem az olimpiára — vágott a téma kellős közepé­be Paragi. — Már az ötkarikás vetélkedések kezdete előtt né­hány héttel éreztem: valami baj van, de abban bíztam, majd csaik kihúzom valahogy a nagy vetélkedőig. Ezért is mondtam le több meghívást Moszkva előtt, mégse sikerült... Paragi már második olimpiá­ján járt balszerencsével. Pedig az először — 1966-ban — kaja­kozással kacérkodó legényke at­léta pályafutása villámgyors karriert Ígért. 1967-től atletizál a Csepel SC-ben, s 1972-ben már teljesítményt van joga és oka elvárni az élsporthoz tartozó kiváltságozott labdarúgóktól. Minden mérkőzés más. Az elő­re kidolgozott taktika olykor a találkozó kezdetén felborul. Nem lehet egyedüli cél, hogy az ellenfél pályáján a vendég csak védekezni áll be, lesipuskás mó­don az esetleges hazai hibákra vár, nem vállalja a nyílt játé­kot, eleve abban bízik, hogy az egyik pont megszerzésévei ele­get tesz feladatának, otthon majd mindkettőt elhódítja. Számtalan példa volt arra, hogy ugyanazt az ellenfelet a körül­ményeik közre játszása, nagyobb határozottság, higgadtság, és nem utolsósorban becsületes sportszerű küzdőképesség révén hazai környezetben is megadás­ra lehetett kényszeríteni, ugyan­attól olykor vendéglátóként sem szégyen kikapni. Ha a li­gacsapatokban a labdarúgókkal a legfiatalabb kortól kezdve ..... . ■ym.-.-.’y.i igazi szakemberek következete­sen foglalkoznak, idejekorán jutnak el ahhoz a szinthez, ami­kor különösebb kockázat nélkül lehetőséget kaphatnak a legko­molyabb tétre menő találkozó­kon is. Az volna a kívánatos, ha a klubokban és a válogatottban is minden posztért meg kellene küzdeni, azt ki kellene érdemel­ni. Az edzésimódszerek moder­nizálása is fölöttébb üdvös len­ne. Vegyünk egy egészen kirí­vó példát. A Bratislavában sor­ra került Csehszlovákia—Svájc barátságos mérkőzésen a ven­déglátó mindössze két lövést túljutott az akkor még bűvös 80 méteres határon (80,60). Ojabb három év telt el, míg 1975 nya­rán az ausztriai Linzből 89,92 méteres teljesítményének hírét repítették szerte a világba a hír­ügynökségek. Az 1976-os mont­reali olimpián jogosan várt ön­magától 90 méter feletti ered­ményt és .ezzel egyidejűleg ér­mes helyezést. Akkor — három héttel a finálé előtt — övsömör gyulladást kapott, fájós dereká­val jószerivel csaik helyből tu­dott dobni, s végül még a 80 méterig sem jutott. 1977-ben 91,92-re javította egyéni leg­jobbját, ám az 1978 as prágai EB-n isimét a szürke indulók számát gyarapította. 1979-ben már 92,14 következett, s ezután az 1980 áprilisában elért világ­csúcsa. :— Szeptember 9-én volt az fiperáció, s bizony csak lassacs­kán tudtam terhelni a lábamat. A május végi bemutatkozás az óvatos munkát követően meg­nyugtató volt: 82,83 méteres do­básokat követően május 31-én Újpesten már 86,76-ig jutottam. Június 6-án pedig az angliai Gáteshead-ban 88,04-ig szállt a gerelyem. Paragi, a 180 cm magas, 110 kiló körüli testsúlyú óriás ci­vilben békés természetű, ember. Idejét leginkább családja köré­ben tölti: felesége és 20 hóna­pos kislánya, Eszterke még pe- cázni is elkísérik Százhalom­battára. A közelmúltban régi vágya is teljesült: megkapta a vadászenged é ly t. — Most aa a legfontosabb, küldött az ellenfél kapujára, az ellenfél egyet, azt is tizenegyes­ből, ezzel eldőlt a találkozó sor­sa. Élvonalbeli labdarúgásunk szakvezetői azt panaszolják, hogy más, jóképességű csapa­tokkal összehasonlítva labdarú­góink általában többször ke­rülnek gólhelyzetbe, de a végre­hajtásnál összehasonlíthatatla-- nul nagyobb a mieink hibaszá­zaléka. A labdával sok mindent tudnak csinálni labdarúgóink, de a legfontosabb, azt hálóba juttatni olykor megoldhatatlan feladat számukra. Amikor még nemcsak taktikai harc volt a labdarúgó-mérkőzés, egy edző bemutatta, hogyan lehet értéke­síteni a tizenegyest. Görbebotot akasztott a felső lécre és azt öt lövés közül hárommal elta­lálta. Nam az volt a probléma, vajon belövi-e a büntetőt, ha­nem hová. Az előkészület nél­küli, kapásból leadott lövések száma elenyésző, ezért kellene a labdával való edzés során ezt már zsenge korban többet gya­korolni. A rúgó- és a fejelőtech­nika hiányosságai miatt labda rúgóinlk legtöbbje az oldalado­gatást, a rövid átadásokat szor­galmazza, mert tértölelő átadá­sokkal támadást indítani pontos­ság híján nem tud. Játékvezetőink minden idény előtt szellemi és testi képesség! vizsgál tesznek és elméletben mindent nagyszerűen tudnak. Ha nemzetközi szerepléshez jut­nak, ezt bebizonyítják. Idehaza a kommentárokban gyakran olvas­suk, hogy a játékvezető túl szi­gorú, vagy vitathatatlan bünte­tőt ítélt, máskor kihozza a bün­tetőterületről a tizenhatoson túlra a szabadrúgást. Az esetle­ges megjegyzésért, ami termé­szetesen nem a pályára való, játékvezetőink habozás nélkül sárga lapot mutatnak fel, de a hazai labdarúgó szándékos bele- menéséért csak mutatóujjas fe­nyegetés jár. Ha már valóban mindenki másutt felszabadultan tud bíráskodni, a gátlástól men­tesség kedvéért éljünk a csere- lehetőséggel. A szomszédos ál­lamokból érkező bíróknak mind­egy lenne a Sparta vagy a Slo­van ellen tizenegyest ítélni, mint ahogyan habozás nélkül tehetné ezt csehszlovák játék­vezető egy Ferencváros—Vasas, vagy éppenséggel Austria—Ra­pid Wien rangadón is. A játék­vezetők is sokat tehetnének azért, hogy a támadójáték jus­son érvényre, kidomborodhas­son a játék szépsége és minden­képpen győzzön a sportszerű- ség. ZALA JÓZSEF ű óriás hogy a kényszerűségből megvál­toztatott technikámmal minél jobban tudjam kímélni a lába­mat, s közben lehetőleg mi­nél többször érjek el 85 méter fölötti eredményeket. Ha ezt az átlagformát sikerülne tartanom, az jó alapot képezne a mérce jövő évi emeléséhez. Mladá Botelu volt a legjobb (ČSTK) — A kerékpáros Bé keverseny idei sorozata szerve­zés szempontjából a legjobbak­hoz tartozik. Ez volt a verseny­zők, az edzők véleménye. Di­cséretes, hogy a színvonalhoz jelentős mértékben hozzájárul­tak a csehszlovák versenyzők is, igyekezetük méltó elismeré­se az erős mezőnyben elért harmadik helyezés. Reméljük, hogy ez jó kiindulópont lesz a nálunk sorra kerülő világ- bajnoksághoz. A Rudé právo szerkesztősége ankétot rendezett a legsikere­sebb útszakasz-városok sor­rendjének megállapítására. A legtöbb szavazatot Mladá Bo­leslav, majd sorrendben Prága és Karlovy Vary kapta. Mind­egyik dicsérő elismerésben ré­szesült. Ázom városok közül, amelye­ken áthaladt a nagy verseny, Lysá nad Labem érdemelte ki az első helyet. Ugyanez községek viszonyla­tában a Mladá Boleslav járási Breznót illeti. Ha csak valami előre nem látható váratlan esemény köz­be nem jön, akikor a Csehszlo­vákia — Magyarország atléti­kai viadal két női vágta számé* nak első két helyét akár előre ki lehetne osztani Jarmila Kra- lot'hvHová és Orosz Irén kö­zött, s alighanem a felsorolás sorrendjében. Ez viszont, egy­ben azt is jelentené, hogy a futópályán nem a legfiatalabb generáció számára terem ba­bér... Mindkét futónő neve már egy évtizeddel ezelőtt is ismert volt az atlétika ber­keiben, s teljesítőképességük nemhogy csökkent volna, ha- inern inkább javul. (A két futónő példája is bi­zonyítja, hogy a hazai atléti­ka helybentopogása alighanem egy téves szemlélet következ­ménye, s ez pedig az, hogy az edzők tanítványaikról már Ifjúsági korban akarják kihoz­ni a nagy eredményeket. Az ifjúságiak között még csak- csak elérnek egy ideig az at­létareménységek feljegyzésre méltó eredményeket, azonban a felnőttek között már nem tud­ják teljesítményüket fokozni, idejekorán kiégnek a sok ver­senyeztetéstől és az eredmé­nyek hajszolásától). Orosz Irén pályafutása eltér a klasszikus sportolói pályafu­tástól, legalábbis ami az atlé­tikát illeti. Igaz, hogy ő is úgy kezdett el sportolni, mint nagyon sok olyan gyerek, akit szülei azért fognak sportolás­ra, mert valamilyen fejlődési rendellenességük van. Irén pél­dául olyan vézna kislány volt, hogy orvosi javaslatra tornából fölmentették az iskolában! Persze, aztán a „kímélő élet­módnak“ sem mutatkozott sem­milyen eredménye, amely a kislány súlygyarapodását jelen­tette volna. Ekkor szülei úsz­ni adták. Az úszók között is kitűnt állóképességével, komoly ve r sem y e re d mé n y ek e t a zo n ba n nem tudott elérni, és az évek múltával is csak vézna ma­radt, így kezdett el atlétizálni abban a korban, amikor már nem egy korábban reménység-, nek kikiáltott sportoló fordít hátat a sportpályáknak. Húsz­éves korában kezdett el fuüai, s 1971-ben 400 m-es ideje 55 mp volt — alig néhány hónap edzés után. 1972-ben pedig már 53,3-et futott ezen a távon, 200 m-en pedig 23,4 mp volt legjobb ideje, s ez egyben azt is jelentette, hogy részt vehetett a müncheni olimpián. Közben megsérült, másfél évet kiha­gyott, de folytatta, és ezután érte el legjobb eredményeit — a 200 m-en 23,31 mp-t, a 100 m-en pedig 11,54 mp a legjobb ideje. Tehát az évek múltával memcsaik tartani tudta formá­ját, hanem még javított is legjobb eredményén és az idén arra készül, hogy Balogh Györ­gyi 23,10 mp-es magyar „sza­kállas“ csúcsát akarja megja­vítani. Amikor a Pravda—Televízió —Slovnaft atlétikai verseny előestéjén a Bratislavaszálló presszójában beszélgettünk, a csúcsjavítási szándék is szóba került: — Érzésem szerint tavaly vol­tam olyan formában, hogy csűr csőt tudtam volna futni a 200 m-en, de aztán elsősorban a 400 m re összpontosítottam, hi­szen a magyar 4x400 m-es női váltó jó helyezési esélyekkel indult az olimpián — s jól is szerepeltünk — így a 200 m kissé háttérbe szorult, hiszen ezen a távon az olimpián ke­vesebb esélyem lett volna. A 400 m persze egészen más „műfaj“, elég sóik energiámat elvett, Így a csúcsra már nem futotta. — Mi az, ami ennyi év ver­senyzés után még mindig ösz­tönzi, hiszen a fiatalok, illeb ve a fiatalabbak mintha keve­sebb elszántsággal sportolná­nak manapság? — Ez az, amit nem érteik! Harmincegy éves vagyok, és a 200 m-en odahaza különösebb megerőltetés nélkül megverem a 10 évvel fiatalabbakat, négy év óta megszakítás nélkül én nyerem a magyar bajnokságot 100 és 200 m-em. Ennyi idő alatt azt hiszem azért már il­lett volna, hogy felnőjjön egy­két olyan fiatal atlétanő, aki­vel legalább fs kétesélyes ver­senyeim lehetnének, ők azon. bam késnek valahol. Talán az is közrejátszik, hogy ma már könnyebben megkapnak min­dent, könnyebben utazhatnak külföldre. Mi még annakidején ezért is hajtottunk. Most már én is lazíthatnék, de arra gon­doltam, miért pont most hagy­jam abba a futást, amikor jobban megy, mint valaha?! Meg aztán ez a 200 m-es csúcs sem hagy nyugodni. így talán még a jövő idényt is a futó­pályán töltöm. r— Ezek szerint már gondol arra, hogy mi jön azután, ha abbahagyja ... — A belügyminisztériumban dolgozom, bár már megfordult a fejemben, hogy esetleg edző legyek, nem tudom még végül is hogyan döntök. Egy biztos: ha nem leszek edző, akkor csak azért nem, mert túlságo­san szeretem a gyerekeket ah­hoz, hogy mindazt megkövetel­jem tőlük, amit saját magam végigcsináltam... Ha meg nem követelem meg, akkor meg rossz edző lennék, hiszen atlétáinkból nem farag.iéik jd versenyzőket. Ez tehát az éa nagy dilemmám. Futni könyr nyebb... MÉSZÁROS JÄNOS Nem könnyű jeladat a válogatott labdarúgó-csapatot felállítani, de az sem könnyű, ha elképzeléseiről faggatja Dr. Vengloš főed­zőt a tv riportere, a labdarúgó szövetség jelenlévő elnöke, Tomá- nek jelenlétében (Nagy L. felvétele) Békés természet

Next

/
Thumbnails
Contents