Új Szó, 1981. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1981-05-12 / 110. szám, kedd

Öntözéssel a nagyobb hozamokért „Még akkor Is öntöznénk, ha több napon keresztül kiadósan esne, hiszeji az áprilisi aszályt csak így tudjuk ellensúlyozni“. Ezekkel a szavakkal fogadott bennünket Pakusza Lajos, a nagysallói (Tekovské Lužany) Haladás Efsz elnöke. Hasonló véleményen volt Michal Varga mérnök, a Lévai (Levice) Járá­si Mezőgazdasági Igazgatóság főagronómusa is: — Az áprilisi szárazság szinte mindenütt gondokat okozott a mezőgazdaságnak. Azt is tuda­tosítjuk, hogy csak az öntö­zés segítségével tudunk ínten-i zívebben gazdálkodni — ezt az utóbbi évek gyakorlata is bizo­nyítja. Az a tény viszont, hogy járásunkban valahogy megfeled­keztünk az öntözőberendezések építéséről, így az öntözhető te­rületek nagysága még nem na­gyon közelíti meg a kívánt szin­tet. Mindössze 14 500 hektár szántóföldet öntözhetünk, s ez bizony nagyon kevés. Különösen akkor tűnik ez kevésnek, ha fi­gyelembe vesszük, bogy öntö­zés nélkül ma már a gabonafé­lék hozama is nehezen növelhe­tő. A lévai járásban — akárcsak másutt is — nemcsak az ősziek, hanem a tavaszi árpa és a hiive*- lyesek fejlődését is visszavetet­te az áprilisi szárazság. A cu­korrépa esetében sem rózsás a helyzet: kb. 5500-nyi területen nagyon nehezen kel, 100 hektá­ron pedig kifagyott, helyébe olajosnövényt kellett vetni. Lá­togatásomkor a kukoricát is szá­raz és ráadásul Jpideg talajba kellett vetniük. Szerencsére olyan kukoricafajtát vetették, amely hűvösebb éghajlati viszo­Öntözés után speciális henge­rekkel művelik meg a tulajt nyok között is megterem. A' nedvességhiány azonban az éve­lő takarmányok növekedésére, fejlődésére is kedvezőtlenül ha­tott. — A járás mezőgazdasági üze­mei, vállalatai — folytatja Varga mérnök — többnyire elavult, munkaerőigényes öntözőrend­szereket, berendezéseket, birto­kolnak. Újakra, korszerűbbekre lenne szükség, de főleg nagyobb teljesítményüekre. Az öntözést már egy hónappal ezelőtt, ápri* lis közepén megkezdtük A me­zőgazdasági üzemek öntözik a burgonyát, az árpát, a zöldsé­get, több helyen a gabonát, a legnagyobb figyelmet azonban az évelő takarmányok öntözésé­nek szenteli. Főleg a Zselíz kör­nyékén van szükség öntözésre, mert a járás többi területeihez viszonyítva ez a legszárazabb terület. Éppen ezért a Zselízi Állami Gazdaságban, a sárói és a nagysallói földművesszövetke­zetben kezdenek általában első­ként az öntözők. Ismét a nagysallói Haladás Földművesszövetkezetben já­runk. A 3300 hektáron gazdálko­dó mezőgazdasági üzemben az öntözést nagyon fontos ténye­zőnek tartják a termelés inten­zívebbé tételének szempontjá­ból. Az idén azonban az ő hatá­ruk is megsínylette az áprilisi eső nélküli időjárást. Július Ro- Ük, mérnök, a szövetkezet agro- nómusa szerint a szárazság fő­leg a később vetett árpán, a bor­cukorrépa és a silókukorica ter­mesztésében nyilvánul meg. Ta valy a cukorrépa vetésterületé­nek 25 százalékát öntözték, s e területről hektáronként 50 ton­na termést takarítottak be, 10 tonnával többet, mint a nem ön­tözött területekről. Az öntözött területeken a silókukorica — zöldanyagban számítva — hek táronként átlagosan 55 tonnás termést adott. — A mezőgazdasági üzemek­ben az utóbbi időszakban sok panasz hangzik el az öntözőbe­rendezésekhez szükséges pótal­katrészekre vonatkozóan is. Sok helyütt a pótalkatrészhiánnyal indokolják, hogy nem tudják megfelelően kihasználni az ön­Munkában az öntözőcsoport tagjai (A szerző felvételei) sün és a cukorrépán hagyta ott a nyomát. „Nagyon nehezen csí­rázik ki a cukorrépa“ — mutat­ja egy 40 hektáros tábla szélén, amelyet éppen öntöznek. — Hogy az idén mit fogunk öntözni? — ismétli meg kérdé­semet Pakusza Lajos, a szövet­kezet egyik legtapasztaltabb szakembere, mielőtt válaszol. — Elsősorban a zöldséget, az ár­pát, a cukorrépát, a lucernát, a rozst, a silókukoricát, a dohányt egyszóval azokat a terménye­ket, amelyeket az öntözhető parcellákba vetettünk. Ez a te­rület megközelítőleg 1000 hek­tárt tesz ki. Jó tapasztalatokat szereztünk az öntözésben, s ezt bizonyítják múlt évi eredménye­ink is. E téren tavaly járási el­sők lettünk. Aszerint értékelték a versenyzőket, hogy miként használták ki az öntözőrendsze­reket. Kár, hogy már nem a leg­korszerűbben. Hamarosan szük­ség lesz korszerűsítésükre. Az idén két további határrészen építjük ki az öntözőrendszert, a korszerű Fregatt öntözőberende­zéseket állítjuk itt fel. A mi kör­nyékünk a nagyon száraz vidé­kek közé tartozik. Most, tavasz- szal például a 100 milliméter körül volt a nedvességhiány, és el sem tudom képzelni, hogy öntözés nélkül mire jutnánk. Hogy mennyire fontos itt az öntözés, azt a következő példák is bizonyítják: az évelő takar­mányokból az öntözhető terü­letekről háromszor takarítanak be termést, a nem öntözhető te­rületekről pedig csak kétszer. Az egyéves takarmánynövények is 50 százalékkal nagyobb ter­mést adnak az öntözhető terü­leteken, mint másutt. Zöldséget pedig neim is termeszthetnének öntözőberendezések működteté­se nélkül, az öntözés áldásos hatása azonban a legjobban a tözőberendezéseket. A szövet­kezet hogyan oldja meg ezt a problémát? — Mi ezt a gondot nem is­merjük — válaszol Kovács 1st' van mérnök, a szövetkezet fő mechanizátora. — Szinte min­den szükséges alkatrészt saját magunk készítünk el. Ebben rendkívüli segítséget nyújtanak számunkra a lévai Agrostav vál­lalat dolgozói, illetve a tlmaöei energetikai gépgyár dolgozói. A szövetkezet 9-tagú öntöző­csoportját Ján Špano irányítja. A két traktort a sávos öntözőbe rendezések üzembe helyezésé­hez használják. Szükség is van ezekre, hiszen az öntözőcsövek, tömlők összerakása, helyszínre hordása megerőltető munka, le­galábbis a szemlélő számára úgy tűnik. — Nem is mondanám, hogy nehéz — fejti ki megjegyzésem­re ellenvéleményét Ovszák György, az öntözőcsoport egyik tagja a többi társa nevében is. -- Már évek óta csináljuk, s a gyakorlat nagyon sokat jelent. Nyújtott műszakokban dolgo­zunk, mert az öntözőberendezé­seket szinte naponta más és más parcellára kell áthelyeznünk. Minden parcellát gyakorlatilag 8 órán keresztül öntözünk, s ez idő alatt 30—50 millióméternyi nedvességet kap a föld. A ta­lajnak szüksége van egyszerre ennyi nedvességre, hiszen míg másodszor visszajutunk ugyan­arra a parcellára, eltelik bizo­nyos idő. JOZEF SLUKA Tennivalók vetés után Öt perccel tizenkettő előtt jött az eső £ Szépen sorol a cukorrépa, még a földben pihen a kukorica 0 A me­zei növények fejlődésében jó két hét a lemaradás Az előző nap és éjszaka ki­adós eső öntözte a vidéket, így a földes dűlői utakon még a terepjáróval is nehéz volt a közlekedés. Hol jobbra, majd balra farolt egészen a tábla­szegélyig, hogy aztán teljes ló­erejével nekifeszülve kapasz­kodjon a mélyedésből ismét az út domborulatára. Nagy László, a Perbetei (Pri­beta ) Egységes Földművesszö­vetkezet növénytermesztési ágazat vezetője és Ondrej Miš­ko növényvédelmi szakagronó- mus tudta — indulásikor jelez­ték is —, hogy milyen üt vár ránk, de sok növénytermesztő kollégáikhoz hasonlóan azon a napon mégis nekivágtak, hogy lássák, milyenek az esőáztatta földek, az ismét életre kapó növények. — Olyan helyeken, ahol nincs öntözési lehetőség, mint például nálunk is, nagyon ko­molyra fordult már a helyzet. Az április eleji melegben az erőteljes fejlődésnek indult nö­vények nagyon megsínylették a szárazságot. Annyira, hogy jelenleg a mezei növények fej­lődésében már jé két hetes a lemaradás. Megálltunk az egyik búza­tábla mellett Az ágazatvezető szavainak igazolására a meg­sárgult levelekre és a sötét­zöld tengerben jól kivehető megfakult színű dombos ré­szekre hívta fel a figyelmet. És ennél vannak rosszabb víz- gazdálkodású földjeik is, ahol a növények meg jobban szen­vedtek az aszályos áprilisi nyárbaon. — Lombtrágya kellene rá, akárcsak a későbbiekben a szo­kásosnál később kelő cukorré­pára és a hideg földben szuny- nyadó kukoricára ás, de a Har- mavit sajnos egyszeriben hi­ánycikk lett. Érdeklődtünk, hogy kapunk-e, de nem sok jó­val biztattak. Ha mégis kap­nánk, május végéig még a ga­bonákra is használhatnánk. Sajnos, már csak dupla üzem­anyag fogyasztás árán, mivel más években a gyomirtókkal egy menetben adagoltuk, s ezt most nem tehettük. A növényvédelemért felelős és a termés alakulásáért is ag­gódó ember jogos felháboro­dása volt e rövid megjegyzés­ben, amit a 120 hektáros cu­korrépatábla egyenletes zöld csíkjainak nagyszerű látványa is csak részben tudott feled­tetni. — Nemesített egycsírás dra- zsérozott magot vetettünk, min­den igényt kielégítő magágyba. Ami rajtunk múlik, abból sem­mit sem bízunk a véletlenre. Szeretnénk a jó indulási ala­pokat a hozamokban kamatoz­tatni. Egyelni nem fogjuk a répát, mivel tizenkét centimé­teres távolságra vetettük a ma­got. Tervünk, hogy a területet felosztjuk a tagok között, az emberek védnöksége alá he­lyezve a növényt, hogy beta­karításkor a gyom ne okozzon gondot és felesleges vesztesé­geket. Táblasima földhöz értünk, s kísérőim már mondták is, hogy kukoricát vetettek bele. A ta­valyi sietségből okulva, ami­kor a hideg földben a vetés- terület felén tönkrement a szem, az idén türelemmel meg­várták, amíg kellően felmele­gedett a talaj. Sajnos, éjsza­ka a vetést követően is hi­deg volt, így most türelmet­lenül és némi aggodalommal várják a kelést. Kellemetlen tény még, hogy a 450 hektár kukorica közel hatodán az elő­ző évek rossz hagyományához híven teljesen ismeretlen hibri­det kellett vetniük. A hibrid- választékkal mégis elégedetteb­bek a korábbiaknál, mivel vég­re a tervezett arányban vethet­tek rövid tenyészidejű kukori­cákat. — Közismert probléma a gyomirtók hiánya. A puszta si­ránkozással persze semmire sem megyünk, a tőlünk telhe­tő módon igyekszünk ellensú­lyozni a problémát. Némileg például azzal, hogy a kukorica harmadát nem kukorica után termesztjük. Ezen a kétszáz hektáron például ősszel már búzát fogunk vetni. Ha nem kaptunk volna korai hibridet, ezt nem tehetnénk meg. A látott kép alapján és a korábbi helyzetet véve alapul kísérőim elégedettek voltak. Egy hét alatt 24 milliméter csapadék hullott, és ha május­ban kedvezne az idő, akkor a növények még sokat pótolni tudnának. Ezért vigyáznak majd nagyon, hogy a növény­védelem, a gyomirtás és a kü­lönböző talajlazító munkák a soron levő nagy feladat, a ta­karmánybetakarítás közepette se szoruljanak háttérbe. — A vetéseket követően iké- sedelem nélkül kezdjük meg a lucerna és az intenzíven ter­mesztett fű első kaszálását. A’ száraz meleg és az azt köveífl hideg után sajnos a lucerna is gyengébb mint a korábbi években volt, de mégsem vá­rtunk, mivel megfáztak a te- nyészcsúcsok. Inkább igyek­szünk a betakarítással, hogy előbbre hozzuk a további ka­szálásokat — hangsúlyozta az ágazatvezető, s elmondta, hogy a lucernaliszt készítése során mi mindent tesznek majd az energiatakarékossággal össz­hangban. A lucerna jelentős há­nyadát szénának hagyják, de a jó minőség érdekében itt is vállalják a nehezebbet: az éj­szakai és a hajnali szénagyűj­tést, hogy az értékes levél ne maradjon a földön. — Szenázst nem készítünk, mivel nincsenek meg a megfe­lelő feltételek. Inkább majd több silót, silókukoricából, ré­pafejből és -szeletből, valamint kukoricászárból. Szinte ponto­san a tavalyi eljárást követve, amikor sikerült a takarmány­termesztést összhangba hozni az állattenyésztés igényeivel. Ennek igazolására megmutat­ták a silótéri készletet. Még ha fokozzák az adagokat, ak­kor sem valószínű, hogy a tar­talék elfogy az újig. EGRI FERENC 1981. V. 12. mmmt '' ~ I >. ' ;> « f i ' % 'Ô: M, Ilii 1 * íj c - * V alentyina Tyereskova, a világ első nőűr­hajósa sok ember számára példakép. Töb­bek között a Hodruša-Hámre-i Sandrik vállalat egyik munkabrigádja, amely azzal dicseflkedhiet, hogy a brigádnaplóba Valentyina Tyereskova jegyezte be a nevét. A Valentyina Tyereskova szocialista munka- brigád 1971-ben alakult, élén akkor Anna Vlčková állt. Nem könnyű feladat 40 ember irányítása, munkájuk összehangolása. A kollek­tíva tagjai jól ismerik egymást, és kölcsönösen segítenek egymásnak. Már 1973-ban olyan ered­ményeket értek el, hogy a vállalat vezetősége bronzéremmel tüntette ki őket. A további elis­merés 1976-ban érkezett, mégpedig a nemzet­közi nőnapra, amikor a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága bronzérmet adományozott a brigádnak. A 46 tagű brigád rendkívül jól együttműkö­dik Anna Susteková mesterrel, aki munkájukat a következőképpen jellemzi: jó, összetartó, meg* bízható kollektíva. A távolmaradót készségesen helyettesítik, hiszen közülük mindegyikük több munkaműveletet ismer. És amit a legjobban becsülök, az a brigád tagjainak vidámsága, hu­morérzéke ... Tudnak helyesen élni, a kollek­tívában szórakozni. A brigád jó munkájáról a legjobban az ta­núskodik, hogy a teljesítménynormát több mint 107 százalékra teljesítik. Az is sóikat nyom a latban, hogy a brigád tagjai alkalmazzák áz önellenőrzés módszerét. Ez év februárjában a felsorolt eredményekért a brigád 20 tagja megkapta a szocialista munkabrigád ezüst-, 24 tagja pedig a bronzjelvényt. És ez további sikert jelent. A túlnyomórészt nőkollektíva tagjai az idén sem szeretnének csalódást okozni. Értékes szocialista vállalást fogadtak el a villamos ■energia megtakarítására, a hibátlan munkára, és Bászov módszerét továbbra is alkalmazni fogják. Ez a módszer rendkívül jól bevált, ta­valy egyetlen dolgozó sem szenvedett munka­balesetet. Nem feledkeztek meg a kulturális rendezvényekről, a nyugdíjasok látogatásáról, a nőnapi találkozó megrendezéséről. Munkájuk* kai, teljesítményükkel továbbra is méltóak akar­nak lenni a brigád névadójához. EVA MATOŠOVÁ A nagy parcellák öntözéséhez jól jön a traktor segítsége is összetartalak

Next

/
Thumbnails
Contents