Új Szó, 1981. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1981-05-09 / 108. szám, szombat

Otthonuk a szövetkezet Bő termést ígérő búzatáblák között haladunk. Az árpa Is gyorsan fejlődik a kiadós máju­si esők után. Mézes István, a galántai Május 9 Efsz alelnöke reménykedve becsülget: — Ha valami elemi csapás nem éri a gabonát, legalább hat tonna szemet takaríthatunk be hektáronként. Tavaly valamivel nagyobb volt a hektárhozam. Idén is jó talajba került a mag, gazdagon fizethet a föld. Néhány részlegen nézünk szét a nyolc község hét szövetkeze­téből egyesült nagy gazdaság­ban, amely sok-sok vajúdás után teszi meg az első lépéseket a felfelé ívelő úton. Az elnevezés is a volt szövetkezetek vezető­ségeinek javaslatai alapján szü­letett. A tósnyúrasdi (Topofni- ca) Efsz-t Győzelmes útnak hív­ták, a galántai efsz pedig a Má­jus 9-e nevet viselte. A küldöt­tek gyűlése úgy döntött, hogy az egyesült efsz a Május 9-e ne­vet vegye fel, mert ez a győze­lem fogalmát is tartalmazza. Ennyi röviden a közel kilenc- gzáztagú szövetkezet krónikájá­ból. — Nem könnyű irányítani és szervezni ennyi ember munká­ját — ismeri be az alelnök —. de szerencsére a tagok többsé­ge olyan munkaszerető, hogy nem kell kétszer szólni nekik, hogy pillanatnyilag hol van rá* juk a legnagyobb szükség. Kez­deményezésük is állandóan fo­kozódik. Elmondja, hogy a CSKP XVI. kongresszusa tiszteletére három egyéni, 32 kollektív és egy iize« mi vállalást tettek a dolgozók, 1 315 000 korona értékben. Na­gyon értékes vállalások ezek. A szövetkezet a tervezettnél jóval több sertéshúst, tejet, cukorré­pát ad el. ígéretesek a terme­lési költségek csökkentésére irányuló törekvések is. A moz­galom élenjáró kollektívái kö­zül megemlíti a palóci fejelőket. Szilvást István kollektívája a múlt évben is kiváló eredmé­nyeket ért el. Idén pedig a kongresszus tiszteletére elhatá­rozták, hogy tej termelési tervü­ket 49 000 literrel túlteljesítik. — jól összeszokott kollektíva ez — mondja elégedetten az al­elnök. — Mindig teljesítik vál­lalásukat. Számukra a verseny sohasem formális. A tettek em­berei. Ezt bizonyítja Szabó Gyula zootechnikus ís: — Tavaly ebben az istállóban a tehenek átlagos tejhozama 4500 liter volt. Szilvási elvtárs járt az élen, aki tehenenként 5600 liter tejet fejt. Mézes István alelnök a szövet- kezet tagsági gyűlésein gyak­ran beszél a szocialista munka­verseny jelentőségéről és a ta­gok szociális helyzetének javí­tásáról Az élenjáró fejő most is seré­nyen dolgozik. Beszélgetés köz­ben sem szakítja félbe a munká­ját: — Most 15 liter tejet fejek naponta tehenenként. Szép eredmény, de szerintem több is lehetne, ha emelnék a napi ta­karmányadagban a szemestakar- mány-arányt. Mindössze 10 de­kagramm jut egy liter tej előál­lítására. Ilyen nagy tejelékeny- ségnél ez még akkor is kevés, ha takarmánypogácsával igyek­szünk pótolni a szemes takar­mányt. Az alelnök is helyénvalónak találja a javaslatot. Olyan ké­rés ez, amelynek teljesítése jobb lehetőségeket teremtene a tej­hozamok növelésére. Mert ez a fejőkollektíva, amint vállalása is mutatja, még többet akar ter­melni. Segíteni kell őket, hogy vállalásuk idén se legyen formá­lis. Jól előkészített talajba került a mag (Juraj Matajs felvételei) — Több ilyen kezdeményező kollektívánk van a szövetkezet­ben. Egyének is jó javaslatok­kal jönnek, — mondja az alel­nök —, akik a többi tagnak is példát mutatnak. Ezért támogat­juk őket erkölcsileg és anyagi­lag is. jő néhányan kaptak már elismerő oklevelet és pénzju­talmat. Közülük egy most is ott áll majd Bratislavában a dísze­melvény előtt. Pár perc múlva már Takács Istvánnal, a tósnyárasdi rész­leg traktorosánál vagyunk, aki­nek odaítélték A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kiváló dolgozója ágazati kitün­tetést. Nemrég jött haza a mun­kából, amint mondja reggel hat óra óta hordta a takarmányt az állatoknak. Nem is gondolt rá, hogy ilyen nagy megtisztelte­tés éri. Igaz, már többször fel­figyeltek munkájára, és nevét bejegyezték a járási pártbizott­ság emlékkönyvébe. Elismerő oklevelet kapott a felszabadu­lás 29. évfordulóján és a párt megalakulásának 50. évforduló­ján is. Az alelnök tömören így fogalmazta meg értékelését: — Olyan traktoros, akire mindig számíthatunk. Rábízhat­juk a legigényesebb munkát is, mindig helytáll, teljesíti felada­tát. Az alelnökkel közösen idézik a nehéz éveket, amikor még csak 500—600 korona volt a ha­vi kereset. Akkor is dolgoztak, mert bíztak benne, hogy egy­szer majd jobbra fordul a gaz­dálkodás szekere. Az alelnök hosszú ideig a Taksonyi (Ma- túškovo) Efsz élén állt. Kezdet­ben mindössze 550 koronát ve­hetett fel havonta a pénztárból. Erről az időszakról így beszél: — Ha valakit ünnepeltünk, akkor összeadtuk a pénzt. Nem volt még akkor szociális alap. Bezzeg ma már van mivel dí­jaznunk az élenjárókat és a szö­vetkezet érdemes tagjait. Szoci­ális és művelődési célokra évente közel 800 ezer koronát fordítunk. A traktoros is a jobb életfel­tételekről beszél. Feleségével együtt dolgozik a szövetkezet­ben. A veje is itt talált otthon­ra. A szövetkezet az otthonuk. A keresetből telik a még két ha­jadon lány taníttatására, és a korszerű lakást is szépen be­rendezték. Az alelnök jólesően hallja a traktoros elismerő szavait. Ügy véli, nem volt hiábavaló, hogy tizenkilenc évig irányította, szervezte a szövetkezet munká­ját, bajlódott az emberekkel, se­gített,. ahol lehetett. Szinte mindent meg akar mutatni a szövetkezetben. A takso- nyi korszerű gazdasági udvart, a mosdóval és öltöztetővei ellá-* tott szociális helyiségeket, az új üzemi lakásokat, amelyekben már szövetkezeti családok lak­nak. Ezt a nagy fejlődést tartja a legnagyobb eredménynek. A volt szolgalegény a többi veze­tővel és taggal együtt bizonyí­tott. BALLA JÓZSEF NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉSSEL 1981. V. 9. A Martini Nehézgépipari Mű­vek komáromi (Komárno) vál­lalata, a Steiner Gábor Hajó­gyár jelentősen bekapcsolódik a KGST-tagországok közötti nemzetközi szocialista gazda­sági integrációba. A hajógyár­tók számos termékkel járulnak hozzá a jelentős nemzetközi gazdasági együttműködés fellen­dítéséhez — és ebben ugyan­csak nagy érdem illeti a hajó­gyári kommunistákat is. A nemzetközi együttműködés je­lentőségéről és színvonaláról beszélgettünk Berecz Imrével, a vállalat üzemi pártbizottsá­gának elnökével. — A komáromi hajógyártás elképzelhetetlen nemzetközi együttműködés nélkül — mondja. — Csupán a 6. ötéves tervidőszakban 67 hajót készí­tettek a komáromi hajógyártók a Szovjetunió és a többi szo­cialista állam megrendelői szá­mára. A személy- és fehérha­jók és más úszóművek gyár­tása részben a hazai alszállító vállalatok, részben pedig a KGST-tagországok vállalatainak közreműködésével készülnek. Nem beszélve arról, hogy a szovjet szak- és főiskolákról nagyon sok jól 'képzett szakem­ber került a komáromi hajó­gyárba. A nemzetközi kapcso­latokat sikerült oly mértékben kibővíteni, hogy ma már nem­csak a legnagyobb vásárló partnerünknek, a Szovjetunió­nak szállítunk. Nagyon jó, köl­csönösen előnyös kapcsolata­ink vannak a Bolgár Népköz- társaság, a Magyar Népköztár­saság, a Lengyel Népköztársa­ság és az NDK szakembereivel. Ezek nemcsak gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok, ha­nem mélyrehatóan kiterjednek a tudományos-műszaki együtt­működésre 'ÍS. Nemrégiben járt vállalatunk­ban az Orosz Szocialista Szö­vetségi Köztársaság folyamha­józási minisztere. Bagrov elv­társ, aki nagyra értékelte nem­zetközi kapcsolatainkat és ha­jógyártásunk színvonalát is. Biztosított bennünket arról, hogy ezek a kapcsolatok még inkább elmélyülhetnek, mégpe­dig kétoldalú szinten. Berecz elvtárs a továbbiak­ban elmondotta, hogy legszo­rosabb és legközvetlenebb kap­csolataik a magyarországi Óbudai Hajógyárral alakultak ki. Csaknem naponta kölcsö­nösen kisegítik egymást gya­korlati munkát végző dolgo­zókkal, de jelentős helyet fog­lal el a két hajógyár tevé­kenységében a kölcsönös gaz­dasági segítség is. Meg kell jegyezni, hogy a komáromi hajógyár jelenlegi termékei — a kotró-baggerek, a 400 utasnak kényelmet nyúj­tó luxushajók stb. — magas műszaki színvonalúak, némely közülük eléri a világszínvona­lat ís. Mindez, persze, nem je­lenti azt — és ezt a hajógyá­ri kommunisták is tudják —, hogy elégedettek lehetnek. El­lenkezőleg. Nemrégiben az üzemi pártkonferenciájukon is a minőségi javítás, a termelés gazdaságosságának növelését tűzték ki fő feladatul. A „Töb­bet, jobbat, olcsóbban“ jelszó a hajógyárban valóban nem formális, hanem a mindenna­pi munka szerves tartozéka. Hogy ezt elérhették, abban nagy részük van a vállalat kommunistáinak. KOLOZSI ERNŐ EVES A CSKP E mil Reinkraut elvtárs azok közé az érdemes pártta­gok közé tartozik, akik egész életüket össze tudták kötni a párttal, a munkásosztály érde­keiért folytatott harccal. Sok- gyermekes, szegény családban nevelkedett. Apja szabósegéd, majd iskolaszolga volt Prešov­ban. A Munka Érdemrenddel és Csehszlovák Békedíjjal kitünte­tett érdemes párttagnak feltet­tük a kérdést. — Mi késztette az öntudatos szocialista magatartás vállalásá­ra, később arra, hogy belépjen a kommunista pártba? — Ezen sokat gondolkodtam éri is. Elsősorban a burzsoá tár­sadalom mély szociális ellenté­tei. Kisfiú voltam még, de már szöget ütött a fejembe, mért eszik az egyik gyerek vajas ke­nyeret, s mért koplal a másik? Már fiatal korunkban sokat vi­tatkoztunk azon, miben rejlik az ellentétek gyökere, miért vannak szegények és gazdagok. A gyűléseken sok érdekes em­berrel találkoztunk. Olvastam a Slovenské zvesti-t, a Hlas lu- du-t, a Rudé právo-t, de hozzá­jutottam kommunista brosúrák­hoz ís. Nagy érdeklődéssel ol­vastam a Kommunista Kiált­ványt, fokozatosan fejlesztet­tem ki magamban szocialista és kommunista meggyőződésemet. Felismertem, hogy nem elég észerevenni az igazságtalansá­got, a munkásosztály érdekeiért harcolni is kell. A prešovi járás a burzsoá köztársaság idején mezőgazda- sági jellegű volt. A munkásosz­tály kis létszámú volt, de gaz­dag forradalmi hagyományok­kal rendelkezett. A NOSZF és a Magyar Tanácsköztársaság ha­tására Prešovban megszületett a Szlovák Tanácsköztársaság. A harmincas évekre jellemző gazdasági válság, a kapitaliz­mus általános Válsága és kísérő jelenségei — az éhség, a nyo­mor, a munkanélküliség — a munkásosztály és a tönkre­ment agrárproletárok radikali- zálódásához vezetett. A kommunisták nagyon konk­rét formában harcoltak a mun­kanélküliség ellen, a dolgozók igazságos követeléseiért. Reinkraut elvtárs 1933-ban lép be a CSKP-ba. A párt megbíza­tásából frakciós tevékenységet kellett kifejtenie az úgynevezett „sárga“ jobboldali beállítottsá­gú reformista szakszervezetek­ben, melyek a burzsoázia által fizetett jobboldali szociáldemok­rácia hatása alatt álltak. — A reformista szakszerveze­tekben dolgozó kommunisták legfontosabb feladata az volt, hogy az egyszerű munkásokat megnyerjék a kommunista párt politikája számára, öntudatukat felébresztve összekovácsolják a munkásosztály egységfrontját, leleplezzék a hazugságokat, a képmutatást, a jobboldali szo­ciáldemokrata vezetők árulását, és a München előtti masaryki burzsoá köztársaság reakciós népellenes jellegét. Azokban az években, amikor fokozódott a világméretű ellen­tét akút veszélye, mikor már a fíurzsoázia alapvető szabadság, jogai is veszélybe kerültek, ami­kor életbe lépett a Kommunista Internacíonálé VII. kongresszu­sának stratégiai irányvonala a demokrácia védelmére az éledő fasizmus támadásaival szemben, akkor alakult ki az egyszerű emberek tudatában az az elha­tározás, hogy következetesen harcolnak a békéért, a háborús veszély elhárításáért, s minden embert mozgósítanak a célok érdekében. — Járásunkban nagy tekinté-. lye volt a kommunista pártnak. Bár nálunk nem volt klasszikus ipari proletariátus, 1935 máju­sában a választásokon mégis a CSKP volt a második legerő­sebb párt, ennek arányában küldtünk képviselőket a városi tanácsba is. A keresztény szo­cialistáknak 9, a kommunisták­nak 8 mandátumuk volt. Az volr a helyzet, hogy nem volt elég felkészült emberünk, akik a proletariátus érdekeit sikeresen tudták volna képviselni, s har­colni érte — folytatja visszaem­lékezését Reinkraut elvtárs. „Illő, hogy megemlékezzem egy jelentős helyi forradalmár­ról, Pisteji elvtársról. Pékmun­kás volt. írni, olvasni a háború­ban tanult meg. Nagyon tehet­séges, osztályöntudatos ember volt. A Proletkultban is dolgo­zott. Ez a proletár kultúra egy­séges, központi szervezete volt, Elveiért, osztályöntudatáért, harcos kommunista kiállása mi* att többször bebörtönözték. Mi­kor 1936-ban meghalt, az ő te-^ metése volt a második a járás és a város történetében, amely papi ceremónia nélkül zajlott le. A temetést a Munkásházban rendeztük. Munkások, fiatalok, polgárok tömegei kísérték utol­só útjára. A temetésen részt vett az egész városi tanács. Mi­kor a koporsót leeresztettük, az Internacionálét énekeltük. A kommunista képviselő búcsúzta­tása az egységet, a CSKP-t tá? mogató tüntetéssé vált. A müncheni árulás után a párt illegalitásba vonult, de a fasizmus ellen nem adták fel a harcot. Kommunisták ezrei ke­rültek börtönbe és koncentráció ós táborokba. Emil Reinkraut elvtársat is elhurcolták. Oswie- czim, Niedoschel, Buchenvvald foglya lett. Névtelen emberré, 95582-es számú rabbá vált egy időre. — Buchenwald a hitleri Né­metország legnagyobb koncent? rációs táborai közé tartozott. Stratégiai jelentőségét fokozta az a tény, hogy itt gyártották és próbálták ki a V—1 és V—2 ra­kétafegyvereket, amelyektől a fasiszta Németország sokat várt- a háború befejező fázisában. Az életfeltételek kegyetlenek vol­tak, mégis a kemény tábori rend és az embertelen bánás? mód ellenére is erős kommunis­ta párt dolgozott itt illegalitás? ban. Egy barakkban 24—40 *kü? lönböző nemzetiségű ember élt, Sokat beszélgettünk, tudtuk, ki hogyan gondolkodik. Szilárdí­tottuk marxista—leninista világ­nézetünket. A kommunisták kü? lönböző beosztában dolgoztak. Gyorsan terjedt a hír a Vörös Hadsereg és a szövetséges csa­patok közeledtéről. Egymást bá­torítva merítettünk erőt. A kon­centrációs táborban abban az időben fantasztikus szolidaritás fűzte össze az embereket, a nemzetközi barátság és a béké* ért folytatott elszánt harc pillé* reit kovácsolták. Erősödött bem nünk a marxista—leninista meg­győződés. Az amerikai hadsereg egysé­geinek megérkezése előtt fegy­veres felkelés tört ki a tábori­ban és saját erőnkből 30 órán át .vagyis a tábor végleges fel' szabadulásáig kitartottunk. Reinkraut elvtárs megtöri egészséggel tért vissza felsza­badult hazájába. Felgyógyulása után aktívan bekapcsolódott az építőmunkába, az 1948-as Febru­ári Győzelem előkészítésébe. Ál­dozatos munkát végez a Békevé­dők Csehszlovákiai Bizottságá­ban, a Nemzeti Front akcíóbi- zottságán dolgozik. Az 1957-es választások után a Prešovi Vá­rosi Nemzeti Bizottság alelnö- kévé, később elnökévé választ­ják. Ezt a tisztséget 70 éves ko­ráig látta el. Jelenleg is tagja a járási pártbizottság plénumá- nak, képviselője a járási nemze­ti bizottságnak. R einkraut elvtárs csaknem 50 éve tagja a pártnak. A különböző tisztségekben sok ér­tékes tapasztalatot gyűjtött. Ezt most önzetlenül adja át az generációnak. MIROSLAV NEDOMJ . .»tv Osztályharcban edződött kommunistává

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents