Új Szó, 1981. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1981-05-22 / 119. szám, péntek

A megtalált stílus ^Zenés komédia a Magyar Területi Színházban Bernardától Hamletig Beszélgetés Ivan Tenorioval, a Kubai Nemzeti Balett koreográfusával „Rég nem látott sikerrel mu­tatták be Komáromban (Ko­márno) a MATESZ művészei Konräd. József érdemes művész rendezésében, Simon István a Szélestenyerű Fejenagy és a többi tisztességesek című zenés komédiáját, amelynek zenéjét Rónai Pál szerezte.“ — Idéz­hetném egy iképzeletbell tudó­sításból, amely mint minden, ami ebben a publicisztikai mű­fajban születik a tényekre koncentráló tömörítése és egy­szerűsítése az eseményeknek. Komáromban természetesen több is, más is tapasztalható vo1' A jelek szerint a kiteljesedés állapotába jutott Konrád Jó zsefnek ez a törekvése, amely- lyel egy sajátosan egyéni ren­dezői stílus kialakításán fára­dozik. A színpadi cselekmény, a színészek dikclója, gesztu­saiknak rendszere, a díszlet és a jelmez minden tekintetben először volt szerves része a rendező megál­modta játék­nak. Ehhez a ■megállapítás­hoz feltétlenül utalnom kell két karábbi •endezésére, ahol tudatosan építkezve te­remtette meg az egyre in­kább éretté vá- :ó stílus jegyeit, eszközeit. a orma gondola- U tartalmakhoz idomítható, ru­galmas határait. Míg Mikszáth Beszélő köntö­sében a klasz- szikus szöveg korszerű, mai értelmezhe­tőségét próbál­ta ki a jellem- komikum segít­ségével, addig Gogol Revizorá­ban a helyzet- komikum hang- súlyozásával egy későbbi szin­tézishez teremtett önmagának és a színészeknek iskolát. Két­ségtelen, hogy az egyre szapo rodó Gogol-értelmezések között ezt a fajta megközelítést nem fogadta egyértelműen helyeslő kritika. Utólag visszatekintve: Konrád József akkori rendezé­se is a fent említett célt kö­vette. Mi is volt ez a cél? Milyen •Is a megtalált stílus? Miért •tartom rugalmasan alkalmazha­tnak a komédia műfajában? Elsősorban: e forma goi idő­in ti meghatározottsága, eszmei­leg a színház leghaladóbb, leg- népibb hagyományaira való alapozottsága és nem kevésbé a külsőségek, a képiség min­den alkalommal funkcionális 'letisztultsága miatt. Problema- tikusabbnak, az eredmény szempontjából is nem kiteljese­dettnek tartom a rendező—szí­nész kapcsolat — pontosabban: a színész — helyét ebben a stílus-törekvésben. Konrád a konkrét, figurákhoz kötődő el­képzeléseihez nem mindig ta­lálja meg a legmegfelelőbb al­katú, felkészültségű, karakteri- záló képességgel alkotó szí­nészt. Ez legkevésbé a rende­ző hibája. (A szímészstátuszok számának szűkössége, a maga­sabb szintű képzés hiánya, az utánpótlás esetlegessége önálló problematika színházunk társu­latainál.) A keresett stílushoz Konrád József megtalálta az esztétikai elveket is, amelyekről Mihail Mihajlovics Dahtyin szovjet esztéta A népi nevetéskultúra és a groteszk című tanulmá­nyában is ír. A népi humor, a népi mulattatás középkori, reneszánsz hagyományaira és múlt századi vásári komédiáira támaszkodva állította színpadra Simon István Petőfi szellemé­ben fogant komédiáját. Aho­gyan Bahtyin az említett tanul­mányában, úgy Konrád a szín­padon törekszik a vaskos népi humor, a tenyeres-talpas játék­modor, a naív, ám gondolko­dásában ravaszságokra is haj­lamos bohóckodás, a jóízlés határain belül mozgó termé­szetes testiség rehabilitására. Ennek során nem feledkezik meg a népi komédiázás legfon­tosabb értékéről, a szinte nap­rakészre aktualizált paródiáról sem. A néző nevetése ebben az esetben nem megbocsátás a kipellengérezett hibákkal szemben. A darab falusi mi­liője, hőseinek hasonlatossága a mai falvak lakóihoz a tájo­lás során feltételezhetően más Zenélő emlékmű Zenélő emlékművet állítottak fel az egyik kazah faluban a több mint egy évezrede élt népi költő és dalszerző, Kor- kut tiszteletére. Öt tartják a kazah hangszeres népzene megteremtőjének. Az emlékmű régi vonós hangszerre, koboz­ra emlékeztet, melynek belse­jében egy miniatűr orgonát he­lyeztek el. Ha fúj a szél,, az orgona halk dallamot játszik. APN — LV és más momeniumokuát kész­teti nevetésre a publikumot. Még eredményesebb lehetne az a rendező formavilág, amely az életünkben fellelhető gyar­lóságokról többrétegűén, az ér­telemre ható, gondolkodtató humor eszközeivel is gyara­podva szólna. Petőfi hőseposzának, A hely­ség kalapácsának Simon István által modernizált parafrázisa a lehető legjobb alapanyagnak bizonyult Konrád József ren­dezői elképzelésének megváló* sításához. Ám, amint azt a fentiekben már említettem, aligha tehette volna a színé­szek tudatos támogatása nél­kül. Szemérmetes F.rzsók szerepé­ben Varsányi Mária egyfajta ka t allzátor-j e l lem el f orm á 11 meg. Asszony volt, aki. a falu kocsmájában összegyűlő fér­fiaktól nemcsak nemük adta előnyöket, de információt, hí­reket is gyűjt. Azokat a maga hasznára fordítva adja-veszi. M egf or in á 1 á sba n S zeni érmet es Erzsók a ravaszságát, a testi vonzását magánérdekeinek megfelelően használja fel. Vé­gül, a nagy leleplezéskor de­rül ki, hogy nincs egyedül. Márta, akit Szentpétery Aran­ka alakít és a Kisbiróné, Fe- renczy Anna megformálásában nem kevésbé kikapósak, nem kevésbé hamiskodó'k, intriku- sok. A darab egyetlen szereposz­tási melléfogása volt a Mesélő. Somogyi Anikónak sem alkata, sem orgánuma nem felelt — nem felelhetett — meg a fel­adatra. Nő egy férfi szerepé­ben — sajnos, Konrád József­nek ez gyakori rendezői meg­oldása. Nem tudni színész­hiány, vagy sajátos elképzelés az oka. Bármelyikről Is van szó, ez a darab egyetlen gyen­ge pontja. Ezért is indul ne­hézkesen az első jelenet. Holocsy István mindvégig pontosan tudta, hogy Széleste­nyerű Fejenagy a lelki tehe­tetlenségét, fizikai agresszivi­tással pótolja. Operaénekesi pózai nagyszerű paródiáját ad­ták a fennkölten üres em­bernek. Harangláb szerepében Simon Kázmér a gyáva intrikust for­málta meg. Biztatója, segítője a titkon és gyáván szerelmes Kántornak, akit Boráros Imre alakított. Az így létrejött „triumvirá­tus“ pontosan megvalósította a rendező formavilágába illő, a commedia delľarte jegyeit vi- selő verekedési jelenetet, ahol az ügyesség, az akrobatika is szerepet kapott. Ennek kap­csán fontosnak tartom kiemelni Boráros Imre teljesítményét. A' figura a legjobb elown-i hagyo­mányokból építkező, Buster Keaton és Charlie Chaplin te­remtette kisemberekre emlé­keztetett. Boráros egyike azon színészeinknek, akik nem sze­retik a skatulyákat, a rájuk szabott kényszerzubbonyokat, s alkalomadtán egész lényükkel képesek a megújulásra. Bugár Gáspár Siket Dombija és Rozsár József Rezes Pén- teke telitalálatként hatott. Ket­tősük mindvégig kidolgozott je­lenetsorokat produkált. Pöthe István a Kisbíró sze­repében tőle régen látott biz­tonsággal játszott. Késes jele­nete az előadás egyik feledhe­tetlen momentuma. Gombóc Mihály önkéntes rendőrt, Ro­pog józsef alakította. Ö olyan színész, aki az ilyen feladato­kat sem oldhatja már meg a tarsolyából előhúzott rutinnal. Tudása, képessége többre ren­deli. Fazekas Imre Ragarja szere­pében ezúttal mintha halvád nyabb lett volna a szokottnál, Ennek kapcsán ikell elmonda­nom, hogy a komédiázás és a komédia konrádi felfogása, maximális szellemi és fizikai készenléti állapotot kíván a színésztől, ami a játéknak biz­tosított szabadság tágasságától adódik. Nem teszi végrehajtó géppé a színészt, figuráján be* lül építkezhet, felszabadulhat. Természetesen ezzel együtt ne­hezebb is a dolga, hiszen azon­nal feltűnik a nézőnek, ha va* lamenyikük rutinból, a jól be­vált fogások bármelyikéhez is nyúl, és üressé válik a figu­rája. Végezetül: a dolog le­egyszerűsítése lenne a bemu­tató sikerét a zenés komédia műfajának tulajdonítani. Min­denképpen a megtalált stílus tartalmi és formai többrétűsé* géről beszélhetünk. Ez még in­kább maradandó eredményeket hoz majd, ha a már eddig is meglevő, értelemre ható hu­mort tudatosabban és bátrab­ban alkalmazza a rendező. Ugyanígy a gazdagodást szol­gálná az improvizatív elemek gyarapítása. Természetesen ez a nehezebbik, állandó frisses­séget kívánó feladat. Ügy vé­lem, ez a tudatosan kifejlesz­tett konrádi stílus további fej­lődésének az útja. ÜUSZA ISTVÁN Nincs díszlet, nincs jelmez, nincs egyetlen kézzel fogható eszköz sem, amely kiindulópon­tot jelenthetne Pepe el Roma­no és Adela életre keltőinek. De szól a zene, F. Barroso visz- szafogott indulatokkal teli muzsikája, amely pontosan idé­zi Bernarda Alba házának lég­körét; érzelmeket borzol, láto­másokat kelt, mozdulatsorokat köt össze és vágyakat ébreszt. Táncos és koreográfus egyfor­mán keresi a megfelelő lépése­ket, kézmozdulatokat, arckife­jezéseket, amelyek hangsúlyo­sabbá teszik az érzelmi viharo­kat és győzelemre viszik az em­beri szenvedélyt. Este kilenc óra van; alacso­nyabbak az ugrások, pontatla­nabbak a fordulatok, jobban si­mul a testhez a trikó. Ivan Te­nori o, a Kubai Nemzeti Balett koreográfusa mit sem törődik az idővel. Lépéseket variál, mozdulatokat bont és újakat Épít, amíg a két táncos köze­lebb nem kerül Lorca hőseihez. • Az első információ, ame- lyet megtudtam önről, beval- lom, csodálkozást váltott ki bennem. 1957-ben színészként kezdte pályafutását. Nem hiszem, hogy van még egy ne­ves koreográfus, aki ezt eb mondhatja magáról. — Én sem gondoltain, hogy így alakul a sorsom — mondja ta kubai koreográfus, aki ven­dégként Rernarda Álba házát állítja színpadra a Szlovák Nemzeti Színházban. — A ha­vannai dráma művészeti stúdió­ban csupa olyan darabban kap­tam szerepet, amelyekben a szöveg mellett a mozgás domi­nált. Főleg Lope de Vega, Brecht ós mai kubai szerzők műveit játszottuk, s ezek úgy kerültek színre, hogy az elő­adók állandóan mozgásban vol­tak. Egy idő múlva aztán rá­jöttem, hogy ha táncolni fogok, akkor sem fáradok el jobban, mint például egy klasszikus spanyol darabban. Emlékszem. Brecht Kaukázusi krétakörében már úgy vettem részt, hogy közben a kortárs táncművészeti társulat előadásaiban vendég­szerepeltem. Ezt úgy értse, hogy egy este két színházban játszottam. A Krétakörben az első és negyedik jelenetben lép­tem fel, a közbeeső időt pedig a város másik pontján táncos­ként töltöttem. • A prózai együttestől el" fordulva merőben másfelé ka­nyarodott a pályája, hiszen a drámát balettre cserélte fel, de a kortárs táncművészen társu­latnál sem töltött hosszú időt. Mi volt az oka, hogy itt sem tudott gyökeret ereszteni? — Első jelentősebb kompo­zícióm, az Oratórium, heves vi­tákat váltott ki, hiszen ez az expresszionista koreográfia azokról rántotta le a leplet, akik képmutatásukat vallásos­sággal takarták. Akkor talál­koztam Alicia Alonsóval, n Ku­bai Nemzeti Balett világhírű táncosával és igazgatójával, aki bízott bennem és fokozott fi­gyelemmel kísérte munkáimat, s amikor felkért, hogy legyek a Nemzeti Balett koreográfusa, örömmel mondtam igent. • Ön vitte először kubai ba­lettszínpadra Debussytől A ten­gert, s Lorca halála óta eddig csak önnek sikerült bemutatni Spanyolországban a Bernarda Alba házát. — Debussy tulajdonképpen azért volt rám nagy hatással, mert Kubában a tenger nem pusztán vizet, hanem életet is jelent. Ezt próbáltam megfo­galmazni a táncban is, amely az ember és a tenger egyszer vad, lüktető, máskor meghitt, nyugodt kapcsolatáról szólt. A Bernarda Alba házát 1975-ben mutattuk be; azóta eljutottunk vele Kanadába, az Egyesült Ál­lamokba, Mexikóba, a Szovjet­unióba, a közelmúltban pedig Magyarországra is. • Néhány héttel ezelőtt egy jónevű közép-európai balett - együttes Lorca életéből adott kereszt metszetet, amelyben a koreográfus háromperces jele­nettel is érzékeltetni tudta Ber­narda Alba házának elviselhe­tetlen légkörét. Az ön kompozí­ciója csaknem félórás, érdekel hát, mi ragadta meg ennyire a fantáziáját? — A ház légkörének érzékel­tetésére szerintem is elég né­hány perc, engem azonban ma­ga Bernarda Alba egyénisége provokált. Az, hogy Franco vagy Hitler szelleme uralkodik ben­ne, hiszen ő is diktátor. Való­jában a Bernarda miatt ölték meg Lorcát, mert a darab po­litikuma akkor is érezhető volt. Es ezt tartottam özem előtt a koreográfiában is, amelyet át­hat a spanyol tánc. mégsem szolgál a mű alapjául. Ha nem így lenne, elveszett volna a da­rab általános jellege. Ráadásul Bernarda másképp mozog, mint a lányai; a néző azt hiszi, nem is balerina táncolja. • Korábbi alkotása, a Carmi- na Burana is dacol az idővel, hiszen tíz éve tartja műsorán a Kubai Nemzeti Balett. Most mi­re készül, mi a soron következő bemutató? — A Hamlet. Mert a „lenni vagy nem lenni“ kérdés évek óta foglalkoztat. Két esztende­je keresem a zenét a darabhoz, most már eléggé leszűkítettem a kört, mert véglegesen úgy döntöttem, hogy kubai szerzők müvei szólalnak majd meg. A táncosok korabeli jelmezben je­lennek meg a színpadon, de a darab végén már nemcsak a ruhájukat, hanem a mozdulatvi­lágukat is mai stílusjegyek ha­határozzák meg. Hamlet, kezé­ben Che Guevara naplójával, a színpadról a nézőtérre sétál majd és akkor hangzik fel az ismert monológ. G. SZABÓ LÁSZLÓ FELEJTHETETLEN ELMENTEK A PRÁGAI tavasz hangversenytermeiből Az előző évekhez hasonlóan az idei Prágai Tavasz is a vi­lág neves előadóművészeinek találkozóhelye. Erről tanúskod­nak a fesztivál (megnyitása óta elhangzott koncertek. A Prágai Tavaszt az idén újra Smetana Hazám című szimfonikus művének előadásá­val nyitották meg. A nyitó­hangverseny ünnepélyességét növelte, hogy a cseh nemzeti zene egyik legértékesebb és legigényesebb művét az idén első ízben az ősrégi prágai vár Ulászló-termében adta elő a Cseh Filharmónia Václav Neii' mann nemzeti művész vezény­letével. Az ismert, több mint száz évvel ezelőtt született Smetana-mű tolmácsolása nagy élményt jelentett a közönség­nek és a szakembereknek egy­aránt. Világszerte magas művészi színvonalú versenyként tartják számon a Prágai Tavasz nem­zetközi zenei fesztivált. Nép­szerűségét bizonyítja, hogy az idén 30 ország több mint 300 fiatal művésze (korhatár 30 év) vett részt a különböző fú­vóshangszerek versenyében. A múltban sok ifjú előadóművész számára a Prágai Tavasz ver­senyében elért helyezés jélen­tette a nemzetközi elismerés, a művészi karrier kezdetét. A klarinétversenyben Vlastimil Mareš, fagottjátékban pedig Ľuboš Huček nyerte el a fesz­tivál arany emlékérmét. Fuvo­lában Jana Pastriíáková és a norvég Ingei Oien szerezték meg az ezüst emlékérmet. A 45 oboajátékos közül a francia David Walter lett ezüstérmes (az aranyérmet ebben a ver­senyben a zsűri nem ítélte oda). A győztesek telt ház előtt mutatkoztak be a Dvorák- teremben a fesztivál közönsé­gének. A CSKP megalakulása 60. év­fordulójának tiszteletére a Kul­túrpalota kongresszusi termé­ben ünnepi hangversenyen első ízben hangzott el a „Himnusz a kommunista párthoz“, melyet Vítézslav Nezval szövegére Jirí Pauer nemzeti művész kompo­nált. A szocialista zeneművé­szet optimizmust sugárzó kor­társ alkotását a Prágai Filhar­monikusok és a Csehszlovák Rádió Énekkara, valamint a Cseh Filharmonikus Zenekar szólaltatta meg František Vaj- nar vezényletével. Az est fe­lejthetetlen élménye volt Dmit­rij Sosztakovics hegedűre és zenekarra írt koncertjének elő­adása Viktor Tretyakovnak, az OSZSZSZK nemzeti művészé­nek közreműködésével. Tretya­kov előadását a művel való teljes azonosulás és technikai bravúr jellemezte. A Kultúrpa­lotában megrendezett hangver­seny Antonín Dvoŕák VI. D dúr szimfóniájának színvonalas elő­adásával zárult. A fesztivál első hetének nagy eseménye volt a buda­pesti Bartók Kvartett fellépése. Ez a magyar kamarazenekar 23 éves fennállása alatt tekin­télyt, nemzetközi elismerési vívott ki magának. Prágai sze­replése is méltó nemzetközi hírnevéhez. Könnyedséggel szó­laltatták meg Mozart G dúr vonósnégyeséi, tanúságot téve egyéni stílusérzékükről, tech­nikai tudásukról. Következő műsorszámukban Bartók 2. he­gedűvonósnégyesét keltelték életre. Meggyőzően tolmácsol­ták a szerzőnek a visszássá­gokkal teli világ emberének sorsáról szóló vallomását. A budapestiek színvonalasan tol­mácsolták Janáček 2. vonósné­gyesét is, a közönség szűnni nem akaró lelkes tapsát pedig egy Dvorák és egy Schumann- részlettel (köszönték meg. MOLNÁR ANGÉLA 1981. V. 22.

Next

/
Thumbnails
Contents