Új Szó, 1981. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1981-05-22 / 119. szám, péntek

Adottak o feltétetek d CSKP XVI. kongresszusán kifőzött program leljesíléséliez MILOŠ JAKEŠ VÁLASZTÁSI BESZÉDE KLADNŐBAN rj szó 1981. V. 22. A Nemzeti Front képviselő- jelöltjeiként állunk Önök elé, hogy számot adjunk az elmúlt időszakról és támogatásukat tkérjük a választásokban és a Nemzeti Front választási prog­ramjának teljesítéséhez, amely a CSKP XVI. kongresszusának határozataiból, hazánk 1981— 1985. évi gazdasági és szociá­lis fejlesztésének fő irányaiban rögzített feladatokból, vala­mint a kerületek, a járások, a városok és a községek válasz­tási programjaiból tevődik ösz- sz>e — mondotta kladnói vá­lasztási beszédének bevezető részében Miloš Jakes, a CSKP, KB Elnökségének tagja. A CSKP XVI. kongresszusa óta rövid idő telt el, mégis el­mondhatjuk, hogy a kongresz- szuson jóváhagyott program az egész Nemzeti Frontnak, szerveinek és szervezeteinek, népünk döntő többségének nagy támogatására talál. Ez azért van így, mert ez a prog­ram a fejlett szocialista társa­dalom további építésének, a hazánk felvirágoztatása és a nép boldogsága javára végzett munkának, valamint a béke .megszilárdításáért folytatott küzdelemnek a programja. Nem véletlen az a körül­mény, hogy a kongresszusi ha­tározatok ily nagy érdeklődés­re találnak. Néhány napja megemlékeztünk arról, hogy 60 éve a munkásosztály a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom és Lenin hatására meg­alapította forradalmi pártját, a CSKP-t. Pártunk a dolgozó né­pet és hazánk nemzeteit szol­gálja. Az emberek meggyőződ­tek arról, hogy a CSKP politi­kájában a szavak összhang­ban állnak a tettekkel, s a párt egyetlen érdeke a nép jóléte. Az elmúlt időszakban elért eredményeket a CSKP XVI. (kongresszusa és a Nemzeti Front Központi Bizottságának ülése értékelte. Ezek lépten- nyomon láthatók minden egyén, község, járás az egész ország életében észlelhetők. A legfontosabbnak azt tartjuk, hogy elsősorban a Szovjetunió és a többi szocialista ország, valamint a világ békeszerető erői erőfeszítéseinek köszönhe­tően sikerült megőrizni a bé­két. Ez nekünk lehetővé tette a békés munka folytatását, a gazdasági és szociális fejleszté­si programok teljesítését. A tőkés országoktól eltérően, ahol az inflációnak és a világ­piaci árak emelkedésének 'kö­vetkezményeit a dolgozók vál­lára rakják, ahol emelkednek az árak, és fokozódik a mun­kanélküliség, miközben a mo­nopóliumok növelik nyeresé­güket, mi ugyanúgy, mint a többi szocialista ország, ezt az utat elvetjük. Olyan megoldás­ra törekszünk, amely a dolgo­zók érdekeivel összhangban nem korlátozza szociális és lét­biztonságukat. Ha biztosítani akarjuk a to­vábbi szociális és gazdasági fejlődést, nincs más kiút, mint* hogy leküzdjük a gyengéket, növeljük a hatékonyságot és a gazdaságosságot, javítsuk a munka minőségét, növeljük minden dolgozó teljesítményét. Amint ezt Gustáv Husák elv­társ, a XVI. pártkongresszuson előterjesztett jelentésében kifej­tette: „E fordulat elérése olyan feladat, amely nagy sürgősség­gel áll előttünk“. A CSKP XVI. kongresszusán kitűzött szociális és gazdasági célok eléréséhez adottak a reális feltételek: erős gazda­sági alapunk van, munkásosz­tályunk szakképzett, tudomá­nyos-műszaki alapunk szilárd. Hű barátaink és szövetsége­seink vannak a szocialista or­szágokban a Szovjetunióval az élen. Gazdasági erejük és nemzetközi tekintélyük évről évre nő, s a velük kifejtett együttműködésünk mélyül. Az lesz a döntő, hogyan tud­juk kihasználni lehetőségein­ket, nagy tartalékainkat ós erőforrásainkat, mert a nem­zeti jövedelmet 14 százalékkal úgy kell növelnünk, hogy gya­korlatilag nem támasztunk to­vábbi igényeket a nyersanyag- és az anyagfelhasználással szemben, s a felhasznált meny- nyiséget csak minimálisan nö­veljük. A feltételeket ehhez csak a gazdaságosság növelése, a ta­karékosság és a munka minő­ségének javítása útján teremt­hetjük meg, egyidejűleg szük­ség van a tudomány és a tech­nika vívmányainak gyorsabb érvényesítésére, a dolgozók kezdeményezésének széles kö­rű fejlesztésére és felhaszná­lására, valamint szerkezeti át­alakítások végrehajtására az iparban, elsősorban úgy, hogy népgazdaságunkat jobban be­vonjuk a nemzetközi szocialis­ta munkamegosztásba, minde­nekelőtt a Szovjetunióval együttműködve e téren. A népgazdaság fűtőanyag- és fémellátása elsőrendű feladat. Ezzel összefüggésben a klad­nói bányászokra és kohóipari dolgozókra pótolhatatlan sze­rep hárul. A népgazdasági szükségletek kielégítése, a hatékonyság nö­velése, valamint a fűtőanyag- és a nyersanyag-takarékosság szempontjából is nagy jelentő­sége van a fémhulladék, az üveg, a papír és más anyagoik gyűjtésének. Ezért erre a nem­zeti bizottságoknak és a válla­latoknak nagy gondot kell for­dítaniuk. Ez a munkahelyi és a közvetlen környezet fejlesz­tését is elősegíti. A táplálkozásnak, a közélel­mezésnek pótolhatatlan szere­pe van az életszínvonal eme­lésében, a nép megelégedettsé­gének biztosításában. Ezért az elmúlt időszakban nagy súlyt helyeztünk a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztésére. Ennek alapvető útja azon liosz- szú távú stratégiai irányvonal megvalósítása, melynek célja az önállátásunk fokozása, a közélelmezés további javítása saját erőforrásainkból. A jövő­ben is erre törekszünk. Mindez megköveteli a mezőgazdasági termelés hatékonyabbá tételét, a hektárhozamok és a haszon­állatok jövedelmezősége növe­lését. A megoldás kulcsa a nö­vénytermesztés fejlesztésének meggyorsítása oly módon, hogy kielégítse az állattenyész­tés szükségleteit. Az egy főre jutó évi 85 kg-os átlagos húsfogyasztással, 277 liter tejfogyasztással, és 315 tojás fogyasztásával Csehszlo­vákia az elsők közölt van a gazdaságilag fejlett európai or­szágok körében. Az a célunk — amint ezt a CSKP XVI. kong­resszusa is kiemelte —, hogy megtartsuk a húsfogyasztás ma­gas szintjét, javítsuk a húsipa­ri termékek összetételét, nö­veljük a tejtermékek fogyasz­tását és bővítsük választéku­kat, s ugyancsak növeljük a gyümölcs- és a zöldségfogyasz­tást. Arra törekszünk, hogy az élelmiszerek minősége, össze­tétele és tartóssága lehetővé tegye az ésszerű és egészséges táplálkozást, ügyelnünk kell ar­ra, hogy az alacsony élelmi­szerárak ne vezessenek az élel­miszerekkel való gazdaságta­lan bánásmódhoz. Az állattenyésztést a hazai takarmánytartalékok alapján fogjuk fejleszteni. Ezért helye­zünk akkora súlyt a szarvas- marha-tenyésztésre, valamint a tömegtakarmányok előállításá­ra és felhasználására. Minde­nekelőtt szükséges, hogy min­den mezőgazdasági üzem töre­kedjen megfelelő takarmány- alap létrehozására, mennyisé­gileg is, de különösen minősé­gi szempontból, törekedjen to­vábbá a még mindig jelentős betakarítási, tartósítási és rak­tározási veszteségek csökkenté­sére s általában a takarmá­nyokkal való jobb gazdálkodás­ra. Amint ezt a XVI. kongresz- szus megállapította, a mező- gazdaságnak ez a legnagyobb tartaléka. Ezzel együtt gyor­sabban kell leküzdeni az egyes mezőgazdasági üzemek — kü­lönösen a hasonló feltételek között gazdálkodók — eredmé­nyei közötti Indokolatlanul nagy különbséget. A növénytermesztés hatéko­nyabbá tételének fontos elő­feltétele a földalapról való gon­doskodás, a földek termékeny- nyé tétele és teljes hasznosí­tása. Mindeddig nem sikerült lényegesen korlátozni a mező- gazdasági földterület csökkené­sét. Ez a csökkenés a hatodik ötéves tervidőszakban 185 000 hektárt tett ki, ami két nagy járás területének felel meg. Ezt nem nézhetjük tovább tét­lenül. Ezt a társadalmi értéket és pótolhatatlan termelőeszközt a már jóváhagyott törvény ér­telmében védelmeznünk kell és intenzíven fel kell használ­nunk. Ez nemcsak a mezőgaz­dasági dolgozók ügye, hanem a vállalaton belüli irányító szerveké, s különösen a nem­zeti bizottságoké, mint állam- hatalmi és -igazgatási szerveké is. A nagyüzemileg nem meg­művelhető földeket használat­ra ki kell adni ikiskertészek- nek és kisállattenyésztőknek, legyenek akár földművesszövet- kezeti tagok, munkások, hiva­talnokok, nyugdíjasok, ki kell terjeszteni a szerződéses állat­hizlalást, a háztáji, valamint a gyümölcs- és zöldségtermesz­tést. Ez nagyon hasznos tevé­kenység, az önellátás és a bel­piaci ellátás erősítését szolgál­ja. így kell ezt a tevékenysé­get értelmezni és sokoldalúan támogatni kell. Az e téren meglevő tartalékokat gyorsan tel kell használni. A mezőgazdasági termelés intenzifikálásával az önellátás növelését a hetedik ötéves terv­időszakban megfelelő beruhá­zásokkal, gépek, vegyipari kel­lékek és más termékek szállí­tásával támogatjuk. A beruhá­zásokat a prioritásokra kell összpontosítani. Ezek közé tar­toznak a föld termékennyé té­tele, a takarmáoytermesztési, a szarvasmarha-tenyésztési, a gyümölcs- és zöldségtermeszté­si programok, valamint a vesz­teségek csökkentését célzó in­tézkedések. A mezőgazdasági termelés ma nemcsak a mezőgazdasági dolgozók és a természeti viszo­nyok függvénye, hanem egyre nagyobb hatással van rá a tu­domány és az ipar, a gépesí­tés és a kemizálás. Ez annak a következménye, hogy a me­zőgazdaság iparszerüvé vált, amiben megnyilvánul a mun­kás-paraszt szövetség további erősödése. Fokozatosan megteremtjük a feltételeket ahhoz, hogy a gé­pekből és a pótalkatrészekből, amelyek hiányát jogosan bí­rálják, elegendő legyen. Arra is törekedni kell azonban, hogy ezeket a rendszerint nem olcsó gépeket hatékonyan kihasznál­ják és karbantartsák. Számí­tunk ezenkívül a szállított mű­trágyák, védőszerek és biofak­torok mennyiségének növelésé­re, hiszen ezek a mezőgazda- sági termelés intenzifikálásá- nak fontos eszközei. A mezőgazdaság fejlődése alapján az élelmiszeripar fej­lesztéséről is gondoskodunk. Az élelmiszeripar piaci szállí­tásait 1985-ig 11,8 százalékkal kell növelni. Alapvető’ feladat, hogy biztosítsuk a mezőgazda- sági termékeik nagyfokú érté­kesítését, növeljük a termékek tartósságát és célszerűen hasz­nosítsuk az élelmiszeripari ter­melés melléktermékeit. A nők munkájának megköny- nyítése érdekében több kész­és konyhakész étel kerül piac­ra. Ugyancsak nagy gondot fordítunk arra, hogy elegendő minőségű csecsemő- és gyer­mektápszert állítsunk elő. Tö­rekszünk arra, hogy több élel­miszer, különösen hús- és hús­ipari termék kerüljön a piacra fogyasztói csomagolásban. A mezőgazdaság igényes fel­adatai megkövetelik a kon­centráció és a szakosítás hatá­rozott fokozását, a tudományos ismeretek jobb érvényesítését, a szervező és az irányító mun­ka javítását. Mindazok, akik a mezőgazdaságban és az élel­miszeriparban dolgoznak, nagy felelősséggel tartoznak azért, hogy a közélelmezés magas színvonalú legyen. Kifejezzük azt a meggyőződésünket, hogy ugyanúgy, mint eddig, ezután is becsülettel helytállunk. A környezetvédelem a követ­kező időszak fontos gazdasági és szociális fejlesztési felada­taink közé tartozik. Pártunk és szocialista trásadalmunk eze­ket a kérdéseket az életszín­vonal oszthatatlan részeinek tartja. Törekszünk ezért azon problémák megoldására, ame­lyek az ipar és az ásványkiter­melés íejlődése következtében keletkeztek. A fő cél az, hogy megőrizzük a levegő és a vi­zek tisztaságát, a természet ér­tékeit. Ezért erősíteni és szigorítani kell annak ellenőrzését, ho­gyan tartják meg a törvény­ben megszabott normákat a vállalatok, a szervezetek és az egyének. A nemzeti bizottságoknak jobban kell ügyelniük arra, hogy működési területükön ne történjen fegyelmezetlenség és hanyagság a vállalatok és a la­kosok részéről. Jobban kell végrehajtani a nem beruházási jellegű rendelkezéseket, meg kell követelni, hogy rend le­gyen az üzemek, a lakóházak, az építkezések és a mezőgaz­dasági objektumok környékén, hogy ne szennyezzék a környe­zetet istálló- és műtrágya ká­ros anyagaival, silólevelekkel. Gondoskodni kell arról, hogy a hulladékot kijelölt és rendben tartott gyűjtőhelyekre szállít­sák. Egyúttal törődni ikell azzal, hogy minden feldolgozásra al­kalmas hulladéknyersanyag visszakerüljön a termelésbe. Nem utolsósorban a városok és a községek szebbé tétele hoz­zájárul a zöldövezetek terüle­tének növeléséhez, a tisztaság és a rend fenntartásához. Nagyra kell értékelni azt, hogy a nemzeti bizottságok zöme ezt beiktatta a választási prog­ramokba. A népgazdaság további fejlő­dését, a kitűzött célok eléré­sét, a népgazdaság intenzifiká- lását, a gazdaságosság növelé­sét és a társadalmi munka ter­me 1 éke n y sé gének fokozását mozdítják elő a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerét tökéletesítő intézkedések. Az új formák érvényesítése nem lesz könnyű, konfliktusoktól mentes, de ha előre akarunk jutni, ezen az úton keli halad­nunk. Olyan légkört kell te­remtenünk, amelyben mindenki elgondolkozik arról, hogyan dolgozhat jobban, nagyobb tel­jesítménnyel és gazdaságosab­ban, mit tehet azért, hogy ki­sebb erőforrásokból többet hoz­zon létre. A jutalmazásban az érdemek elvét kell érvényesí­teni, s nemcsak a munkásság, hanem a vezető dolgozók és a műszaki adminisztrációs dol­gozók körében is. A tökéletesített irányítási rendszer érvényesítése nagyobb aktivitást, rugalmasságot, egészséges vállalkozó szellemet és határozottságot követel meg a vezető dolgozóktól, s szük­ségessé teszi, hogy a dolgo­zókat aszerint helyezzék el, mennyire képesek teljesíteni a reájuk bízott feladatokat. A párt- és a társadalmi szerve­zeteknek, a nemzeti bizottsá. goknak és képviselőiknek tá­mogatniuk kell azokat, akik nem félnek a felelősségtől, akik megkövetelik a feladatok idejében történő és minőségi teljesítését, akik igényesek és érvényesítik a társadalmi ér­dekeket. A nemzeti bizottságoknak is, amelyek a gazdasági élet és a szolgáltatóipar fontos terüle­teit irányítják, a hatékonyság követelményeivel összhangban gazdaságosabban és célszerűb­ben kell ráfordítaniuk a pénz- és az anyagi eszközöket, bele­értve a beruházások és a Z- akció költségeit. Elsősorban azokat a feladatokat kell meg­oldaniuk, amelyek hozzájárul­nak az adott területegység át­fogó gazdasági és szociális fej­lesztéséhez, a lakosság szük­ségleteinek és érdekeinek ki­elégítéséhez, összhangban az egész társadalom feladataival. Munka lesz elegendő. Ez azonban hasznos munka lesz, s bizonyára az egész Nemzeti Front, a lakosság, az üzemek és a földművesszövetkezetek támogatására és megértésére talál. Megköveteli a politikai szervező és nevelő munka ja­vítását, azt, hogy megmagya­rázzuk az embereknek a to­vábbi fejlődés feladatait és út­jait, s megnyerjük aktív tá­mogatásukat és részvételüket a feladatok teljesítésére. El .fogjuk mélyíteni a szocia­lista demokráciát, támogatni fogjuk a társadalmi és az ér­dekképviseleti szervezetek munkáját, ügyelünk arra, hogy mindenki megértse: a nagy jogok elválszthatatlanok a társadalommal szembeni köte­lességektől. Támogatni fogjuk a fegyelmet, ügyelni fogunk a közrendre, a környezet továb­bi javítására, a községeik és a városok arculatára. Mindez megköveteli a nemzeti bizott­ságok munkájának további ja­vítását, a néppel való kapcso­latok szilárdítását, amihez kép­viselőként hozzá akarunk já­rulni. Szükségessé teszi ez, hogy aktívabban felvegyük a harcot a fogyatékosságokkal, a visszásságokkal, azon szemé­lyekkel, akik nem akarnak dolgozni, de jól akarnak élni; növelnünk kell az emberek részvételét az ellenőrzésben, fel kell számolni a formaliz­must és az emberekhez való bürokratikus viszonyulást, fi­gyelmesen meg kell hallgatni az emberek észrevételeit és javaslatait, s huzavona nélkül kell intézni őket. Elvárjuk, hogy a képviselő-testületek képviselőiként elnyerjük ebben az emberek teljes támogatását. Elvetjük az olyan demokrá­ciát és szabadságot, amely az­zal jár, hogy a képviselőtestü­letekben nem a dolgozók ha­tároznak, hanem milliomosok, hogy az embernek a mun­kához sincs joga, és hogy csak egyetlen alapvető szabad­ság érvényesül, a gazdagok azon joga, hogy kizsákmányol­ják a szegényeket, hogy a tár­sadalmi elismerés egyetlen mércéje a pénz, hogy a terro­rizmus és a banditizmus fej­lődik. Miloš Jakeš elvtárs a továb­biakban néhány nemzetközi politikai kérdéssel foglalko­zott. Hangsúlyozta, hogy az ál­talunk kitűzött program telje­sítése, a nép lxildog élete el­képzelhetetlen a béke megőr­zése nélkül. Ennek fontos biztosítéka a szocialista országok ereje és egysége, a Szovjetunió béke­politikája. Ez a politika a mi érdekein­ket is képviseli, ezért teijes mértékben támogatjuk és min­dent megteszünk azért, hogy előmozdítsuk megvalósítását. A békés élethez való jogot az ember alapvető jogának tart­juk, egyúttal ez az előfelté­tele a fejlett szocialista tár­sadalom további építésének, azon célok elérésének, ame­lyeket népünk jóléte érdeké ben a CSKP XVI. kongresszu­sán elfogadtunk és a Nemzeti Front választási programjává tettünk. .

Next

/
Thumbnails
Contents