Új Szó, 1981. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1981-05-20 / 117. szám, szerda
Alapi politikai feladatunk: a társadalom egyesítése alkotó munkára JAN FOJTÍK ELVTÁRS VÁLASZTÁSI BESZÉDE KOLÍNBAN a 1981. V. 20. Jan Fojtík, a CSKP KB titkára, a Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájának képviselőjelöltje hétfőn a kolíni járás dolgozóival találkozott a KORAMO vállalatnál megrendezett választási gyűlésen. Választási beszédében megállapította: Igazuk van azoknak a bírálóinknak, akik azt mondják, hogy a választásoknak a szocialista országokban sajátos jellegük van, teljesen más, mint a tőkés országokban. A választások megfelelnek szocialista rendszerünk, a szocialista demokrácia jellegének, amely minden szempontból — tartalmát és formáját tekintve is — eltérő a polgári demokráciától. Nálunk a választások értelme nem csak az, hogy nyilvános szavazást rendezünk, amelyen az emberek kifejezik viszonyukat a szocialista állam politikája iránt. E kapcsolat kifejezése nemcsak formális aktus. Többről van szó: arról, hogy a Választók szavazata mindenki számára, akit felelősséggel bíznak meg a közügyek intézésében, lehetővé tegye, hogy támaszkodjon a népnek erre a kinyilvánított akaratára, amely kifejezi egyetértését a (párt, a Nemzeti Front politikájának céljaival és elveivel, e politika megvalósításával minden egyes helyen. E politika sikeres megvalósítása alapvető feltétele ugyanis a társadalom alkotó erői egybefogásának. Éppen ezt az alapvető célt szolgálják a választási rendszer azon formái, amelyeket már hagyományosan érvényesítünk. Teljes mértékben megfelelnek állami rendszerünk jellegének, amely nemcsak deklarálja a nép egységét s a közös hazában élő nemzetek és nemzetiségek egységét, hanem ezt az egységet biztosítja is. Itt a Nemzeti Front létezésére gondolok, amelynek szervezetei a kommunista pártnak, a munkásosztály politikai élcsapatának vezető szerepét elismerve egy-egy jelöltet állítanak a képviselő- testületbe. A Nemzeti Front egységes jelölje a szocialista forradalom történelmi vívmánya. Ez az egyik kulcsfeltétele annak, hogy társadalmi rendszerünk valóban demokratikusan működjön, hogy a választások nem különféle társadalmi csoportok, sőt nemzetek és nemzetiségek szembenállását segítsék elő, amint ez valaha volt, hanem a társadalom egyesítését szorgalmas munkára, egyedüli célt, a szocializmus szilárdítását és fejlesztését szolgáló tevékenységre. Pártunknak, az egész Nemzeti Frontnak érdeke, hogy ebbe a konstruktív munkába minden illetékes szervet és intézményt, érdekképviseleti és társadalmi szervezetet, minél több embert bevonjunk. Éppen ez a legfontosabb előnye választási rendszerünknek, választásainknak, hiszen ezek a választások valóban kifejezik azt az egységes akaratát, hogy közösen haladjunk a szocialista társadalom továbbfejlesztésének útján, a békés építő munka útján, egyszersmind a választások során kifejezésre jut az az egységes akarat és eltökélt szándék, hogy hatékonyan hozzájáruljunk az ezen az úton való sikeres előrehaladáshoz. A választási programok, amelyeket a községekben, a járásokban és a kerületekben kidolgoznak, az emberek legsajátabb ügyét jelentik. Beszédének további részében Jan Fojtík elvtárs gazdasági kérdésekkel foglalkozott részletesen. Megállapította, hogy a nehézségek — amelyeket saját hibáink vagy a nemzetközi piac helyzetének rosszabbodása okoznak — ellenére gondoskodni tudunk népgazdaságunk további fejlődéséről, így nemcsak meg tudjuk őrizni, hanem tovább tudjuk fejleszteni és tökéletesíteni a szocialista országépítés vívmányait, meg tudjuk tartani és emelni tudjuk a nép életszínvonalát, amely jelenleg is magas az adott feltételeknek, a számos helyen tapasztalható kiváló munkafegyelemnek, a szervezés és az irányítás színvonalának és gazdasági életünk szerkezetének köszönhetően. Azt hiszem, a XVI. pártkongresszus tanácskozását követően főleg az idézte elő a pozitív visszhangot — folytatta Fojtík elvtárs —, hogy a kongresszus elvhűen értékelte gazdaságpolitikánkat, kiemelte az irányító szervek és dolgozók felelősségét, a szubjektív tényezőnek a nehézségek leküzdésében betöltött fontos szerepét. A tudományos szocializmus elveiből indulunk ki, és ezért szigorúan tiszteletben tartjuk a fejlődés objektív törvényeit, azokat a tényeket, amelyek akaratunktól függetlenek. Semmi sem lenne károsabb a vo- luntarizmusnál, valamiféle légvárak építésénél, a bennünket korlátozó tényezők lebecsülésénél. Semmi sem lehetne rosz- szabb annál, mintha passzívan visszovonulnánk e külső korlátokhoz, a bennünket determináló tényezőkhöz. Ha függünk is a nyersanyag-behozataltól — a nyersanyagok árai gyorsan növekednek és maguk a nyersanyagok egyre nehezebben beszerezhetőek —, ez még nem jelenti azt, hogy fatálisan ki vagyunk téve a külső befolyásoknak, amelyeknek odaadóan alá kell vetnünk magunkat. Éppen népgazdaságunknak a külső befolyásoktól való erős függése kell duplán késztessen arra bennünket, hogy megfontoltan reagáljunk az új jelenségekre és operatívabbak legyünk. A nehézségek vitathatatlanul jelentősek. Annál aktívabb magatartásra kell mozgósítaniuk bennünket. Például, ami nagyon fontos, törekednünk kell a külföldről behozott nyersanyagok jobb kihasználására, egyúttal a Szovjetunióval és a KGST keretében más országokkal fenntartott kooperációs kapcsolatok elmélyítésére. Viszonylag részletesen foglalkoztam gazdasági kérdésekkel, mert ma erre összpontosítjuk fő figyelmünket. Azt hiszem, az elmondottakból világos, hogy ezeket a bonyolult kérdéseket csak helyes politikai hozzáállással tudjuk megoldani, ha mindig szem előtt tartjuk alapvető feladatunkat: egységes program alapján szorgalmas munkára egyesítjük a társadalmat — a munkásosztályt, a parasztságot, az értelmiséget, minden társadalmi csoportot, mindkét nemzetet és a hazánkban élő nemzetiségeket, amint ezt a XVI. pártkongresszus kiemelte. Legfontosabb célunk szocialista hazánk felvirágoztatása, a szociális szempontból igazságos osztálynélküli társadalom felépítése, a dolgozók jóléte, a szocializmus és a kommunizmus teljes győzelme. Ez pedig csak a néphatalom szilárdítása, a szocialista demokrácia elmélyítése, a szocialista rend, törvényesség erősítése, a társadalom szervezettségének megszilárdítása útján lehetséges. Alapvető politikai feladatunk: a társadalom egyesítése alkotó munkára. Ellenségeink éppen ebben a törekvésünkben látják a demokrácia iránti érzék hiányát. Szerintük a demokráciának a szocialista társadalomban úgy kellene kinéznie, mint amikor a kutyák a csontért verekednek, vagyis amikor teljes az anarchia. Ilyen társadalomban semmiről sem lehet autoritatívan és általános érvénnyel dönteni. És ha mindenki büntetlenül szennyezhetné mindazt, ami népünk többsége. számára szent — a szocializmus értékeit — szerintünk az is a demokráciát szolgálná. Nem szükséges külön hangsúlyozni, hogy ilyen demokráciára nincs szükségünk. Köztudott, hogy a polgári demokrácia — legalábbis e demokrácia néhány elvét tekintve — szülőhelye Nagy-Britannia. Ma az egész világ borzalommal láthatja, meddig terjed a brit „demokrácia“. És éppen Tchatcher asszony az, aki a leggyakrabban akar leckét adni humanizmusból a Szovjetuniónak, hazánknak és néhány más szocialista országnak. A nyugati „demokraták“ nagy gondot fordítanak arra, hogy nem lép-e nálunk valaki a tyúkszemére az ún. dissziden seknek, vagyis azoknak az embereknek, akiknek Nyugatról kapott pénzért felforgató mun kát kell nálunk végezniük, s egyúttal a kommunistaellenes központok utasításai alapján szennyezniük kell országunkat a nyugati olvasó félrevezetésé re. Ezek az áldemokraták azonban teljesen cinikusak és közömbösek a munkanélküli fiatalok százezreinek sorsával kapcsolatban saját országukban, meg azon körülmények iránt, amelyek között ezek a fiatalok élnek. Senki sem érthet egyet a terrorizmussal, aki józan ésszel gondolkozik. És a legocsmá nyabb rágalmazások közé tartozik az, hogy országunkat az olaszországi ún. Vörös Brigádok támogatásával rágalmazzák. Sajnos, időnként nyilván a CIA utasítására ezeket a rágalmakat a nyugati sajtó terjeszti. De ha elgondolkodunk afelett, hogy miért borzalmas rákfenéje a terrorizmus a mai ún. demokratikus és szabadságszerető Nyugatnak, akkor rájöhetünk arra, hogy azért, mert sok fiatal nem talált kiutat és nem találja meg életperspektíváját a valódi szabadságban és demokráciában, amelynek értékeit nem ismerik és a feje tetejére állított társadalmi viszonyok között — amelyek között felnő és kénytelen élni — meg sem ismerheti. Minden nap hazugságok és féligazságok halmazával árasztják el! a közismert „agymosásos“ módszer segítségével az ún. szabad sajtó hasábjain, a rádió hullámain és a tévé képernyőin. Társadalmunkban bizonyára sok o megoldatlan probléma, a különféle nehézség, amelyeket nem lehet megkönnyíteni. Ezek megtalálhatók a gazdasági életben és a társadalmi élet más területein. Szocialista társadalmi rendszerünk egyik legnagyobb előnye azonban, hogy az emberekre nehezedő problémákat és nehézségeket valóban humánus szemszögből oldja meg, s megnyitja a fejlődésnek, valamint a képességek és az alkotó erők érvényesítésének széles lehetőségeit mindazok számára, akik becsületesen dolgoznak és tiszteletben tartják a társadalom törvényeit. A szocializmus a felszabadult munka társadalma, s a munka a társadalom javát szolgáló tevékenység tisztelete, e társadalom fontos etikai értéke. A CSKP XVI. kongresszusa egész társadalmunk elé kitűzte a fejlett szocialista társadalom további építésének igényes programját, azt a programot, amellyel a nyolcvanas évekbe léptünk. Ez a program igényes, de reális, mert számít a dolgozó ember öntudatosságára és felelősségére. Nem vagyunk egyedül azon az úton, amelyet követünk. A jelenben, a múlthoz hasonlóan érvényes: erőnknek, mindannak, ami biztonságérzettel tölt el bennünket, forrása a Szovjetunióval való barátság és szövetség. Ezt különösen a jelenlegi időszakban tudatosítjuk, amikor az imperializmus legagresszí- vabb erői fokozták támadásaikat a szocialista közösség ellen, s válogatás nélkül támadják országunkat is. Igyekeznek gátat vetni a szocializmus előrehaladásának s belülről gyengíteni rendszerünket. Igyekeznek teljesen megszüntetni az enyhülést és a világot új fegyverkezési hajszába, a háború szélére sodorni. Különösen veszélyesek az amerikai kormány azon törekvései, hogy új, atomtöltetű rakétákat telepítsen Nyugat-Európában, s Európát a háborús feszültség tűzfészkévé tegye.* Az SZKP XXVI. kongresszusa ismét Isszögezte, hogy a Szovjetunió szilárdan és tántoríthatatlanul kész folytatni békepolitikáját. Ez egyúttal a mi politikánk ís. És ez másként nem lehet. A szocializmus és a béke elválaszthatatlanul összefügg. A kitűzött céiofí elérésire kell összpontosítani! a Élőszók kiúmmwM JÁN JANIK VÁLASZTÁSI BESZÉBE S0P0RMÄN Ián Janik, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára, a Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájának képviselőjelöltje hétfőn a galántai járásban levő Šoporňán megrendezett választási gyűlésen momdott beszédet. Beszédében főként a mező- gazdaság és az élelmiszeripar legfontosabb feladataival foglalkozott. Bevezetőben kiemelte, hogy a CSKP XVI. kongresszusa rámutatott a mező- gazdaság és az élelmiszeripar fontos népgazdasági helyzetére. Ez teljesen törvényszerű. A megfelelő mennyiségű, összetételű és minőségű élelmiszer alapvető feltétele a lakosság szükségletei kielégítésének és magas életszínvonalának, elsőrendű előfeltétele az emberek elégedettségének, tehát a szó szoros értelmében politikai tényező. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar fő céljaként ismét azt jelölték meg, hogy tovább növekedjen hazánk önellátása az élelmiszerek és a mezőgazdasági nyersanyagok termelése terén. E feladat jelentőségét a mostani időszakban tovább növeli az a tény, hogy a növekvő kereslet következtében szüntelenül emelkednek e termékek világpiaci árai. Az önellátás fokozásának egyedüli útja a mezőgazdasági termelés további intenzifiká- lása. A növénytermesztés fejlesztése továbbra is elsőrendű feladat. A következő öt évben a nővén yterm észt és tér jede! mét 14—16 százalékkal kell növelni, miközben a mezőgazdasági termelés összterjedelme megközelítőleg 10 százalékkal nő. A növénytermesztés területén továbbra is döntő feladat a gabonaprogram végrehajtása. A gabonatermesztésnek a jelenlegi ötéves tervidőszakban el kell érnie az évi 11 millió tonnás átlagot. Lényegesen — mégpedig 13—14 százalékkal — kell növelni a tömegtakarmány- termelést. Ez megköveteli, hogy nagyobb hozamú fajták termesztésére térjünk át és javítsuk a takarmányfajták ösz- szetételét. A gépipari vállalatokat utasítottuk arra, hogy gondoskodjanak takarmánytermelő és betakarítógépek szállításáról. A vegyipartól elvárjuk, hogy elegendő műtrágyát, tartósítószert és más készítményeket termeljen. A mezőgazdasági dolgozóknak viszont elegendő megfelelő minőségű vetőmagot és szervestrágyát kell előállítaniuk, s gondoskodniuk kell a szükséges tárolási kapacitásokról. Nagy gondot kell fordítani a szemes- és a tömegtakarmányok hatékony hasznosítására. Külön figyelmet kell fordítani a növénytermesztés más területeire, elsősorban a műszaki termények termesztésére. A kongresszus hangsúlyozta, hogy sürgető feladat a stagnálás leküzdése a cukorrépa- termesztésben. A következő években lényegesen gyorsabban kell fejleszteni a zöldséges a gyümölcstermesztést, s ugyanúgy biztosítani kell a termés felhasználását, ezen belül a kistermesztők termését is. A növénytermesztés fejlesztési céljai elérésének legfontosabb előfeltétele minden hektár földterület hasznosítása. A földalapot nemcsak fejleszteni, hanem védelmezni is kell. Az elmúlt ötéves tervidőszakban hazánkban több mint 150 000 hektárral csökkent a mezőgazdasági földterület, ebből Szlovákiában több mint 40 000 hektárral. Ekkora csökkenést a következő években nem engedhetünk meg magunknak. A növénytermesztéssel párhuzamosan az állattenyésztést is fejlesztjük. Fontos követelmény, hogy megfelelő legyen a szerkezete. Fokozott figyelmet kell szentelni a szarvas- marha- és a juhtenyésztésnek. A sertés- és a baromfitenyésztés fejlődése a rendelkezésre álló szemestakarmány-menny; ségtől függ. Támogatni fogju* a gazdasági haszonállatok t* nyésztését a háztáji gazdaságokban, a kistenyésztőknél ô? szerződéses formában is. Az állattenyésztés intenzity ikálása a takarmányaiap bizo? sításán, az irányítás szinvone Iának emelésén és a takarmányozási technika javításán ik> vül szükségessé teszi a genetikai fejlesztés meggyorsítása: és a biokemizálás jelentős fellendítését. Az élelmiszeripar fő feladata az önellátás fokozásán kívül a mezőgazdasági alapanyagok minél hatékonyabb hasznosítása. Az élelmiszeriparnak 10—11 százalékkal kell növelnie termelését, s választékukat és minőségüket tekintve a piac követelményeinek és az ésszerű táplálkozás elveinek megfelelő termékeket ikell előállítani. Feladatainak teljesítése során a mezőgazdaságnak és az élelmiszeriparnak növelnie kel! munkája hatékonyságát és javítania minőségét. Beszédének további részében Janik elvtárs megállapította: pártunk politikájának legfontosabb célja továbbra ís a lakosság életszínvonalának emelése. A magas anyagi és kulturális színvonal, a szilárd szociális és létbiztonság, az ember sokoldalú harmonikus fejlődése a szocialista rendszer lényegéből adódik. Az életszínvonal emelkedésének döntő tényezői közé fog tartozni a személyi fogyasztás. A lakosság pénzbevételei növekedésének és az átlagbérek emelésének megszabása során a hetedik ötéves tervidőszakban a népgazdaság adott lehetőségeiből, abból indulunk ki, hogy a munkáért járó jutalom minél szorosabban összefüggjön a munkatermelékenység, "a hatékonyság és a gazdaságosság növelésével, valamint a termelés minőségének javulá* sával. A következő időszakban, ha korlátozott mértékben ís, tovább növeljük a társadalmi fogyasztást. Nagy gondot fordítunk a közoktatás, a kulturális élet, a testnevelés és a sport fej lesztésére. Lankada tlanul gondoskodunk az emberek egészségéről, nagy súlyt helyezve e téren a megelőzésre. Szociálpolitikánk fontos alkotórésze lesz a családvédelem, valamint az idős embereknek és a rokkantaknak nyújtott segítség. Emellett nyíltan megmond1 juk, hogy a nép élet- és kulturális színvonalának további emelkedése teljes egészében saját munkánk eredményeitől függ. Ez nagyobb igényeket támaszt az egész népgazdasag- gal, különösen a hatékonyság növelésével szemben. A következő időszakra vonatkoztatva is teljes mértékben érvényes, hogy úgy fogunk élni, ahogyan gazdálkodni és produktív munkát végezni tudunk. A további gazdasági és szociális fejlődés igényes programja nagy igényeket támaszt az egész párttal, mind-annyiunkkal szemben. A kitűzött cé lok elérésére keli összpontosJ tani a dolgozók kezdeményező sét és aktivitását, a szocialista munkaverseny fejlődését. A Nemzeti Front fontos szerepet tölt be népünk erőfeszítéseinek egyesítése, nemzetein!' és nemzetiségeink szocialista építésre irányuló törekvéseinek összefogása terén. A Nemzeti Frontba tömörült szervezetek alapvető feladata a következő időszakban az, hogy összefogják társadalmunk alkotó erőit a CSKP XVI. kongresszusán a hetedik ötéves tervidőszakra kitűzött célok elérése érdekében, amelyeket e Nemzeti Front minden szervezete is magáévé tett. Beszédének végén Ján Janífc elvtárs rámutatott a képviselőtestületek tevékenységének jelentőségére, külön kiemelve a nemzeti bizottságok műn* káját.
