Új Szó, 1981. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1981-05-19 / 116. szám, kedd

Ä XVIIĹ Jókal-napok elé Ma kezdődnek Komáromban (Komá .10) a XVIII. jókai-na- pok. Vers- és prózamondók, színjátszó és kisszínpadi cso­portok lépnek színre a hatna­pos országos találkozón, mely évrő évre amatőr művészeti mozgalmunk, egész nemzetisé­gi kulturális életünk egyik legjelentősebb eseménye — ün­nepe. Mától kezdve öt estén — a Csallóköztől a Bodrogközig va­lamennyi tájegységünk képvi­seletében, — ismét sok új arc, csoport jelenik meg a Szakszervezetek Házának szín­padán; lesz köztük természete­sen nem kevés ismerős is. A műsorok azonban — melyekkel hetekig, hónapokig dolgoztak a különféle korú és foglalkozású lelkes, tehetséges emberek —. azok újak lesznek, újabb és időszerű tartalmakat kifejezők, új művészi elképzelésekről, tö­rekvésekről vallók. És ezért csodálatos ez a mozgalom, ez a fesztivál. Az örökös mozgás, a meglepetése­ket tartogató izgalmas válto­zatosság teszi azzá, ezrek — sokszor kellőképpen meg sem becsült — munkája nyomán, így egy kicsit a munka ünnepe is ez a fesztivál. És ünnepe an­nak, amit évről évre minden esztendőben szinte megkerül­hetetlenül emelünk ki: ünnepe a szónak. A szónak, melyben létünk, mindennapi örömeink és gondjaink fogalmazódnak, jelennek meg, tudatunk és ér­zelmi világunk művelésével egyéni és társadalmi előrelé­pésünket is elősegítendő. És ünnepe külön az ifjúságnak ez a seregszemle. A szereplők zö­me fiatalember, akik nemcsak művészi értékeket tudnak te­remteni, hanem — például ma­gán a fesztiválon — hangula­tot is, melyből kívánunk leg­alább annyit az elkövetkező napokra, mint amennyi a tava­lyi találkozón volt. Mert nem mindegy az sem, hogyan érzik magukat, milyen élményekkel gazdagodnak Jókai városában a szereplők, legyenek azok akár a szomszédból, akár a távolab­bi falvakból, városokból. Reméljük, lesznek megint jó viták a naponta tíz órától kez­dődő nyilvános műsorértékelé­seken; lesz megint eleven élet a fesztiválklubban; sokakat vonzanak majd a versenyen kí­vüli műsorok, a szlovák és ma­gyarországi vendégegyüttes előadása, a Dunamenti Mú­zeumban rendezett tárlatok, nem kevésbé az árusítással egybekötött könyvkiállítás. Úgyszintén reméljük, hogy a — CSKP megalakulásának 60. év­fordulója jegyében rendezett — XVIII. Jókai-napok mind for­májában, mind tartalmában méltó lesz az évfordulóhoz, ugyanúgy azokhoz a legjobb hagyományokhoz, melyek ép­pen ez által a fesztivál által teremtődtek és hatnak min­dennapi életünkben. BODNÁR GYULA Hatvan év története könyvekben A bratislavai Egyetemi Könyvtárban látható az a kiállítás, amely a CSKP 60 esztendejének történetét mutatja be dokumentumok, kiadvá­nyok, könyvek segítségével. A dicső történelmi jubileum jó alkalomnak bizonyult arra, hogy a tudást, a szocialista műveltséget, a párt esz­meiségét hordozó kiadványokból időrendben és a hazánk fejlődésében a CSKP vezetésével elért eredmények köré csoportosítva mutassa be a legfontosabbakat. A kiállítás első tablóján Pavol Koys Kommu­nisták vagyunk című versének részletét olvas­hatjuk, majd a Pravda chudoby első évfolya­mainak bekötött példányait láthatjuk. Viliam Plevza Tartós értékeink című tanulmánya a CSKP történetével foglalkozik. A látogatók ér­deklődéssel szemlélhetik Jozef Husár forradalmi szimbólumainkról szóló könyvét. S ott láthat­juk az 1929. február 18-tól 23-ig ülésező V. pártkongresszus jegyzőkönyvét, amely a bolse- vizálódási folyamat kicsúcsosodása volt. Természetesen minden egyes dokumentumot nem sorolhatok fel. A CSKP mindig nagy je­lentőséget tulajdonított a proletariátus és a ha­ladó értelmiség kapcsolatának: a DAV és a párt kapcsolatát elemző kiadványokat követik a Csehszlovák Köztársaság feldarabolása elleni tiltakozás dokumentumai: itt látható annak a plakátnak a fotókópiája, melyet Lőrincz Gyula nemzeti művész a tornóci béketüntetésre készí­tett. Ezt követik a fasisztaellenes nemzeti felsza­badító harc történetét bemutató kötetek: fán Šverma Az új Csehszlovákiáért, Ludvik Svoboda Buzuluktól Prágáig, Gustáv Husák Tanúságtétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről. A felszabadulás utáni Időszak könyveinek sora a Kassai Kor­mányprogrammal kezdődik, és a Februári Győ­zelemről készült munkákkal folytatódik. Majd az államosítás, a szövetkezetesítés tár­sadalmat átformáló, a szocializmus alapjait le­rakó mérföldköveit jelzik a szebbnél szebb fotóalbumok, de nem utolsósorban a társa­dalomtudományi művek. Szlovákia általános fej­lesztéséről, ipari és mezőgazdasági termelésé­nek növekedéséről a Szocialista Szlovákia című könyvben olvashatunk. A csehszlovák államszövetség történelmi szük­ségszerűségét és politikai, jogi összetevőit vizs­gálják Viliam Plevza A CSKP nemzetiségi poli­tikája és a cseh—szlováik kapcsolatok és Ja­roslav Chovanec A csehszlovák föderáció című munkáikban. A Történelmi tanulság egyike azoknak a kiad­ványoknak, amelyek behatóan foglalkoznak a társadalmat 1968—69-es időszakban megrázó válság jelenségeivel. Ezt követik a konszolidá­ciós, a szocializmus sajátosságait megerősítő évek eredményeit, a XIV. és a XV. pártkong­resszusok irányelveit, gyakorlati tapasztalatait rögzítő könyvek. A kiállítás rendezői arról sem feledkeztek meg, hogy a szocialista társadalomban milyen az alap- és a felépítmény közötti kapcsolat. A tudomány, az iskolaügy, a kultúra államunk­ban betöltött feladatát elemzi többek között Jozef Mravík A szocialista állam kultúrpolitiká­ja című, tanulmánykötetében. Érdekesek, színesek a hazánk internacionalis­ta kapcsolatait bemutató kiadványok. A KGST, a Varsói Szerződés, a Szovjetunióhoz és a töb­bi szocialista országhoz fűző testvéri, baráti kapcsolatok meghatározó erejűek a könyvek­ben Is. Végigjárva a kiállítást, az a gondolat járt a fejemben, hogy az országban hány helyen ju­tott eszébe egy-egy könyvtárosnak, hogy a le­hető legközvetlenebb módon, a könyvek, doku­mentumok segítségével mutassa be a CSKP tör­ténetét. Hiszen ha az Egyetemi Könyvtárban lá­tott kiállításhoz hasonló módon, Időrendbe ke­rülnek egymás mellé a könyvek, csak a címek és dátumok olvasásával is pontos történelmi ismereteket szerezhetnek a látogatók. DUSZA ISTVÄN Közösségié ľemtés — művészettel Szilva József tárlata A minap Nemesócsára (Ze­mianska Olča) kaptam meg­hívást kiállítás megnyitójára. Milyen kiállítást rendeznek Nemesócsán? — érdeklődtem egyik odavalósi ismerősömtől. — Szilva József grafikáinak és festményeinek válogatása lesz — mondta. Örömmel mentem el. Miután megérkeztem, a késő délutáni órákban, előbb a főtéren né­zelődtem, kerestem, hol lesz a kiállítás, merthogy sehol sem találkoztam útbaigazító jelzés­sel. — Itt lesz a tűzoltó-szer­tárban, este hat órakor nyit­ják — mondta egy néni, a be­avatottak titokzatosságával. Volt még bőven időm, gon­doltam meglátogatom Janiga Józsefet, a községben élő pe­dagógus-festő barátomat és csa­ládját. Útközben nem hagyott nyugodni az imént megszólított néni jőlértesültsége, mosolya. Csak később, a megnyitón ol­dódott meg a rejtély: a nőszö­vetség helyi szervezete és a művelődési ház szervezésében rendezték a tárlatot. A kora esti órákban már ott volt a ki­állítóterem előtt a falu apraja- nagyja, de főként lányok, nők, asszonyok, nagymamák, ünne­pélyesen felöltözve. Megtelt a helyiség. Megható és felemelő volt az egész. A megnyitó be­szédet áhítatos csendben fi­gyelték, s ez a csend, ha lehet még lélegzetelállítóbbá fokozó­dott, amikor egy idős. apró termetű, szikár néni — Lipták Mária — kilépett a tömegből, tisztelettel meghajolt és verset mondott. Nem szavalta a ver­set, de a lelke, a szíve mon­datta vele, mély átéléssel, hi­telesen. A feszült csendet a szervezet elnöke törte meg: kedves szóval hívott megtekin­teni a tárlatot. A fiatal pedagógus, Szilva József tehetséges, szorgalmas festő. Minden egyes képén ér­ződik ez. Érződik a munka sze- retete, az, hogy örömét leli és örömét keresi az alkotás­ban. Az alkotás gyötrelme és a végeredményben a boldog felszabadulás fejeződik ki gaz­dagon színezett vásznain. Nagy foltokban, széles ecsetkezelés­sel rakja fel a vibráló sárgá­kat, meleg barnákat, egy-egy harsogó vörös kontúrvonal erős kontrasztként hat a merészen odakent nagy kék folt mellett. A kép feszül a keret között és megáll önmagában. Egyáltalán nem bántó, sőt szimpatikus bá­tor keresése. Itt-ott Matisse „fauve“ koloritját hívja segít­ségül (Falu a hegyek között, Zöld madonna), másutt mint­ha Gulácsy baíladisztikus lí- raiságával konfrontálna (Szé­kely ballada), de mindezeken túl, érezhetően a saját hang­ján akar szólni. A saját szül­és formavilágát keresi — sze­rintem — eredményesen. A né­zőknek sem idegen ez a fes­tői világ, sem a mondanivaló- ja; garamvölgyi motívumok, kissallói dombok, Csallóköz sík- UJ FILMEK­FÉSZEK A SZÉLBEN (szovjet) A háború utáni bonyolult időszakban, egy észt erdőszéli településen játszódik e szug- gesztív erejű szovjet filmdrá­ma cselekménye. Középpontjá­ban egy középparaszt és csa­ládja áll; lényegében tiszte; i- ges emberek, akik nehéz kö­rülmények között, becsületesen dolgoznak földjükön, a politi­kával soha semmi kapcsolatuk nem volt, így hát az ellent­met követelnek, hogy zavarta­lanul garázdálkodhassanak. A megfélemlített s örökös rette­gésben élő gazda önkéntelenül is támogatja az erősödő szov­jethatalom ellen fegyveresen harcoló kalandorokat. Az er­dőszéli település lakóinak sor­sa persze nem kerüli el a szovjethatalom képviselőinek figyelmét sem. Időnként ők is meglátogatják a gazdát, hogy vidéke; vagy grafikáinak bal- ladisztikus hangvétele. Élénken körülfogják a fiatal festőt, ma­gyaráznak, s magyarázatot kérnek erre-arra. Grafikai lap­jain (linómetszetek, ecsetraj­zok) nagy példaképének, Sza­bó Gyulának mívessége érző­dik. Nagy erénye Szilva Jó­zsefnek, hogy mesterségbeli alázattal közelít az anyag (li­nó) megmunkálásához, tiszteli annak tulajdonságait, s így türelmes precizitással uralkod­ni is képes azon. Grafikai lap­jai megkomponáltak és míve­sen megdolgozottak. Azok az apró mellékzöngék, amelyek még itt-ott előbukkannak (egy- egy kéz túldimenzálása, vagy a felület „agyondolgozása“), ca- pasztalatgyarapodással rövide­sen eltűnnek. Expresszív tömő- ŕ rítésre való hajlama és ezen belül festői kibontakozása min­denképpen ígéretes és szimpa­tikus. A kiállított 15 festmény és mintegy 20 grafika gondolati­ságával és színpompájával ész­revehetően vonzotta a tárlatlá- ? togatókat. Jóleső érzés volt Iái- i ni és érezni, hogy a művé- I szét kapcsán, és nem utolsó- f sorban a művelődés lehetősé- j gein belül is igénylik ezek az l emberek a közösséget. Az együvétartozás melegsége és szükségességének érzete hatot­ta át az egész estét. Itt értet­tem meg, miért tudták útba­igazító jelzés nélkül is, mi ké­szül a faluban. KOPÖCS TIBOR Jelenet a szovjet filmből mondásos és rendkívül kiéle­zett háború utáni helyzetben is egyetlen céljuk, hogy ne ke­rüljenek az események sodrá­ba. Életfilozófiájuk: túlélni a nehéz időket és ép bőrrel meg­úszni a történelmi viszontagsá­gokat. Csakhogy, a körhintából me­net közben nem lehet kiszáll­ni, s nem lehet az eseménye­ken kívül rekedni, még ha va­laki csak puszta szemlélője is ezeknek. A történelem folya­mán vannak határhelyzetek, amikor az embernek színt kell vallania s nyíltan kifejezésre juttatnia, melyik parton áll; egyébként akarata ellenére a történelem szele megtépázza, vagy megsemmisíti. A film főszereplőjének ott­hona, melyet a háború vihara is elkerült, csakhamar olyan lesz, mint fészek a szélben. A család zavartalan nyugalmát először egy ismeretlen férfi ka­varja föl; a holtfáradt, kiéhe­zett idegent gyanakodva fogad­ják, kóbor kutyaként kezelik, rövidesen azonban rájönnek, hogy a néma férfi nem hozhat bajt a fejükre. A titokzatos idegen csak később mutatja ki a foga fehérjét, s fedi fel iga­zi arculatát. Ettől a mozzanat­tól kezdve a film egyre feszül­tebb és vészjóslóbb lesz. A ko­rábban csendes oázis széltépte fészekké válik. A család zakla­tott élete az egyre kuszább ese­ményektől még nyugtalanabb lesz. A gazdát időről időre fel­keresik az erdőben bujkáló nacionalista elemek is, élet­lehetőségeikhez mérten támo-* gassák és segítségét kérjék a nacionalista elemek felszámo­lásában. A konfliktus akkor éleződik ki igazán, amikor a hatalom hivatalos képviselői a mezőgazdasági termés beszol­gáltatására kötelezik a gazdát: ha eleget tesz felszólításuknak, könnyen életével fizet, hiszen, a nacionalista elemek szünte­lenül fenyegetik, ha pedig bosszújuktól tartva nem tesz eleget kötelességének, a tör­vényes rendelkezések értelmé­ben a bíróság elé állítják. A' feszültség egyre nő, az ese­mények sűrűsödnek, a leszá­molás elkerülhetetlen... S a feldúlt fészek lakóinak, akik csak nyugalmas életre vágy­tak, a saját bőrükön kell ta-* pasztalniuk, hogy nem vonhat­ják ki magukat a történelmi események forgatagából. Olev Neuland debütáns mun­kájában rendkívül hiteles ké­pet rajzol a háború utáni Észt­ország bonyolult politikai és szociális viszonyairól. Érdeme, hogy az ellentmondásos hely­zetet egy család sorsán, drá­máján láttatja, sokszínű jelle­meket tárva elénk. Voltakép­pen csak egy család króniká­ját, hétköznapjait és ünnep­napjait, a kusza társadalmi és zord természeti viszonyokkal folytatott harcát mutatja be — feszes képsorokban, érdekesen, meggyőzően. Az alkotás a ta­valyi Karlovy Vary-i nemzet­közi filmfesztiválon az elsőfil­mesek versenyében fődíjat nyert. SZERGEJ GERASZIMOV HETVENÖT ÉVES Ezekben a napokban ünnepli születésének hetvenötödik év­fordulóját Szergej Geraszimov, a jeles szovjet rendező, forga­tókönyvíró, színész és pedagó­gus. Pályáját színészként kezd­te, majd segédrendező lett. El­ső önálló alkotását 1932-ben készítette. Főleg a mai témá­kat kedveli; az ember hősies­ségének különféle megnyilvá­nulásait természetes pátosszal ábrázolja. Játékfilmjei közül vi­lágszerte ismertté vált a Fa- gyejev-regény nyomán forga­tott Az ifjú gárda, valamint a Solohov regénye alapján ké­szült háromrészes Csendes Don. Felfogása epikus, szereti a nagy lélegzetű témákat. Er­ről tanúskodik a hatvanas évek végén készült filmtrilógiája, az Emberek és állatok, Az új­ságíró, A tónál. Pedagógiai tevékenysége is jelentős; 1944 óta foglalkozik gyakorlati oktatással. Tanítvá­nyai közé tartozott Szergej Bondarcsuk, Lev Kulidzsanov, Nonna Mordjukova. — ym — Szergej Geraszimov (balra) gyakran járt hazánkban is, több ízben a Karlovy Vary-i JilmJesztivál vendégeként

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents