Új Szó, 1981. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1981-05-19 / 116. szám, kedd

MIÉRT FEHÉR HOLLÓ? ÄRAMFOGYASZTÄST MÉRŐ MŰSZER — HAZAI ALKATRÉSZEKBŐL Tavaly, év végén az Oj Szó egyik decemberi számában fog­lalkoztam az ésszerű áramfo­gyasztás mikéntjével. Azzal, hogy milyen módszerekkel sza­bályozhatják nálunk a villany­áram-fogyasztást. Kiderült, hogy jó, modern és megbíz­ható mérőműszerből egyelőre idehaza még kevés van. Mi ennek az oka? Elsősorban az, hogy az áramfogyasztást fel­ügyelő berendezések az ún. maximumőrök esetében beho­zatalra kényszerülünk, mégpe­dig az NDK-ból, valamint Ma­gyarországról. így érthető mó­don csupán korlátozott meny- nyiségű mérőműszerre tehe­tünk szert. Kár tehát, hogy nincs hazai gyártónk, sajnál­koztam akkori írásomban. A helyzetleírás nyilvánosságra hozása után levelet kaptam. Jozef Škultéty, a prievidzai Cigeľ Bánya technikusa hí­vott, nézném meg az általuk elkészített mérőműszert. Mivel a dolog nagyon izgatott, az el­ső adódó alkalommal útra kel­tem. — Lássuk csak a „fehér hollót" — mondom jozef Skul- tétynak miután kezet rázunk a bánya portáján. — Ahhoz előbb át kell men­nünk az elosztóállomásra. Nincs messze, csupán ötperc­A diszpécser jobb kezénél látható a Digiwat akkor is, amikor elhatároztuk, hogy tökéletesítjük az áramfo­gyasztást. — Így született meg a mé­rőműszer elkészítésének ötlete is? — Igen. A fogyasztás töké­letesítése ugyanis lényegében azt jelenti, hogy meg kell ta­lálni a fogyasztási ütemterv megtartásának módját. A fo­gyasztás szabályozása és isme­rete a lényeges ebben az eset­ben. Ennek az igénynek a ki­elégítésére készült el mérőmű­szerünk, a Digiwat. Elektro­mos számkijelző táblájáról ál­landóan leolvasható az elfo­A Digiwat úgy teljes, ha tartozik hozzá még egy fele akkora mű- szer, amit a vezérlőegységben helyeztünk el — mutatja Jozef Škul­téty nyi az út odáig — mondja, s házmesteri biztonsággal vezet a föld alatti összekötő folyosó­kon. Útközben már magyaráz. — Tudja, minden igyekezet ellenére a bányászat még ma is a legnehezebb foglalkozások egyike. A mi talajösszetételi feltételeink közt felszínre hoz­ni a tervezett mennyiségű sze­net, embernek és gépnek egy­formán megterhelő. Ha tehát valamelyik fejtőrészlegen a terv teljesítéséről számolnak be, ez tulajdonképpen egy hősi helytállás bizonyítéka is. Szó­noki a kérdés: de mi a legna­gyobb tisztelet jele, amivel adózni tudunk a bányászaink­nak? Szerintem az, ha a ki­fejtett szénnel mindenkor gaz­daságosan bánunk. Fontos, hogy ezt összefüggéseiben is ilyen tisztán lássuk. Mert nem­csak akkor tiszteljük a bá­nyász munkáját, ha három la­pát szén helyett kettővel do­bunk a kazánba, mert annyi is elég, de akkor is, ha a szén energiájából készült villany­árammal szintén takarékosan bánunk. Tulajdonképpen ez a gondolat vezérelt bennünket (A szerző felvétele) gyasztott áram pontos mennyi­sége, így azt bármikor egyez­tethetjük a valóságos tervvel. Mint ön is tudja, a korábbi tí­pusú berendezések, amelyekből legtöbb van hazánkban, ne­gyedórás ciklusokban tudósíta­nak a fogyasztás szintjéről. A ciklusidő letelte után viszont már lehetetlen a szabályozás, tehát a korábbi fogyasztási túllépést már utólagosan lehe­tetlen korrigálni. Közben megérkeztünk az el­osztóállomás vezérlő termébe. Tekintetemmel a Digiwatot ke­resem, de nem találom. Ké­sőbb jövök csak rá, miért nem vettem észre. Azért, mert az NDK gyártmányú mérőműszer egy sajátos mását kerestem. 1981. V. 19. Újítómozplom a számok tükrében (ČSTK) — Gépipari ágaza­taink újítói és feltalálói a 6. ötéves tervidőszakban közel 20 000 tematikus feladatot ol­dottak meg, § a megoldott fel­adatokból több mint 12 ezret a gyakorlatban is érvényesítet­tek. Ezekben az ágazatokban több mint 617 000 újítási ja­vaslatot és 15 000 találmányt nyújtottak be az értékelt idő­szakban. Kihasználásuk első évében az általuk elért társa­dalmi haszon több mint 7 mil­liárd korona értéket tett ki. A szövetségi gépipari ágazati minisztériumok a múlt héten Érdemes feltaláló és Érdemes újító címmel tüntették ki a legjobb eredményeket elért 70 újítót Estbe hajliik az idő, ünnep­lő ruhába öltözött fiatalok sé­tálnak Bacsfa (Báč) utcáin. Az idősebbek a házak előtti padokon tereferélnek. A nyug­hatatlanabbak fóliasátraikban bajlódnak, vagy ikertjeikben irtják a gyomot. A főutcán olykor-olykor felszecskázott lu­cernával teli pótkocsit vonta­tó traiktor veri fel a csendet. A szárítóüzem felé tartanak, ahol terhüket az öblös garatba ön­tik. Svec László műszakvezető váltásra készülődve veti pa­pírra a reggel hét óra óta el­ért teljesítményt. Még kisebb- nagyobb zökkenéssel folyt a munka, hiszen csak két nappal ezelőtt kezdtek. A februári nagyjavítás után mindössze há­rom hetük maradt a legfonto­sabb karbantartási munkák el­végzésére. Nem csoda, hogy munka közben egyes berende­zéseket még rendbe kellett hozni. Reméli, az éjszakai mű­szak talán jobb lesz. Cikhard József indul a ha­tárba. Dancsó László, az E-280-as já r va sz ec ská z ókom­bájn kezelője váltótársának, Pirog Albinnak magyarázza, milyen állapotban hagyta a gépet, mire ügyeljen, hogy fennakadás nélkül dolgozhason Jozef Škultéty a szolgálatos diszpécser asztalához vezet, ez itt a Digiwat — mutat egy pa­rányi műszerre. Most csodál­kozom csak igazán, mert. amit látok, az csupán harmincad ré­sze lehet annak a külföldi mű­szernek, amit a piešťanyi Tes­la Vállalat vezérlő termében láttam tavaly. — Biztos, hogy a Digiwat tud mindent, amit egy hason­ló műszernek tudnia kell? — kérdeztem kételkedve. — Erre a légjobb tanúbi­zonyságot a fogyasztási ütem­tervünk nyújthatja. Amióta mű­ködik a Digiwat, még nem tu­dok olyan esetről, hogy akár csúcsidőben is túlléptük volna a megengedett határt, vagy csak egy korona büntetést is fizettünk volna ilyen címen. Pedig már hatodik éve telje­síti nálunk ezt a fontos szol­gálatot. — Hat éve világon van a Digiwat, és nincs rá gyártó? — Sajnos, pedig hazai alkat­részekből állítottuk össze, az előállítási költsége így nem magas. A Digiwat úgy teljes, ha tartozik hozzá még egy fe­le akkora műszer, amit a ve­zérlő egységen helyeztünk el — mutatja. — Erről a mérési módszerről még tudni kell, hogy csupán olyan helyen al­kalmazható, ahol állandó disz­pécserszolgálat is van a vezér­lő teremben. Tehát fontos az ember jelenléte, aki a műszer közvetítette adatok alapján szabályozza a fogyasztást. Mi viszont kifejlesztettük a Digi­wat tökéletesített mását is, ami automatikusan emberi beavat­kozás nélkül vezérel. Ennek még nagyobb jövője lehetne, hiszen munkaidőt takarít meg. A Digiwat II. már a gyakorlat­ban is bebizonyította életké­pességét annál a vállalatnál, ahová megrendelésre készítet­tük el a mintadarabot. Mivel fejezhetném be ezt az írást? Talán ugyanazzal, mint a korábbi e témáról írt cikke­met. Valóban kár, hogy nincs olyan hazai vállalkozó kedvű gyártónk, aki kihasználná az adott lehetőséget. Ha mégis akadna ilyen, azt a tervekkel és jó tanácsokkal mindenkor szeretettel várják a Cígef Bá­nyában. RESZELI BÉLA Termékeik könnyen vevőre találnak Rugalmasságuk titka: szoros kapcsolat a kereskedelemmel Szocialista társadalmunk sokoldalúan gondoskodik tag­jairól, s joggal hirdethetjük: társadalmunkban legfőbb érték az ember. A csökkent munka­képességűek is teljes mérték­ben érvényesülhetnek. Sőt, a társadalom olyan feltételeket teremt számukra, hogy ők is aktív részesei a népgazdaság további fellendítésének. Éke­sen bizonyítják ezt a komáro­mi (Komárno) Bőr- és Díszmű Termelőszövetkezet termékei, amelyek a nemzetközi piacon is nagyszerűen helytállnak. Štefan Š agát mérnök, a ter­melőszövetkezet elnöke meg­próbálta megmagyarázni a si­kerek titkát. Sikerekről beszél­hetünk, mert valamennyien tudjuk: a külföldi piacokon csakis jó minőségű áruval, ter­mékkel lehet megállni a he­lyet. Elöljáróban el kell mondani, hogy a termelőszövetkezet dol­gozói nagyon jó körülmények között, korszerű gépekkel be­rendezett műhelyekben dolgoz­nak, s ezekben a műhelyekben minden évben 2—3 százalékkal teljesítik túl évi tervüket. A hazai piacon is szívesen látnánk az itt gyártott termé­keket, de amint Sagát mérnök elmondotta, a szocialista és a tőkés országokban egyaránt olyan nagy a kereslet a ter­melőszövetkezet termékei iránt, hogy azt sem győzik kielégíte­ni. így aztán a belföldi piac­ra csak kevés jut belőlük. Be­vallom, irigylésre méltó hely­zet, de emellett nem szabad elfeledkezni arról, hogy a vi­lágpiacra való bejutást egy- egy termékkel ki is kell har­colni. Ez pedig nehéz munka. Sok-sok helyen elérhetetlennek tekintik. Hogy ők hogyan csi­nálják? A termelőszövetkezet elnöke ebből is elárult vala­mit: — Megrendelőinkkel rend­szeres kapcsolatot tartunk fenn. Minden 3. hónapban kö­zös megbeszéléseket tartunk, amelyekre mi sosem megyünk üres kézzel. Visszük magunk­kal a legújabb divat szerint ki­fejlesztett új termékmintáin­kat, amelyekből ők választa­nak. Előfordul, hogy — főleg a külföldi megrendelők — hoz­zászólnak, módosítási javasla­tot tesznek. Mi ezt szívesen vesszük, és módosítunk a ter­méken a megrendelő óhaja szerint, s a következő negyed­évben már szállítjuk is a meg­rendelt árut. A megrendelő elégedett a rugalmassággal és a minőséggel egyaránt. A leg­közelebbi találkozóra már ők sem jönnek üres kézzel. Terv­rajzot, elképzelést hoznak ar­ról, hogy milyen terméket sze­retnének tőlünk vásárolni. Mi ezeket is kifejlesztjük és a megrendelő partnerünk elkép­zelése szerint ugyanolyan rö­Műszakváltás a szárítóüzembe?: Fonnyasztott lucernát dolgoznak fel a műszakban. Az öltözőben egymás után veszik fel a mun­karuhát az érkezők. Bittera Jánossal, a somorjai (Šamorín) Kék Duna Efsz szárítóüzemé­nek vezetőjével beszélik meg a teendőket. Alig győz intézked­ni, utasítani tanácsot adni. Szinte mindenkinek van vala­milyen kérdése, problémája. Amikor a traktorok végre ki­gördülnek az udvarról, el­mondja, hogy milyen sikerrel dolgoztak a múlt évben, és milyen feladatok várnak rájuk az idén. Nehéz évet hagytak maguk után. Sok volt a gond, a prob­léma. Mégis a dunaszerdahelyi {Dunajská Streda) járásban a 12 szárítóüzem közötti ver­senyben a harmadik helyezést érték el. A szocialista munka- brigád értékes kötelezettséget vállalt, s minden tagja arra tö­rekedett, hogy ez ne marad­jon papíron. 200 tonnával több takarmánypogácsát készítettek, mint amennyit vállaltak. Még a kelet-szlovákiai kerületben gazdálkodó rászoruló üzemek­nek is szállítottak 658 tonna takarmánypogácsát. Jól kihasz­nálták a lehetőségeket a fűtő­anyaggal és villanyenergiával való takarékosságra. Hosszan elbeszélgetünk ar­ról, hogy milyen módon lehet takarékoskodni a fűtőanyaggal és villanyenergiával, miközben ügyelnek a mennyiségi normák megtartására. Az üzemvezető azt állítja, hogy a takarékos­ság nem ment a minőség ro­vására. A tavaly is bevált mód­szer alkalmazása segítette elő, hogy kevesebb fűtőanyagot használjanak fel a takarmány­pogácsa szárítására. A meg­határozott normák szerint fonnyasztott állapotban szecs­kázták a hereféléket és ezután megszárításához már nem kel­lett annyi fűtőanyag, mintha zöld állapotban dolgozták vol­na fel. Idén is így takarítják vid idő alatt le is gyártjufe Rugalmasságunk titka, hogy & kereskedelemmel való szoros kapcsolatot elsődlegesnek tart* juk. A termelőszövetkezetnek sa­ját fejlesztési részlege van, amelyen 8 szakember dolgozik, három csoportban. Az első csoport tagjai saját elgondolás alapján terveznek új terméke­ket. A másik csoport tagjai ta­nulmányozzák a legújabb kül­földi katalógusokat, divatlapo­kat, a külföldi irányvonalakat, igényeket és ezek alapján ter­veznek. Az utolsó csoportba tartoznak azok, akik a külföl* di vagy belföldi megrendelő által hozott rajzot, elképzelést valósítják meg. Ebből is lát­ható, hogy a részleg a keres­kedelemhez alkalmazkodik és és szorosan együttműködik a termelőszövetkezet kereskedel­mi részlegével. Mit is gyártanak a több mint 600 személyt — ipari tanulók­kal együtt — alkalmazó szö­vetkezet dolgozói? Többnyire külföldről importált műbőrt dolgoznak fel. Igaz, a nyers­anyag nem olcsó, de az ügyes kezek olyan terméket készítő­nek belőle, hogy népgazdaság; szempontból is nagyon hasz­nos munkát végeznek. A belföldi piacra főleg ösz- szernkható elegáns táskákat szállítanak. Nem győzik kielé­gíteni a keresletet, pedig ha­vonta 6—8 ezer darabot készí­tenek belőlük. Külföldön nagyon keresettek a termelőszövetkezetben gyár­tott sportcikkek, sporttáskák és a divatos női táskák. A szo­cialista országok közül a Szovjetunió és Magyarország rendeli a legnagyobb tételeket. A tőkés országok keresletét nem is győzik egészében ki­elégíteni. Ehhez ugyanis a je­lenlegi kapacitás háromszoro­sával kellene rendelkezniük. Az elmúlt hónapokban és még ma is versenyeznek a tőkés orszá­gok kereskedelmi vállalatai a Komáromban kifejlesztett és gyártott tenisz kofferekért, amelyekben felszereléseiket hordják a teniszezők. Amikor e termékkel megjelentek as egyik külföldi kiállításon, már a helyszínen megrendeléseket kaptak a szövetkezet képvise­lői a norvég, svéd, finn, dán, holland, belga és francia ke­reskedelmi vállalatoktól. Nem is akármennyit, hiszen ezek­ben az országokban a tenisz kofferek nem porosodnak az áruházak polcain. A sikereknek örülünk vala­mennyien. S ha tudatosítjuk, hogy a kiváló minőségű ter­mékeket nagyobbrészt csök­kent munkaképességűek oda­adó munkájával éri el a ter­melőszövetkezet, örömünk meg­kétszereződik. KÖLOZSI ERNŐ a négy be a lucernát mind kooperációs üzemben. A nappali műszakban dolgo­zók a tisztálkodás után fárad­tan igyekeznek hazafelé. Mun­kahelyüket már az éjszakai műszakosok foglalták el. Mű­szakváltás közben az üzem egy percre sem állt meg, jő minőségű toka r mán y pogácsá­val teltek meg a zsákok. Egy­más után érkeztek az új szál­lítmányokkal megrakott trak torok. A város széléhez közeli táb­lán üzemanyagellátó tartályok­ból töltik az E-280-as járva- szecskázóba az üzemanyagot, a kenőolajat és a hűtővizet. Kiss Tibor traktoros nem győzi di­csérni a vezetőség előrelátá­sát. A tarlóra vontatták a há­rom részes tartályt, hogy bar­mikor feltölthessék üzem­anyaggal a szinte megállás nélkül dolgozó gépeket, s igy minden percet felhasználhat­nak a munkák gyors vészé- sére. Pirog Albin indul a járva- szecskázóval. Pár perc múlva pedig már megtelik a pótko < esi fonnyasztott lucernu<=.zersk£- val. BALLA JOZSK*

Next

/
Thumbnails
Contents