Új Szó, 1981. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1981-04-08 / 83. szám, szerda
BESZÁMOLÓ A CSSZSZK 1981-1985. ÉVI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS FEJLŐDÉSÉNEK FŐ IRÁNYAIRÓL l folytatás a 7. oldalról) a 7. és a következő tervidőszakokban a nagyobb szakmai igényű vegyipari termelésre összpontosítsuk a figyelmet, az energetikai szempontból igényes termékeket pedig, mint például a metanolt, a nitrogéntartalmú műtrágyákat, a szintetikus kaucsukot és más alapanyagokat behozatalból fedezzünk. Ez számunkra előnyös koncepció, melynek nagy távlatai vannak. További fejlődést akarunk elérni a műszálak minőségi kidolgozásában is, új terjedelmesítési eljárásokat vezetünk be, bővítjük a választékot, s hatékonyabban fogunk gazdálkodni minden vegyipari termékkel, főleg a kaucsukkal. Nagy figyelmet kell szentelni a kőolajjal és a kőolajipari termékekkel való gazdálkodásnak, amelyek évi fogyasztása az 1980-as év szintjén fog mozogni. Folyamatban van az intézkedések komplex programjának kidolgozása, hogy maximális takarékosságot érjünk el ezen a területen. Ez közvetlenül vonatkozik főleg a fűtőolajok és az üzemanyagok fogyasztására, s olyan technológiai eljárások ’evezetését követeli meg, amelyek pótolni fogják a kőolajat vagy csökkenteni a fogyasztást. Ehhr-z a szerkezeti átépítéshez és műszaki fejlesztéshez a vegyipari-technológiai kutatási-fejlesztési alap is hozzájárul, melynek ma körülbelül 7000 dolgozója van. Munkájuk eredményei a vegyipari gépgyártásra is hatással lesznek. Ami a gyógyszergyártást illeti, itt a következő ötéves tervidőszakban 37 százalékos növekedéssel számolunk. Gyorsabban fogjuk bővíteni a gyógyszerek választékát a szintetikus gyógyszerek és a szükséges alapanyagok gyártására szolgáló univerzális üzemegységek építésével. Ebben az ötéves tervidőszakban az egészségügy szükségleteinek ellátása mellett feltételeket akarunk teremteni ahhoz is, hogy csökkenjen a tőkés behozataltól való függőség. A könnyűipar termelése körülbelül 15 százalékkal növekszik. Fejlesztésében elsősorban a minőségre, a műszaki színvonalra, a belkereskedelem új termékekkel való ellátásának javítására helyezzük a súlyt a kívánt választékban. Arra fogunk törekedni, hogy a kivitelben növekedjen az igényes munkát tartalmazó termékek részaránya. A faiparban továbbra is a faanyagok ésszerűbb kihasználására fogunk törekedni. Fokozatosan korlátozni akarjuk ezek kivitelét, amit cellulóz, bútor és más faipari termékek kivitelével fogunk pótolni. Számolunk továbbá az ipari fahulladékokból gyártott ragasztott lemezek gyártásának kibővítésével. Ebből háromnegyed millió köbméter áll rendelkezésünkre, aminek csak harmadrészét hasznosítjuk. Ezzel összefüggésben az erdőgazdaságról Is szólni kell, ahol az erdők termelőképességének további növelésére kell törekedni. Fokozatosan javítani kell az erdők védelmét is a természeti csapásokkal, valamint az ipari szeny- nyezés káros hatásaival szemben. A reális lehetőségek keretein belül növelni kell a fakitermelést, s gondoskodni kell a faanyagok jobb kihasználásáról, beleértve a kitermelési hulladékot. A cellulóz- és papíriparban csökkenteni akarjuk a cellulóz behozatalát s növelni e szakágazat kiviteli teljesítményét. Ennek érdekében teljes mértékben ki kell használni a vranovi, a žilinai és a štétíi cellúlózgyárakat, idejében be kell fejezni a paskovi és a ru* žomberoki új kapacitások építését, s teljes ütemben el kell kezdeni bennük a termelést. A könnyű- és a fafeldolgozó ipar fejlesztési feladatainak teljesítését a korszerűsítéssel is elő kell segíteni. Ha a legnagyobb eredményeket hozó, fő akciókra összpontosítjuk a figyelmet, képesek leszünk az előirányzott feladatok teljesítésére. Az építőiparban az alapvető feladatokat a 7. ötéves tervidőszak folyamán elsősorban a beruházási céloknak rendeljük alá. Annak érdekében, hogy az erőket és az eszközöket jobban koncentrálhassuk, korlátozni fogjuk az új építkezések megkezdését. Az a célunk, hogy a kapacitásokat és az eszközöket a koncentrált beruházások terülétere, a kiemelt építkezésekre és a folyó építkezések befejezésére összpontosítsuk. A beruházások szerkezetében bekövetkező változások megkövetelik a meglevő kapacitások és szakmák átépítését, azépítés! folyamatok termelési-műszaki előkészítésének, szervezésének és irányításának alapvető tökéletesítését. Emellett a következő időszakban már nem számolhatunk építőipar! kapacitások behozatalával, sőt ellenkezőleg, feltételeket kell teremteni azok exportjához. Az építőipar teljesítményének és hatékonyságának növeléséhez jobban ki kell használni a gépesítési és a szállítási eszközöket. Ez egyúttal olyan építőipari technológiai eljárások megválasztását teszi szükségessé, amelyek lehetővé teszik a géppark hatékony kihasználását, csökkentik a szállítási igényeket, valamint a nehezen beszerezhető építési alapanyagok szükségleteit. Ezzel egyidőben javítani kell a munkák minőségét, valamint az anyagokkal és az energiával való gazdálkodás színvonalát. A 7. ötéves tervidőszak építési feltételeit nemcsak az építőparban, hanem a beruházási folyamatok további résztvevőinél is figyelembe kell venni. Ez a beruházókra és a műszaki tervezőkre is vonatkozik, ahol főleg a beruházások idejében történő és jó minőségű ellenőrzéséről van szó. De ugyanúgy érvényes ez a gépek, az alapanyagok és a különböző termékek szállítóipara is, főleg a gépipari ágazatokból. Ök mindannyian teljes mértékben felelősek a szállítások teljes terjedelmű és határidőben megvalósított teljesítéséért. Az építőipar tervezett feladatainak teljesítése megköveteli az ágazati és a vállalaton belüli tervezés és irányítás színvonalának rövid időn belüli javítását. Az irányítási funkciókat tapasztalt és szakképzett káderekkel kell megerősíteni, s a minisztériumoktól kezdve egészen az építkezésekig minden szinten érvényesíteni kell a tervezés, az anyagellátási mérlegkészítés, valamint az építkezés előkészítési és kivitelezési munkáira vonatkozó szabályozás egységes rendszerét. A 7. ötéves tervidőszakban előirányzott céljaink elérésében nem kis szerepe lesz a közlekedési rendszernek. További tökéletesítésében abból indulunk Iki, amiben a megelőző ötéves tervidőszakban haladást értünk el, s egyúttal határozottabban fogjuk megoldani fejlesztésének legsürgősebb problémáit. Az egységes állami közlekedési politika alapelveivel összhangban elsősorban a vasúti közlekedésre irányítjuk a figyelmet. Meg akarjuk gyorsítani a vonalak villamosítását, azok korszerű biztonsági technikával való ellátását, növelni akarjuk a fő és a fontos mellékvonalak, valamint a döntő fontosságú gócpontok teljesítőképességét. Ezzel együtt az eddiginél jobban ki fogjuk használni a vízi szállítást, amely energetikai szempontból kevésbé igényes és más előnyei is vannak. Az eszközök elosztásában előnyben részesítjük mindkét közlekedési ágazatot, annak tudatában, hogy korlátozni fogjuk az autópályák, az utak és a légi közlekedés fejlesztésére eredetileg feltételezett beruházási kereteket. Folytatni akarjuk a közúti teherfuvarozás korszerűsítését, mert ez körülbelül kétszer jobban használja ki a kocsiparkot, mint az üzemi szállítás. Az utóbbiból csak annyit kell meghagyni, amennyi technológai szempontból szükséges és gazdasági szempontból indokolt. Ebben az irányban már történtek intézkedések. Eközben a progresszív rendszerek fejlesztésére, főleg a konténeres szállításra és az egységrakomány-képzésre helyezzük a súlyt, ami összhangban van a gazdaságosság fokozását célzó törekvéseinkkel ezen a területen. Természetesen nem feledkezhetünk meg állampolgáraink szükségleteiről sem, ezért továbbra is javítani fogjuk a személyszállítás színvonalát, elsősorban a pontosságát és a nyújtott szolgáltatások általános színvonalát. A távközlés szakaszán az eszközöket döntő mértékben az elavult berendezéseik és hálózatok felújítására és korszerűsítésére fogjuk összpontosítani főleg Prágában, Bratislavában és más központi helyeken. Gondoskodni akarunk az összes távközlési szolgáltatás jó minőségéről és megbízhatóságáról, s országunk területének 70 százalékára akarjuk kiterjeszteni a második televíziós program sugárzását. Az élelmiszertermelésben tovább kell növelnünk az önellátás mértékét Elvtársak! Az eddigi fejlődés és a következő időszakra kidolgozott előrejelzések arról tanúskodnak, hogy világszerte egyre feszültebb lesz a helyzet a lakosság élelmiszerekkel való kielégítő ellátásában. A gabonát és más mező- gazdasági nyersanyagokat a reakciós imperialista körök a politikai nyomás és a zsarolás eszközeiként kezdik felhasználni. Ez a mezőgazdasági termékeik árainak rohamos növekedésében is megnyilvánul, amelyek az utóbbi tíz év alatt átlagosan több mint háromszoros mértékben növekedtek a tőkés piacokon. Szocialista mezőgazdaságunk és annak fokozatos iparosítása hozzájárult népünk magas élelmezési színvonalának eléréséhez. Egyes élelmiszereik fogyasztásának növekedési üteme azonban megelőzi a mezőgazdasági termelés növekedési ütemét, ezért a közélelmezés magas színvonalát, főleg a hús- fogyasztást részben takarmányok behozatalával biztosítjuk. Ezért az élelmiszerek termelésében az önellátás mértékéneik fokozása alapvető irányvonalként továbbra is a mezőgazdaság és az élelmiszeripar, valamint a többi olyan ágazat alapvető feladata marad, amelyek termelőeszközök szállításával és szolgáltatásokkal vesznek részt az élelmiszerek termelésében. A megoldást a mezőgazdasági termelés további belterjesítésében, a koncentráció és a szakosítás céltudatos elmélyítésében, a belső tartalékok mozgósításában, a szállítóágazatok kötelességeinek következetesebb teljesítésében, valamint a veszteségek csökkentésében látjuk, a termelés és a fel- használás egész folyamatábna. Ebben látják az élelmiszerekből való önellátás fokozásának alapvető feltételét, ahogy azt a gazdasági és szociális fejlődés fő irányzatainak javaslata célul tűzi ki. A mezőgazdasági termelést a 7. ötéves tervidőszakban évi átlagban 2 százalékkal kell növelni, ebből a növénytermesztésre 2,8 százalék, az állattenyésztésre pedig 1,3 százalék jut. Ami az élelmiszeripart illeti, itt azzal számolunk, hogy belkereskedelmi szállításai évi átlagban 2,2 százalékkal fognak növekedni. A mezőgazdasági és az élelmiszeripari termelésnek feltételezett • terjedelmére építjük azt a célunkat, hogy megőrizzük az egy lakosra Jutó húsfogyasztás elért színvonalát, növeljük a tej- és a tejtermékek, valamint más élelmiszerek, főleg a zöldségfélék és a gyümölcs fogyasztását. E célok elérése érdekében meg kell gyorsítani a növénytermesztés fejlesztési ütemét. Itt a gabonatermelés további növelésével együtt különösen előtérbe kerül a tömeg- és a fehérje- takarmányok termesztésének a növelése, minőségük javítása, s a velük való gazdálkodás színvonalának emelése. A tömegtakarmányokat nagyobb arányban kell felhasználni a szarvas- marha takarmányadagjában a szükséges tápanyagok teljes fedezéséhez. Nagyobb figyelmet és gondot kell fordítani a cukorrépa és a burgonya termesztésére. Sem az ötödik, sem a hatodik ötéves tervidőszakban nem értük el a tervezett eredményeket. A cukor jelentős kiviteli cikkünk, és helytelen lenne, ha a burgonya fogyasztási szükségleteit behozatalból fedeznénk. A burgonya és a cukorrépa termesztésében tapasztalható nagy kilengések okai ismertek, ezért az irányítás minden szintjén, valamint a növénynemesítő és a kutató szervezetekben is gondoskodni kell arról, hogy a mezőgazdasági üzemekben megfelelő intézkedéseket fogadjanak el termelésűik növelésére. Az ésszerű táplálkozás követelményeivel összhangban 30—35 százalékkal kell növelni a zöldségfélék és a gyümölcs termelését és felvásárlását. Ezt konkrét programok alapján kell biztosítani, beleértve az anyagi ellátást mind az efsz-eikben és az állami gazdaságokon, mind pedig a kistermelőknél, akik jelenleg a zöldségfélék termelésének csaknem 40 százalékát, a gyümölcstermelésnek pedig kétharmadát adják. Az önellátás fokozásának, főleg a takarmánybehozatal csökkentésének kell alárendelnünk az állattenyésztési szerkezetet is. Az eddiginél sokkal erőteljesebben kell megvalósítanunk a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseket, mert a hústermelésben e téren vannak a legnagyobb tartalékaink. Éppen ezért azzal Is számolunk, hogy a hústermelés növekményének döntő részét a vágómarha-tenyésztés növelésével fedezzük. Mindezzel a tejtermelés további növeléséhez is hozzájárulunk. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének alapvető előfeltétele a földalap teljes kihasználása, miközben a talaj- védelemről szóló törvényt következetesen érvényesítjük. Az elkövetkező Időszakban éppen ezért a lehető legtöbb erőt és eszközt akarjuk fordítani a talaj termőképességének fokozására, a vízellátási rendszerek tökéletesítésére, a termények biológiai és genetika! tulajdonságainak Jobb kihasználására, valamint a mindennemű veszteségek csökkentésére. A tervek szerint 8—10 százalékkal növeljük a műtrágyatermelést mezőgazdasági üzemeink számára, s az eddiginél jobban kell törődnünk a növényvédő szerek gyártásával is. A mezőgazdasági üzemektől viszont még erőteljesebben megköveteljük, hogy az istállótrágya-felhasználásban döntő fordulatot érjenek el, és sokkal hatékonyabban hasznosítsák az istállótrágyát a talaj termőképességének fokozásában. A beruházási eszközök jelentős részét is elsősorban a növénytermesztés fejlesztésére összpontosítjuk; így az öntözőrendszerek bővítésére, a talaj- lecsapolúsra, agrokémiai vállalatok építésére, az istái lótrágya hasznosításához szükséges berendezésekre, gépekre, továbbá a gyümölcs- és zöldségtárolási lehetőségek, valamint a takarmánytároló és -készítő berendezések, raktárak fejlesztésére, bővítésére. Arra is nagy figyelmet fordítunk, hogy a növénytermesztést jobban ellássuk a a szükséges technikával. Főleg a mezőgazdasági közlekedés fejlesztéséről van szó, valamint a hegyaljai mező- gazdasági területek megműveléséhez és termelésének betakarításához szükséges gépek és eszközök gyártásának fokozásáról. Ezzel kapcsolatban szeretnék érin* teni egy részletkérdést. Nem minden talaj felel meg a nagyüzemi mező* gazdasági termelés céljainak. Évente néhány tízezer hektárnyi mezőgazda- sági földterület marad megműveletlen. Az a véleményünk, hogy a mezőgaz* dasági vállalatok, szorosan együttmű* ködve a nemzeti bizottságokkal, e parlagon heverő mezőgazdasági területe* két a kertbarátok, illetve a kisállat* tenyésztők rendelkezésére bocsáthat* náfc megművelés és teljes kihasználás céljából. Ehhez meg kell teremteni a szükséges feltételeket. A vegy- és gyógyszeripar feladata továbbra is a műtrágyagyártás, vala* mint az agrokémiai szerek gyártásán nak növelése, és e termékek minősé1 gének javítása. Hasonlóan nagy figyelmet fordítsunk a tartósítószerek, a biológiai hatóanyagok, az aminosavak és további állattenyésztésben használ latos szerek gyártására. E termékek gyártásának elsajátítása érdekében az eddiginél nagyobb mértékben működ* jünk együtt a KGST-tagországokkal. Az élelmiszeriparban a nyersanyag jobb hasznosítására van szükség, to; vábbá bővíteni kell a termékek vá" lasztékát, növelni kell eltarthatóságuk időtartamát, s fokozni kell a kész- és félkész ételek gyártását. Az élelmi- szeripari vállalatoknak továbbra is kb emelkedő feladata, hogy fokozott fi1 gyeimet szenteljenek a gyermek- és bébiételek gyártásának. Ugyanakkor növeljük a csomagolt élelmiszerek, el* sősorban a csomagolt hús és húster1 méikek gyártását. Az, élelmiszeripari beruházásoknak elsősorban ahhoz kellene hozzájárulniuk, hogy jobb legyen az összhang a mezőgazdaság által nyújtott élelmiszeripari nyersanyag mennyisége és a nyersanyag-feldolgozó kapacitás között. A nyersanyag-feldolgozási veszteségek minimalizálására, az élelmi; szeripari termelés energiaigényességé5 nek csökkentésére, valamint a hűtő- és mélyhűtőkapacitás fejlesztésére van szükség. A gépipari ágazatoktól elvárjuk, hogy jobban biztosítsák a kívánt berendezések gyártását és szállításár az ipari tárcától pedig több csomagolóanyagot igénylünk az élelmiszer- ipar számára. A többi népgazdasági ágazathoz hasonlóan a mezőgazdaságban is a tervszerű Irányítás tökéletesítésére törekszünk, mégpedig az ágazat sajátos feltételeivel összhangban. Elsősorban a tervmutatók számának korlátozásáról van szó, mert ezek lebontása a mező- gazdasági vállalatokra még mindg túlméretezett, továbbá szilárdítani kell a szállítói-megrendelői kapcsolatokat és tökéletesíteni a gazdasági szabályzókat. Ezzel akarunk hozzájárulni a mezőgazdasági kollektívák kezdeményezésének ösztönzéséhez. A Jutalmazási rendszernek következetesebben (kell idomulnia a mezőgazdasági termelés sajátos feltételeihez, főleg az egyes munkák idényjellegéhez. Ugyanakkor növelni kell a jutalmazási alapnak azt a részarányát, amelyből a termelés és a gazdálkodás eredményeitől függően jutalmazzák az egyes üzemeket. Az új helyzetnek megfelelően kell módosítani a mezőgazdasági irányítást. Elsősorban a formalizmus és a fölösleges adminisztratív eljárások felszámolásáról van sző. Figyelembe véve azt a tényt, hogy a mezőgazdasági szolgáltatások és az egyéb termelő ágazatok a mezőgazda- sági termelés növeléséből megközelítőleg kétharmad részben veszik k! ré- f Folytatás a 9. oldalon J űi szó 1981. IV. 8. 8
