Új Szó, 1981. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1981-04-08 / 83. szám, szerda
BESZÁMOLÓ A CSSZSZK 1981-1985. ÉVI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS FEJLŐDÉSÉNEK FŐ IRÁNYAIRÓL (Folytatás a 8. oldalról) szűkét, növekszik az élelmezés Javításával kapcsolatos felelősségűik Is. Célszerűnek tartjuk, hogy a legközelebbi időszakban a mezőgazdasági- élelmiszeripari komplexumban bontsuk le a korszerű tervezési formákat, és hatékonyan koordináljuk az ágazat irányítását. A gazdaságfejlesztés intenzív tényezőire összpontosítsuk 1981. IV. 8. 9 Elvtársak! Az 1981—1985-ös évekre kitűzött gazdasági és szociális fejlesztési program sikeres teljesítése döntő mértékben függ az irányítómunka színvonalától és hatékonyságától minden szinten. A vezető dolgozók politikai fejlettségének és szakmai felkészültségének, szervező munkájának és aktivitásának meg kell nyilvánulnia a feladatok konkrét feltételekre történő lebontásában s főleg a 7. ötéves terv céljainak elérése során. A párt vezetésével, valamint a szak- és ifjúsági szervezetekkel történő szoros együttműködéssel kell megteremteni annak a feltételeit, hogy a dolgozók sokkal szélesebb körben kapcsolódjanak be a termelés és a gazdálkodás irányításába. Azért, hogy az emberek véleményt nyilváníthassanak, javaslatokat tehessenek a termeléssel kapcsolatban, hogy sokkal nagyobb mértékben érvényesíthessék kezdeményező erejűiket, s hogy erőteljesebben kinyilváníthassák: saját munkahelyük gazdái. A társadalmi termelés hatékonyságának növelése érdekében érvényesítjük a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerét tökéletesítő komplex intézkedéseket. A komplex intézkedésekkel az irányítási mechanizmus céltudatos átépítésének hosszú távú programját alapozzuk meg, amely arra irányul, hogy megszilárdítsuk gazdaságunk fejlesztésében az intenzív tényezők hatását. El akarjuk érni, hogy a terv, az anyagi ösztönzés és a szervezés kölcsönösen összefonódjon, szerves egységet képezzen. Arra van szükség, hogy mind ezek hatékony eszközeit iképezzék a központi szervek, a termelési-gazdasági egységek, a vállalatok és az üzemek munkájának. Amint azt Husák elvtárs is hangsúlyozta, az irányítás nem kielégítő színvonalában látjuk számos hiba forrását, azokét, amelyek rontják munkaeredményeinket. Éppen ezért a komplex intézkedések jóváhagyásakor hangsúlyoztuk, hogy nem csupán a szükséges változások elméleti elsajátítására van szükség, hanem ezeknek gyakorlati alkalmazására is. Tudatában vagyunk annak, hogy az új szabályok következetes alkalmazása a tervezésben és a vállalati szervezésben, valamint a vállalati és egyéni jövedelmek szoros függősége az elért eredményektől az irányítás valamennyi fokozatával szemben lényegesen igényesebb követelményeket támaszt, mint eddig. A vállalati és egyéni jövedelmek alakulásának függősége az általuk létrehazott javaktól, a beruházási lehetőségek alakulása a saját erőforrások függvényében, valamint a meglevő állóeszközök hatékony kihasználásának szintje és a béreknek a minőségi mulatókkal való összekapcsolása — ezek azok az új elvek, amelyek érvényesítésének a jobb munkaszervezést és a tartalékok jobb kihasználását kell eredményeznie. Végképp nem elegendő, hogy a komplex intézkedésekkel csak az igazgatók és a közvetlen munkatársai legyenek tisztában. Nyíltan meg kell mondani, hogy számos dolgozónak még ma is csak ködös elképzelése van a komplex intézkedésekről, és a saját szája íze szerint magyarázza azokat. Azt a gyakorlatot sem folytathatjuk, hogy az új gazdaságirányítási elveket csupán népgazdasági összefüggésekben magyarázzuk; ezekkel a magyarázatokkal ugyanis mindenki könnyen egyetért. Most a konkrét munkahelyi feltételekre történő lebontásukon van a hangsúly. A vállalati mutató- és nor- matíva-rendszert úgy kell érvényesíteni, hogy mindenki tisztában legyen a termelés hatékonyságának növelésében betöltött feladatával. Mindenkinek pontosan ismernie kellene a feladatát, s azt is, hogy milyen mértékben befolyásolja elvégzésével a vállalati eredmények alakulását. Ez az egyik fontos feltétele annak, hogy a dolgozók bekapcsolódjanak a tervezési folyamatba. A 7. ötéves terv előkészítésének eddigi színvonala azt mutatja, hogy az egyes ágazatok, termelési-gazdasági egységek és a vállalatok nem érzik, milyen nagy a jelentősége a komplex intézkedések azon részének, amely a dolgozók kezdeményezésének fejlesztésére irányul. A dolgozók kezdeményezése nélkül pe- • dig nem valósíthatók meg az új, igényesebb feladatok.- A gyakorlatban. kell megvalósítanunk azt a lenini gondolatot, hogy lényegében mindnyájan tervezünk, s hogy a terv nem csupán az irányító apparátus, hanem a dolgozók millióinak a műve. Mindeddig nagyon kevés figyelmet szenteltünk a normák fejlesztésének és a jelenlegi feltételekhez történő hozzáigazításuknak. Pedig éppen ennek a feladatnak a végrehajtása a döntő az új intézkedések érvényesítésének szempontjából. Arról van szó, hogy a normáknak tükrözniük kell a tudományos-műszaki fejlődés új ismereteit, hogy minden vállalatban meglegyen a rendszeres tökéletesítésükre irányuló program, amelynek megvalósítása lehetővé teszi a termelés magas színvonalának elérését. Ezt az utat kell járniuk az üzemek, vállalatok vezető és irányító dolgozóinak —együttműködve a párt- és a szakszervezettel, az újítókkal, a szocialista munka brigádokkal és a komplex racionalizációs brigádokkal. Az irányítás tökéletesítését a jövőben is állandó alkotó folyamatként kezeljük; ebbe a folyamatba pedig a gazdasági kutatóintézeteknek is be kell kapcsolódniuk. Főleg a hosszú és középtávlatú tervek kidolgozására vonatkozik ez. El kell érni ugyanis, hogy a tudományos-műszaki haladás várható gazdasági és szociális eredményei helyet kapjanak a távlati népgazdaság-fejlesztési programokban is. Rendkívüli figyelmet fordítunk a külgazdasági kapcsolatokkal összefüggő feladatoknak és irányítási kérdéseknek, s ezzel összefüggésben a deviza, a pénzeszközök és az árak kérdésének is. Nagyon sok probléma merül fel még a beruházási folyamatok tervezésében és irányításában is. Husák elvtárs a beszámolóban ismételten hangsúlyozta azt a követelményt, hogy a tudományos-műszaki fejlődés váljék az egész népgazdasági terv alapjává, fő tengelyévé, szerves részévé. E fórumon le kell szögezni, hogy a felelős irányító szervek, elsősorban a műszaki fejlesztést irányító minisztériumok, az országos és nemzeti tervbizottságok, de az ágazati minisztériumok és a termelési-gazdasági egységek sem teljesítették teljes mértékben ezt a fontos feladatot. Az új intézkedések számos akadályt elhárítanak, nagyobb fokú innoválásra ösztönzik a vállalatokat. A műszaki haladást szorosabban összekapcsoljuk a béresziközök képzésével és elosztásával, az ár- és beruházási politikánkkal is támogatjuk a műszaki haladás érvényesülését. Mindezzel a műszaki színvonal rendszeres emelkedését akarjuk elérni, valamint azt, hogy gyorsabb ütemben újítsák fel a termelési programokat. • El kell azonban érnünk, hogy a terv egyes részei hatékony eszközévé váljanak a vállalatokban, termelési-gazdasági egységekben és az egyes ágazatokban megvalósítandó műszaki-gazdasági változások előkészítéséinek és realizálásának; el kell érni továbbá, hogy a terv hozzájáruljon a kutatási és fejlesztési eredmények, valamint a külföldön vásárolt licencek gyors termelési alkalmazásához. Mindenekelőtt ezeket a szempontokat kell érvényesíteni az állóeszköz-felújítási tervekben. A haladó technika és technológia alkalmazásának gazdasági eredményeivel már a tervezési folyamat, továbbá a teljesítmények, a munkatermelékenység, s a termelési fogyasztás mutatóinak megállapítása során is számolni kell. Igaz, a feladatok ilyen értelemben történő végrehajtása nagyon igényes, s ebben a vonatkozásban még nagyon sok a teendőnk. Az elfogadott intézkedések, természetesen, távolról sem meríthetik ki az irányítás javítására irányuló teendők sorát. Egyetlen rendszer sem működhet önműködően. Éppen ezért pótolhatatlan szerepe van a közvetlen irányításnak, a vezető dolgozóik felelős és kezdeményező tevékenységének, az irányítómunka formái, stílusa és szervezése rendszeres tőiké létesítésének. A CSKP KB 14. ülésén Gustáv Husák elv- társ ezt nagyon pontosan meghatározta, amikor a következőket mondotta: „Pótolhatatlan jelentőségű a közvetlen irányítás, de e téren mindeddig sok fogyatékosság mutatkozik. A központi szervekben, a termelési gazdasági egységekben és a vállalatokban e tekintetben sok a rutinszerűség és a sablonos megoldás. Van ugyan néhány jó példánk is, amelyek némi javulásról adnak számot, de egészében véve még nem értünk el olyan haladást, amilyet jelenlegi feladataink megkövetelnek.“ Mindebből világosan látható, hogy az elkövetkező időszakban mire kell összpontosítanunk figyelmünket. A helyzet javításának a kulcsát az emberekben, az emberi kapcsolatok és a kádermunka minőségének javításában látjuk. Az új feladatokkal csak az a vezető dolgozó birkózhat meg akiben a politikai fejlettség színvonalas szakmai felkészültséggel és munkabírással párosul és szakterületén jól tud tájékozódni a technika és a technológia világában. Elkerülhetetlenül szükségünk van arra, hogy az irányító dolgozók nagyobb rugalmasságot, vállalkozószellemet tanúsítsanak, s ne féljenek az indokolt kockázatvállalástól. Főleg azt várjuk el tőlük, hogy hozzáértéssel irányítsák a vállalati kollektívákat; fejlesszék azon képességüket, amelynek segítségével a dolgozókat kezdeményezésük fokozására, a tartalékok állandó feltárására, a termelő- kollektívák együttműködésének állandó elmélyítésére, és arra ösztönzik, hogy a kollektívákban ápolják az üzem és a vállalat eredményeivel szemben a társadalmi fe le lősségé rzete t. dolgozóknak e tekintetben, mégpedig szorosan együttműködve az üzemi és vállalati párt-, szak-, valamint ifjúsági szervezetekkel. Mindez azt jelenti, hogy következetesen ki kell irtanunk a szocialista munkaversenyből a formalizmus bárminemű megnyilvánulását, teljes támogatásban kell részesíteni azokat az embereket, akik a jó ügy érdekében nem félnek az elavult formák és módszerek elleni küzdelemtől, s akik helyesen bírálják a huzamosan meglevő visszásságokat és fogyatékosságokat s keresik felszámolásuk lehetőségeit. Éppen ezért nagy figyelemmel kell meghallgatni a dolgozók észrevételeit és javaslatait, általánosítani a legjobb tapasztalatokat, és megteremteni annak feltételeit, hogy ezek a tapasztalatok közkinccsé váljanak. Fel kell számolnunk a kevésbé hatékony adminisztratív irányítási módszereket, azokat a módszereiket, amelyekkel az irányító dolgozók eltávolodnak az emberekkel végzett munkától, a konkrét termelési problémák megoldásától. Egyebek között felül kell vizsgálni a különböző jelentések, kimutatások és nyilvántartások jogosultságát abból a szempontból, hogy hozzájárulnak-e a döntési folyamat javításához. Ezzel a -helyzettel minden ágazatnak foglalkoznia kell, és a statisztikai hivatallal, a tervbizottságokkal és a pénzügyminisztériumokkal együttműködve kell dönteniük az egyes eljárások lényeges egyszerűsítéséről. Ez pedig mindem irányítási szintre vonatkozik — a legalsóbbtól a legbelsőig. Az irányítási folyamat minőségének javítása sürgetően megköveteli, hogy tovább mélyítsük a szövetségi és a két nemzeti kormány együttműködését, s hogy valamennyi központi szerv munkájának színvonalát emeljük és növeljük felelősségét. Nyíltan meg kell mondani, hogy munkamódszereikben még nagyon sok az abból a korból származó elem, amikor teljesen mások voltak a gazdasági feltételek, mint ma, s amilyenek várhatók. Feladatunk munkájuk állandó javítása, és ha szükséges, szervezésük tökéletesítése is. Kétségtelenül bonyolult feladatról van szó. E téren is napirenden szerepelnek a munkastílus alapvető minőségi változásai, a- népgazdaság zökkenőmentes előrehaladásában betöltött felelősség pontos meghatározása, és szükség van a komplex problémák megoldása során az együttműködés elmélyítésére is. Az ágazati minisztériumoknak be kell fejezniük azt a folyamatot, amely, nek eredményeként a termelési-gazdasági egységek válnak a vállalati szférában az irányítás alapvető láncszemeivé. Ugyanakkor meghagyják és némely esetben megerősítik a vállalatoknak azon funkcióit és jogait, amelyek termelési-műszaki és gazdasági feladataikkal kapcsolatosak. Előttünk áll az ágazatok és termelési-gazdasági egységek komplex fejlesztési programján nak kidolgozása is. Közben biztosítanunk kell, hogy a termelési-műszaki bázis szervezési felépítésében sorra kerülő ésszerűsítési módosítások a tervszerű szerkezeti változásokon alapuljanak, hogy a szervezet is hozzájáruljon e változások megvalósításához, Pártunk gazdaságpolitikai feladatai* nak teljesítése megköveteli, hogy az elkövetkező időszakban sokkal jobban éljünk a szocialista joggal. Gazdasági, munka- és pénzügyi törvényhozásunknak hozzá kell járulnia a komplex intézkedések érvényesítéséhez s egyebek között a terv-, a szerződési, a pénzügyi és a munkafegyelem megszilárdításához. A szállítói-megrendelői kapcsolatok javítása érdekében növelni kell a gazdasági szerződések hatékonyságát. A gazdasági szerződéseknek fontos szerepet kellene betölteniük a termelésigazdasági egységek és a vállalatok tervelőkészítési folyamatában. Az irányító rendszer változásai meg- követelik az ellenőrzés hatékonyságának növelését is, ami szerves részét képezi az irányító dolgozók tevékenységének minden szinten és minden területen. A népi ellenőrző szervek és kivétel nélkül a többi ellenőrző szerv kötelessége, hogy következetesen figyelemmel kísérjék a jelenlegi ötéves tervidőszak kulcsfontosságú feladatainak teljesítését, a tartalékok mozgósítását, a törvénybe iktatott normák megtartását, valamint a párt- és kormány ha tá r oza tok te Lj e síté sé t. Az irányítás területén foganatosított változásod megkövetelik, hogy sok megszokott gazdaságirányítási gyakorlatról mondjunk le és sajátítsuk el az új gyakorlatot. Éppen ezért természetes, hogy mindez nem sikerülhet a pártszervezetek hatékony politikai támogatása nélkül és a szak-, az ifjúsági szervezet és a többi tömegpolitikaí szervezet hatékony segítsége nélkül. Optimális eredményt az ilyen intézkedések csak akkor hozhatnak, ha azokat gyorsan és maradéktalanul valósítjuk meg, ha senkinek sem engedjük meg, hogy azokat mellőzze, vagy fontosságukat kétségbe vonja, s ha mindenütt képesek leszünk ezeknek az intézkedéseknek progresszív* és össz- tönző, valamint új lehetőségeinek kihasználására. Elvtársak! Az 1981—1985-ös évekre szóló gazdasági és szociális fejlesztési terv fő irányainak javaslata, amelyet elbírálásra terjesztettünk önök elé, kifejezi népünk alapvető létérdekeit, szocialista társadalmunk további sokoldalú haladásának szükségleteit. Bizonyosak vagyunk abban, hogy az a program, amelyet a párt tevékenységéről és további feladatairól szóló beszámolóiján a kongresszus elé terjesztettünk Gustáv Husák elvtárs főtitkár előadásában, dolgozó népünk, valamint a Nemzeti Front valamennyi ■politikai és társadalmi szervezete részéről teljes támogatásra talál. A párt politikájának, a CSKP XVI. kongresszusa határozatainak megvalósításáért elsősorban a kommunistáiknak kell minden erejükből küzdeniük. Valamennyiünk helyett elsősorban a tetteinknek kell beszélniük. Meggyőződésünk, hogy becsületesen teljesítjük azokat a feladatokat, amelyeket pártunk XVI. kongresszusa tűz ki népünk békés és boldog életének é3 gyönyörű hazánk a Csehszlovák Szocialista Köztársaság további felvirágoztatásának érdekében. Az alkotó kezdeményezés jetaitásége * A kongresszus előtti időszakot népünk szocialista versenymozga Imának és munkaaktivitásámak új, nagyarányú kibontakozása jellemezte. Kollektívák és egyének, munkások százezrei, szövetkezeti földművesek, műszakiak, szocialista munkabrigádtagok — egyszóval, minden becsületes dolgozó naponta megvívja a maga harcát a munkatermelékenység növeléséért, az erőforrások jobb kihasználásáért, a gazdaságtalan eljárások és az elavult gondolkodásmód felszámolásáért. Ennek az alkotó kezdeményezésnek nemcsak abban van a jelentősége, hogy az eredményeként létrejött új anyagi értékek egész társadalmunkat gazdagítják. Nagy az eszmei-politikai, erkölcsi és nevelő hatása a szocialista versenymozgalomnak, amelynek során a dolgozók tanúbizonyságot tesznek példamutató magatartásukról a munkában, s arról a valóban hazafias lelkesedésről, amelyet hazánk s az általunk épített közös mű iránt tanúsítanak. Az elkövetkező időszakra kitűzött szándékaink és céljaink megkövetelik, hogy képesek legyünk dolgozóink öntudatának és kezdeményezőkészségének teljes kihasználására azokon a területeken, amelyeken erre a legnagyobb szükség van. Vagyis a hatékonyság lényeges növelésére és a minőség számottevő javítására s népgazdaságunk fejlesztésének intenzívebbé tételére kell összpontosítani törekvéseinket. Nagyobb energiát kell kifejteniük és nagyobb találékonyságról kell tanúbizonyságot tenniük a vezető gazdasági
