Új Szó, 1981. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1981-04-08 / 83. szám, szerda
BESZÁMOLÓ A CSSZSZK 1981-1985. ÉVI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS FEJLŐDÉSÉNEK FŐ IRÁNYAIRÓL (Folytatás a 6. oldalról) telepeken, vagy nem teszik lehetővé a felépített lakások átadását. Fontos kérdés a lakásgazdálkodás. Európában az élenjáró országok közé tartozunk a lakásépítés intenzitását illetően, amelyet az egy lakosra jutó felépített lakások száma fejez ki. A lakások ellátottsága is magas színvonalú. Az elmúlt tíz évben a lakásállomány egy részét fölöslegesen elvesztettük, amely kisebb módosításokkal és rekonstrukcióval még hosszú éveken keresztül szolgálhatta volna a lakosokat. Ezért úgy döntöttünk, hogy korlátozzuk a szanálásokat, amelyeket csakis a szükseges mértékben, alapos felülvizsgálás alapján engedélyezünk. Az életszínvonal területén Tkitűzött célok teljesítése nagyon igényes lesz. Újból hangsúlyozni szeretnénk, hogy ezek megvalósítása munkánk eredményeitől attól függ, milyen lehetőségeket teremtünk az anyagi termelésben és az egész gazdálkodásunkban. Energiaiparunk fejlesztése — saját forrásaink növelésével 1981. IV. 8. Elvtársak, a Husák elvtárs által előterjesztett beszámoló meghatározta gazdaságpolitikánk fő irányvonalait és a népgazdaság alapvető ágazatainak fejlesztési céljait, ezeket következetesen le kell bontani a tárcák, a termelési-gazdasági egységek, a vállalatok, a szövetkezetek és a nemzeti bizottságok terveiben. Ami a tüzelőanyag — energetikai komplexumot illeti, fejlesztését továbbra is saját forrásaink növelésére irányítjuk. A 6. ötéves tervhez viszonyítva lényegesen kisebb mértékben növekednek az elsődleges energetikai források — 7 millió tonna kőszén egyenértéknek megfelelően. A széniparban 1985 ben 99—100 millió tonna barnaszenet és lignitetj 27—26 millió tonna fekete szenet akarunk termelni. Az Ostrava-Karvinái szénkörzetben ki kell dolgozni a szénfejtés távlati programját. Az egész komplexumban felelősségteljesen kell megoldanunk a fejtés műszaki előkészítésével kapcsolatos problémákat, a már üzemelő és új fejtési technika teljes kihasználását. Növelni kell a bányaíolyosó-hajtás műszaki és anyagi ellátottságának színvonalát. Jobb eredményeket kell elérnünk az alacsonyabban fekvő szénrétegek jö- vesztése műszaki feltételeinek megteremtésében. Ezt a feladatot nagyon fontosnak kell tekintenünk, a bányászok fizikailag rendkívül igenyes munkájának csökkentése, valamint a munkatermelékenység és a szénjövesztés növelése szempontjából. A kladnói és a kelet-csehországi bányakörzetnek is nagyobb mértékben hozzá kell járulnia a feketeszén termelési feladatainak teljesítéséhez, ezekben a körzetekben folyamatban van egyes fejtési kapacitások költséges rekonstrukciója. A barnaszén és a lignit fejtésében fő feladatnak tartjuk, hogy a mosti szén-, körzetben újból előnyt érjünk el a feltárási munkákban, a sokolovói szénkörzetben megtartsuk a fejtés mai színvonalát, a Prievidzai Szén- és Lignítbá- nyák Konszernben pedig meg kell teremtenünk a feltételeket a fejtés gyorsabb növekedéséhez. A technológiai berendezések szállítói és használói együtlműködésének javításával csökkenteni kell az üzemzavarok előfordulásának gyakoriságát, a technológiai egységek állásidejét s így javítani a teljesítményeket és a kihasználtságot. A technológiai egységek döntenek a barnaszén-fejtésről, tüzelőanyag energetikai alapunk fő forrásairól. Ezért a Nehézgépipari Minisztérium feladata, hogy a többi tárcával együttműködve figyelmet szenteljen a nagy gépek, a segéd- és kiegészítőgépek és berendezések szállításának. Egyúttal bővítjük a gépipari-javitó- alapot, a mély- és a külszíni fejtéshez szükséges műszaki berendezések javításához és karbantartásához. Ez&n a téren nagyobb segítséget kell nyújtaniuk a gépipari tárcák és az elektrotechnikai ipar szervezeteinek. A tüzelőanyag-energetikai komplexum fejlesztésében pótolhatatlan szerep hárul a nukleáris energetikára. 1985-ben a víllamosenergia-termeléshez — 80—83 milliárd kilowattóra áram termeléséhez — az atomerőművek 15 milliárd kilowattórával járulnak hozzá. 1981—1985-ben Jaslovské Bohunicén, az atomerőműben két új blokkot, továbbiakat pedig a dukovanyi atomerőműben adunk át. Ezenkívül meg kell kezdeni új erőművek építését, úgy, hogy 1985-től folyamatosan fedezni tudjuk a villanyenergia-termelés növekedését. Az atomerőművek építésében bizonyos lemaradásunk van. Javítani kell a beruházási és tervezési előkészítést, valamint a kivitelező vállalatok együttműködését, hogy így megteremtsük a feltételeket az egyes kapacitások idejében történő üzembehelyezéséhez. A 7. ötéves tervidőszak folyamán folytatjuk a vízierőmüvek építését. Befejezzük a Fekete-Vágon épülő víztározós villanyerőművet és folytatjuk a vízierőmű építését a Dunán.* Nagyobb kezde- ményezést várunk el a kisebb folyók erejének kihasználásában, a már létező berendezések felújítása és rekonstrukciója útján. Az újonnan épülő hőerőművek, amelyek a lakosság és a népgazdaság szükségleteit látják majd el, elvben barnaszenet használnak majd fel. Ennek során a fő figyelmet az eszközök hatékony felhasználására, a beruházások összevonására, egyes régebbi erőművek rekonstrukciójára és a termelők és a szállítók szükséges kapacitásainak kialakítására kell összpontosítani ahhoz, hogy az összes szükséges berendezést, alapanyagot folyamatosan szállítsák és ugyanígy xdejében végezzék el az építési és szerelőmunkákat. Jelentős forrást kell hogy jelentsenek a szemétégetők, amelyeket elsősorban a nagyvárosokban akarunk építeni. Egyúttal ki kell használni az atomerőművekben termelt hőt és meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a jövőben az atomerőműveket hőtermelő kapacitásokként is felhasználjuk. A gáziparban a 1. ötéves tervidőszakban meg akarjuk teremteni a feltételeket ahhoz, hogy több földgázt hozhassunk be a Szovjetunióból, mindenekelőtt a Konzorcium tranzitgázvezeték építésével, esetleg a tranzit gázvezeték rendszerének további bővítésével. A morva kerületekben és Szlovákiában meg kell gyorsítani a földgáz- és kőolajkutatási munkákat a nagyon mély rétegekben található földgáz és kőolaj kitermelésének bővítésére. A tüzelőanyag-energetikai mérleg szempontjából nagy jelentősége van az energiamegtakarításoknak a népgazdaság valamennyi területén — a termelésben, a nem termelési szférában is. Erre irányul a Jogyasztás racionalizálásának, valamint a tüzelőanyag és energia valamennyi fajtája felhasználása racionalizálásának állami célprogramja. Ez a program konkrét akciókat tartalmaz, amelyekkel 1985-ben 1980-hoz viszonyítva legalább 12 millió tonna kőszén- egyenértéket akarunk megtakarítani. Távlati irányvonalról van szó, amely a termelés növekedési ütemének csökkentését, sőt az energiaigényes termelés volumenének csökkentését feltételezi. Jelentős megtakarításokat kell elérnünk a lakásállomány szélesebb körű rekonstrukciójával és korszerűsítésével, az új konstrukciós rendszerű lakások, a jobb hőszigetelésű lakások építésével. Jobban kell gazdálkodnunk a másodlagos energiaforrásokkal, az ipari vállalatokban, a tranzit-gázvezeték kompresszorállomásain keletkező hővel, a kommunális és ipari hulladék elégetésével és az eddig kihasználatlan fa nyersanyagok felhasználásával. Az eddiginél sokkal jobban kell megszervezni a fáradt motorolaj begyűjtését és fel- használását. Jelentősen bővíteni akarjuk a hőszigetelő és tűzálló anyagok, a nagy hatékonyságú fényforrások, a szabályozó és automata berendezések és számos más termékek termelését. A tüzelőanyag és energia megtakarításának programja nagyon igényes, társadalmi jelentőségű feladat. Ezért, fontos, hogy javítsuk az energiagazdálkodás e fontos szakaszának tervezését és előnyben részesítsük az eredményesebb racionalizációs akciókat. A kohóiparban azzal számolunk, hogy a nyersvastermelés az 1980. évi szinten marad. A hazai fémforrások jobb kihasználásával azonban növelni akarjuk az acél -és hengerelt áru termelését. A fő figyelmet á választék célszerű struktúrájára, a használati tulajdonságokra, az anyagok feldolgozására és a minőségre fordítjuk. A mértékek, a toleranciák és a minőség megtartása megteremti a feltételeket a kohászati termékek gazdaságos felhasználásához, lehetővé teszi, hogy a feldolgozó ágazatokban is anyagmegtakarításokaí érjenek el. Ezért folytatjuk a kohóipari létesítmények korszerűsítését, s elmélyítik részvételüket a nemzetközi munkamegosztásban. Nagy mértékben korlátozzuk a kohászati anyagok kivitelét a nem szocialista országokba. Nagy fémforrásokkal rendelkező ország vagyunk, de ezt az alapot nem használjuk ki megfelelően. Megtérülése mintegy huszonöt év, míg más fejlett országokban kevesebb, mint tíz év. Ebben megnyilvánul a termelési alap elégtelen korszerűsítése és a leírt eszközökből származó fémhulladék hiányos kihasználása. Ez a körülmény a hatékony növekedés reálisan kihasználható tartalékát képezi a kohóiparban. Ezzel egyidőben figyelmet kell szentelni a geológiai kutatásnak és a hazai ércjő- vesztés fejlesztésének. Az elmúlt évben elfogadtuk a fémfogyasztás ésszerűsítési programját, amely a 7. ötéves tervidőszakban körülbelül kétmillió tonna vas és mintegy 44 —50 ezer tonna színesfém megtakarítását feltételezi. E program teljesítését elsősorban a gépiparnak, az elektrotechnikai iparnak, és az építőiparnak kell elősegítenie, amelyek több mint 60 százalékkal részesednek a fogyasztásukban. Megköveteljük, hogy az illetékes ágazati minisztériumok a megállapított kereteket minimálisaknak tekintsék, s névre szólóan határozzák meg a kutatási alap és a termelési-gazdasági egységek felelősségét e program teljesítéséért. Népgazdaságunk alapvető láncszeme: a gép- és az elektrotechnikai ipar Elvtársak! A népgazdaság fejlesztésének alapvető láncszemét továbbra is a gépipar és az elektrotechnika fogja képezni. Ezeknek sokkal nagyobb hatást kell gyakorolniuk a tudományos-műszaki haladás érvényesülésére és a kiviteli teljesítmény növelésére, mint a 6. ötéves tervidőszakban. Azzal számolunk, hogy az említett ágazatok termelése 33—35 százalékkal, ezen belül az elektrotechnikai ipar termelése 40—50 százalékkal növekszik. Legjelentősebb és legigényesebb feladatuk a kiviteli termelés lesz, amelyet 50—55 százalékkal kell növelni. Ez csak úgy érhető el, ha a minisztériumok, a termelési-gazdasági egységek és a vállalatok, valamint azok kutatási-fejlesztési munkahelyei nagyobb gondot fordítanak a termékek minőségének és műszaki színvonalának javítására, mert ez a rugalmas szerviz- és egyéb szolgáltatások mellett az értékesíthetőség alapfeltétele. A kivitel ilyen arányú növeléséhez az is feltételeket biztosít, hogy ebben az ötéves tervidőszakban csökken a beruházási szállítások növekedési üteme. A műszaki fejlesztésnek, a hatékony kivitelnek, a népgazdaság számára legfontosabb termelésnek a beruházásokat is alá kell rendelni. Az elemzés ugyanis kimutatta, hogy azok a gépipari vállalatok, amelyek a kiviteli feladatok túlnyomó részét teljesítették, s a legelőnyösebb árakat érték el, a beruházások szempontjából számos esetben sokkal kedvezőtlenebb helyzetben voltak, mint azok, amelyek egyáltalán, vagy csak csekély mértékben termeltek kivitelre, s ráadásul kedvezőtlen árakat értek el. Gépiparunk és elektrotechnikai iparunk kiviteli képessége növelésének további feltétele, hogy szerkezetük alkal-* mazkodjon a külső piac igényeihez. Ehhez többek között arra van szükség, hogy a figyelmet és az eszközöket a szakágazatok és a termékek szűkebb körére összpontosítsák, elsősorban ott, ahol megvannak az előfeltételek a csúcsszínvonal eléréséhez. Elsőrendű fontosságú kérdés az elektronika és a mikroelektronika fejlesztése. Azzal számolunk, hogy ezek fejlődése megelőzi a többi gépipari szakágazatét, mert tudatában vagyunk annak, hogy a döntő ágazatokban érvényesített elektronizálás és automatizálás jelentős mértékben növeli a társadalmi munkatermelékenységet, csökkenti a nyersanyagok, a tüzelőanyagok és az energia fogyasztását. Ezért a legközelebbi években be kell vezetnünk az integrált áramkörök szériagyártását a mikroproA vegyipart a 7. ötéves tervidőszakban olyan irányban fogjuk fejleszteni, hogy növekedjen a sok szakképzett munkát igénylő, a rendelkezésre álló nyersanyagalapot kihasználó és kevesebb energiát igénylő gyártás. Célunk az, hogy fokozatosan csökkentsük a behozataltól való függőségünket, jobban kielégítsük belső szükségleteinket, és növeljük a kivitelt. Ebben az időszakban is bővíteni fogjuk a kooperációs kapcsolatainkat a KGST-országokkal, elsősorban a Szovjetunióval. A vegyipari termelés körülbelül 12 cesszoros technika számára, főleg a me-* móriaegységek, a processzorok, mérő* műszerek, optoelektronikai távközlési rendszerek és beruházási elektronikai egységek gyártását. A jelenlegi időszakban előkészítjük az elektronika fejlesztésének hosszú távú programját, amely tartalmazni fogja az alapvető kutatási problémák megoldását nemzetközi együttműködésben is, főleg a szocialista országokkal és a Szovjetunióval, továbbá a termelési kapacitások fejlesztésével, valamint az elektronika bevezetésével kapcsolatos kérdéseket a népgazdaság egyes ágazataiban. A 7. ötéves tervidőszakban az alkatrészgyártó szakágazatok fejlesztését is meg kell gyorsítani. Az alkatrészek elégtelenül fejlett és sok esetben alacsony műszaki színvonalú gyártása jelentős mértékben korlátozza a késztermékek gyártására épített kapacitások kihasználását, negatívan hat a termelés rugalmasságára és a termékek minőségére. A gépipari minisztériumokban és a termelési-gazdasági egységekben sokkal energikusabban kell eljárni, hogy ezek az aránytalanságok megszűnjenek, s előtérbe kell helyezni a nagyobb használati értékű termékek gyártását a tökéletesebb részegységek felhasználása alapján, s ezeket az automatizált vezér- lési rendszerekkel kell ellátni. Ebben a kérdésben sokkal nagyobb felelősségre van szükség a gépiparral együttműködő ágazatok részéről is. Az elmúlt ötéves tervidőszakban gépiparunk és elektrotechnikai iparunk szerkezetének kialakítása során kidolgoztuk az atomenergetikai gépgyártás, a repülőgépgyártás, a tehergépkocsi-gyártás és egyes számítástechnikai berendezések gyártásának fejlesztési koncepcióját. Kötelező döntéseket készítettünk el számos további jelentős gépipari szakágazatban is, amilyen például a traktor* gyártás, a textilgépipar és a mezőgazdasági gépek gyártása. Amint azt már mondottuk, az eddigieknél lassúbb lesz a beruházási szállítások növekedése. Megváltozik azonban ezek szerkezete. Kifejezően növekedni fognak az új technológiai eljárásokhoz, a géppark korszerűsítéséhez és felújításához, valamint a takarékosabb tüzelőanyag- és energiafelhasználáshoz, továbbá a környezet védelméhez szüksé- ges gépekkel és berendezésekkel szemben támasztott igények. Különösen sok feladat hárul a műszerek és a szabályozási technikai berendezések gyártóira, A gépipartól és az elektrotechnikai ipartól azt is elvárjuk, hogy belkereske- delmi szállításaikkal kifejezően hozzájárulnak a belső piac egyensúlyának megteremtéséhez, a fogyasztói igények kielégítéséhez. Olyan helyzetet értünk el, amikor a kereslet növekvő mértékben összpontosul a gépipar és az elektrotechnika csúcstermékeire, mert a ház-= tartások jól el vannak látva standard minőségű televíziókkal, rádiókkal, mosógépekkel, hűtőszekrényekkel és más tartós fogyasztási cikkekkel. A gépipar és az elektrotechnikai ipar alapvető szakágazatainak fejlesztése megköveteli termelési alapjuk felújítását és korszerűsítését. Elsősorban ezen az úton kell haladni a termelési szerkezet átalakításában, a műszaki színvonal és a munka minőségének a javításában, A termelési programokat úgy kell megváltoztatni, hogy lehetővé váljon a meglevő kapacitások jobb kihasználása. Fejleszteni kell a kooperációs kapcsolatokat is, a termelésben és a gyártmányfejlesztés szakaszán, ami kedvezőén hat a termelés gazdaságosságára. Ahhoz, hogy a gépipar és az elektrotechnikai ipar említett fejlesztési irányai a 7. ötéves tervidőszakban következetesen érvényesüljenek, arra van szükség, hogy a gépipari minisztériumok és a termelési-gazdasági egységek javítsák a termelés céltudatos szerkezeti fejlesztését s ezzel összefüggésben a műszaki és a beruházási politikára vonatkozó koncepciós irányítás színvonalát. Tudatában vagyunk a gépipar és az elektrotechnikai ipar előtt álló feladatok magas fokú igényességének. Meg vagyunk győződve azonban arról, hogy mindkét ágazat dolgozói ismét bizonyítani fogják öntudatukat és mesterségbeli képességeiket, s becsületesen megbirkóznak ezekkel a feladatokkal. százalékkal növekszik, s hasanló arányú lesz a kiviteli termelés növekedése is. Jelentős változásokra kerül sor a termelés szerkezetében. Az utóbbi két öté-1 vés tervidőszakban megvalósított széles körű beruházások, főleg a petrolkémiai komplexum kiépítése alapján a sok szakmunkát igénylő könnyűvegyipari és középneliéz-vegyipari termelést fogjuk fejleszteni. A Szovjetunióval kötött megállapodá* sok feltételeket nyújtanak hozzá, liogf (Folytatás a 8. oldalon) Céltudatosan fejlesztjük a termelést és a gazdálkodást
