Új Szó, 1981. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1981-04-08 / 83. szám, szerda
BESZÁMOLÓ A CSSZSZK 1981-1985. ÉVI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS fejlődésének fő irányairól /Folytatás az 5. óldalról) Meggyőződésünk, hogy a beruházók és a kivitelezők gazdásági felelősségének növeléséhez hozzájárulnak a komplex intézkedésekben rögzített változások, amelyek előnybe helyezik a gazdasági szempontokat, a beruházások és a nyereségképzés közti kapcsolatot és a már létező állóalapok kihasználását. Nő a gazdasági szerződések szerepe, amelyekben a beruházók és a szállítók jutalmazása vagy megbírságolása gazdaságilag az akció idejében való befejezésétől függ. Az új építkezés megkezdésének engedélyezését meghatározó kritériumok közé tartozik az is, hogy az űj létesítmény számára megfelelő számú munkaerőt tudnak-e biztosítani. Tekintettel a korlátozott munkaerő gyarapodásra, a munkaerőt céltudatosan fel kell szabadítani az elévült, fölösleges termelőeszközök felszámolásával. Ennek nagy jelentősége van elsősorban a kohóipar nyersanyagalapjának biztosítása szem* ppritjából. A nagyfokú gazdaságosság elve teljes mértékben érvényes a nem termelési szférában is. Ezért a további beruházások fejlesztésének szigorúan célszerűnek kell lennie, s arányban kell lennie az egész népgazdaság teljesítőképességével és lehetőségeivel. A következő időszak egyre bonyolultabb feltételei megkövetelik, hogy gondosan mérlegeljünk minden beruházást a termelési és nem termelési szféra egyes szakágazataiban és ágazataiban. Egységesen és határozottan fel kell lépnünk a beruházási eszközök terjedelmének növelésére gyakorolt nyomás ellen, valamint a kivételek kérése ellen a tér- vezési és beruházási előkészítéssel kapcsolatban. Szüntelenül abból kell kiindulni, hogy ezen a téren csak a legégetőbb társadalmi szükségleteket tudjuk kielégíteni. Aktívabb részvételt a szocialista gazdasági integrációban Elvtársak, a 7. ötéves terv alapvető céljai és fő feladatai teljesítésének az a feltétele, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság sokkal aktívabban vegyen részt a nemzetközi munkamegosztásban, elsősorban a szocialista gazdasági integrációban. Népgazdaságunk exportképességének növelése a következő időszak kulcsfontosságú kérdése. A hetvenes években a KGST keretében elmélyítettük és kibővítettük részvételünket a nemzetközi kooperációban és gyártásszakosításban. Több olyan jelentős integrációs akcióban veszünk részt, amelyek energetikai források és nyersanyagok megszerzésére irányulnak, fejlesztjük a termelési kooperációt, és az egyre bővülő tudományos-műszaki együttműködés során új haladó technológiákat sajátítunk el. A KGST- országok részaránya külkereskedelmi forgalmunkban elérte a 66 százalékot. A nyolcvanas években is folytatni akarjuk ezt az utat. Amint Brezsnyev elvtárs az SZKP XXVI. kongresszusán helyesen hangsúlyozta: Maga az élet diktálja a tervek koordinálása, az egész gazdasági politika koordinálása bővítésének követelményét. Napirendre kerülnek az olyan kérdések, mint a gazdasági mechanizmusok struktúrájának közeledése, a>ni- nisztériumok, olyan társulások és vállalatok közti közvetlen kapcsolatok továbbfejlesztése, amelyek részt vesznek a kooperációban és közös vállalatok alapításában. Talán más lehetőségek is nyílnak erőink és forrásaink egyesíté- sére.“ Az ilyen megoldások sürgető szükségességét saját tapasztalataink támasztják alá. Anélkül, hogy lebecsülnénk saját lehetőségeinket, egyértelműen meg kell állapítanunk: a Csehszlovák Szocialista Köztársaság jövő fejlődése, népének jóléte és boldogsága elképzelhetetlen a szocialista országokkal, főleg a Szovjetunióval való szoros sokoldalú együttműködés nélkül. A Szovjetunió, hatalmas gazdasági és szellemi potenciáljával való integráció nyújtja szép országunk jövőjének biztonságát és reményét. Csehszlovákiának a szocialista gazda sági integrációban való további részvételének alapja az együttműködés távlati célprogramjai, amelyeknek megvalósítása már sok esetben folyamatban van. A KGST-országokkal folytatott gazdasági együttműködésünk fejlesztésében kulcs- fontosságú feladata van a kooperáció és gyártásszakosítás programjának, amelyet 1990-ig a Szovjetunióval dolgoztunk ki. Ezt a programot konkrétan le kell bontani és következetesen kell teljesíteni. A program megteremti a feltételeket az egyes ágazatok együttműködésének bővítéséhez, a termelés hatékonyságának növeléséhez, a szériagyártás bővítéséhez a szakosított termékek kölcsönös szállításának növelése útján, az új gépek és berendezések közös kutatásához és fejlesztéséhez, unifikálásához és normalizálásához és a licencpolitika egybehangolásához. Ez többek között hozzájárul a műszaki haladáshoz és ahhoz, hogy csökkentsük a nem szocialista országokból származó behozataltól való nem kívánatos függőségünket. Az együttműködésnek ezt az irányvonalát rögzíti az 1981—1985. évi népgazdasági tervek egybehangolása. Ugyancsak szükséges, hogy a távlati tervek kidolgozása keretében meghatározzuk a szocialista gazdasági integráció fejlesztésében való részvételünk fő irányvonalait, figyelembe véve a csehszlovák gazdaság szükséges strukturális változásait. Amint már elmondottuk, továbbra is számolnunk kell a nyersanyagok, az energia, az alapanyagok és az élelmiszerek árának emelkedésével a világban. Ezek beszerzése a külföldi piacokon egyre költségesebb, mivel a természeti és a geológiai feltételek bonyolultabbakká válnak, a szállítási távolságok egyre nagyobbak és az új lelőhelyek kihasználása szükségessé teszi a költséges infrastruktúra kiépítését. így van ez nálunk és az egész világon is. Ezért felbecsülhetetlen tény, hogy a nyersanyagokat a Szovjetunióból — elsősorban onnan — és ugyanúgy a többi KGST-országból ebben az ötéves tervidőszakban is a nem szocialista országokban érvényes áraknál lényegesen alacsonyabb áron vásárolhatjuk meg. Továbbra is érvényesül az az alapelv, hogy a Szovjetunióból olyan áron hozzuk be a nyersanyagokat és alapanyagokat, amely ár az adott évben megfelel az előző öt év külföldi árai átlagának. A Szovjetuniónak ez a nagyvonalú lépése lehetőséget teremt számunkra, hogy fokozatosan alkalmazkodjunk a világpiacok feltételeihez. Természetesen termelésünkben optimálisan hasznosítanunk kell az egyre költségesebb nyersanyagokat és alapanyagokat. Ez az egyedüli útja annak, hogy csökkentsük és fokozatosan megszüntessük a ma még árltalános jelenségként előforduló eltéréseket, a nyersanyagok ára és a végtermékek ára növekedése közti eltéréseket. Ez bennünket, mint korlátozott nyersanyagforrásokkal és. széles körű feldolgozóiparral rendelkező országot, természetesen nagyon érzékenyen érint, A 6. ötéves tervidőszakban a tőkés országokkal való gazdasági kapcsolataink nem alakultak teljesen elképzeléseink szerint. Nem teljesítettük a tervfeladatokat a gépek és berendezések kivitelében, és nem sikerült még kiegyenlíteni a magasabb behozatali árakat a kiviteli árak növekedésével. Még mindig nagy tartalékaink vannak a minőségben, a műszaki színvonalban, a szállítási határidőkben és áz árusítással kapcsolatos szolgáltatások terén. E tartalékok kiaknázása a fő feltétele elsősorban szükséges behozatalunk biztosításának, és az ezekkel az országokkal a szükséges gazdasági egyensúly megteremtésének. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a fejlődő országokkal való kapcsolatainknak. Érdekünk, hogy az árucsere növekedjen az együttműködés magasabb formáinak érvényesítésével, hogy kereskedelmi politikánk rugalmasan reagáljon ezen országok változó helyzetére és szükségleteire. Külön figyelmet szentelünk a szocialista irányvonalat követő országokkal folytatott gazdasági együttműködés bővítésének, ezen a téren továbbra is érvényesíteni akarjuk a különböző formában nyújtott segítség alapelvét, gazdaságunk lehetőségeivel összhangban. Külgazdasági kapcsolatainkban pótolhatatlan szerepe van a gépiparnak. Az ágazat bő kiviteli választékában hangsúlyt kell helyezni a beruházási egységek kivitelére, érvényesíteni kell a fő kivitelező funkcióját, és minden téren helyt kell állni a külföldi vállalatok konkurrenciájában. Egyúttal keresni kell más ágazatok és szakágazatok, elsősorban az olyan ágazatok kivitelének lehetőségeit, amelyekben a hazai nyersanyagalapot használják fel, ilyen például az üveg,- kerámia-, fafeldolgozó és bútoripar. A vaskohászatban és a vegyiparban a hatékony importellenes intézkedéseken kívül optimálisan ki kell használni a behozott nyersanyagokat, és el kell érni a feldolgozás magasabb szintjét elérő termékek kivitelének hatékonyságát. Az eddiginél jobban akarjuk kihasználni az idegenforgalom, a gyógyfürdők, az átutazó forgalom és más szolgáltatások nyújtotta devizabevétel Tehetőségét. A 7. ötéves tervidőszakban a mező- gazdaságban és az élelmiszeriparban is növelnünk kell hagyományos termékeink, elsősorban a cukor, a komló és a maláta kivitelét. A behozatali politikában következetesen érvényesíteni kell a szigorú gazdaságosság és a maximális megtérülés követelményét. A gépek és berendezések behozatalát elsősorban azokra az akciókra kell összpontosítani, amelyek optimális eredményt hoznak fizetési mérlegünk megerősítésében. Továbbra is behozunk gépeket és berendezéseket az ún. megtérülő devizahitelek formájában, amelyeket az Állami Bank nyújt a termelőszervezeteknek. A komplex intézkedések céljaival össz: hangban tökéletesíteni kell a termelés és a külkereskedelem gazdasági kapcsolatait, együttműködésük formáit és az anyagi érdekeltség jól megválaszlott formájával a közös cél elérésére, vagyis a külkereskedelem hatékonyságának növelésére kell vezetni mindkét partnert. Ugyancsak javítani kell a Külkereskedelmi Minisztérium irányítómunkáját, szervezeteinek kereskedelmi tevékeny ségét, elsősorban az árak területén. Mindenütt, ahol az szükséges, meg kell teremteni a szervezési és káderfeltéiele- ket a munka javításához. A lakosság szükségleteinek kielégítése — gazdálkodásunk színvonalának a függvénye Elvtársak, ami a lakosság anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítését illeti, a népgazdaság fejlődésével összhangban meg akarjuk tartani az elért életszínvonalat és ha megteremtjük ahhoz a feltételeket, tovább akarjuk javítani. Minden tehát attól függ, hogy jobban olcsóbban, hatékonyabban termelünk-e, sikerül-e sokoldalúan csökkentenünk a termelési folyamatban a társadalmi költségeket és sikerül-e jól gazdálkodnunk az összes többi területen. A gazdasági tevékenység eredményeitől függően akarjuk megfelelő mértékben növelni az átlagbéreket. Következetesebben kell azonban érvényesítenünk a személyes anyagi érdekeltség elvét. A munkáért járó jutalomban teljes mértékben érvényesíteni kell az érdemek elvét, hogy mindenkit aszerint értékeljenek, milyen mértékben járult hozzá közös eredményeinkhez. Határozottabban kell értékelnünk és jutalmaznunk azokat, akik kiváló eredményeket érnek el és akik rendkívül jelentős munkát fejtenek ki a társadalom szempontjából. Azoknak viszont, akik lemaradnak a munkában, számolniuk kell a következményekkel, amelyek bérükben is megmutatkoznak. Olyan társadalmi légkört kell teremteni, amelyben fokozatosan érvényesül a bérezésnek ez az egészséges differenciálása. 1985-ben 1980-hoz viszonyítva 7 százalékkal nőnek a személyi fogyasztás növelésére és a társadalmi anyagi fogyasztásra előirányzott források. Tudatosítjuk, hogy az anyagi érdekeltség elvének megszilárdítása befolyásolja a lakosság általános, de elsősor ban anyagi szükségleteinek kielégítését. Ezért hangsúlyt helyezünk a hazai piac javítására, a mindennapi szükségleti cikkek, a háztartási munkákat meg1 könnyítő termékek, a szabad idő kihasználását elősegítő termékek kellő válasz tékára. Közvetlenül a termelő ágazatok és szervezeteik felelősek azért, hogy meg felelő összetételű, minőségű és különböző árkategóriákba tartozó árut szállítsanak folyamatosan a piacra. A belkereskedelemnek, amely a termeléssel szemben a fogyasztókat és érdekeiket képviseli, a piackutatás alapján aktívabban és szakképzettebben kell befolyásolnia a közszükségleti cikkek termelésének struktúráját és a kereskedelmi hálózatban való elosztását. A személyi anyagi fogyasztással és általában az életszínvonallal kapcsolatban továbbra is nagy figyelmet fordítunk az árpolitika kédéseire. Érdekünk, hogy az árak hatékonyabban töltsék be gazdasági funkcióikat, pozitívan befolyásolják a termelést, a termelési fogyasztás csökkentését. Ez különösen fontos ma, amikor világszerte emelkedik a nyersanyagok, az energia, az alapanyagok és az élelmiszerek ára, ezeket egyre nagyobb összegekért kell behoznunk. Ezért szükségszerű, hogy ezek.a költségek megfelelő mértékben érintsék a nagykereskedelmi árakat. Természetesen ezt a folyamatot tervszerűen és szigorúan irányítani kell, nem szabad megengedni hogy a vállalatok ösztönösen a kiskereskedelmi árakra is vonatkoztassák a nagykereskedelmi árakat. Csak annyit lehet elosztani, amennyit megtermeltünk Mindenki megérti, hogy a társadalom nem fogyaszthat többet, mint amennyit megteremt. Amint a főbeszámoló is hangsúlyozta, az állam szigorúan irányítani és ellenőrizni fogja az árpolitikát. Ügyelünk arra, hogy összhangban legyen a bér- és szociális politikával, egyúttal a kívánatos irányba befolyásolja a személyi fogyasztás alakulását. Az életszínvonal fontos részének tartjuk az idegenforgalmat, mint a célszerű személyi fogyasztás egyik formáját, amely a pihenést, a nemzetek megismerését, a nemzetek közti barátságot szolgálja, s melynek nemcsak társadalmi, hanem gazdasági jelentősége is van. Jelentős haladást akarunk elérni a lakossági szolgáltatások területén. Elsősorban minőségük javítására és bővítésükre gondolunk. Ezen a téren több kezdeményezést várunk el a nemzeti bizottságoktól, az ipari szövetkezetektől és azoktól a tárcáktól, amelyeknek vállalatai szolgáltatásokat nyújtanak, illetve azokat valamilyen módon befolyásolják. Előkészítjük a fizetett szolgáltatások további szükségszerű fejlesztésének, valamint anyagi-műszaki ellátásuk javításának koncepcióját. A munkakollektívák szociális fejlődéséről való gondoskodást a vállalatok káder- és szociálisfejlesztési tervei, valamint a kollektív szerződések alapján akarjuk fejleszteni. Ezek célja a munkahelyi körülmények javítása a gazdasági, egészségügyi és közegészségügyi szempontokkal összhangban, elsősorban azonban a munka- és egészségvédelem elveiből kiindulva, mivel egyes ágazatokban ezen a téren még mindig fogyatékosságok vannak. Itt a feltételek javítása a vállalatok és a nemzeti bizottságok feladata. Továbbra is folytatni akarjuk az adott közigazgatási területeken az egyes szervezetek eszközeinek és erőinek összevonását olyan létesítmények közös építésére és üzemeltetésére — gondolunk itt gyermekintézményekre, közétkeztetési, szociális- sport- és kulturális létesítményekre — amelyek építése minden egyes szervezet által nem lenne gazdaságos. Mivel ebben az ötéves tervidőszakban jelentősen nő a hetvenévesnél idősebb állampolgárok száma, tovább akarjuk bővíteni, a szociális intézetek férőhelyeit, mintegy 7 ezerrel. A nyugdijas-- házak kapacitását kb. két harmadával növeljük. Fontos feladatnak tartjuk a bölcsődei helyek további bővítését. A következő, ötéves tervidőszakban is többet fordítunk az egészégügyre, az oktatásügyre, a tudományra és a kult> rára. Ezen a téren is azonban érvényesíteni kell a gazdaságosság elveit. Az egészségügyben tovább bővítjük a kórházi ágyak számát és javítjuk az egész terület szervezési és irányítást rendszerét. Fontos feladat a gyógyszerrel és más egészségügyi anyagokkal való ellátás javítása. Az összes szervtől, minisztériumtól, termelési-gazdasági egységtől, vállalattól, mezőgazdasági üzemtől és nemzeti bizottságtól nagyobb aktivitási és megfontoltabb hozzáállást követelünk meg városainkban és falvainkban is a környezetvédelemhez. Figyelmünket elsősorban a nagy ipari központokra, főleg az észak-csehországi kerület bányaterületeire fordítjuk. Természetesen nem bízhatunk csupán az újabb beruházásokban. A nemzeti bizottságoknak nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a tisztaság kérdéseire, a zöldterületek gondozására és bővítésére. Nagy tartalékaink vannak magukban a vállalatokban és a mezőgazdasági ütemekben a technológiai fegyelem szigorú megtartásában, a környezetet minimális mértékben károsító technológiák érvényesítésében. Ugyanúgy javulást kell elérnünk a háztartási . hulladék elszállításában és felhasználásában. Ezen a téren maguknak az államolgá roknak is szigorúan meg kell tartaniuk až adott normákat és rendeleteket. A 7. ötéves tervidőszakban 550 000 új lakás építésével és 40—50 ezer lakás korszerűsítésével számolunk. A lakásépítés döntő formája a szövetkezeti sta bilizációs lakásépítés lesz. A nemzeti bizottságoknak, a kivitelező építőipari' és gépipari vállalatoknak sokkal következetesebben kell szem előtt tartaniuk a lakótelepek komplex ellátottságát. Nem szabad megismétlődni az olyan eseteknek, amikor a műszaki, vagy járulékos ellátottság fogyatékosságai megkeserítik az emberek életét a lakó (Folytatás a 7, oldalon] 1981. IV. 8 6
