Új Szó, 1981. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1981-04-08 / 83. szám, szerda
BESZÁMOLÓ a CSSZSZK 1981-1985. ÉVI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS FEJLŐDÉSÉNEK FŐ IRÁNYAIRÓL l Folytatás a 4. oldalról) kell eljárnunk más területeken is, főleg h kőolajtermékek viszonylatában. Az ötéves tervidőszakra tervezett megtakarításoknak tükröződniük kell az egyes üzemek gazdálkodásában és normáiban, s ezeket a limiteket a dolgozóknak ismerniük kell. Üzemeink és vállalataink irányító stábjai ezért munkájukban főleg erre törekedjenek. Bízunk abban, hogy pozitív szerepe lesz majd az új tervmutatók rendszerének is, s e célok elérését előmozdítják az anyagi érdekeltség eszközei. Jóval eredményesebben kell kihasználni az állóeszközöket. Volumenjük eddigi növekedése szöges ellentétben áll alacsony fokú hatékonyságukkal, amely az elmúlt öt esztendőben további teljes 11 százalékkal csökkent. Az irányító és a tervező munkában tehát meg kell szigorítani a rezsimet, beleértve azt, hogy új építkezés csak akkor engedélyezhető, ha biztosítják a rendelkezésre álló kapacitások megfelelő kihasználtságát. E tekintetben a komplex intézkedésekben sok olyan lépéssel számolunk, amelyek kell hogy az állóalapok jobb kihasználásához, a megfontoltabb és gazdaságosabb beruházáshoz vezessenek. A munkaerővel is jobban kell gazdálkodnunk. Egyelőre tény, hogy a munkaidőt elégtelenül használják iki s ezzel szemben növekszik a túlórák hányada. Az iparban a mukaldő-veszteséget 15, az építőiparban 30 százalékra becsülik. A munkaszervezés fogyatékosságai, a felelőtlenség, az indokolatlan munkaerő-vándorlás és a magas fokú műszakmulasztás, a nem ütemes termelés által előidézett nagy veszteglési idő — mindez a műhelyek és üzemrészlegek irányításának alacsony színvonaláról, az üzemek és vállalatok szakmai és irányító stábjai tevékenységének fogyatékosságairól, fentről le a tervezés ki nem elégítő minőségéről tanúskodik. Ezért a termelés szervezésének feltétlenül elsőrendű figyelmet kell szentelni. Sok üzemben és vállalatban a fejlődést gyakorlatilag azonos számú, mi több, kevesebb dolgozóval kell biztosítani. A komplex intézkedések következtében beálló változásokat fel kell használnunk a munkafegyelem megszilárdítására is. Nagyobb figyelmet kell fordítani a munkaerő összetételére és széthelye- zésére. Ez vontkozik számuk indokolatlan növekedésére az igazgatásban és az ügyintézés területén is. Ezért intézkedéseket foganatosítunk az irányítás ügyintézési igényességének szüntelen ellenőrzésére, hogy fokozatosan csökkentsük ezt az apparátust. A hatékonyság növelését célzó igyekezetnek fontos része a gyártmányok minőségének lényeges javítása. Az utóbbi években e tekintetben bizonyos kedvező változások következtek be. Növeltük a termelés általános volumenjé- ben az új gyártmányok s a világszintet elérő gyártmányok hányadát is. Ennek ellenére még sokat kell tennünk a magasabb minőségi szint elérésére. A gyártók ma elegendő azzal kapcsolatos információval rendelkeznek, hogy termelésüknek milyen igényeknek kell megfelelnie, mivel találkoznak a világpiacon, milyen mércékhez kell alkalmazkodniuk. A minisztériumoknak, a termelési-gazdasági egységeknek és vállalatoknak ezeket az információkat rendszeresen ‘hasznosítaniuk kell az irányító tevékenységben. A gyártmányok minősége javítását célozza számos új intézkedés. Ezeknek egyike, hogy már a terv kötelezően meghatározza az I. minőségi osztályba sorolt és a magas műszaki színvonalat elérő gyártmányok hányadát. A minőség javítását szorosan egybe kell kapcsolni a normák tökéletesítésével is. Ugyanezt a célt szolgálják a minőség irányításának bevezetett komplex rendszerei és az állami minőségellenőrzés területén foganatosított intézkedések is. Az árak és további gazdasági eszközök útján előnyben részesítjük a progresszív gyártmányokat s ezzel szemben sújtjuk az elavult, rossz minőségű gyártmányokat. Elkerülhetetlenül szükséges, hogy ezek során döntő szempont legyen gyártmányaink színvonalának egybevetése a világ csúcsszintet elérő termékeivel. A hatékonyság növelésének ezek a feladatai az általunk megteremtett potenciál reális alapjára épülnek. Hiszen az anyagi termelésben dolgozók állóeszközökkel való átlagos ellátottságának értéke negyedmillió korona, s ennek 40 százalékát teszik ki a gépek és a gépi berendezés. Egy lakosra csaknem 1000 kg acélt, 4750 kilowattóra villanyáramot, majdnem 11 kg műszálat, 58,5 kg műanyagot gyártunk, 8 tonna szenet fejtünk, 1,2 köbméter fát termelünk és 700 kg gabonát takarítunk be. Rendelkezünk a szükséges tudományos-műszaki alappal, amelynek erejét meghatározza a bővülő nemzetközi együttműködés. A termelésben és az irányításban mind nagyobb hányadban dolgoznak képzett szakemberek. Célunk tehát nemcsupán az említett potenciál egyoldalú bővítése. Végeredményben, számos oknál fogva, nem is járható számunkra ez az út. Nyersanyagban lényegében a jelenlegi nagyságrendű szállítások szabják meg a határt. A dolgozók számát illetően legfeljebb mintegy 70—80 ezer főnyi növekmény jön tekintetbe s a nemzeti jövedelemben a felhalmozás hányada viszonylatában a gazdasági elviselhetőség határán mozgunk. Ezekből a tényekből indul ki a fő irányok javaslata, amelyet a vállalatoknak és a termelési- gazdasági egységeknek tiszteletben kell tartaniuk. Lehetetlen és többnyire indokolatlan is szüntelenül újabb és újabb követelményeket támasztani a beruházásokkal és a munkaerővel szemben. Jól kell gazdálkodnunk azzal, amink van és lényegesen jobban kell értékesítenünk minden erőforrásunkat. A tudomány ás technika eredményeinek rugalmasabb és nagyobb mérvű alkalmazásáért 1981. IV, 8. Elvtársakl Népgazdaságunk fejlődésének feltételei a nyolcvanas években, főleg azonban gyorsabb intenzifikálásának igénye megkívánja a tudomány és a technika eredményeinek rugalmasabb és nagyobb mérvű alkalmazását. Az elmúlt időszakban megteremtettük ennek több előfeltételét s néhány jó eredményt értünk el a termelés műszaki színvonala emelésében, egyes ágazatok és szakágak szerkezetének módosításában. Azonban még mindig elégtelen a tudomány és a technika ismeretei felhasználásának üteme és terjedelme is. Ez nem felel meg sem a szükségleteknek, sem a lehetőségeknek, és egyáltalán nem felel meg más Iparilag fejlett országok tartósan gyorsuló tudományos-műszaki haladásának. Mit kell tennünk a kedvezőtlen helyzet megváltoztatására? Elsősorban, a gazdasági szerkezet megváltoztatása során következetesen tiszteletben kell tartanunk a műszaki haladás objektív tendenciáit. Konkrétan ez annyit jelent, hogy fokozatosan meg kell gyorsítanunk a kevésbé nyersanyag- és energia- igényes, de egyben a magas fokú képzettséget megkövetelő tudományos és alkotó munkával szemben annál igényesebb ágazatok, szakágak és gyártmányok fejlesztését. Ezért az irányelvben hangsúlyt helyezünk főleg az elektronika, különösképpen a mikroelektronika gyorsabb fejlesztésére, amelynek széles körű alkalmazása egyéb haladó kiegészítő elemekkel való kombinációjában, az ipar, a közlekedés, a távközlés, a£ építőipar és egyéb területek fokozott automatizálásához vezet. Ez egyben lehetővé teszi számunkra az ipari robotok gyártásának kifejlesztését és beállításukat a termelési folyamatokba, illetve a gépsorokba. Magasabb szintre kívánjuk emelni a raktárgazdálkodást, a müveletközi anyagmozgatást és a gyártmányok csomagolását is, mivel itt még mindig sok a kézzel végzett fáradtságos munka. Figyelmünket összpontosítjuk a biológiára és a biokémiára épülő vegyipari szakágak (különleges polimérek, gumi- és műanyagipari vegyszerek, festékek és mezőgazdasági vegyszerek) fejlesztésére. Nem utolsósorban a kutatást és a fejlesztést a hatékony nagyüzemi technológiára, a növény- és az állattenyésztési termelésben a nemesítésre, a blokemi- zálásra, az erdő- és a vízgazdaság ésszerűsítésére és a környezeti viszonyok javítására orientáljuk. A gépiparban fordulatot akarunk elérni a szakági mikroszerkezet tökéletesítésében. Súlyt fektetünk elsősorban a használati érték növelésére és a progresszív műszaki-gazdasági paraméterek elérése esetében a termékszerkezet gyors módosítására. Sok olyan gyártmány van, amelyet nehézségek nélkül exportálhatnánk, de termelésük növelésére nincs elegendő kapacitásunk. Vannak azonban olyan gyártmányaink is, amelyek nem érik el korunk technikai színvonalát. Ezeket nemcsaik nehéz értékesíteni, hanem áruk is alacsony. Mindezt tetézik a szolgáltatásokkal és a szervizzel kapcsolatban továbbra is előforduló fogyatékosságok. Nálunk a gyártmányfejlesztés tartama is aránytalanul hosszú más iparilag fejlett államokhoz mérten,- s néhány szakágban eléri a kétszeres tartamot is. Ebből elsőspr- ban a géipapri mimisztériumoknak, valamint a többi feldolgozó ágazatnak, a termelési-gazdasági egységeknek és a vállalatoknak feltétlenül le kell vonniuk a következtetéseket. Hosszú távon nem ragaszkodhatunk a jelenlegi gyártmányszerkezethez, ahhoz a túl széles és szerteágazó iparcikkválasztékhoz, amelynél a szükséges műszaki-gazdasági színvonal nem tarthat lépést a fejlődéssel. Ma sokkal inkább, mint bármikor a múltban, érvényes, hogy a gyártmány- választékot fokozatosan le kell szűkítenünk és a tudományos- műszaki fejlesztésben figyelmünket összpontosítanunk kell azokra az irányokra, amelyek megfelelnek gazdaságunk érdekeinek és a nemzetközi munkamegosztás lehetőségeinek is. A műszaki és a beruházási fejlesztést irányító minisztériumoktól, a Csehszlovák Tudományos Akadémiától, az Állami Tervbizottságtól és a nemzeti tervbizottságoktól ugyanakkor azt igényeljük, hogy egyeztetett, koncepciózus tevékenységet fejtsenek ki gazdaságunk szükséges szerkezetének megteremtésére. Ennek fejlődése a jövőben támaszkodni fog a jóval szélesebb körű nemzetközi együttműködésre. Ezért szükséges, hogy az illetékes szervek a 7. ötéves terv feladatai teljesítésének biztosításával egyidejűleg felelősségteljesen dolgozzák ki gazdaságunk 1990-ig s azon túl szóló továbbfejlesztésének perspektíváit. Az alapvető ágazatokban és szakágakban, ahol lépést kívánunk tartani a világgal, jelentősen, esetenként többszörösére keli koncentrálnunk a kutatás és a fejlesztés alkotó dolgozóinak számát. Ezzel szemben le kell állítani az olyan munkát és feladatteljesítést, amelynek esetében hosszabb távon sincsenek meg az eredmények gyakorlati alkalmazásának előfeltételei. Ez természetesen nem lehet csak a kutatási láncszemek feladata. Ezt a folyamatot irányítaniuk kell az egyes minisztériumoknak és a termelésigazdasági egységeknek, hogy a kutatásban és a fejlesztésben leküzdjék a tarthatatlan szétforgácsoltságot. Az új technika kimunkálásában és megvalósításában helyettesíthetetlen szerepük van főleg a konstruktőröknek, a technológusoknak és a tervezőknek. Munkájuktól függ túlnyomó- részt a gyártmányok teljesítőiképessége, üzembiztonsága és műszaki színvonala, gyártásuknál és üzemelésüknél a munka, az alapanyag és az energia fogyasztása. Az elemzések azonban kimutatták, hogy az utóbbi 10 esztendőben példáui 15 százalékkal csőikként a vállalatokiján és a termelési* gazdasági egységekben a műszaki-gazdasági dolgozók globális létszámában a konstruktőrök hányada. Amennyiben biztosítani kívánjuk a tudományosműszaki haladásnak, társadalmunk gazdasági fejlődése fő tengelyének, valóban hatékony érvényesülését, akkor megfelelő figyelmet kell szentelnünk éppen alkotó-műszaki potenciálunk ezen láncszemének, meg kell újítanunk és ki kell emelnünk társadalmi szerepét és tekintélyét s teljes támogatásban kell részesítenünk. A termékszerkezet felújításának meggyorsítása érdekében az illetékes központi szerveknek, a termelési-gazdasági egységek vezetőinek, elsősorban a gépiparban, a vegyiparban, a fafeldolgozó iparban és egyes más feldolgozó ágazatokban, meg kell teremteniük a termelés műszaki előkészítésével foglalkozó összes munkahely megfelelő együttműködését. A kutatási és fejlesztési alap figyelmét elsősorban az energia, a fémek és más nyersanyagok fogyasztásának csökkentésére, a munkatermelékenység növelésére és exportlehetőségeink bővítésére kell irányítani. Ez a követelmény elsősorban a termelési-gazdasági egységekre és a vállalatokra vonatkozik, amelyek a kutatási és fejlesztési kapacitások 65 százalékát irányítják. Ezért szükséges, hogy ilyen értelemben dolgozzák ki a műszaki, termelési és piacpolitika, a beruházásfejlesztés, a munkaszervezés és -irányítás távlati programjait. Ami az alapkutatást illeti, bizonyos haladásnak tekintjük a Csehszlovák Tu- dománys Akadémia által kidolgozott tervjavaslatot. Elsősorban a kiemelt feladatok meghatározására gondolunk, ezeket az alapkutatás 18 célprogramja foglalja magába. Ezeknek a programoknak csaknem egyharmada az elektronizálással, a kibernetikával, a robotok bevezetésével kapcsolatos, továbbá az új biológiai technológiákkal a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a gyógyszeripar és az orvostudomány számára. Az alapkutatások terve alapvetően új hozzáállást követel meg az atkadé* mia és a főiskolák tudományos dolgozóitól. El kell érni, hogy a kutatási feladatokat komplexebben oldják meg és lényegesen nagyobb mértékben vegyenek részt közvetlenül az eredmények gyakorlati, termelési felhasználásában. Tudatosítanunk kell, hogy saját erőnkből nem tudjuk meggyorsítani a tudományos-műszaki haladást a népgazdaság összes döntő ágazatában. Ezért céltudatosan el kell mélyíteni az együtt-* működést a többi testvérországgal elsősorban a Szovjetunióval. Lényegesen növelni kell a beruházások hatékonyságát A műszaki fejlődés és az általános hatékonyság növelése követelményeinek van alávetve a 7. ötéves terv beruházási politikája. A Központi Bizottság beszámolója bírálóan értékeli az eddigi beruházások megvalósítását. Ebben az ötéves tervidőszakban a beruházások évi mennyisége hozzávetőlegesen az idei év szintjén lesz, vagyis körülbelül 40—45 milliárd korona költségvetési költséggel egyenlő. Ezzel további lehetőségeket akarunk teremteni ahhoz, hogy a kapacitásokat a megkezdett építkezésekre koncentráljuk, lerövidítsük az építési Időt, gyorsabban fejezzük be az építkezéseket és ezzel általában csökkentsük a megkezdett építkezések számát. Továbbra is meg kell erősítenünk a döntő fontosságú termelési ágazatokat, miközben azt tervezzük, hogy az álló- alapok aktív részében — tehát a gépek és berendezések terén — gyorsabban növekednek az eszközök, miközben lassabban nő az építési munkák terjedelme. Ezzel azt akarjuk elérni, hogy többet fordítsunk a már létező termelési létesítmények korszerűsítésére, rekonstrukciójára és intenzifikálására. Elsősorban annál kell kezdenünk, amink már megvan, és ami a legrövi- videbb időn belül hasznot hozhat számunkra. Ez alatt széles körű termelési kapacitásunkat értjük, amely megfelelő kihasználás esetében sokkal nagyobb eredményeket hozhat. Mégpedig nagy beruházások nélkül, s a műszaki alapot is csak kismértékben kell az új feltételekhez módosítani. A termelési alap, elsősorban a legkorszerűbb és a legnagyobb teljesítményű gépek és berendezések jobb kihasználása a fő forrása gazdaságunk teljesítő- képessége növelésének. Ezért állandóan szem előtt kell tartani a követelményt: az új beruházásokra vonatkozó döntések előtt mindig tisztázni kell, hogy a beruházás valóban szükségszerű-e és a szükséges termelést nem lehet-e a már létező kapacitásokban, esetleg a megváltoztatható kapacitásokban előállítani. így tehát lényeges változást kell elérnünk a beruházások struktúrájában. Az egyik oldalon nő a részleges és a komplex korszerűsítések részaránya, a másik oldalon nő a nagy és műszakilag igényes építkezések részaránya — Ilyenek az atomerőművek, a cellulóz- és papíripari kombinátok, a kokszolóművek, amelyeknek előkészítése, az építésükhöz szükséges szállítmányok komplettálása és a tulajdonképpeni építése Is nagyon igényes. A tudományos-műszaki haladás eredményeinek érvényesítése és gazdaságunk struktúrájának hozzáalakítása a szükségletekhez elképzelhetetlen az új beruházások előkészítése és megkezdése nélkül. Az összes beruházást a következő évek szükségleteinek figyelem- bevételével kell megítélnünk. A műszaki-gazdasági mutatóknak meg kell felelniük annak az elérhető színvonalnak, amely abban az időszakban várható, amikor ezeket üzembe helyezik. A beruházások alacsonyabb mértéke és az a követelmény, hogy ezen a téren Is teljes mértékben érvényesíteni kell a hatékonyságot, megköveteli, hogy felülbíráljuk az eddigi beruházási programokat és az egyes akciókat, s az eszközöket csak azután szabad felszabadítani, ha tisztázzuk az adott beruházási terv célszerűségét és műszaki-gazdasági mutatóit. A beruházások hatékonyságának lényeges növelésére kifejtett törekvésben fontos feladata van az Állami Tervbizottságnak, a szövetségi és nemzeti műszaki-fejlesztési és beruházási minisztériumoknak, a pénzügyi minisztériumoknak, az Állami Banknak és más központi szerveknek. Többek között meg kell oldaniuk az olyan kérdéseket, mint az objektumok szerinti elszámolás, az építkezési idő lerövidítése és a megkezdett építkezések számának csökkentése. (Folytatás a 6. oldalon)
