Új Szó, 1981. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1981-04-06 / 81. szám, hétfő

PARTUNKÉRT ÉS DOLGOZÓ NÉPŰNKÉRT A CSKP XVI. kongresszusának küldöttei Munkájuk fokmérője a vevő elégedettsége 1981. IV. 6. BLAŽENA KO­ZÁKOVA életé­ben 1948 sors­döntő Február­ja fontos határ­ikövet jelentett. Ekkor, alig ti­zennyolc éves' korában, felvet­ték a kommu­nista pártba. Az, hogy a párt tagja lőtt, ter­mészetes követ­kezménye volt szülei nevelésé- Blažena Kozáková nek, ugyanis a Kozák házaspár 1921 óta tagja volt a CSKP nak. De nemcsak ez a körül­mény, hanem az ifjúsági szövetségben végzett munkája is a párt soraiba irá­nyította Blažena Kozákovát. — Mindmáig szívesen emlékszem vissza az ifjúsági szövetségben töltött éveimre, pl. az Ostrava környéki egy­hónapos ifjúsági építőtáborra, az őszin­te lelkesedésre, az egészséges munka­ikedvre, amellyel munkánkat végeztük >— mondta beszélgetésünk elején a prágai Odevní služba női divatszalon szabónője, majd hozzáfűzte: — Most is sok fiatallal dolgozom együtt, s tiigyje el, akkor vagyok boldog, ami­kor látom, hogy munkájukat szeretet­tel, érdeklődéssel, odaadással végzik. Nem tőle, hanem Libuše Bártütól, az üzemegység vezetőjétől tudtam meg, ihogy Blažena Kozáková rendkívüli lel­kiismeretességgel, példamutatóan végzi munkáját. Egyike a betanító szabó- nőknek, s hogy erre a fontos beosz­tásra valóban rászolgált, bizonyítja az is, hogy 1974-ben elnyerte a prágai szolgáltatüzemek legjobb dolgozója cí­mét, Az ő érdeme tó, hogy a divatsza­lon elegáns fogadóhelyiségei mögötti varróműhelyekben alakult munkabri­gád 1976-ban elnyerte a Csehszlovák —Szovjet Barátság szocialista munka­brigádja megtisztelő címet, illetve a „Fiatalon kaptam bizalmat” Amikor kísérőmmel a Montostroj szenei (Senec) üzemének termelési csarnokába lépünk, ott már javában folyik a munka. Szétnézünk, s elindu­lunk a gépek zajától hangos, tágas csarnokban. Néhány lépés után két munkaruhás férfival találkozunk. Egyi­kük középtermetű, bajuszos fiatalem­ber. — NÉMETH KÁROLY — mondja kéz­szorítás közben. S mivel őt keresem, kisvártatva már kettesben indulunk el munkahelye felé. Szülőfaluja a közeli Boldogfa (Bol­dog). Alapiskolai tanulmányai befe­jeztével a bratislavai Slovnaft szaktan­intézetében a hegesztő szakmát tanul­ta ki. Szerződés kötötte a vegyikom­bináthoz, így munkahelyén kívül la­káshoz is jutott. Közben tényleges ka­tonai szolgálatra vonult be. Ott párt­tagjelölt lett, majd 1976-ban — már a Slovnaftban — felvették a párttagok sorába. Két évvel később a Strojstav újonnan felépített szenei üzemében szakemberekre volt szükség. Köztük hegesztőkre is. Akkor hívták, s ő ment. — Itt vagyok hegesztő, s egyben egy hegesztőcsoport vezetője — mond­ja, amikor a műhelybe érünk. — Most nincs nálunk sok látnivaló, mivel je­lenleg munkahelyünk átrendezését vé­gezzük. Arrébb egy tükörsima, csillogó felü­letű „vasdobogóhoz“ érve így folytatja: — Ezeken az asztalokon fogjuk a panelformákat hegeszteni. Nagyon fon­tos, hogy szakszerűen legyenek beál­lítva, mert attól függ a forma pon­tossága, s végső soron a panel minő­sége. A beállítás szakembereink hoz­záértő, pontos munkáját igényli. Ezután a csarnok megtekintésére hív. Lassú léptekkel haladunk előre, hiiközben hallgatom magyarázó sza­vait. Meglep, feltűnően nagy áttekinté­se mindenről. A gépekről, az embe­rekről, az egész üzemről. — Amikor 1978-ban idejöttem, mint- bgy tíz-tizenöt alkalmazottja lehetett üzemünknek. Elsősorban a szakmám Vonzott ide, érdekes, változatos mun­kát ígért a beinduló üzemben. Ahogy gyarapodtunk, fokozatosan megismer­bronz, majd az ezüst fokozatot. .1979- ben jó munkájának elismeréseként szovjet szakszervezeti kitüntetésben részesült. — Nagy megtiszteltetés számomra ez a kitüntetés, s az a körülmény, hogy a Szovjetunió akkori csehszlo­vákiai nagykövete, Vlagyimir Macke- vics elvtárs személyesen adta át — emlékszik vissza Blažena Kozáková. Pártmegbizatásait is példásan végzi. Azonkívül, hogy tagja a vállalati párt- bizottságnak, munkahelyén, a Národní tŕída sugárútra nyíló szalonban a pártcsoportvezetői tisztséget is betölti. — Üzemegységünk ötven dolgozója közül tizenegyen tagjai, illetve tagje­löltjei a pártnak. Főként fiatal lá­nyok, akik nálunk sajátítják el a női szabó mesterséget — mondja, majd hozzáfűzi: — Pártcsoportunk tagjai egyben SZISZ-tagok is. A legnagyobb öröm számomra, amikor látom, hogy munkájukat szeretettel, igaz érdeklő­déssel végzik, ha látom, hogy maga­tartásukkal, fellépésükkel is méltóak a párttagságra. Elmondja még, hogy az üzemegység­ben jó a munkahelyi légkör, aminek ugyancsak szerepe van abban, hogy az utóbbi két évben már kétszer elnyer­ték a Példás üzem elmet. — Nálunk a minőség fokmérője a vevő elégedettsége. Ehhez viszont hoz­zátartozik a vezető, a mesterek követ­kezetessége abban, hogy kezük alól ne kerüljön ki selejt. Én magam is vál­laltam egy fiatal, kezdő tanuló mun­kájának irányítását —» s így vele együtt vállalom a felelősséget a mi­nőségért. A CSKP XVI. kongresszusának (kül­döttei közt lesz Blažena Kozáková elv- társnő is. Példamutató munkájával, önzetlen segítőkészségével, szerénysé­gével érdemelte ki, hogy részt vehet a kongresszus munkájában, amely az egész társadalom életére kiható dön­téseket hoz. SOMOGYI MÁTYÁS A fiatal pártelnök munkahelyén (Ladislav Unger felvétele) tem, s a saját bőrömön is tapasztaltam alakuló üzemünk minden gondját, ba­ját, ezért gyakran mondtam véleményt problémáink orvoslására. Bizonyára en­nek is része van abban, hogy az üze­mi pártbizottság tagjává, s ami még megtisztelőbb: az idén az üzemi párt- bizottság elnökévé választottak. Megtudtam tőle, hogy részt vett a Bratislava-vidéki járási pártkonferen­cián, ahol felszólalt. Üzeme múltjáról beszélt, a problémák és az azokat ki­váltó okok tükrében. Azért fontos ezt megemlíteni, mert a konferencián a járási pártbizottság póttagjává válasz­tották, amit a bizalom további jelé­nek tart. S most a CSKP közelgő XVI. kongresszusára készül, ahol üzemének és Szene városának kommunistáit kép­viseli. Mintha megérezné, hogy mire vagyok kíváncsi, ezt mondja: — Megtisztelésnek tartom, hogy ilyen fiatalon ott lehetek pártunk leg­magasabb fórumának küldöttei között. Ez egyben kötelességet is jelent szá­momra — folytatja elgondolkozva, majd hozzáfűzi: — Alaposan átolvas­tam a sajtóban megjelent, hazánk 1981—85. évi gazdasági és szociális fejlesztése fő irányainak tervjavasla­tát. Főleg az építőipar alakulása ér­dekelt, mert az bennünket, üzemün­ket közvetlenül érint. Ügy gondolom, a kongresszus új utat mutat majd szá­munkra is. Nem szereti a nagy szavakat, nála a tettek számítanak, a problémák meg­oldásához vezető jó szándék. Ilyennek ismerik a Montostroj szenei üzemében a fiatal pártelnököt, aki munkájával érdemelte ki, hogy küldöttje lett a CSKP XVI. kongresszusának. J. MÉSZÁROS KAROLY TELJES ÖSSZHANGBAN A XVI. kong­resszus küldöt­teinek sorában lesz dr. ZDE­NÉK JAKUBEC ezredes is, a Nitrai Katonai Szaktanintézet politikai osztá­lyának parancs­noka. Dr. Zdenék Jakubec — Egy város- ezredes ban nőttünk fel, együtt jár­tunk különböző kulturális-politikai ren­dezvényekre, de alaposabban a hadse­regben, a közös párt- és társadalmi feladatok teljesítése során ismertük meg egymást — mondta beszélgeté­sünk közben Milan Bogr, a pártalap- szervezet elnöke. — Nagyra becsülöm munkáját, emberi magatartását, mér­hetetlen akaraterejét, szívósságát. Igé­nyes és elvhű kommunista, igazi jó­barát. Munkatársai, diákjai egyaránt tisztelik és becsülik. A politikai dolgozó munkája szinte percekre beosztott. A pártaktíva szá­mára a választásokkal kapcsolatban tanfolyamot szervez, a Mezőgazdasági Főiskola hallgatói körében beszélgetést az SZKP XXVI. kongresszusa anyagai alapján az időszerű katonai politikai helyzetről. S így sorolhatnánk tovább. — Parancsnokunk olyan ember, aki mindig tudja, mit akart. Munkája cél­tudatos, sokszor szabiid idejét sem kí­méli. Küzdelmes elétútját, 55 évét meghazudtoló fiatalos optimizmus jel­lemzi, aki szívén viseli az ifjú nem­zedék sorsát, nevelését — egészíti ki az eddig hallottakat Dusán Cséfay, az ifjúsági szervezet elnöke. — Konkrét és jó tanácsokkal látja él a fiatal pa­rancsnokokat és pedagógusokat. Zdenék Jakubec középparaszt csa­ládban szüleit, majd rádiószerelőnek tanult ki. Már diákkorában bekapcso­lódott az ifjúsági mozgalomba, ott érett, edződött politikai meggyőződé­se. A fiatal kommunista és ifjúsági funkcionárius a Februári Győzelem után a hadseregbe lépett — hivatásos katona, politikai dolgozó lett. Jakubec ezredest áldozatos párt- és politikai munkájának elismeréseként választották a XVI. kongresszus kül­döttévé. Az elmúlt 30 év során számos párttisztséget töltött be, irányítása alatt a fiatal parancsnokok, politikai dolgozók és technikusok százait ké­pezték ki. — Egészen különleges és nagyszerű érzés, hogy sokéves párttevékenysége után részt vehetek a legfelsőbb párt­szerv tanácskozásán — mondta büsz­keséggel és érezhető meghatottsággal a hangjában a parancsnok. — Nagy elismerés ez iskolánk pártalapszerve- zetére nézve is, s egyben jómagamat és a többi kommunistát is arra köte­lezi, hogy még színvonalasabbá te­gyük munkánkat, még jobb eredmé­nyeket érjünk el. — Az elmúlt években nagy figyel­met szenteltünk annak, hogy hatéko­nyabbá tegyük irányító és szervező munkánkat. Tudjuk, hogy a lenini munkastílus elsajátítása hosszú távú, igényes folyamat. Nem szűk prakti- cizmus, semmitmondó viták sorozata, hanem mindennapi gyümölcsöző mun­ka. A politikai dolgozó nem iparos, aki ledolgozta munkaidejét, s vége. Neki odaadással, szívvel-lélekkel kell végez-> nie munkáját, ismereteit saját munka-* helyén, a gyakorlatban juttatni ér­vényre. A politikai tevékenység, a párt- és oktató munka során szerzett gazdag tapasztalatait Zdenék Jakubec jól ka* matoztatja — előadásai keretében, az emberek körében. — Meggyőződésem, hogy az embere­ket könnyű megnyerni a jó ügynek. Csak világosan kell elmondanunk, mit várunk tőlük, mik azok a legfontosabb problémák, amelyek megoldása csak közös összefogással lehetséges. — Örülök, hogy iskolánkban sike­rült ez az összefogás, teljes az össz­hang, a parancsnokság, a pártszervezet és a politikai szervezetek között. Mert ez az egyik alapfeltétele az oktató-* nevelő folyamat eredményességének —* mondta végezetül Zdenék Jakubec. MIROSLAV NEDOMA ELKÖTELEZETTEN VESZETT MUNKÁKUL Öt esztendővel ezelőtt találkoztam először, a kelet-szlovákiai kommunis­ták 1976-ban megtartott kerületi kon­ferenciáján , KL1NKO ATTILA elvtárs­sal, akit azon a tanácskozáson póttag­ként beválasztottak a kerületi pártbi­zottságba. A rozsnyói (Rožňava) járás küldöt­teként, a görgői (Hrhov) Efsz kom­munistáit képviselte ott ez a göndör hajú, csendes természetű fiatal ember. Akkor még nem tudtam, mivel érde­melte ki a járási pártkonferencia kül­dötteinek bizalmát, miért választották éppen ezt a fiatal kommunistát az em­lített kerületi pártkonferencia egyik küldöttévé. Az élet azt bizonyította, hogy helye­sen határoztak a rozsnyói elvtársak, amikor bizalmat szavaztak ennek a fiatal embernek, és a korábbinál ma­gasabb tisztségekkel ruházták fel. Az ember őszintén örül annak, ha az éle­te útjára indított fiatal, megszívlelve a jő tanácsokat, politikailag, szakmai­lag fejleszti magát, becsületes munká­val igyekszik eleget tenni a megbíza­tásoknak, a feladatok teljesítéséért fe­lelősséget érezve dolgozik, s közben új, szocialista típusú emberré érik, for­málódik. Klinko Attila esetében is így van. Ezt, a felsőbb politikai szervek által szintén kihangsúlyozott megállapítást még kiegészíthetem azzal is, hogy a Görgői Efsz jelenleg negyvenegy éves főgépesítője példamutatásával, türel­mes, meggyőző cselekedeteivel, követ­kezetességével munkatársaira is ked­vező hatást gyakorol. Elkötelezetten végzett munkájával elősegíti környe­zetében az emberek közti szocialista viszony elmélyülését. Mindezek tudatában, teljesen termé­szetesnek vettem a legutóbbi kerületi pártkonferencia döntését, miszerint Klinko elvtársat megerősítették eddigi tisztségében és a CSKP XVI. kongresz- szusának egyik kelet-szlovákiai kül­döttévé választották. A közel háromezerötszáz hektáros Görgői Efsz főgépesítőjét — korábbi megállapodásunk szerint — a szövet­kezet irodaházában találjuk. Beszélge­tésünk alatt sok minden szóba került. Többek közt, hogy 1958-ban traktorista­ként kezdte, majd 1963-tól a mai napig főgépesítő, A munkakörével összefüg­gő ügyeket intézi beszélgetésünk közben is, majd arról tájékoztat, hogy a szö­vetkezeti géppark java része készen­létben áll a tavaszi munkálatok meg­kezdésére. Érthető, hogy ezek a kér­dések foglalkoztatják, de nem tagadja, egy kicsit már a közelgő kongresszus­ra is gondol. — Miről be­szélne, ha fel­szólalna? — érj deklődtem. — Beszámol­nék arról, mennyi tapasz­talatot gyűjtöt­tem a kerületi pártértekezle­teken, amit igyekeztem ott­hon gyümöl- csöztetni. El- Klinko Attila mondanám, (Gazdag József felv.) hogy szövetke­zetünk a tava­lyi társulás után is az élenjárók kö­zött szerepel a rozsnyói járásban. Ná­lunk a gépesítés általában, még az állattenyésztésben is, az átlagosnál jó­val magasabb szintű. Hosszú idő óta nincs különösebb problémánk az em­berekkel, a fiatalok megtalálják a helyüket közös gazdaságunkban, mert céltudatosan, folyamatosan gondosko­dunk politikai és szakmai nevelésük­ről. Ezeken kívül elmondanám, hogy szövetkezetünk tavalyi gazdasági mér­lege a tervezettnél négymillió koroná­val nagyobb haszonnal zárult. Kihang­súlyoznám, milyen nagy mértékben se­gít az emberek nevelésében nálunk is a szocialista m u nká brigádé ozg alom. De azt is közölném, hogy a felsőbb szervek rugalmasabb segítségével vár­juk a Torna patak szabályozását, azt, hogy a Tranzit gázvezeték közeli kompresszorállomása hőenergia felesle­gének felhasználása mezőgazdasági üzemünkben véglegesen megoldódjon. — Mit vár a kongresszustól? — Bár első ízben megyek ilyen helyre — mondta Klinko elvtárs —, mégis abból a meggyőződésből fakadó derűlátással nézek az országos párt* kongresszus elé, hogy bölcs megfonto-* lásokra alapozva, a jövőre nézve meg< szabja társadalmi, gazdasági fejlődé­sünk helyes útját, KULIK GELLERT

Next

/
Thumbnails
Contents