Új Szó, 1981. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1981-04-04 / 80. szám, szombat
KIS ff Fordítás és „fordítás" Azt hiszem, többször tapasztaltuk már magunkkal és másokkal kapcsolatban is, hogy mi, csehszlovákiai magyarok nemcsak akkor fordítunk, amikor egy szlovák vagy cseh nyelvű szöveget lefordítunk magyarra, hanem ennél sokkal gyakrabban. Sokszor találkozunk olyan fogalmakkal, amelyeknek csak a szlováik vagy a cseh nevét ismerjük, a magyart nem, tehát kapásból magyarra fordítjuk a szlovák vagy a cseh kifejezést. De ez még tudatos fordítás, s az anyanyelve iránt felelősséget érző embert rádöbbenti, sőt rá kell, hogy döbbentse arra, keresse meg, kutassa fel a dolog, fogalom magyar nevét. Gyakran fordítunk azonban ösztönösein is, anélkül, hogy tudnánk róla. Ilyenkor a másik nyelv úgy hat ránk, hogy észre sem vesszük, fel sem figyelünk arra, hogy a szó, kifejezés, amelyet az adott pillanatban a magyarban használunk, csak alakjára nézve magyar, jelentése nyelvünkben idegen. Nézzünk erre néhány példát! A minap a húsboltban arra figyeltem fel, hogy egy férfi „négy láb kolbászt“ kér a magyarul tudó kiszolgálótól. Azt hittem, amerikai, s az ott még használatos hosszmér- téket alkalmazza furcsa módon a kolbászvásárlásnál. A hentes azonban nem jött zavarba, hanem ezekkel a szavakkal nyugtázta a rendelést: „Igenis, négy lábacska kolbászt“. A lábacska szó hallatán világos lett előttem a láb jelentése is a kolbásszal kapcsolatban: a szlovákban ugyanis a ,láb’ jelentésű noha sző kicsinyítőképzős nožička alakja használatos a kolbásznak a nem pontos, hanem inkább hozzávetőleges, úgyis mondhatnánk: népies mérésére. Ennek a magyarban a szál sző felel meg. A „négy lábacska kolbász“ vagy a kissé magyarosítottnak vélt „négy láb kolbász” tehát azt jelenti: négy szál kolbász. Egy újságcikkben arról olvastam, hogy „a 100/1975. számú hirdetmény 34. cikkelye 2. bekezdése a, b, c, d, e és / betűjének értelmében“ hogyan szállíthatók személyek a traktor teherpótkocsi jának rakfelületén. Ebben a közlésben a hirdetmény szó és a szóban forgó cikkely 2. bekezdésének „a, b, c, d, e és f betűje kifejezés ragadta meg a figyelmemet. Kezdjük az elsővel, a hirdetmény nyel! A szlovák vyhláška szónak a magyarban elsősorban valóban a hirdetmény felel meg, mert legtöbbször olyasmit nevez meg, amivel a nagyközönség, a lakosság tudtára adnak valami fontosat. A hivatalos közlésnek neve szlovákul vyhláška, magyarul hirdetmény. Csakhogy a szlovákban a vyhláška szóval nevezik meg a hivatalosan kiadott szabályzatokat, törvényerejű szabályokat, rendeleteket is. Ebben a jelentésben a magyar nyelvben már nem a hirdetmény, hanem a rendelet szó a megfelelője. A másik hiba az említett újságcikkben, hogy a 2. bekezdés a, b, c, d, e és / betűjé ről beszél a szerző. A magyarban, bár betűkkel tagoljuk a cikkelyek bekezdéseinek különböző mondanivalóit, nem használjuk a „bekezdések betűi“ kifejezést. Aki tud szlovákul, az megtalálja a magyarázatot arra, hogyan született ez a szokatlan kifejezés: a szlovákban ugyanis a ,betű‘ jelentésű písmeno szó fordul elő a jelzésként használt betűk előtt. Ott tehát helyés a „pod písmenom a)“, „pod písmenom b)" stb. kifejezés, ami szóról szóra fordítva ézt jelenti: a bekezdés „a) betűje alatt", ,,b) betűje alatt", a magyarban azonban szokatlan és idegen. Mi a bekezdéseik aj pontjáról, b) pontjáról szoktunk beszélni. Tehát a 34. cikkely 2. bekezdésének nem az a, b, c, d, e és f betűire, hanem az a, b, c, d, e és ) pontjaira kell hivatkoznunk, amikor a traktor teherpótkocsi ján való személyszállítás lehetőségeit ismertetjük. Természetesen beszá) hét mik a rendelet — vagy törvény — betűiről is, csakhogy teljesen más értelemben. Akkor, amikor valaki a rendeletet vagy törvényt, illetve ezeknek valamelyik cikkelyét mechanikusan, betű szerint, nem petdig szelleme szerint értelmezi és hajtja végre. JAKAB ISTVÁN A mondatszerkesztés egy tipikus hibájáról A kifogástalan mondatszerkezet föltételezi, hogy az egyes mondatrészek, szerkezetek összetartozása áttekinthetően világos és egyértelmű legyen. A mondat gerincét az alany—állítmány (predikát ív] viszony alkotja. A többi mondatrész és szerkezettag közvetlenül vagy közvetve e két pólushoz kapcsolódik. Nem töltheti be a közlésben megfelelően szerepét az olyan mondat, amelyben az olvasó nem tudja az egyes mondatrészeket, szerkezeteket egymásra vonatkoztatni. Ez olyan mondatokban gyakori, amelyekben szempontváltás történik. A mondatszerkesztési hibának ezt a tipikus esetét figyelhetjük meg az alábbi mondaton, amely egy könyvismeretésből származik: „A könyv súlypontja —- a Major életút minél teljesebb megragadására irányuló minden igyekezet mellett — a polgári köztársaság időszakára helyeződik, minthogy a kommunista mozgalomban játszott ekkori szerepének körülhatárolása közvetlenül és szervesen kapcsolódik a szlovákiai munkásmozgalom és pártpolitika elsődleges szféráihoz. A mondanivalót elködösítő sok nehezen körülhatárolható jelentésű kapcsolaton kívül — mint például „a könyv súlypontja“, az ellentétet sejtető „minden igyekezet mellett" vagy „a munkásmozgalom és a pártpolitika elsődleges szférái“ — a mondatban szempont váltás történik. Ugyanis „a kommunista mozgalomban játszott akkori szerepének" részt az olvasó „a könyv súlypontjá“-ra vonatkoztatja, mert a mondat Idézett formájában egyebet nem tesz lehetővé. A fogalmazó minden bizonnyal már Major szerepére gondolt az említett rész írásakor, csakhogy az olvasó az írást olvassa, és nem sejtheti, hogy a fogalmazó mást gondolt, mint amit írt. Az ilyen mondat értelmét csak üggyel- bajjal tudja kihámozni. Az olvasó iránti tisztelet ennél pontosabb fogalmazást kíván. A mondat közlendőjét az olvasó számára úgy tehetnénk hozzáférhetőbbé, hogy szerkezeti egységeinek összetartozását egyértelműbbé fogalmaznánk. A# homályos kapcsolatokat Is kiküszöbölve így alakíthatnánk a mondatot: „A könyv mondanivalójának súlypontja — a Major-életüt minél teljesebb megragadásával — a polgári köztársaság időszakára helyeződik, minthogy Majornak a kommunista mozgalomban játszott ekkori szerepe közvetlenül kapcsolódik a szlovákiai munkásmozgalom és pártpolitika elsőrendű eseményeihez.* MORVAY GABOR ÉLET A DUNA JOBB PARTJÁN, SZLOVÁKIA FŐVÁROSÁBAN Szlovákia fővárosa, Bratislava, ma ünnepel. A felszabadulás utáni 36. szabad esztendőt köszönti. Nem kerek az évforduló, de mégis visszapillantásra késztet. A szocialista építés útján haladó nagyváros rohamosan fejlődő Petržalka városrészének példáján. Március végi szél fújdogál a Duna parton, amikor az SZNF* híd — Bratislava új dominánsainak egyike — emelkedőjén baktatok felfelé. Mögöttem az óváros látképe, s előttem, a túlsó parton, a régi Ligetfalu (Petržalka) körvonalai rajzolódnak ki. Ahogy haladok a folyót átívelő hídon, eszembe jut diákkorom egykoron jól megjegyzett mondata: „Bratislavában a Duna jobb partján 150 ezer lakosú városrész épül“. Az akkor tételként hangzó jelentés ma a megvalósítás napjait éli. Alighogy leérek a hídról, már a „faluban“ vagyok. A régebbi házsorok és magányos házak egyaránt magukon viselik jövendő sorsuk nyomait. Fokozatosan eltűnnek. Némelyik közülük már most lakatlan, másokban még az élet jelei mutatkoznak, s csak idő kérdése, hogy meddig. Néhány utcával arrébb már bulldózéroik és más erőgépek takarítják e3 a rombadöntött épületek maradványait. Itt már az építkezési területet készítik elő. Petr- žalkában ebben az ötéves tervidőszakban mintegy 4000 lakást számolnak fel, de helyettük sokkal több épül. Mégsem kerül lebontásra az összes tervezett épület, néhány közülük megmarad, s kisebb átalakítás után beleolvad a jövendő városnegyed arculatába. Azon városnegyedélje, melynek nevét a helybeliek most kezdik csak gyakrabban használni. Dvory- nak hívják. A főutca nyílegyenes és hosszú. A végén jobbra térve a helyi nemzeti bizottság épületéhez érek. Egyedülálló az országban, hogy ilyen nagy létszámú városrészt hnb irányít. Annak elnöke, Igor Čajka. Mikor megtudja, hogy a múlt ts érdekel, kezébe veszi a krónikát, belelapoz és megszólal: — Alapvető dologgal kezdem, ami fontos. Ligetfalu 1946. február 13-ig. mint hazánk legnagyobb községe, 20 ezer lakossal, közigazgatásilag különálló helység volt a Duna jobb partján. Csak 'ekkortól lett Bratislava része. — Az elkövetkező húsz év jelentősebb változások nélkül telt ©1, már ami a mostaniakkal való összehasonlítást illeti zavarják. Valahányszor visszaül helyére, mindig a félbeszakadt mondattal folytatja. — A lakásépítés szempontjából az első jelentős dátum 1967, ugyanis ebben az évben adták át a Vilová utcában az első szövetkezeli vállalati lakásokai a Matador alkalmazottját részére. A háztömbök továbbra is megmaradnak. Még egy szempontból érdekes az 1967-es esztendő. Ekkor nemzetközi pályázatot írtunk ki a városrendezők körében, akiktől több ötletes javaslat érkezett Petržalka kiépítését illetően. Sajnos, megvalósításuk területi akadályokba ütközött, s így más megoldást kellett keresnünk. Ezek után a főtervező, szerepét a Stavoprojekt vállalta. Jegyzi a krónika az SZNF-híd felépítését is, bár jelentősége inkább az egész főváros szemszögéből nézve figyelemremél- 16. Különben alig öt év alatt épült fel, s jelenleg már néhány hónap híján kilenc éve (köti össze a Duna két partját. — Nyolc évvel ezelőtt, éppen ezekben a napokban, politikai és állami képviselők jelenlétében került sor Bratislava Petržalka városi szektora alapkövének ünnepélyes elhelyezésére. — folytatja a közelmúltat idézve Igor Čajka. — Az előkészítő munkák után megjelentek az építők és fokozatosan kezdtek a magasba emelkedni az új háztömbök. Négy év múlva már sor került az első lakásegységek átadására, a lakóik új otthonajkba költözhettek. Ide kívánkozik néhány sokatmondó adat, mely hűen tükrözi a rohamos fejlődést: az 1973 ban 14 786 lakosú Petr- Zalkán ma majdnem 60 ezer ember él. 1977-től napjainkig 16 835 ialcásegység épült fel, többségük a Háje lakónegyedben. Ebben az ötéves tervidőszakban további húszezer lakásegység felépítésével számolnak, s a lakosság száma mintegy 120 ezerre emelkedik. A Háje városnegyed az egykori Zabos (Ovsište), Öliget (Starý háj) és Ttikörliget (Zrkadlový háj) területén található. Utcáit járva észrevehető, hogy az Itt élők az arra hivatott szervezetekkel együttA Hájé lakótelep látképe — mondja felnézve a krónika forgatásából, majd hozzáteszi: — Azért felépült egynéhány létesítmény. Főleg az iskolákra, egészségügyi központokra gondolok, és kibővítették a területünkön levő üzemeket, A Matador mellett Z-akciőban felépült a nyitott uszoda, átadtuk rendeltetésének a lóverseny pályát, vadászki képző központot létesítettünk. Hogy csak az ismertebbeket említsem. A hnb-elnük nagyon elfoglalt ember. Nem csoda, hiszen egy ilyen nagy létszámú terület közigazgatásának élén állni nem könnyű feladat. Beszélgetésünk közben is többször megműködve sokat lettek lakótelepi környezetük szépítéséért. A statisztika 228 750 m2-es zöldövezet kialakításáról és 550 fa és díszbokor kiültelésé- ről számol be. Ez az igyekezetük azonban folytatódik. Az idén újabb 77 m2-es területet füvesítenek. Fájó pontja a városnegyednek, hogy az üzletek és szolgáltatások — mind ez ideig szükségmegoldásként — átmenetileg más célokra készült helyiségekben kaptak helyet. A kivitelező, a braüsla- vai Magasépítő Vállalat vezetői a városkerületi pártkonferencián megígérték, hogy az idén behozzák a járulékos beruházások terén évek óta tartó kimaradásukat. A távolabb eső Lúky építkezési terület már meghonosodott fogalom az építők körében, a lakásra váró családok számára pedig egy nagyon várt óhaj teljesülésének a színhelye. Hétfőtől éppen az itt felépült mintegy 1700 lakásegység lie kezdenek beköltözni az új lakók. Szintén aznap a városi közlekedés új, 50-es számú járata kezdi biztosítani az utas- szállítást a városközpont és Lúky között, fokozatosan sűrítve az autóbuszok Indítását. Az eredeti elképzelésektől eltérően, néhány hét múlva elkészül itt az új óvoda és bölcsőde, s az ősztől megkezdődik a tanítás az újonnan felépülő alapit kólában is. * # » A lakásépítés Lúkyn azonban nem marad abba. Egymásután emelkednek a magasba a több emeletes épületek. Az egyik közelében megállunk. A bratisla vai Magasépítő Vállalat hármas üzemének egyik részlegén Heringh Imre építésvezető vállalja a kalauzolást. — Ezek a háztömbök ílt balra és a mögöttük levők már a lakókra várnak — mondja, mielőtt elindulunk az építők közé. — Ott szemben, a túloldalon dolgozik élenjáró szocialista munkabrigádjaink egyike, FeliX' Ivánek vezetésével — magyarázza útbaigazításul, miközben az építkezésekre jellemző terepet járjuk. — Műszakokban három szerelőcsoportunk dől go zik az épületen, s most éppen Ivánekék délelőttösök. Felkapaszkodunk a csupasz panelokból álló alsó emeletek lépcsőin. Munka közben találjuk a huzatos helyen szorgoskodó szerelőgárdát. Éppen eigy „keresztfalnak“ beillő panelt helyeznek helyére. Megvárjuk, míg rögzítik, utána szóba elegyedünk a brigudvezetővel, aki rögtön a téma közepébe vág: — Írjon csak rólunk nyugodtan, de ne dicsérjen a fellegekig bennünket. Rólam is csak kollektívánk nevében szóljon, mivel itt összhang, mindnyájunk együttműködése nélkül lehetetlen eredményt felmutatni. Mi azért vagyunk itt, hogy dolgozzunk, keressünk S aki nem képes erre, az idővel temorzsolódik. —■ Még 1953-ban kapcsolódtam be Bratislava épíJésebe. Ott voltunk az épülő lakónegyedek egész során: Ružinóv, Karlová Véé,... Petržalka. Eredetileg ács voltam. Mikor elkezdték a panelházak építését, többen otthagytuk a szakmát és az alakuló szerelőcsoportokban kezdtünk el dolgozni. Jónéhányan közülük szerelőink törzsgárdáját tképezik ma is. — Szocialista munikabrigá- dunk magva még a hatvanas évek elején került egybe. Ma heten dolgozunk, s eléggé megfiatalodott a társaság. Jómagam a Zá- horieról vagyok, de a többiek nagy része Érsekújvár és Dunaszerdabely környékéről érkezett. Mégis összefogtunk, ma már összehangoltan végezzük a panel- házak építését. A bronz- és ezüstjelvények után az arany- jelvények várományosai va gyünk. Ennyi a szlovák főváros fel- szabadulás utáni építkezéseit megjárt szakember monológja. Visszafelé menet, szemlélődés közben, akaratlanul is megfogalmazódik az emberben: Petržalka egyre jobban város ia- sodik, az egykori nagyközség fokozatosan modern, szocialista városiésszé alakul. J. MÉSZÁROS KAROLY (Jozef Suran felvétele) ÚJ szó 1981. IV 4 4
