Új Szó, 1981. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1981-04-03 / 79. szám, péntek
Ma nyelvünk holnapjáért A CSEMADOK Központi Bizottsága és nyelvi szakbizottsá- ga, a Szlovákiai Újságírók Szövetsége Központi Bizottságának Nemzetiségi Sajtóbizottsága és a kerületi pedagógiai intézetek rendezésében tartották meg Kassán (Košice J a XII. Kazinczy Nyelvművelő napokat. A rendezők fonti felsorolására tekintve hiányérzete támad az embernek. Kiderül, hogy a résztvevők is szinte csak három olyan hivatás vonzáskörében munkálkodnak, amelynek munkaeszköze a magyar nyelv. Magyar szakos pedagógusok, ^népművelők, újságírók hallgatták két napon át a hazai és magyarországi nyelvészek öt előadását. Mintha csupán e három életpálya kényszerítené a rajtuk haladókat anyanyelvűnk ápolására, egyre pontosabb nyelvismeretre, stílus- és kiejtésbeli tisztaságra. Évek óta hiányzik íróink, költőink, színházunk dolgozóinak, néprajzosainknak többsége; nem utolsósorban műszaki értelmiségünk és a legalsóbb szintű közigazgatásunk képviselői. Sajnos be kell vallanunk, hogy a fentebb említett három szakma művelői sem tanúsítanak megfelelő érdeklődést a nyelvművelő napok rendezvényei iránt. Az okokat ki-ki aszerint keresi és találja meg, milyen pályát választott; pedagógus-© vagy újságíró, esetleg népművelő. Az előadásokat követő nyúlfarknyi vitából is ez derült ki. Pedagógusok bírálták a sajtó nyelvét, az újságírók viszont nem értve a pedagógia részletkérdéseihez, hallgattak. Pedig Iskoláink nyelvi közege sem rózsaszínű ködgomolyag. Főleg nem, ha a nyelvművelés tantestületi feladatát kizárólag a magyar szakosokra ruházzák, elfeledve, hogy a természettudományok alapjai sem létezhetnek nyelvi mívesség, pontosság nélkül. Egy szó mint száz: a vitához (ha egyáltalán annaik nevezhető a két-három terjedelmes dolgozat felolvasása) hasonló félmegoldásokkal nem tarthatja meg elért színvonalát a Kazinczy Nyelvművelő Napok. Az első előadó dr. Deme László, a nyelvtudományok doktora, a publicisztika műfaji és nyelvi követelményeiről szólva jelezte újságírásunk meglevő hibáit: a műfaji szegénységet, egysíkúságot, a közhelyek, frázisok burjánzását. Csehszlovákiai magyar sajtóból vett példáit hallgatva felötlött ľ^ennem, hogy a rendezők jövőre olyan szakembert is meghívhatnának, aki a „közhely természetrajzával“ foglalkozik, s a téma alapos ismerője. Ez azért is fontos, mert az abszolút nyelvészeti, nyelvművelési szemponton kívül nyomatékkai kerülnének latba a pszichológiai, szociológiai és alkotáslélektani vizsgálódások eredményei. Ez minden bizonnyal közgondolkodásunk nyelvi állapotán segítene. Azon az állapoton, amelynek nyelvi sajátosságait méltán kérdőjelezte meg dr. Jakab István kandidátus A csehszlovákiai magyar nyelvművelés legfontosabb kérdései című előadásában. A felvetett általános nyelvromlás, a köznyelv tükör- fordításainak illetve szlovák kifejezéseinek burjánzása súlyos gond. Éppen ezért lenne megfontolásra érdemes, hogy a dél-szlovákiai magyarlakta falvak helyi nemzeti bizottságainak anyakönyvvezetői, politikai dolgozói, népművelői is részt vegyenek a Kazinczy-napokon. Az elmúlt két évtizedben egyre gyarapodó polgári szertartások (névadók, esküvők, temetések) nyelve is áldozatul esik a Jakab István által említett nyelvromlásnak. Erre, valamint a nyelvművelés szakterületenként különböző gondjaira tekintve lenne hasznos, a következő években szekciót létrehozni. Az előadók az egyes területek gyakorlati problémáira figyelve végezhetnék munkájukat. Minden bizonnyal kevesebb lenne az általánosság, a nyelvészettudományi közhely, az előadások lényegretörőbbek lennének. Konkrétabb, hasznosíthatóbb információk, tudásanyag birtokába jutnának a résztvevők. Az idei nyelvművelő napok kétségtelen gyarapodását a kiejtési verseny országos döntője hozta. A versenyzők dr. Wa- cha Imre kandidátus a helyes kiejtés elméleti és gyakorlati kérdéseit vizsgáló előadás után álltak közönség elé. A versenyzőknek bizonyos sgítséget is jelentett a minden tekintetben közérthető, áltudományosságtól mentes előadás. A fonetikával, a hangzók ejtésével kevesebbet foglalkozók is olyan információk birtokába jutottak, amelyek nélkülözhetetlenek nyelvművelésünk fejlesztésében. Az idei helyes kiejtési verseny két kategóriában folyt. Az alapiskolások is, a gimnazisták is alapjában véve azonos Jellegű feladatokat teljesítettek, csupán a feladatok nehézségi foka különbözött. Az első fordulóban Ismeretlen, (kötött szöveget adtak elő, majd a másodikban előre megadott témák közül választhattak, amelyekre szöveget kellett rögtönözniük. Ennek kapcsán fontosnak tartom megjegyezni a gyerekek rögtönzött szövegeinek pesszimizmusát. Fontos és méltó pedagógiai feladat lenne eredetének tisztázása, okainak ifjúságszociológiai feltárása. Az első kategóriában Tóth Anikó nagy öl védi (Veiké Lu- dince), Vlahy Anita naszvadi (Nesvady) és Leczo Enikő ki- rályhelmeci (Kral. Chlmec) tanulók végeztek az első három helyen. A gimnazisták közül Gyüre Mónika kassai (Košice), Répás Mónika komáromi (Komárno) és Fabó Tibor rozsnyói (Rožňava) diákok szrezték meg a győzelmet. A nyelvművelő napok másnapján dr. Balogh Lajos vetette fel a nyelvjáráskutatás módszertani kérdéseit. Az előadás lényegi pontjaként emelhetjük ki, hogy feltételezte a hazai magyar értelmiség, a közélet meglétét és a nemzetiségekkel foglalkozó kutatóközpont megteremtését. Addig is, amíg ez utóbbi elérhető közelségbe kerül, az amatőr nyelvjáráskutatók segítségére tanácsain kívül felajánlotta a magyarországi nyelvjárás-kutatás kiadványait, a budapesti Eötvös Lóránt Tudományegyetem nyelvjáráskutató munkacsoportjának segítségét. A tevékenység után érdeklődők részt vehetnek a magyarországi nyelvjáráskutatók tanácskozásain is. Látszatra száraz témához nyúlt Koncsol László. Cselényi László három verse nyelvezetének vizsgálatát oly módon végezte el, hogy egyben az irodalomtörténeti fejlődésképet, a társadalmi közeget és annak változását is vázolta. Az ő előadása kapcsán vetettem papírra az alábbi mondatot, erősen gondolva az előtte szólók hasonló hátterű előadásira: még a nyelvészet látszólag steril tudományában sem lehet tévedhetetlen az a nyelvész, aki a társadalmi valóságot mellőzve egy-egy nyelvi jelenség keletkezésének szociológiai, lélektani okait figyelmen kívül hagyja. Ügy vélem, ez meghatározója kell hogy legyen a jövő esztendők nyelvművelő napjainak. A nemzetiség nyelvének jelenségeit a maga közegében, a maga környezetében vizsgálni; egy-egy negatív jelenség okát nemcsak az emberekben keresni, olyan feladat, amely meghatározója lehet a csehszlovákiai magyar nyelvművelés, anyanyelvi kultúra jövőbeni állapotának. Ha mindezeket fontosságuk mértékében kezeljük, nem eshetünk abba a hibába, hogy a tiszta nyelvezet, a hibátlan stílus mögött ne észlelnénk a romlott gondolatokat, az ártó szándékot. A Kazinczy-napok idei rendezvénysorozata bebizonyította, hogy nyelvhasználati gondjaink megoldásában nem állhatunk meg az általánosságok taglalásánál. Áldásos lenne, ha már a jövő évben specializálódna és szekciókban fejtené ki tevékenységét. DUSZA ISTVÁN Az eíső bulgarisztikai kongresszus előtt A bolgár állam fennállásának 1300. évfordulója olyan esemény, amely egyszerre idézi a nemzet történelmi múltját és a mai, szocialista bolgár nemzet fejlődését, anyagi és szellemi kultúrájának értékeit. A 681-ben keletkezett állam Európa egyik legősibb kultúrájának birtokosa lett. Trákok és hellének, szlávok és bolgárok voltak ennek a földnek régi lakói. „Ami hazánk fejlődésében progresszív, az adott erőt népünknek a nemzetek, országok találkozási pontján — amit Bal- kán-félszigetntk neveznek — megmaradni jóban és rosszban. Végül a szocialista forradalom győzelme tette lehetővé, hogy a viiág legfejlettebb nemzeteivel egyenlőek lehetünk“ — mondta Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt első titkára. t\ mai Bulgária mindannak megtestesítője, ami a legdrágább, a legjobb a bolgár nép évszázadokon át megteremtett anyagi és szellemi kultúrájában. A nemzeti ünnep küszöbén a bolgár nép tisztában van azzal, hogy a legutóbbi három és fél évtized államiságának legfejlettebb szakaszát jelenti. Az ország teljesen megváltozott, fejlett mezőgazdasággal és Iparral rendelkezik. Ez az alapja a kulturális fejlődésnek is, és annak a munkának, amellyel a tizenhárom évszázad teremtette értékeket őrzik és szintetizálják. Mindezt a fejlődést lehetetlen elképzelni a marxista történelemkutatás eredményei nélkül. Ennek a munkának kicsúcsoso- dás-a lesz a Szófiában idén sorra kerülő európai jelentőségű bulgarisztikai kongresszus. E tudományos fórum célja, hogy a bolgár nép nyelvével, történelmével, művészetével foglalkozó tudósok munkáját elősegítse. A május 23-tól június 3-ig tartó tanácskozás fő védnöke Todor Zsivkov, a Bolgár Államtanács elnöke lesz. Ismeretes, hogy a bolgár állam iránt már a korai középkorban nagy érdeklődést tanúsítottak a szomszédos népek. Krónikák tucatjaiban található bizonyíték erre a tényre. így érthető meg, hogy már a XVIII. —XIX. században jelentős tudományos kutatás folyt. Elsősorban a bolgár nyelv, irodalom, történelem, néprajz, képzőművészet és filozófia kutatásainak eredményei Jelentősek. Több európai, ázsiai és amerikai országban ezek a kutatások elsősorban a szlavisztika keretén belül kezdődtek, amelynek Bulgáriához kapcsolódó eredményeiből fokozatosan alakult ki a bulgarisztika tudománya. Az első ilyen tematikával foglalkozó tanácskozás lehetőséget ad minden Bulgária iránt érdeklődő külföldi tudósnak, hogy felmutassa kutatásainak eredményét és személyesen nyilvánítson véleményt a tudományággal kapcsolatban. A munka hét szekcióban zajlik majd: 1) a bolgár állam évszázadai, 2) a bolgár nyelv történelmi fejlődése, 3) a világirodalmi folyamat és a bolgár irodalom, 4) szociális és forradalmi mozgalmak Bulgáriában^ azok helye a világ forradalmi folyamatában, 5) a bolgár kulturális együttműködés, 6) a bulgarisztika története, mai helyzete és perspektívái, 7) a tudomány és a művelődés fejlődése Bulgáriában. A kijelölt programokon kívül, a Bolgár Tudományos Akadémia saját vendégeinek lehetőséget ad, hogy közelebbről megismerkedhessenek a történelmi és kulturális emlékekkel, skanzenekkel, kolostorokkal, templomokkal. Természetes, hogy egy ilyen tudományos fórum megrendezése nagy erőfeszítést követel a szervezőktől, amelynek tagjai között van Angel Bellevszki akadémikus, a BTA elnöke. Kremka Szarova professzornő, a BTA tudományos titkára és Mihail Bacsvarov professzor. KAMEŇOV PÉTER Szilfidek és kadétok Bemutató a Szlovák Nemzeti Színházban Amikor Gyagilev 1911-ben függetlenítette magát a Cári Színházakhoz fűződő kötelezettségeitől, társulatának, az Orosz Balettnek Monte Carlót választotta székhelyéül, ahol az akkori évek legnevesebb művészeivel tartott kapcsolatot. Világhírű együttesének egyik tagja, a cseh Ivo-Váňa Psota hozta el Brnóba Fokin Chopi- nianáját, amelyet Gyagilev indított el külföldi diadalútjára. A szlovák fővárosban most Olga Skálová, a brnói Állami Színház balettjének művészeti vezetője. Psota növendéke vitte színre a klasszikus balettirodalom egyik legszebb darabját, amelyet A szilfidek címen is emlegetnek. Fokin elsősorban Chopin zenéjének hatására készítette el koreográfiáját; szöveget som írt hozzá, hogy a tánc még jobban ötvöződhessen a zene romantikus hullámzásával. S bár absztrakt szimfonikus balettet alkotott, a táncok felépítése során a klasszikus hagyományokhoz alkalmazkodott. Nem maradt hát el a pás de deux, a férfi- és női variációk sora, de a kartánc sem, sőt, a Chopinianában éppen az utóbbin a hangsúly. Kartáncosainkról sajnos már közismert, hogy teljesítményük eléggé ingadozó, s az utóbbi egy-két évben egyre inkább hanyatló. S mert a FOkin-mű igazi élményt nyújtó előadásának titka a precíz klasszikus technika, a Chopiniama újabb próba elé állította a női kart. 01- ga Skálová mindent megtett, hogy nyugodt szívvel tiszteleghessen a zeneszerző és a koreográfus emléke előtt, kár, hogy a betanításhoz mindössze három hét állt a rendelkezésére. Ha ezt a tényt Is figyelembe vesszük, talán elnézőbbek vagyunk a táncosnők elhibázott mozdulataival, megkésett lépéseivel, kevésbé átszellemült előadásmódjával szemben, persze abban a reményben, hogy mindezt korrigálni fogják a későbbi előadásokon. A szólótáncosok közül Jurlj Pavlovics Plavnulk és Gabriela Zahradníková remekelt. Igazán kellemes perceket tehát csak a C-dúr mazurka, az A-dúr prélude és a cisz-moll keringő jelentett. Plavnyik jól tudta, milyen finom variáció az övé; lassú mazurkalépései ugyanolyan pontosak voltak, mint a forgásai. Zahradníkovát szép spicctechnikájáért illeti dicséret, a pás de deux-ben pedig muzikalitására hívta fel figyelmünket. A márciusi balettbemutatő másik egyfelvonásosa a Kadétok bálja volt, amelynek zenéjét Johan Strauss szerezte. A darab librettóját és első koreográfiáját a harmincas évek végén David Lichine készítette, ügyelve a kedves, megmosolyogtató történet operettes ízére. Jozef Zajko, aki 1956- ban már színpadra állította ezt a művet, ezúttal is művészt alázattal közelített Strauss zenéjéhez. Egyszerre csillant hát fel a felhőtlen optimizmus a színpadon és a nézőtéren, hiszen a közönség nemcsak „a keringők királyának“ tapsolt, hanem a táncosoknak is, akik látható örömmel lubickoltak a zenében. Magas gyertyatartók, égszínkék fotelek sorakoztak a leányintézet dísztermében (Pavol M. Gábor díszlete), ahol rózsaszín, sárga és kék ruhás, huncut és szemfüles lányok vártak a fiatal katonatiszt-jelöltekre, hogy lángra lobbanhasson lelkűk mélyén szuny* nyadó szerelmük szikrája. S amikor már javában állt a bál, az intézet Igazgatónője (Gabriela Vašeková), aki szintén remegve készült az estre, mert az ősz hajú ezredes (Miroslav Stauder) még mindig megdo* bogtatta a szívét, véget vetett a szórakozásnak. Ennyi a történet — humorral fűszerezve, sóvárgó pillantásokkal ékesít* ve, az összteljesítményt tekint* ve mégis határozottan állíthatom: rég volt ennyire jogos a taps, mint a Kadétok bálján. Eva Šenkyríková már színpad* ra lépésének első pillanatában megnyerte a közönség tetszé* sét; vonzó volt és pajkos, ahogy a szerepe megkívánta. A kadétok közül Ľubomír Vrábel villanthatta fel tehetségét; alig háromperces Jelenetével kelle* mes színfoltja volt az előadás* nak. G. SZABÓ LÁSZLÓ KÖLTŐ ÓVODÁSOK KÖZÖTT Sok-sok gyermek részvételével nemrégiben irodalmi délután zajlott le Nagymegyeren (Calovo) a Vasút utcai magyar tanítási nyelvű óvoda szervezésében. A találkozó vendége Simkó Tibor költő volt, akinek a Tikirikitakarak című gyermekverskötetéből valóságos kisszínpadi műsor készült, melyet a nagyosztályosok mutattak be: örömmel-élvezettel mondták a játékos verseket, énekelték a megzenésített változatokat, miközben természetesen bájosan táncoltak is. Igazi gyermekjáték volt ez, meglepetés a költő számára is, akinek ugyancsak megnyerte tetszését a műsor. A versekhez rajzokat is készítettek a gyerekek, ezeket a helyszínen tekinthette meg a közönség, óvodások, iskolások, szülők. A gyermekiekre nagy hatással volt a költő személyes jelenléte, sok kérdést tettek föl neki; s a beszélgetésbe a felnőttek is bekapcsolódtak, kérdezve egyebek között, hogy miért nem magasabb példány* számban jelent meg a valóban kitűnő Tikirikitakarak, és mi1 kor jelenik meg a második ki* adása, amelyet egyébként tu* domásunk szerint tervébe vett a Madách. Bizony, ha lett vol* na ebből a könyvből, sok el* fogy ezen a találkozón is, melynek során közös játék is kialakult, Simkó Tibor vezeté* sével. A városi művelődési házban irodalmi délután sikere nem kis részben Kuszák Mária óvónőnek köszönhető, aki a műsor összeállítója Is volt. Az óvoda pedagógusai további hasonló rendezvényeket terveznek, tudatosítván, hogy az Ilyen jellegű találkozóknak nagy szerepük van a gyermek világának helyes alakításában, anyanyelvének gazdagításában, közösségi érzetének formálásában. és mindezen kívül mély és felejthetetlen élményt is nyújtanak számára. M. LAKÓ MARIA 1981. IV. 3. Jelenet a Chopinianából (Jurij Pavlovics Plavnyik és Gabriela Zahradníková j (Jozef Vavro felvétele)
