Új Szó, 1981. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1981-04-03 / 79. szám, péntek
Ä szocialista életmód vagy a kispolgáriság? Lehetséges, hogy egynémely olvasónknak nem nagyon tetszik, hogy pártkongresszusok apropóján éppen a kispolgári- ságot hánytorgatjuk. De hát — mit tegyünk? — elég szívós életjelenségről van szó. Olyany- nyira, hogy pártunk XV. kongresszusán, de a Központi Bizottság 15. és 18. ülésén is nem véletlenül emeltek szót e társadalompolitikai kategória, vagy mondjuk inkább: emberi mentalitás ellen. Legutóbb az SZLKP nemrég tartott kongresszusán jelentette ki Lenárt elvtárs: „Egyre jobban előtérbe állnak a szükségletek fejlesztésében és kielégítésében a racionális és a minőségi szempontok. Ma már számolni kell azzal, hogy távlatilag előnybe kerülnek azok a szükségletek, amelyek összefüggésben állnak az ember alkotóerejének felújításával, munkahelyi és társadalmi aktivitásával“. Hivatkozhatunk másra is. Nincs féléve, hogy pártunk most zajló, kiemelkedő eseményeinek s közeli, jubileumának előkészítésére Ostraván rendezett országos ideológiai értekezleten a bratislavai II. városkerület pártbizottságának egyik tagja figyelemreméltó felszólalásában kellő politikai és társadalmi ismeretek-tapasztalatok tudomásával, jogos hevülettel emelt szó a társadalmunk, főleg működési körzetében —• nagy kiterjedésű városrészben — tapasztalható nyárspolgári megnyilvánulások ellen. Példaként említette az ipari üzemek technikai értelmiségének kis- polgári gondolkodásmódját, amely kiterjed a fiatalok csa- ládi nevelésére is, s amelyet egyebek iközt felerősít a bécsi televízió műsorának hatása is. Vagy hogy a 68—69 es politikai, társadalmi válság utóhatásaként még sok ember tudatában kísért a xnasarykizmus, a nacionalizmus s más konzerv vatív világszemlélet. Sok munkahelyen észlelhető az a tudati torzulás is, hogy a naplopók sokaik szemében még mindig rokonszenvesebbek, mint a becsületes dolgozók. Ugyancsak ebbe a körbe sorolta a tömegpolitikai munka elégtelenségének azt a következményét is, hogy kevés helyen fejlesztik újjá a munkásosztály forradal- miságának, áldozatkészségének hagyományait, hogy bizonyos munkahelyeken gyenge hatásfokú a kezdeményezőkészség, munkaintenzitás. Viszont a szocialista gondolkodás és életmód kitűnő példájaként említette a 38 tagú, Jaroš kapitányról elnevezett szocialista munkabrigád vállalkozását, amely négy és fél millió koronát jelentő berendezés javítását végezte el felajánlásként. Persze lehetne itt emlegetni a szocialista gondolkodásmóddal és magatartással ellenkező, s eléggé elterjedt jelenségeket is, mint a protekcionizmus, a korrupció, a karrierizmus, a hivatali beosztással való visszaélés, amelyet a szlovákiai kommunisták kongresszusán Husák elvtárs is élesen elítélt, hozzátéve, hogy ilyen vezető embereknek semmi helyük a politikai vagy a közéletben. Folytathatnánk még a sort ilyesmivel: a családok hasznosra zárt világát — önmaguk agyonhajszolása árán kiküzdött — komfortos családi házon kívül villaszerű nyaralóházakkal, autóval, kisajátított parkolóhelyekkel, az utódoknak csak kifizetődő pályákra erőszakolásának verejtékes igykezetével, munkahelyi kiváltságok, vagy jobb külföldi nyaralások „meg- bundázásával“ és így ttívább. Nyilvánvaló, hogy ilyen embereknek — a többséggel ellentétben — munkakötelezettsé- gükön kívül vajmi kevés közük van társadalmi munkák végzéséhez, mondjuk a község és a város fejlesztésében vagy a lakótelepek környékének csinosításában való részvételhez. Bírálatok formájában szó volt az említett pártrendezvé- nyekem is ilyesmiről, leginkább az évzáró tagyűléseken és a pártkonferenciákon. Ami pedig felettébb tanácsos, jó elgondolkodni rajtuk, a CSKP XVI. kongresszusa, nemkülönben a közelgő képviselőválasztások előtt is, hogy felerősödjön a jobboldalisüg fattyúhajtásaként meg mindig vegetáló kispolgáriság elleni eredményesebb küzdelmünk. MIKUS SÁNDOR 198L IV. 3. erők :támogatása az egész világon. Ez teljesen összhangban van a CSKP XV. kongresszusán kitűzött irányvonallal, s minden bizonnyal azzal az irányvonallal is, amelyet a párt XVI. kongresszusa határoz meg. A 105 találkozó és eszmecsere, amelyekre eddig a harmadik megbízatási időszakban a szocialista és a fejlődő országok, valamint a fejlett tőkésországok parlamentjeivel kiépített kapcsolatok keretében került sor, a Szövetségi Gyűlés széles körű külpolitikai kezdeményezéséről tanúskodik. A CSSZSZK legfelsőbb törvényhozó testülete kamaráinak képletesen szólva a „konyhái“ a kamarák állandó bizottságai. Nagyra becsüljük a felelősségtudatot, amellyel a képviselők többsége dolgozott a bizottsá gokban, nagyra értékeljük azt az aktivitást és kezdeményezőkészséget, amelyet annak érdekében fejtettek ki, hogy a szó legszorosabb értelmében behozzák a bizottságokba a „nép szavát“, az egyes választókörzetekből és az élet valamennyi területéről a lakosság tapasztalatait és állásfoglalásait. A bizottságok munkájának színvonala az előző időszakhoz mérve ismét magasabb. Minden képviselő munkáján látható, mennyire él valóban az emberek közt, az emberekkel, menynyire ismeri és teszi magáévá örömeiket és gondjaikat, menynyire élvezi választói bizalmát és miként áll ki a választók érdekei mellett. Kellemes érzéssel olvasom az egyes üzemek kollektíváitól érkező leveleket, amelyekben elismeréssel szólnak a „mi“ képviselőnk munkájáról. Ezeknek a képviselőknek megvan az erkölcsi joguk ahhoz, hogy a következő megbízatási időszakban is a nép jelöl- löltjei közt foglaljanak helyet. Azonban külön szeretném hangsúlyozni: a harmadik megbízatási Időszak — amelyben legfelsőbb népképviseleti testületünk sok hasznos munkát végzett, még nem ért véget. Az új választások júniusban lesznek, még két hónapnyi kitartó munka áll előttünk. Elvárjuk, hogy a megbízatási időszak végéig nem csökken a képviselők kitartása és munkakedve. Ez képviselői kötelességük, képviselői becsületük kérdése. Mert a Szövetségi Gyűlés legfontosabb feladata az emberekkel való munka, az egész nép érdekeinek támogatása, a nép szolgálata. Az év közepén tehát végéhez ér egy választási időszak, s azonnal kezdődik a következő. Előttünk a feladat: megvalósítani és érvényesíteni Csehszlovákia Kommunista Pártja XVI. kongresszusának politikai Irányvonalát. A Szövetségi Gyűlés törvényhozói és ellenőrző tevékenységének homlokterében a népgazdaságunk továbbfejlesztéséről való gondoskodás áll majd. Ez lesz a fő célja a két kamara, a Szövetségi Gyűlés elnöksége, a kamarák elnökségei és minden állandó bizottság munkájának. Ugyanakkor nem tévesztjük szem elől egyik alapvető kötelességünket sem — főként a képviselők és a választók közti valóban élő kapcsolat útján kivenni részünket a szocialista demokrácia fejlesztéséből. azzal a céllal, hogy tovább szélesedjen a munkások, parasztok és értelmiségiek alkotó részvétele az állam igazgatásában. Gondosan fogunk ügyelni arra, hogy a választókerületekben szerzett tapasztalatokat felhasználjuk munkánkban. Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikája megvalósításában a föderáció legfelsőbb népképviseleti testülete a jövőben is megbízható harcostársa lesz. M\ az Imperialista propaganda szándéka A szocialista országok ellen folytatott ideológiai harcában az imperializmus mindenekelőtt arra törekszik, hogy lejárassa a marxizmus—leninizmus elméletét, támadja a Szovjetuniót és lebecsülje a reális szocializmus sikereit, megbontsa a szocialista világrendszer egységét, rágalmazza a világ kommunista mozgalmát. Ezek azok a fő áramlatok, amelyek terén a két társadalmi rendszer közötti ideológiai harc zajlik. A burzsoá ideológusok támadása legélesebben a marxizmus—leninizmus tanítása és a kommunista párt vezető szerepe ellen irányul. Azt állítják, hogy a marxizmus elavult, hogy következtetései nem érvényesek a mai korra, mert ez a kor a „humánus“ kapitalizmus kora s ennek osztályellentéteit a tudományos-technikai forradalom oldja meg. A valóságban viszont „a tudományostechnikai forradalom — állapította meg a kommunista és munkáspártok 3969-es moszkvai ülése — meggyorsítja a gazdaság társadalmi tulajdonba vételét, a monopóliumok uralma alatt ez a társadalmi ellentmondások még szélesebb körű és sürgetőbb fellépéséhez vezet. Nemcsak a kapitalizmus addigi ellentéteit élezi ki, hanem újakat is szül.“ Nagy hangsúlyt helyeznek Leninnek Marx-szal és Engelsz- szeil, a leninizmusnak a marxizmussal való összevetésére. A nyugati propagandisták azt állítják, hogy a leninizmus pusztán „orosz jelenség“, amelyet „csupán Oroszországban lehet érvényesíteni“. Lévén, hogy a leminižmus nyílt kritikája nem hozta meg a várt eredményt, igyekeznek hát területileg elhatárolni. Régi revizionista elméleteket élesztgetnek fel és újakat alakítanak ki. Nagy figyelmet szentelnek főleg az olyan törekvéseiknek, amelyek igyekszenek lejáratni a kommunista pártok vezető szerepét. Ez nem véletlen, hisz a párt tekintélyének aláásása azt jelenti, hogy a,népet megfosztják ideológiai és szervezeti vezérétől. A szocialista országok ellen irányuló imperialista propaganda egyik fő áramlata az anti- szovjetizmus. Ez a szocialista országok nemzeteinek nyelvén közvetített adások 65—70 százalékát képezi. A szocialista államok lakosságának körében bizalmatlanságot szeretnének kiváltain! a Szovjetunió iránt, olyan alaptalan vádakkal, hogy a Szovjetunió „kizsákmányolja" a szocialista országokat. Ezeket a koholmányokat viszont maga az élet cáfolja a KGST létezésének több mint három évtizede, a szocialista államok gazdasági fellendülése. A burzsoá ideológusok Jnegrendült pozícióikat a szocialista országok becstelen rágalmazásával akarnák visszaszerezni. A nyugati propaganda a nemzetközi kommunista mozgalom néhány reálisan létező nehézségét arra igyekszik kihasználni, hogy éket verjen a szocialista országok pártjai, a kommunista pártok közé, amelyek a kapitalista kizsákmányolás megszüntetéséért küzdenek. Ami a szocialista országok lakosságának rétegeit illeti, a nyugati propaganda főként az ifjúság ideológiai megyőzésére törekszik. Nagy érdeklődést tanúsítanak az értelmiség, főleg az alkotó művészek, de a munkások és a földművesek iránt is. Az imperializmus újabb, rugalmasabb taktikájának jellemző vonása a lakosság bizonyos rétegeit érintő propaganda. Az utóbbi időben ez vette át a fő helyet, háttérbe szorítva „az egész lakosság meggyőzését“. A burzsoá ideológusok igyekszenek hatásos módszereket kidolgozni, hogy tájékoztatásaikkal a hallgatóság egyes csoportjánál kellő hatást érjenek el. Taktikájuk másik jellegzetessége, hogy a szocialista országok ellen nem csupán ellenséges propagandát folytatnak, hanem rendszeres ideológiai felforgatással belülről akarják aláásni a szocializmus erejét, ún. ideológiai eróziót okozni a szocialista társadalmakban. Ettől a szocialista társadalom gazdasági és politikai alapjainak radikális átalakulását várják a burzsoá ideológusok. Korábban a nyugati propn- gandistak közvetlenül vagy közvetve arra ösztökéltek, hogy „szabaduljunk meg a kommunizmustól," ma viszont azt színlelik, hogy semmi kifogásuk nincs a szocializmus ellen, csak azt egy kicsit „korszerűsíteni“ kell. Különböző humánusai)^, demokratikusabb modelleket javasolnak, amelyek a valóságban viszont a szocialista rendszer alapelveinek elvetését jelentik. Az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, J. V. Andropov ezeket a törekvéseket a kővetkezőképpen jellemezte: „Az ideológiai kártékonyságnak sok, az ideológiai harcra jellemző vonása van. Ez viszont nem egyszerű ideológiai harc, amely a két ellentétes társadalmi rend létezéséből ered. Az ideológiai kártékonyság mindenekelőtt az imperializmus szocializmus ellen irányuló felforgató tevékenységének formája. Célja: hogy meggyengítse és megrendítse a szociaj lista rendszert. Ez a harc speciális eszközökkel folyik és nem egyéb, mint a szocialista országok belügyeibe való beavatkozás, ami pedig ellentétben van a nemzetközi jog általános érvényű normáival. Az a tény, hogy ez a tevékenység ideológiai téren folyik, semmit sem változtat kártékony és jogellenes lényegén * A burzsoá propaganda jelentős szerepet szán a nemzetiségi kérdéssel folytatott spekulációknak. Támadása a szocialista országokban élő nemzetek és nemzetiségek kölcsönös viszonya ellen irányul, a testvéri szocialista államok együttműködése, valamint a szocialista világrendszer és a fejlődő országok kapcsolatai ellen. Emellett szándékosan elhallgatja, hogy az addig elmaradt nemzetek gazdasági, tudományos és kulturális téren óriási haladást értek el, épp a szocializmus segítsége révén. A nyugati ideológusok nagyon sokat várnak azoktól a szakadároktól és disszidensek- től, akik elárulták hazájukat es a nyugati sajtóirodák és felderítő központok szolgálatába álltak. Mindannyian tudják, bogy ezak szinte mind bűnözök, ennek ellenére a nyugati ideológiai központok „harcosokká“ nevezik ki őket, „másfajta gondolkodásukért* szenvedő alanyoknak“. Viszont azt a nyugati ideológusok sem tagadhatják, hogy a disszidensek senkit sem képviselnek és nem tarthatnak igényt az alkotó értelmiség helyettesítésére. Az a tény, hogy az imperialistáik újfajta taktikához folyamodnak, s igyekszenek propagandájuk módszereit tökéletesebbé tenni, azt bizonyítja, hogy az imperializmus elveszítette pozícióit. Ez viszont egyáltalán nem jelenti azt, hogy az osztályharc gyengülne. Amint azt az SZKP XXV. kongresszusa leszögezte: „a kommu* nistáknak egyáltalán nines szándékukban megjósolni a „kapitalizmus automatikus csődjét.* Ennek még sok tartaléka van. Az utóbbi évek ese* rnényei viszont azt igazolják„ hogy a kapitalizmus olyan társadalom, amelynek nincs jövője. MIKULÁŠ JUHAN A városfejlesztés pártmunka is 'A nyitrai IN Ura) városi pártbizottság 2.4 alapszervezete és 1147 kommunista munkájának irányításáért felelős. Tagságunk zömében nyugdíjasok. rokkantak, háztartásbeli nők, akik a lakópelepek alapszervezeteiben tesznek eleget pártkötelezettsé- geiknek. Jóllehet, a korösszeté- lelen nincs módjuk változtatni, mégis elmodhatom: a 76 000 lakost számláló városunkban — nem kis részben a kommunisták magas fokú aktivitásának eredményeképpen — lendületes alkotó munka folyik. A nagyarányú beruházási építkezésen kívül a lakosok társadalmi munkával is segítik a város fejlődését. Hogy mást ne említsek, csak a múlt választási időszakban 138 építménynyel, köztük hat óvodával, bölcsődével és napközi otthonnal gyarapodtak a lakótelepek, polgáraink pedig kevés híján 15 millió óra társadalmi munkával 513 millió korona értékű létesítményt teremtettek. Sikereink szembeötlőek, s annak köszönhetők elsősorban, hogy az ulapszervezeti pártbizottságok hatásosan mozgósították a kommunistákat és a párton kívüli dolgozókat a város fejlesztésére. Lakótelepeinken most is lázas munka folyik. Városunk lakói 47 857,600 korona értékű kötelezettség vállalással köszöntik a XVI. párt- kongresszust és pártunk alapítása 60. évfordulóját. Városunk azonban nemcsak az itt lakók otthona, hanem a mezőgazdaságtudomány, a pedagógusképzés, számos területi jellegű tudományos-kísérleti intézet és a Széles környék fontos gazdásági, politikai, kulturális központja is. S ebből eredően jelentős feladatok hárulnak reánk, de ezeket csak akkor oldhatjuk meg sikeresen, ha a vállalatok, üzemek kommunistáit is mozgósítjuk. Ezzel kapcsolatosan fontos határozatok születtek a városi és a járíťsi pártkonferencián. Lényegük, hogy a város 9 ezer kommunistája — munkahelyén kívül — a lakótelepe illetékes alapszervezetében és a most alakuló lakótömbi pártcsoportokban is vállaljon konkrét, ellenőrizhető pártmunkát. . Több utcai alapszervezetünkben számos regisztrált párttag tölt be fontos tisztséget, jelentős részük azonban távol tartja magát a lakótelepen végzett munkától. Az igaz, hogy a kommunisták általában a munkahelyük alapszervezetében teljesítik kötelességeiket, de tevékenységük nem korlátozódhat csupán a gyárra, hivatalra, üzemre, hasznos tapasztalataikat az otthoni környezetükben is kamatoztatniuk kell, főleg a tömegpolitikai munka végzésében. Felvetődhet a kérdés: mit tesznek ennek érdekében a polgári bizottságok? A polgári bizottságok munkája a regi gyakorlaton alapul. Foglalkoznak a lakosság panaszaival, napi gondjaival. Azt viszont még nem tudták elérni, hogy közvetlen lakótelepük fejlesztésének kérdésein túl átfogó politikai tájékoztatást is adjanak a lakosságnak. Ez a szerep az alapszervezetek irányításával a kommunistákra hárul, akik a lakótelepi közösségekben végzett rendszeres politikai nevelő és felvilágosító munka különböző formáinak alkalmazásával hatnak legjobban a környezetükre. Ennek megvannak a jó módszerei: a társadalmi munka és a lakógyűlések szervezése, hogy csak ezeket említsem a sok közül. Noha a Chrenová II. és III. számú lakótelep pártalapszerve- zete mindössze 69 kommunistából tevődik, a lakóterületen — a regisztrált tagokkal együtt — csaknem 1700-an végeznek politikai munkát. Az itt élő kommunisták érdeme, hogy az ági- tációs központ rendezvényeit mindig telt ház fogadja, a társadalmi munkában ugyancsak nagy az aktivitás. A lakosság összefogására, a helyi lehetőségek feltárására és kiaknázására eddig -is nagy szükség volt. Fejlődésük jelenlegi szakaszában még inkább így van. Ennek felismeréséből származó fokozott felelősség és elkötelezettség hatotta át az előző hetekben megtartott nyilvános pártgyűléseinket is, ahol újabb felajánlásokkal egészítették ki a kongresszusi kötelezettségvállalásokat. A városi pártbizottság pártépítő tevékenységének fontos részeként kezeli a lakótömbi pártcsoportok további alakítását., ŠTEFAN M0RAVČÍK a nyitrai (Nitra) városi pártbizottsáe elnöke
