Új Szó, 1981. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1981-04-25 / 97. szám, szombat

Ľubomír Štrougal elvtárs beszéde (Folytatás a 3. oldalról) nak emeléséhez vezető utat, amely megfelel a sokoldalú in- tenzifikálás, a tudományos és technikai ismeretek határozot­tabb érvényesítése követelmé­nyeinek, a hatékony és minősé­gi munka hatékonyabb ösztön­zése szükségleteinek és annak a követelménynek, hogy a le­hető legkedvezőbb feltételeket kell teremtenünk az emberek sokoldalú alkotó munkájához. Az egyes irányító szervek és minden állami és gazdasági szervezet csakis egyféleképpen válaszolhat erre a követel­ményre: felelősségteljesen, a lehető legrövidebb időn belül felül kell bírálniuk az irányító munka hatékonyságát, mindent jól át kell gondolniuk és konk­rét szervezési, valamint káder­intézkedéseket kell hozniuk a helyzet megjavítására. Elsősor­ban meg kell változtatni az irá­nyító munka stílusát és mód­szereit, meg kell szüntetni a fölösleges papírmunkát és bü­rokráciát, fel kell lépni a ké­nyelemszeretet és a rutinszerű­ség ellen. Pontosan meg kell határozni a jogköröket és a fe­lelősséget, pontosan teljesíteni kell a kötelességeket és a fel­adatokat, meg kell tartani a munkafegyelmet és szigorúb­ban kell ellenőrizni a munka­eredményeket. A mostani Időszakban nagy figyelmet kell szentelnünk an­nak, hogy a tervezésben, irá­nyításban és a gazdasági me­chanizmusban érvényesítsük azokat a változásokat, amelye- lyeket a komplex intézkedések határoznak meg. Szem előtt kell tartani, hogy nemcsak az egyes mutatók ér­vényesítéséről, illetve megérté­séről van szó. Ez a fontos fel­adat elválaszthatatlan részét képezi a gazdasági gondolko­dásmód megváltoztatásának. Enélkül nem tudnánk előrelép­ni. Fontos feladat, hogy a gazda­sági és szociális fejlődés 1981— 1985-évi irányelvei szellemében befejezzük a 7. ötéves terv ja­vaslatának kidolgozását. A terv alapját a tudományos-műszaki fejlődés képezi. Amennyiben meg akarjuk találni az optimá­lis kivezető utakat, egyúttal meg kell kezdenünk társadal­munk távlati szociális és gaz­dasági fejlődése tervének kidol­gozását is. Ez a feladat elsősor­ban a szövetségi és nemzeti kormányokra, a minisztériu­mokra és a többi központi szervre hárul, amelyet a közép­szintű irányítási szervekkel, a nemzeti bizottságokkal együtt­működve, a szakemberek széles aktívájának bevonásával kell megoldaniuk. A választások kifejezik nemzeteink és nemzetiségeink egységét, egyenjogúságát és testvéri együttműködését Elvtársak! A választási kampányban és a tulajdonképpeni választások során is újból rá akarunk mu­tatni szocialista demokráciánk előnyeire. Lényege és értelme távol áll a külsőséges, tartal­matlan formalizmustól, amellyel a burzsoá társadalomban elken­dőzik az antagonisztikus társa­dalmi viszonyokat. A képvise­lők látszólag szabad kiválasz­tása során a valóságban a ha­talmat az uralkodó elit kezébe juttatják, amelynek nincsen semmi köze a dolgozók érde­keihez, mivel több ezer szál fű­zi a nagytőke gazdasági és ha­talmi központjaihoz és ezek akaratát hajtja végbe. Nyálunk amikor az uralkodó munkásosztály a szövetkezeti parasztsággal és a dolgozó ér­telmiséggel szilárd szövetség­ben megvalósítja a szocialista építés programját, az össznépi alapra támaszkodunk. Ez a szo­cialista demokrácia egyik leg­nagyobb előnye, fő tartalmát a nép széles körű részvétele ké­pezi az ország irányításában. A nép egyre nagyobb hatást gya­korol a közügyek, a társadalmi ügyek megoldására. Így értel­mezzük mi a demokráciát és ilyen értelemben fogjuk a jövő­ben is elmélyíteni és tökélete­síteni. Június 5-én és 6-án ilyen szel­lemben valósítjuk meg a képvi­selő-testületi választásokat. A szocialista demokrácia alapelve érvényesítése követelményének és szükségletének megfelel a jelöltek kiválasztása. A munka­kollektívák, a politikai pártok és a Nemzeti Front egyes szer­vezetei a választási gyűléseken a legjobbakat javasolják majd a nemzeti bizottságok és a tör­vényhozó testületek képviselői­vé. Demokráciánk ereje abban is rejlik, hogy céltudatosan arra törekszünk: képviselőtestüle­teink összetétele álljon össz­hangban társadalmunk szociális és nemzetiségi struktúrájával, a nők megfelelő képviselete vi­lágosan bizonyítja egyenjogúsá­gukat és érvényesülhessen a fiatal nemzedék is. A Nemzeti Front szervei ezek­ből a demokratikus ismérvekből indulnak ki, amikor regisztrá­lásra javasolják a jelölteket. Csehszlovákia Kommunista Párt­jának Központi Bizottsága teg­napi ülésén megítélte azoknak a jelölteknek névjegyzékét, aki­ket a kommunisták saját so­raikból javasolnak a Szövetsé­gi Gyűlés, a Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőinek. Bizalmat kell adnunk olyan em­bereknek, akik bátran és me­részen érvényesítik a társadal­mi érdekeket. Igazságosak és tárgyilagosak lesznek válasz­tóik szükségletei védelmében, határozottak és következetesek minden újnak és haladónak ér­vényesítésében. A választások így ismét meg­erősítik, hogy a Nemzeti Front kifejezi szocialista rendszerünk politikai lényegét — a munká­sok, a földművesek és az értel­miség osztályszövetségét. A választások is újra igazolni fogják, hogy a Nemzeti Front kifejezi a csehek és a szlová­kok, valamint közös hazánkban velünk szilárd internacionalis­ta egységben a társadalmi ha­ladásra, a nyugodt és boldog életre törekvő más nemzetisé­gű állampolgárok egységét, egyenjogúságát és testvéri együttműködését. A választások így ismét meg­erősítik, hogy a Nemzeti Front megtestesíti a kommunisták, a pártonkívüliek és a más politi­kai pártokhoz tartozók szövet­ségét a szocializmus építésében, a közügyek igazgatásában, az állampolgárok különféle érde­keinek, jogaiknak, szabadság- jogaiknak és kötelességeiknek érvényesítésében. A Nemzeti Front fontos szere­pét társadalmunk életében G. Husák elvtárs méltatta a CSKP XVI. kongresszusán. Hangsú­lyozta, hogy „A Nemzeti Front­ban tömörült szervezetek jelen­tősen hozzájárultak ahhoz, hogy a nép legszélesebb rétegei azonosulnak pártunk politikájá­val és áldozatkészen munkál­kodnak megvalósításán. Tevé­kenységükkel hozzájárultak a párt és a nép egységének elmé­lyítéséhez, a dolgozók szocia­lista neveléséhez, a szocialista hazájuk iránti büszkeségük megszilárdításához“. Ezek a szavak joggal emelik ki mindazt, amit a Nemzeti Front politikai pártjai, egyes szervezeteinek tagjai és tiszt­ségviselői tettek. Gazdag te­vékenységükben elsősorban a termelési feladatok teljesíté­sére, a tudományos-műszaki haladás gyorsabb megvalósítá­sára és általában a jobb gazdál­kodásra törekedtek. Az FSZM, a SZISZ és további szervezetek hozzájárultak a szocialista mun­kaverseny, a munka- és az ál­lampolgári kezdeményezés fej­lesztéséhez, ami nagy értékek­kel gazdagítja társadalmunkat. Becsüljük azt, hogy az egyes szervezetek, sajátos szerepük­kel összhangban, rendszeresen továbbfejlesztik gondoskodásu­kat tagjaik és a többi állam­polgár érdeklődésének kielégí­téséről, nevelő tevékenységü­ket és önként végzett munká­jukat, ami általában hozzájárul a népgazdaság fejlesztéséhez, az állampolgárok anyagi és kulturális szükségleteinek ki­elégítéséhez. A Nemzeti Front szervei, szervezetei és tagjaik nem cse­kély mértékben részt vesznek egyes törvények és intézkedé­sek kidolgozásában is, véle­ményt mondanak a párt- és az állami szervek fontos dokumen­tumairól. Ezzel elősegítik nem­csak azt, hogy valamennyi ál­lampolgárunk figyelmét felhív­ják a társadalmi élet minden területének döntő fontosságú feladataira, hanem egyúttal e feladatok teljesítésében megte­remtik cselekvő részvételük fel­tételeit is. Ez meggyőzően ta­núskodik arról a tartós igyeke­zetről, amelynek célja hozzájá­rulni ahhoz, hogy nálunk min­den jól működjön, s hazánkban az emberek mind jobban és elé­gedettebben éljenek. A Nemzeti Front megalakulá­sa óta sok ízben meggyőzően bizonyította, hogy szükséges és életképes szervezet, amely be­vált, miközben távolról sem merítette ki további fejlődésé­nek, sokoldalú tevékenysége tökéletesítésének lehetőségeit és tartalékait. Ezért a XVI. kongresszus egy­értelműen megerősítette, a kommunista párt továbbra is törekedni fog arra, hogy a po­litikai pártoknak és a Nemzeti Front minden szervezetének széles hatásköre legyen, a tár­sadalomban elmélyüljön sajátos szerepe s a lehető legjobban hozzájáruljon a szocializmus közös ügyéhez, az emberek ér­dekeinek kielégítéséhez. A Nemzeti Frontban, szervei­ben és szervezeteiben is keres­ni kell annak útját módját, hogy jobban, hatásosabban, eredmé­nyesebben dolgozzunk, mivel ami még tegnap kiváló volt, ma már átlagos, s holnap semmi­képp sem lesz elegendő és megfelelő. Egyesítsük társadalmunk alkotó erőit A jövőben is alapvető feladat társadalmunk alkotó erőinek egyesítése azoknak a céloknak sikeres elérésére, amelyeket a 7. ötéves tervidőszakra a CSKP XVI. kongresszusa tűzött ki, s amelyeket vállalt a Nemzeti Front minden alkotó eleme. Eb­ben a folyamatban, amelyben fontos helye van az új, szocia­lista módon gondolkodó és cse­lekvő ember nevelésének, cé­lunk az egyén érdekeinek és a csoportérdekeknek lehető leg­nagyobb mérvű összehangolása a társadalmi érdekekkel. Na­gyon időszerű feladat feltárni azokat az új, hatásos formákat, és eszközöket, amelyekkel az adott társadalmi légkörben erő­síteni fogjuk az igényességnek, az állampolgári felelősségtudat­nak és derekasságnak olyannyi­ra szükséges elemeit. A tevékenység javításának számos lehetőségét kínálja a Nemzeti Front szervezetei utóbbi időben jelentősen gyara­podott tagállománya kezdemé­nyezésének és aktivitásának el­térő színvonala. További tarta­lékok vannak a kormányszer­vekkel, a nemzeti bizottságok­kal, a képviselőkkel és a népi igazgatás széles aktívájával va­ló együttműködésben. A szocialista demokrácia fej­lesztésében kulcsszerepük van éppen a nemzeti bizottságok­nak, mint olyan képviselő-tes­tületeknek, amelyek a legszo­rosabb kapcsolatban állnak a dolgozókkal. A XVI. kongresz- szus határozataival összhang­ban növelni kívánjuk a válasz­tott szervek súlyát, javítani akarjuk az apparátus munkáját s a nemzeti bizottságok tevé­kenységének minden területén törekedni fogunk a szocialista törvényesség elmélyítésére. Lét­rehozzuk annak feltételeit, hogy hatásosabban érvényesít­hessék egyeztető szerepüket te­rületük komplex szociális és gazdasági fejlesztésében, hogy így a nemzeti bizottságok na­gyobb mértékben járuljanak hozzá a társadalmi szükségle­tek kielégítéséhez. A javasolt jelöltek a Nemzeti Front választási programterve­zeteivel lépnek választóik elé. Éppen ezeknek megvitatása so­rán lehetőségünk nyílik arra, hogy felkaroljuk dolgozóink közügyek iránti érdeklődését, ösztönözzük aktivitásukat és lehetővé tegyük gyümölcsöző érvényesülését. Az elmúlt időszak választási programjainak sikeres teljesíté­se igazolja, hogy javult a Nem­zeti Front szerveinek és szer- zeveteinek együttműködése és sok községben ennek a társa­dalmilag hasznos tevékenység­nek sikerült megnyerni az üze­meket, az egységes földműves­szövetkezetek és további szer­vezeteket is. Az állampolgárok a 6. ötéves tervidőszakban a Z-akció kere­tében felépítettek 146 alapisko­lát, 1900 óvodát, 150 bölcsődét, 200 iskolai éttermet. Az autó­busz várótermek száma 2240-nel gyarapodott, a vízvezetékháló­zat több mint 4000 kilométerrel bővült. Felépültek új sporttele­pek, turisztikai létesítmények és további társadalmilag hasz­nos berendezések. Csaknem 900 hektárnyi új zöldövezet szépíti városainkat és községeinket. A választások kétségtelenül kezdetét jelentik annak, hogy az új nemzeti bizottságok hoz­záfognak a szolgáltatások, a la­káskultúra, a közlekedés, a gyerekekről és az ifjúságról va­ló gondoskodás, az egészség- ügyi és a népjóléti gondosko­dás fejlesztése problémáinak megoldásához. A nemzeti bizott­ságoktól függ, hogy ezeket a feladatokat milyen hatékonyan és milyen minőségben valósít­ják meg. Közben nem szabad szem elől téveszteniük a legfon­tosabbat, hogy ennek a munká­nak célja az állampolgárok elé­gedettsége. Ezért a Nemzeti Front előkészített választási programjaiban súlyt kell fektet­ni jogos igényeik kielégítésére és megsegítésükre mindenna­pos gondjaik megoldásában. Nem kételkedünk abban, hogy a Nemzeti Front választási programjainak megvalósítása az eltelt évtizedhez hasonlóan ezúttal is gazdagon gyümölcsö­zik majd az emberek érdekében, javára és hasznára teremtett új értékek formájában, s hogy ez az állampolgári és a szocialista öntudat szilárdításának iskolá­ja, az irányításban és a köz­ügyek igazgatásában a dolgozók részvételének felette demokra­tikus folyamata lesz. Ez egyben a szocialista de­mokrácia konkrét tartalma, amelynek szüntelen fejlesztésé­re továbbra is kialakítjuk a kedvező feltételeket. Ezek a kérdések a szocializ­mus fejlődésével, minden vetü- letének kibontakoztatásával, a szocialista életmód megszilár­dulásával kapcsolatban kerül­nek előtérbe. A polgári társa­dalmaktól eltérően, amelyek céltudatosan elvonják a nyilvá­nosság figyelmét a politikai és szociális kérdésektől, a szocia­lizmus sikeres építése elképzel­hetetlen a legszélesebb népi tö­megek alkotó, öntudatos és cse­lekvő részvétele híján. A poli­tikai aktivitás teljes összhang­ban áll a szocializmus lényegé­vel és szellemével s a demok­rácia tökéletesítése a szocializ­mus további fejlődésének nél­külözhetetlen törvénye. Az építő és értékteremtő em­ber egyidejűleg teljes mérték­ben élvezi munkája eredményeit. Közös érdekünk, hogy ez az em­ber, a szocialista állam polgára minél jobban fejlessze kedvező tulajdonságait, műveltségét és tehetségét, hogy mindezt a le­hető legjobban felhasználhassa saját javára és az egész társa­dalom javára is. Meg kell azon­ban nyernünk, a szó szoros ér­telmében napról napra, újra és újra meg kell nyernünk politi­kánknak, szándékainknak és céljainknak, mivel csak így vál­lalja azokat, csak így járul hoz­zá cselekvően elérésükhöz. Ez annyit jelent egyben, hogy fel kell használnunk az embe­rek ismereteit is, tisztában kell lennünk nézeteikkel, s azokat komolyan tekintetbe kell ven­nünk éppúgy, mint észrevételei­ket és bírálatukat. Teljesen ma­gától értetődő, hogy nem min­den javaslat és elképzelés va­lósítható meg, nem minden ész­revétel helyes, s nem minden bírálat konstruktív. Ez azonban semmiképp sem jelenti, jelent­heti azt, hogy nem fogunk velük következetesen foglalkozni, s amennyiben jogosak és reáli­sak, érzékenyen megoldani és elintézni őket. Nem egyszer elhangzott, hogy éppen az emberekkel való poli­tikai foglalkozás a legbonyolul­tabb és egyúttal a legfelelősség- teljesebb feladatok közé tarto­zik. E tekintetben bármiféle ha­nyagság, bármilyen formaliz­mus elkerülhetetlenül társadal­mi kárt okoz. Lenin gyakran hangsúlyozta, hogy a szocializ­mus nem építhető felülről adott utasításokkal, mivel az életképes, alkotó jellegű szocia­lizmust maguk a népi tömegek teremtik meg. Ezek a gondolatok mitsem ve­szítettek érvényükből, s ma épp olyan időszerűek és sürgetőek, mint kimondásuk idején. Ugyan­akkor a gyakorlatból tudjuk, hogy nem mindenütt veszik megfelelőképpen tekintetbe eze­ket a gondolatokat, s nem min­dig tudjuk maradéktalanul hasznosítani a legértékesebbet — az emberek képességeit, ta­pasztalatait és öntudatos kezde­ményezését. E tekintetben is sok minde­nen javítanunk kell, hogy min­denütt megteremtsük a XVI. kongresszuson elhangzott fel­adat teljesítésének kedvező fel­tételeit, vagyis támogassuk mindazt, ami ösztönzi az állam­polgárok alkotó aktivitását és kezdeményezését, s ne tűrjük el azt, hogy a problémák megoldá­sára törekvő emberek meg nem értésbe és bürokratikus közöm­bösségbe ütközzenek. A béke legszentebb célunk Elvtársak, a választási kampány alkal­mat nyújt arra is, hogy újra ki­fejezzük a világ bennünket nem egy tekintetben nyugtala­nító fejlődésével kapcsolatos el­vi álláspontunkat. A nyolcvanas évekbe gyöke­resen megváltozott nemzetközi feltételek között léptünk. Az enyhülési folyamat ugyan­is sohasem volt könnyű séta, de mégiscsak a kor kedvező reali­tása volt. Annál keserűbbek az évtizedfordulóval kapcsolatos tapasztalataink, amikor aggasz­tóan rosszabbodott a nemzetkö­zi légkör, növekedett a feszült­ség és a háborús tűzfészkek száma, megrekedt több leszere­lési tárgyalás és Nyugaton meg­nyílt a lázas fegyverkezés új szakasza, amellyel az egészsé­ges ész minden elvével ellen­tétben igyekeznek visszafelé forgatni a történelem kerekét. Az imperializmus ismét a mi- litáns hisztéria és -a fegyverke­zés útjára lépett, tévesen felté­telezve, hogy meggátolja, vagy legalább lefékezi a társadalmi haladást és a nemzeti felszaba­dító mozgalmat. Ez az alapja a széles körű fegyverkezési prog­ramnak, amely csak az Egyesült Államokban óriási összeget, 220 milliárd dollárt követel meg. Erre épül a reakciós rendsze­reknek s a bábkormányoknak fokozódó támogatása, s az a döbbenetes doktrína, amely a nemzeti felszabadító mozgalmat egy szintre helyezi a nemzetkö­zi terrorizmussal. A világhelyzet megváltozásá­nak okait találóan fejezte ki Leonyid Iljics Brezsnyev elv­társ, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, a szovjet kommunisták XXVI. kongresszu­sán: „A kapitalizmus jelenlegi nehézségei hatással vannak po­litikájára, a többi között kül­politikájára is. Az utöbbi idő ben szemmel láthatóan aktivi­zálódtak az enyhülésnek, a fegyverkezés korlátozásának, a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal a kapcsola­tok javításának ellenzői. A leg- agresszívabb imperialista körök politikájában különösképpen ki­domborodva nyilvánul meg a kalandorság és az az elhatáro­zás, hogy kifejezetten önző cél­jaik érdekében kockára teszik az emberiség létfontosságú ér­dekeit“. Az említett körülmények je­lentős hatással vannak köztár­saságunkra is, érintik létfontos­ságú érdekeinket és tőkés part­nereink viszonylatában együtt­működésünk alapelveit is. Egy­idejűleg arra ösztönöznek, hogy diplomáciánk. külkereskedel­münk, kulturális kapcsolataink dolgozói, s mindazok, akik fel­adatokat teljesítenek a külpoli­tika színterén, aktívan csele­kedjenek {Folytatás az 5. oldalon) 1981. IV. 25.

Next

/
Thumbnails
Contents