Új Szó, 1981. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1981-04-02 / 78. szám, csütörtök

ÉRDEMES JÓL DOLGOZNI

A Hosszúszói Efsz dolgozói az új bérezési rendszerről

Szövetkezeteinkben, állami gazdaságainkban lassan a fiatalok veszik át a stafétabotot mind a termelésben, mind az Irányításban. Fiatalok, akik nem a földeken nőttek fel, mint apáik, nagyapáik, s nem az eke szarva mellett vagy az istállókban tanultak meg gazdálkodni, hanem a mezőgazdasági szak- középiskolákban és főiskolákon sajátították el a korszerű gazdálkodáshoz szükséges ismereteket. Lelkiismeretességüktől, szaktudásuktól sok függ. Hiszen az ő szakértelmük, irányító munkájuk, szervezőképességük nyomán terem többet a föld. Több millió korona értékű gépek kezelése, karbantartása van a gondjaikra bízva. Ilyen fiatal szakemberekkel, párttagokkal, pártonkívüliekkel beszélgettem a több mint háromezer hektáron gazdálkodó Hosszúszói (Dlhá Vés) Ejsz- ben.

Kozsár József, a szövetkezet fógépesítője alig múlt harminc éves. Párttag. Azt mondja:

— Egyre több a fiatal a mi szővetkezetünkben is. Igaz, a legtöbbjük motor- és gépszerelő, hegesztő, traktoros. Növény- termesztőnek, állatgondozónak még kevés fiatal jelentkezik. De a visszaáramlás a mezőgazdaságba nálunk is megindult.

Ricko Sándor mérnök, a szövetkezet üzemgazdásza még innen van a negyvenen. Ö is párt- lag, s így látja a dolgokat:

— Amit Jóska mond, az igaz. Persze van még mit tennünk azért, hogy egyre több fiatal találja meg számítását a szövetkezetünkben. Az évzáró párt- ígyülésen egyik központi kérdés a fiatalítás volt. Persze ehhez jobb feltételeket is kell teremtetnünk, Az igazat megvallva, még a gépesítésben sincs biztosítva a korszerű munkakörnyezet, az igényeknek megfelelő munkafeltétel.

— Maradjunk a gépesítésnél. 'Mi a legnagyobb gond?

— Az a helyzet — vakarja meg fejét a főgépesítő —, hogy gépeink már régiek. Gyakran meghibásodnak, sokba kerül a karbantartásuk, javításuk. Nyomasztó az alkatrészhiány. Oj géppark kellene. Legtöbb gondunk a vetőgépek javításával van.

— Lassan megkezdődnek a tavaszi munkák, üzemképesek e a gépek?

— Annyira azért nem állunk, hogy ne tudnánk idejében üzemképessé tenni a gépeket. Csak a javítási költség, a ráfordított munkaidő sok.

— S hogy próbálnak ezen segíteni?

— Egyebek között kidolgoztuk az új, differenciált bérezési rendszert. Ezt a pártgyűlésen már megvitattuk, a kommunisták helyeslik és támogatják bevezetését — szögezi le az üzemgazdász.

— Eddig itt nem teljesítménybérben dolgoztak?

— De igen, csak az nem volt eléggé ösztönző. Nem voltunk következetesek az ellenőrzésben sem.

— Miben lesz változás?

— Először is abban, hogy mindennap értékeljük az elvégzett munka mennyiségét és minőségét. Az órabért két koronával emeltük. Az alapfizetéshez harmincszázalékos prémiumot kaphat például az a traktoros vagy szerelő, aki az előírt feltételeket teljesíti. A gépek kihasználtságára húsz, a minőségre tíz százalékot számolunk.

—■ Es a dolgozók véleménye?

— Néhány ágazatban már megbeszéltük, s a többség helyesléssel fogadta az új intézkedéseket. De erről inkább Ők nyilatkozzanak — mondja a fógépesítő.

Elindulunk a javítóműhely felé. Huszonéves fiatalemberek hajolnak a gépek fölé. Érkezésünkre csak egy pillanatra emelik fel a fejüket, azután folytatjuk tovább a munkát. A műhely aránylag kicsi.

— Hát ilyen körülmények között dolgoznak a javítóink. Fűtés nincs, s bizony télen itt még nagykabátban is didereg az ember. S amint látja, sok a javításra váró gép — mutat körbe Bacsó István műhelyvezető. ö Is párttag.

Elnézem ráncba szaladó, komor homlokát.

— Egyébként ma beszéltük meg az új bérezési rendszert a részleg dolgozóival.

— Hogyan fogadták?

— Akik eddig lazsáltak, azok háborogtak ellene a leginkább. A többség megértette, hogy az egyenlősdiségnek csak így vethetünk véget.

Közben körénk gyűlt négy-öt szerelő. Egy zömök termetű, szőke fiatalember közbeszól. A neve Borkai Bertalan, párton- kívüli. >

— Mi néhányan már korábban is szót emeltünk az elavult normák ellen. Ösztönzőbb bérezési rendszer bevezetését sürgettük. örülünk, hogy ez végre sorra kerül, s a keresetünk is javul majd.

— Ön mennyit keresett eddig?

— Én nem panaszkodom. Igyekeztem mindig becsületesen elvégezni a rám bízott munkát. Azt a traktort, amelyiket mi Istvánnal megjavítunk,

nem kell egyhamar újra javítani. A vezetők is értékelik a munkánkat, s a boríték is elég vastag. Én csak azt mondhatom, érdemes jól dolgozni. Kiszámítottam, hogy az új bérezési rendszer szerint két-há- romszáz koronával is többet kereshetek havonta.

Lőrincz István szintén pár- tonkívüli, még csak egy éve dolgozik itt.

— Önnek mi a véleménye?

— Én Bertivel dolgozom, s ennek nagyon örülök. Szakmailag is sokat tanulok tőle. Jóformán még kezdő vagyok a szakmában, de a keresetre nem panaszkodhatom. Igaz, mi hajtunk is. Időben kezdjük a munkát, s még a munkaidő után is ráhúzunk egy keveset.

Társára, majd a műhelyvezetőre néz.

— Azt tartom én is, hogy nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülésben kell részesíteni a munkájukat becsületesen végző dolgozókat. Hogy az ember lássa és érezze, hogy érdemes nagyobb erőkifejtéssel dolgozni, megéri jó munkát kiadni a keze alól. Csak azon csodálkozom, hogy egyesek erre még ma sem jöttek rá.

Bazsi Sándor karba tett kézzel figyel. Ö is párttag.

— Milyen gépet javít ma? — fordulok felé.

— Egy tehergépkocsit javítunk. Űj ékszíjat tettünk rá, de a gyújtással is baj van.

—. Mikorra készülnek el vele?

— Ha lenne alkatrész, még ma begyújthatnánk a motort, így talán csak három nap múlva kerülhet erre sor. Nagy fényűzés az ilyesmi a szövetkezetnek, nekünk pedig sok bosszúság, hogy ilyen rossz a gépalkatrész-ellátás. Arról nem is beszélve, hogy télen — nyáron a szabad ég alatt javítunk. így aztán nehéz a hatékonyság növelése, a termelési költségek csökkentése.

—■ Segíthet-e valamit a gondokon az új bérezési rendszer? — tettem fel az utolsó kérdést.

— Csak részben — volt az egyöntetű válasz.

Viszont a munkafegyelem és munkához való viszony lényeges javulását várják tőle. Igaz, azt is elmondták, hogy ez nemcsak rajtuk, munkásokon, hanem a vezetőkön is múlik.

A beszélgetésből ez is kicsengett, hogy a Hosszúszói Efsz fiatal szerelői nemcsak a hiányosságokat látják, hanem a kötelességüket is tudják, hiszen a saját zsebükön is érzik, hogy érdemes jól dolgozni.

TÖRÖK ELEMÉR

A harcos múltra emlékeztet

A megszálló fasiszták elleni harcot, az SZLKP KB illegális tevékenységét idézi a bratislavai Líščie Nivy 1. szám alatt található emlékház, amely 1941—42-ben a KB technikai apparátusa munkahelyéül szolgált. Itt készítették a nyomtatványokat, röplapokat, folyóiratokat és az illegális dolgozók dokumentumait. Sőt a pári által később szervezett partizáncsoportok számára fegyvereket is őriztek a házban.

(P

' _ . *‘Vc

É** U

Ľuba Bíliková, a bratislavai Komenský Egyetem bölcsészettudnmá nyi karának hallgatója az emlékház történetével ismerkedik

Juraj Oravec, a ház gondnoka, az SZNF résztvevője

Az emlékház bejárata

(A ČSTK felvétele)

A reggeli műszakkezdés után röviddel a Zlaté Moravce-i Ca- lex Hűtőszekrény gyár üzemi pártbizottságának elnökét, Milan Sivecký elvtársat is az irodájában találom.

— Megszoktam már — szolgál a magyarázattal —, hogy inkább előbb Jöjjek be egy órával, mint később egy perccel. Most pedig különösen sok a tennivaló: pártalapszervezeteink a hazánk további gazdasági és szociális fejlesztéséről szóló tervjavaslatról tanácskoznak, amit aztán gyárunk feltételeire lebontva a vállalat dolgozói előtt is vitára bocsátunk.

— Mit mutatnak az eddigi tapasztalatok?

— Tíz alapszervezetünk közül hatban már véleményt nyilvánítottak az irányelvekről ós a hetedik ötéves tervidőszakban reánk háruló feladatokról. Mindenütt azt mondják: nehezek lesznek a következő esztendők. És ez így igaz. Persze az előző tervidőszak sem volt köny- nyű számunkra, ezért fontos, hogy ezután jobban éljünk saját lehetőségeinkkel. Az irányelvek vitájában számtalan gondról, problémáról beszéltek. De azt sem mulasztották el hangsúlyozni: tartalékaink sokkal nagyobbak, mint amennyit eddig a munkánkban, a termelésben hasznosítottunk belőlük.

Az elnök még be sem fejezte e mondatot, František Zelieska, az üzemi pártbizottság tagja, az ideológiai albizottság tiszt”

Az események sodrásában

ségviselője lépett be a helyiségbe, Egy iratcsomót húzott elő a zsebéből.

— A vállalat újítóinak, ész- szerűsítőinek és feltalálóinak a XVI. kongresszus és pártunk alapítása 60. évfordulója köszöntését összegező kötelezettségvállalásait hoztam — jelentette büszkén, és a nevekkel, adatokkal tűzdelt füzetet az elnök asztalára helyezte.

Bár csak {utólagosan tekintettem végig a sorokon, az adatok elárulták: a vállalat újítói, ésszerűsítői 1985 végéig 28,7 millió értékű szocialista munkafelajánlással gyarapítják a gyár termelési jövedelmezőségét.

Mig az elnök a sorokat olvasta Zelieska elvtárs arról tájékoztatott, hogy a felajánlások merészek s főleg a rejtett tartalékok feltárására irányulnak. Csak bonyolult munkával, fokozottabb szaktudással és nagyobb felelősségérzettel hozhatók felszínre. Mégis vállalták « feladatokat, mert tudják, hogy a szigorúbb feltételek közepette csupán így juthat a vállalatuk előbbre.

Az újat, a jobbat akarók becsvágyának felkeltésében a pártalapszervezeteknek is jelentős a szerepük. A kommunisták példamutatásával, a tömegkapcsolatok állandó szilárdításával ösztönözték a fizikai munkásokat, mestereket, értelmiségieket és a dolgozó nőket képességeik kibontakoztatására.

— A kezdeményezések felkarolása — kapcsolódott a gondolathoz Sivecký elvtárs — nem újkeletű dolog nálunk. Hiszen a múltban többször bebizonyosodott, hogy minden problémánkat, gondunkat a dolgozó tömegekkel vállvetve tudtuk csak eredményesen megoldani. Az ő segítségükkel sikerült a korábbi években szinte rendszeresíteni a termékfelújítást, azt, hogy gyártmányaink keresettek, az igényes külföldi piacokon is állják a versenyt.

Érthető tehát, ha az alapszervezetek tanácskozásain az eddigieknél Jobban sürgették a tömegpolitikai munka hatékonyságának fokozását. A kommunistáknak a közgazdasági szemléletet alakító propagandában is a gazdasági hatékonyság és a minőségi munka kérdéseit kell állítaniuk.

Ezután önkéntelenül arra terelődött a szó, hogy vajon a vállalat kis híján 600 párttagja közül hányán folytatnak ténylegesen politikai agitációt?

A válaszokból egyértelműen kiderült: a nagy többség a pártmegbízatásokon túl elkötelezetten és elvszerűen teljesíti kommunista kötelességét, de jócskán akadnak olyanok — főleg a fiatalabbja — akik csak imitt- amott mutatnak fel aktivitást a politikai agitációban. Emiatt az elmúlt években 8 párttagot és tagjelöltet töröltek soraikból.

— Jóllehet ezek az esetek a párt sorainak megerősítéséért folyó szüntelen igyekeztünket tükrözik — mondotta Sivecký elvtárs. — Másrészt az ifjúság körében végzett munkánk gyengeségeit is bizonyítják. Arra törekszünk, hogy a pártmunkában is rangosabb helyet kapjon az ifjúság nevelése. A politikai irányító munkánknak most mindenekelőtt azt kell szolgálnia, hogy a SZISZ üzemi szervezetei fokozzák aktivitásukat a gazdaságpolitikai feladataink valóra váltásában.

— Mindenesetre a vállalatban működő 118 szocialista munkabrigád kezdeményezését is jobban fel kell karolnunk, amelyek szintén jelentős segítséget nyújthatnak a tömegpolitikai munkában. Ez irányban konkrét pártfeladatokkal bíztuk meg mind a szakszervezet, mind pedig a szocialista munkabrigádok kommunista tisztségviselőit.

Fejlesztésre szorulnak a vállalatban a személyes, szóbeli

agitáció formái és módszerei. Ma már nem az új fórumok minden áron való szervezése a feladat, hanem a meglevő formák még jobb, gazdagabb tartalommal való megtöltése. A pártalapszervezetek a nyilvános taggyűléseiket, a tömegszervezetek az összejöveteleket, a gazdasági vezetés a termelési értekezleteket eredményesen kamatoztathatja a dolgozók mozgósítására. Erre nem kell sablon, és itt nem az országos példákat, feladatokat kell so- rolgatni és ismételgetni, hanem azt kell bemutatni, hogy a népgazdasági érdekek összefüggnek a gyár életével, az itt dolgozók sorsával, s a munkások bizonyára megértik a társadalmi érdekek összhangját, és cselekvésük irányát is erre az útra terelik.

Az irányelvek feletti vita még nem fejeződött be a Calex vállalatban, de az eddigi eredmények, tapasztalatok a pártalapszervezetek, a dolgozók politikai érettségét mutatják. Ezért az üzemi pártbizottság elnöke mindannyiuk véleményét tolmácsolva bátran írhatta be jelentésébe: „Munkakollektívánk elkötelezetten fogadja azoknak az igényes feladatoknak a teljesítését, amelyeket tőlünk a gazdasági és szociális fejlesztés kongresszusra terjesztendő tervjavaslata megkövetel.“

1981.

IV 2.

SZOMBATH AMBRUS mmuummmmmmmmmm