Új Szó, 1981. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-06 / 55. szám, péntek
NÉGYEN A LEGJOBBAK KÖZÜL Társadalmunk nagyra becsüli, a termelő és alkotó munka nélkülözhetetlen, a férfiakkal egyenrangú cselekvő részeseinek tekinti asszonyainkat, lányainkat. Az egész év folyamán tanút lehetünk munkahelyi és közéleti tevékenységük megbecsülésének és elismerésének. A nemzetközi nőnap is jó alkalom arra, hogy kifejezzük köszöne- tünket azért, hogy vállalják a munkahelyi és a közéleti tevékenység, az önképzés és a gyermeknevelés, a háztartás gyakran nehezen összeegyeztethető gondjait. A nőnapi ünnepségek keretében párt- és állami vezetőink az Idén is fogadták a prágai, illetve a bratislavai várban a nők küldöttségeit. Ezeken a találkozókon a különböző munkaterületeken kiváló eredményeket elérő, az áldozatkész, fegyelmezett munkájukkal példát mutató lányok és asszonyok képviselik a közös feladataink teljesítéséhez önzetlenül hozzájáruló nők több milliós seregét. Közülük mutatunk be négyet olvasóinknak. Emberi tisztaság — ez kulcsszó o somodi (Drienovec) lakosú Kinik Mária megértéséhez. Akik ismerik, azok tudják róla, hogy a felületesség, a nagyképűség, az önmutogatás távol áll tőle. Csendes, mélyen érző — igaz, olykor szeret viccelni és érti is a viccet, de ennek ellenére saját bevallása szerint eléggé ma- gábaforduló típus. Ez leginkább akkor vehető észre, ha sérelem éri. ö ilyenkor sem lázad fel azonnal, csendben marad, és csak akkor szól, mikor már alaposan átgondolta a helyzetet. De nézzük, mit mond magáról Kinik Mária. — Az volt a gyermekkori álmom, hogy cukrász leszek. A konyha-, a sütés szeretetét édesanyámtól örököltem. Az általános iskola elvégzése után cukrász-tanulónak jelentkeztem, de péknek akartak felvenni. Érdekelt volna a pékszakma is, de erről a szüleim lebeszéltek. Végül a tanulás helyett dolgozni mentem. Kas-. sán, a tejüzemben kaptam állást. A tej palackozását végeztem. Egyszerű, monoton munka volt. Sokszor szombaton és vasárnap is dolgoznom kellett. Ez akkor nem volt az ínyemre, fiatal voltam, a barátnőim hétvégeken szórakozni jártak. Így történt, hogy 1969-ben otthagytam a tejüzemet és eljöttem a szepsi bútorgyárba. Itt a munka érdekes és meg is becsülnek bennünket. Számomra mindennél nagyobb kitüntetés, hogy a kelet-szlovákiai küldöttség tagjaként én iš Prágába utazhatom a nőnapi ünnepségekre. A kassai (Košice) Fafeldolgozó Vállalat szepsi részlegének száztíz dolgozója havonta átlagosan 300—500 tv-asztalt, zeneszekrényt, előszobafalat, 40—50 szekrényfalat, ugyanennyi modern gyermekszobabútort és íróasztalt készít. Kinik Mária több mint tíz éve a gépműhelyben dolgozik, betanított munkásként. Lukács Annával, Olajos Margittal, Bodnár Katalinnal, Veres Máriával olyan munkát végeznek, amit az előírások szerint férfiaknak kellene. ök önként vállalták ezt a munkát és hát az az igazság, hogy olykor-olykor teljesítményükkel a férfiakra is rápirítanak. — Hetvenegyben férjhez mentem. A férjem akkor a Kelet-szlovákiai Gépgyárban dolgozott. Kaphattunk volna lakást a vállalattól. A férjem akarta is, hogy költözzünk Kassára, de én nem tudtam volna itt hagyni a gyárat. Érdekel ez a munka, szeretem amit csinálok és nagyon jól megértjük egymást a kollektívában. No és hát az sem lényegtelen, hogy Somodi csak négy kilométerre van Szepsi- től, mert ugye nem mindegy, hogy milyen távolságon ingázik naponta az ember. A férjem végül is igazat adott nekem, hazajött a szövetkezetbe. A műhelyben dolgozik, vasesztergályosként. Van egy nővérem és egy bátyám. Ök is So- módiban maradtak. A szüleim boldogok, hogy mind a három gyermekük új, emeletes házat épített a faluban. A szepsi bútorgyár valójában kis üzem. Hogy rentábilis a termelése, az elsősorban a dolgozók helytállásának, a Kinik Máriáknak köszönhető. Mindezt pedig azért emelem most itt ki, mert bizony volt olyan időszak, amikor a rossz munkakörülmények miatt nehéz volt itt-tartani a fiatalokat és a munkaerőhiány gondot okozott. A munka számomra feloldódást jelent — vallja Kinik Mária. — Ha nincs mit csinálni, akkor ideges vagyok. Szerencsére nálunk ez ritkán fordul elő. Hogy elégedett vagyok-e az eddigi életemmel? Igen, az vagyok. Aki dolgozik, az mindent elérhet. Negyedik éve lakunk az új házban s az idén már egy Skodát is .tudtunk venni. A prágai útnak nagyon örülök. Az operába is elmegyünk és a köztársasági elnök is fogad bennünket. SZÁSZAK GYÖRGY Számok és versek Nem tudnék megvini a gyártól — Nem volt egyszerű feladat üzemünkben a jó dolgozók közül kiválasztani azt, aki megérdemli ezt a megtiszteltetést, de úgy gondoljuk, jól döntöttünk. Rózsika azok közé tartozik, akik munkájukat pontosan, lelkiismeretesen végzik. Csendes, szelíd természetéért kedvelik őt a tekercselőműhelyben. Tagja a bronzfokozatú Nagy Októberi Szocialista Forradalom szocialista munkabrigádnak, amely szép eredményeket ér el. Pártunk tagjelöltje, tevékeny az ifjúsági szervezetben, a nőszövetségben. Valamennyi kulturális rendezvényünkön fellép, sokan kedvelik versmondását. Ennyit tudtam meg róla az üzem vezetőségétől. A műhely sarkában az asztal fölé hajolva találtam. Ha másutt látom meg, hirtelen nem ismertem volna rá. Ami* óta nem találkoztunk, a hosz- szú hajú gimnazistából családanya, megbecsült dolgozó lett. — Az érettségi után a pedagógiai pályát választottam. Sajnálatos események miatt a felvételire sem jutottam el. Nem maradt más választásom, munkát kellett keresnem. Nem mondhatom, hogy a nagykürtösi járásban válogathattam a munkahelyekben. Így kerültem ide, a Tesla üzemébe. Tervező vagyok. Közben férjhez mentem, van egy ötéves kislányom. Ami a régi szép időkből megmaradt — nevette el magát — az a versek szeretete. Már az alapiskolában szívesen szavalt. Az ipolysági (Šahy) gimnáziumban eltöltött évek meghatározták egész további életét. A József Attila Irodalmi Színpad tagja volt négy évig. A Vas Ottó vezetésével megtartott felejthetetlen próbák, a szereplések hozták őt közelebb a költészethez. — A vers az, ami családomon és munkámon kívül elválaszthatatlan mindennapi életemtől. Munkámat szívesen csinálom, megszerettem. Örülök, ha sikerül a tervet teljesíteni. Ebeckről utazom minden nap. Ez nem kellemes. Örülök, ha szép az idő, mert ilyenkor Szklabonyáról a két kilométert gyalog teszem meg. Mindig izgulok, hogy útközben ne zavarjon senki, mert sétálva szavalgatok magamban. Otthon kevés időm jut erre. A lányom és a házkörüli munka kitölti a szabad időmet. Rendszeresen részt vesz a CSEMADOK és a Szlovákiai Nőszövetség rendezte szavalóversenyeken. Az elmúlt év különösen jól sikerült. Eljutott Komáromba (Komárno) a Jókai napokra és a Nőszövetség versenyének országos döntőjébe. Most is készül a márciusban sorra kerülő versenyekre. — Nagyon boldog vagyok, ha a versenyek alkalmából régi kedves ismerősökkel találkozom, akik szintén kitartottak a versek mellett. Egy-egy fellépésemre a férjem is elkísér, együtt izgul velem. Soksok óra gyakorlás eredménye If. VladovlC felvétele) egy előadás. A fa'uban, ahol élek, többnyire szlovák nemzetiségűek laknak, a palóc kiejtést így még nehezebben tudom kiküszöbölni. Magnóval is próbálkozom, hogy ellenőrizzem magam, de az nem az igazi. Bánt, hogy nincs kivel megbeszélnem a verseket. ]6 lenne, ha a Járásban a CSEMADOK vagy akár az ifjúsági szervezet irodalmi színpadot vagy legalább szakkört szervezne, ahol a költészet kedvelői találkozhatnának, véleményt cserélnének. Kotoráné Belák Rózsa az üzemben csupa számokkal dolgozik. A műhelyben készülő alkatrészek milyenségét, meny- wyiségét mutató adatok nyilvántartása az 6 feladata. Egy- egy számcsoport egy tekercs, egy relé-fajtát jelent. Ezeket is emlékezetből tudja, mint a verseket. — S ha már nem lehettem pedagógus, legalább így próbálom továbbadni, megszerettetni a szép szót. A lányomat ts tanítgatom, sok verset tud már. DEÄK TEREZ Hiányzik a kollektíva Jellegzetes falusi otthon ajtaján kopogtattunk be Sőregen (Surice). Karizs Máriáék tekintélyes portájának főszárnyát egy idő óta a fiatal házasok lakját, míg a fészekrakó „öregek“, meghúzódnak hátul, eredetileg nyári konyhának épített, ma egyszoba-konyhás lakásban. A ház asszonyát a délelőtti dologidőben is otthon találjuk, mivelhogy a közelmúltban rokkantsági nyugdíjba küldték. — Amolyan kényszerpihenő ez számomra — mondja kissé zavartan a váratlan vendégnek —, hiszen még csak ötvenkét éves múltam, de a szívem meg a lábam már nem bírta az állandó sirapát. Egyre többet betegeskedtem az utóbbi időben, s a munka is nehezebben ment. Orvosi tanácsra döntöttem így, pedig de szerettem volna még dolgozni... Tudja, nem is annyira a jobb kereset hiányzik, mint a kollektíva, ötvenhét, vagyis a megalakulás óta dolgoztam a örömkönnyek 1981. III. 6. Tarics Ágnes 38 éves varrónő már 11 éve dolgozik a vállalatnál. Először a kárpitos műhelyben dolgozott, később a vállalaton belül áthelyezték a varrodába. Nagyon szeret varrni, de a napi 25—30 ágynemű megvarrá- sa komoly erőpróba. Megbízható, jó munkaerő, feladatait mindig pontosan látja el. Máskor vidám, most azonban a megha- tódottság könnyei csillognak a szemében — Örömkönnyek ezek. Olyan boldog vagyok, hogy Prágába mehetek. Először el sem hittem, később már az Két hete, amióta tudta, hogy utazástól is féltem egy kicsit, de a nők napja alkalmából részt ° f^riem és a 15 éves fiam kivesz a prágai ünnepségen állan- nevettek. Mindketten megígérdó izgalomban élt, számolta a ték, hogy vigyázni fognak eqynapokat, órákat. Kimondhatat- másra és a három és fél éves lanul boldog volt, hogy a komá- kisfiamra, így nyugodtan meheromi Priemko vállalat 486 dol- Á munkatársnőim is örülgozó nőié közül, éopen őt vá- nek, Wszen a várban majd őket insztották a <á’,ást képviselő is k^vv^eiem. Most a ruhámat küldöttség tagjává. tervezzük, mert ilyen alkalomra új ruha kell — mondta már mosolyogva. — Én magam varrom meg, szabad időmben is szeretek varrni, és a családom részére mindent én készítek. De szeretek kézimunkázni is és dolgozni a kis kertünkben. Jólesik a mozgás az egész napos ülés után. Télen gyakran járunk színházba, no meg az idény alatt 2—3 bált is végigtáncolunk a férjemmel. Igaz, amióta a kisebbik gyerek megszületett kevesebbet járunk szórakozni. Beszélgetés közben nézem a kezét, csodálom gyors mozdulatait. ahogy az ágyneműt forgatja, varrja. Nem tesz felesleges mozdulatot, fürge ujjai alól egymás után kerül ki a kész párna és paplanhuzat. Arcáról nyugalom, megelégedettség árad. Tarics Ágnes számára az idei nőnap felejthetetlen marad. PÉTERFI SZONYA szövetkezetben. Először a növénytermesztésben, amolyan mindenesként, hiszen a kezdetben még sok mindennel foglalkozott a gazdaság; dohánytörés, fűzés, kötözés, — a szakosítás után pedig a szőlészet és a kertészet adott elfoglaltságot kora tavasztól késő őszig. Egyszer aztán megállított a szövetkezet fiatal elnöke: „Mariska néni, nem lenne kedve az állattenyésztésben dolgozni? Kapunk vagy harminc-negyven -jó fajta malacot, nem mindegy, kinek a gondjaira bízzuk.“ — Hát feleltem — megpróbálhatom, egy esztendeig, kettőig talán én is kibírnám, aztán meg majd meglátjuk. De azért nem mondtam mindjárt igent, ezt ugye meg kellett itthon beszélni a férjemmel. — Na, és mit mondott a férje, a gazdaság: zootechniku- sa? — Azt, hogy „jól gondold meg asszony, mert ha beteszed a lábad a sertéstelepre, ott már nem a feleségem leszel, hanem csak egy gondozó a sok közül“. Ogy is kezelt éveken keresztül, mint a többi beosztottját, de azért így tizenegy esztendő távlatából sem bántam meg a döntést. Az igaz, hogy soha nem kértem tőle könnyítést, sem előnyöket, legfeliebb a gondozótársak érdekeit tolmácsoltam. Meg aztán mit is tagadnám, tetszett a munka. Soha nem felejtem el, egyszer nyáron a losonci kórház orvosai is segítettek a szövetkezetben, s mivel arra jártak, benéztek a sertésistállóba. A sebészfőorvos nagyon megdicsért a tisztaságért. Jólesett, amit mondott. Meg aztán az utóbbi néey-öt esztendőben, amióta két műszakra dolgoztunk, könnyebbé is vált a munka. — Nemcsak könnyebbé, eredményesebbé is — egészíti ki egykori beosztottja szavait a zootechnikus férj, — hiszen a váltott műszak bevezetése azt is jelentette, hogy egész nap van felügyelet, s a veszteségeket így mind az etetésnél, mind a fialtatásnál a minimálisra csökkentettük. Azt is megtudtuk az üzemág vezetőjétől, hogy Karizs Mária egykori munkabrigádjában egy anyakocától átlagosan 18 malacot választottak el, s ezek nagyrészét tenysszanyag- nnk nevelték. A hízósertéseknél a naDi súlygyarapodás normán belüli abraktakarmány fogyasztással is elérte a 60 dekagrammot. így válhatott az elmúlt évek során az állattenyésztési üzemág a gazdaság eeyik legeredményesebb részlegévé. A szép eredmények clsőror- ban az állat‘enyésztők, a gondozók. közöttük Mariska néni munká'át dicsérik. Sokéves, áldozatkész munkájának elismeréseként vehetett részt az idei nőnapi ünnenségpn a prágai várban. Mit sz^l a hosszú u a- záshoz. a kitüntető megbízatáshoz'* — Hirte’en nem tudok mit mnndmi, mindenesetre nagyon boldog vagyok és meghatott. Jó tudni bnerv nyugdíjasként fp’°dkeznek meg rólam hoj?v nálunk becsülete, van a jó munkának. HACSI ATTILA : ■ Pá’házy felvétele)
