Új Szó, 1981. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-06 / 55. szám, péntek

az OjErt folyó küzdelem jegyében Ha általános megfogalmazá­sát akarom adni annak a cél­nak, amelynek meghatározásán a nyitrai (Nitra) járási párt- konferencia küldöttei kétnapos tanácskozásukon foglalkoztak, akkor azt a mondatot kell ide írnom, amelyet a beszámoló alapján a felszólalók említet­tek, s amelyre végső soron a konferencia határozata irányí­totta a járás kommunistáinak, pártalapszervezeteinek figyel­mét: hogyan segíthetjük hatá­sosabban a párt gazdaságpoli­tikájának érvényesítését, a pártalapszervezetek eszmei­nevelő. tömegpolitikai munká­jának javítását? Erről a kérdésről Peter Líš­ka, a čabai Elektroporcelán aranyérmes szocialista munka- brigádjának vezetője, üzemük számos példája nyomán rész­letesen beszélt a vitában. Meg­említette: ma már nem lehet hosszabb távon úgy előbbre futni, hogy az üzemek kommu­nistái, pártonkívüll dolgozót ne legyenek tisztában a párt gazdaságpolitikájának céljaival, a munkahely népgazdasági fel­adataival. Ehhez azonban a határozatok formális ismerete önmagában nem elegendő, szükséges elsajátítani azt az elméleti módszert is, amelyre ez a politika támaszkodik, amellyel ezt kidolgozták és amelynek nagy a szerepe a gyakorlati végrehajtásban is. Az eltelt évek folyamán ezért a pártoktatással párhuzamosan komoly gondot fordítottak a dolgozó kollektívák politikai­szakmai nevelésére, s ennek eredményei már a termelő­munkában is megmutatkoznak. A hazai és a külföldi piac igényeinek megfelelően szinte rendszeresítették a termékfel­újítást, évente 12 millió koro­nát takarítanak meg az eddig külföldről beszerzett nyers­anyagok hazaiakkal történő pótlásával, a komplex raciona- lizációs intézkedésekkel pedig — az elmúlt esztendőben — 5,5 millió korona értékű ha­szonhoz segítették üzemüket. Szocialista építésünk egyik fő területe a gazdaság. Többek között ezzel kapcsolatosan mondotta el véleményét Mi­loslav Klbík, az Elitex vállalat üzemi pártbizottságának elnö­ke. Olyan kérdésekről van szó — hangsúlyozta — mint a népgazdaság tervszerű, ará­nyos fejlesztése, adottságaink­hoz és a piád viszonyokhoz való ragaszkodás, a gyárt­mányszerkezet és technológiai fejlesztése, a differenciált bé­rezés alkalmazása, vagyis: a tökéletesített irányítási rend­szer gyakorlati érvényesítése minden területen. Ennek kö­szönhető, hogy vállalatunk az előző három év folyamán a ny ereségi tervét 21,2 millió koronával túlteljesítette, kifej­lesztett SKP 140 típusú szö­vőgépeikkel nagy tekintélyt szereztek a külföldi piacokon. Érdeme ez természetesen a párttagságnak is, akik a tag­gyűléseken, a pártoktatás tan­folyamain figyelemmel követik a világhelyzet fejlődési ten­denciáit, Ismerik. annak jellem­zőit. Az ifjúság nevelésének kér­déseiről Štefan Balla, a SZISZ járási bizottságának elnöke beszélt. Megemlítette, hogy — egyes kirívó esetek miatt — sokan elmarasztalják a fiata­lokat. Ám döntő többségükre a' párt politikájának támoga­tása, a munkahely megbecsülé­se jellemző. Állítását azzal támasztotta alá, hogy a fiata­lok szívesen vállalnak többlet- munkát, sokan közülük az ész- szerűsítők, újítók és feltalálók soraiban Is nagy elismerést szereztek. Különösen nagy ak­tivitást fejtettek ki a járási konferencia előkészítését meg­előző héten. A hivatalos mun­kaidőn túli tevékenységükkel, vas- és papírhulladék, üveg gyűjtésével, termelőmunkával 907 millió korona értéket hoz­tak létre, s ezzel a XVI. párt- kongresszus és pártunk meg­alakításának 60. évfordulója köszöntésére irányuló kötele­zettségvállalásukat is teljesí­tették. A járás életében meghatáro­zó szerepet tölt be a mező- gazdaság is. Ez az ágazat a hatodik 0‘éves tervidőszakban — az előző ötéves tervhez vi­szonyítva — 30 098 tonna hús­sal, 62 millió liter tejjel és 3,1 millió tojással adott töhhet közellátásunknak. Jozel Gaj­doš, a sládečkovcei efsz elnö­ke éppen arról beszélt vitafel­szólalásában, hogy ez a siker a pártmunkának fs jelentős eredménye. Szövetkezetükben évek óta az állattenyésztés fejlesztésére helyezik a legna­gyobb súlyt. Jelenleg 70 szá­mosállatot tartanak 100 hek­tárra számítva, a hetedik öt­éves tervidőszak végéig azon­ban 100 darabra gyarapítják állományukat. örvendetes dolog, hogy a mezőgazdasági termelés ipar- szerű módszerei tovább terjed­tek a legutóbbi években. Mind­ebből következik, hogy a mű­szaki hcfladás — annak ellené­re, hogy ezen a térejp sok fo­gyatékosságot lehetne említeni — ló ütemű. Több mezőgazda- sági Üzem elismerésre méltó eredményt ér el az energia­megtakarításban, a takarmány- hasznosítás szintén javul az állattenyésztésben, de e téren sok Üzemben még a kezdet kezdeténél tartanak, és a ha­sonló adjttságú közös gazda­ságok termelési eredményei között is még mindig nagyok a különbségek. A tanácskozáson e tárgyban felszólalók többsége hangsú­lyozta: a mezőgazdasági Üze­mekben az eddiginél magasabb fokra kell emelni a pártalap­szervezetek munkájának szín­vonalát és következetesebben érvényesíteni az ellenőrzési fo­gukat. — De ezenkívül az Js fon­tos — fűzte hozzá Ondref Hor- ňák, a hostovcel efsz elnö­ke —, hogy a munkában, köz- gazdasági gondolkodásban, az újért folyó harcban elsősor­ban a párttagok — a vezetők és a beosztottak — egyaránt mutassanak példát. Vagyis azt mondhatom: a termelést segí­tő, ellenőrző munka nem ki­zárólagosan az alapszervezeti pártbizottság és a vezetőség feladata, hanem az alapszer­vezetben tevékenykedő minden kommunista közös, mindennapi tevékenysége. Nagy kár, hogy a felszóla­lásra jelentkező 48 küldött kö­zül — időszűke miatt — csak 34-en mondhatták el vélemé­nyüket a vitában. De az el­hangzott vélemények, javasla­tok és bíráló megjegyzések is jó kiinduló alapot nyújthatnak az újonnan választott pártbi­zottságoknak ahhoz, hogy irá­nyító tevékenységük tökélete­sítésével tovább javuljon a pártalapszervezetek termelést szervező poltikal munkáia a járásban. SZOMBATH AMBRUS N agy Júlia férjével és két óvodáskorú gyer­mekével Dunatökésen (Du­najský Klatov) lakik egy há­romszobás, összkonfortos vál­lalati lakásban. Délelőtt csön­gettünk be hozzá. Egyedül wlt otthon. Néhány pillanatig zavartan nézett ránk. Aztán barna szemében felvillant a mosoly. — Egy perce sincs, hogy befejeztem a takarítást — simítja végig rövidre vágott sötétbarna haját. — Akkor jut idő egy rö­vid beszélgetésre — mon­dom. — Átlagban 268 tojást. De sok az olyan tyúk, amelyik tízzel többet is tojik. — Mitől függ a tojásho­zam? — Elsősorban a pontos etetéstől. Nagyon fontos, hogy legyen állandóan friss hideg víz és megfelelő fény. — A tojás minősége? — A jó minőségű, tiszta tojás termelése nekünk is érdekünk. Aszerint kapjuk a fizetést. — Mennyit kereshetnek havonta? — A kereset nem mindig egyforma, 2600—2900 koro­Baromfigondozó Hellyel kínál, s az éppen fortyogó feketekávéból ne­künk is tölt. Leteszi a csé­szét az asztalkára, és ő is leül. — Délig nyugodtan beszél­gethetünk. Egy órakor már Dunaszerdahelyen kell len­nem. Elnökségi ülésünk lesz a járási pártbizottságon. — Elnökségi tag? — Még csak két hete, a járási pártkonfrencia óta. Nyugalom. elégedettség sugárzik piros arcáról. — A munkahelye? — A Dunatőkési Állami Gazdaságban dolgozom. Ba­romfigondozó vagyok. — Hány éve? — Több mint tíz éve. Nem rossz foglalkozás, könnyű és tiszta munka, kivált, amióta felépültek a Bábolna-típusú baromfiólak. Olyan az egész baromfitelep, mint egy «yár. Minden gépesített. Egy ólban tízezer tojós tyúk van. — És a gondozók száma? — Ketten látunk el tízezer tyúkot Most hatvanötezer tyúkunk van. Sok a jérce is. — Hány tojást tojik egy tyúk évente? na között mozog. Nem pa­naszkodhatunk. Jól kere­sünk, de szigorúan meg is követelik tőlünk a jó minő­ségű munkát. A mi gazdasá­gi veztőink nagyon igénye­sek, s ennek csak örülünk. Nálunk nincs baj a munka- fegyelemmel. Egyébként szo­cialista munkabrigádban dol­gozunk, már megkaptuk az arany fokozatot. A tervet mindig túlteljesítjük. Elhallgat, gondolatait ren­dezgeti. — Arról is hírt adhat, hogy a párt XVI. kongres­szusának és megalakulása hatvanadik évfordulója tiszteletére százezer tojással többet adunk el a tervezett­nél, és minden tyúknál meg­takarítunk egy fél deka­gramm takarmányt. Ez éven­te több mint 909 mázsa ta­karmányt jelent. Feláll. Kilebben a szobá­ból. Nézem a példás rendben sorakozó könyveket a hatal­mas könyvszekrényben. Köz­ben visszatér, mosolyogva és szinte szabadkozva magya­ráz: — Fő az ebéd, arra is ügyelnem kell. — Sok szép könyvük van. Mint egy váratlanul kezé­be került régi fényképet néz minket. — A férjem és én is na­gyon szeretünk olvasni. Ez a szenvedélyünk. Nekem, tudja, tíz testvérem van, öt fiú, öt lány. Nem volt mó­dom a továbbtanulásra. Ezért, amit csak tudok, ol­vasással pótolok. Érdekel minden. Brigádvezető és párt­elnök vagyok, úgy érzem kö­telességem is művelődni. — Mióta párttag? — Én a legnehezebb idő­szakban, 1968-ban léptem a pártba. — ön részt vesz a kerüle­ti pártkonfrencián. Készül-e felszólalni? — Feltétlenül szeretnék felszólalni. — Ha szót kap, gondolko­dott-e már azon, hogy mi­ről fog beszélni? — Gondolatban már ren­dezgetem a mondanivalómat. Beszámolok az eredménye­inkről. de feltétlenül szólok majd a gondjainkról is. Meg kell például gyorsítani a ré­gi gazdasági épületek átépí­tését. Ehhez szeretném kérni az illetékes szervek anyagi támogatását. Beszélek majd a szocialista munkabrigá­dunk jól bevált munkamód­szeréről, s arról, hogy csak pontosan és szépen érdemes dolgozni, ahogyan azt József Attila egyik versében na­gyon találóan megfogalmaz- ta. — És a tervei? — Szeretném a szakérett­ségit megszerezni, és tovább­ra is úgy dolgozni, hogy a munkatársaim és feletteseim bizalmát el ne veszítsem. TÖRÖK ELEMÉR PINCEKLUB Helyiséghiány már nem akadályozza a munkát A közelmúltban ifjúsági klu bot avattak Ekelen (Okoličná na Ostrove). Mi is ott voltunk az átadási ünnepségen. Hal­lottuk, hogy a huszonnyolc tag saját erejükből, nem kis nehéz­ségek árán teremtette meg a közös összejövetelek feltételeit. Nem helyi jelenségről van szó. Az ifjúság általában igényli a közösségi életet. Zúgolódik mi­atta ha erre nincs lehetőség, például, ha kifűtetlen nagy ter­me van csak a művelődési ház­nak, vagy a falu vezetősége nem engedi be őket, attól tart­va, hogy kárt tesznek a beren­dezésben ... Ebben a komáromi (Komár­no) járásbeli községben most épül a művelődési ház. Ha el­készül, otthont kapnak benne a tömegszervezetek is. A fiatalok en­nek befejezését azonban nem győz­ték kivárni. Két év­vel ezelőtt új veze­tőség került a SZISZ helyi szer­vezete élére. Az if­júság annak előtte évekig semmiféle társadalmi tevé­kenységet nem fej­tett ki. Ennek fő oka a helyiséghi­ány volt. Nem tud­tak hol gyűlésezni, beszélgetni, akció­kat szervezni, szó- razkozni. Pedig ugyancsak igényel­ték a társas életet. Elsősorban tehát helyiség után néz­tek. Kulcsár Nán­dor, a helybeli alapiskola igazgatója azt taná­csolta nekik, hogy hozzák rend­be a nemzeti bizottság épülete alatti pincét. Madó Zsuzsanna elnök az átadási ünnepségen elmondotta, hogy amikor először mentek oda, bizony lehangoló látvány fogadta őket. Foghíjas lépcső vezetett a mélybe, ahol lim-lim porosodott. Annál érdekesebb legendák keringtek róla. A szá­zadfordulón borpince volt, a második világháború alatt bú­vóhelyül szolgált. Nekiláttak tehát a tata­rozásnak. Cementet, ho­mokot, kavicsot, meszet a nemzeti bizottság segítségé­vel szereztek. Munkaeszkö­zöket hazulról hoztak. A mun­kát a tagok szolgáltatták. Sze­rencsére, jó szakemberek van­nak közöttük, mint például a Venth fivérek; Tibor és Károly. Mindketten kőművesek, ők va­kolták be a helyiségeket. Laka­tos Sándor karbantartó, min­den szerelési munkához ért. Szaktudását bőven kamatoztat­ta a klub átépítése során. A lá­nyok maltert kevertek, téglát adogattak, takarítottak ... Az átadás estéjén Macsany- szky László a Komáromi Já­rási Nemzeti Bizottság kulturá­lis osztályának vezetője vágta át a bejárati ajtó elé kifeszített szalagot. A haragoszöldre fes­tett lépcsőházban leereszked­tünk a pincébe, ahol kellemes látvány fogadott bennünket. Az előszobától balra levő boltíves helyiséget padlótól a mennyeze­tig műanyaggal vonták be. A szoba közepére egy hosszú asz­talt helyeztek, köréje gömbölyű műbőrrel bevont székeket rak­tak. A helyiség egyik végében üvegszekrény kapott helyet, ben­ne a szervezet utóbbi 2 évi sport-, kulturális tevékenységéért ka­pott oklevelek. A szemközti fal mellé egy szekrénykére állítot­ták a televíziókészüléket. A má­sik helyiség tágasabb. Ott egy szekrényfalból és stereo gramo- rádióból áll a berendezés. A klubot Jókai Mórról nevez­ték el. Miért éppen róla? Simon Erika elmondotta, hogy az írónak annak idején sok kö­ze volt Ekeihez. Beszélik, hogy a Jókai családnak két háza is volt a faluban. A kis Móric min­den nyáron itt tartózkodott. Amikor már közismert ember volt Pesten, innét vitt magának parádés kocsist A fiatalok elmondották, hogy már akkor is össze-összejöttek itt, amikor a klub még csak fé­lig kész állapotban volt. Egy alkalommal az Iskola igazgatója vitára serkentő előadást tartott A SZISZ-tagok és a vendégek egy csoportja az ünnepélyes klubavatáson (Csóka Zoltán felvételei) számukra a falu munkásmoz­galmi múltjáról. Máskor meg Házi Gyula bácsit látták vendé­gül. A veterán kommunista a helyi nemzeti bizottság tanácsá­nak tagja érdeklődéssel és meg­értéssel szemlélte a fiatalok ténykedését. Megértette „ott­honalapító“ törekvéseiket, mert mint ottjártunkkor is elmond­ta, a helybeli vendéglő a söri­vók privilégiuma. Pedig az ő fiatalsága idején azokat a he­lyeket a fiatalok is birtokukba vehették. Minden vasárnap ka­csabált rendeztek számukra, ci­gányok húzták a talpalávalót. Két tánc között összedugták a fejüket az asztalok fölött, be­szélgettek, politizáltak. Inni nem ittak. „Borra nem tellett“ — mondotta. A SZISZ-tagok még javában dolgoztak a pince klubbá ala­kításán. amikor már terveket szövögettek, mit is csinálnak majd benne, ha elkészül? Mire a várva-várt nap elérkezett, az ő elképzelésük is kialakult. Po­litikai előadásokat rendeznek, megbeszélésekre jönnek össze, hogy megtárgyalják, hogyan te­gyék gazdagabbá a szervezeti életet, hogyan vegyék ki ré­szüket a falu társadalmi életé­ből, nem utolsósorban pedig szórakozni; táncolni, zenét hall­gatni. Terveikben szerepel ol­vasókör megalakítása, igénye­sebb kulturális tevékenység. Ez utóbbit legalább olyan szinten szeretnék csinálni, mint a ki­lencéves iskola mellett működő Tát>ka tánceqi/üttes, amafcy szá­mos országos versenyen szere­pelt nagy sikerrel. Napv ambícióval hozták létre az ekeli fiatalok klubjukat. Eb­ből arra lehet következtetni, hogy ugyanilyen lelkesedéssel tevékenykednek maid benne. KOVÁCS ELVIRA 1981. III. 6. Simon Erika arról beszélt a megnyitón, miért éppen Jókai Mórról nevezték el a klubot

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents