Új Szó, 1981. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-26 / 72. szám, csütörtök
Az SZLKP kongresszusának vitája —ca»A» aMBMB tat T IFolytatás a 4. oldalról) építőipar műszaki fejlesztéséhez, például az <1 cél fogyasztás csökkentését lehetővé tevő dúcolások ipari előállí* fásával. A tudományos-technikai fejlesztés feladata inaik megoldása során új formákat ikell keresni a kutatóintézet ekkel és a felsőoktatási intézmé- myekikel kifejtett együttműködés előmozdítására. A hetedik ötéves tervidőszakban a 'kutatóintézetekkel együttműködve meg kell teremtenünk a feltételeiket közös munkahelyek létrehozásához, s el kell érnünk, hogy a kutatócsoportok kisebb számú, de fontosabb feladatokkal foglalkozzanak, s ugyanerre kell koncentrálni a rendelkezésre álló anyagi keretet is. További feladat az önálló elszámolási rendszer fokozott érvényesítése az irányítás területén. Igyekezünk a beruházóikkal, a kivitelezőkkel, valamint a tervező és a finanszírozó szervezetekkel fenntartott kapcsolatokban érvényesíteni azt az elvet, hogy a műszaki, a technológiai, az anyagi és a határidőkérdéseket már a tervezés előtti szakaszban tisztázni kell. Csak ez teszi lehetővé, hogy az adott beruházás ■minden résztvevőjét hatékonyan tudjuk anyagilag ösztönözni. Az önálló elszámolási rendszer egyes szabályainak alkalmazását még nem dolgoztuk ki. Főleg azokét nem, amelyek célja a ha tálidőik lerövidítésére és másfajta társadalmi haszon elérésére való ösztönzés. Idei tervünk e téren igényes és kedvező feltételeket teremt a határidők lerövidítéséhez. 1980-ban egy-egy beruházás befejezéséhez átlagosan 3,9 év kellett, az idei terv 3,1 éves eredmény elórését irányozza elő. Vállalati és még alacsonyabb szinten is igyekezünk érvényesíteni az önálló elszámolási rendszert, arra törekszünk, hogy minél több brigád vezesse be a 7Jo- bin-módszert és a személyes takarékossági számla módszerét. Mindez lehetővé teszi az építőipari és egyéb munkák hatékonyságának növelését és minőségének javítását, az anyagi és erkölcsi ösztönzésnek a gazdasági eredményektől való függővé tételét. Vállalataink lebontották az idei tervet, s dolgozóik a CSKP XVI. kongresszusa, pártunk megalapításának 60. évfordulója, és az SZKP XXVI. kongresszusa tiszteletére értékes kötelezettségeket vállaltak. Ezek közül külön kell megemlíteni a dunai vízlépcső- rendszert és a Jaslovskó Bohunice-1 V—2 atomerőmű építőinek vállalásait. A dolgozóknak ez az aktivitása kifejezi mostani tanácskozásunk és a CSKP XVI. kongresszusa, valamint pártunk gazdasági és szociálpolitikája iránti támogatásukat. VERONIKA OČOVAIOVÁ ELVTÁRSNŐ, g BuzicoÉ (Buzitka) Efsz tagja A losonci (Lu ienecj járás mezőgazdaságában a XV. pártkongresszus óta eltelt időszakot a szövetkezeti dolgozók, az állami gazdaságok és a mező- gazdasági szolgáltatások más dolgozói áldozatkész munkája jellemezte. Törekvésük célja az ötéves tervfeladatok teljesítése volt. Nemzeteink jelentős évfordulói alkalmával Indított kezdeményezésük eredménye az volt, hogy az 5. ötéves tervidőszakhoz viszonyítva 25 százalékkal emelkedett a bruttó mezőgazdasági termelés. Főleg tavaly értek el rekorderedményeket a növénytermesztésben és az állat- tenyésztésben. Ezek az eredmények a mezőgazda- sági vállalatok gazdálkodásában is pozitívan visszatükröződtek. Noha az ötéves tervet nem minden mutatóban teljesítettük — ezt most nem szándékozunk a kedvezőtlen időjárással indokolni —, a mezőgazdasági termelés általános fejlődése mégis pozitív és számunkra tanulságos volt. Az eredményekben nagy részt vállaltak az asszonyok, akik a járás mezőgazdasági vállalataiban a gazdasági*- lag aktív dolgozók 47 százalékát képezik. Egyértelműen kijelenthetjük, hogy a nők több termelési szakasz gazdálkodását irányítják és a munkában kiváló eredményeket érnek el. A tej, tojás termelése, a baromfitenyésztés, a zöldség, a dohánytermesztés elképzelhetetlen a nők áldozatkész munkája nélkül. Egyre több nő vesz részt nem csupán a manuális munkában, hanem a termelés irányításában és szervezésében Is. Járásunkban a mezőgazdasági vállalatok műszaki-gazdasági dolgozóinak több mint 40 százaléka nő. Szocialista mezőgazdaságunk fejlesztése következtében sok minden változott a mezőgazdaságban dolgozó nők életében. A nő szabad, több ideje jut saját magára, családjára, közéleti tevékenységére. A vidéki asszonyok is egyre nagyobb számban tevékenykednek a párt- és társadalmi szervezetekben, a nemzeti bizottságok képviselői, vagy gazdasági tisztségeket töltenek be. A pártbizottságok tagjainak 23 százaléka, az efsz-ek vezetőségének 27 százaléka, az állandó bizottságok tagjainak 52 százaléka nő. Főiskolai végzettséggel a műszaki-gazdasági nődolgozók 10,8 százaléka, középiskolai végzettséggel 54,3 százaléka rendelkezik, a dolgozó nőknek csak 4,2 százaléka nem rendelkezik a szükséges szakképzettséggel. A falvakon hatalmas minőségi átalakulások történtek. Az egyéni lakásépítésen kívül 550 lakással gyarapodott a lakásalap, amelyet a szövetkezeti lakásépítés keretében építettek. A szövetségi kormány 240/79 számú rendelete alapján megszűnt a vállalati lakásépítés és a felépített lakások a járási lakásépítő szövetkezetek hatáskörébe fognak tartozni. Ezáltal csökken a mezőgazdasági vállalatok jogköre a lakáselosztásról való döntésben. Az alkalmazott munkaviszonyának megváltoztatása után a vállalat már nem rendelkezik többé a lakással, nem szólva a lakbérről, a lakás karbantartásáról és további munkaerők biztosításával járó nehézségekről. A U. ötéves tervidőszakban az üzemi étkezdék kapacitása több mint a kétszeresére emelkedett, a járás 17 mező- gazdasági vállalata közül már 12 saját konyhával rendelkezik. A falvak lakosai életszínvonalának javításához hozzájárul a Nemzeti Front választási programjainak teljesítése is. Ezen a téren a mezőgazdasági vállalatok hathatós segítséget nyújtanak a nemzeti bizottságoknak. A 6. ötéves tervidőszakban az anyagi segítség több mint 17 millió korona értékű volt. Očovai elvtársnő felszólalásának további részében a mezőgazdasági munka sajátos feltételeiről szólt, főleg az állattenyésztésben dolgozók feltételeiről. Megelégedéssel beszélt az óvodák építéséről. Bírálta, hogy a mezőgazda- sági vállalatokban kevés a munkaruha és -lábbeli. Elmondotta, hogy az elmúlt évig a mezőgazdasági vállalatokban nem volt könnyű a szociális programok megoldása. A jogos követelmények megvalósításához nem elegendő a jóindulat, ehhez anyagi feltételekre, pénzre van szükség. A járásunk mezőgazdasági vállalataiban dolgozó kommunisták és más dolgozók tudják, hogy a 7. ötéves terv feladatait igényesebben és bonyolultabb feltételek közepette kell teljesíteniük. Több húst, tejet kell termelniük, ugyanakkor szerényebb követelményeket kell támasztanunk a központi takarmányalap juttatásaival szemben. A növény- termesztésben a burgonya, a cukorrépa, a hüvelyesek, a zöldség, a gyümölcs és egyéb mezőgazdasági termények termesztését kell fokoznunk. Ez megköveteli a termelés ésszerűsítését és a termékszerkezet megváltoztatását. A termelés fokozásában a fő tartalékokat a talajalap jobb kihasználásában, védelmezésében és termékennyé tételében látjuk. Ennek maximális figyelmet kell szentelni. Járásunk feltételeiben ez azt jelenti, hogy terjedelmes lecsa- polási, illetve öntözési rendszereket kell kiépítenünk, ennek érdekében mielőbb be kell fejeznünk az Ipoly és mellékfolyóinak szabályozását. A mezőgazdasági vállalatok évzáró párttaggyűlései, az SZLKP járási pártkonferenciái megmutatták, hogy a járásunk mezőgazdaságában dolgozó kommunisták és más dolgozók készek teljesíteni a társadalomnak a mezőgazdasági termelés fokozásával szemben támasztott követelményeit. Ezt csak úgy tudjuk teljesíteni, ha állandóan szem előtt tartjuk Gustáv Husák elvtárs szavait, aki a CSKP KB 12. ülésén kijelentette, hogy a kommunista nagy és forradalmi ügyért harcol. Saját munkaterületén mindenki tegyen meg minden tőle telhetőt r kitűzött feladatok teljesítéséért. LADISLAV ABRAHÁM ELVTÁRS, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsának ešnoke Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának beszámolója, amellyel egyetértek, s amelyet támogatok, objektíve n értékeli a csaknem 2 millió szlovákiai szakszervezeti tag munkáját, akik a kongresszus előtti időszakban nagy erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy méltóképp köszöntsék a CSKP XVI. kongresszusát és az SZLKP kongresszusát. Az utóbbi években, amint ezt a kongresszusi dokumentumok is bizonyítják, bizonyos pozitív eredményeket értünk el. Mi, kommunisták, akiket a párt azzal bízott meg, hogy a szakszervezetekben dolgozzunk, bíráló igényességgel értékeljük munkánk eredményeit. A Központi Bizottság beszámolójának abból a részéből akarok kiindulni, amelyben Lenárt elvtárs ismételten hangsúlyozta, hogy az új feltételek között, új módon kell viszonyulni a dolgokhoz. Arról akarok beszélni, hogyan lehetne jobban és elvhűb- ben megvalósítani pártunk munkáspolitikáját a munkásosztály és a többi dolgozó politikailag és szervezetileg egységes, legnagyobb társadalmi szervezetében, szorosan együttműködve az állami és gazdasági szervekkel. A Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsa közelmúltban megtartott ülésén teljes mértékben támogatta a Csehszlovák Szocialista Köztársaság 1981— 1985. évi gazdasági és szociális fejlesztése fő irányvonalának javaslatát, amely kifejezi pártpolitikánk alapvető céljait, meghatározza a dolgozók mai életszínvonala és szociális biztonsága megtakarításának feltételeit. A 7. ötéves terv céljai nagyon igényesek. A szakszervezeti szervek és szervezetek az állami és gazdasági szervekkel szorosan együttműködve részt vesznek a Szlovák Szocialista Köztársaság további gazdasági fejlesztésében, a termelés hatékonyságának növelésében, minden munka minőségének javításában, s ezáltal az egységes csehszlovák gazdaság fejlesztésében is. Arra törekszünk, hogy elmélyítsük a szakszervezetek gazdasági funkcióját, elsősorban azáltal, hogy megnyerjük a dolgozókat, elmélyítsük részvételüket a tervek kidolgozásában, megvalósításában és ellenőrzésében, a szocialista verseny, valamint a dolgozók munka- és műszaki kezdeményezése más formáinak fejlesztésével. Colotka elvtárs felszólalásában megemlítette, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya és a Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsa már néhány éve sikeresen együttműködik. Ezt ismételten elmondjuk és kiemeljük, annak ellenére, hogy nyugaton Hoffmann elvtárs és mások lengyelországi látogatása óta az utóbbi napokban „állami“ szakszervezeteknek neveznek bennünket. Többek között tanácskozásunk színhelye, a Szakszervezetek Háza is ennek az együttműködésnek az eredménye. Az SZSZK kormányának és a Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsának egységes hozzáállása a szocialista építés feladataihoz teljes mértékben bevált, de egyelőre nem sikerült még az Irányítás minden szintjén egyformán érvényesítenünk. A CSSZSZK kormánya elnökségének és a Szakszervezetek Központi Tanácsa titkárságának közös eljárása a múlt évben és idén is megteremti a feltételeket a sokoldalú együttműködéshez, az irányítás minden szintjén. Tavaly az év második felében a szakszervezeti szervek és szervezetek munkáját a komplex intézkedések magyarázására összpontosítottuk. A komplex intézkedésekről tartott előadások, tanfolyamok hozzájárultak ahhoz, hogy a tisztségviselők megismerkedjenek ezzel a rendkívül jelentős dokumentummal. Ennek ellenére nem hozták meg a várt eredményeket. A dolgozók részvétele a terv előkészítésében az előző évekhez viszonyítva sokkal alacsonyabb volt. A tanfolyamok idejében a vállalatok és üzemek nem ismerték az 1981. évi termelési feladataikat, sem pedig a béralapok és a vállalatok más alapjainak kialakítására vonatkozó konkrét irányelveket, a kollektív szerződések, a káder személyzeti és szociális tervek kidolgozásának feltételeit. Ilyen körülmények között csak néhány esetben s különböző eltérésekkel lehetett érvényesíteni az előzetes tervezés módszerét, amelyre Lenárt elvtárs mint a dolgozóknak a termelés irányításában való részvétele magasabb formájára való oly nagy hangsúlyt fektetett. A hatvanas években korlátozódott a szakszervezeteknek, mint a dolgozóknak a termelés irányításúban való részvétele szervezőjének jogköre. Azóta tekintettel fejlődésünk bonyolultságára és nehézségeire és az ebből eredő feladatokra, nem sikerült kiküszöbölnünk e korlátozások valamennyi következményét. A szakszervezetek részt vesznek például a bérpolitika kidolgozásában, de már kisebb mértékben megvalósításában. A szakszervezeti szerveknek, elsősorban a termelési-gazdasági egységek szakszervezeti bizottságainak, a vállalati és üzemi bizottságoknak sokkal elvszerűbbon és céltudatosabban kell ezen o teríiletnn dolgozniuk. Ahhoz, hogy rendet teremtsünk a bérezésben és a szakszervezetek nagyobb befolyást gyakoroljanak a bérpolitika megvalósítására, egyszerű és közérthető bérszabályzat kell. Az az irányzat, hogy mindenütt az átlagot érvényesítsék, ezen a területen a fogyatékosságok elkendőzéséhez vezet. Ha külön mutatnánk ki például a munkások és az irányító dolgozók fizetéseit, a bányászok, a személy- és teherszállításban dolgozó gépkocsivezetők és más dolgozók túlórapótlékait, látnánk, milyen a bérezés valódi helyzete. Jobban tudatosítanánk, hogy egyes szakmákban és néhány egészséget veszélyeztető munkahelyen aránytalanul megnőtt a túlórák száma. A szakszervezetek nem befolyásolják az árképzést. Korlátozódott jogkörük a lakáspolitikában. A többgyermekes családok létfenntartási költségeinek megnövekedése, a fiatal munkások és egyes ágazatokban a nők alacsony fizetése olyan nézetek kialakításához vezet, hogy a szakszervezet nem védi kellőképpen érdekeiket. Egyes beteg- biztosítási juttatások is lemaradnak a bérek fejlődése mögött, ezzel fokozatosan megszűnik az érdemek szerinti elosztás szempontjának érvényesítése. Pozitív eredményeket értünk el a dolgozókról való gondoskodás egyes területein, főleg a gyermekintézmények, a pionírtáborok, az üdülők és a kulturális létesítmények fejlesztésében. Szlovákiában a 6. ötéves tervidőszakban ezekre a célokra 935 millió koronát fordítottunk. A jövő azonban már kevésbé kedvező. Az új szakszervezeti építkezések költségvetési limitjeinek korlátozása nincs arányban a dolgozókról való gondoskodás szükségleteivel. A párt és a társadalom a szakszervezetekre bízta a munka és egészségvédelem Társadalmi ellenőrzését. Ezért sokak szemében kellemetlen partner vagyunk. A Központi Bizottság beszámolójából kiindulva hangsúlyozni szeretném, hogy a dolgozók egészsége érdekében az eddiginél még határozottabban fogjuk megkövetelni a problémák megoldását ezen a területen. A 6. ötéves tervidőszak éveiben csökkent az üzemi balesetek száma, az üzemi balesetek miatti munkaképtelenség és főleg a halálos balesetek száma. Egyes ágazatokban, így például a helyi gazdálkodásban továbbra is kedvezőtlen azonban a helyzet. Ebben az ágazatban a gazdasági és a szakszervezeti szervek nem fordítanak kellő figyelmet a munka- és egészségvédelemnek, a munkakörülmények javításának. Sokszor passzívan megtűrik a rossz munkafeltételeket, higiéniai berendezéseket, az elavult gépi berendezéseket. A mi hibánk is, hogy az üzemi bizottságok nem élnek törvényes jogaikkal. Nem igaz azonban, hogy a gazdasági és a szakszervezeti tisztségviselők megszokták a fogyatékosságokat. Évről évre elhalasztják a hiányosságok, elsősorban az olyan hiányosságok kiküszöbölését, amelyek megszüntetése beruházásokat igényel. Az irányító munkában gyakran figyelmen kívül hagyják a dolgozók törvény által meghatározott igényeit, jogos élei- és munkaszükségleteit. Sok mindenért a szó szoros értelmében harcolnunk kell, vagy legalábbis nagyon sokszor megemlítenünk. Aránytalanul hosszadalmas a jó minőségű — hangsúlyozom jó minőségű — munkavédelmi eszközökkel való ellátás megoldása. Értékeljük a CSSZSZK kormánya elnökségének törekvését, hogy megoldja az ezen a területen felmerülő problémákat, amelyeket dolgozóink már hosszú ideje bírálnak. Nagyobb erőfeszítéseket és kezdeményezést várunk el azonban a tárcáktól, amelyek felelősek az elfogadott intézkedések megvalósításáért. A gazdasági és szociális fejlődés fő irányvonalainak sikeres megvalósítása a komplex intézkedések érvényesítésével, elképzelhetetlen a dolgozókról való sokoldalú gondoskodás, jogos létszükségleteik és érdekeik teljes figyelembevétele nélkül. Brezsnyev elvtárs hozzánk is szólt, amikor az SZKP XXVI. /Folytatás a 6. oldalon)
