Új Szó, 1981. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-26 / 72. szám, csütörtök

MADRID ÚJABB ÖSZTÖNZÉST ADHAT AZ ENYHÜLÉSI FOLYAMATNAK A szovjet küldötlségvezeto felszólalása a találkozó teljes ülésén Pertrni latin-amerikai körúton (CSTKJ — Alessandro Per ti­ni olasz köztársasági elnök Emi- fim CotkmnlMi külügyminiszter kíséretében Mexikóba érkezett, Ext követően Columbiába és Ricába látogat, ahol megbesaéléseket folytat a fenti országok és Olaszország gazda­sági együttműködése fejleszté­sének lehetőségeiről. A 12 napos latiin ameri kai tartózkodása utón Pen tini Por­tugáliába utazik. k indiai Kgyúiszíer Pakisztánról [ CSTK} — Naraszimha Rao Indiai külügyminiszter a parla­ment alsóházában közölte, hogy „az amerikai kormánynak személyesen aggodalmát fejez­te ki a Perzsa-öböl térségének mihtarizálásával és Pajcisztán felfegyverzésével kapcsolat­ban“. A miniszter hozzáfűzte, hogy ezek a lépések gátolják a szubkontinensen a normalizálá­si folyamatot. Ugyancsak aggó* dalmának adott hangot amiatt, hogy az Egyesült Államok fegy­verszállításokkal kívánja támo-< gatni az aťgán ellenforradalmá- rokat. Pakisztánt illetően Rao kije- lentette, hogy India semmiképp sem fenyegeti, s Delhi üdvözöl­né, h<a a két ország közötti prob­lémákat a simlai egyezmény keretében oldanák meg (az egyezményt 1971-ben, az indiai —-pakisztáni háború után írták alá). {ČSTK) — A madridi talál­kozó teljes ülésén felszólalt l<*sony«d Iljitisov külügyminisz­ter helyettes, a szovjet (küldött­ség vezetője. Figyelmeztetett arra, hogy több nyugati dele­gátus a szocialista országokra próbálja hárítani a felelőssé­get azokért a nehézségekért, melyek a záródokumentum elő­készítése során felmerültek. Ezek az országok azt ‘követe­ink, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista állam mond­jon le korábbi javaslatairól, és feltétlenül fogadja el a nyu­gati javaslatok többségét. A szovjet küldött hangsúlyozta, hogy épp ez a fennálló nehéz­ségeik Oka. A megái la podásofkat azért nevezik megá i lapodások nak, mert az érdekelt felek élőké- szí lés fűk során nemcsak saját véleményüket próbálják elfo­gadtatni, hanem figyelembe vé­szük a többiek álláspontját is. Alátámasztott és kölcsönösen el, fog a d ha tó kom p romissz u rnok - ra kell törekedni, és senki sem léphet fel a „vagy elfogad já­ték a mi követelésünket, vagy visszautasítjuk a tárgyalások folytatását“ elv szellemében. A továbbiakban a szovjet küldöttség vezetője jellemezte a találkozón előterjesztett ja­vaslatokat. Ha az európai köz­véleménynek lehetősége nyíl­na teljes egészében megismer­kednie a nyugati országok és a Szovjetunió minden javasla­tával — és ez a lehetőség nem kizárt — szükségszerűen helyesen értékelné az előbbiek és az utóbbiak állásfoglalásait is. Meggyőződéssel jelenthetem ki, hogy egyetlenegy, ismétlem egyetlenegy javaslatunk vagy a többi szocialista ország javas­lata'! sem tartalmaznak olyas-, mit, ami ártana a madridi ta­lálkozó bármelyik résztvevőjé­nek, fenyegetné biztonságát, vészé íyeztetné f ügge t len ségé t és sžuverenitását. Ezzel szemben a nyugati or­szágok számos Javaslata a ka­tonai fölény megszerzésére, a szocialista országok belügyeibe való beavatkozásra és a hel­sinki kiegyensúlyozott dönté­sek megszegésére törekszik. Leonyid Iljicsov szerint a Nyugatnak fel kell hagynia ez­zel a perspektívát nélkülöző maga ta rt ássál. Ismét hangsúlyozta, iiogy az SZKP XXVI. 'kongresszusán elő­terjesztett új szovjet javasla­tok kedvező feltételeket terem­tenek a madridi találkozó si­keres befejezéséhez, és köszö­netét mondott mindazon dele­gációknak. amelyek megfelelő en méltatták a szovjet béke­kezd em én y ezé seke t. A to vá b- b iák ban hangsúlyozta: „Meg­győződésünk, hogy Madrid újabb ösztönzést adhat az eny­hülési folyamatnak. Ha ez megtörténik, akkor győz a jó­zan ész és nyernek a békét, biztonságot óhajtó nemzetek. Ha az enyhülési folyamatnak a katonai területre történő ki- terjesztésére Madridban kínál­kozó alkalmat elszalaszt juk, az a veszélyes helyzet állhat elő, hogy megszakad az európai biztonság és együttműködés fo­lyamata . A szovjet delegátus végezetül újabb erőfeszítésekre szólított fel olyan záródokumentum megfogalmazása céljából, amely fokozná a békés jövőbe vetett remén y t Vi)á?»s*»rln til­takozást sált. tel, faogy au ameri­kai kormány gazdasagi ak katonai Miwew- »>a latiban siti a salvadnri juntái Kéjlünk a kanadui To­rontóban ké­szült, ahol u amerikai nagy- követség előtt rendeztek tilta­kozó felvonu­lást (CSTK — Tinit; löto J SALVADOR A HAZAFIAK FELÚJÍTOTTÁK A HARCOT Példátlan amerikai támogatás a juntának (ÚSTKJ — A salvadori knr- mánycsapatok és a rendőrség, kihasználva a hazafiak keddre meghirdetett 24 órás egyoldalú tűzszünetét, San Salvadorban és más városokban razziákat hajtottak végre, amelyek során a partizánokkal való együttmű­ködéssel gyanúsított személye­ket kerestek A Farabundo Marti Nemzeti Feiszabadítási Front rádióadója, a Radio Venceretnos közölte, hogy a hazafiak tegnap éjféltől teljes erővel felújították harci aktivitásukat. A San Salvador 1 érsekség Oscar Romero érsek meggyil­kolásának első évfordulója al­kalmából nyilatkozatot adott ki, amelyben emlékeztet arra, hogy a junta katonái és a félkatonai fasiszta bandák az idén már több mint 5 ezer, salvadorit gyilkoltak meg. Schafik Jorge Handal, a Sal­vadori Kommunista Párt KB fő titkára, az FMLN vezetőségének tagja bejrúti sajtókonferenciá­ján kijelentette, hogy a Front lehetővé teszi a salvadori konf liktus politikai rendezését, ha az Egyesült Államok leállítja a juntának szánt fegyverszállítá­sait és katonai tanácsadóit ha­zarendeli. Handal leszögezte, hogy a ha­zafias erők januári offenzívájá- val Salvadorban széles körű népi felkelés kezdődött meg, amelyet nem lehet könnyen le­állítani. Ha az Egyesült Álla­mok nem avatkozna Salvador belügyeibe, a salvadori nép már régen mgoldotta volna a konfliktust, hangsúlyozta. • « » A Reagan kormány kedden felkérte a kongresszust, hogy az 1982 es költségvetési évre hagyja jóvá a latin-amerikai országoknak nyújtandó 478 mil­lió dolláros gazdasági és kato­nai támogatást. Az összegből 101 milliót a salvadori junta kapna. Ha a javaslatot a kong­resszus jóváhagyja, ez lesz az eddigi legnagyobb támogatás, amelyet az USA latin amerikai országnak nyújt A VILÁG ORVOSAINAK FELHÍVÁSA AZ ATOMHÁBORÚ ELHÁRÍTÁSÁRA Leonyid Brezsnyevhez, Ronald Reaganhoz, az ElMSZ-tagállamok kormányfőihez (ŰSTKJ — „A világ orvosai az atomháború elhárításáért“ elnevezésű első nemzetközi kon­ferencia résztvevői felhívást intéztek Leonyid Brezsnyev- hez, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének el­nökéhez és Ronald Reagan ame­rikai elnökhöz. A felhívásában a világ orvosainak képviselői megállapítják, hogy a két nagy­hatalom vezetője jelentős mér­tékben hozzájárulhat az atom­háború elhárításához. A tudomány és a technika az önök által vezetett országok kezébe a legmegsemmisítőbb fegyvereket adta — állapítja meg a felhívás. Hatalmas meny­nyiségük mindannyiunkat ve­szélyezteti. A most élő generá­ciónak és a jövő nemzedéké­nek érdekei azt követelik, hogy elháruljon a nukleáris háború veszélye. Ez ügyben ajánljuk fel őszinte támogatásunkat. A washingtoni konferencia résztvevői felhívással fordultak az ENSZ-tagállamok kormánya főihez is. Ebben egyebek között leszögezik, hogy a nukleáris háború elhárítása érdekében folytatni kell a tárgyalásokat az atomhatalmak és más országok között, és el kell érni e tömeg- pusztító fegyverek gyártásának, elterjesztésének beszüntetését, valamint megsemmisítésüket. Tüzérségi támadás Dél-Líbanon ellen A libanoni külügyminiszter üzenete az Arab Liqa főtitkárénak (ČSTK) — Izrael és a Had- dad-féle jobboldali milíciák tüzérsége dél-labanoni falvakat ágyúzott — közölte kedden a bejrúti rádió. A libanoni nem­zeti mozgalom és a palesztin ellenállási mozgalom együttes fegyveres erői ágyútüzzel vála­szoltak a támadásra. Haddad őrnagy közben beje­lentette, hogy az általa ellen- őrzött területen „ítélő széket11 alakítottak. Hírek szerint lé­nyegében egy izraeli bizottság­ról van szó, amelynek elnöke Haddad egyik ti szít je. Fuad 15 u írasz libanoni kül­ügyminiszter az Arab Liga fő­titkárának küldött üzenetében Libanon, Szíria, Jordánia és a PFSZ képviselőinek tanácsko­zását javasolja a liga égisze alatt, amelyen kidolgoznák az Izraellel konfliktusban álló or­szágok egységes stratégiáját. fegyverkezés, melyet az Egye­sült Államok egyre inkább ösz­tönöz.-- A jelenlegi feltételek közepet­te azonban a katonai fölény megszerzése elérhetetlen. A Szovjetunió ugyanis nem enge­di meg, hogy bárki is ilyen fö­lényre tegyen szert vele szem­ben. A szabadságukért és nemzeti függetlenségükért harcoló né­pek felháborodása arra kész­tette Washingtont, hogy Igazságos harcukat „nemzetközi terrorizmusnak“ minősítse. A nemzetközi terrorizmus elleni harc ürügyén Washington szá­mos akciót indít a nemzeti fel­szabadító mozgalmak ellen, és az ellenforradalom exportját a hivatalos állami politika szint­jére emelte. Az új kormányzat nyíltan el­ismerte részvételét az Afganisz­tán ellen folyó hadüzenet nél­küli háborúban, sőt szégyente­lenül azt is kinyilatkoztatta, hogy a jövőben is szándékában áll az ellenforradalmi bandák felfegyverzése. Washington lep­lezetlenül védelme alá veszi az angolai UNITA csoport terroris­ta bandáit, a dél-afrikai fajül­dözők készséges kiszolgálóit. És minek minősítsük a salva­dori népirtó juntának nyújtott fokozódó katonai támogatást? A Pentagon militarista terveinek megvalósítása nyomán nemcsak a szocialista és fejlődő orszá­gokra, hanem Nyugat-Európára és az amerikai népre nézve is fokozódik a háborús veszély. Washington provokatív akciói következtében a világ különbö­ző térségeiben új válsággócok jönnek létre, ahol bármikor fegyveres kofliktus veszélye fenyeget. A tengeren túlon divatos lett lenézően kezelni a nemzetközi életben általánosan elismert szabályokat és normákat. Az USA egyoldalúan félbeszakított vagy bizonytalan időre elha­lasztott több fontos és időszerű kérdésekről folyó tárgyalást. M ár Carter kormányzása alatt elhalasztották a stratégiai tá­madó fegyverrendszerek korlá­tozásáról szóló szerződés, a SALT—II ratifikálását. A Fehér Ház napjainkban ugyanezt te­szi. Továbbra is szünetel a SALT-folyamat és az európai atomfegyverek korlátozásáról szóló tárgyalások is. Kísérletek történtek a rakétaelhárító vé­delmi rendszerek korlátozására vonatkozó 1972-es szovjet— amerikai szerződés megszegé­sére, valamint a hozzá csatolt 1974-es jegyzőkönyv semmibe­vevésére. Most, amikor kiéleződtek az USA belső ellentétei, s ugyan­akkor súrlódások tapasztalha­tók az európai partnerekkel fenntartott kapcsolatokban, a Fehér Ház a fegyverek és az erőszak nyelvén akarja megol­dani a világ legégetőbb problé­máit. Washington egész térsé­geket nyilvánított „létérdekei védelme szempontjából fonto­saknak“, Nyugat-Európára pe­dig rákényszerítette az ameri­kai közép-hatótávolságú atom­rakétákat és szárnyas rakétá­kat. A XX. század utolsó negyedé­ben, amikor az erőviszonyok a« világban feltartóztathatatlanul a béke és a haladás javára mó­dosulnak, amikor a szocialista közösség megbízható védelmi potenciállal rendelkezik, a glo­bális fölény megszerzésére irá­nyuló amerikai erőfeszítések eleve reménytelenek. A jelenlegi bonyolult és ve­szélyes nemzetközi helyzetből világos kivezető utat mutatnak az SZKP XXVI. kongresszusán Leonyid Brezsnyev által előter­jesztett szovjet külpolitikai kez­deményezések, melyek legfőbb célja az atomháború veszélyé­nek az elhárítása és a világbé­ke megőrzése. A szovjet kom­munisták legfelsőbb fórumán megállapították, hogy a nem­zetközi helyzet a Szovjetunió és az Egyesült Államok politikájá­nak a függvénye. A Szovjetunió normális kapcsolatokat kíván fenntartani az USA-val. Orszá­gaink népe és az egész embe­riség szempontjából más ész­szerű út egyszerűen nem léte­zik. Szeretnénk remélni, hogy azok, akik Amerika jelenlegi politikájáról döntenek, végül is reálisan fogják szemlélni a dol­gokat. Az USA-val fenntartott kap­csolatainkban országunk mint a múltban, ezután is elvi és konstruktív irányvonalat követ. A kapcsolatok jelenlegi helyze­te és a megoldást sürgető ége­tő nemzetközi kérdések diktál­ják a szovjet—amerikai párbe­széd folytatásának szükségessé­gét. Az SZKP XXVI. kongresszusa felhívta a világ valamennyi or­szágát, hogy további intézkedé­seket tegyenek napjaink legidő­szerűbb kérdéseinek konstruk­tív megoldása céljából. Leonyid Brezsnyev kongresszusi beszá­molójában az első helyen emlí­tette a katonai enyhülést célzó intézkedéseket, többek között a bizalomerősítő intézkedéseket is. A Szovjetunió kinyilvánítot­ta készségét, hogy hajlandó egész európai területére kiter­jeszteni ezeket az intézkedése­ket azzal a feltétellel, ha a nyu­gati országok is megfelelően ki­bővítik a bizalomerősítő intéz­kedések területét. A Szovjetunió a világbéke biztosításával kapcsolatos vala­mennyi kérdésben jóakaratot tanúsít. Többek között kész tárgyalni a Perzsa-öböl térségé­ről, mint önálló problémáról. Hajlandó az Afganisztán körüli helyzet önálló rendezésében részt venni. A Szovjetuniónak nincsenek fenntartásai az el­len, hogy az afgán kérdés nem­zetközi vonatkozásait a Perzsa­öböl biztonságával kapcsolatos kérdésekkel összefüggésben vizsgálják meg. Kongresszusunk reális utat mutatott a tekintetben is, hogy hogyan érhető el előrehaladás a rendkívül fontos stratégiai fegyvercsökkentési tárgyaláso­kon. A Szovjetunió kész azonnal folytatni a megfelelő tárgyalá­sokat az Egyesült Államokkal az egyenlőség, az egyenlő biz­tonság elve alapján s mindazon pozitívumok megőrzése mellett, amelyeket e téren eddig már elértek. A Szovjetunió megálla­podást javasolt a NATO és a Szovjetunió európai közép-ható­távolságú rakétáira vonatkozó moratórium elrendelésére, ami annyit jelent, hogy minőségi és mennyiségi tekintetben egy­aránt a jelenlegi szinten befa­gyasztanák az említett rakétá­kat, beleértve az USA előretolt atomfegyvereit e térségben. Ezenkívül még egy fontos ja­vaslat is elhangzott arra vonat­kozóan, hogy ismert tudósokból nemzetközi autoritatív bizottsá­got hozzanak létre, amgly rá­mutatna az atomháború veszé­lye elhárításának létfontosságá­ra. A javaslat célja a Bizton­sági Tanács rendkívüli ülésé­nek az összehívása a tanács tagországai legfelsőbb szintű képviselőinek részvételével, és amennyiben az kívánatos, to­vábbi országok bevonásával. A résztvevők keresnék a nemzet­közi helyzet megjavításához és a háborús veszély elhárításá­hoz vezető utat. Több nyugati politikus, bele­értve amerikai politikusokat is, nyilatkozataiban különböző megjegyzések és szónoki kérdé­sek hangzottak el a szovjet ja­vaslatok ilyen vagy olyan vo­natkozásairól. A sokéves diplo­máciai kapcsolatok gyakorlata bizonyítja, hogy e kérdéseket leginkább a tárgyalóasztalnál lehet megvilágítani. A háború és a béke létfontosságú kérdé­sének megfontolt megoldása le­hetővé tenné a jelenlegi feszült helyzet enyhítését. Ehhez vala­mennyi ország jóakaratára és alkotó együttműködésére van szükség. Minél hamarabb tudatosítja ezt Washington, annál jobb lesz az amerikai és a szovjet nép és a világ valamennyi nemzete számára. Washington azonban ehelyett a militarista politika és a fe­szültség élezése szellemében teszi egymás után nyilatkoza­tait. Sokkal jobban tenné, ha az enyhülés megerősítésére, a. háborús tűzfészkek felsiámoló* sára törekednek.

Next

/
Thumbnails
Contents