Új Szó, 1981. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-20 / 67. szám, péntek

Szlovákia Kommunista Pártja kongresszusának küldöttei

IGÉNYESSÉGRE ALAPOZOTT ÉLETPÁLYA

VITÄR1US LAJOS mérnök, a rimaszombati IRimavská Sobota) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság igazgatója is ott lesz Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusi tanácskozásán.

Következetesség és nyíltság

Egy jő nevű mezőgazdasági nagytizem élén állt még, amikor a hatvanas évek közepén legelőször találkoztunk. Sok mindenről szó esett akkor közöttünk; merész szakmai elképzeléseiről, sajátos vezetői stílusának kibontakozásáról, gyakorlati tapasztalatairól. Terveit, elképzeléseit — úgy tűnt — az igényességre építi.

Az eredmények aztán hamarosan őt Igazolták. A járás és a kerület legeredményesebb gazdaságai között emlegették már a nagybalogi szövetkezete^ amikor egy sikeresnek ígérkező, de nehéz aratás idején meglátogattam. Kérdéseimre a rá jellemző alapossággal válaszolt, s ezekben méltatta a tagság áldozatvállalását és helytállását. Aztán magam sem tudom hogyan, az is kicsúszott a számom, mit szólnak a megnyújtott műszakokhoz, a vasárnapi munkához az emberek; s egyáltalán elégedett-e ebben a gazdaságban a tagság? — Egy keveset mondó közhely, egy rutinszerű válasz helyett némi töprengés után így szólt;

— Ezt a dolgozóktól kell megkérdezned, s nagyon örülnék, ha meg- tenméd!

Aztán hamarosan — és nyilvánva* lóan nem véletlenül — egy még nagyobb közösség élére került. Tennivalói, gondjai is szaporodtak, hiszen immár ezreik munkáját érintő feladatokat kellett megoldania. Ráadásul üj munkakörében a befektetett munka eredménye sem kecsegtetett gyors sikerekkel. Az élenjáró gazdaságok jó eredményeiből fakadó sikerélményeknek ugyan részese lehetett, de ezek gyakran elvegyültek a gyengék kudarcaival. Mert egy járás viszonylatában törvényszerűen vannak élenjárók és sereghajtók.

— Az elmúlt öt esztendőben azon fáradoztunk, hogy az azonos feltételek között gazdálkodó üzemek eredményeit közelebb hozzuk egymáshoz, mégpedig az erősebbek mindig javuló színvonalára — mondotta egyik szakmai tanácskozáson elhangzott beszédében a közelmúltban. Ezt jórészt sikerült megvalósítanunk, hiszen ma mór csupán két gyengén működő nagyüzemet tartunk számon, s járási viszonylatban a- termelési eredmények terén nagyot léptünk előre. A legutóbbi öt- ' éves terv időszakában 24,2 százalékkal növekedett a mezőgazdasági össztermelés, 30,2 % a piaci termelés ezen belül mintegy 15 százalékkal a gabonanemük hozama. A továbbiak szempontjából nagy jelentősége lehet a 4911 hektáron elvégzett talajjavítási munkának, s az 1396 hektáron kiépített öntözőrendszernek. Hasonló fejlőOsztozik a sikerben s a gondokban is

dés tapasztalható az állattenyésztés szakaszán is.

Az egy anyakocától elválasztott malacok száma 14,4-ről 16,1-re

emelkedett, s az egy tojótól elért évi 248 darabos tojáshozamért sem kell szégyenkeznünk.

Szerénység és önfegyelem

Az elmúlt évtized eredményei látványosak. s ebben a fő érdem a mezőikön, a gépműhelyekben és az istállókban szorgoslkod óké, — mondja szerényen, mintegy összegezésül az igazgatói székben eredményesen eltöltött esztendőkről.

Dicséretes emberi és vezetői tulajdonságáról egy újabb keletű emlék- képsor kockái villannaik fel bennem egy területi mezőgazdasági tanácskozás színhelyéről. A várakozás óráit kártyázással töltő személygépkocsi- vezetők között üldögéltem, aikik játék közben fölöslegesen megtett kilométerek sokaságáról, éjszakai órákba nyúló munkaidőről panaszkodtak egymásnak.

— Akkor én nagyon szerencsés helyzetben vagyok — szólalt meg a kollégákat csendben végighallgató igazgató „pilótája“, mert én ilyesmit soha nem tapasztaltam. Az igaz, hogy mi is sokat vagyunk úton, de az én főnököm a vendéglátók gazdagon terített asztalát is képes otthagyni a legalkalmasabb időben. Csodálatos önfegyelme és ítélőképessége van! S milyen magáné m be nkén t ? Egyszerű és közvetlen.

Elkötelezettség és felelősségtudat

Mimikájában a párthatározatok megvalósítását minden körülmények között előtérbe helyezi.

— Legfontosabb feladatunk a 7. ötéves terv időszakában is a gabona- termesztés fokozása lesz. Olyan átlaghozamokat kell elérnünk, amilyenek a múltban csak egy-egy kivételesen kedvező esztendőben születtek.

A takarmánytermesztés fokozását kiemelt feladatként kezeljük, hiszen ezen egy másik döntő ágazat eredményessége múlik. A jövőben több cukorrépát, burgonyát, dohányt, zöldséget, gyümölcsöt kell termesztenünk, s hasonló feladatok várnak ránk az állattenyésztés terén is.

Nem lenne azonban teljes az alkotás állandó lázában égő vezető portréja, ha nem tennénk említést párt- és állami funkcióinak sokaságáról, melyeket 1961 óta napjainkig közmegelégedésre lát el. Erről tanúskodnak magas kitüntetései, s ezt bizonyítja az általa megtisztelőnek megfogalmazott kongresszusi küldetése is.

HACSI ATTILA

Karamellával töltött ládák tőmkele- ge mindenütt, amerre elmegyünk. Egy szemet kiemelek, még egészen meleg, a massza a papírra tapad.

— Három hónap múlva igazán finom , — Jegyzi meg kísérőm Joze) Rejman;

a bratislavai Figaro nemzeti vállalat igazgatója. — Ez itt mind magyarországi exportra készült. Az egyik legnagyobb megrendelőnk Magyarország, a másik a Szovjetunió. Örömmel mondhatom, hogy eddig mindig sike- k rült teljesítenünk

exportfeladatainkat.

A csarnokban mosolygó barna hajú asszony vár bennünket. MARGITA KLIMEŠOVÁ csoportvezető.

— Mennyit gyárt egy gép naponta?

— Körülbelül ezer-ezerkétszáz kilót

— válaszolja Klimešová elvtársnő.

Margita Klimešová 1954-ben került a

vállalatba, szezonmunkásként. Akkor

— mint elmondta — minden más volt, például a csomagolás Is kézzel történt. Most viszont már minden automatizált. A gyárban eltöltött idő alatt sokat tett a jó hírnév megőrzése érdé- kében, ügyelt arra, hogy az általuk gyártott termékek minőségét ne érje kifogás. Akivel csak szóba elegyedtem, mindenki elismerő hangon nyilatkozott róla. ö maga viszont inkább a munkatársairól, a gyár gondjairól, beszélt:

— Valamennyi munkatársam, a bronzjelvényért versenyző brigádunk tagjai a nehézségek ellenére igyekeznek mindent megtenni, hogy ne kerüljön veszélybe a terv teljesítése. Részlegünkön rendszeresen értekezleteket hívunk össze, s művezetőnkkel, Štefan

Sutkával, megmagyárazzuk a helyzetet, a túlóra szükségletét, ha kell, meghallgatjuk a dolgozók észrevételeit, s közösen próbálunk megoldást találni.

— Mi a legégetőbb gondjuk?

— A munkaerőhiány. Ez, persze, más, főleg nőket alkalmazó üzemre is érvényes. Reméljük, rövidesen megoldódik ez az áldatlan helyzet. Innen az ablakból láthatja a készülőiéiben levő új szociális épületünket, amelyben munkásszálló is lesz. A környék lányai nyilván szívesebben jönnek majd hozzánk — elvégre, nem mellékes szempont, hogy a vállalat tud-e szállást biztosítani vagy sem. Az említett épület átadása után a fiatal mamák is hamarabb visszajöhetnek majd a gyárba, mert óvodát és bölcsődét is nj.Lunk ott.

l.argita Klimešová együtt él a gyárral, sikereivel, gondjaival. Emellett a bratislavai városi pártbizottság tagja, s jut még ideje népbírói tisztsége betöltésére is. Jó munkáját, odaadását oklevelek, emlékérmek egész sora bizonyítja, közöttük is legékesebben Az építésben szerzett érdemekért állami kitüntetés. S az a tény, hogy ott lehet az SZLKP kongresszusi küldötteinek sorában.

— Nagyon jó érzés volt számomra, amikor megtudtam, hogy részt vehetek a városi pártkonferencián. S az, hogy a szlovákiai kongresszus küldötte lehetek, még jobb munkára kötelez. Munkatársaim, a kommunisták bizalma is erre serkent. S a kongneszuson elhangzottakat magammal hozom ide a gyárba is, megosztom majd velük.

Klimešová elvtársnő nem megy üres kézzel a tanácskozásra. Mühelyük a XVI. kongresszus tiszteletére a többi részleget is szocialista munkaversenyre hívta fel. Ajánlásuk: 16 tonna terven felül gyártott karamella.

URBAN KLÁRA

EGYSZERŰEN, DE IGAZSÁGOSÁN

H Szepsi (Moldava nad Bodvou) Állami Gazdaság pártszervezetének évzáró közgyűlésén, majd a Kassa (Košice)-vidéki fárási pártkonferencián, s a közelmúltban megtartott kelet-szlovákiai kerületi pártkonferencián a tanácskozók, illetve a küldöttek között egy somodi (Drienovec) dolgozó nő, BÉRES ANNA is jelen volt. Számára ezzel az idei párttanácskozások azonban még nem értek véget. Vajányi Lászlóval, a Buzitai (Buzica) Efsz elnökével, Klinko Attilával, a Görgői (Hrbov) Efsz főgépesítőjével és Csáji Istvánnal, a Csécsi (Čečejovce) Efsz elnökével együtt ő képviseli a mező- gazdasági téren Kelet-Szlovákia legtermékenyebb vidékei közé tartozó Szepsi síkságot Szlovákia kommunistáinak közelgő kongresszusán.

A helyi állami gazdasághoz 1947 óta hű, a mezőgazdasághoz pedig gyermekkorától kezdve szorosan kapcsolódó asszony nem most vesz részt

Szorgalmazzuk a hatékonyabb oktatómunkát

5

Már régen köztudott dolog, mégis szívesen ideírom: a Kassai (Košice)

Magyar Tannyelvű Ipariskola országosan elismert oktatási intézmény.

Ennek jelenlegi igazgatója BODA PÁL mérnök — az iskola hajdani diákja, aki főiskolai tanulmányai befejezése után ide visszatért — már abban az időben, amikor első ízben kisdiákként átlépte az iskola küszöbét, magával hozta útravalóul a szocialista emberré válás ígéretét. Ezt a vonását a bodrogközi munkásmozgalomban aktívan tevékenykedő, kommunista édesapjától örökölte.

Boda elvtárs éberen őrködött afelett, hogy ez az atyai örökség élete során küldetésének megfelelően gyümölcsözzön személyét illetően, de az általa végzett munkában is.

Ennek egyik legkézzelfoghatóbb bizonyítéka, hogy Boda Pál igazgató már 1973 óta tagja az SZLKP Keletszlovákiai Kerületi Bizottságának. Eb- bemi tisztségében a legutóbbi kerületi pártkonferencia újból megerősítette és a szlovákiai pártkongresszus egyik küldöttévé is megválasztotta.

Ebből az alkalombői beszélgettünk Boda Pál elvtárssal, aki kérdéseinkre adott válaszát így kezdte:

— Az elmúlt időszakban rendkívül sok fontos politikai esemény hatása

alatt élünk. Mély benyomást tett ránk az SZKP XXVI. kongresszusa. A nemzetközi helyzet bölcs értékelése és az a mérhetetlen felelősségtudat jutott kifejezésre, amelyet a Szovjetunió vezetői, de a többi szocialista ország vezetői is éreznek a világ békés életéért. Nagyon fontos belpolitikai események aktív részesei is vagyunk. A j

árási és kerületi pártkonferenciák tanácskozásai reménykeltőén bizonyítják, hogy újból előreléptünk. A közelmúltban részt vettem a kassai városi pártkonferencián és a kerületi pártkonferencián is. Kimondom őszintén, egy- egy ilyen konferencián sokat tanul az ember Áttekintést kap gazdasági és társadalmi helyzetünk alakulásának eredményeiről, a problémákról is. A kerületi pártkonferencián ismét bizalmat kaptam és plénumtagként dolgozom tovább. Még egy nagy megtiszteltetés ért. Küldöttként részt vehetek az SZLKP kongresszusán. Ügy érzem, ez személyemen keresztül Iskolánk jó munkájának az elismerését, megkecsü- lését ielenti.

— Ha szót kapna a kongresszuson, miről beszélne?

— Szeretném elmondani, hogy az elmúl! öt év iskolánk életében a legeredményesebbek közé tartozik. Az iskolai pártszervezetek vezetése alatt pn- gyon jó eredményeket értünk el az oktató- és nevelőmunka feltételeinek megteremtésében. Feléoült a tornaterem, felújították a fűtést, világítást. A laboratóriumok, szaktermek berem- dezé-e gazdagodott, megfelel a korszerű követelményeknek. Nagy lépést

tettünk az oktató- és nevelőmunka korszerűsítése terén is. Egyre eredményesebben oldjuk meg a világnézeti nevelést is. Tudatában vagyunk, régi módszerekkel nem lehet a mai kor követelményeinek megfelelő technikus- képzést megvalósítani. Keressük munkánkban a hatékonyabb o;."ató-nevelőmunka módszereit, szorgalmazzuk a kor követelményeinek megfelelő tartalmi változásokat az egyes tantárgyakban. Arról is beszámolnék, hogy nevelési feladataink megvalósításánál, mint nemzetiségi iskola, külön figyelmet szentelünk a csehszlovák hazafiságra és a nemzetköziségre való nevelésnek.

— Véleménye szerint, milyen alapvető kérdésekben lenne a legszükségesebb helyzetjavító döntéseket hozni a szlovákiai pártkongresszuson?

— Eddigi tapasztalataim alapján az a meggyőződésem, hogy a kongresszus általában eredményes munkát végez és olyan döntéseket hoz majd, melyek elősegítik a népgazdaságunk szükség- szerű fejlesztését. Személyes véleményem, illetve óhajom az lenne, hogy a vezetés, irányítás, a munkaszervezés, a munkafegye'em megszilárdítása terén kellene előrelépnünk, az eddiginél sokkal kevesebb hibával, fogya'é- kossággal kellene dolgoznunk a jövőben. Von még tennivaló bőven a túl- adminisztrált munkamódszerek felszámolása, a rugalmasabban végzett konkrét és hatékonyabb eredményekhez vezető munka meghonosítása terén.

KULIK GELLERT

először Ilyen magas szintű tanácskozáson. Az elmúlt években ugyanis már többszőr képviselte üzemét, kommunista munkatársait, illetve a Kassa-vidéki járást magasabb pártfórumokon — öt évvel ezelőtt például a CSKP XV, kongresszusán is.

Nincs főiskolai, sem középisloklai végzettsége, nem irányít nagy községet. Olyan egyszerű kétkezi

munkás, mint soksok társa, sok-sok állatgondozó családanya az országban. Hogy akkor mégis hogyan kerül ezekre a fontos és társadalmunk szempontjából igen jelentős ülésekre? Nem nehéz a válasz. Ügy, mint az a többi kommunista, aki szívügyének tartja az ország fejlődését, az emberek életszínvonalának emelését, a közjs vagyon gyarapítását, s akiben az emberek megbíznak. Nyíltsága, őszintesége és a közösség iránti felelősségérzete nyitotta meg előtte is az oda vezető utat.

— Tudja, van aki a saját haszna érdekében — még ha azzal megkárosítja is munkatársait — nem tud, s nem is akar őszinte lenni. Én viszont azt vallom, hogy legyünk mindig egyenesek, bízzunk egymásban, dolgozzunk tudásunkhoz és erőnkhöz mérten, és a munkájáért mindenki érdeme szerint kapja meg jutalmát — foglalta össze tömören elvét.

Ezt tartotta szem előtt mindig. Amikor négy évig kőműves segédmunkás volt, amikor kilenc évig fejőnőskö- dött, amikor 16 évig a borjúnevelés volt a dolga, s ez vezérli jelemjgi munkájában, a csirkenevelésben is, s nem utolsósorban a magánéletében.

— Hogy mit várok a kongresszustól? A fejlődő, de még mindig sok nehézséggel küzdő mezőgazdaságunkkal kapcsolatban a járási és a kerületi pártkonferencián is több értékes Javaslat, terv, sok szép ígéret hangzott el. Szeretném, ha a szlovákiai pártkongresszus alaposan foglalkozna mezőgazdaságunk helyzetével, jelenével és távlataival, mert azért cipőből vagy ruhából a kopottat is felvehetjük. de az élelemmel más a helyzet, ugyanazzal a kenyérrel, vagy ugyanazzal a darab hússal kétszer nem lakhatunk jól, mind’g újnak, mindig frissnek kell lenni az asztalunkon. Ezzel rém azt mondom, hogy talán rosszul állunk. Nem, de azért vannak még tartalékok a mezőgazdasági termelésben, s vétek azokat kihasználatlanul hagyni, GAZDAG JČP£!EF

(A szerző felvétele j