Új Szó, 1981. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-03 / 52. szám, kedd
m 1981. H. 3. 5 fl SZOVJET NEPEflZBflSAC FIILESZTESÍWEK fj IRÁNYAI (Folytatás a 4. oldalról) Engedjék meg, hogy a párt központi bizottsága és a szovjet kormány nevében szívből Jövő elismerésemet fejezzem ki az építőknek, a vasutasoknak, a vállalatok kollektíváinak, Komszo- molunknak, minden elvtársnak, aki részt vesz e gigászi építkezésben! Természetesen ahhoz, hogy a BAM- övezet természeti erőforrásait aktívan bevonjuk a népgazdaság vérkeringésébe, nem elegendő egy év. Az Állami Tervbizottságnak azonban a minisztériumokkal, a főhatóságokkal, az Orosz- országi Föderáció minisztertanácsával közösen már most aktívabban kell munkálkodnia egy olyan átfogó program előkészítésén, amely intézkedik a BAM-övezet igen gazdag kokszolható szén-, vasérc-, színes- és ritkafém-lelő- helyeinek, a többi között az egyedülálló udokáni rézlelőhelynek, a Bajká- lon túli, a dél-jakutföldi és a távolkeleti faipari nyersanyagkészleteknek hasznosításáról. Ennek a programnak meg kell alapoznia és meg kell határoznia a BAM-övezetben levő természeti kincsek gazdasági vérkeringésbe való bevonásának sorrendjét, elő kell irányoznia e hatalmas térség fejlesztése racionális irányítási rendszerének a létrehozását és más kérdések megoldását. Szóval jól átgondolt, pontosan megfogalmazott tevékenységi programmal kell rendelkeznünk ahhoz, hogy a legrövidebb időn belül maximálisan megtérüljenek az állam által Elvtársak! A szovjet állam tevékenységének ^gyik fontos iránya a más országokkal fenntartott gazdasági és műszaki-tudományos kapcsolatok szélesítése, a kölcsönösen előnyös nemzetközi munka- megosztás lehetőségeinek kiaknázása. Természetesen figyelmünk középpontjában a szocialista államokkal folytatott együttműködés volt és marad. A testvéri országok gazdasági és műszaki-tudományos kapcsolatai a közös érdekek szilárd alapjára épülnek, mély és átfogó jellegűek. Sikeresen üzemelnek az olyan nagy integrációs objektumok, mint a Barátság kőolajvezeték, a Béke energiarendszer, a Testvériség és a Szövetség gázvezeték. Már magukban ezekben az elnevezésekben is tükröződik az új típusú gazdasági kapcsolatok lényege — olyan kapcsolaté, amelyekre a testvéri együttműködés és a kölcsönös segítségnyújtás a jellemző. A jövőben tovább tökéletesítjük nép- gazdasági terveink összehangolását más KGST-tagországokkal, mélyítjük a szocialista gazdasági integrációt. Ebben fontos eszközét látjuk a szocializmus világgazdasági pozíciói erősítésének és annak, hogy a szocialista országok megvédjék magukat a tőkés világgazdaságban megnyilvánuló kedvezőtlen tendenciák hatásától. A Szovjetunió és a KGST-tagországok kölcsönös kereskedelmének volumene nagymértékben növekedni fog. Gazdasági együttműködésünk ezekkel az országokkal olyan nagy fontosságú problémák megoldására összpontosul, mint az energetika fejlesztése, a fűtőanyag- és nyersanyagellátás, ezek ésszerű felhasználása; a gépgyártás műszaki színvonalának és a végtermékek minőségének emelése, a legkorszerűbb gép- és berendezéstípusok előállításában megvalósuló kooperáció elmélyítése; a közszükségleti cikkek választékának bővítése és minőségének javítása. Erre Irányulnak a KGST-tagországok által az 1990-ig terjedő időszakra közösen kidolgozott hosszú távú együttműködési célprogramok. Az új ötéves tervidőszakra egyezményeket kötöttünk atomerőmű-berendezések, nehéz- és egyedi szerszámgépek, számjegyvezérlésű szerszámgépek, traktorok, mezőgazdasági erőgépek, bányászati és egyéb gépek gyártásának szakosítására és termelési kooperációjára. A Szovjetunió területén integrációs alapon olyan nagy vállalaElvtársakl ÄŽ utóbbi években a XXV. kongresz- szus határozatainak megfelelően nem keveset tettünk ezért, hogy tökéletesítsük a gazdasági mechanizmust, javítsuk az ipar, a mezőgazdaság és az építőipar Irányításának formáit és módszereit. Az ipari és termelési egyesülések létrehozása alapján megvalósul a vasútvonal építésére fordított komoly eszközök. Az új ötéves tervidőszakban tovább fejlődik valamennyi testvéri köztársaság gazdasága és kultúrája. A köztársaságokra vonatkozó feladatokat a KB dokumentumának külön fejezete fogalmazza meg. Nem ismétlem meg ezeket, csak azt jegyezném meg, hogy ezeknek a feladutoknak a kiindulópontja a szövetséges köztársaságok komplex és arányos gazdaságfejlesztésének ösz- szekötése az országos munkamegosztásból származó előnyökkel. A kitűzött feladatok teljesítése meggyorsítja a szövetséges köztársaságok gazdasága átfogó fejlesztésének és egymáshoz közelítésének folyamatát az egységes nép- gazdasági komplexum keretein belül. Az ilyen hozzáállás teljes mértékben megfelel a párt leninj nemzetiségi politikája elveinek. így tehát az új ötéves tervidőszakban nagy munkát kell végeznünk a népgazdaság valamennyi ágazatának és minden gazdasági körzet további fejlesztéséért. A párt központi bizottsága és a kormány nem kételkedik abban, hogy a bányászok, a kohászok, a kőolaj- és a főldgázkitermelők, a gépgyártók, a könnyű- és az élelmiszeripar, valamint a mezőgazdaság dolgozói, az építők, a tudósok, a mérnökök és a technikusok, valamennyi köztársaság, terület és körzet dolgozói alkotó és áldozatkész munkájukkal sikeresen megoldják az új építőfeladatokatl tok épülnek majd, mint a hmelnyickij atomerőmű, ércdúsító kombinátok, vas- ötvözetgyárak és mások. Egyidejűleg a Szovjetunió részt vesz több fontos termelési objektum építésében a testvéri országokban. Együttműködésünket a fejlődő államokkal igazságos és egyenjogú alapokra építjük. Ezt szolgálja a kereskedelem, valamint közreműködésünk ipari és mezőgazdasági objektumok építésében, a nemzeti káderek képzésében és a hosszú távú ipari kooperációra épülő egyezmények megvalósítása. A Szovjetunió továbbra is állást foglal a tőkés országokkal való szilárd, kölcsönösen előnyös kapcsolatok építése s e kapcsolatoknak a kölcsönös kötelezettségek szigorú betartása alapján történő bővítése mellett. Kellőképpen méltányoljuk, hogy sok tőkés ország és azok üzleti körei konstruktív módon közelítik meg a nemzetközi gazdasági együttműködés kérdéseit, s kereskedelmünket mindenekelőtt ezekkel az országokkal fogjuk fejleszteni. Nem a mi hibánk, hogy például az Amerikai Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmünk csökken, illetve pang. Ez az Egyesült Államok arra irányuló politikájának következménye, hogy a kereskedelmet az egyenjogú nemzetközi együttműködés érdekeitől idegen, dicstelen politikai célokra használja fel. Ami a Szovjetuniót illeti, mi készek vagyunk fejleszteni gazdasági kapcsolatainkat az Egyesült Államokkal is, egyenjogú, kölcsönösen előnyös alapon. Külgazdasági tevékenységünknek még nagyobb mértékben elő kell segítenie népggazdaságunk berendezés-, technológia-, nyers- és alapanyagok- szükségleteinek, valamint a lakossági közszükségleti cikkek keresletének kielégítését. A tervező és gazdálkodó szervek feladata, hogy szüntelenül munkálkodjanak a külgazdasági kapcsolatok hatékonyságának növelésén a munka- és az anyagi erőforrások megtakarítása, a műszaki haladás meggyorsítása és az időmegtakarítás érdekében. A Szovjetunió irányvonala a nemzetközi gazdasági együttműködés széles körű fejlesztésére változatlan marad. Ez elvi irányvonalunk, amely a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban azt tükrözi, hogy a szovjet külpolitika céltudatosan törekszik a béke megőrzésére, az enyhülés és a népek közötti kölcsönös megértés elmélyítésére. a két- és háromlépcsős Irányítási rendszerre való áttérés. Kibővítettük a minisztériumok jogkörét és funkcióit. Néhány minisztériumot újjászerveztünk, s a népgazdasági szükségletekből kiindulva újakat hoztunk létre. Pártunk az irányítás és a gazdasági mechanizmus további javításában látja a társadalmi termelés növelésének és hatékonysága fokozásának elengedhe- • IfSBMBKvtV tetlen feltételét. Pártunk központi bizottsága és a kormány intézkedések komplexumát dolgozta ki a gazdasági mechanizmus tökéletesítésére, valamint annak érdekében, hogy a mechanizmus nagyobb mértékben szolgálja a hatékonyság és a minőség Javítását. Előirányoztuk a tervezési munka tökéletesítését, a gazdasági önelszámolás megszilárdítását, az anyagi és az erkölcsi ösztönzés fokozását. A minisztériumoknak és főhatóságoknak, a gazdasági vezetőknek állhatatosan kell harcolniuk a kidolgozott intézkedések maradéktalan végrehajtásáért, az egyesüléseknek' és a vállalatoknak az új gazdálkodási feltételekre való sikeres átállásáért. Ez nagy munkát igényel minden szinten — a Szovjetunió Állami Tervbizottságában és más központi gazdasági szerveknél, a minisztériumokban és a főhatóságoknál, magukban az egyesülésekben és a vállalatoknál. Ezen a téren a késlekedés és a passzivitás semmiképpen sem igazolható. A gyakorlat azt mutatja: még nem mindegyik ágazatban használták fel teljes mértékben annak lehetőségeit, hogy az irányítási rendszer javítása révén fokozzák a termelés hatékonyságát. Figyelmesen elemezni kell az egyesülések szervezési elveit és működési mechanizmusát, tisztázni kell, hogy mindenütt megvalósul-e a termelés szükséges koncentrálása és szakosítása. Elég megalapozottsággal határozták-e meg az egyesülések és az összetételükbe tartozó termelési egységek jogait és kötelezettségeit? Világos, hogy az egyik jogainak lecsökkentése és a másik jogainak túlzott növelése nem segíti elő az eredményes munkát. Pedig olykor ilyesmi is tapasztalható a gyakorlatban. Az eddig szerzett tapasztalatokra támaszkodva, a tizenegyedik ötéves terv feladataihoz mérten pontosítani kell a kidolgozott keretsémákat. Ki kell küszöbölni mindazt, ami hátráltatja a fejlődést, akadályozza a haladást, és tág teret kell nyitni mindannak, ami a legjobb, ami kiállta az élet próbáját. •A leghatékonyabb szervezési struktúrák létrehozását folytatva kitartóan kell megvalósítani a hivatali elszigeteltség leküzdésére, az ágazati és a helyi irányítás rugalmasabb összehangolására, a célprogramok teljesítésére irányuló intézkedéseket. Elsődleges intézkedéseket dolgoztunk ki és valósítunk meg, hogy a nyugat-szibériai kőolaj- és gázipari komplexumot egységes egészként irányítsuk. Bizonyára ezt az utat kell követnünk más ágazatközi és területi programok kialakításánál és végrehajtásánál is. Annak érdekében, hogy helyesen hangoljuk össze az ágazati és területi elveket a hatékony gazdálkodás kérdéseinek, valamint a szovjet emberek munka- és életkörülményei további javításával összefüggő kérdéseknek a megoldásában, intézkedéseket tettünk a tanácsok szerepének növelésére, a gazdasági építésben. A tanácsok végrehajtó szerveinek teljes mértékben élniük kell jogaikkal. Az irányítás legfőbb alapja a népgazdaság tervezése. Az élet felveti, hogy az egész tervezési munkát minőségileg új színvonalra emeljük, és ez mindenekelőtt az Állami Tervbizottságra vonatkozik. Most jninden eddiginél jobban kell összpontosítania figyelmét a kulcsfontosságú távlati kérdések megoldására, az optimális ágazatközi és területi arányok meghatározására. Nemrég az SZKP KB és a Szovjetunió Minisztertanácsa határozatot hozott az Állami Tervbizottság munkájának javításáról. Ez a határozat arra irányul, hogy erősítsük a komplex szemléletet az egymással összefüggő népgazdasági ágazatok és a gazdasági körzetek fejlesztésének tervezésében, valamint a nagy jelentőségű gazdasági és társadalmi kérdések megoldásában. Ennek alapján növelni kell e központi tervezési szerv szerepét a munkaerő-, az anyag- és a pénzügyi erőforrások ésszerű felhasználásának biztosításában, az ágazatok és a gazdasági körzetek fejlesztése elsőbbségének meghatározásában, a népgazdasági arányok tökéletesítésében, a műszaki-tudományos felfedezések és kutatások eredményeinek gyorsabb realizálásában. Az ország társadalmi-gazdasági fejlődése kongresszusunkon kidolgozott irányvonalának a közeljövőben az ötéves terv részletes és konkrét feladataiban kell testet öltenie. A Szovjetunió Állami Tervbizottsé- gának, a minisztériumoknak és főhatóságoknak, a szövetségi köztársaságok minisztertanácsainak e munka során biztosítaniuk kell, hogy a tervben vázolt mutatók szigorúan és feltétlenül megfeleljenek a kongresszusunkon elfogadásra kerülő dokumentumokban kitűzött feladatoknak. Kormányunk feladatának tekinti, hogy feltétlenül eleget tegyen ennek a (követelménynek. Arra kell törekednünk, hogy a realista, jól kiegyensúlyozott terv a XXVI. pártkongresszus határozatai megvalósítására vonatkozó egész elkövetkező munkánknak szilárd alapja legyen. A kiegyensúlyozottság erősítéséről külön is szeretnék szólni. A népgazdaság különböző láncszemeiben keletkező aránytalanságok és hiányok nem csekély gazdasági kárt okoznak, megnehezítik a hatékonyságért és a minőségért folyó küzdelmet. A terv tudományos megalapozottságának fokozása, a tervezés célprogramos és kiegyensúlyozott módszereinek szélesebb körű alkalmazása, az erőforrások hasznosításának progresszív normatívái — mindezeknek a népgazdaság kiegyensúlyozottságát kell szolgálniuk. A kiegyensúlyozottság nagymértékben attól függ, hogy minden termelési egyesülés és vállalat, mindegyik iparág teljesíti-e határidőre és a kellő választék biztosításával a termelési és szállítási tervet. Ezt kell elősegítenie a szerződéses kötelezettségek teljesítése érdekében végzett vállalati munka értékelési rendjének is. Nagyobb követelményeket kell támasztanunk a gazdasági vezetőkkel szemben a terv- és szerződési fegyelem megtartásáért. Van még egy, nem is jelentéktelen tartalékunk több erőforrás hiányának megszüntetéséhez, vagy legalábbis csökkentéséhez. Ez a termelési készletekkel való helyes gazdálkodás. Nem békélhetünk meg azzal, hogy számos vállalat a normatívákon felül tart magánál berendezéseket, nyers- és alapanyagokat, különösen fémeket, holott másoknak azokból nincs elegendő. A küldöttek felszólalásukban, valamint a szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak kongresszusain, a beszámoló és választó konferenciákon, a sajtóban joggal bírálták az anyagl- műszaiki ellátásban mutatkozó hiányosságokat. Növelni kell a Szovjetunió Állami Anyag- és Műszaki Ellátási Bizottságának és helyi szerveinek szerepét és felelősségét az anyagi erőforrások kezelésiében és azok észszerű felhasználásában. Az Állam1 Anyag- és Műszaki Ellátási Bizottságnak a gazdasági körzetekben meglevő leraikatait nem tekinthetjük egyszerű raktáraknak. Azoknak kell előkészíteniük és osztályozniuk az anyagokat, s operatívan, a szükséges választékban és komplettálásban kell ellátniuk a fogyasztókat. A gazdaság tervirányítását szilárdítva, tovább kell fejlesztenünk az önelszámolást az ötéves tervfeladatok és a hosszú távú gazdasági normatívák alapján, tökéletesítenünk kell az árképzést, a hitelrendszert és a pénzügyeket, aktívan kell alkalmazni a gazdasági ösztönzők egész rendszerét. A továbbiakban áttérünk az új nagykereskedelmi árakra és tarifákra, s ezzel fokozzuk szerepüket a műszaki-tudományos haladás meggyorsításában, a termékek minőségének megújításában és javításában, az anyagi erőforrások takarékos felhasználásában, valamint megteremtjük a vállalatok normális önelszámoló tevékenységéhez szükséges feltételeket. Egyik időszerű problémánk a termékek önköltségének csökkentése. Helyre kell állítani e mutató jelentőségét a termelés rentabilitásának fokozásában, a gazdasági tevékenység értékelésében. Az irányítási mechanizmus tökéletesítésének szükségessége nyomatékosan megköveteli, hogy mélyrehatóan megváltoztassuk a vezető gazdasági káderek tevékenységének tartalmát, módszereit és stílusát, átalakítsuk mentalitásukat. Ma egy gazdasági vezetőnek jól el kell tudnia igazodni a termelés műszaki-tudományos alapismereteiben, értenie kell a termelés- szervezéséhez és a közgazdaságtanhoz, ismernie kell a nagyfokú munkatermelékenységért és a jó termékminőségért folytatott harc módszereit. A magas színvonalú szakmai ismeretek mellett széles eszmei-politikai látókörrel kell rendelkeznie, s tudnia kell bánni az emberekkel. Rendkívül fontos, hogy a gazdasági vezető rátermett legyen, fel tudja ismerni a távlatokat, rendelkezzék tetterővel és állhatatossággal, szocialista vállalkozó szellemmel. A párt nevelte gazdasági vezetők ezrei a hozzáértő gazdálkodás példaképéül szolgálhatnak. Ezek, Vlagyimir lljics Lenin szavaival élve, igazi szervezők, Józan ésszel és gyakorlati érzékkel rendelkező emberek. De vannak olyan gazdasági vezetők is, akik minden erejüket arra fordítják, hogy minél kisebb tervfeladatot és minél nagyobb erőforrásokat kapjanak, hogy — úgynevezett objektív okokra hivatkozva — * módosítsák a tervet. Ilyen „vállalkozó szellemre- nincs szükségünk. A kongresszuson (Folytatás a 6. oldalon) III. A KÜLGAZDASÁGI KAPCSOLATOK FEJLESZTÉSÉNEK FŐ IRÁNYAI IV. HATÁROZOTTAN EMELJÜK AZ IRÁNYÍTÁS ÉS A GAZDÁLKODÁS SZÍNVONALÁT
