Új Szó, 1981. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-10 / 34. szám, kedd

A tudással is jól kell sáfárkodni Egy képviselői helyzetfelmérés tanulságai ŰJ FILMEK ­LÁNY KAGYLÓVAL _________________________ (cseh) A Szövetségi Gyűlés kamarái­nak bizottságai az elmúlt évben is több helyzetfelmérést végez­tek azzal a céllal, hogy átfogó képet kapjanak a hatáskörükbe tartozó területek problémáiról. A Nemzetek Kamarája kulturá­lis bizottságának tagjai többek közt megvizsgálták a középis­kolák, egyetemek, főiskolák, il­letve művészeti iskolák végző­seinek a tanult szakmában va­ló elhelyezkedésének helyzetét. A helyzetfelmérés számos fi­gyelemre méltó felismerést eredményezett. Ezekről számolt be felszólalásában a Nemzetek Kamarájának 5. önálló ülésén Zabó Gizella képviselő, a ka­mara kulturális bizottságának tagja, a Szepsi (Moldava nad BodvouJ Alapiskola igazgatóhe­lyettese. Az alábbiakon is­mertetjük felszólalásának azt a részét, amelyben a képviselő a közép- és felsőfokú képesítéssel rendelkező fiatalok szakma sze­rinti elhelyezkedésével foglal­kozott. Zabó Gizella hangsúlyozta, hogy szocialista államunk szá­mottevő anyagi támogatásban részesíti a közép- és főiskolá­kon tanuló ifjúságot. Elmondta, hogy egy főiskolai, vagy egye­temi hallgató képzésére az áil- lam átlag 82—85 ezer koronát, egy középiskolásra pedig 20— 22 ezer koronát fordít. Ehhez hozzá kell számítani még a csa­ládi pótlékot és az adókedvez­ményt, amelyben a tanulmányi idő alatt a diák szüleinek egyi­ke részesül. Elmondható tehát, hogy nálunk egy főiskolai vagy egyetemi hallgató képzése átlag százezer koronába, egy közép- iskolásé negyvenezer koronába kerül. A népgazdaság arányos fej­lődése megköveteli, hogy a kö­zép- és felsőfokú oktatási in­tézmények végzett növendékei azon a munkaterületelen he­lyezkedjenek el, amelyre szak­képzettséget szereztek, ahol szükség van rájuk és ahol tel­jes mértékben gyümölcsöztethe- tik az iskolában szerzett isme­reteiket. A gyakorlat azonban egészen más. A szakma szerinti ésszerű elhelyezkedést befolyá­solják a különféle ösztönző és stabilizációs eszközökkel (la­Gustáv Maüy Ezzel a címmel rendeztek ki-< állítást a Szlovák Nemzeti Ga­lériában, a jeles szlovák festő­művész születésének 100. évfor­dulója alkalmából. Mária Oriš- ková művészettörténész, a tárlat rendezője nagyvonalú összeállí­tásban igyekezett megismertet­ni az érdeklődőket Mallý életé­nek és művészetének fő mozza­nataival. A kiállítás előcsarnokában több életrajzi dokumentum, csa­ládi fénykép, levélkópia, Mal- lýról írott tanulmány fogadta a látogatókat, valamint Pavol Bán Mallý-portréja. A 102 al­kotás — 85 olajfestmény, 5 pasztell, 7 akvareli és 5 rajzta- nulmány — szemléletesen ele­venítette meg Gustáv Mallý mű­vészi törekvéseit, jellemezte sokoldalúságát mind a téma mind a stílus szempontjából. Mallý kifinomult érzékkel az élet szabadtéri zajlásának moz­zanatait örökítette meg legtöbb képén. Nagyszerűen ábrázolja a kisvárosi, falusi és természeti élet jellegzetes pillanatait IPe- zinoki piac, A trencséniek bú­csújárása, Templomból jövet, Falusi mulatság, Szlovák búcsú­ünnepély, A hel'pai marhavá­sár). De ugyanolyan éles szem­mel látta meg a falusi ottho­nok, udvarok, a mezei és az er­dei munka „intimebb“ részle­teit is. (A bölcső felett, Fonónő, Kovács, Lóitatás, Fejés, Lege­lőn). Különös felfogásban viszo­nyult Mallý a portréfestészet­hez. Mint a bemutatott anyag­ból is kiderült, nagyon kevés képmást alkotott (Fejtanulmány egy öregúrról, Önarckép, Hel- pai dudás)-, többnyire a jelle­met, egyéniséget kihangsúlyozó környezetben, érzelmi megnyil­vánulások pillanataiban festet­te portréi alanyait (Vénasszo­nyok nyara, Öreg varrónő, Lá­togatás a műteremben, A kis ápoló, Szoptatás, Nyár), káskiutalás, előnyös fizetés, to­vábbtanulási és előrelépési le­hetőség, ösztöndíjak stb.) ren­delkező gazdasági szervezetek. Jelenleg a közép- és felsőfokú képzésben részesült szakembe­reknek csupán 50—70 százalé­ka dolgozik szakképzettségének megfelelő munkahelyen. A ta­nult szakma és a szakképzett­ségnek megfelelő munkahely közti legnagyobb összhang az egészségügyi, pedagógiai és mű­vészeti pályákon tapasztalható; ezeken a területeken a legki­sebb a munkaerővándorlás — állapítja meg a felmérés. A legnagyobb eltérések a tanult szakma és az elhelyezkedés közt a gazdasági és műszaki irányzatú oktatási intézmények végzősei esetében tapasztalha­tók. A gépészet nem tartozik a felkapott szakmák közé, s az érdeklődés sem nagy e szak­ma iránt. Ezért a vállalatok az ipari szakközépiskolák második osztályától kezdve a tanulókat ösztöndíjban részesítik, ha azok kötelezik magukat, hogy tanulmányaik befejezése után az ösztöndíjat folyósító válla- 1 atban helyezkednek el. Például a plzeni Škoda Művek havi 600 korona ösztöndíjat fizet nekik, ami három év alatt 21000 ko­ronát tesz ki. Ugyanakkor a szakmunkástanulók nem része­sülnek ilyen kedvezményben; sőt, havonta a szülők fizetnek rájuk 400 koronát! Joggal bí­rálják ezt a jelenséget maguk a vállalatok vezetői is, hiszen anyagilag és erkölcsileg is hátrányos a munkásifjúság szá­mára. A képviselők a helyzetfelmé­rés során arra is kíváncsiak voltak, hogy a művészeti kö­zép- és főiskolák végzett növen­dékeinek szakképzettségét mi­ként használják ki a kultúra és a művészet területén, valamint más népgazdasági ágazatokban? A statisztikák nem nyújtanak országos áttekintést azokról a művészekről, akik szabadúszó­ként dolgoznak. Őket csupán az egyes művészeti alapok tart­ják nyilván. Jóllehet többségük kellő szakképzettséggel rendel­kezik, de soraikban szép szám­mal akadnak olyan „művészek" munkássága Mallý művészetében jelentős szerepet játszott a táj. Pályá­ján mindvégig vissza-visszatér hozzá. Tájképei leggyakrabban „élő“ pillanatképek. (Boroná- lás, A pásztorkunyhónál, Vág- menti mótívum, Arvai juhász); de kifinomult érzékkel festette meg a különféle tájegységek „eseményeit“ (Litomyšli motí­vum, Házak eső után, Halászok holdfénynél, Téli táj, Lietava, Tátrai hegyi patak). A kiállítás „árvácskája“ A virágok című, mely az egyetlen hagyományos értelemben vett csendélete; színdús, kiegyensúlyozott kom­pozíció. Mallý mindig a realizmusból indult ki. Tárgyilagos meglátá­sainak ábrázolásában ritkábban játszottak szerepet más stílus­beli hatások. Érdekes kifejező eszközt talált a szecesszió nyugtalan vonaljátékában (Fa­lusi kuruzsló, Karácsony). A fénytörések és színfoltok átme­netének impresszionisztikus megoldása tulajdonképpen mindvégig jellemzője festésze­tének. (Gyermekek a réten, A fák alatt, Búcsújárás Mária- völgyben). Realisztikus látás­mód, színgazdagság, nagyobb színfoltok, pasztellszerű matt- ság, elmosódó körvonalak a jellemzői Gustáv Mallý művé­szetének, melynek középpontjá­ban az ember áll. A Szlovák Nemzeti Galériá­ban megrendezett kiállítás a minap zárta kapuit, aki azon­ban meg akar ismerkedni a fes­tő művészetével, megtalálhatja a módját: a Szlovák Nemzeti Galériában árusítják még az emlékkiállítás kapcsán kiadott terjedelmes, színvonalas kata­lógust; ezenkívül „A modern szlovák festészet megalapítói­nak tárlata című állandó jelle­gű kiállításon a Mirbach palo­tában találkozhat Mallý-képek- kel az érdeklődő. LEHEL ZSOLT Is, akik megfelelő szakképzett­ség nélkül mint esztrádművé- szek, énekesek, tánczenekarok tagjai tevékenykednek. A kép­viselők ezért sürgetik a sza­badúszók megbízható országos nyilvántartását. A művészeti főiskolák végző­seinek többsége Prágában és Bratislavában, valamint a kerü­leti székhelyeken tevékenyke­dik. A kisebb városokat telje­sen mellőzik, vagy csak kevés van belőlük. A konzervatóriu­mok végzősei nemcsak zeneka­rokban, de zeneiskolákban is elhelyezkedhetnek — mint va­lamilyen hangszer oktatói. A zeneiskolák pedagógusainak 12 százaléka még mindig nem ren­delkezik megfelelő képesítéssel. Merőben más a helyzet a képzőművészet terén. A képző- művészeti szakközépiskolák vég­zett tanulóit nemigen vonzzák a kisebb vállalatok, amelyek­ben formatervezőkként dolgoz­hatnának, mivel ezek a válla­latok nem képesek szociális problémáik megoldására. Ez az oka annak a visszás helyzetnek, hogy az iskolák ugyan elegen- d'ő számú szakembert nevelnek, az üzemek, a vállalatok azon­ban nem igénylik őket, nem használják ki szaktudásukat. A képzőművészeti főiskolák vég­zett hallgatóinak többsége a festészet, grafika és szobrászat terén szabadúszó művészként érvényesül. A zeneművészeti akadémiák végzőseinek eseté­ben nagyobb a „kínálat“, mint a kereslet és más művészeti szakmákban is látszólag „ká­derfelesleg“ van. Jelenleg a ze­neakadémia kb. száz hallgatójá­nak nincs állandó munkahelye, s alkalomszerűen, szerződéses alapon dolgozik. A képviselők a felmérés alap­ján arra a következtetésre ju­tottak, hogy az eddigieknél még nagyobb figyelmet kell szentel­ni a művészeti iskolák végzett hallgatóinak társadalmi érvé­nyesülésére, s állami források­ból kizárólag azokat a művé­szeket kell támogatni, akiknek alkotó munkája teljes mérték­ben megfelel a szocialista rea­lista művészet követelményei­nek. A kiművelt emberfők, a szakképzett emberek pótolha­tatlan értéket jelentenek tár­sadalmunknak. Tudásukkal, te­hetségükkel jól és hatékonyan kell mindenütt gazdálkodnunk. El kell érnünk, hogy ez a szel­lemi tőke az eddigieknél még hatványozottabban térüljön meg s teljes mértékben a fejJett szocialista társadalom szolgála­tában álljon. (sm) Georgij Ivanovval, a Szovjet­unió kulturális miniszterhelyet­tesével készített interjút az APN tudósítója. — A Szovjetunió népgazda­ságának fejlesztése 1976-1980- as fő irányai a többi között le­szögezik azt, hogy a művésze­tek szerepét tovább kell növel­ni, erősíteni kell a kultúra anyagi alapjait. Mi történt és mi történik e területen a szín­ház vonatkozásában? — A Szovjetunióban jelenleg körülbelül hatszáz színház — köztük 170 gyermek- és ifjú­sági társulat — működik. A színházak hálózata állandóan bővül. Az utóbbi öt évben 30 új színház nyílt, egy sor színház pedig új, korszerű épületet ka­pott. Moszkvában például megnyílt a Drámai Stúdiószínpad, új ott­hont kapott a világon a maga nemében egyedülálló Zenés Gyermekszínház. A közeljövő­ben új épületbe költözik a Ta- ganka, valamint a Durov Állat­színház. Megkezdik a „Romén“ cigányszínház és az Operett­színház kibővítését. A nagy la­kótelepekkel beépített kerüle­tekben egy sor fővárosi szín­ház fiókszínházat nyit, amelyek kiegészítő lehetőséget nyitnak meg mind a nézők, mind a mű­vészek számára. A mostani ötéves terv folya­mán új színházi épületeket emeltek Vlagyivosztokban, Vo- logdában, Orjolban, Tomszkban, Vorosilovgrádban, Taskentben, Égető kérdésekre: a -zilált családi viszonyokra, az alkoho­lizmus következtében hajótö­rést szenvedő házasságokra, az emiatt koraéretté vált gyerme­kek sorsára hívja fel a figyel­met fiH Svoboda filmje, a Lány kagylóval. Már elöljáróban meg kell ál­lapítani: a vállalkozás tisztes­séges szándékú — hibái elle­nére — sikeres és dicséretre méltó, annál is inkább, mert e tematikát a csehszlovák filme­sek meglehetősen mostohán ke­zelik, mintha nem tudatosíta­nák a reális helyzetfeltárás és -elemzés fontosságát s nem bíz­nának a téma átütő erejében. Jirí Svobodáék alkotása azért is figyelmet érdemlő, mert nem a téma attraktivítása izgatta őket, és óvakodtak az érzelgős­ségtől is, holott az ilyen szo­morú és megható történetek magukban rejtik a hamis szen- timentalizmus veszélyét. Lássuk azonban a film cse­lekményét; ennek központi alakja egy tizenhárom éves bakfis lány, Vendula, aki jófor­mán egyedül gondoskodik há­rom kistestvéréről. Anyjuk próbál lenni, míg az búját-bá- natát, kisiklott magánéletét po- harazgatás közben szeretné fe­ledni. Hazatérve sem gondosko­dik gyermekeiről, sőt kimon­dottan tehernek érzi őket. Ven­dula mindent elkövet, hogy ösz- szetartsa a széthulló családot, s ne kényszerüljenek nevelőott­honba. Öt az édesapja ugyan magához venné, aki első fele­ségétől, Vendula anyjától elvál­va újból megnősült, de a lány nemakarja elhagyni, s magukra hagyni féltestvéreit. Legnagyobb igyekezete és példás magatar­tása ellenére még sem sikerül Rigában és más városokban. Je­lenleg 58 színházi építkezés fo­lyik. Ez persze anyagi eszközöket igényel, mégpedig nem is keve­set. A színházművészet fejlesz­tésére szánt állami előirányza­tok évről évre nőnek. Csak a színházak dotálására fordított összeg 35 millió rubellel nőtt egy ötéves tervidőszak alatt. Ezzel kapcsolatban hangsúlyo­zom azt, hogy a szovjet színhá­zakat nem fenyegeti pénzügyi csőd. Kultúrpolitikánk nem pusztán kereskedelmi célokat követ, a legfőbb „nyereség“ a lakosság növekvő szellemi szük­ségleteinek mind teljesebb ki­elégítése. — Színházaink 1979-ben több mint 280 ezer előadást tartot­tak, amelyeket majdnem 120 millióan néztek meg. A drámai, a zenés, az ifjúsági és a báb­színházakban évente körülbelül háromezer darabot visznek szín­re — hazai és külföldi klasszi­kusokat, mai szovjet és külföl­di drámaírók müveit. Évente öt­száz új színpadi művet mutat­nak be. — Vannak-e meghatározott kritériumai a müsorpolitikának? — Feltétlenül. Fellépünk azért, hogy az előadások szel­lemileg gazdagítsák a nézőt, a béke, a népek barátsága, a né­pek közötti kölcsönös megértés ügyét szolgálják. Ezért katego­rikusan ellenezzük a háború, a fajgyűlölet, a szadizmus, a por­nográfia propagandáját... Ezé­megakadályoznia, hogy nevelő-: otthonba kerüljenek. Ennyi röviden a film alap-: helyzete, melyet az alkotók — akárcsak az egyes figurákat — sokszínűén ábrázoltak. A maguk összetettségében tárják elénk a zilált családi viszonyokat, a családtagok közti kapcsolator kát. A kép — az alkoholizmus következményeinek bemutatása — megrendítő és óva intő. Nem egyszerűsítették le a jellemeket sem, a figurák nemcsak feke­ték vagy fehérek. Az anyát fe­lelőtlennek, könnyelműnek, szüntelen botrányokba kevere­dő alkoholistának ábrázolja, aki képtelen eleget tenni anyai hivatásának. Nem mentik fel őt, legfeljebb megpróbálják megvi­lágítani az okokat, melyek az asszqnyt lejtőre juttatták; Nem egyértelműen a jóság megtes­tesítője a volt férje sem, aki ugyan magához venné leányát, Vendulát, részéről ez azonban inkább nagyvonalú gesztus, mint őszinte apai ragaszkodás. Az alkotók egyik fő erőssége az „apátlan-anyátlan" gyerme­kek sorsának bemutatása. Meg­rendítő őszinteséggel, szinte részvétet ébresztő hitelességgel, a maga nyers valóságában áb­rázolják a zilált családi viszo­nyokat. Kevesebb teret hagytak azonban az okok feltárására. Bár az alkoholizmust vádolják s némi általános következteté­seket is megpróbálnak levonni, de kevés sikerrel. A szereplők közül feltétlenül említést érde­mel Dita Kaplanová, aki terme* szetes játékintelligenciával, te­hetségesen formálja meg Ven* dula szerepét. Anyját Evelyna Steimarová, apját Ladislav Fref játssza. ken az alapelveken nyugszik al más országokkal folytatott kul­turális cserénk is. — Jellemezze az öntevékeny művészi alkotómunka méreteit, arányaitI — Az alábbi számadatok se­gítségével úgy hiszem képet al-* kothatunk erről. Csak a Kultu-* rális Minisztérium és a szak- szervezetek klubjaiban több mint 800 ezer művészkollektíva tevékenykedik — színjátszó, zenei, tánccsoportok, kórusok •stb. Évente mintegy hatmillió hangversenyt és előadást tarta­nak, melyeket több mint 700 millióan néznek meg. Az öntevékeny művészeti moz­galom szilárd anyagi bázisra tá­maszkodik. Az állami és szak- szervezeti szervek, a vállalatok díjmenetesen termeket, kultúr- házakat, klubokat, hangszere-1 két, jelmezeket, felszereléseket biztosítanak, módszertani és műsorpolitikai irodalmat adnak. Az öntevékeny művészeti moz­galmat nagymértékben segíti sok ismert művész, alkotói kö­zösség, melyekben zeneszerzők, írók képzőművészek dolgoznak. — Országunkban sok kultu­rális szemle és fesztivál van, melyek a kulturális élet nagy eseményei. Mellesleg a legjobb műkedvelő színházak, együtte­sek, kórusok művészi színvona­la csak kevéssel marad el a hivatásosakétól. IBUDAPRESS — APN) —ym—i A cseh filmben Evelyna Steimarová játssza a lejtőre került anyát (Iván Minaf felvétele) A szovjet sünhöz a statisztika tükrében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents