Új Szó, 1981. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-07 / 32. szám, szombat
r KIS J L NYELVŐR J Ne vásároljunk keveréknyelven! Nemrégiben tanúja voltam, amikor fővárosunk egyik kis boltjában egy vevő magyarul beszélgetett néhány percig a boltvezetővel, majd utána megkezdte a bevásárlást, valahogy ilyenformán: Kérek egy šlachačkát meg egy smotanát, és ha friss a sáčkový tej, abból is egyet, és adjon még, kérem, két csokoládés napolitánkát. Mintha ezeknek az árucikkeknek a megnevezésére nem volna magyar szó, vagy mintha a szlovák nevük afféle lefordíthatatlan áruvédjegy volna, mint például bizonyos kakaókészítmények elnevezése, a Malcao, Inkao és hasonlók. Vagy talán attól félt a vevő, hogy a magyarul kétségkívül jól tudó boltvezető nem tudja, mi a tejszín, a tejfel, a zacskóstej meg a csokoládés nápolyi? Egy másik meglepetés akkor ért, amikor valamelyik önkiszolgáló boltunkban egyik nyilvánvalóan magyar alkalmazott így szólt rá a társára: Hová tetted azt a sipkateát? Természetesen nem valami új teakükönlegességről beszélt, hanem a csipketeáró\, ennek a szlovák nevét - šípkový čaj - ,, magyarította“ meglehetősen önkényes módon. És hányszor nevezik magyarul minerálkának az ásványvizet, malinovkának a gyümölcsszörpöt, párkynak a virslit, santovkának a szántói vizet, lízatkónak, illetve lizátkónak a nyalókát és így tovább! A példaként felsorolt árucikkeknek van megfelelő magyar nevük, tehát ha magyarul beszélünk, ne szlovák szóval nevezzük meg őket - puszta hanyagságból vagy lustaságból. Azért, mert a tejszínre rá van írva a šľahačka megjelölés, az még magyarul mindig tejszín! MAYER JUDIT A szaknyelv gondjai A tanuló az iskolai nyelvoktatásban hosszú időn át az adott idegen nyelvnek csak szépirodalmi változatát ismeri. Igaz, ma már egyre több olyan idegen nyelvi tankönyv készül, amelyekben az ,,utca“, a hétköznapok nyelvén is szerepelnek a dialógusok, sőt erre irányulnak a foglamazások címei is. A diák számára csak ezek a variánsok jelentik az idegen nyelvet. Más a helyzet persze egyes sajátos középiskolákban (például a vendéglátóiparban), és más az egyetemeken is, ahol az idegen nyelvek oktatása az adott tanintézet céljainak van alárendelve. Ezért nem elégedhetnek meg csak a szépirodalmi nyelvvel azok a hallgatók, akiknek a különböző egyetemek különböző szakjain a szaknyelvet kell megtanulniuk. Beszélünk műszaki, orvosi, közlekedési, jogi, külkereskedelmi, pénzügyi stb. szaknyelvről. A szaknyelv - mint tudjuk - egy meghatározott tudományág, foglalkozás vagy mesterség sajátos szókincse, amely természetesen sokkal szűkebb, mint például a szépirodalomé. De a szaknyelv nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is különbözik a többi rétegnyelvtől. Egyrészt mondatalkotásban bizonyos szerkezeti formák, konstrukciók jellemzővé váltak, másrészt stílusát a viszonylagos rövidség, az érthetőségre, a pontosságra való törekvés szabja meg. így például a német nyelvben a szenvedő szerkezetek a zu + infinitivuszos konstrukciók, a participiumos szerkezetek, a nem egyeztetett jelzett szerkezetek rendkívüli mértékben jellemzik a szaknyelvet. A szaknyelvet azonban nemcsak a szépirodalmi nyelvtől kell megkülönböztetni, hanem mindig meg kell néznünk az adott társadalmi-gazdasági rendet, annak történelmi fejlődését, a politikai és kulturális viszonyokat is, amelyek között az adott nyelv - és azon belül az adott szaknyelvek - élnek és folytonosan változnak, tehát a szavak jelentése bővül vagy szúkül, más jelentésszférák alakulnak ki. Más például az európai és más a dél-amerikai spanyol; más az európai angol és más az észak-amerikai, kanadai vagy akár az ausztráliai angol: más az NDK és más az NSZK, Ausztria és Svájc német nyelve. (Az NSZK publicisztikája p éldául az „osztályharc“ fogalmán gyakran, különösen választások idején azt a harcot érti, amely a különböző pártok között folyik a kormányhatalomért, ellentétben a marxista meghatározású ,,osztályharc“-cal, amely az egymással antagonisztikus ellentétben álló osztályok között folyik, és amelyet az NDK-ban használnak - hasonlóan a többi szocialista ország értelmezéséhez.) Egyébként az ilyen és ehhez hasonló úgynevezett reáliák fordítása az egyik legnehezebb feladat a szaknyelvek oktatásában. Ugyancsak a társadalmi-gazdasági viszonyok függvénye, hogy mely szavak vagy kifejezések jöttek és jönnek át az angolból vagy az oroszból, esetleg az oroszon át a mai magyar vagy német és a többi nyelvbe; pl. kultúrház, diszpécser, szputnyik, team, manager. Az idegen szavak használata talán a legjellemzőbb tulajdonsága a szaknyelv szókincsének, elsősorban a műszaki és orvosi (latin!) nyelvben. A legtöbben - a szakemberek és a laikusok is - egyetértenek abban, hogy ha van a magyarban pontosan megfelelő szó, akkor inkább ezt használjuk. Ha azonban az idegen nyelv szakszava a többet kifejező, a pontosabb, fogadjuk el azt! Ez a megállapítás nem újkeletű: többször és többen javasolták már.) Nem hagyhatjuk ki a szakszók tárgyalásából a jelentésbeli neologizmusokatésaz új képződményeket . Az előbbiekben olyan szavakat és kifejezéseket értünk, amelyek a nyelvben már korábban is megvoltak, de jelentésük vagy kibővült, vagy alapjelentésük lett már. Például brigád szó régebben a katonai nyelvben volt használatos, ma viszont a szocialista munka brigádjáról, brigádvezető-ről, brigádnapló-ról beszélünk. Viszont új képződményeknek tekintjük például a békeharcos, az Euróví- zió, a komplexprogram szót. Figyelemre méltó jelenség, hogy a szakszók egy része, bizonyos terminusok a köznyelvnek is alkotóelemévé váltak, így például az életszínvonal, rekonstrukció, munkatermelékenység. összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy mind az anyanyelvi, mind az idegen nyelvi szakszók vizsgálatában több tényezőt kell figyelembe vennünk, s csak azután értelmezhetjük, illetve alkalmazhatjuk őket. MOLNÁR JUDIT Eredményességre ösztönző bérrendszer Zárszámadás előtt Rimaszécsen (Rimavská Sec) Kedvezőtlen, rendkívüli, szeszélyes, s ki tudja még milyen jelzőkkel illették az elmúlt gazdasági esztendő időjárását Gömör mezőgazdasági üzemeiben is. Az idő múlása - akárcsak az egyéb természetű gondokat és bajokat - a termelési viszontagságokat is feledteti, kiváltképpen, ha az eredmények kedvező alakulása is közrejátszik az utólagos véleményformálásban. Valahogyan így vannak ezzel manapság a rimaszécsi Efsz dolgozói is, akik értékelve az elmúlt nehéz időszakot, már nem beszélnek egyértelműen szűk esztendőről. Hogyan is vélekedhetnének így, amikor a tervezett 67 millió korona helyett 70-et produkáltak, kerek tízmillióval többet az előző esztendeinél. A búza és az árpa átlaghozama meghaladta az 5,1 tonnát, s szemes kukoricából is viszonylag jó termést takarítottak be. Az időjárás szélsőségei leginkább a kertészetben éreztették hatásukat, mert amíg például a sárgarépából 40 tonnán felüli átlagtermést értek el, a korábbi esztendők sikerproduktuma, a paprika mindössze 6 tonnát adott hektáronként. Okkal elégedetlenek a silókukorica hozamaival, melyből a várt 36 tonna helyet mindössze 28 tonna átlaghozamot értek el. Juhász István mérnök, a szövetkezet elnöke tárgyilagosan értékel:- Különösen ez utóbbi növényfajta gyenge hozama bosszantó, hiszen ez döntő módon befolyásolta az állattenyésztés eredményeit. Elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű silótakarmány nélkül ugyanis nem lehet színvonalas tej- és hústermelésről beszélni. Gazdálkodásunknak ezen a szakaszán kell feltétlenül javulást elérni. Döntő fontosságot tulajdonítok ezért a korai vetésnek, a vegyszerezésnek és az agrotechnika helyes alkalmazásának. A szemes kukorica termesztése - noha járási viszonylatban a legjobbak közé tartozunk - is átértékelésre szorul, hiszen a jelenleg rendelkezésre álló fajták kései érésűek. Szárításuk nagyon energiaigényes, tehát egyre inkább költséges is. Véleményem szerint korábbi fajtákkal kisebb hozam esetén is gazdaságosabb lenne a termesztés, csak hát egyelőre nem könnyű ilyen vetőmagot beszerezni. A gazdaság elnöke szertnt már az idén feltétlenül javulást kell elérni a hízómarha-tenyésztés- ben, ahol a jelenlegi 72 dekagrammról legalább 85 dekagrammra kell növelni a napi súlygyarapodást. Hasonló arányú fejlődésre számítanak a malacnevelésben, ahol tavaly csak 14 állatot választottak el egy anyakocától. Az idén már mindenképpen el akarják érni a 16 darabos átlagot, s erre feljogosítják őket a legutóbbi hónapok kedvező változásai is. A tejtermelésben a tehenenkénti és évi 3000 liter tejhozam elérése a legközelebbi időszak feladata. Ennek érdekében legelőgazdálkodásukban is változások várhatók. Úgy tervezik, hogy májustól októberig idegen környezetben, valamelyik liptói hegyvidéki gazdaságban legeltetnek mintegy 300 állatot, így megkímélhetik, intenzívebbé tehetik saját legelőiket, rétjeiket. A kertészet múlt évi terméskiesése kellemetlenül érintette a gazdaságot, szó sincs azonban visz- szafejlesztéséről, hiszen az elmúlt esztendők során éppen ez az ágazat bizonyította be számtalanszor eredményességét. Indokolt és jogos tehát az a nyolc és fél millió koronás befektetés, melyet a kertészet fejlesztésére fordítanak. A fóliás termelést mintegy 2 hektárra bővítik, s elkészült már a 22 áras üvegház is. Ez utóbbinak a palántanevelés biztonsága szempontjából lesz nagy jelentősége, ezenkívül másodnövény termesztésére is hasznosítható lesz. Úgy tervezik, hogy a „holtidényben“ virágtermesztésre használják az üvegházat. A jövőben viszont nem akarnak dohánytermesztéssel foglalkozni, mert jelenlegi munkaerőhelyzetük egyszerűen nem teszi lehetővé. Változtatásokra lehet számítani a gépesítés terén is. A gazdaságot a tervek szerint növénytermesztési körzetekre osztják, melyekben önállóan rendelkeznek majd a talajművelő és betakarító gépek többsége fölött. Ettől az ágazat nagyobb önállóságát, érdekeltségét, s végső sorban nagyobb hasznát várják a gazdaság irányítói. Az érdekeltség elmélyítése egyébként a bérgazdálkodás központi motívumává vált, amelyben a dolgozókat nem csupán teljesítményük, hanem az eredmények, a hozamok szerint jutalmazzák. Az elnök megfogalmazása szerint nem szolgáltatásokat, hanem eredményeket várnak a földeken dolgozó emberektől. A tudati átformálás, persze, nem megy egyik napról a másikra, de a jövőben feltétlenül érezniük kell a dolgozóknak a munkájukkal járó felelősséget. S végül, de nem utolsósorban folytatódik a már megkezdett nagyszabású beruházási és szociális program végrehajtása. A melléküzemági termelésből származó nyereséget a munkakörülmények javítására, s olyan beruházásokra fordítják, melyek végső soron a mezőgazdasági termelés eredményességét szolgálják. E program keretében fejezték be a közelmúltban egy hatcsaládos lakóház építését, s készülhet el május elejére a szövetkezeti óvoda és bölcsőde, épülnek folyamatosan a szilárd felületű mezei utak, válnak korszerűbbé az istállók és egyéb mezőgazdasági épületek. A szövetkezet tehát minden téren tovább erősödött, gyarapodott, a vezetőség és a tagság megvan győződve: ezt az utat járják tovább HACSI ATTILA A Stará Túrái Elektrotechnikai Szakközépiskolában, ahol a Chirana számára képeznek szakmunkásokat, bevezették a csehszlovák oktatási-nevelési rendszer fejlesztési tervét az új tanulmányi szakmákban. Felvételünkön Stanislav Zigo mester oktatja Iveta Šupčíková és Mária Kováčiková tanulókat egy fogászati berendezés szerelésére. (Š. Puskás felvétele - ČSTK) Hegyek közt a vasút szolgálatában Ragyogó napfényben fürdőit a hófedte Lomnici csúcs. A felhők felett lényegesen erősebben hevítettek a Nap sugarai, mint odalent a völgyben, ahonnét a drótkötél- pálya kis fülkéjében tettük meg az utat. Kísérőnk, Rudolf Šoltés, Szlovákia legtapasztaltabb drót- kötélpálya-gépészeinek egyike.- Nincs mit titkolnom, hatvanöt éves vagyok és 1941-től állok a Csehszlovák Államvasutak szolgálatában. Az idén tehát egy kisebb jubileumot ünnepelhetek.- Az ön helyében már nagyon sokan éltek volna a pihenés adta jogukkal. Úgy tűnik azonban, hogy Rudi bácsit magukhoz bilincselték a hegyek. így van?- Bizonyára. Semmi újat nem mondok azzal, hogy naponta hangsúlyozom: nélkülük nem tudok élni. Ahogyan munka nélkül sem. S még valami itt tart: az az összefogás, amely kis kollektívánkra jellemző. Enélkül pedig nagyon nehezen tehetnénk eleget kötelességünknek. Számomra az ittlét még 1939-ben kezdődött, a drótkötélpálya második szakaszának építésével. Annak a szakasznak, amely a Köpataki tavat köti össze a Lomnici csúccsal. Ha a fiatal munkatársaimnak azt mesélem, hogy miként hordtuk fel a hátunkon az építkezéshez szükséges anyagot - hitetlenkedve hallgatnak. Az embernek, aki itt dolgozott, egyúttal kiváló hegymászónak is kellett lennie, mert az ötven kilogrammnyi súly cipelése nem volt egyszerű feladat. Az építés időszakából és a későbbi időkből is rengeteg élmény halmozódott fel Rudolf Šoltés emlékezetében. Vidámak és szomorúak egyaránt. A legszomorúbbak, persze, azok, amelyekhez egy-egy munkatárs elvesztése kötődik, akik szolgálat közben lelték halálukat. Bizony, ha a lavina megindul, akkor az nem tréfál. S neki, a drótkötélpálya kezelőinek is fel kell készülniük minden eshetőségre.- Egy vidám emlék, még a drót- kötélpálya építésének időszakából - mondja. - Senki sem felejti el ezt a történetet. A Kőpataki tónál dolgozó villanyszerelőknek gipszporra volt szükségük a munkához, a szakácsnak pedig, hogy eleget tudjon tenni a cseh szerelők kérésének, a knédlikészítéshez sima lisztre. A rakodásnál azonban valamiképpen összekeveredett a két csomag, így a szakács kapta a gipszport, a szerelők a sima lisztet. A villanyszerelők nem bírták megérteni, hogy miért nem köt meg a „gipsz“, a szakács pedig még csak körül sem nézhetett, máris kőkemény knédli tésztával találta szemben magát. Valóban tiszta szívből kacagtunk az eseten.- Bizonyára vannak problémáik is.- Hát, akadnak. A vasút vezetői megérthetnék, hogy sajátos munkahelyről van szó, ahol nem mindennapi munkakörülmények vannak. Es arra is gondolhatnának, hogy itt lényegében az egész országot is képviseljük. Jó lenne, ha megfelelő egyenruhát kapnánk, az időjárási körülményeknek megfelelőt, és olyant, hogy az utasok felismerjék, ki a kísérő. Nagyon régi probléma a pótalkatrész-hiány is. Egy megrongálódott fülke javítása olykor egy évig is eltart. A rossz időjárás is örök ellenségünk, de erről már az ember nem tehet. Megtörtént, hogy egy rövid szakaszon 600 kilogramm jég rakodott a drótkötélre. A drótkötélpálya üzemképességének biztosítása, a berendezések karbantartása bátor és tettre- kész férfiakat követel. Olyanokat, mint amilyenek Rudolf Šoltés munkacsoportjának tagjai is. FRANTIŠEK RISZDORFER ŰJ szó 1981 II. 7.
