Új Szó, 1981. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-07 / 32. szám, szombat

Nehéz körülmények között edződik a gazdasági vezető A vítkovicei nagyolvasztó üzemi pártkonferenciájának margójára új szó 1981 II. 7. Annak ellenére, hogy a vítkovi­cei nagyolvasztó az elmúlt ötéves tervidőszakban jó eredményeket ért el, az elmúlt két év mérlege már nem ilyen kedvező. Néhány éven keresztül országos viszony­latban ez az üzem a legjobb nagy- olvasztók közé tartozott. Akár­hányszor beszélgettem Zdenék Mánko öntővel, a Szocialista Munka Hősével és más kohász- szal, elsősorban az energia-meg- takarítás szerzett nekik örömet. 1978-ban egy tonna nyersvas gyártásánál 475 kilogrammra csökkentették a nyersanyag-fo­gyasztást. Ez azonban nem [ött ingyen. A múlt évben a nyersa- nyag-fogyasztás 507 kg volt. A vítkovicei Klement Gottwald Vasmű és Gépgyár 1-es üzeme pártbizottságának jelentése meg­állapította, hogy az ötéves tervi­dőszak második felében jelentős eltérések mutatkoztak a tervezett fejlődés biztosításában, csökkent a koksz és a vasérc minősége. Ez pedig nagyobb energiafogyasztást igényelt. Amint B. Planka, az üzem igaz­gatója megállapította, a dolgozók ezzel nem békéitek meg. A párt­szervekkel és a gazdasági veze­téssel szorosan együttműködve számos szervezési, technológiai intézkedést hajtottak végre, ame­lyek jelentős mértékben korlátoz­ták a negatív körülmények hatá­sát. így a dolgozók nagyobb erőfe­szítéssel és áldozatokkal megvál­toztatták a helyzetet. Ezt bizonyít­ja elsősorban az, hogy a hibákat gyorsan felszámolták és meggyor­sították a kiégett berendezések cseréjét. Minél gyorsabban javítot­ták ki a hibát, annál gyorsabban kezdődhetett meg a nagyolvasztó­ban a munka. Ez nemcsak a gyár­tott fém mennyiségét, hanem az energiaszükségletet is befolyásol­ja. Ezért állapíthatta meg a pártér­tekezlet: annak ellenére, hogy a megromlott feltételek miatt na­gyobb az energiaszükséglet, a többi nagyolvasztóhoz viszonyít­va még mindig 25-35 kilogramm tüzelőanyaggal kevesebbet hasz­nálnak föl egy tonna nyersvas elő­állításához. Az emberek munkáját nemcsak aszerint kell értékelnünk, hogy mit tartalmaz a munkaszerződés. A vítkovicei kohászok többet tet­tek. Például azon a részlegen, ahol a hulladékból hő- és hangszi­getelőt gyártanak, a termelést egy másik szakasszal bővítették ki. Itt hőálló kerámia szigetelőanyagot gyártanak, amelynek nagyobb az értéke, mint az előzőké. A kohá­szok tudták, hogy aggregátjaik a legtöbb hőenergiát fogyasztják. Ezért az energiatakarékosság ér­dekében a gyakorlatban állami ku­tatási feladatot hajtottak végre, pedig ez más feladata lett volna. A munkakollektíva, amint meg­kezdte az új szigetelő gyártását, számos új problémával találta ma­gát szemben, és egy sor nehézsé­get kellett leküzdenie. Még tető sem volt a fejük fölött és máris megkezdték a gyártási mód leírá­sát. Pavel Prostéjovský mérnök, a részleg vezetője csak a leglé­nyegesebbet mondta a pártkonfe­rencián az új szigetelők gyártásá­ról: ,,A termovit gyártása és fel- használása a 7. ötéves tervben állami célprogram lesz. Az új szi­getelő gyártása lehetővé teszi, hogy az energiatakarékosság elérje a 40 százalékot, hogy az acélkonstrukciók terén 70 száza­lékos legyen a takarékosság, s a klasszikus hóálló anyagok fogyasztása is csökken.“ Tekintettel arra, hogy a termovit gyártásának széles körű társadal­mi jelentősége van, már eddig 296 tonnát gyártottak belőle. A termo­vit gyártásának megszervezése, valamint a gyártás megkezdése szép példája annak, hogyan lehet meggyorsítani a kutatás - fejlesz­tés - termelés - felhasználás cik­lust, mondotta Prostéjovský mér­nök. A gazdasági vezető nemcsak a múltba tekintett, hanem tolmá­csolta az egész kollektíva kötele­zettségvállalását is. Eszerint a 7. ötéves tervben a munkakollektíva 33 százalékkal több termovitot gyárt, mint amennyit a terv előirá­nyoz. Más példákra és kezdeménye­zésekre is felhívhatnánk a figyel­met, amelyek azt bizonyítják, hogy a technikusok és a nagyolvasztó dolgozói oda összpontosítják ere­jüket, ahol a legnagyobb szükség van rá. Ezek a kezdeményezések bizonyítják, hogy jó gazdákként keresik azokat a módokat, ame­lyekkel rossz körülmények között is a lehető legjobb eredményeket lehet elérni. Az egészséges „elé­gedetlenek“ közé tartozik Zdenék Svárovský mérnök, a nagyol­vasztó vezetője is. A pártkonfe­rencián elhangzott felszólalását azzal kezdte, hogy a 7. ötéves tervidőszak feladatainak megvaló­sítása politikai feladat, és nem tekinthetünk rá úgy, mint a szak­emberek és a tervezők feladatá­ra. Pártszervezetünknek és mun­kakollektíváinknak felelősségtelje­sen és kezdeményezően kell hoz­zálátniuk a CSKP KB 18. ülésén elfogadott határozatok teljesítésé­hez, mert terveink csak így válhat­nak a párt szociális, gazdasági programjává. Konkrétan beszélt arról, hogyan akarják az idei év feladatait végrehajtani. Többek között azzal számolnak, hogy 30 000 tonnára csökkentik a pör- köt és 70 000 tonnára a martinsa­lakot ... Igen, a martinsalakot is, amely az acélgyárban hulladék, de a nagy- olvasztó jól fel tudja használni. A konferencián felkerestem Svá­rovský mérnököt, valamint Jaros­lav Brychta és Pavel Hruška ön­tőket. Megállapították, hogy egy tonna salakot sem szabadna a há- nyóra vinni. Hiszen ez a fém a mangán és a mészkő alapanya­ga - mondották. Hozzátették azonban, hogy a salakot zúzni kell, hogy még apróbb legyen. Ebben az évben 70 000 tonna ilyen salakot akarnak az olvasztó­ba behelyezni. Ez kb. 18 millió korona nyereséget jelentene. Ha meglesznek a kellő feltételek, a következő években ez a meny- nyiség 140-150 ezer tonnára emelkedhet. A nagyolvasztó kommunistái a gazdasági vezetők teljes felelős­ségével tekintenek a jövőre. S nem hiányzott az önkritika sem. A résztvevők például számos pél­dával bizonyították, hogy milyen nagy jelentőséggel bír az ideológi­ai-nevelő munka és az, hogy min­den dolgozót megnyerjenek a párt politikájának. Ez megköveteli, hogy naponta nevelőmunkát vé­gezzünk, hogy türelmesen meg­győzzük az embereket, hogy jó példával járjunk elöl, s hogy meg- értöek legyünk az emberek gondjaival és problémáival szem­ben - hangzott a pártbizottság jelentésében. Ideológiai munkánk­ban eszerint jártunk el és ma is eszerint cselekszünk. Megnevez­hetnénk néhány elvtársat, akik ha­tékonyan részt vesznek az agitáci- ós munkában. Ilyenek pl. Hťa- bovský, Chovanec, Šustek és Fogošová elvtársak. Ezenkívül pozitívan értékelhetjük a politikai tájékoztatók új, hatékony rendsze­rét, amit a közelmúltban vezettünk be üzemünkben. Az ideológiai nevelő munkának minden bizonnyal azokra az ered­ményekre is hatása volt, amelye­ket nehezebb körülmények között értünk el. Ahogy Miroslav Brezi­na mérnök felszólalásában meg­állapította, ezen a téren még van mit behozni. Ügy tűnik fel, az em­berek értik, hogy miről van szó, s a gazdasági eredmények érté­kelése során találkozunk olyan megnyilvánulásokkal, hogy az eredményeket kedvező módon befolyásolta a helyesen irányított tömegpolitikai munka. A valóság azonban az, hogy a tömegpolitikai munkában sok esetben csak a fel­színen maradunk. Brezina elvtárs szólt a pártcso­portok tevékenységéről is. Néhá- nyunkban csak kis önállóság mu­tatkozik, s megszokták, hogy első­sorban a pártbizottság feladataira és utasításaira várnak, kényelme­sek, nem mutatnak érdeklődést a munkahelyi légkör elemzésére és a további eljárás meghatározá­sára. Az ilyen jellemvonások nem­csak a pártcsoportokra vonatkoz­nak, hanem az alapszervezetek pártbizottágaira is. A taggyűlése­ken sok esetben olyan problémák­ra fordítjuk a figyelmet, amelyek az adott időszakban kevésbé idő­szerűek a szervezet szempont­jából. Az ilyen megjegyzéseket is el kellett mondani, hogy az oly fontos üzem pártalapszervezete, mint a vítkovicei nagyolvasztó, még jobban teljesíthesse feladatait. JOSEF ŔEŔICHA ÚJ TERVIDŐSZAK KEZDETÉN A dunaszerdahelyi járás me­zőgazdasági és ipari üzemeinek dolgozói a hatodik ötéves terv si­keres teljesítése után fő figyelmü­ket már a hetedik ötéves terv igé­nyes feladatainak jó megalapozá­sára és teljesítésére irányítják. Munkaértekezleteken ismerked­nek meg a tervfeladatokkal, vala­mint a gazdasági irányítás tökéle­tesítésére vonatkozó irányelvek­kel. A termelési egységek vezető­ségei, pártszervezeti és szakszer­vezeti bizottságai tág teret biztosí­tanak a dolgozók munkakezdemé­nyezése és aktivitása kibontakoz­tatásának. A Dunaszerdahelyi Járási Épí­tőipari Vállalat dolgozói, akik sike­resen teljesítették a hatodik öté­ves tervet, mindent megtesznek az idei év tervfeladatainak teljesí­téséért, a szocialista verseny és kötelezettségvállalási mozgalom, valamint az újító és racionalizáci- ós mozgalom kiszélesítéséért, ör­vendetes jelenség, hogy a vállalat dolgozói a CSKP XVI. kongresz- szusa tiszteletére tett kötelezettsé­gükben előbbre helyezték az épít­kezések határidejének betartását, a minőség javítását, valamint az anyaggal való takarékoskodást. Csupán a téli fűtési idényben az egyes termelési részlegek 12,9 tonna barnaszenet, 1,2 tonna fűtő­olajat, több mint 30 ezer kilowatt villamosenergiát takarítanak meg. A ČSAD dunaszerdahelyi 803- as számú üzemének dolgozói vál­lalták, hogy pénzügyi teljesít­ménytervüket 600 ezer koronával teljesítik túl, az anyagi ráfordításo­kat 80 ezer koronával csökkentik, s az egy dolgozóra tervezett mun­katermelékenységet 935 koroná­val felemelik. A gépjárművek fo­lyamatos karbantartásával és a gazdaságosság maximális el­mélyítésével kilométerenként 4 százalékkal csökkentik az üzem­anyag fogyasztást, valamint 108 tonna nyersvasat gyűjtenek. Az üzem dolgozói egyúttal versenyre hívták a járás valamennyi ipari üzemének dolgozóit, hogy szocia­lista kötelezettség-vállalásokkal köszöntsék a párt közelgő XVI. kongresszusát. A Nyugat-szlovákiai Baromfifel­dolgozó Üzem dunaszerdahelyi részlegén 1,1 millió koronával tel­jesítették túl a bruttótermelés ter­vét, s a technológiai, eljárások tökéletesítésével 0,5 százalékkal emelik gyártmányaik minőségét, s ezáltal termékeik nagyobb ré­szét értékesítik majd első osz­tályban. A járás mezőgazdasági üzeme­inek dolgozói mindenekelőtt a múlt évben elért rekord termés megtar­tására, a tudományos termelés el­veinek gyors és következetes ér­vényesítésére, a gazdaságosság és a hatékonyság növelésére összpontosítják figyelmüket. Va­lamennyi munkahelyen jól felké­szülten kezdték a hetedik ötéves tervet, s minden feltétel biztosított ahhoz, hogy fokozott munkaaktivi­tással következetesen teljesítik feladataikat. SVINGER ISTVÁN A podbrezovái Ján Šverma Vasműben a kohóipari termelés a gyártmá­nyok kiváló minősége révén jó hírnévnek örvend. 1978 óta az itt gyártott kilencféle betonacélból nyolc az első minőségi fokozatba sorolható. Az acélgyár egyik legjobb kollektívája a Ján Purdek vezette Csehszlovák- Szovjet Barátság nevet viselő, 160 tagú, arany jelvényes szocialista munkabrigád. 1980. november 7-e óta a XVI. pártkongresszusig csak­nem 560 000 korona értékű munkát akarnak végezni. Felvételünkön Štefan Caban a csőidomok megmunkálását végzi. (P, Lehnart felvétele - ČSTK) MUNKAVAL ELERT TEKINTELY Anyicska a konzervgyárból A rimaszombati (Rimavská So­bota) járási pártkonferencián Anna Kmetová képviseli majd a kon­zervgyár csomagoló üzemrészle­gének kommunistáit. Ha nem ő maga mondaná, s nem ismétel­né meg kérdésemre némi nyoma­tékkai, hogy immár tizennyolcadik esztendeje dolgozik a gyárban, bi­zony el sem hinném. Munkába lépése után három éven keresztül a zöldségfeldolgo­zás és tartósítás üzemegységé­ben szinte minden munkafolya­mattal megismerkedett, innen he­lyezték át megbízhatóságát ismer­ve a készételek raktárába. Ennek idestova tizenöt esztendeje. A halk szavú kislányból időközben megfontolt fiatalasszony, kétgyer­mekes családanya lett. Amikor néhány nappal ezelőtt felkerestem munkahelyén, az el­képzelt raktári csend helyett hami­sítatlan termelési pezsgésbe cseppenten. A csomagoló gépso­rok szinte ontották az ízléses cím­kékkel ellátott befőtteket és a gyü­mölcsitalokat. A négyes és hatos szériákat praktikus fóliahuzatok rögzítették, így a kiszolgáló lányok keze nyomán szaporán telhettek az egységrakományok. Az árú további mozgatása már gépi erő­vel történt; a kis helyen is ügyesen forduló gépek szinte menetrend­szerűen szállították el a konténe­reket, azok meg szinte elvesztek a hatalmas raktárépület gyomrá­ban. Itt hat héten keresztül „pi­hentetik“ az árut, s csak ezt köve­tően kerülhet a kereskedelmi for­galomba. A két szállítmány közötti, szusz- szanásnyi munkaszünet alatt ve­tem fel a járási pártkonferencián valö részvétel kérdését. Vajon számított-e erre a megtisztelő fel­adatra?- Őszintén bevallom, rá sem gondoltam. Egyszerű munkásnő vagyok, ráadásul nem is a leghan­gosabbak közül való. A számat csak akkor nyitom ki, ha kérdez­nek, bár az igazsághoz tartozik, hogy az utóbbi időben elég gyak­ran kérdeznek bennünket, mun­kásnőket, kérik ki véleményünket párt- és szakszervezeti fórumokon egyaránt. Azt hiszem ez jó dolog, mert a problémákat mi látjuk a leg­jobban, s bennünket érintenek el­sősorban. A gyár, amelyben dolgozunk, sajnos, már elavult, nem felel meg a kor követelményeinek, a felada­tok pedig egyre igényesebbek. Nehéz a két dolgot összeegyez­tetni, de eddig sikerült. Azt nem mondom, hogy áldozatvállalás nélkül, hiszen különösen az elmúlt esztendőben nagyon sok szabad szombatot, sőt vasárnapot töltöt­tünk munkával, de nem volt más választásunk. A rendkívüli időjá­rás következtében szinte azonos időben érett meg a paradicsom és más fontos termelési alapanyag, s nem hagyhattuk pusztulni, ami megtermett. Beszélgetésünket figyelmesen végighallgatta Anyicska egyik leg­közelebbi munkatársnője, Bán Gabriella, aki szintén közel másfél évtizede tagja a gyár munkakö­zösségének. Alapos ismerője a helyi viszonyoknak, s nem tűnik puszta udvariasságnak, amit kol­léganőjéről elmond:- Bár csak sok ilyen munkásnő dolgozna a gyárban, mint Anyics­ka! Neki nem kell vezetői utasítás ahhoz, hogy milyen helyzetben mit cselekedjen. Ezt nyilván látják fe­lettesei is, azért adnak a szavára, ezért bíznak benne. A mindennapi munkájával szerzett magának te­kintélyt, amikor évekkel ezelőtt a párt soraiba javasolták, s most, amikor a gyár közösségét ilyen jelentős eseményen képviseli. Én naponta kapcsolatban vagyok ve­le, s bizony konfliktusok is előfor­dulnak közöttünk, de tartós harag soha nincs, mert ő soha nem önös érdekből, érvvel cselekszik.- S vajon ha szót kap, mit mond el a járás kommunistáinak tanács­kozásán Anyicska, a kolléganők nevében?- Azt hiszem elmondanám gondjainkat, amelyek elsősorban a már említett korszerűtlen mun­kakörülményekből erednek. Tud­niillik, változatlanul nagy a munka­erő-vándorlás, s bizony a dolgo­zónők fizikai igénybevételét illető­en sem sokat javult a helyzet az elmúlt esztendőkben. Szólnék persze arról is, hogy a mi üzemünkben is összeková- csolódott egy olyan törzsgárda, mely a haladó munkamódszerek alkalmazásával jelentősen előse­gítette az elmúlt két esztendőben a feladatok megvalósítását, s hogy ezt a helytállást a jövőben is elvárhatják a konzervgyári dol­gozóktól. H. A.

Next

/
Thumbnails
Contents