Új Szó, 1981. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-05 / 30. szám, csütörtök
Stanislav Kania beszéde a kongresszusi bizottság ülésén A párt erejének az alapja a marxista-leninista program ÚJ SZÓ 1981. II. 5. (ČSTK) - A Lengyel Egyesült Munkáspárt IX., rendkívüli kongresszusát előkészítő bizottság hét eleji ülésén felszólalt Stanislav Kania, a Központi 'Bizottság első titkára. Egyebek között hangsúlyozta, hogy a bizottsági ülés vitája jó alapot teremtett a kongresszusi irányelvek bővítésére. A dokumentum teljes szövegének meg kell határoznia a párt vezető szerepe megszilárdításának az irányait, a szocialista demokrácia fejlesztésének feladatait, a társadalmi és gazdasági helyzet stabilizálásának, valamint Lengyelország további szocialista fejlődésének útjait. Úgyszintén meg kell találnia a kivezető utat a rendkívül nehéz gazdasági helyzetből. Ez a helyzet ma jóval súlyosabb, mint egy fél évvel ezelőtt volt. Éreztetik hatásukat a régi hibák és ellentmondások, de a népgazdaság destabilizálásá- nak a tényezői is, amelyek a már hónapok óta csökkentett munkatermelékenység és főleg a naponta több száz millió zloty kárt okozó sztrájkok következményei. Például egy sztrájknap csak a Bielsko- Biala-i vajdaságban 270 millió zloty kárt okoz - mondotta Kania. Elképzeléseink fő részét kell képeznie a következő három évre szóló stabilizációs programnak. E program lényege a népgazdaság egyensúlyának a felújítása és a társadalom létfeltételeinek a védelme kell, hogy legyen. Rendkívüli figyelmet kell fordítani a gazdasági egyenlőtlenségek leküzdésére, amelyek a gazdálkodás hatékonyságának a csökkenéséhez, túlzott termelési ráfordításokhoz és a csökkentett munkatermelékenységhez vezettek. A népi Lengyelország legsúlyosabb válságát éljük át. Hangsúlyoznunk kellene, hogy pártunk mindig arra törekedett: a válságokból levonja a tanulságot. Az egyik ilyen tanulság a társadalmi konfliktusok megoldása módszereinek a kidolgozása. A párt volt az és nem más, amely a legélesebb konfliktusok idején is az ellentétek politikai eszközökkel történő megoldását szorgalmazta. Ez a mi nagy előnyünk - mondotta Kania. Az előkészületben levő programban meg kell erősíteni az életünk szocialista megújulására való orientációt, amelynek lényege a szocialista demokrácia fejlesztése. Úgyszintén realista módon kell értékelni a társadalmi erők és azon veszélyek megosztottságát, amelyekkel ma találkozhatunk. Olyan korban élünk, amikor Lengyelországot nagyobb veszély fenyegeti, mint az a néhány tucat rendszerellenes személy listájából következne. Nehéz dolgunk van az anarchia megnyilvánulásaival és a kettős kormányzatra irányuló törekvésekkel - állapította meg a LEMP KB első titkára, majd a Szolidaritás elnevezésű „független“ szakszervezettel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az olyan szervezetté változik, amely igen messze van a statútumában foglaltaktól. Ezen a példán jól látni, hogy a Szolidaritás statútuma és bejegyzése körüli vitának volt alapja. Azok ellen vagyunk, akik a munkások bizalmát kihasználják és olyan eszközöket vesznek igénybe, amelyek végső következményeikben maguk ellen a munkások ellen irányulnak, azok ellen lépünk fel, akik a feszültséget a végsőkig szítják. A párt - folytatta Kania - olyan mezőgazdasági politikát kíván folytatni, amely hozzájárulna a parasztok elégedettségéhez, és nagyobb termést eredményezne. A parasztok tömeges támogatását élvezzük. Az, ami az ún. kistermelők Szolidaritása kapcsán történik, felveti a kérdést: a vidék váljon-e a néphatalom és a parasztok együttműködésének a színhelyévé, vagy legyen-e a néphatalom ellen folytatott politikai harc helye. Ez a lényege a vitának. A jelenlegi helyzet leküzdésének kulcsa a párton belüli helyzetben keresendő. A nagy alkotó törekvéseken kívül pártunkban számos olyan jelenség tapasztalható, amely nehezen nevezhető konstruktívnak. A IX. rendkívüli kongresszus előkészületeinek elválaszthatatlan része egyrészt a program kidolgozása, de másrészt az erő, a párt összeforrottságának, harci készségének és fegyelmének az építése is. A párt erejének az alapja a marxista-leninista program, az az érthető politika, amely a társadalom aktivitását felébreszti. A párt erejének az alapja azonban a szervezeti felépítés, a pártépítés és -tevékenység lenini elvei, tehát a centralizmus és a fegyelem volt és lesz a jövőben is, s ez különbözteti meg a pártot a vitaklubtól. Figyelemmel kell követni azokat a változásokat, amelyek az ágazati szakszervezetekben mennek végbe. Ez nem a széthullás folyamata, hanem ellenkezőleg, e szakszervezetek sorai összefor- rásának a folyamata. Megőrizték alapvető struktúrájukat, tagságuk reméli pozícióik megszilárdítását. Híreink vannak arról, hogy a munkások özönlenek az ágazati szak- szervezeti szövetségekbe. Ezt nekünk támogatnunk kell. A Szolidaritás elnevezésű szak- szervezetről Kania azt mondta, hogy nem kevés gondot és aggodalmat okoz. A hozzá fűződő viszonyunk konstruktív volt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy hallgatnunk kell és tudomásul kell vennünk, hogy az ún. Szolidaritás néhány tanácsadója és vezetője olyan tevékenységre ösztönzi a tagságot, amely statútumától távol áll, és az ellenzéki politikai párt szerepét igyekszik játszani, ami természetesen nem a munkások érdekeit szolgálja. Ez a mi nagy gondunk tárgya, amely ellenérzéseket vált ki. Az események ilyen fejlődésével nem számoltunk, amikor ezt a szövetséget bejegyeztük. Az események ilyen alakulása úgyszintén nem felel meg a munkásérdekeknek. Türelmet kell tanúsítanunk az ún. Szolidaritással és a munkásokkal való érintkezésünkben, azonban határozottaknak kell lennünk a velünk szembenállók leleplezésében és nemcsak azokéban, akik külföldön hozzák nyilvánosságra nézeteiket, de azokéban is, akik Lengyelország különböző területein és üzemeiben tevékenykednek. A párttagság legfontosabb feladata valamennyi szakszervezeti szövetségben, tehát az ún. Szolidaritásban is, hogy ügyeljen szocialista jellegükre, arra, hogy a szakszervezetek valóban a munkásjogok és -érdekek védelmezői legyenek, s hogy ne fejtsenek ki olyan tevékenységet, amely ezeket az érdekeket veszélyezteti. Azt szeretnénk, hogy ha ugyanarra az időre elkészülne a következő három év gazdasági stabilizációs programjának főbb elképzeléseit tartalmazó dokumentum is. Fontos, hogy felhasználjunk minden olyan anyagot, amely a pártszervezetektől érkezett hozzánk. Igen figyelmesen kell megítélnünk a pártunk összeforrottságának és egységének megszilárdítására irányuló javaslatokat - hangsúlyozta befejezésül Stanislav Kania. A minisztertanács határozata a bérpótlékok kifizetéséről Varsóban ülést tartott a minisztertanács. A tegnapi lengyel sajtó beszámolt az ülésen elfogadott határozatról, amely a szocialista gazdasági szektorban tevékenykedő azon dolgozók pénzügyi támogatásáról szól, akiknek a sztrájkokkal összefüggésben nincs igényük bérre. A határozat hangsúlyozza, hogy a sztrájkokat Lengyelországban a szakszervezetek alapszabályzatának kereteit túllépő célok elérésére használják ki, s hatalmas veszteségeket okoznak a lengyel gazdaságnak. A minisztertanács ezért úgy döntött, hogy a korábbiaktól eltérően a sztrájkolóknak csak alapbérük 50 százalékát fizetik ki bérpótlékként. E pótlékot csak a sztrájk befejezése után, a munka felvételét követően fizetik ki azzal a kikötéssel, hogy megtérítik a sztrájkjuk által okozott károkat. A bérpótlék lehet magasabb is, aszerint, hogy az egyes munkakollektívák hogyan egyenlítik ki a veszteségeket. A lengyel minisztertanács továbbá döntést hozott arról, hogy a szakszervezetekkel kötött megállapodás szellemében február 7-e és 14-e szabad szombat lesz. A kormány abból az elfogadott alapelvből indul ki, hogy Lengyel- országban egy hónap során három egymást követő szombat szabad és a negyedik munkanap. Reagan belgazdasági elképzelései Világszerte megütközést keltettek a Reagan első sajtóértekezletén elhangzott szovjetellenes kirohanások, melyekben az új amerikai elnök a Szovjetuniót a terrorizmus pártfogolásával vádolta. Az éles szovjetellenes vádaskodások mellett a premiernek számító sajtóértekezleten egyebekről is szó esett, persze kisebb hűhóval és alig pár mondat erejéig. Egyébként is teljesen érthető, miért intézte el Reagan néhány kurta mondattal a hazai gazdasági gondok leküzdését célzó terveket, melyeket még alig pár héttel éze- lőtt elnökjelöltként fennen hangoztatott. Nos, a beígért adócsökkentést, a gazdasági fellendülést serkentő, az inflációt és a munkanélküliséget visszafogó program beindítását számonkéró újságírókat azzal nyugtatgatta, hogy fokozatosan minden ígéretet valóra vált, úgymond a gazdasági döntéseket nem lehet elkapkodni. (Lám, ha szovjetellenes kijelentései előtt is ennyire megfontolt lett volna, nyilván nem került volna sor az álszent, a Szovjetuniót felelősségre vonó kirohanásokra.) A belgazdasági tervekről szólva az amerikai elnökök immár elmaradhatatlan ígérgető stílusában váltig azt erősítgette: a maga idejében hozza meg azokat a döntéseket, amelyek mozgásba lendítik az elakadt gazdasági gépezetet. De mintha Carter négy évvel ezelőtt hasonlót ígért volna. A New York Times nem véletlenül írta Reaganról, hogy „modern Mózesnek képzeli magát, aki a gazdasági pangás sivatagából a növekedés és az árstabilitás földjére vezeti az amerikaiakat.“ Igaz, a Fehér Ház urának erre nem csak 40 napja van, hanem négy év áll Norvégiában a lappok az elmúlt napokban számos tiltakozó akciót rendeztek, amelyekkel igyekeztek meggátolni az ország északi részén tervezett vízi erőmű építését. A norvég rendőrség azonban mintegy 40 páncélkocsival vonult fel ellenük. Az akció során a különleges tiltakozás ezer résztvevőjét erőszakkal elhurcolta. (ČSTK - felvétele) SZOVJET TILTAKOZÓ JEGYZÉK Széles körű terrorkampánnyá fajultak a szovjet állampolgárok elleni akciók (ČSTK) - A Szovjetunió állandó ENSZ-képviselete jegyzéket intézett az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviseletéhez, amelyben megállapítja, hogy a szovjetellenes elemek ellenséges akciói a szovjet képviselet dolgozói, családtagjaik és a New Yorkban élő más szovjet állampolgárok ellen az elmúlt időben széles körű szervezett terrorkampánnyá váltak, amely ellentétben áll nemcsak a nemzetközi jog normáival, hanem az emberiesség alapvető elveivel is. A jegyzék megállapítja továbbá, hogy a cionista bandák által szervezett ellenséges akciók különösen veszélyesek, ugyanis gyakran közvetlen fizikai erőszakot alkalmaznak. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a rendőröknek, akik a képviselet épületének bejáratát és a hozzá tartozó lakásokat őrzik, látniuk kellett a szovjet polgárok elleni támadásokat, ám ennek ellenére nem léptek közbe. A jegyzék követeli, hogy az amerikai hatóságok hozzanak intézkedéseket a képviselet és munkatársai biztonságának és normális munkakörülményeinek biztosítására, és- akadályozzák meg a cionista terroristák provokatív támadásait. NAGY - BRITANNIA A kormány döntése fokozza a fegyverkezési hajszát (ČSTK) - A brit haladó közvélemény határozottan elítéli a nyugati országok által szított lázas fegyverkezés fokozását és dühödt szovjetellenes kampányt, amely a háborús előkészületek ürügyeként szolgál. Teljesen világos, hogy a nemzetközi légkör romlásáért épp a nyugati hatalmak felelősek, elsősorban az Egyesült Államok - jelentette ki többek között Gordon McLennan, Nagy-Britan- nia Kommunista Pártjának főtitkára a Morning Star című kommunista lapnak adott interjújában. A jelenlegi brit konzervatív kormány döntése az új amerikai nukleáris közép-hatótávolságú rakéták Nagy-Britannia területén történő elhelyezéséről, a lázas nukleáris fegyverkezést ismét fokozza. A béke és a biztonság alapját a reális leszerelési intézkedések és nem a katonai arzenálok bővítése, sem pedig a különböző provokatív nyilatkozatok képezik - hangsúlyozta McLennan. Szemellenzőt viselve és talán belső meggyőződés nélkül hirdetik: bármi is történjék a világgazdaságban, az állam szerepének a visszaszorításával, a magánvállalatok mozgásterének a kitágításával az Egyesült Államok gyors Tabuk, adók, tanácsadók a rendelkezésére. Elnökségének 1440 és egynéhány napjából már három hét eltelt, s alig történt valami belgazdasági. Annak idején pedig váltig hangoztatta: ha megválasztják, tüstént megkezdi a gazdasági rendcsinálást ,,a mindent a magánvállalkozásért, az állami szektor visszaszorításáért“ jelszó jegyében. A gazdasági tervek effajta cre- dója nyilván nem közvetlenül Reagantól származik, hiszen meglehetősen átlagos közgazdasági ismeretekkel bír, inkább az őt körülvevő gazdasági tanácsadók szüleménye. E meglehetősen tág tanácsadói körtől csakis „a magán- szektor“ felmagasztalására lehetett számítani, lévén maguk is tehetős üzletemberek, bankigazgatók, olajmágnások. Szemmel láthatóan önmaguk javára alakítják a washingtoni gazdasági rendcsinálás játékszabályait, talán már arra gondolva, hogy a Reagan utáni korszakban is hasznot húzhatnak majd az idézett jelző propagálásának eredményeiből. ütemű gazdasági növekedést érhet el. Sajátos érvelésük szerint sem a cégeknek, sem a munkásoknak nem érdeke, hogy többet dolgozzanak, mert a többletet úgyis az államkassza nyeli el. (Okfejtésükből persze, ravaszul kimarad az a tény, hogy elsősorban a katonai kiadások falják fel.) Éppen ezért szerintük a megoldás kulcsa a jövedelemadó lényeges, három év alatt mintegy 30 százalékos csökkentése. Logikájuk szerint a vállalatok és a dolgozók többet tarthatnak meg maguknak, így többet ruházhatnak be, illetve vásárolhatnak. A bökkenő viszont az, hogy az államkassza bevételei ily módon alaposan megcsappannak, s ez óhatatlanul a költségvetés egyes tételeinek lefaragásához vezet. Mint ismeretes, az Egyesült Államok szövetségi költségvetését leginkább a katonai kiadások terhelik meg, amelyek tetemesen meghaladják a szociális célokra fordított tételeket. Reagan már többször jelezte: a Pentagonnak nem kell aggódnia, mert mindig megkapja, amennyit kér, vagyis a katonai kiadásokat Reagan is, akárcsak Carter, tabuként kezeli. Kézenfekvő tehát a megoldás: hogy a militarista terveket ne érje csorba, vagy a szociális kiadásokból kell lefaragni, vagy tovább fog nőni a költségvetési deficit. Az utóbbi lehetőség a pénzforgalom csökkenésével, a kamatlábak óhatatlan felszökésével jár, ami viszont eleve mérsékeli a beruházási kedvet. Ily módon Reaganék pont az ellenkezőjét érnék el, mint amit szeretnének. Hogy ezt a várható ellenhatást hogyan védik ki, talán még maguk a fehérháziak sem tudják. Reagan viszont a napokban úgy nyilatkozott, hogy elnöksége lejártakor az állami költségvetés hatmilliárdos aktívummal zárhat. Ez az elképzelés annál is inkább álomszerű, hiszen jelenleg a költségvetés hiánya majdnem 60 milliárd dollár. Viszont, ha mindenáron keresztül akarja vinni egyelőre irreálisnak tűnő elképzelését, nem kétséges, hogy a szociális célokra fordított közkiadásokat szemelte ki a lefaragásra váró költségvetési tételként. Ha így történne, ami nagyon is valószínű, ismét az amerikai átlagpolgár nyúlhat mélyebbre a pénztárcájában, hiszen többek között emelkedne az oktatásért járó díjszabás és drágulna az orvosi kezelés is. P. VONYIK ERZSÉBET
