Új Szó, 1981. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-05 / 30. szám, csütörtök
Együtt gondolkodni és cselekedni SZAKSZERVEZETEINK A CSKP XVI. KONGRESSZUSA ELŐTT Egész társadalmunk, hazánk minden polgára az év legjelentősebb belpolitikai eseménye, a XVI. pártkongresszus előkészületeinek jegyében él és dolgozik. A CSKP KB 18. ülésének, valamint a Szak- szervezetek Központi Tanácsa X. plenáris ülésének útmutatásai konkrétan meghatározták a szak- szervezetek időszerű feladatait is. Jozef BODNÁR mérnökkel, a Kelet-szlovákiai Kerületi Szak- szervezeti Tanács titkárával arról beszélgettünk, milyen intézkedéseket foganatosítanak a célból, hogy a kerületben működő szak- szervezetek sikeresen teljesítsék feladataikat a CSKP XVI. kongresszusa előtt?- Még mielőtt a megvalósításra váró célokról szólnék, szeretném hangsúlyozni: az utóbbi évek fejleményei cáfolhatatlanul meggyőztek bennünket arról, hogy a rugalmas gazdaságfejlesztés döntő fontosságú feltétele a fejlett szocialista társadalom építésének - kezdte tájékoztatását Bodnár elvtárs. - Ettől függ a jövőnk, ezért mi, szakszervezeti dolgozók teljes mértékben együttes felelősséget érzünk kerületünk gazdasága hatékonyságának növeléséért, és készek vagyunk szélesíteni a forradalmi szakszervezeti mozgalom részvételét az új. igényesebb gazdasági feladatok teljesítésében. Jól emlékezetünkbe véstük Gustáv Husák elvtársnak, pártunk főtitkárának, köztársaságunk elnökének a CSKP KB 18. ülésén a szakszervezetek címére elhangzott figyelmeztetését: „Igen alapvető, pótolhatatlan feladat hárul különösen a forradalmi szakszervezeti mozgalomra, a dolgozók legjelentősebb tömegszervezetére. A jövőben is arra törekszünk, hogy a szakszervezetek tovább fejlesszék a szerepükből fakadó tevékenységüket, a dolgozók jogainak, érdekeinek védelmében, felelősséget vállaljanak az össztársadalmi kérdések rendezéséért, a szociális-gazdasági fejlesztésről hozott döntésekért, a munka hatékonyságának és minőségének fokozásáért.“ Ezeknek a gondolatoknak a szellemében készülünk Kelet-Szlovákia dolgozó népével együtt a CSKP XVI. kongresszusára. Ilyen céllal születnek mindazok a szervezési intézkedések, melyek napvilágot látnak a szakszervezetetek vonalán. Hogyan viszonyulnak a kerület dolgozói a politikai és szakszervezeti szervek céljaihoz?- örömmel szamolhátok be arról a lelkes munkakezdeményezésről, amely kerületünk dolgozói körében a CSKP KB 18. ülését, valamint a közelgő XVI. pártkongresszus összehívásáról szóló hír közzétételét követően megnyilvánult. Kelet-Szlovákia dolgozóinak elkötelezettsége, szorgos munkája tovább fokozódott, miután a CSKP KB. 18. ülésén hírt A brnói Klement Gottwald Művek első gépgyárának energiaipari berendezései a világ különböző részein ismertek. Ugyanúgy, mint tavaly, a vállalat dolgozói az idén is az export-feladatok túlteljesítésére törekszenek. A dolgozók a CSKP XVI. kongresszusa tiszteletére felajánlották, hogy a Szovjetunióba irányuló kivitelt 12 millió koronával növelik. A képen: Jan Seiter egy szovjet vegyipari üzem számára épített gőzturbina rotorjának lapátjait ellenőrzi. (F. Nesvadba felvétele - ČTK) adtak a XVI. pártkongresszus összehívásáról. Ennek a jelentős eseménynek, valamint a CSKP megalapítása 60. évfordulójának tiszteletére kerületszerte értékes felajánlások születnek. A szak- szervezetek szakaszán eddig közel százötvenezer egyéni, hat és fél ezer kollektív, kétszáznyolcvan üzemi, nyolcvanhat vállalati és hét együttes vállalást tartunk nyilván. Tudatában vagyunk, hogy a szak- szervezeti dolgozók alapvető feladatai közé tartozik a helyes irányba haladó, a munkakezdeményezést, szorgalmat fokozó felajánlási mozgalom továbbfejlesztése, eredményeink rendszeres értékelése és népszerűsítése. Ebben elsősorban élenjáró dolgozóink, példás kollektíváink kezdeményezésére, példamutatására támaszkodunk. Szívből örülünk többek között annak, hogy kerületünkben az utóbbi öt év alatt négyezerhárom- százkilencveneggyel növekedett a szocialista munkabrigádok száma. Jelenleg a kerületünkben működő 18 024 szocialista munkabrigádban a dolgozók több mint 45 százaléka tevékenykedik.- A CSKP 18. ülésének, illetve a Szakszervezetek Központi Tanácsa X. plenáris ülésének dokumentumaival foglalkozva a Kerületi Szakszervezeti Tanács értékelte, milyen mértékben biztosított a kerület dogozóinak az irányításban való részvétele, milyenek az ezzel kapcsolatos tapasztalatok?- Azt válaszolhatom, hogy tapasztalataink ezen a téren általában kedvezőek. Dolgozóink fokozott tevékenysége jól felmérhető a következő összehasonlítás alapján is. Az elmúlt tervidőszak elején a vállalatainkban, üzemeinkben közel nyolcvanháromezer termelési értekezletet tartottak, 1980-ban pedig már ötvenhétezerrel többet, és az értekezleteken jelenlevő dolgozók száma is közel egymillióval emelkedett. Természetesen, részünkre nem a számadatok mérvadóak, hanem elsősorban a termelési értekezletek mozgósító erejének hasznossága a legfontosabb mutató. Felméréseink szerint 1975-ben dolgozóink a termelési értekezleteken közel hetvenhatezer javaslatot terjesztettek elő, az utóbbi időszakban a javaslatok száma megkétszereződött, s 85 százalékukat meg is valósítottuk. Kétségtelen, hogy ez is nagyon értékes deviza számunkra, amely dolgozóinknak a népgazdasági feladatok teljesítésére, a komplex irányítási rendszer érvényesítésére irányuló fokozott tevékenységében, igyekezetében jelentkezik. Mindez megnyilvánult már a tervelőkészítés időszakában is. És ebben a szak- szervezetek valóban fontos szerepet játszottak. Ugyanis arra törekedtünk, hogy a tervezett feladatokkal ne csak a tervezési szakemberek. hanem minden egyes dolgozó megismerkedjen a munkahelyén. Arra is ügyelünk, hogy a szakszervezetek ezen a téren egyre inkább fejlesszék szervező munkájukat.- Ezt a komplex irányítási rendszer érvényesítése szinte törvényszerűen megköveteli - szóltam közbe.- így. értelmezzük mi is, szak- szervezeti dolgozók, tisztségviselők - folytatta Bodnár elvtárs. - Jól tudjuk, hogy a dolgozók körében csak nagyobb igényességgel végzett sokrétű munkánkkal vagyunk képesek megszilárdítani, hatékonyabbá tenni a szakszervezet tevékenységét. Ennek eléréséért tökéletesítenünk kell politikai - szervező munkánkat. Hogy miként csináljuk? Ezt kimondta a CSKP KB 18. ülése, valamint a Szakszervezetek Központi Tanácsának X. plenáris ülése. Ezek a feladatok közismertek. Törekvéseink végcélja a szakszervezeti mozgalomban is: a népgazdasági feladatok sikeres teljesítése, a minőségi, gazdasági termelés fokozása, a szervező-, és irányító munka hatékonyságának növelése. A Kerületi Szakszervezeti Tanács elnöksége annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a szak- szervezeti mozgalom tagjainak, tisztségviselőinek fokozott tevékenységével jelentős mértékben hozzájárul a CSKP politikájának érvényesítéséhez. Ezt a politikát Kelet-Szlovákia dolgozó népe is teljes erejéből támogatja. így van ez rendjén. Közös céljaink megvalósításáért együtt kell gondolkodni és cselekedni. KULIK GELLÉRT Kommentáljuk A határozattól a cselekvésig Jó irányelveket, jó határozatokat megfogalmazni nem könnyű, de a végrehajtás, a gyakorlatba való átültetésük százszorta nehezebb. Az egyik földművesszövetkezeti pártszervezet évzáró taggyűlésén utalt is erre egy felszólaló, amikor méltatta a határozat jelentőségét, célszerűségét. Óvott azonban a túlzott derűlátástól. A határozat sikere attól függ, hogy a kommunisták a határozat elfogadásától a megvalósításig hogyan dolgoznak. Ezzel mindenki egyetértett. Néhányan azonban meglepődtek amikor ezt hallották: „Tanulni kell, mert a hozzá nem értést tekintélyféltésből valamiféle gőggel palástolni nagyon káros, az elfogadott határozatokat csak okos érveléssel, az érintettek meggyőzésével lehet elfogadtatni, a jó intézkedéseket, közös határozatokat érvényre juttatni.“ A gőgről nekem egy nemrég olvasott idézet ötlött eszembe. Még aznap este rögvest ki is kerestem. így hangzik: „Meg kell végre tanulnunk a tudományt megbecsülni, elutasítani a dilettánsok és bürokraták „kommunista“ gőgjét, meg kell tanulnunk rendszeresen dolgozni, saját tapasztalataink, saját gyakorlatunk felhasználásával!“ És a könyvben találtam egy másik ide illő mondatot is. Idézem: „A kommunista, aki nem bizonyította be, hogy képes a szakemberek munkáját összefogni, és a kérdés lényegébe behatolva, a kérdést részletesen tanulmányozva, munkájukat szerényen irányítani, az olyan kommunista többet árt, mint használ.“ Megszívlelendő gondolatok. Mintha ma írták volna, pedig ezek a sorok 1921 februárjában születtek. Lenin vetette papírra, amikor az eqvséqes gazdasági tervről jegyezte le gondolatait. Amelyek lám, máig sem vesztették el aktualitásukat. Az új irányelvek, amelyek a gazdaság intenzívebb fejlesztését, a hatékonyabb munkaszervezést tűzték ki célul, nagyon időszerűvé teszik a követelményt: meg kell becsülni a tudományt, a tudást. Az évzáró taggyűléseken hozott határozatok kötelezővé teszik a kommunisták számára, hogy mindenkit: a gazdasági vezetőket, szakembereket, a részlegek és műhelyek dolgozóit, szóval, mindenkit megnyerjenek. És úgy, ahogyan Lenin ajánlotta: gőg nélkül, szerényen. Akik csalhatatlannak érzik magukat, s meg vannak győződve - tegnapi, tavalyi sikereik alapján - hogy náluk okosabbat senki sem tud kitalálni, idegenkedni fognak az új, tudományosan megalapozott, hatékonyabb eljárások és módszerek alkalmazásától. Erre gondolt a felszólaló, amikor figyelmeztetett: „Tanulni kell!“ Az is többszörösen bizonyított tény, hogy amikor a rideg, bürokratikus, utasításokon alapuló irányítást az új, demokratikusabb vezetői stílus váltja fel, a szakemberek, a dolgozók készek a problémák megvitatására, elmondják véleményüket, javaslatukat, panaszukat is, de vállalják a szükséges többletmunkát, akár az áldozatokat is. Erre gondolt a felszólaló amikor az okos érvelésről, mások meggyőzéséről beszélt. Egyébként más tanulsága is volt ennek a felszólalásnak. Az, hogy nem a beszámolóban hallottakkal foglalkozott - miként az általában ilyenkor szokás -, hanem a határozat jóváhagyása, elfogadása előtt, a holnapi tennivalókkal. A határozatra irányította a résztvevők figyelmét. A határozatra, melyet rendszerint, néha nagyon is sablonosán, véleménynyilvánítás és megjegyzés nélkül elfogadunk, megszavazunk, pedig kérik a véleményünket. Tanulság tehát: szólnunk kell mindig, ha van fontos mondanivalónk. Szavazatunk ugyanis azt jelenti, hogy vállaljuk a cselekvést, mások meggyőzését, a következményeket is. Mégpedig a határozattól a kitűzött célok megvalósításáig. HAJDÚ ANDRÁS Huszonhatmillió műkedvelő V alamennyiünknek egy számadat jut eszébe, amit előző nap még Moszkvában említett Tamara Vasziljevna Golubcova, a Szovjetunió kulturális miniszterének helyettese: ,.hazánkban 26 millióan művelik tevékenyen az amatőr művészetek valamelyik . ágát". Az amatőr művészeti tevékenység a Szovjetunióban is a szélesen értelmezett közművelődési munka szerves tartozéka. A hagyomány szerint itt másként nevezik, és ez a tartalomban is tükröződik. Hevenyészett fordításban talán kulturális-felvilágosító vagy kulturális-népművelő munkának mondhatnók. Úgy, ahogyan annak idején Krupszkaja használta többször is, a legszabatosabban talán egy 1925-ben kelt előadásában fejtve ki a kifejezés tartalmát, amikor a parasztság körében végzendő kulturális tevékenységről beszélt. Golubcova asszony, aki a minisztériumon belül ennek a területnek az irányítója, a múltat idézve hangoztatja, hogy - noha azóta a társadalom kulturális arculatában gyökeres változások mentek végbe - az egykor legfontosabb célok most is változatlanul érvényben vannak. Akkor a tömegméretű analfabetizmus felszámolása volt a feladat, az, hogy megmagyarázzák a tömegeknek a párt politikáját, könyvet adjanak az emberek kezébe, orvosi ellátást biztosítsanak számukra, gyakorlati ismereteket nyújtsanak nekik. Most a lakosság 64 százalékának van felső- és teljes középfokú végzettsége. Hatalmas műszaki-tudományos és kulturális potenciál jött létre. Ám a közművelődési területnek továbbra is megmaradt az a funkciója, hogy a hozzáférhető, közérthető formák segítségével informálja az embereket a párt tevékenységéről, határozatairól, gyakorlati tevékenységéről. A kulturális-népművelő munka másik feladata: a kommunista erkölcsű, szocialista szellemű, hazafias gondolkodású emberek nevelése. Itt jut szerephez a termelési feladatok, az országépítő nagy célok végrehajtására irányuló propaganda, a dolgozók mozgósítása ezeknek a céloknak az elérésére. Belefér ebbe nyilvánvalóan a hibák leküzdésére, az úgynevezett szűk keresztmetszetek felszámolására irányuló tevékenység, aminek kiemelt jelentőséget tulajdonítanak. Egyebek között ennek érdekében tevékenykednek az úgynevezett agitációs brigádok; amelyeknek jellegzetes fegyvertárából nem hiányzik a kritikus-szatirikus hangvétel sem. A szabad idő hasznos és tartalmas eköltése a Szovjetunióban is igen időszerű kérdés. Az irányító szerveknek az a fő törekvése, hogy az emberekben készséggé alakítsák a szabad időnek az egyén és a társadalom javára szolgáló tartalmas eltöltését. A szovjet állam ehhez minden anyagi és szervezeti lehetőséget messzemenően megad: az országban a könyvtárak, klubok, múzeumok, művelődési házak kiterjedt hálozata-jött létre. A változó igényeknek megfelelően újabb és újabb formákat igyekeznek kialakítani és meghonosítani. Milyen új kezdeményezésekről, formákról szólhatunk a szovjet közművelődésben? Ezek többnyire elválaszthatatlanok a gondoktól, a problémáktól, mert hiszen éppen a megoldásukra jöttek létre. Az első helyen a népművelő szakemberek képzettségének javítását, az irányítás színvonalának emelését kell említenünk. A feladat nagyságát két adattal érzékeltetjük: jelenleg a Szovjetunióban mintegy 131 000 klub vagy klubszerű intézmény és mintegy 350 000 könyvtár működik. A sok azonosság ellenére is igen különbözők, igen eltérő feltételek, körülmények között tevékenykednek. Egységes irányításuk érdekében hozták létre mindegyik részterületen az úgynevezett módszertanitudományos központokat. A könyvtárak esetében ez a munka az ország legnagyobb bibliotékájára, a Lenin könyvtárra hárul. De ugyanilyen központ tevékenykedik a múzeumügyön belül, az amatőr művészeti mozgalomban és másutt. A módszertani-tudományos centrumok létrehozása tulajdonképpen része annak a központosításnak, ami például a könyvtár-, ügyben már ötödik éve folyik. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a feladatokat így ésszerűbben lehet megosztani, jobb lett a könyvtárak ellátása, nagyobb a könyvek forgási sebessége. (Itt kis javulás is sokat jelent: a szovjet könyvtárak állománya most mintegy 4,5 milliárd kötet. A házi könyvtárakét ennek mintegy ötszörösére becsülik.) Hasonló köz- pontosítás kezdődött a klubhálózatban is, ami azonban a működési körülmények különbözőségéből adódóan sokkal nehezebb feladat. Egyelőre ez munka a sűrűbben lakott területeken - OSZSZSZK, Ukrajina, Belorusszia egyes részei - bontakozott ki. A Szovjetunióban is törekednek a közművelődési tevékenység komplex szervezésére. Ennek egyik érdekes intézményi formája úgynevezett kulturális-szociális központok létrejötte. Lényege, hogy egy-egy lakóterületen, városban, kisebb településen szocialista intézmény, sőt kereskedelmi és vendéglátóipari egységek is csatlakoznak a társuláshoz. A társulás természetes alapja az a tény, hogy valamennyi részvevő munkatervében vannak közművelődési feladatok. A közös pontokat keresve alakítanak ki egységes stratégiát, kihasználva a természetes adottságokat. A népművelői munka társadalmi megbecsülését általában is több párt- és kormányhatározat segítette elő az utóbbi időszakban. Mind több helyen ismerik fel, hogy a műveltebb munkás keze alól jobb minőségű termék kerül ki. Szeretnénk az olyan példák számát gyarapítani - mondja Tamara Vasiljevna Golubkova -, mint azé az üzbég kolhozé, ahol az elnöknek kulturális ügyekben illetékes helyettese is van. B efejezésül arról beszél, milyen nagy súlyt fektetnek a művészeti nevelésre mind az iskolában, mind azon kívül. Olyan eszköznek tekintik, amely az egyén sokoldalú kiteljesedését segíti elő. A baltikumi köztársaságok különösen eredményesen tevékenykednek ezen a területen. Litvániában például minden városban van olyan helyiség, ahol amatőr művészek állíthatják ki alkotásaikat, s ugyanitt azok meg is vásárolhatók. TRIPOLSZKY LÁSZLÓ 1981. II. 5. 4
