Új Szó, 1981. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-27 / 49. szám, péntek

A pári a nép szolgálatában

Idestova negyvenöt éve lesz annak, hogy Ján Klementis, a népi milícia rozsnyói (Rožňava) járási törzskarának tagja, először leszállt a lubeníki Studená bányába. Ma már nyugdíjas, hatvanegy éves, de mozgása, tettrekészsége meghazudtolja éveinek számát

— Mint tartalékos katona részt vettem a Szlovák Nemzeti Felkelésben — kezdi el a be* szélgetést. — A felszabadulást is a bányában értük meg munkatársaimmal. Ott rejtőzködtünk el, a fasisztáknak ugyanis az volt a tervük, hogy a lakosságot a partizánok támogatásáért elhurcolják, felégetik a települést. A felszabadulás utáni hetekben azon nyomban beléptem a pártba.

A bányában tovább folyt a munka. A vasolvasztók renbe- tevéséhez, újjáépítéséhez kellett a tűzálló samottégla. Ján Klementis becsülettel dolgozott, igyekezett, hogy mint párttag az élenjárók közé tartozzon. Amikor a februári események után az üzemőrség helyett megalakult a népi milícia egysége, az elsők között volt, aki fegyvert fogott. Hogy helytállt, azt az is bizonyítja, hogy 1950-ben a népi milícia revúcai járási törzskarának főnökévé nevezték ki.

— A bányában megszoktam a rendet, a fegyelmet — folytatja. Az új beosztásomban ennek jó hasznát vettem. Elvégeztem a tartalékos tiszti iskolát, s amikor tíz év múlva visszatértem a bányába, hat helyett már tizenegy milíciaegység volt a járásban.

A ferületi átszervezés után az egykori sztahanovlsta nem tudott végleg búcsút mondani a bányának, noha más felelősségteljes beosztást is felkínáltak neki. Idős fejjel szakközépiskolai végzettséget szerzett. Ezután került annak a kollektívának az élére, amelyben évekig dolgozott. Vájár lett. Fényképe többször felkerült az üzem élenjáró dolgozóinak arcképcsarnokába. Sőt, megkapta A szakágazat legjobb dolgozója kitüntetést is.

— Több éven keresztül a népi milícia rozsnyói járási törzskara politikai csoportjának voltam a vezetője — mondja. — Az

Az SZKP XXVI. kongresszusának tiszteletére csoportos szocialista vállalást tettek az olomouci Sigma dolgozói. A vállalás értelmében 1981. március 15-ig, tehát rövidített határidőben szállítják a Szovjetuniónak a Z-50 DPZ típusú öntözőberendezésekhez szükséges alkatrészeket és az alkatrészgyártás negyedévi tervét 140 000 rubel értékben túlteljesítik. A Szovjetunióban jó hírnévnek örvendenek a Sigma termékei. Felvételünkön balról Vladimír Gažar és Cenék Modrý, a Szovjetunió számára gyártott öntözőberendezést szerelik (Vladislav Galgonek felvétele — CSTK)

Nem tartozom a sörbarátok népes táborába, havonta egyszer ha előfordul, hogy egy pohár sör erejéig támogatom hazánk küföldön is híres söriparát. Közrejátszik ebben az is, hogy én sörben is csak a barnának vagyok

Bumeráng

a híve, az pedig napjainkban ritka mint a fehér holló. Ezért ha valahol rábukkanok, okvetlen megveszek néhány üveggel, odahaza aztán elkortyolgatom.

De amint ezt már nem egy alkalommal tapasztaltam, ebből van a baj. No nem a kortyolgatásból, hanem a sörösüvegből, ugyanis az üres üvegeket a kereskedelem nem hajlandó mindig visszaváltani. Ezzel kapcsolatos eseteim közül példának lássuk a legutóbbit.

Ipolyságon sikerült néhány barnát „elhódítanom'', s amikor elfogyott a tartalmuk, az üvegeket is ott szerettem volna leadni. A szőke elárusítónö kedvesen fogadott, ám amikor megtudta, hogy mi járatban vágok, hangot váltóit.

— Visz is? — kérdezte röviden.

— Ha van barna, akkor

igen.

— Az nincs.

— Akkor csak az üvegeket ... — kezdtem mondani

a magamét, de közbevágott.

— Üveget nem veszünk vissza, csak cserélünk.,

— De kérem, itt vásároltam néhány napja, s akkor sem hoztam üveget — érveltem.

Rám nézett, mint aki felfogóképességemben kételkedik, s türelmetlenül kérdezte:

— Akkor visz, vagy nem?

Láttam, hogy itt nem lehet

tovább játszani a tűzzel s nehogy smucig alaknak tartson — hát vittem. Világosat.

Hazafelé menet találgattam az okát ennek a furcsa eljárásnak. Talán az üveggyártók ötlete nyomán született c kezdeményezés, akik így akarnák lehetővé tenni a sörösüveggyárás termelési szintjének növelését? Vagy a kereskedelem dolgozóinak a palackok visszaváltása nem növeli a bevételét, így haszontalan idő pocsékolásnak tartják? Netán az antialko- holizmus ellen küzdenek ily módon? Mert ugyebár, aki megveszi az — legalábbis józan fejjel — aligha a csatornáim önti a palack tartalmát.

Ha tehát az utóbbi elképzelésem a helyes, akkor el kell ismerni, eredményes módszert választottak! Mert olyan ez mint a bumeráng: aki egyszer üveges sört vásárolt, annak egész életén át innia kell azután.

BÖJTÖS JÁNOS

üzemi pártbizottságban 1968-tól a nyugdíjazásomig töltöttem be tisztséget.

Elfoglaltsága mellett talált időt arra is, hogy lakóhelyén, Lubeníkon a képviselői teendőknek is eleget tegyen, Egy . ideig a helyi nemzeti bizottság elnöke volt, jelenleg a titkári tisztséget látja el. A pártalap* szervezet elnöke, a polgári ügyek testületének titkára.

— A mostani választási időszakban ravatalozót építettünk, növeltük a zöldterületet, az utat szegélyező virág sávokat ■— újságolja. — Az utóbbi években sokat fejlődött községünk, s ha minden jól megy, 1982-ben egy szolgáltatóház építését kezdjük meg. Erre nagy szüksége van a településnek, de emellett a parkosításról sem feledkezünk meg. A választási program teljesítésében az üzemtől is segítséget kapunk.

Még ma is szívesen bejár az üzembe, büszke a bányász múltjára, a népi íűilícia egyenruhájára. Gyakran megfordul a környező iskolákban, hogy a fiataloknak a Februári Győzelem jelentőségéről, a népi milícia egységének megalakulásáról beszéljen, valamint arról a fejlődésről, amelyet ez a vidék a felszabadulás óta megért. Jogosan büszke arra, hogy ebből

ő is kivette részét, s nem is

akárhogyan. Erről kitüntetései beszélnek a legfényesebben.

— Jóleső érzés tudni azt,

hogy az emberre számítanak — mondja búcsúzóul. — Ha egészségem engedi, a jövőben sem fogok tétlenkedni. Mindennapi munkámmal szeretném bizonyítani, hogy a nyugdíjas bányász is helyt tud még állni.

Hogy erre módja és ereje

lesz, ahhoz nem fér semmi kétség. Mint a népi milíciában, mint pedig a képviselőtestületben a jövőben is számolnak vele. Tudják, hogy Ján Klementis olyan ember, aki mindig többet tesz, mint ami a kötelessége. Azt vallja, hogy a pártot, a népet szolgálja.

NÉMETH JÁNOS

Kommentáljuk

Gyerekek védelme

Veszélyeztetett kiskorúak «- füiet bántó, lelkiismeretű* riasztó, csúnya hivatalos meghatározás. Kiket is értUnk alattuk? Olyan szerencsétlen gyerekeket, akiknek nevelését elhanyagolják, akik a családban nem tudják elsajátítani a társadalmi együttélés normáit, mert a körülöttük élők életvitelükkel, magatartásukkal nem teremtik meg az egészségeit szellemi és testi fejlődésük feltételeit. Kétségtelen, hogy társadalmi viszonyaink változásával a gyermekvédelmi szervek feladatköre is megváltozott, de a nélkülözések okainak teljes felszámolása, a szociális biztonság, a kötelező és ingyenes iskolai oktatás, az általános szellemi és. anyagi fejlődés ellenére ma is vannak gyerekek, akik segítőké** idegenek támogatására szorulnak.

Mindenekelőtt le kell szögeznünk: társadalmunk minden elhanyagolt gyereket felkarol, de a család hatása pótolha tatlan, a szülők felelősségét semmi sem csökkentheti. A veszélyeztetett gyerekek nagy része a csonka családokból kerül ki. Becslések szerint a kiskorú népesség 8—9 százaléka elvált szülők gyermeke. Házastársi nézeteltérések, au egyik szülőtől való elszakadás, az apa vagy az anya esetleges új partnerének befogadása, a gyermek láthatása körül dúló gyűlölködő viták — mindmegannyi törés a gyermek életében.

Sajnálatos, hogy míg szociálpolitikánk szüntelenül fejleszti a gyermekvédelmet, addig több szülő olyannyira meg feledkezik legelemibb kötelességeiről, hogy gyermeküket ki kell emelni a veszélyes környezetből. Ezek a szülők többnyire úgy gondolkodnak, a gyermekotthonban gyermekük úgyis mindent megkap, gondoskodnak róla, s így ők már senkinek sem tartoznak számadással. S ami a legmegdöbbentőbb, azontúl hogy felelőtlenségükkel, nemtörődömségükkel megbocsáthatatlanul ártanak gyermeküknek, a legtöbb esetben nem járulnak hozzá sorsuk elrendezéséhez az örökbefogadás útján sem.

Külön kell szólni azokról a gyermekekről, akik család jaikban mindent, sokszor a szükségesnél jóval többet is, megkapnak — de csak anyagiakban. Bizonyos értelemben paradoxon, de ez is hátrányos helyzet. Az ilyen családban felnövő gyermekek érzelemszegények, ők azok, akik szóm baton, vasárnap is értelmetlenül az utcán csellengenek, szüleiknek „nincs idejük“, hogy meghallgassák őket, foglalkozzanak velük és mivel a kívánt szülni befolyás elmarad, sokan-közüliik rossz útra térnek.

A gyermekek jogi és szociális védelme, a veszélyeztetett kiskorúak felkutatása a nemzeti bizottságok feladata. Sokat tettek a rászoruló gyerekek megsegítéséért, de munkájukban bőven akad javítanivaló. Rugalmasabban kellene fellép niük a kötelességeiket elhanj'agoló szülőkkel szemben

Természetesen nem egyedül az ő feladatuk a gyermekekkel való törődés. A gyermekvédelem roppant összetett fel adat, magába foglalja azokat a szociális, jogi, egészségügyi és pedagógiai tennivalókat, amelyekkel az állam segíti a szülőket gyermekeik helyes nevelésében, gondozásában, szükség esetén ellátja a szülők feladatait és képviseli a rászoruló fiatalok érdekvédelmét. A veszélyeztetettség megelőzésében, okainak megszüntetésében részt kell vennie az egész társadalomnak — hatóságoknak,, társadalmi szervezeteknek, lakóhelyeknek, iskoláknak és munkahelyeknek — hiszen a felelősség a jövő nemzedék felneveléséért közös.

CSIZMÄR ESZTER

OBVOS! TANÁCSADÓ

Az elhízásiéi

Az elhízás az anyagcsere betegségeihez tartozó betegség, mely napjainkban egyre gyakoribb. A civilizált országokban a lakosság csaknem 20 százalékának nagyobb a testsúlya és 10 százaléka elhízásban szenved. Elhízásnál a szervezet zsírtartalmának kóros felszaparoifósát tapasztaljuk. Napjainkban az elhízásban nagy jelentősége van a külső okoknak, az élet- színvonal javulása révén kialakuló kényelmes életmódnak (a szükséges testmozgás, a sportolás hiánya stb.). Akik pszichés (lelki) okokból fogyasztanak a szükségesnél nagyobb mennyiségű táplálékot, rendszerint valamilyen siikertelenségüiket vagy el nem ért céljaikat kompenzálják a túlzott táplálékfelvétellel. Lelki jellegű a bánat miatti elhízás is. Sokkal ritkább a belső okokra visszavezethető elhízás, amely bizonyos belső elválasztási! mirigyek megbetegedésénél következik be.

Az elhízás és a kövérség csak fokozati különbséget jelent — mindkét állapot káros a szervezet számára. Az ideláis súlyt különböző táblázatok tartalmazzák, melyek közül a legegysze^ rfibb az ún. BROCA formula, mely szerint a

testsúly = testhossz (cm) — 100 — 10 %

Eszerint egy 170 cm magas ember ideális testsúlya 63 kg. Az. elhízás ténye a gyakorlatban egyszerű rátekintéssel is megállapítható. Az elhízott egyének élettartama rövidebb az átlagosnál, gyakrabban szenvednek cukorbajban, magas vérnyomásban, idült vesebajban, májbetegségben. Az elhízás és a kövérség azonban önmagában is kóros állapot, mert megterheli a keringés és a légzés szervrendszerét. Az elhízásban szenvedő beteg panaszai is ezekre vezethetők vissza. A kövérségből eredő lelki zavarok kezdetben fáradékonyság, a munkabírás csökkenése, majd nehéz légzés jelentkezik. Később súlyosabb szívpanaszok támadnak, bedagadnak a páciensek lábai. A bőr izzadékony, a testhajlatok könnyen kipállanak, különböző bőrgombásodások keletkeznek. Nagyfokú a hajlam az érelmeszesedésre és ennek szövődményeire (szívinfarktus, agyvérzés).

Amint említettük, az elhízás számos panasz és betegség forrása. Ebből következik, hogy a kövérség megelőzése, illetve megszüntetése mennyire jelentős a beteg szempontjából. A kezelés több összetevőből áll.

Megelőzés. Ezt kell a leghelyesebb eljárásnak tartanunk. Az étkezés, a munka és a testmozgás megfelelő összehangolásával el lehet kerülni, hogy az elhízás bekövetkezzék. Ezek közül az étkezés, az étkezési szokások megválasztása a legjelentősebb: az étel ne tartalmazzon túl sok kalóriadús anyagot. Különösen a zsírokról és a szénhidrátokról ismert, hogy gyorsan növelik a testsúlyt. Az elhízás megelőzéséhez a kornak megfelelő aktivitás, fizikai tevékenység és sporttevékenység szükséges. Nagyon fontos, hogy az elhízás megelőzése már a gyermekkorban kezdődjön el.

A diéta. Bármi váltja is ki az elhízást, végeredményben az energiafelvétel és az energialeadás egyensúlyának megbomlásáról van sző. Minthogy elhízás esetén az energiafelvélel mindig nagyobb, mint az ener-: gialeadás, gyógyítása tehát az energiafelvéiel csökkentésén és az energialeadás fokozásán alapul. Az energiafelvétel csökkentésére a kalóriaszegény étrendű fogyókúrák szolgálnak. A kalóriaszegény étkezés is csak akkor eredményes, ha kellő testmozgással kombináljuk. Az ét* rendet úgy állítjuk össze, hogy a napi kalóriabevitel 800—-1000 kalóriánál ne legyen több. Ennek a diétának az a célja, hogy csökkentsük a testsúlyt, és uzt egy bizonyos szinten meg is tartsuk. Figyelembe kell venni A beteg szokásait, életmódját. A2 étrend zsírban, szénhidrátban szegény legyen, a fehérjéi nem korlátozzuk, de az étrend bőven tartalmazzon gyümölcsöt, zöld- főzelékeket. Heti 1—2 kilogram* mos fogyás elegendő. A hirtelen lefogyás esetleg szervi panaszo* kát, idegrendszeri zavarokat okozhat. A fogyókúra eredményességét fokozzák a közbeik* tatott gyümölcsnapok, a nyers étrendi napok. Mindezeket ered** ményesen egészíti ki a célsze* rűen alkalmazott torna, a test* mozgás. Az elhízott és lefo« gyasztott beteg étrendje tovább* ra is a fogyókúra Irányelvei alapján valamivel bővebben, változatosabban alakuljon.

A diéta tartalmazzon rostgaž- dag főzelékeket, nyersen fo« gyasztható kerti véleményeket, gyümölcsöket, sovány húst, ha* lat, tojást, zsírszegény sajtokat, aludtejet stb. A kenyeret, a péksüteményt fokozatosan ki kell iktatni. Emellett a diéta legyen sószegény. Soványitó étrendminták számos kézi* könyvben, ismeretterjesztő fo-> lyóiratban megtalálhatók.

Gyógyszeres kezelés. Elsősorban a belső elválasztású miri* gyek megbetegedéseiből eredő elhízásnál, az alapbetegség kezeléseként jön szóba. A helytelen életmód okozta elhízásnál is alkalmazunk néha gyógyszeres kezelést, amely részben az étvágyat csökkenti, részben az anyagcserét fokozza, és teltség- érzést okoz. Ezeket a gyógyszereket csakis az orvos írhatja elő, csakis orvosi kivizsgálás után és az orvos felügyelete alatt szedjük — mivel helytelen adagolásuk veszélyes kimenetelű lehet. Jegyezzük meg, hogy az elhízást ne gyógyszerekkel, hanem alapvetően megelőzéssel és diétás módszerekkel próbáljuk megakadályozni, illetve ha kialakult megszüntetni.

Or. UNOESSER LÁSZLÓ

1981

II. 2