Új Szó, 1981. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-26 / 48. szám, csütörtök
Az SZKP Központi Bizottságának beszámolójelentése IFolytatás a 4. oldalról) Ural-vidék és a kuzmyeciki medence kollektíváinak tapasztalatait a fémmel és a fűtőanyagenergia-erőforrásoikkal való takarékoskodás terén. Elismerő szavakat érdemelnek kongresszusunkon számos pártszervezet al- ikotó 'kezdeményezései és felajánlásai. Minél gazdagabbak, minél sokoldalúbbak a helyi tapasztalatok, annál gyümölcsözőbb a párt egész tevékenysége. A beszámolási időszakban az SZKP Központi Bizottsága kénytelen volt nyíltan bírálni egyes pártbizottságok munkáját, kiigazítani vezetőiket. Amikor ez nem segített, a szervezeti rendszabályokra is sor került. A területi, vagy a járási pártszervezet munkájának eredményei természetesen sok és különböző összetevőből állnak. Mégis döntő jelentőségű a határozott és hozzáértő pártirányítás. Ha mindegyik pártszervezet a saját munkakörében kihasználja valamennyi tartalékát, kellő rendet teremt minden vonatkozásban, akkor az egész ország ügyei is előbbre jutnak. Ezért a területi és járási pártbizottságok szelepének növelése felelősségteljes, komoly és — mondhatnám — állandó jellegű feladat. A kommunista építés nagy és sokoldalú feladatainak megoldásában elsőrendű szerepet töltenek be a párt alapszervezetei. Az SZKP-nak jelenleg 414 ezer alapszervezete, 457 ezer üzemi pártszervezete és több mint 618 ezer pártcsoportja van. A Központi Bizottság igyekezett maximálisan aktivizálni ezeket a láncszemeket, állandó figyelmet követelt irántuk a Iie- lyi pártszervek részéről. A párt alapszervezeteinek joguk van az adminisztráció tevékenységének az ellenőrzésére. Fontos, hogy tejesebben és jobban éljenek ezzel a jogukkal. Akár káderkérdésekről, akár a gazdasági tervek teljesítéséről, vagy az embereik munka- és életkörülményeinek javításáról van szó, a párt- szervezetek kötelesek elvi álláspontra helyezkedni, nem pedig vakon követni az adminisztrációt, amikor az helytelenül jár el. Egyszóval szilárdan kell érvényesíteniük a pártvonalat. A gazdasági, és nemcsak a gazdasági feladatok megoldásában gyakran még zavaró tényezőkként lépnek fel a hivatali, vagy a bürokratikus akadályok. És ki más, ha nem a minisztériumok és a főhatóságok pártbizottságai hivatottak elsősorban harcolni ezeknek az akadályoknak a leküzdéséért? Még határozottabban, megalkuvás nélkül kell őrködniük az össztársadalmi érdekek felett. Több kezdeményezést, több elvszerűséget — ez az, amit kívánni szeretnék nekik a kongresszus emelvényéről! Elvtársaikl A pártirányítás lényege — mint ezt nem egyszer mondta V. I. Lenin — az emberek kiválasztása és a végrehajtás ellenőrzése. A beszámolási időszakban jelentős munkát végeztünk a vezető káderek minőségi összetételének és elhelyezésének további javítása, szakmai képzettségük növelése érdekében. A XXV. kongresszus útmutatásainak megfelelően aktívan emeltük ki pártmunkára a népgazdaság szakembereit. Jelenleg a szövetséges köztársaságok kommunista pártjai KB-titkáralnak, a határterületi és területi pártbizottságok titkárainak háromnegyede, a városi és járási bizottságok titkárainak kétharmada mérnöki-műszaki, közgazdász és mezőgazdasági képzettséggel rendelkezik. Ez jó dolog. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a termelésből a pártapparátusba került szakemberek bizonyos része nem rendelkezik kellő politikai tapasztalattal, néha adminisztratív-gazdasági munkamódszereket hoz magával a pártszervekbe. Tovább kell növelni ezeknek az elvtársaknak a politikai képzettségét, segíteni kell nekik megszerezni a párt- munkálioz szükséges tapasztalatokat. Ugyanakkor ahhoz, hogy valaki igazi pártvezető legyen, nem elég elvégezni a pártiskolát. A vezető pártmumkára kiemelt etvtársaknak együtt kell lenniük a dolgozó tömegekkel, hogy ne dokumentumokból, hanem személyes tapasztalataik alapján tudják, mi foglalkoztatja országunk munkásait, parasztjait és értelmiségét, ismerjék életüket, igényeiket, érdekeiket. Törekedni kell arra, hogy éppen ezt az iskolát, az élet, a tömegek körében folytatott gyakorlati munka iskoláját járja ki valamennyi kommunista, akit tartaléknak tartunk a kiemelésre. Fontos feladat volt és marad a megbízható kádertartalék létrehozása. Ebből a szempontból nagy jelentősége volt a pártfőiskolák és az olyan tanintézetek munkája átszervezésének, ahol vezető kádereket képeznek ki a népgazdaság irányítására, a többi között a Társadalomtudományi Akadémia és a Népgazdasági Akadémia létrehozásának. Az elmúlt években 32 ezren fejezték be tanulmányaikat a párt tanintézeteiben. Több mint 240 ezer párt-, tanácsi- és ideológiai funkcionárius tanult különböző tanfolyamokon. Gondolom, érdemes külön. szólni a nőik részvételéről a párt-, tanácsi-, gazdasági- és más vezetői munkában. Kénytelenek vagyunk elismerni, hogy a nőik felelősségteljes beosztásokba való kinevezésének lehetőségei még korántsem valósulnak meg teljes mértékben. Ezen az állapoton javítani kell. A beszámolási időszakban a Központi Bizottság nagyobb figyelmet fordított az elfogadott határozatok végrehajtásának az ellenőrzésére. Gyakrabban számoltattunk be különböző szintű vezetőket, akik személyesen felelősek egy-egy munkaterületért. Ugyanerre összpontosítottuk a Szovjetunió Minisztertanácsának, a minisztériumoknak és főhatóságoknak, a köztársasági, határterületi és területi párt- és tanácsi szerveknek a figyelmét. Az SZKP KB mellett működő Pártellenőrzö Bizottság és a helyi pártszervek bizottságai fokozottabban harcolnak a párt- és állami fegyelem megsértése ellen. Egészében véve nem kevés az, amit teszünk. Ennek ellenere a végrehajtás ellenőrzése továbbra is gyenge pont marad számos párt- szervezet mun'kéjában. Így például több össz-szövetségi minisztérium kommunistái munkájának megvizsgálása az SZKP KB-ban azt mutatta, hogy a gazdasági tevékenység több fogyatékossága az ellenőrzés következetes rendszerének a hiányából, a bürokratikus vezetésből fakad. Sajnos, ez ideig még nem mindenki sajátította el azt az egyszerű igazságot, hogy a vezetés művészete nem abban rejlik, hogy minden ürüggyel direktíva jellegű rendeleteket gyártsanak és osztogassanak. A határozat elfogadása után arra kell törekedni, hogy a megadott határidőre maradéktalanul teljesítsék azt. Ezt kell elősegítenie az ellenőrzés fokozásénak is. Az ellenőrzést pedig rendszeresen és operatívan kell végrehajtani, föntről és lentről egyidejűleg A vezetés stílusa és módszerei — az egész párt, az egész nép számára fontos kérdés. És minden pártvezető közvetlen kötelessége, hogy emlékezzen erre, mindig és mindenben a lenini normákhoz igazodjék! 2. A párton belüli élet kérdései I SZŐ 1981. II. 20. Elvtársak! Amikor megkezdtük a felkészülést a XXVI. pártkongresszusra, a Központi Bizottság azzal a felhívással fordult valamennyi kommunistához, hogy alkotó módon, önkritikusan, az élet, a kommunistákat foglalkoztató konkrét kérdések maximális megközelítésiével bonyolítsák ,le a beszámoló- és vezetőségválasztó taggyűléseket, a KB tervezetének megvitatását. A pártszervezetek munkája nem lehet igazán hatékony, ha a párttagok csak azért jönnek a gyűlésekre, hogy letöltsék a megszabott órákat és meghallgassák az előre kijelölt szónokokat. A taggyűlés, miként bármely pártbizottság plénuma is, az a hely, ahol behatóan, komolyan meg kell vitatni valamennyi életbevágóan fontos kérdést. És természetesen különösen fontos, hogy éppen így haladjon a kongresszus előkészítése. A beszámolási- és választási kampány menete megmutatta: pártunk tagjai hallgattak a Központi Bizottság felhívására, támogatták azt. A beszámoló- és vezetőségválasztó gyűlések az esetek többségében a magas fokú aktivitás légkörében mentek végbe. Az alapszervezetekben, az üzemi párt- szervezetekben és pártcsoportokban a kommunisták 96 százaléka vett részt ezeken a gyűléseken. Mintegy tízmillió ember szólalt fel a vitákban. Ezeknek a felszólalásoknak a tartalma arról tanúskodik, hogy a kommunisták felelősséget éreznek munkájukért, mindazért, ami a pártban és az országban történik. A Gyűlések, konferenciák és kongresszusok résztvevői Igényesen értékelték a választott pártszervek tevékenységét. Bírálták a mulasztásokat és a fogyatékosságokat. Sok értékes javaslat hangzott el. Pontosan ez jelenti, elvtársak, a párt kollektív elméjét. Ez a párt egységes akarata, ebben jut kifejezésre a kommunisták tömörülése a Központi Bizottság köré. A kommunista párt életének meg- szeghetetlen normája a demokratikus centralizmus.. Ez pedig megkövetéli egyebek között a legszorosabb kapcsolatot a központ és a területek között, a párt vezető szervei s a párttömegek között. Mégpedig a kétoldalú kapcsolatot. Öriási jelentősége van a dolgozók leveleinek és javaslatainak mint a párt eleven tömegkapcsolatai csatornájának. A dolgozók, határtalanul bízva a pártban, nyílt szívvel fordulnak hozzá a társadalmi élet, a munka és a mindennapi élet legégetőbb kérdéseivel, őszintén megosztják vele elgondolásaikat és gondjaikat, bírálják a meglévő fogyatékosságokat. A KB nagy jelentőséget tulajdonít a levelekkel folyó munkának és a levelekre történő idejében való reagálásnak. A beszámolási időszakban ez a munka lényegesen javult, amit nem csekély mértékben segített elő a levelezési osztály megalakítása a KB apparátusában. A leveleken elgondolkodva ■— napon, ta körülbelül másfélezer érkezik belőlük az SZKP Központi Bizottságába — nem tudom elhallgatni az alábbiakat. Sok levél, sajnos, a komoly helyi mulasztások mutatója. A dolgozók által felvetett kérdéseket igen gyakran a vállalatok vezetői, a járási és városi szervezetek is megoldhatnák és nekik is kell megoldaniuk. Az állampolgárok leveleinek, kérdéseinek és panaszainak gondos, figyelmes kezelését mindegyik pártmunkásnak, mindegyik vezetőnek kötelessége úgy tekinteni, mint a nép iránti, a párt iránti kötelességet. Hangsúlyozom: a nyílt, becsületes levelek kezelését. Ami pedig a különféle névtelen rágalmakat illeti, a párt álláspontja erre vonatkozóan ismeretes: ezeknek ne legyen helye életünkbeni Azoknak, akik igazságos, tárgyszerű bírálattal lépnek fel, nincs okuk arra, hogy rejtve maradjanak. A párt demokratikus életének elma** radhatatlan eleme a párton belüli információ. Az SZKP KB széles körben és operatívan tájékoztatta a helyi pártszerveket, a kommunistákat a bel- és külpolitika, a szervezési és az ideológiai munka kérdéseiről. Ugyanakkor az SZKP KB és valamennyi pártbizottság ma már aktívabban használ ja fel a párt- alapszervektől érkező információt. Ez az információ segít figyelembe venni a közvéleményt, konkrétabb képet alkotni a dolgok állásáról helyi szinten. Igen fontos valamennyi szovjet állampolgár tájékoztatása a párt életéről* A nyilvánosság a pártszervezetek munkájában hatékony eszköz a párt tömegkapcsolatainak megszilárdítására. Sokat teszünk ebben a vonatkozásban, de egyet és mást bizonyára javítani lehetne. Az SZKP XXV. kongresszusának út« mutatásai ösztönözték a bírálat és ön* bírálat további kibontakozását a pártban. Továbbra is messzemenően el kell mélyíteni ezt a pozitív tendenciát, valamennyi pártszervezetben meg kell honosítani az önbírálat, a fogyatékosságok iránti engesztelhetetlenség szellemét. A leghatározottabban vissza kell utasít tani minden olyan kísérletet, hogy a bírálatért üldözzenek valakit. Álláspontunkat ebben a kérdésben világosan rögzíti a párt szervezeti szabályzata. Ezt az álláspontot tükrözi a Szovjetunió Alkot* mánya is. Semmiféle engedékenységet a kritika elfojtói iránt — ezt követeli mind a párt- mind az állami törvényi 3. A párt ideológiai és politikai-nevelő munkája Elvtársak! Az utóbbi időben jelentősen megváltoztak azok a körülmények, amelyek között valamennyien élünk és dolgozunk. Más lett a szovjet ember. Gazdagodtak ismeretei, növekedett mű. veltsége, jelentősen megnövekedtek szellemi igényei. Ugyanakkor bővült az ideológiai munkásaink rendelkezésére álló eszközök tára is. A mindennapi információ megbízható csatornája a 380 millió példányban megjelenő lap és folyóirat. Hetvenöt millió televízió képernyője világosodik ki naponta országunkban. Márpedig ez azt jelenti, hogy több tízmillió családnak van lehetősége arra, hogy naponta megkapja a szükséges tájékoztatást a párt politikájáról, mind újabb ismereteket szerezzen, gazdagodjék szellemileg. Másrészt, megnövekedett az osztályellenség propagandaeszközeinek aktivitása, fokozódtak arra irányuló kísérletei, hogy bomlasztó hatást gyakoroljon a szovjet emberek tudatára. Figyelembe vesszük e kellőképpen mindezeket az új jelenségeket és körülményeket? Teljes mértékben felhasználjuk-e propagandánk óriási lehetőségeit? Erre a kérdésre csak egy választ lehet adni: nem, még nem teljes mértékben. Ebből kiindulva a párt Központi Bizottsága megfogalmazta az ideológiai, politikai-nevelő munka javításának feladatait. E feladatokat az SZKP KB 1979. április 26-i határozata tartalmazza. Ez hosszú távra érvényes dokumentum. Voltaképpen az ideológiai munka számos területének és szférájának átépítéséről — igen, ez nem nyelvbotlás — pontosan az átépítésről van szó. El kell érnünk, hogy az ideológiai munka tartalma sokkal időszerűbbé váljék, formái pedig megfeleljenek a szovjet emberek mai igényeinek és szükségleteinek. Igen fontos, hogy a propaganda ne kerülje meg a kényes témákat, ne féljen érinteni az úgynevezett nehéz kérdéseket. Pártunk politikája világos. És mi készek vagyunk válaszolni bármely kérdésre, amely felmerül a szovjet embereknél. Ezt bátran kell csinálni, szem előtt tartva, hogy ha mi nem adunk választ ezekre a kérdésekre, akkor országunk ellenségei igyekeznek majd ezt kihasználni a szocializmus megrágal mazására. És még egy dologról szólnék. Az egész ideológiai nevelő munkát élénken és érdekesen kell folytatni, sablonos frázisok és elcsépelt kész formulák halmaza nélkül. A szovjet ember művelt, kulturált ember. És amikor üres, bürokratikus nyelven kezdenek beszélni vele és általános frázisokat hangoztatnak ahelyett, hogy az élettel, a reális tényekkel való konkrét kapcsolatról beszélnének, akkor egyszerűen elzárja a televíziót, vagy a rádiót, félreteszi az újságot. Pártunk nagy bizalommal viseltetik a szovjet újságírók sokezres csapata iránt, nagyra becsüli nem könnyű munkájukat. Természetesen, valamennyien érdekelve vagyunk abban, hogy tömeg- tőjékoztatási és propaganda eszközeink mindig a nép és a nép véleményének igazi szószólói legyenek. Minden egyes újság- vagy folyóirat-cikket, minden egyes tévé- vagy rádióműsort úgy kell tekinteni, mint komoly beszélgetést az emberekkel, akik nemcsak a tények' igaz és operatív ismertetését várják, hanem azok beható elemzését és komoly értékelését. Reméljük, hogy a szovjet újságírók sajtójuk sokmilliós aktívájával együtt mindig magas fokú társadalmi aktivitást és felelősségérzetet fognak tanúsítani, a pártújságírás lenini elveit és hagyományait követve! Az elismerés szavai illetik azoknak az embereknek — kommunistáknak és pártonkívülieknek — hatalmas seregét is, akik a párt gondolatait viszik a tömegekbe, magyarázzák a párt politikáját. Ezek az emberek az előadók, propagandisták és az agitátorok. Munkájukat rendszerint önkéntes alapon végzik, feláldozva szabadidejüket. Hasznos és a nép számára szükséges dolgot művelnek. Nagy köszönet nekikl Ugyanakkor ezen a területen is van megfontolni valónk. Nem merevedtek-e meg nálunk túlságosan a tömegpoliti- kai munka formái? Hiszen egy dolog az, amikor az emberek még nem voltak kellőképpen képzettek, műveltek. És más dolog a mai szovjet emberhez szólni. Ezen bizonyára el kell gondolkodni, mégpedig alaposan. Mindenkinek, de az ideológiai munkásnak a legnagyobb mértékben kell, hogy érzéke legyen az új iránt. A beszámolási időszakban sok figyelmet szenteltünk a pártoktatásnak. A pártoktatás rendszerében csaknem 23 millió ember foglalkozik. Gyakorlatilag mindenütt bevezették az egységes politikai napot. Össz-szövetségi tudományos-gyakorlati konferenciákat ren. deztek az utóbbi években a progresz- szív tapasztalatok kicserélésére, a nevelőmunka területén folyó alkotó kutatások céljából Moszkvában, Leningrád- ban és Kijevben, Minszkben és Bakuban, Tbilisziben és Cseljabinszkban. E tevékenység további megélénkítését segítette elő az ideológiai munkások össz-szövetségi tanácskozása, amelyet 1979. októberében tartottak meg. Vannak példáink a pártoktatás alkotó módon való megszervezésére számos termelő kollektívában, pl. Moszkvában, Leningr^dban, Szverdlovszkban és a Donyecki-medencében. Méltó elismerést kaptak a társadalmi és a természettudományok metodológiai problémáiról a N'ovoszibirszki Tudományos Központban rendezett szemináriumok. A pártoktatásban a fő kérdés minden bizonnyal e munka eredményessége. Mit akarunk elérni? Mi azt akarjuk, hogy a pártpolitika egybeolvadjon a tömegek tevékenységével, hogy a pártoktatás megtanítsa az embereket, V. I. Lenin szavaival szólva, ... úgy cselekedni, ahogyan azt a kommunizmus valóban megköveteli... (Lenin összes művei, 41. kötet. 288. oldal.) Más szóval arról van szó, hogy a gyakorlatban érjük el a párt eszmei-elméleti, politikai-* nevelő, szervezési és gazdasági munkájának egységét. Ez a mi célunk. De nem mindenütt ez a helyzet és nem mindig. (Folytatás a 6. oldalon) rxmtw..-mm
