Új Szó, 1981. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-25 / 47. szám, szerda
Az SZKP Központi Bizottságának beszámoló jelentése 1981. II. 25. (Folytatás a 4. oldalról) A mezőgazdaság által előállított termékek volumene már ina lehetővé teszi, hogy lényegesen javítsuk a lakos* ság számos élelmiszerekkel történő ellátását. Az elmúlt ötéves tervidőszakban például ez egy lakosra jutó évi átlagos zöldség- és gyümölcsfogyasztás sokkal lassabban növekedett, mint termelésük. Ezt főképpen a veszteségek okozták. Következésképpen, folytatva a zöldségfélék és gyümölcsök termelésének növelését, meg kell javítani szállításukat, tárolásukat és feldolgozásukat. A kolhozok és szovhozok, a Gyümölcs- és Zöldségtermesztési Minisztérium közvetlen feladata ezzel, foglalkozni. A párt- és tanácsi szerveknek a köztársaságokban, területeken és körzetekben, az illetékes központi főhatóságoknak messzemenő támogatást kell nyújtaniuk az új minisztériumnak. Napirenden van a legértékesebb élelmiszerek választékának kiszélesítése, termelésének növelése és minőségének javítása. Ez pedig megköveteli a feldolgozóipar kapacitásainak fejlesztését, korszerű, nagy termelékenységű berendezésekkel való ellátását. Ügy gondolom, hogy az ötéves tervben elő kell irányozni az említett ágazatokra fordított beruházások jelentősebb növelését. Biztos vagyok benne, hogy ez a párt és a nép teljes jóváhagyására talál. Ez természetesen a hatékonyság elmaradhatatlan összetevője — a kolhozok és szovhozok munkája gazdasági feltételeinek további tökéletesítése. Minden terv és program sikere a mezőgazdasági dolgozók hozzáállásától, lelkiismeretes munkájától függ, s így tehát az erkölcsi és anyagi ösztönzés rendszerétől is. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa nemrég részletes határozatot fogadott el ebben a kérdésben. A határozat elítéli azt a gyakorlatot, amikor egyes pártmunkások és tanácsi dolgozók indokolatlanul beavatkoznak a kolhozok és szovhozok gazdasági tevékenységébe. A határozat egyértelműen kimondja: a köztársaságok, a területek és megyék, a járások, kolhozok és szovhozok számára évekre lebontott, egy-# séges ötéves tervet kell megállapítani a mezőgazdasági termékek felvásárlá- sára. Egyidejűleg ösztönzési rendszert vezetnek be azoknak a gazdaságoknak a számára, amelyek az előző ötéves tervidőszak évi átlagszínvonalához képest növelik a termékeknek az államnak való eladását. Következésképpen erősödnie kell az anyagi ösztönzők kapcsolatának a végeredményekkel, s különösképpen a minőségi mutatók javításával. Igen fontos, hogy a felsorolt intézkedéseket következetesen váltsák valóra. A szocialista mezőgazdaság alapját a kolhozok és szovhozok képezték és képezik. De ez korántsem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyjuk az egyéni háztáji gazdaságok lehetőségeit. A tapasztalat azt tanúsítja, hogy ezek a gazdaságok lényegesen elősegíthetik a hús, a tej és egyes más termékek előállítását. A dolgozók tulajdonában lévő gyümölcsösök, konyhakertek, baromfi és jószág közös vagyonúnknak egy része. Az SZKP Központi Bizottsága szükségesnek tartotta, hogy határozatot fo- gadjon el az egyéni háztáji gazdaságok fejlesztésére irányuló pótintézkedésekről. A határozat előirányozza olyan — anyagi és erkölcsi — körülmények létrehozását, amelyek fokoznák az állampolgárok érdekeltségét a háztáji gazdálkodásban és elsősorban a jószág és baromfi tenyésztésében. Növendékjószággal és takarmánnyal kell segíteni a kolhoztagokat és a szovhozmunkáso- kat. Vonatkozik ez azokra is, akik személyi tulajdonban tartanak jószágot és azokra is, akik készek a kolhozok és a szovhozok jószágát hizlalni. Ilyen tapasztalatra szert tettek több köztársaságban és területen, és e tapasztalat elterjesztésre érdemes. Messzemenő támogatást kell élvezniük egyszersmind az iparvállalatok k;segítő gazdaságainak. Engedjék meg kifejeznem a kongresszus nevében azon mély meggyőződésemet, hogy a mezőgazdasági termékek termelésében és feldolgozásában a falvak és az ipar dolgozói megsokszorozzák erőfeszítéseiket, s újabb kiemelkedő eredményeket érnek el. A pártnak a jólét emelésére irányuló erőfeszítéseiben elsőrendű jelentőségre tesz szert a közszükségleti cikkek termelésének növelése és minőségének javítása, valamint a szolgáltatások szférájának fejlesztése. Ezen a téren vannak eredményeink és nem is csekélyek. A pártkongresz- szuson azonban fontos, hogy másra összpontosítsuk a figyelmet. Hiszen tény, hogy évről évre nem teljesítik számos közszükségleti cikk, különösképpen a szövetek, a kötött áru, a bőrlábbeli,, & bútor és a tévőkészülékek gyártásának tervét. Nincs kellő előrehaladás a minőségben, a kidolgozásban és a választékban sem. Mindebben haladéktalanul rendet kell teremteni. Elő kell irányozni a könnyűipar korszerű berendezésekkel való ellátását, meg kell javítani nyersanyaggal és anyagokkal való ellátását, tökéletesíteni kell az ágazat tervezését és irányítását. Meg kell javítani a könnyűipari dolgozók munka- és életkörülményeit. Emelni kell a kereskedelem szerepét az árucikkek választékának és minőségének meghatározásában. Egyszersmind lényegesen növelni kell a kommunalis-szolgáltató vállalatok műszaki ellátását, egyenletesen kell elosztani azokat az országban, kvalifikált szakembereket kell képezni számukra. A közszükségleti cikkek termelésének és a szolgáltatások fejlesztésének a fő irányokban megjelölt programja keretében nagy szerep hárul a nehézipar ágazataira. Ezek állítják elő a nem élelmiszer jellegű közszükségleti cikkek nagyobbik felét. Nemrég módosítottuk a vegyipar irányításának szerkezetét. Ennek közvetlen köze van ahhoz a kérdéshez is, amelyről beszélek. Elvárjuk az új Vegyipari Minisztériumtól, hogy lényeges előrehaladást érjen el a szintetikus szövetek és rostok, a műanyagok, festékek és más szükséges anyagok termelésében a fogyasztási cikkek mennyiségének növelése, s ami a legfontosabb, minőségük javítása érdekében. És végül óriási jelentősége van a helyi kezdeményezéseknek, hiszen a népgazdaság egyetlen más szférájában sem töltenek be olyan szerepet a helyi lehetőségek, a helyi tartalékok, mint a mindennapi fogyasztói kereslet kielégítésében, a lakosság kiszolgálásában. El kell érni, hogy a népképviselők tanácsai minden szinten konkrét intézkedéseket tegyenek az ipari termékek gyártásának és eladásának javítására, a szolgáltatások fejlesztésére. Mint tudják, elvtársak, a következő öt évre vonatkozó fő irányok tervezete előirányozza a ,,B“-csoport fejlődési ütemének bizonyos meggyorsítását. Ez az ütem valamelyest meghaladja az „A“-csoport növekedési ütemét. Ez jő. A feladat az, hogy létrehozzuk a fogyasztási cikkek olyan termelését, a lakosságnak nyújtott olyan szolgáltatásokat, amelyek valóban korszerűek és megfelelnek a nép szükségleteinek. Befejezve ezt a témát, szeretnék túllépni a tulajdonképpeni gazdasági problémakör keretein, és valamelyest átfogóbban foglalkozni a kérdéssel. Az, amiről beszélünk — az élelmiszerek, a közszükségleti cikkek, a szolgáltatások — milliók és milliók mindennapi életének kérdései. Az üzletekben, az étkezdékben, a mosodákban, a vegy- tisztítókban az emberek nap mint nap megfordulnak. Mit tudnak venni? Hogyan fogadják őket? Hogyan beszélnek velük? Mennyi időt vesztegetnek el különféle háztartási gondokra? Az emberek nagymértékben aszerint ítélik meg munkánkat, hogyan oldódnak meg ezek a kérdések. Szigorúan, igényesen ítélik meg, s ezt szem előtt kell tartani. A konkrét törődés az emberrel, annak szükségleteivel, igényeivel -- a párt gazdaságpolitikájának kiinduló és végső pontja. Azért emlékeztetek erre, hogy ismételten hangsúlyozzak egy egyszerű és igen fontos gondolatot: a lakosság szükségleteit kielégítő árucikkek gyártása és a szolgáltatások fejlesztése elsőrendű pártügy. Így is kell ezt kezelni. Tökéletesítsük a gazdaságirányítás módszereit Elvtársakl Az előttünk álló problémák megoldása, a rendelkezésünkre álló lehetőségek kiaknázása nagymértékben függ a népgazdaság irányításának színvonalától, a tervezés és az irányítás színvonalától. Ezzel nyilván tisz tában van minden gazdasági vezető, minden pártmunkás. A jelenlegi körülmények között sokszorosan megnövekszik a fegyelem, a személyi felelősség jelentősége. Főképpen a gazdasági, tanácsi és pártvezetők felelőssége. Az egyetemes állami érdekeknek mindig fölötte kell állniuk az egyes minisztéiumok és vállalatok érdekeinek. A jogokat — mégpedig széles körű jogokat — azért adják meg a vezetőknek, hogy teljes mértékben éljenek ezekkel. Emellett azonban minden vezetőnek állandóan emlékeznie kell saját, magasfokú felelősségére — az irányítására bízott emberek, a párt és a nép iránti felelősségére. S az első, amire ki szeretnék térni, az állami tervek teljesítéséért viselt felelősség. A párt a tervet mindenkor törvénynek tekinti. És nemcsak azért, mert a tervet a Legfelsőbb Tanács hagyja Jóvá. A terv — törvény, s csakis megtartása biztosítja a népgazdaság összehangolt munkáját. Mondjuk meg őszintén: ezt a nyilvánvaló igazságot kezdték elfelejteni. Széles körben elterjedt a tervek módosításának gyakorlata a csökkentés irányába. Ez a gyakorlat dezorganizálja a gazdaságot, bomlasztja a káderek tevékenységét, felelőtlenségre szoktatja őket. Én a legkevésbé sem akarok formális álláspontra helyezkedni. Előfordulhatnak és elő is fordulnak esetek, amikor a tervek módosítása szükséges. De ezeknek valóban csak eseteknek, kivételes eseteknek kell lenniük. Amikor viszont egyre gyakrabban és gyakrabban találkozunk kivételekkel, jogos aggodalmunk támad. Vajon nem túl gyakran hagyjuk-e, hogy az orrunknál fogva vezessenek bennünket azok, akik a saját életüket akarják megkönnyíteni, az élen akarnak járni, prémiumokat kapni, miközben gyakorlatilag nem teljesítik a tervet? Nyilvánvalóan itt az ideje, hogy megszigorítsuk a követelményeket mind a tervfegyelemmel, mind pedig a tervek minőségével szemben. A tervnek kétségtelenül reálisnak, kiegyensúlyozottnak kell lennie. Ugyanígy azonban kétségtelenül teljesíteni is kell a tervet. Még egy megoldásra érett feladat: meg kell szüntetni az összhang hiányát a különböző főhatóságok intézkedéseiben. Az SZKP XXV. kongresz- szusán sző volt annak szükségességéről, hogy létre kell hozni a rokon ágazati csoportok és kölcsönösen összefüggő ágazatok irányítási rendszerét. E célból a Szovjetunió Állami Tervbi- zottságában ágazatközi komplex alegységeket hozunk létre. Nemrég alakult meg a Szovjetunió Minisztertanácsának a Nyugat-Szibériai Kőolaj- és Földgázkomplexum Fejlesztési Kérdéseivel Foglalkozó Bizottsága, valamint a Szovjetunió Állami Tervbizottsága mellett működő Főhatóságközi Területi Bizottság, amelynek székhelye Tyumen- ben van. Ezek a lépések helyesek, segítenek abban, hogy jobban irányítsuk a területi termelési komplexumokat, jobban figyelembe vegyük és összhangba hozzuk a regionális és az ágazati érdekeket. Az ilyen irányú munkát folytatni kell. Külön szeretnék szólni az egyesülési és vállalati szintű irányításról. Mint önök is tudják, különböző változatokat, eljárásokat próbáltunk ki. Gazdag tapasztalatokra tettünk szert. Ezek arról tanúskodnak, hogy tovább kell keresni a megoldásokat. Ennek általános iránya elképzeléseink szerint az, hogy növelni kell az egyesülések és a vállalatok önállóságát, bővíteni kell a gazdasági vezetők jogkörét és felelősségét. Természetesen ezzel egyidejűleg megfelelő gazdasági viszonyokat, szervezési és irányítási kapcsolatokat kell kialakítani. Pontosan ezt irányozzák elő azok a határozatok, amelyeket 1979-ben fogadott el az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Miniszter- tanácsa a gazdasági mechanizmus további tökéletesítéséről, a tervezés rendszerének javításáról. Ezeket következetesen valóra kell váltani. Ugyanakkor — a felgyülemlett problémákat megoldva — tovább kell lépnünk. Általános érvényű, hogy a vezetés szervezeti rendszerének tökéletesítése nem tűri meg a konzervativizmust. Nem lehet a gazdaságirányítás eleven, fejlődő szervezetét elavult, megszokott formákhoz igazítani. Éppen ellenkezőleg: a formákat kell hozzáigazítani a változó gazdasági feladatokhoz. Csakis így vethető fel a kérdés. Az élet által előtérbe helyezett feladatok megkövetelik az elmélet, a köi- gazdaságtudomány fejlesztését; s annak közelebb hozását a gazdasági gyakorlat szükségleteihez. Mozgósítani kell egész társadalmunk alkotó potenciálját. A központban és helyi szinten, a népgazdaság valamennyi láncszemében, minden sejtjében meg kell érteni a felmerülő problémákat, mélyebben kell feltárni és kiaknázni a meglévő lehetőségeket. Olyan munkastílus kidolgozásáról van szó, amelyben szerves összhangban áll a végrehajtás és a fegyelmezettség a bátor kezdeményezőkészséggel és vállalkozószellemmel, a gyakorlatiasság és a tárgyszerűség a nagy célokhoz vezető törekvéssel. A fogyatékosságokat bíráló magatartásnak össz* hangban kell lennie az általunk kiválasztott út történelmi előnyeibe vetett megingathatatlan magabiztossággal. Elvtársakl A gazdaságirányítás kérdései nem pusztán gazdasági kérdések, hanem politikai, pártkérdések is. Régóta közismert: a párt jelszavai, programjai .a tömegek tevékenységében testesülnek meg. Minél mélyebbek azok az átalakítások, amelyeket véghez aka* runk vinni, mondotta V. I. Lenin, „annál inkább fel kell keltenünk iránta az érdeklődést, annál inkább kell törekednünk arra, hogy tudatosan foglaljanak állást mellette, annál inkább kell újabb milliókat és tízmilliókat meggyőznünk ennek szükségességéről". (Lenin összes művei, 42. kötet, 135. oldal) Az a gazdaságpolitika, amelyet a párt megfogalmaz a XI. ötéves tervidőszakra és a 80-as évekre, tükrözi a szovjet nép alapvető létérdekeit. Ez a politika, a tömegek alkotó- és kezdeményezőkészségével, tetterejével párosulva biztosítja társadalmunk töretlen előrehaladását a dolgozók jóléte emelésének, a kommunizmus anyagi-műszaki bázisa megteremtésének útján. Ili. A SZOVJET TÁRSADALOM SZOCIÁLIS-POLITIKAI ÉS SZELLEMI FEJLŐDÉSE ÉS A PÁRT FELADATAI Elvtársakl A fejlett szocializmus vi- állandó figyelmet fordított a szovjet szonyai közepette mind szorosabbá vá- társadalom szociális, osztály- és nemük a gazdaság fejlődésének kölcsönös zetiségi szerkezete fejlesztésének kér- kapcsolata a társadalom szociális-poli- déseire, a szocialista életmód, államl- tikal és szellemi fejlődésével. Ebből ki- ságUnk és demokráciánk tökéletesíté- indulva az SZKP Központi Bizottsága sére. 1. A társadalmi osztályszerkezet és a nemzetiségi viszonyok fejlődése A 70-es években folytatódott a szovjet társadalom valamennyi osztályának és társadalmi csoportjának közeledése. Ez objektív, de korántsem spontán folyamat. Fontos szerepet játszik ebben a párt és az állam társadalompolitikája. Célunk egy olyan társadalom megteremtése, amelyben az emberek nem tagolódnak osztályokra. Határozottan kijelenthetjük: fokozatosan és magabiztosan haladunk e magasztos cél felé. Mi jogosít fel ilyen következtetésekre? A társadalom életében fokozódik a munkásosztály szerepe. Növekszik lé- lekszáma. Országunkban jelenleg mintegy 80 millió munkás van — a fcglal- koztatott lakoság kétharmada. Tehát nálunk a munkásosztály nem egyszerűen a legnépesebb osztály, hanem a dolgozó nép többsége is lett. Egyre több munkás kerül a párt-, szakszervezeti- és a Komszomol-bizottságokba, a felsőbb és a helyi államhatalmi szervekbe. Ez igen helyes, elvtársak, és ezt mi üdvözöljük! A munkásosztály vezető szerepének a megszilárdulása kétségtelenül összefüggésben áll eszmei-politikai érettségének, műveltségének és szakképzettségének növekedésével. Tíz évvel ezelőtt a munkásoknak alig több mint a fele rendelkezett középfokú (befejezett és befejezetlen) és felsőfokú végzettséggel, jelenleg pedig a háromnegyede, örvendetes, hogy javul a munkásosztály fiatal utánpótlásának szakmai felkészültsége. A 60-as években a fiataloknak csupán egyharmada szerzett szakmát az ipari szakoktatási rendszerben, a X. ötéves tervidőszakban viszont 12,5 millióan, azaz a termelésbe bekapcsolódott munkásoknak a kétharmada. Változik a mai munkás munkájának jellege is. Ez a munka egyre inkább intellektuális tartalommal telítődik. A mezőgazdasági termelés iparosodásának arányában mélyreható változások mennek végbe a kolhozparasztság életében. Munkájuk jellege fokozatosan közeledik a munkásokéhoz. A falvakban egyre több a gépkezelő, az olyan dolgozó, akinek a legújabb technikával van dolga. Ezért nem meglepő, hogy a középfokú (befejezett és befejezetlen) és a felsőfokú képzettséggel rendelkező kolhoztagok száma tíz év alatt 39 százalékról több mint 60 százalékra emelkedett. A falu társadalmi szerkezetére nagy hatást gyakorolt a szocialista tulajdon két formájának a közeledése, az olyan gazdasági szervezetek fejlődése, amelyekben kolhozok is, állami vállalatok is részt vesznek. Nem csekély jelentősége van annak, hogy változnak a kolfFolytatás a 6. oldalon)
