Új Szó, 1981. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-25 / 47. szám, szerda

Az SZKP Központi Bizottságának beszámoló jelentése (Folytatás az 5. oldalról) hoztagok munkája szervezésének és dí­jazásának a formái, s rájuk is kiterjed a munkások és alkalmazottak részére megállapított társadalombiztosítási rendszer. Mindez elvtársak ahhoz ve­zet, amit Lenin a munkás és a paraszt társadalmi helyzetében mutatkozó kü­lönbség megszüntetéseként jellemzett. Természetesen nálunk még sok elma­radott gazdaság, sok olyan falu van, amely átépítésre, felújításra, közműve­sítésre szorul. Enélkül nem hozhatunk létre stabil dolgozó kollektívákat, nem használhatjuk fel hatékonyan a falvak­ban meglévő termelési kapacitást az élelmiszerprogram sikeres teljesítése érdekében. Egyszóval még sok erőfeszí­tésre, időre és anyagi eszközre van szükség ahhoz, hogy javuljanak a falu kulturális és szociális körülményei, hogy leküzdjük a város és a falu közti lényeges különbségeket. De már ma is örömmel járunk sok kolhozban és szovhozban. Jólesik be­térni a tágas, világos házakba, ame­lyekben a városi komfort párosul a fa­lusi élet sajátosságaival és szükségletei­vel. Az ilyen falvak munkájának újsze­rű jellege, mai élete és arculata mu­tatja szociális politikánk jó eredmé­nyeit! A beszámolási időszakban a leggyor­sabban gyarapodott értelmiségünk lét­száma. Országunkban jelenleg minden negyedik dolgozónak alapjában véve szellemi munkával van dolga. Nemcsak a tudományban, az oktatásban és a kul­túrában, hanem az anyagi termelésben, a társadalom egész életében is egyre jelentősebb szerepet játszik az értelmi, ség. Ugyanakkor a munkások és kolhoz­parasztok millióinak termelési tevé­kenységében a legszorosabban fonódik össze a fizikai és a szellemi munka. Sokan közülük újítók és feltalálók, cikkek és könyvek szerzői, állami és közéleti személyiségek. A szó szoros értelmében nagy műveltségű, intelli­gens emberek. Az utóbbi évtizedek társadalmi fejlő­désének tapasztalatait értékelve, úgy vélem, feltételezhetjük, hogy a társada- lam osztálynélküli szerkezetének kiala­kulása főleg és alapvetően a fejlett szocializmus történelmi keretei között megy végbe. E folyamat vezető ereje, Marx szavai­val élve „társadalmi elméje és társa­dalmi szíve“, a mai munkásosztály volt és lesz. A munkásosztály forradalmi ideológiáját és erkölcsét, közösségi gondolkodásmódját, érdekeit és eszmé­nyeit napjainkban a szovjet társadalom valamennyi rétege magáénak vallja, Az osztályok közötti különbségek el­mosódása természetesen újabb feladato­kat állít a társadalompolitika elé. Ez a politika egyre inkább az egyes osztá­lyok kereteit túlhaladó különbségek le­küzdésére, a társadalmunk minden cso­portja sajátosságainak és érdekeinek legtüzetesebb figyelembe vételét igény­lő problémák megoldására összponto­sul. Ennek kapcsán szeretném hangsú­lyozni a társadalmi különbségek úgy. mond területenkénti kigyenlítődésének a szükségességét. Hatalmas országunk különböző térségeiben az emberek éle­tének kulturális és szociális viszonyai nem egyformák. Gyakran épp az ilyen különbségek teszik bonyolulttá többhe- lyütt a munkaerőtartalékok helyzetét. !A nyugat-szibériai, a BAM-övezet és az ország ázsiai része más vidékeinek gazdasági hasznosítására irányuló programok megvalósítása fokozta a la­kosság odaáramlását. S mégis az embe­rek mind ez ideig gyakran jobbnak tart­ják, ha északról délre és keletről nyu­gatra költöznek, noha a termelőerők ésszerű telepítése ellenkező Irányú mozgást igényel. Néha úgy gondolják, hogy elegendő Szibériában, a Távol-Keleten és az északi körzetekben növelni a fizetési pótlékot és az emberek nem fognak on­nan elköltözni. A pótlékokra természe­tesen szükség van, de csupán ezzel le­hetetlen megoldani a problémát. Az ember, mondjuk, Szibériából leggyak­rabban nem azért költözik el, mert nem felel meg számára az éghajlat, vagy kevés a fizetés, hanem inkább azért, mert ott nehezebb lakáshoz jut­ni, elhelyezni óvodában a gyereket, ke­vés a kulturális központ. Ezért tervez­zük a mostani ötéves tervidőszakban azt, hogy ezekben a térségekben még gyorsabb ütemben épüljenek a lakások, az egész szociális kulturális komp­lexum, s javítjuk a lakosság közszük­ségleti cikkekkel való ellátását. Min­denki egyetért azzal, hogy az itteni helyzetet meg kell változtatni, mégpe­dig a közeljövőben! Közép-Ázsiában,és a Kaukázus több körzetében, ellenkezőleg, fölösleges munkaerő van, főként a falvakban. Ez tehát azt jelenti, hogy tevékenyebben kell bevonni e Vidékek lakosságát az ország újabb területeinek a gazdasági hasznosításába. S természetesen fejlesz­teni kell itt a népgazdaság számára szükséges termelési ágazatokat, bővíte­ni kell a helyi nemzetiségű szakmunká­sok képzését, mindenekelőtt a falusi fiatalság körében. A XXV. pártkongresszus útmutatásai értelmében a Központi Bizottság jelen­tős figyelmet fordított a hatékony de­mográfiai politika kidolgozására és megvalósítására, az utóbbi időben ki­éleződött népesedési problémákra. Meg­oldásuk fő útja: a fokozottabb gon­doskodás a családról, a fiatal házasok­ról és mindenekelőtt a nőkről. Hiszen mindenki számára világos, hogy időn­ként mennyire nem könnyű összeegyez­tetni az anyai kötelességeket az aktív részvétellel a termelésben és a közélet­ben. A tizedik ötéves tervben több intéz­kedés történt a dolgozó nő munkakö­rülményeinek, a családi üdülésnek, a szociális és kulturális szolgáltatások­nak a javítására. Meg kell azonban őszintén mondanunk: eddig még nem ment végbe jelentékeny fordulat. Sok­kal szélesebb és hatékonyabb intézke­désekre van szükség. S ezeket, mint ismeretes, a Fő irányok vázolják fel. Arról van szó, hogy bevezetjük a rész­legesen fizetett gyermekgondozási sza­badságot a gyermek egy éves korának eléréséig, a kiskorú gyermekeket ne­velő anyák részére a nem teljes mun­kanapot, kibővítjük az óvodák és a böl­csődék, a napközis-csoportú iskolák, az egész szolgáltatás hálózatát és javítjuk munkájukat. Előirányozzuk a családi pótlék emelését, különösen a második és a harmadik gyermek születésével kapcsolatosan. Érthető, hogy nern va­lósíthatjuk meg nyomban mindazt, amit szeretnénk. De kitartóan fogjuk keres­ni mindezen problémák megoldásának az útjait. Eközben természetesen figyel­mesen számításba kell vennünk a kü­lönböző köztársaságokban és körzetek­ben kialakult helyzet sajátosságait. Szóljunk a lakosság még egy csoport­járól — a nyugdíjasokról. A hetvenes években számuk 40 millióról 49 millió­ra növekedett. A párt. és az állam szüntelenül gondoskodik a munka és a háború veteránjainak egészségéről és jólétéről. Csupán a nyugdíjak és a se­gélyek kifizetésére most több mint 43 milliárd rubelt fordítunk évente. Az utóbbi időben emeltük a nyugdíjakat is. De ez nem terjed ki a korábban nyugdíjba vonult személyekre. Ügy ter­vezzük, hogy a mostani ötéves tervidő­szaktól kezdődően fokról fokra javí­tunk ezen a helyzeten. Mást is kell azonban tennünk: szé­lesebb körben kell bevonni a munkába veteránjainkat, egyebek között a szol­gáltatási szférában. Magától értetődik, hogy lehetőségeikhez mérten és a nép- gazdasági szükségletek figyelembe vé­telével. Ez a mai körülmények között igen fontos feladat. Elvtársak! Szüntelenül erősödik sok. nemzetiségű hazánk összes népeinek testvéri barátsága. Irányvonalunk: minden egyes köztársaság anyagi és szellemi potenciáljának növelése s ez­zel egyidejűleg maximális felhasználá­sa is az egész ország harmonikus fej­lesztése céljából. Ezen az úton valóban történelmi jelentőségű eredményeket értünk el. A szovjet hatalom első évei­től kezdve gazdasági és szociális poli­tikánk úgy épült, hogy Oroszország egykori nemzetiségi peremvidékeit mi­hamarabb központjának fejlettségi szintjére emeljük. És ezt a feladatot sikeresen megoldottuk. A legfontosabb szerepet játszotta ebben az ország ösz- szes nemzetiségének szoros együttmű­ködése és mindenekelőtt az orosz nép önzetlen segítsége. Ma már, elvtársak, nincsenek elmaradott peremvidékeink! % Vegyük például Kahasztánt, amely gazdasága és kultúrája igazi felvirág­zásának időszakát éli. Itt csupán a ti­zedik ötéves tervben több mint 250 korszerű iparvállalatot, nagyüzemet és termelőegységet adtak át rendeltetésé­nek. Megszokottá válik a milliárd púd kazahsztáni gabona, amely az Oroszor­szági Föderáció és Ukrajna kenyérga­bonájával együtt az ország élelmiszer­bázisának alapját alkotja. Közismert, hogy milyen óriási tár­sadalmi-gazdasági változások mentek végbe a közép-ázsiai köztársaságokban. Csupán egy tényt említenék. Ott, ahol Október előtt a földművelő csak a ki­merítő kétkezi munkát ismerte, most minden száz hektár szántóföld energia­ellátottsága kétszeresen haladja meg az országos átlagmutatókat. Lenyűgöző méretű átalakulások men­tek végbe a hetvenes években az Orosz­országi Föderáció óriási térségeiben. Nagy mértékben gyarapítják az ország gazdaságát Ukrajna és Belorusszia dol­gozói. Gyors ütemben fejlődik a Kau­kázuson túli köztársaságok népgazda­sága. A munka hatékonyságának foko­zásában és minőségének javításában jelentős sikereket értek el a Baltikum ás Moldávia dolgozói. Általában elvtársak, a beszámolási időszak alatt elfogadott határozatok­nak és a bennük előirányzott intézke­déseknek az egyszerű felsorolása is szemléltetően mutatja, milyen széles és sokrétű azoknak a kérdéseknek a köre, amelyekkel az SZKP KB és a kor­mány foglalkozott, hogy megoldja az ország valamennyi köztársasága fejlesz­tésének, a Szovjetunió megszilárdításá­nak időszerű problémáit. Ide sorolhat­juk az OSZSZSZK autonóm körzeteiről szóló új törvényt is, a közép ázsiai ön­tözőcsatornák kibővítését, a Távol- Észak körzeteiben folyó rénszarvaste- nyésztés és a kirgíziai juhtenyésztés fej­lesztését, a Szevan-tó természeti kin­cseinek védelmét és sok más fontos dolgot, Következetesen teljesítik azo­kat a határozatokat, amelyeket az SZKP KB hozott Abbázia, Tuva és Bur- játia, valamint az északi népek lakta térségek gazdaságának és kultúrájának a fejlesztése céljából. Külön szeretnék szólni az OSZSZSZK nem fekete földű övezetéről. Több ok­nál fogva e térség sokkal nehezebb kö­rülmények közé került, mint némely más körzetek. Az SZKP KB és a szovjet kormány átfogó intézkedéseket vázolt fel és hajt végre a nem fekete földű övezet fejlesztésére. Ez a feladat any- nyira bonyolult és halaszthatatlan, hogy az összes köztársaságok együttes erőfeszítésével és lehetőségek szerint minél rövidebb idő alatt kell megolda­ni. Vannak ilyen tapasztalataink, még­pedig gazdag tapasztalataink. Emlékez­zünk csak vissza a Turkesztán—Szibériai Vasútnak és az Uráli—Kuznyecki me­dence létesítményeinek az építésére, a szűzföid meghódítására, Taskent újjá­építésére. Ugyanilyen összefogással és tetterővel kell dolgoznunk a neip feke­te földű övezetben is. A szovjet nemzetek egysége ma szi­lárdabb, mint valaha. Ez természete­sen nem jelenti azt, hogy a nemzetisé­gi viszonyok szférájában már minden kérdést megoldottunk. Egy olyan nagy, soknemzetiségű állam dinamikus fejlő­dése, mint a miénk, sok olyan problé­mát vet fel, amely megköveteli a párt gondos figyelmét. A szovjet köztársaságok lakosságá­Elvtársak! A fejlett szocializmus idő­szakában befejeződik a társadalmi vi­szonyok átalakítása azoknak a kollek- tivista elveknek alapján, amelyek bel­sőleg jellemzőek az új rendszerre. Ez az átalakítás kiterjed mind az anyagi, mind a szellemi szférára, egész életfor­mánkra. A szovjet társadalom a munka embe­reinek társadalma. A párt és az állam minden erejét latba vetette és veti azért, hogy az ember munkáját ne csak termelékenyebbé tegye, hanem tartalmassá, érdekessé, alkotóvá is. S itt a legfontosabb szerepet hivatott be­tölteni a kétkezi, alacsony képesítésű és nehéz fizikai munka megszünteté­se. Egyelőre még az emberek milliói végeznek ilyen munkát. Ez nemcsak gazdasági, hanem komoly társadalmi probléma is. Megoldása annyit jelent, mint leküzdeni a lényeges akadályokat az ahhoz vezető úton, hogy a munka minden ember elsőrendű létszükségleté­vé váljon. A szocializmus a munkához való új viszonyt teremti meg. Ennek egyik nagyszerű megnyilvánulása volt és ma­rad is a szocialista munkaverseny. Nincs egyetlen olyan gyár, kolhoz és építke­zés, amelyet nem érintett volna éltető lehelete. Nagy lendületű ez a hazafias mozgalom, amelyben ma több mint százmillió ember vesz részt. Benne ko- vácsolódnak a társadalmi kötelességtu­dat, a munkában való hősiesség és ön- feláldozás mintaképei. Sokan a ver­seny győztesei közül, az országszerte ismert kiváló dolgozók közül ma itt vannak, ebben a teremben. A szocialista munkaverseny a töme­gek alkotó tevékenysége. Lényegét te­kintve az emberek magas fokú öntuda tosságára és kezdeményező készségére épül. Ez a kezdeményező készség se­gít a termelési tartalékok feltárásában és hasznosításában, a munka haté­konyságának fokozásában és minőségé, nek javításában. A gyakorlatban azon­ban, mi tagadás, a szocialista vállalá­sokat olykor nem alulról dolgozzák ki, hanem felülről „sugalmazzák“ a felet-' tes hatóságok. Ez kárára van magának a munkaverseny szellemének. A mun­kaversenyben nagy fontosságot kell tu­lajdonítanunk az ellenterveknek és más hasonló kezdeményezésnek „alul­ról fölfelé“: dolgozó, brigád, vállalat, ágazat. Ezután már össze kell hangol­ni az ilyen kezdeményezéseket az álla­mi tervvel. Ez megfelel mind a szocia­lista verseny természetének, mind gaz­daságunk tervszerű jellegének. Mindenki számára érthető, hogy az nak összetétele soknemzetiségű. És ter­mészetesen valamennyi nemzetnek jo< ga van ahhoz, hogy megfelelő képvi­selete legyen a párt- és az állami szer­vekben, magától értetődően minden egyes személy rátermettségének és esz* mei erkölcsi adottságainak szigorú fi­gyelembe vételével. Az utóbbi években több köztársaság­ban jelentősen növekedett a nem he­lyi nemzetiséghez tartozó állampolgá­rok száma. Nyelvi, kulturális és szociá­lis téren sajátos igényeik vannak. A1 köztársaságok kommunista pártjai Köz* ponti Bizottságainak, a területi és já­rási pártbizottságoknak behatóbban kell foglalkozniuk az ilyen kérdések­kel, idejében kell javasolniuk e kérdé­sek megoldásának módjait. Országunkban tiszteletben tartják minden ember nemzeti érzelmeit, nem­zeti méltóságát. Az SZKP harcolt és min­dig is határozottan harcolni fog a szo­cializmus természetétől oly Idegen meg* nyilvánulások ellen, mint amilyen a so­vinizmus, és a nacionalizmus, minden­nemű nacionalista túllépés ellen, akár antiszemitizmus, akár cionizmus legyen az. Ellenezzük a nemzetiségi sajátossá­gok mesterséges eltörlésére irányuló tendenciákat. De ugyanolyan mértékben megenged, lietetlennek tartjuk mesterséges felna­gyításukat is. A párt szent kötelessége, hogy a dolgozókat a szovjet hazafiság* nak és a szocialista internacionalizmus­nak, az egységes nagy szovjet hazához való tartozás büszke érzésének szelle­mében nevelje. Az élet meggyőzően mutatja, hogy minden egyes köztársaságunk intenzív gazdasági és szociális fejlődése meg­gyorsítja sokoldalú közeledésük folya­matát. Virágoznak és kölcsönösen gaz-« dagodnak a nemzeti kultúrák, formáló­dik az egységes szovjet népnek — az új szociális és internacionalista közös, ségnek a kultúrája. Ez a folyamat ná­lunk úgy megy végbe, ahogyan a szo-í cializmusban kell végbemennie: az egyenlőség, a testvéri együttműködés és az önkéntesség alapján. Pártunk szi­gorúan figyelemmel kíséri a nemzeti­ségi politika e lenini elveinek megtar* tását. Sohasem fogunk eltérni tőlük! emberek jobban, szívesebben dolgoz­nak ott, ahol azt érzik, hogy szüntelen nül törődnek munkájuk és mindennapi életük körülményeinek javításával. Az üzem, az állattenyésztő telep szintén otthon, amelyben az ember életének legalább egyharmadát tölti. Itt minden' nek kényelmesnek, korszerűnek kell lennie — a munkahelytől a szolgáltató helyiségekig és étkezdékig. Sajnos, vannak még nálunk olyan gazdasági vezetők, akik ezeket a kér­déseket valamelyest másodlagosnak, mellékesnek tekintik. Ez teljesen hely­telen, káros álláspont. A Központi Bi­zottság Politikai Bizottsága nem is egy­szer, szigorúan számonkérte az ilyen magatartást a vezetőktől, beleértve a minisztereket is. Biztosítanunk kell an­nak szigorú ellenőrzését, hogy a vál­lalatok, a városok és falvak szociális fejlesztésére kiutalt összegeket ponto­san, rendeltetésüknek megfelelően, tel­jes egészükben, s a kitűzött határidő alatt használják fel. Az új ipari léte­sítmények üzembe helyezéséről szóló helyi jelentésekben rendszerint nem említik, mit tettek azoknak az érdeké­ben, akik itt fognak dolgozni, hány la­kást, óvodát, könyvtárat és milyen szervizhálózatot építettek. Egyezzünk hát meg: az ilyen jelentéseket csak ab­ban az esetben fogjuk érvényesnek te­kinteni, ha az objektumon a terv által előirányzott lakás- és kulturális-szo­ciális építkezés programja is megvaló­sul. Ogy vélem, a kongresszus támo­gatni fogja a kérdés ilyetén való fel­vetését. Elvtársak! Pártunk megkülönbözte­tett figyelmének tárgya volt és marad is az elosztás szférája. Az itt végbe­menő változások irányáról és mélysé­géről szólnak például a következő té­nyek. A hetvenes évek alatt csaknem háromszorosára növekedett az olyan munkás-, alkalmazott- és kolhozcsalá­dok száma, amelyben több mint száz rubel jut havonta egy főre. És for­dítva. Körülbelül ugyanilyen mérték­ben csökkent azoknak a családoknak a száma, amelyekben az egy főre jutó jövedelem kevesebb volt havi 50 ru­belnél. Tehát a dolgozók valamennyi szociális csoportja életszínvonalának memcsak emelkedése megy végbe, ha­nem egymáshoz való közeledése is. Ez a tendencia erősödni fog — s annál gyorsabban, minél hatékonyabban dol­gozik mindenki. fA beszámoló befejező részét holnap közöljük.) 2. A szocialista életforma, az új embertípus kialakítása anyagi és szellemi alapjainak megszilárdítása

Next

/
Thumbnails
Contents