Új Szó, 1981. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-24 / 46. szám, kedd
Az SZKP Központi Bizottságának beszámoló jelentése (Folytatás a 3. oldalról) nek. Ez megmutatja, hová vezet a szocializmus alapelveinek és lényegének a kiforgatása a bel- és a 'külpolitikában. Maguk a kínai vezetők „a legkeményebb feudális-fasiszta diktatúrának“ nevezik azt az állapotot, amely országukban az ún. kulturális forradalom Időszakában uralkodott. Az Ilyen értékeléshez nincs mit hozzáfűzni, Kína belpolitikájában jelenleg változások mennek végbe. Hogy ezek milyenek lesznek, azt csak az idő mutatja meg. Megmutatja, hogy a -mai kínai vezetésinek milyen mértékben sikerül leküzdenie a maoista hagyatékot. Peking külpolitikájáról szólva azonban, sajnos, nem beszélhetünk semmiféle pozitív változásokról. Továbbra is a nemzetközi helyzet kiélezésére irányul és az imperializmus politikájával szövetkezik. Ez semmiképp sem vezetheti vissza Kínát a fejlődés normális útjára. Az imperialisták nem válnak a szocializmus barátaivá. Az Egyesült Államok, Japán és egy sor NATO-ország azon törekvése mögül t, hogy bővítsék katonai politikai szövetségüket Kínával, egyszerű szándék áll — kihasználni saját imperialista érdekeik céljaira a Szovjetunióval és a szocialista közösséggel szembeni ellenséges álláspontját. Ez kockázatos játék! Ami azonban a kínai népet illeti, szilárd meggyőződésünk, hogy valódi érdekeinek a béke politikája felelne még, éspedig csakis a béke és a más államokkal való normális kapcsolatok politikája. Amennyiben a szovjet-kínai kapcsolatok nem fognak javulni, ez nem a mi hibánk lesz. A Szovjetunió nem kereste és nem keresi a konfrontációt a Kínai Népköztársasággal. Az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusa által kitűzött irányvonalhoz tartjuk magunkat, és a Kínához fűződő kapcsolatainkat a jószomszédság alapján szeretnénk építeni. Továbbra is érvényesek a Kínával való kapcsolatok normalizálására tett javaslataink éppúgy, mint a kínai nép iránt érzett tiszteletünk és barátságunk. Elvtársnők és elvtársak! Láthatják, hogy a Központi Bizottság egészében véve hatalmas munkát végzett a szocialista országokkal való kapcsolataink fejlesztése és elmélyítése érdekében. A gazdaság és a kultúra fejlesztésében, a társadalmi kapcsolatok és a szocialista demokrácia tökéletesítésében, tehát szó szerint valameny- nyi területen a világszocializmus biztonsággal halad előre. És mi, szovjet kommunisták, büszkék vagyunk arra a szerepre, amelyet ebben Lenin pártja, a Nagy Október hazába tölt be. 2. Kapcsolataink fejlődése a felszabadult országokkal Elv társak! Az értékelt időszak a párt nemzetközi tevékenységének egyik legjelentősebb eredménye együttműködésünk lényeges bővítése azokkal az országokkal, amelyek felszabadultak a gyarmati elnyomás alól. Ezek nagyon eltérő országok. Néhány a felszabadulás után forradalmi, demokratikus útra lépett, máshol a kapitalista kapcsolatok érvényesültek. Egyeseik valóban független politikát folytatnak, mások azonban az imperializmus uszályába kerültek. Röviden, ezek az országok eléggé színes képet mutatnak. Kezdjük a szocialista irányzatú országokkal, azokkal, amelyek a szocialista fejlődés útját választották. Számuk növekedett. Igaz, hogy ezekben az országokban a haladó fejlődés nem egyforma, és bonyolult feltételek között halad előre. A fő irányzatok azonban megegyeznek. Ez az imperialista monopóliumok, a helyi nagybur- zsoázia és a feudálisok pozíciójának fokozatos felszámolása és a külföldi tőke tevékenységének korlátozása. A népi állam számára ez a gazdaságban a kucspozíclók biztosítása és a termelőerők tervszerű fejlesztésére, vidéken a szövetkezeti mozgalom ösztönzésére való átmenet. Továibbi ilyen irányzat a dolgozó tömegeik szerepéneik fokozása a társadalom életében, az államapparátus fokozatos megerősítése a néphez hű, saját dolgozókkal. Továbbá ez az említett országok külpolitikájának imperialistaellenes jellege. Ezekben az országokban megerősödnek a forradalmi pártok, amelyek a széles dolgozó tömegek érdekeit képviselik. Az értélkelt időszakban a Szovjetunió barátsági és együttműködési szerződést kötött Angolával, Etiópiával, Mozambiikkal, Afganisztánnal és a jemeni Népi Demokratikus Köztársasággal. A közelmúltban barátsági és együttműködési szerződést írtunk alá Szíriával. Meggyőződésem, hogy ez a szerződés majd jól szolgálja a szov- ijet—szíriai barátság további fejlesztését és a közel-keleti igazságos béke megteremtését. A felszabadult országokkal fejlesztjük kiterjedt gazdasági és tudományos-műszaki együttműködésünket, amely mindkét fél számára előnyös. Kapcsolatainkban jelentős helyet foglal el a nagy gazdasági objektumok építése ezekben az országokban, ebből a Szovjetunió különböző formában veszi ki részét. Az elmúlt években befejezett objektumok között sok olyan van, amely 'kulcsfontosságú az illető ország gazdasága számára. Ilyen például az Asz Szaura hidroenergetikai komplexum Szíriában, amely az országban termelt villamos energia több mint 70 százalékát szolgáltatja; Algériában egy kohászati üzem második blokkja, amely 2 millió tonna acéllal növelte annak kapacitását, Guineában 2 és fél millió tonna kapacitású bauxilikitermelő üzem stb. Országunk a felszabadult államoknak lehetőségei szerint segítséget nyújt a káderek — mérnökök, technikusok, szakmunkások, orvosok és tanítók — képzésében is. Ázsia és Afrika orszáeaiban az építkezéseiken, az iparban és a mezőgazdaságban, a kórházakban és az iskolákban önfeláldozóan dolgoznak a szovjet szakemberek tízezrei. Ezek a szakemberek méltón képviselik szocialista hazájukat. Büszkék vagyunk rájuk, és szívből kívánunk nekik sok sikert 1 A többi testvéri országgal együtt a felszabadult államoknak segítünk megerősíteni védelmi képességüket is, ha erre megkérnek minket. így volt ez például Angolában és Etiópiában. Ezekben az országokban megpróbálták felszámolni a népi forradalmakat belső ellenforradalom szításával vagy külföldi agresszióval. Ellenezzük a forradalom exportját, de nem érthetünk egyet az ellenforradalom exportjával sem. Az imperializmus valódi üzenet nélküli háborút kezdett az afgán forradalom ellen. Ez közvetlenül veszélyeztette déli határaink biztonságát is. Ez a helyzet arra kényszerített minket, hogy a baráti országnak, kérésére, katonai segítséget nyújtsunk. Afganisztán ellenségeinek tervei kudarcba fúltak. Afganisztán Népi Demokratikus Partjának és a Babrak Karmai elvtárs vezette afgán kormánynak megfontolt politikája, amely megfelel a nemzeti érdekeknek, megerősítette a népi hatalmat. Ami a szovjet katonai kontingenst illeti, az afgán kormánnyal való megállapodás után hajlandók vagyunk azt kivonni. Ezért teljesen meg kell szüntetni az ellenforradalmi bandák Afganisztánba való küldözgetését. Ezt garantálnia kell az Afganisztán és szomszédjaik között megkötött megállapodásnak. Feltétlenül megbízható garanciákra van szükség, hogy nem kerül sor újabb intervencióra. Ez a Szovjetunió elvi álláspontja, és mi ehhez ragaszkodunk. Egyedülálló jellege van a forradalomnak Iránban, amely a nemzetközi életben az elmúlt évek egyik jelentős eseménye volt. Minden bonyodalom és ellentét ellenére ez alapjában imperialistaellenes forradalom, bár a belső és a külső reakció igyekszik megváltoztatni jellegét. Az iráni nép keresi a szabadsághoz és a felvirágozáshoz vezető útját, mi ehhez őszintén sok sikert kívánunk nekik, és hajlandók vagyunk Iránnal fejleszteni jó kapcsolatainkat az egyenlőség és természetesen a kölcsönösség elvei alapján. Egyes keleti országokban az utóbb) időben aktívan hangoztatják az iszlám jelszavakat. Mi, kommunisták tisztelettel tekintünk az iszlám és más val- lású emberek vallási megyoződésére. Az a fontos, hogy milyen célokat tűznek maguk elé azok az erők, amelyek az ilyen vagy olyan jelszavakat hangoztatják. Az iszlám zászlaja alatt fejlődhet a felszabadító harc. Ezt bizonyítják a történelmi tapasztalatok, beleértve a közelmúltban történteket is. Azonban arról is tanúskodnak, hogy iszlám jelszavaikkal manipulál a reakció is, amely az ellenforradalmi lázadásokat kezdeményezi. A kérdés tehát az, milyen reális tartalma van ennek vagy annak a mozgalomnak. Elvtársak! A Szovjetuniónak a fejlődő országokkal való kölcsönös kapcsolataiban természetesen jelentős helyet foglal el Indiával való együttműködésünk. Üdvözöljük, hogy nő a szerepe ennek az országnak a . nemzetiközi életben. Kapcsolataink tovább szilárdulnak. A szovjet—indiai barátság mindkét országban jó hagyománnyá vált. Indira Gandhi kormányfővel és további indiai vezetőkkel a közelmúltban Delhiben folytatott megbeszéléseink után jelentősen előrehaladt a szovjet—indiai kapcsolatok egésze. A békeszerető, független Indiával való kölcsönös együttműködés a jövőben is a szovjet külpolitika egyik fontos irányvonala lesz. Nem látjuk semmilyen akadályát annak, hogy együttműködjünk indoné- ziával és az ASEAN más tagországaival. Az elmúlt öt év során Afrikában, a karib-tengeri térségben és Óceániában tíz új ország vívta ki függetlenségét, melyeket a Szovjetunió azonnal elismert. A Zimbabwei Köztársaság létrejötte, a fokozódó felszabadító harc Namíbiában és már a Dél-afrikai Köztársaságban is meggyőzően bizonyítja, hogy a „klasszikus“ gyarmatosítók és fajüldözők uralma a végéhez közeledik. Az imperialisták rossz szemmel nézik a felszabadult országok függetlenségének megszilárdulását. Ezerféle módszerrel próbálják magukhoz láncolni ezeket az országokat, hogy szabadabban rendelkezhessenek természeti kincseikkel és területeiket saját stratégiai céljaikra használhassák fel. Ezzel egyidőben széles körben alkalmazzák a gyarmatosítók régi módszerét „osszd el és uralkodj!“ Éppen erre az álláspontra helyezkedik a Nyugat a már öt hónapja tartó iráni—iraki háború ügyében is. A részt vevő országok szempontjából ez a háború teljesen értelmetlen. Nagyon előnyös azonban az imperializmus számára, amely pozíciói felújítására törekszik ebben a térségben. Reméljük, hogy Irak és Irán levonja ebből a szükséges következtetéseket. A Szovjetunió határozottan szorgalmazza e testvérháború mielőbbi befejezését és a konfliktus politikai rendezését. Igyekszünk ehhez a gyakorlatban is hozzájárulni. Most pedig térjünk át a Közel-Kelet kérdésére. Az USA azon igyekezetében, hogy döntő befolyásra tegyen szert a Közel-Keleten, a Camp D-avid-i politika, az arab világ megosztása, valamint az Izrael és Egyiptom közti különmegállapodások szervezésének útjára lépett. Az amerikai diplomáciának nem sikerült ezt az arabellenes összeesküvést egy kapituláns jellegű szélesebb körű megállapodássá változtatnia. Sikerült azonban neki valami más: még jobban kiélezni a helyzetet ebben a térségben. A közel- keleti rendezést ezáltal visszavetették. Milyen lesz a további fejlődés? Ügy véljük, eljött az Idő, hogy az ügyet kimozdítsák a holtpontról. Eljött az idő, .hogy ismét együttesen kezdjük keresni az átfogó rendezés lehetőségét, igazságos és realista alapon. A jelenlegi feltételek között ez például egy különleges nemzetközi konferencia keretében lenne lehetséges. A Szovjetunió kész részt venni ebben a munkában, konstruktív szellem* ben és jó szándékkal. Hajlandóak vagyunk ezt megtenni a többi érdekelt féllel — az arabokkal (természetesen a Palesztina! Felszabadítás! Szervezetet is beleértve) és Izraellel együtt. Hajlandóak vagyunk az ÜSA-val együtt keresni a megoldást, s itt megemlítem, hogy néhány évvel ezelőtt már voltak bizonyos, ilyen Irányú tapasztalataink. Hajlandóak vagyunk együttműködni az európai országokkal, mindazokkal, amelyek őszintén igyekszenek biztosítani a közel-keleti igazságos és tartós békét. Nyilvánvaló, hogy ezen a téren továbbra is sikeres szerepe lehet ai ENSZ-nek. Ami a dolog lényegét illeti, ugyanúgy mint eddig, meg vagyunk győződve arról, hogy Közel-Keleten a valódi béke biztosítása érdekében fel keli számolni az izraeli megszállást az 1967-ben elfoglalt összes arab területen. Biztosítani kell Palesztina arab népének elvitathatatlan jogait, beleértve a saját állam alapítására való jogát is. Biztosítani kell a térség valamennyi országának, így Izraelnek is biztonságát és szuverenitását. Ezek az alapvető elvek. A részletekről természetesen lehet tárgyalni. A nemzetközi kapcsolatok jelentős tényezője volt — és továbbra is az — az el nem kötelezettek mozgalma, amely épp ebben az évben ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. Ereje az imperializmus és a gyarmatosítás, a háború és az agresszió elleni irányvonalában rejlik. Meggyőződésünk, hogy az el nem kötelezettek mozgalmának a világpolitikában betöltött szerepe további növekedéséneik a záloga — és ezt üdvözöltük — az említett alapvető elvekhez való hűség. A hetvenes évek közepén a volt gyarmatok napirendre tűzték az új nemzetközi gazdasági rend kérdését, A nemzetközi gazadasági kapcsolatoknak demokratikus alapokon, az egyenjogúság elvének szellemében történő átépítése történelmileg törvényszerű. Ezen a téren sokat lehet és kell tenni. Nem lehet azonban — mint ahogy ezt néha teszik — a kérdést a „gazdag észak" és a „szegény dél“ közti ellentétekre leszűkíteni. Hajlandóak vagyunk hozzájárulni és a gyakorlatban hozzá is járulunk az igazságos nemzetközi gazdasági kapcsolatok létrehozásához. Senki sem kételkedhet abban elv* társak, hogy az SZKP továbbra is következetesen megvalósítja irányvonalát a Szovjetunió együttműködésének fejlesztésére a felszabadult országokkal, a szocialista világrendszer szövetségé' nek és a nemzeti felszabadító mozgalomnak a megerősítésére. 3. Az SZKP és a nemzetközi kommunista mozgalom Most pedig beszéljünk az SZKP irányvonaláról a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban. A nemzetközi munkásosztály és politikai élcsapata — a kommunista és munkáspártok — szilárdan léptek a nyolcvanas évekbe. A dolgozók jogainak, a nemzetek békéjének és biztonságának aktív harcosaiként léptek ebbe az időszakba. A kommunista mozgalom tovább bővítette sorait és növelte hatását a tömegekre. A kommunista pártok jelenleg a világ 94 országában folytatnak aktív tevékenységet. Csak Nyugat-Eu- rópában az elmúlt tíz év során 800 ezer új harcos lépett soraikba. Talán ez nem bizonyítéka a kommunista eszmék iránti határtalan vonzalomnak! Pártunk és Központi Bizottsága aktívan szorgalmazta a testvérpártokkal való sokoldalú együttműködés további bővítését és elmélyítését. Az értékelt időszakban csak a Politikai Bizottság tagjai és póttagjai, valamint a Központi Bizottság titkárai több száz pártküldöttséget fogadtak. Az SZKP képviselői részt vettek a kommunista pártok kongresszusain és más akcióin. A testvérpártokat rendszeresen tájékoztattuk belső életünkről, külpolitikai akcióinkról. Külföldi elvtársainknak sok lehetőség nyílt arra, hogy megismerjék az SZKP gyakorlati tevékenységét a köztársaságokban, a körzetekben és az üzemekben is. Mindez — ahogy maguk a barátaink mondják — segítséget nyújt munkájukhoz. A külföldi kommunistákkal fenntartott kapcsolataink pártunknak is lehetővé teszik, hogy jobban tájékozódjon az egyes országok helyzetéről. A kommunista pártok befolyásának’ fokozódásával a feladatok is mind bonyolultabbak és különbözőek. Ebből adódnak néha az eltérő értékelések, az osztályharc konkrét kérdései megoldásához való különböző hozzáállás, ami a pártok közti viták oka. Véleményünk szerint ez teljesen természetes. A kommunista pártok a múltban is eltérő nézeteket vallottak a különböző kérdésekben. Az élet meggyőzően bizonyította, hogy az eltérő vélemények mellett is lehet fejleszteni és fejleszteni kell a politikai együttműködést a közös osztályellenség elleni harcban. A legmagasabb döntőbíró a problémák megoldásában az idő, a gyakorlat. Nagy igazságot mondott Lenin, amikor hangsúlyozta, hogy sok ellentét „véleményem szerint eltűnhet és feltétlenül el is tűnik: ezt a szörnyű ellenség, a burzsoázia elleni közös harc logikájával érjük el“. A közelmúltban egyes kommunista pártok vezetősége határozottan kiállt a szocializmusért és a szocialista építésért folytatott harc nemzeti útjaira és formáira való jog védelmezése mellett. Ha elfogulatlanul tekintünk a kérdésre, be kell ismerni, hogy senki sem kényszerít senkire semmilyen sablont és sémát, amelyek figyelmen kívül hagynák az egyes országok jellegzetességeit. Jól ismert Lenin álláspontja is ebben a kérdésben. A következőket írta: „Minden ország eljut a szocializmushoz, ez elkerülhetetlen, de ezt nem érik el egyformán, mindegyik beleviszi jellegzetességeit a demokrácia, a proletár diktatúra, a társadalmi elet egyes oldalai szocialista megváltoztatása ütemeinek egyes formáiba.“ Pártunk állandóan ebből a lenini elvből indul ki, amelyet ma már meggyőzően megerősített a történelmi gyakorlat. Gondolkodjunk el ezen, elvtársak. Hiszen a jelenleg létező szocialista országok egyikében sem voltak a szocialista forradalom formái, mfidsze (Folytatás az 5. oldalonJ 1981* II. 24 4
