Új Szó, 1981. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-21 / 44. szám, szombat

r kis n L NYELVŐR^ Ä TÖBBESJEL MAGYARTALAN HASZNÁLATÁNAK ESETEI Az ép nyelvérzék bizonyára enyhe viszolygással fogadja az olyan mondatot, amilyent a közelmúltban olvashattunk egy vezércikkben. így szólt: „A gazdasági vezetőik bonyo­lult, sokrétű és olykor buktatókat is magában rejtő mun­kákat végeznek.“ A „buktatókat magában rejtő" kapcsolat tükröz bizonyos idegen hatást, de érdekesebb számunkra a munkákat szó, mivel a magyartalan nyelvhasználat egyik eléggé gyakori típusát képviseli. Mind sűrűbben találkozhatunk ugyanis olyan mondatokkal, amelyekben egy-egy névszó — nyel­vünk szabályaival ellentétben — indokolatlanul többes­jelet kap. A fent idézett mellett például ebben is: „1980- ban és a 7. ötéves tervidőszak éveiben sokkal jenletősebb megtakarításokat kell elérni.“ A vezetők munkája bizonyára bonyolult és sokrétű is, a takarékosság sem egyetlen ágazat feladata, mégis ma­gyarosabb az ilyen mondatokban egyes szálaiban használni a szóban forgó főneveket. Egyes számban s egyebet is módosítva: „A gazdasági vezetők bonyolult, sokrétű és olykor buktatókat is rejtő munkát végeznek.“; a második mondat: ... a 7. ötéves tervidőszak éveiben sokkal je­lentősebb megtakarítást kell elérni." Sokszor olyan szót is ellátunk a többes szám jelével, amelyiket a jel nemcsak számban változtatja meg. Például: „... a propagandisták elméletileg és gyakorlatilag ala­posan felkészültek, kellően ellátottak propagációs anya­gokkal ..." A többes szám ez esetben csak akkor volna indokolt, ha többféle anyagfajtáról lenne szó, de mivel csak egyféléről, propagációsról szól a mondat, magya­rosabb az egyes szám. A második tagmondat állítmányát is módosítva: „.., kellően etl vannak látva propagációs ariyaggaV...“ Nyilvánvaló, hogy idegen hatás mutatkozik a következő mondatok többesjellel ellátott névszóinak használatában is. Az Egyesült Államok új elnökéről újságunk egyik cik­kében ezt olvashattuk: „A második világháború idején a légierőArnél szolgált." Az új aleinökről ugyanebben a cikkben: )rA második világháború idején ő is a légierőd­nél szolgált.“ Ezt a szót a szlovák nyelv csak többes számban hasz­nálja, a magyar épp fordítva. Haditengerészeti erői lehet­nek ugyan egy országnak, de még a szuperhatalom is csak légierővel rendelkezik. Így hát az elnök és a helyet­tese Is csak a légierőnél szolgált. Sajnos azonban a békésebb erő jelezésével sincs min­den rendjén. Gazdaságpolitikai cikkekben egyre-másra találkozhatunk ilyenekkel: „ jobban gazdálkodunk a munkaerőAr/rel és beruházási eszközökkel.“; „... in­tézkedéseket kell hozni a munkaerőit racionálisabb kihasz­nálására.“; rendkívül jelentős a munkaerőit célszerű elhelyezése.. Ilyen kapcsolatokban a kérdéses szót a magyar mindig egyes számban használja, s az idézett hibák egyértel­műen az Idegen hatás rovására írhatók, MORVAY GÁBOR MEGKÉRDŐJELEZ Ä megkérdőjelez igét az Értelmező Kéziszótár két je­lentésében magyarázza. Az elsőben: „kérdőjellel megjelöl" ritkán használatos, a másodikban, átvitt értelemben: „két­kedve fogad valamit“ választékos. Lássuk, az utóbbi jó néhány hónapban mit kérdőjelez­nek meg — választékosán akarván szólni — szónokok, felszólalók, nyilatkozók, riporterek, hírmagyarázók! Sok mindent megkérdőjeleznek például az államférfiak. Baniszadr levele megkérdőjelez bizonyos információkat. Baniszadr megkérdőjelezi a nagykövetség elfoglalásának nem hivatalos jellegét. Madari ajatollah megkérdőjelezi az új alkotmányt... Szaúd-Arábia megkérdőjelezi az ame­rikai jelenlétet... A dél-afrikai csapatok jelenléte meg­kérdőjelezi a tűzszünetet. Nyugat-Európában mind jobban megkérdőjelezik az amerikai rakéták Európába való tele­pítésiét. Jonestown túlélői viszont — olvassuk — sohasem kérdőjelezték meg vezetőjük személyes vonzóerejét. A kompromisszum nem kérdőjelezi meg a LEMP vezető szerepét. És még miket kérdőjeleznek vagy nem kérdőjeleznek meg azok, akik tájékoztatásunkra hivatottak? Például a munkahelyi szociális juttatások létjogosultságát, a lakók véleményét, a belső piac fontosságát, a sport és politika közötti kapcsolatokat, a „sikeres“ jelzőt, a háttéripar jelentőségét stb. Az egyik lap tudósítója az olasz terro­rizmust kommentálván, szellemes szójátékkal a kérdő­jeleket is megkérdőjelezi. S hadd zárjam idézett példáim sorát egy olyan nyilatkozattal, amelyet — legalábbis nyelvi szempontból — magam is megkérdőjeleznék: „Ha ez az eszköz nem lenne, a beteg élete lenne megkérdő­jelezve.“ Vajon megvan-e a citált mondatokban a megkérdőjelez ige választékos hangulata? Egyszer-egyszer még igen, a példák többségében azonban már alig vagy egyáltalán nem érezzük eleganciáját. Inkább tűnik tág jelentésű, sok mindenre ráhúzható szónak. Nem kell erőltetni agyunkat, kényelmesen megkérdőjelezünk mindent, ami kétséges, kétségbe vonható, bizonytalan, amin vitatkozni lehet; ami nem vagy csak nehezen hihető, amit cáfolni lehet; ami nem fogadható el, ami nem érvényes, nem jogos, nem törvényes, nem szabályos, ami nem szükséges, és nem hasznos, ami ellen tiltakozunk, amit visszautasítunk, amit tagadunk stb. Ilyesféle megkérdőjelezett mondatokat nemcsak eredeti magyar fogalmazványokban olvashatunk, nagy bőségben megtalálhatjuk őket idegenből fordított írásokban is. Nem­egyszer szeretné tudni az ember, ugyan melyik az az orosz, német, francia, angol vagy lengyel szó, amelynek legalább magyar megfelelője a megkérdőjelez ige. fi. KISS SÁNDOR LESZ TEENDŐ BŐVEN Útkeresés a nagykürtös! (Veľký Krtíš) járási pártkanferencia után A statisztikai számadatok a hozzáértők azámára nagyon sok érdekes információt nyújtanak és igen érdekes következtetések levonását teszi lehetővé. Kétségkívül nagy eredmény­nek számít például a nagykür­tösi járásban, hogy a járási párt- szervezet az évzáró taggyűlése­ken való részvételben 96,1 szá­zalékos járási átlagot ért el, sőt az alapszervezeteknek több mint az egyharmadában száz százalékos volt a megjelenési arány s több, mint minden ötö­dik kommunista szót kért a tar­talmas és építő jellegű vitákban, kifejezve az adott szervezet munkájáról kialakult nézeteit, véleményét, javaslatait. Minden bizonnyal elismerés­re méltó tény, hogy a járás ezekkel a statisztikai adatok­kal a közép-szlovákiai kerület­ben a második helyen állt a já­rások sorrendjében. Nem kevés politikai-szervező munka, esz­mei-nevelési erőfeszítések ered­ményei a fenti adatok. De csu­pán ezekre az adatokra építeni a holnapi teendőket, csupán ezeknek az ismereteknek a birto­kában megkörvonalazni az egyes alapszervezetekre, de még a járási pártszervekre is háruló igényes célokat és feladatokat, semmiképpen sem lenne helyén­való álláspont. Legalább is erre lehet következtetni az alapszer­vezeti évzáró taggyűléseken el­hangzott sok-sok vitafelszóla­lásból, amelynek központi kér­dése volt: az eredmények — s a feladatok összeségét tekintve nem rossz eredmények — isme­retében hogyan lehet továbbha­ladni a kitűzött célok elérésé­hez? Az évzáró taggyűlések egyik leglényegesebb eredményének azt lehetne tekinteni, hogy az alapszervezetekben immár kéz­zelfogható bizonyítékai vannak azoknak a stabilizációs intézke­déseknek, amelyek a járási párt- bizottság a CSKP XV. kongresz- szusa határozataiból kiindulva az egyes párt- és gazdasági funkciók betöltésekor maximális mértékben igyekezett szem előtt tartani. A párt vezető szerepének el- mélyítése a társadalmi élet egyes szakaszain — így például a tömeg szervezetekben is —igen fontos kérdésként szerepelt az évzáró taggyűléseken. így pél­dául a vinicai (Ipolynyék), a lesenyei (LeseniceJ, a kővári (Koláry), de további alapszerve­zetek is behatóan foglalkoztak a tömegszervezetek munkájával — sőt már az évzáró taggyűlé­seket megelőző időszakban isi Különösen a tömegszer­vezetekben tevékenykedő kommunisták munkájával és fe­lelősségével foglalkoztak a meg­növekedett igényesség szellemé­ben. Igaz ugyan, hogy járási mé­retben egyre inkább növekszik például a pártbizottságokban te­vékenykedő fiatalok s a nők aránya. Azonban még mindig elég gyakori eset, hogy inkább a bírálat szellemében kerül szó­ba a tömegszervezetek munkája a pártszervezetek gyűlésein — s valahogy sokszor megfeled­keznek arról, hogy a kommunis­ták milyen segítséget nyújtanak azok munkájukbanl Most, amikor az alapszerve­zetek bizottságai az évzáró tag­gyűlések és konferenciák ered­ményeiről nyilvános pártgyűlé­seken tájékoztatják a pártonkí- vülí dolgozók és a lakosság tö­megeit, minden bizonnyal teljes létjogosultságot kér minden párttag maximális mértékű akti­vitásának kérdése a tömegszer­vezetekkel való rendszeres fog­lalkozás tekintetében is. S ez nemcsak most, a választásokat megelőző hónapokban esedékes feladat, hanem mind a pártszer­vezet, mind pedig az egyes tö­megszervezetek munkájában ál­landó jellegű igény. Az évzáró taggyűlések után a hogyan tovább kérdése igé­nyes formában jelentkezett a gazdasági tevékenység egyes ágazataiban is. Vitafelszólalá­sokban százak tették fel a kér­dést a párttagság felé: az 1981- es év, mint a hetedik ötéves terv első éve, az igényes fel­adatok éve, s hogyan reagálnak erre az igényre a kommunisták, a pártbizottságok és az általuk irányított gazdasági szerveze tek? Erre a kérdésre igen határo­zott formában került sor példá­ul a Szklabonyai (Sklabiná) Efsz pártalapszervezetében. Megállapították, hogy a szövet­kezet nem teljesíti a mezőgazda- sági össztermelés tervét, ezen a téren csupán 90,32 százalékos tervteljesítést mutattak ki, ebből növénytermesztés aránya 91,9, az állattenyésztésé pedig 89 szá­zalékot tesz ki. Igen, minden bizonnyal fennállnak az úgyne­vezett objektív tényezők, az idő- járáé szeszélyei rendkívüli mér­tékben sújtották a szövetkeze­tét — állapította meg mind a pártbizottsági beszámoló, mind pedig a vitában felszólalók egy része. De azért nem volt min­den rendben a technológiai fegyelem, a munkához való vi­szony egyes vonatkozásaiban sem. Vagyis, ha a hiányossá­gokból levonjuk az annyira könnyen szóba kerülő,, objektív“ tényezőket, minden bizonnyal minden kommunista és párton kívüli vezető dolgozó, de vala­mennyi szövetkezeti dolgozó munkájában akad még jócskán javítanivaló —- állapították meg a megoldásokat kereső felszóla­lók a szklabonyai szövetkezet évzáró taggyűlésén. Nemcsak sok tanulságot, de egyúttal igen sok hónapi fel­adatot is eredményezett a nagy­kürtösi Dolina szénbánya üzemi pártkonferenciája. Pedig ebben az üzemben nem kell szégyen­kezni az elmúlt ötéves terv irányelveinek teljesítését illető­en. A bánya dolgozói az elmúlt ötéves tervidőszakban 4 millió 760-ezer tonna szenet hoztak felszínre, vagyis tervfeladatai­kat 40-ezer tonnával túlteljesí­tették. Vitathatatlan tény, hogy a bányában a korszerű bánya­technika legjobb berendezései üzemelnek, elsősorban szovjet bányagépek, s ez is jelentős szerepet játszott az üzem kiváló gazdasági eredményeinek eléré­sében. A bányászok lelkesedé­sét azonban — elsősorban á szocialista munkabrigádok pél­damutató aktivitását — semmi­féle technikai berendezés nem pótolhatja, különösen olyan ha­talmas munkamegmozdulásokn ban, mint amilyen az SZNF 35. évfordulója kapcsán kibontako­zott „35 rekordhét“-verseny- mozgalom volt a közelmúltban. Az üzemi pártkonferenciát azonban mégsem az önelégült­ség vagy az igényesség csökke­nése jellemezte. A bányászok képviselői átadták a felettes pártszervek képviselőinek szo­cialista munkavállalásaikat, amelyeket a CSKP megalakulá­sa 60. évfordulója és a CSKP XVI. kongresszusa tiszteletére ajánlottak fel több mint 1 mil­lió 169 ezer korona értékben. Ezekben a vállalásokban 4000 tonna terven felül jövesztendő szén és az eredeti irányszámo­kon túl 100 méter új bányafo­lyosó nyitása, továbbá egész sor vállalás az energiával, a vih lannyal, a gépparkkal és a be­rendezésekkel való fokozatos takarékosság szerepelt. A járás kommunistáinak az elkövetkező időszakban kitűzött céljait igen találóan fejezte ki Michal Lekyr mérnök, az Ipoly- nyéki (Vinica) Efsz pártbizott­sági tagja a pártszervezet évzá­ró taggyűlésén: „Munkánkban a jövőben több helyet kell kap­nia a lelkesedésnek, a kezdemé­nyezésnek, a gazdaságosság• nak, a hatékonyságnak, ezek nélkül nem birkózhatunk meg az előttünk álló feladatok­kal .. .* AGÖCS VILMOS, a nagykürtös! járási pártbizott­ság titkára A KROMPACHY! FELKELÉS 60. ÉVFORDULÓJÁRA A„VÉRES HÉTFŐ“ Az 1920-as decemberi sztrájk leverése után a burzsoázia egy­re erőteljesebb támadásba len­dült a forradalmi proletariátus ellen. Üldözések, letartóztatá­sok sorozata következett. A ter­ror azonban nem törte meg a munkásosztály mozgalmát. A húszas évek elején tovább­mélyülő válságot a burzsoá kor­mány a szlovákiai ipari vállala­tok felszámolásával igyekezett megoldani. E lépés következté­ben egyre nőtt a munkanélkü­liek száma, rosszabbodtak a dolgozók életkörülményei. Ez a kilátástalan helyzet aktívabb, szervezettebb ellenállásra kész­tette a munkásokat. A forradalmi munkásmozga­lom egyik központja a vasérc­bányászat és a kohászat felleg­vára, a Rimamurányi Részvény- társaság tulajdonában levő krompaehyi Vasgyár volt. A krompachyi proletariátus élén a marxista baloldal szervezere állt, amelyet a legerősebbek között tartottak számon Szlo­vákiában. Mély gyökerei voltak itt az ifjúsági mozgalomnak is. A burzsoázia ezt, természete­sen, nem nézte jó szemmel, ül­dözte a forradalmi munkásság vezetőit, a mozgalom képvise­lőit. Az üldözésre a krompa­chyi munkásság már február 18-án egységes fellépéssel vá­laszolt, s kikényszerítették a mozgalom több mint harminc letartóztatottjának —» közülük sokan a Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaság harcosai voltak — szabadon bocsátását. A harc nem szűnt meg: 1921. február 21-én hatalmas tömeg vonult a Vasgyár igaz­gatótanácsának épülete elé, fő­ként a gyári munkások asszo­nyai, akik az ellátás javítását, a munka- és szociális feltéte­lek igazságos rendezését köve­telték, tiltakoztak a „fejadag“ csökkentése, az élelmiszerek egyre rosszabb minősége el­len. Az Igazgató az irodájába zárkózott, a vállalat vezetősé­ge mozgósította a csendőrsé­get. Az események híre gyorsan elterjedt a gyárban, a munká­sok asszonyaik segítségére siettek. A csendőrük brutáli­san igyekeztek szétverni az egyre sokasodó tömeget. Krou- pa rendőrfőnök tüzet vezé­nyelt ... Ezen a „véres hétfőn" csendőrgolyóknak esett áldo­zatul négy munkás, a tizenki­lenc éves Heinisch Dezső, Bá­tor Pál, Stanislav Gont és fán Semeňák. További tizennégy munkás súlyos sérüléseket szenvedett. A Vasgyárban leállt a mun­ka. Krompachyt és Nižné Slo- vinkyt katonaság és csendőr­ség szállta meg, s kihirdették a statáriumot. A terror ellené­re azonban a krompachyi mun­kások sztrájkja március 17-ig folytatódott, A meggyilkolt munkások családjainak megse­gítésére gyűjtést rendeztek. Temetésük hatalmas burzsoáel- lenes tüntetéssé lett — mint­egy 12 ezer ember gyűlt össze. A krompachyi események kö­vetkező fejezete 1921 nyarán és őszén zajlott a lőcsei (Le­voča} bíróság előtt. A burzsoá­zia hatalmas pert kerekített, a 64 letartóztatott munkás és mozgalmi vezető ellen bizo­nyítékai ugyan nem voltak, en­nek ellenére a bíróság 5—7 évig tartó börtönbüntetésre ítélte őket. A tragikus események nagy visszhangot váltottak ki or­szágszerte. Bohumír Šmeral és a marxista baloldal más veze­tői a parlamentben emeltek szót a krompachyi dolgozók védelmében, a forradalmi sajtó leleplezte az események igazi okait, s a burzsoá terror el­len folytatott fokozott ellenál­lásra mozgósította a munkáso­kat. A harcoló krompachyi munkások támogatására az or­szág több helyén általános sztrájkot hirdettek. A „véres hétfő“ egyike volt a húszas évek elején lezajlott azon eseményeknek, amelyek során bebizonyosodott a bur­zsoá köztársaság népellenes jellege. A krompachyi felkelés fontos tényező a csehszlovákiai proletáriátus forradalmi moz­galmának továbbfejlődésében, abban a fejlődésben, amely ké­sőbb Csehszlovákia Kommunis­ta Pártjának megalakulásában csúcsosodott ki. —-wJk — SUS 19*1. II 21

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents