Új Szó, 1981. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-20 / 43. szám, péntek
Az új amerikai kormány gazdasági programja Fegyverkezési törekvések szociális kiadások rovására tfjSzó (CSTK) — Ronald Reagan amerikai elnök washingtoni idő szerint szerdán este terjesztette a Kongresszus elé az új kormány gazdasági programját. A program a kormány kiadásainak jelentős csökkentését feltételezi — a fegyverkezésre fordított összegeken kívül. Az Egyesült Államok katonai kiadásait 158 milliárd dollárról három éven belül 250 milliárd dollárra kívánja növelni. A katonai költségvetés részleteiről Caspar Weinberger hadügyminiszter a jövő szerdán számol be a Kongresszusnak. A Reagan által előterjesztett gazdasági program a katonai célokra fordítandó összegeket ü szociális kiadások csökkentésével kívánja előteremteni. Összesen 83 szociális kormány- programot törölnek. Korlátozzák a jövőben a városépítésre, a külföldi gazdasági támogatásra és az űrkutatási programokra szánt összegeket. Reagan ugyanakkor javasolta az egyéni jövedelemadók tíz- százalékos csökkentését a következő három év mindegyikének július elsejétől kezdve és a vállalkozók adójának csökkentését január 1-től visszamenőleg. Az amerikai kormány ettől azt várja? hogy a monopóliumok fokozzák a korszerűsítés céljára fordított beruházásokat, és ezáltal külföldi piacokon megnő az amerikai termékek konkurrenciaképessége. A Reagan-kormányzat gazdasági tevékenységére vonatkozó javaslat négy fő ponton alapul: a szövetségi kiadások lényeges korlátozása, az adók csökkentése, a gyáriparosokra vonatkozó különböző szövetségi előírások és normák korlátozása, végül az amerikai valutarendszer stabilizálása. A szociális programok* többségének megnyirbá lása a legszegényebb amerikaiak, a háborús veteránok, a betegek és a nyugdíjasok életére lesz a legnagyobb kihatással. Például az élelmiszer jegy-programból 1,8 milliárd dollárt, az iskolai étkeztetéshez való hozzájárulásból 1,6 mllliárdot, a munkanélküli-segélyekből pedig 1,1 milliárdot kívánnak évente „megtakarítani“. Az amerikai kormányzat tehát folytatni akarja a lázas fegy< verkezést annak ellenére, hogy a hatalmas katonai kiadásokat tartják az amerikai gazdaság válsága fő okozójának. A New York Times című lap ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a korábbi amerikai kormányok sikertelen gazdaságpolitikája sok esetben vonta maga után a mértéktelen katonai kiadásokat. A kommentátorok szerint Reá- gan programja egy olyan széles körű propagandakampány kezdete, amely az amerikai közvéleményt és a Kongresszust rá akarja venni az állítólag megbontott katonai-stratégiai egyensúly „helyreállítását“ célzó militarista politika támogatására. A lázas fegyverkezés lényeges fokozására irányuló törekvések célja tehát nem lehet más, mint az erőfölény megszerzése és az egyenlő biztonság elvének a megsértése. A salvadori katonai polgári junta terrorja az elmúlt évben több mint 13 000 áldozatot követelt. Az idén a politikai erőszak következtében több száz ártatlan ember veszítette életét (CSTK-felvétel) (ČSTK) — A Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítás! Front és a Forradalmi Demokratikus Front elítélte az Egyesült Államok azon törekvéseit, hogy mindenáron hatalmon akarja tartani a népellenes salvadori juntát. A két szervezet közös közleményben emlékeztetett az amerikai külügyminisztérium képviselőinek nyilatkozatára, ameiyből világosan kitűnt, hogy a Salvadorban folyó tömegmészárlás nem akadályozza a Salvador! rezsimnek nyújtott amerikai katonai segítség növelését. Ezzel az amerikai kormányra hárul a felelősség a salvadori lakosság tömeges kiirtásáért — hangsúlyozza a dokumentum. Franciaország nem változtat közép-amerikai politikáján Közép A Reagan-kormány elismeri az iráni—amerikai szerződést Az amerikai elnök Kanadába látogat (CSTK) — Az amerikai kormány hivatalosan is kötelezte magát a Carter kormányzat távozása előestéjén kötött iráni— amerikai szerződés teljesítésére. Mint ismeretes, e dokumentum alapján bocsátották szabadon a Teheránban 444 napig fogva tartott 52 amerikai túszt. Amint azt a külügyminisztérium képviselője közölte, a Reagan-kormány ugyan elismeri a szerződés érvényességét, de maga sose bocsátkozott volna alkudozásba a túszok sorsát Illetően. Ha hasonló esetre kerülne sor, az USA előnyben részesítené a „gyors és százszázalékos büntetést“. Az amerikai elnök szerdán közölte, hogy március 10—-11-én Kanadában tesz látogatást. Ez lesz Reagan első külföldi útja. Az UPI hírügynökség rámutat, miszerint Reagan döntése azt a törekvést tükrözi, hogy az USA, Kanada és Mexikó között gazdasági és politikai szövetség jöjjön létre; ez lehetővé tenné az amerikai monopóliumok számára a mexikói és kanadai természeti kincsekhez való köny- nyebb hozzájutást. Washingtonban már korábban közölték, hogy Reagan április végén Mexikóba látogat. (CSTK) — A francia napilapok Reagan elnök azon döntését, hogy sokoldalúan támogatja a salvadori rezsimet, úgy minősítik, mint a nyugat-európai szövetségesek szolidaritásának „nagy próbáját“. Ezért látogat el az Atlanti-óceán másik oldalának fővárosaiba Washington különmegbízottja, és közli az ottani vezetőkkel a már ki tudja hányadik úgynevezett szovjet veszély részleteit, ez alkalomVarsói kommunisták a stabilizációért (CSTK) — A varsói pártbizottság plenáris ülést tartott, és ezen megvitatta a varsói párt- szervezet számára a LEMP KB 8. plénuma határozataiból adódó feladatokat. Az ülésen részt vett Henryk Jeblonski, a LEMP Politikai Bizottságának tagja, az államtanács elnöke. A vita során előterjesztett és határozattá vált javaslatok arra kötelezik a varsói pártszervezet valamennyi tagját, hogy aktívan támogassák a lengyel kormányfő felhívását: akadályozzák meg a sztrájkokat. mai Salvador és egész Amerika szemszögéből. Egy évvel ezelőtt Carter embargója és bojkottjai elsősorban Párizsban találkozott tartózkodással, s ma is úgy tűnik, hogy Franciaország nem túlzottan örül Reagan mostani kezdeményezésének. Ogy tűnik, nem elég meggyőzőek Washington képviselőinek információi. A Le Figaro szerint az Egyesült Államok kemény közép-amerikai politikája nem a helyzet stabilizálását, hanem a szélsőséges rezsimek megszilárdítását vonhatja maga után. Franciaország fokozza támogatását Nicaraguának, és nem változtat álláspontján. Kínai támadások Vietnam ellen (ČSTK) —- A VNA vietnami hírügynökség Hanoiban nyilatkozatot tett közzé, amely megállapítja, hogy február 6—16 között kínai katonák újabb fegyveres támadásokat hajtottak végre Vietnam észaiki vidékei ellen. Ezek célja az volt, hogy lehetetlenné tegyék a vietnami földművesek számára a mezei munkák elvégzését, s ezzel kárt okozzanak a helyi gazdaságoknak. Az incidensre a VNA szerint Ha Tuyen és Hoang Lien Son tartományban került sor. A bonni titkos tanácskozás visszhangja (CSTK) — A Közös Piac „kisebbnek“ számító hét tagországát aggasztja, hogy a három „nagy“ külügyminisztere a múlt héten Bonnban titkos tanácskozást tartott. Ezek szerint az országok szerint a nagy hármas kialakulása „komoly veszélyt“ jelent a közösség politikai együttműködése szempontjából. Erről a General Anzeiger és a Frankfurter Rundscban című nyugatnémet lapok brüsszeli tudósítója számolt be tegnap, megjegyezve, miszerint a kisebb tagokat „főleg az háborítja fel, hogy még utólag sem tájékoztatták őket Genscher, Francois- Poncet és Lord Carrington találkozójáról.“ Újabb emberrablás Olaszországban (ČSTK) — öt álarcos férfi tegnap elrabolta Elisabetta Gnuttit, az ismert brescial ipar-* mágnás 21 éves lányát A lányt szülei háza előtt támadták meg, és ismeretlen helyre szállították. Sorsáról egyenlőre nincsen semmi hír. Ez már a harmadik emberrablás a családban. Elrabolták már Elisabetta ikét nagybátyját, az egyiket 1,5 millió dollár váltságdíj ellenében engedték szabadon, másiknak viszont sikerült elmenekülnie fogságából. Afganisztán szabad és szuverén állam marad Az AIMDP KB osztályvezető-helyettesének nyilatkozata (CSTK) — Támogatjuk az el nem kötelezett országok delhi külügyminiszteri konferenciájának antiimperialista állásfoglalását — mondotta a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának adott interjújában Mohammed Kommentárunk 1981. II. 20. L assacskán kibújt a szög a zsákból: Kína nem tud mivel fizetni a külföldi partnereknél megrendelt gyárakért, beruházásokért. Az elmúlt hetekben kezdtek Pekingből kiszivárogni olyan hírek, hogy Kína hamarosan kellemetlen üzleti ügyeket lesz kénytelen Japán tudomására hozni. Tokióban a nem hivatalos értesülések vételekor alighanem pontosan tudták, mit jelentenek ezek a homályos megfogalmazások, bár a Japán Times akkor óvatosan még csak úgy fogalmazott: mintha viharfelhők gyülekeznének a japán —kínai kereskedelmi kapcsoia tok egén. A múlt héten a hivatalos változat Is eljutott Tokióba: Kína felmondott Japánnal korábban megkötött több üzletet. Japán tőkés köreiben érthetően keserű szájízzel fogadták az értesülést, hiszen Kína egy acélmű, egy etilgyár és két vegyikombinát szállításának felmondásával legkevesebb másfél milliárd dolláros veszteséget okozott a japán monopóliumoknak. Tüstént Pekingbe utazott Okita Szaburo külgazdasági kormánymegbízott, de korántsem táplált olyan illúziókat, hogy Kínát le tudja beszélni az üzletek felmondásáról, mert Tokióban tudták: a rábeszélés nem használ, hiszen Kína semmiképpen sem tud fizetni. Az ügyet pedig nem lehetett egyszerűen a szerződés semmisnek nyilvánításával lezárni, mert Japán már egyes berendezéseket leszállított a Pao Csan-1 acélmű építéséhez. Mindössze egy sovány kínai ígérettel távozott Pekingből: azzal, hogy Kína megfelelően kártalanítja a becsapott üzleti partnert. A kínai egyoldalú lépés aggodalommal töltötte el 8 Kínával szerződéses viszonyban álló tőkés üzleti köröket is. Attól tartottak, hogy ők is a japán üzletemberek sorsára jutnak. évvel ezelőtt, a kínai—amerikai diplomáciai kapcsolatfelvétel után megindult a nyugati tőke beáramlása, mivel Kína engedélyezte hazai és külföldi cégek vegyes vállalatainak a létrehozását. Habár akkor sem volt titok, hogy Kínának sem elég pénze, sem megfelelő versenyképes kiviteli cikke nincs, amivel fizessen, a nyugati üzletFüstbe ment ősietek Egyre több olyan vélemény hangzott el, hogy elhamarkodott, rossz üzletet kötöttek Kínával, bedőltek az 1976-ban meghirdetett nagyszabású tízéves kínai gazdaságfejlesztési programnak, amely azt ígérte, hogy Kína mérföldes léptékű fejlődést ér el az évtizedben. Azóta Kínában Is rádöbbentek — a parlament tavalyi ülésszakán —, hogy túlméretezett, teljesíthetetlen célokat tűztek ki, és kénytelenek voltak alaposan módosítani a tervmutatőkat. A szerényebb, lassúbb ütemet megszabó, helyesbített változat korlátozza a korábban megkötött külföldi üzleteket, s ezt most elsőként a japán fél érezte meg kézzelfoghatóan a saját bőrén. Lassanként tehát szétfoszla- nak a kínai üzlethez fűzött vérmes remények, pedig a nyugati monopóliumok korábban óriási, szinte korlátlan felvevő piacot, valóságos kereskedelmi paradicsomot láttak Kínában. Három emberek derűlátóak voltak. Mint most kiderült' alaposan elszámították magukat. Tegnap az Egyesült Államokba is megérkezett a hír: Kína felmondta az olajipari berendezések szántására megkötött üzleteket, és ugyancsak lemondja a 700 millió dolláros megrendelést bányaipari gépekre. Nem kellett tehát soká várni arra, hogy a többi tőkés partner is Japán sorsára jusson. Attól tartanak, hogy Kína sorozatban mondja vissza a lekötött üzleteket. Alapos ok van ennek a feltételezésére, hiszen a kínai költségvetési deficit tavaly túllépte a 11 milliárd dollárt, s ilyen helyzetben Kína nem engedheti meg magának, hogy újabb hiteleket vegyen fel a megrendelések kiegyenlítésére. A tanulság mindenképpen az, hogy mind Kína, mind kereskedelmi ügyfelei rosszul mérték fel a reális lehetőségeket. Habár a pekingi vezetők udvariasan bocsánatot kértek lóvá tett partnereiktől, ez a gesztus vajmi kevés ahhoz, hogy jóváte- gyék lépésüket. Tény és való, sokkal stabilabb gazdasági partnerré kell felnőnlök ahhoz, hogy egyenrangú, szavahihető félként tárgyalhassanak a business világában. Habár a tőkés üzleti körök érthetően rosszallják a kínai visszakozást, alighanem elnézőbbek lesznek, mint ahogy más esetben lennének. A kínai —amerikai kereskedelmi kapcsolatok figyelésével megbízott washingtoni bizottság máris olyan hangokat hallatott, hogy mielőbb csendben el kell simítani a konflikust. Nagyjából az a recept, hogy szemet kell hunyni a kínai gazdasági kiszámíthatatlanság felett, mert ennél sokkal fontosabb, hogy Kína a végsőkig megbízható partner legyen a politikai kapcsolatokban. A washingtoni jóindulat ravasz számításon alapul: nem szabad megengedni, hogy a gazdasági téren berobbant feszültség netűn átterjedjen a politikai együttműködésre. Még ha ráfizetnének Is a kínai üzletekre, ennél Is előbbre való, a maoista—Imperialista tengely „olajozottan működjön“ közös nagyhatalmi céljaik megvalósítására. S e szövetség fenntartása érdekében Washingtonnak semmi se drága, így az is elképzelhető, hogy kedvezményes hitelek folyósításával próbálják átsegíteni a holtponton a megtorpant kereskedelmi kapcsolatokat. P. VONYIK ERZSÉBET Shafi, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB külügyi osztályvezető-helyettese. A konferencián megmutatkozott, hogy a reakciós erők nem adták fel. a reményt, továbbra is nyomást gyakorolnak a mozgalomra, és meg akarják osztani. Az afgán küldöttség Delhiben készen állt a közvetlen tárgyalásokra Pa-1 kisztánnal és Iránnal. A kőt ország azonban ezzel nem értett egyet — mondotta Shafl. Amint az az ANDK alapelveiből kitűnik, országunk az el nem kötelezettség politikáját valósítja meg, harcol a békéért és a leszerelésért, tiszteletben tartja az ENSZ alapokmányát. Az imperializmus, a háború, a cionizmus, a gyarmatosítás és a faji megkülönböztetés ellen lép fel. Ezért természetesen ellentétbe kerül az Egyesült Államokkal, Kínával, valamint más imperialista erőkkel. A reakciós erők mindenekelőtt most, az áprilisi forradalom második szakaszában fokozzák Afganlsztán-ellenes tevékenységüket, támogatják az ellenfor- rad-almárokat, és katonai kiképzésben részesítik őket. Shafi az afgán nép történelmére visszatekintve megállapította, hogy az mindig harcolt szabadságáért, ezért nem sikerülhet a reakciós erők összeesküvése sem. Afganisztán szar bad és szuverén állam marad — hangsúlyozta Shafi. A szovjet—afgán kapcsolatokról szólva rámutatott, hogy a két országot sokéves baráti szálak kötik össze. Országunk lakossága az elmúlt években bizonyságot szerezhetett afelől, hogy a Szovjetunió mindig támogatta Afganisztánt. Még az áprilisi forradalom előtt megvalósított szovjet építési tervek nagymértékben járultak hozzá Afganisztán fejlődéséhez, a lakosság életszínvonalának emelkedéséhez — mondotta a ČSTK tudósítójának az ANDP KB külügyi osztályának vezetőhelyet-* tese. A SALVADORI HAZAFIAK NYILATKOZATA
