Új Szó, 1981. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-18 / 41. szám, szerda
KORÁN KIFIZETŐDŐBB Három agronómus véleménye A burgonyatermeszíő mező- gazdasági üzemek Suranyi értekezletén a felszólalók közül sokan bizonyították, hogy Dél- Szlovákiában kedvezőek a termelési feltételek a korai burgonya termesztésére. A feltételeket sokoldalú együttműködéssel javítani lehet. Arról van szó. hogy a szolgáltató üzemek, a gépgyárak nagyobb mértékben járuljanak hozzá a termelési folyamatok korszerűsítéséhez. Megemlítették, hogy nagy hozamok érhetők el, ha elegendő és jó minőségű a vetőburgonya, ha szakértelemmel végzik a növény ápolási és növényvédelmi mimikákat, ha a lehető legkisebb veszteséggel takarítják be a termést. Többen hangoztatták, hogy olyan parcellákat kell kiválasztani, amelyek földje megfelel a korai burgonya termesztésének és amelyek öntözhetők. A Vízgazdálkodási Kutató Intézet szakelőadója bizonyította, hogy az öntözött területekről mintegy két héttel előbb takarítható be a termés és emellett a vetőburgonya minősége is jobb, mint ott, ahol a növények nem kapnak elég vizet. A felszólalók tehát nem mást, mint a komplex termelési rendszerek kialakítását r irgették. Elvárják, hogy a VeF. á Lomnica-1 Burgonyatermesztési Kutató Intézet nagyobb szakmai segítséget nyújt som a mezőgazdaságnak. Az értekezleten nagyon sok időszerű kérdést, problémát említettek. Ezért kérdéssel fordultunk három mezőgazdasági üzem agronömusához a korai burgonya termesztési és értékesítési kérdéseivel kapcáolat- ban. Elsőnek Ján Komora mérnök, a Burányi Efsz agronó- musa fejtette ki nézetét. — Egyetértek az értekezleten elhangzott beszámolókkal, felszólalásokkal, szakmai tanácsadó jellegű fejtegetésekkel. Nézetem szerint a korai burgonya termesztésére szövetkezetünkben nagyon is kedvezőek a feltételek. Természetesen mi a növény számára a legmegfelelőbb parcellát választjuk ki, és megteremtjük az öntözés feltételeit. Elhangzott, hogy ajánlatos a növényt fejlődésének kezdeti időszakában tíz napomként öntözni. Én ezt azzal bővíteném ki, hogy az időjárás alakulásának megfelelően keli juttatni vizet a növénynek. Minden agronómus tudja, hogy mikor és mennyi vizet kell adni a korai burgonyának. Nagyon kedvező tapasztalataink vannak az öntözéssel. Ennek köszönhető, hogy a múlt évben a termés hetven százalékát már június 20-ig eladhattuk. Az átlagos hektárhozam közel 13 tonna volt. A harminc hektáros területről 540 ezer korona bevételt terveztünk, de 1 millió 146 ezer koronát értünk el. Jól jött a pénz, mert abban az időszakban még a növénytermesztés nem nagyon fizetett. —- Hogyan lehetne még eredményesebbé tenni a termelést? —- Gépesítéssel csökkenteni ti fizikai munkaerő-szükségleteit és korszerű körülmények között előcsíráztatní a vető- burgonyát. Nagyon ígéretesnek tartom a Veľká Lomnica-i Burgonyatermesztési Kutató Intézet konténeres csíráztatási módszerét. Előnye, hogy nem nagyon munkaigényes, és a veszteségek is kisebbek mint más módszer alkalmazásakor. A Varbói (Vrbovka) £/sz-ben szintén nagy hagyománya van a korai burgonyatermesztésnek. Ezért a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban azok közé a kiválasztott üzemek közé sorolták a szövetkezetei, amelyek megkülönböztetett segítséget, támogatást kapnak a termesztéshez. Kaj- tor Tibor mérnök, főagronómus már egy évtizede foglalkozik a korai burgonya termesztésével, ezért szakavatottan szólt hozzá a problémához. — Szerintem is érdemes korai burgonyát termesztem, ötven hektáros területen az Ipoly mentén termesztjük. Tapasztalataink szerint a folyó lágy vize lényegesen meggyorsítja a növények fejlődését. Az éghajlati viszonyok is megfelelőek. A hektárhozam szövetkezetünkben 80—130 mázsa között mozog. A közép-szlovákiai kerületben és szlovákiai méretben is az elsők között — június 10e körül — kezdjük a szállítást. Ebben az időszakban kilogrammonként két koronát, sőt még többet is kapunk érte. Ezért még jelentős tiszta haszonra is szert teszünk. — Milyen problémák leszik nehezebbé a termelési feltételeket? — Sok gondot, nehézséget említhetnék. Sajnos, minden évben nehezen tudjuk biztosítani a vetőburgonyát. Ezért szeretnénk, ha ismernénk partnerünket és előre megbeszélnénk az illetékes vállalattal, hogy mikor és mennyi vetőburgonyát szállítsanak le. Megegyezhetnénk a fajtákat illetően is. Ez az egyik legnagyobb probléma. A másik, hogy a vetőburgonyát Úgy csíráztatjuk, mint száz évvel ezelőtt. Élavult módszerrel, ládákba rakva. Csak az változott, hogy most fóliával takarjuk. Sajnos azonban nem tudunk elegendő ládát szerezni. Legalább 50 eeer ládára lenne szükségünk. A ZeQenínának minden láda használatáért egy sőt két koronát is ígértünk, de még így sem bocsát rendelkezésünkre egyet sem. A galántai (Galanta) járásban 200 hektáron termesztenek korai burgonyát. A múlt évben a Farkasdi (Vlčany) Efsz-ben érték el a legnagyobb hozamokat. Fefes János Agronómus szintén részt vett az említett értekezleten és egyetértett az elhangzottakkal. Gyakorlati példákkal bizonyította, hogy a korai burgonya hektárhozamát még lehet növelni. — Szintén több éve foglalkozunk már a korai burgonya termesztésével, és a szövetkezet pénztárába jelentős bevételt hoz. Más üzemekhez hasonlóan mi is körültekintően választjuk ki a termelésre alkalmas parcellákat. Nagy jelentőséget tulajdonítunk az öntözésnek. A múlt évi eredmények azt bizonyítják, hogy az öntözéssel járó kiadások megtérülnek. Azon a területen, amelyen nem tudtunk öntözni, csak 84 mázsás hektárhozamot értünk el, az öntözött területen pedig 100 mázsát, sőt még ennél többet is. Egyetértek azzal, hogy korszerűsíteni kellene a termelési módszereket. A sok fizikai munka drágítja a termelést. Kevesebb a tiszti* haszon. Ideje lenne már korszerű ültető, saraboló és betakarító gépeket gyártani, az előosíráztatást pedig a lehető legkorszerűbb körülmények között végezni. — Mi a véleménye az árképzéssel kapcsolatban? — Amint ismeretes, a korábban eladott burgonyáért sokkal több pénzt kapunk, mint azért, amelyet később értékesítünk. Ennek ellenére szerintem még jobban kellene alkalmazni az anyagi ösztönzőket. Aki korán ad, az kapjon többet Ez az igazságos. A három agronómus véleményé megegyezik: ha közös ösz- szefogással javulnak a feltételek, akkor elegendő korai burgonyát lehet termelni és nem lesznek ellátási problémák. BALLA JÖZSEF Kommentáljuk AMIT A RÉVEN, AZT A VÁMON? Az állami gazdaságok évzáró termelési értekezletein és az egységes földművesszövetkezetek napokban folyó zárszámadó és tervjóváhagyó közgyűlésein a múlt év eredményeinek mérlegelésekor a legnagyobb teret — szinte kivétel nélkül — a gabonatermesztés kapta és kapja. Nem véletlenül, hiszen emberi tulajdonság, hogy szívesebben beszélünk a kimagasló eredményekről mint azok ellentétjeiről, s a tavalyi gabonahozam valóban figyelem re méltó siker volt. Ez így önmagában nem is lenne baj, ha nem állna fenn a veszély, hogy az utóbbi évek legnagyobb gabonatermé sének hangoztatása a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak, elsősorban az állattenyésztők tudatában akaratlanul is a bőség fogalmát alakítja ki. Ettől viszont már csak egy lépés a pazarlás. Mert, ugye, ha sok termett a gabonából, hát minek akkora nagy gondot csinálni abból a pár maroknyi takarmányból. Hadd hízzanak azok az állatok? Ne folytassuk tovább, még játékként is veszélyes ez a gondolatfűzés. Sosem termett és nem is teremhet annyi szemes takarmány, hogy a takarékos etetés ne legyen kiemelt feladat. Az elmúlt években mindig a figyelem központjában állt az elhasznált abraktakarmány mennyisége. A CSKP Központi Bizottsága valamennyi gazdasági kérdéseket is érintő ülésén foglalkozott a kérdéssel. Rá mutatott a helyenként indokolatlanul nagy fogyasztásra, és természetesen a takarékoskodás lehetőségeire, valamint fontosságára is. Nem kell közgazdásznak, de még csak mezőgazdasági szakembernek sem lenni ahhoz, hogy megértse valaki: gabonából a népgazdaság fokozatosan úgy lesz önellátó, ha a jelenleginél még több szemest termel, de egyúttal a mostaninál kevesebbet használ fel belőle az egységnyi állati termék előállítására. A célhoz járható üt vezet, ezt számos mezőgazdasági üzem, kollektíva és állattenyésztő eredményei bizonyítják Az Izsai {lááa) Egységes Földművesszövetkezet állatte nyésztöi például tavaly a hízómarháknál az átlagos napi egy kilogrammos súlygyarapodáshoz egységenként 1,88 kilogramm abraktakarmányt használtak fel. Egy liter tejet 0,24 kilogramm (takarmánnyal termeltek meg, de még ennél Is többet mondó tény, hogy öt évvel korábban és lényegesen kisebb fejési átlagnál ehhez az egységnyi termékhez még 0,39 kilogramm abraktakarmányt igényeltek. Csak öröm, hogy akadnak még a fentinél Is jobb ered mények, de a példa így is tanulságos. Hogy odafigyelnek, » ha — mint fzsán is — a munkaverseny értékelésekor egyetlen mutató, az egységnyi állati termékre jutó abraktakarmány mennyisége az irányadó, akkor a javulás nem maradhat el. És ez a lényeg: a termelékenység megíar tósa, sőt fokozása mellett holnap kevesebb ebrakfakar- mányt fogyasztani, mint ma. Az önellátotiság elérésének e másik útját a szocialista munkaverseny és a felajánlások során sem szabad szem elől téveszteni. Mert ahol csak a növénytermesztők vél latnak, s a szemesekből termelnek az előirányzottnál többet, az állattenyésztők pedig bölcsen hallgatnak, s köz ben a tej mindem literére esetleg 0,45, a sertés- és a mar hahús kilogrammjára pedig 4, sőt 5,40, illetve 3,5 kilo gramm abraktakarmányt is feleletnek, ott semmit sem tettek az ügy érdekében. Hiszen, amit a réven nyertek, azt a vámon elveszítették. Esetenként kamatosan. EGRI FERENC A JÓ KEZDET MÁR FÉL SIKER Még tart a tél, de a igalán- tai (Galanta) járás mezőgazdasági üzemeiben már a tavasz jegyében telnek a napok. A növénytermesztésben dolgozóik az idei rendkívül igényes mezei munkák végzésében megtették az első lépéseket. A feladatok igényességét csak fokozza, hogy a 7. ötéves tervidőszak első évében járunk, és a jé kezdet nagyon kívánatos, hiszen ez már fél siker. Nem kevésbé növeli a jó indulás jelentőségét a tény, hogy a meghatározott irányelveknek A šoporňai Győzelmes Február Efsz kiváló eredményeket ért el a növénytermesztés és az állattenyésztés fejlesztésében, s tagjai felajánlották, hogy az idén 1300 000 koronával túlteljesítik a mezőgazdasági termelés tervét. A képen Jozef Gála, a Szocialista Munka Hőse, a szövetkezet elnöke (jobboldalt) a mezőgazdasági gépjavítók között, CB. PaLkovič felvétele — CSTKJ megfelelően a növénytermesztésnek a kívánt arányban felül kell múlnia az állattenyésztést. A népgazdasági tervekkel összhangban járásunkban a gabona vetésterülete 800, a cukorrépáé 450 hektárral lesz nagyobb, s ezeknél — akárcsak a többi növénynél —■ a hozamokat is szükséges növelni. Csak nehezíti a feladatokat, hogy az emelést a ráfordítások növelése nélkül és a járás déli részein levő rosz- szabb talajfeltételeb mellett kell elérni. Terveink teljesítéséhez, az esetleges pótvetéseiket kivéve, szemesekkel 23 584 hektárt kell bevetni. Ebből az árpa 8024, a szemes kukorica 15 435 hektárt tesz ki. Hüvelyeseket 600, cukorrépát 4650, napraforgót, kendert és korai burgonyát egyaránt 250 hektáron fogunk termeszteni, természetesen a többi növény, mint például a dohány, fűszerpaprika stb. mellett Szőlőt 111 hektáron telepítünk. Az elvégzésre váró munkák sorában már az indulás idején ott szerepelnek olyan nem kis feladatok, mint amilyen az évelő takarmányok tavaszi kezelése, a zöldség- és gyümölcskerté- szetekben, valamint a szőlészeteikben az időszerű tennivalók elvégzése. Az egyes mezőgazdasági üzemekben a tavasz még meglehetősen sok gondot okozhat. Még mindig nem tudható, hogy végeredményben miiként telelnek át az ősziek. Különösen érvényes ez a búzára, amely az I. biológiai leltár eredményei alapján gyengébb minőségű a tavalyinál. Ha kedvező maradna az időjárás, az ősziek állapota még sokat javulhatna, s nem lenne okunk különösebb aggodalomra. Másként lesz azonban, ha az éjszakai lagyok erősek és tartósak maradnak, s ezt nappal erőteljesebb felmelegedés váltja fel. A hótakaró nélkül maradt és meglehetősen gyenge fejlettségű őszieket ez erősen megviselheti. Az év kiemelt feladata a termelés hatékonyságának fokozása, ami megköveteli az értékesíthető lartaléko'k és a termésfokozó tényezők kihasználását. Számtalan példa tanúsítja, hogy egyes mezőgazdasági üzemeinkben indokolatlanul nagy a ráfordítás, amely csökkenti a termesztett növény rentabilitását, károsan hat annak minőségére, illetve felhasználási értékére. Nálunk ez a megállapítás elsősorban a sörárpára, a cukorrépára és a gyümölcsre vonatkozik. A fentiekből kiindulva elvárjuk, hogy üzemeinkben mindent megtesznek a hathatós tápanyag-adagolás érdekében. A műtrágyának a gyenge növényzet megerősödését, az évelő takarmányok, és az őszi taka r má n y ke ve rék ek ho za má n a ik növekedését kell szolgálnia. Nem helyénvaló azonban, ha ugyanilyen céllal mértéken felül adagolt nitrogénnel növelik a sörárpa, vagy a cukorrépa hozamát, miközben a termény minőségi mutatóit rosz- szabbítják. Az így keletkezett kár nagyobb mint a hozamtöbblettel nyert haszon. Csak örülni lehet annak, hogy az új gazdasági ösztönzők egyaránt a minőség jegyeinek javítását szór ga 1 mázzák. Persze, a búzánál adagolt nitrogén mennyiségét Is a növény állapota, az elővetemény és az Ősszel adagolt tápanyag szerint kell megválasztani. A körültekinlő eljárás az egyes m u n ka f o 1 yama tok ra, ta la j la z í - 'tás, hengerezés stb. is vonatkozik. Mindig az adott helyzetnek megfelelően kell döntenie az agronómusnak, hogy melyik lehetőséget választja a növény megerősítésére Az elmondottak az őszi vetésű árpára is érvényesek. A tavaszi biológiai leltár során a gyomosodás mértékét is felmérjük, hogy Idejében fis eredményesen hajthassuk vég re a szükséges munkákat. Néhány gyomirtószer hiánya megköveteli, hogy a gyomirtás hagyományos módjait is alkalmazzák. Ha pedig sor kerül vegyszeres gyomirtásra, illetve növényvédelemre, akkor minden tekintetben nagyon gondosan kell eljárni, hogy a beavatkozás ne legyen káros sem a talajt, sem a növényzetet illetően. Az idén talán még a korábbiaknál is kiemeltebb feladatként jelöltük meg, hogy min den mezőgazdasági üzemben és minden ár földet teljes mértékben hasznosítsanak. Gondoltunk itt többek köízött a gazdasági udvarokra, ahol jelentős területek maradnak teljesen kihasználatlanul, de a szalmakazlak és a trágya- gyűjtő helyek körül is akad nak indokolatlanul parlagon hagyott földrészek. A gépjavító műhelyek a javítások időtervének betartásán szorgoskodnak, s mi tagadás, nem egyformán eredményesen. Sok helyen hiányoznak bizonyos pótalkatrészek, s ezek lassítják a javítás ütemét. A probléma ellensúlyozására mezőgazdasági üzemeink többsége szorosan együttműködik az őt patronáló Ipari üzemmel, első sorban az elhasználódott alkatrészek felújítása és azok esetleges legyártása terén. A cél azonos: különösebb fenn akadás nélkül folytatni és idejében befejezni a gépek javítását. Mert tudják és tudatosítják mindenütt, hogy az idei feladatokét az tudja majd elsősorban hiánytalanul teljesíteni, aki idejében és teljes erővel lát hozzá a tavaszi mezei munkákhoz. DEADER KOLERÁN! mérnök, a Giilántai J-lr'Spi MwüfrazűoeÁgl Igazgatóság főagiunómusa l»ől. II. 18 4
