Új Szó, 1981. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-18 / 41. szám, szerda

Mezőgazdasági szakmunkások lesznek Változás a hetvenes évektől JO MUNKÁVAL KÖSZÖNTIK A CSKP XVI. KONGRESSZUSÁT! ★ ★★★★★★★ ★★★ EREDMÉNYEK ★★★★★★★★ VÉLEMÉNYEK ★★★★★★★★ TAPASZTALATOK 'k'k'k'k'k'k'k'k ★★★ Indokolt optimizmus 'Az 1975-ben induló nagykapo- si (Vélké Kapušany) tizenegy éves középiskolát, a mai gim­názium jogelődjét legalább olyan fontosnak tartom az Ung- vidék szempontjából, mint a környék rangos ipari létesítmé­nyeit. Mindez példákkal fölmu- tathatóvá és így mindenki szá­mára bizonyíthatóvá is válik napjainkban, amikor a körzet pedagógushálózata zömmel az egykori kaposi gimnazisták so­raiból töltődik fel; a hőerőmű, átrakodóállomás, Slofnaft, szö­vetkezetek és egyéb üzemek mérnöki-technikusi gárdáját fo­kozatosan a gimnázium volt di­ákjai töltik fel. Sorolhatnék to­vább az egészségügyi intézmé­nyeket, közigazgatási munkahe­lyeket, ahol szintén szép szám­mal találhatók egykori diákja­ink. És még hány helyén az or­szágnak. Ahogy e számvetésre készül ve lapozgatom kollégáimmal az elmúlt évtizedek érettségi jegy­zőkönyveit, hökkenek meg csak igazán, hogy milyen kevesen jelentkeztek továbbtanulásra a 60-as években. Ha leírom, hogy a huszonegy ízben érettségizők közül a nemsokára végző főis­kolásokkal egyetemben kereken kétszáz volt a koposi diák szer­zett, illetve szerez a közeljövő­ben főiskolai képesítést, hajlan­dók vagyunk akár elégedetten bólintani is: ez is szép. Ha nem is nagyon magas a szám, a 40 százalékot így is kiteszi. Azon­ban ehhez tudnunk kell azt is, hogy a 60-as évek 20—30 száza­lékos eredményét a 70-es évek 60-70 százalékos sikerei eme­lik 40 százalékos átlagra. A gyökeres változást tehát a 70-es évek hozták meg, főleg a gimnáziumi iskolatípusra való áttérés után. Mindjárt az első érettségiző gimnáziumi osztály­ból a diákok több mint 80 száza­léka jelentkezett főiskolára, és 72 százaléka be is fejezte tanul­mányait. Azóta minden évben végzős növendékeinknek 60—70 százaléka jelentkezik továbbta­nulásra. A legutolsó szép ered­ményt 1979-ben könyveltük el, amikor a végzős osztály 74 szá- zalétkát vettéik fel főiskolára. A főiskolákra, egyetemekre kerülők számának növekedésé­ben a tanárok oktatási-nevelési szemléletének lényeges átalaku­lása játszotta és játssza a fősze­repet, és mar az alsóbb osztá­lyokban kezdődő egyéni és cso­portos előkészítés a szakiköri foglalkozások célratörőbb, át­gondoltabb irányítása. És per­sze a gondosabb, körültekin­tőbb pályaválasztási tanács­adás is, a szülők gyakoribb bevo­nása a pályaválasztási gondok­ba. Most már hetenként és óra- rendszerű pontossággal ismét­lődve latolgatják a jövő lehető­ségeit egy-egy „szülőkből, tanu­lókból, osztályfőnökből, pálya- választási tanácsadóból álló és olykor az igazgatóval vagy va­lamelyik szaktanárral „kibővü­lő" együttes. A „tandíj“, amely­et első évtizedünk elvetélt le­hetőségeiért fizettünk, mindig óva int: induló életpályák ala­kulását nem szabad a véletlen­re bízni. Az idén érettségiző osztály 26 tanulójából 24 akar továbbta­nulni, tehát 92 százalék. Ilyen nagyfokú érdeklődést a tovább­tanulás iránt még soha sem ta­pasztaltunk. Tanulságos a je­lentkezők szakok szerinti meg­oszlása is: heten a mezőgazda- sági főisikola valamelyik karára jelentkeztek, öten műszaki főis­kolára, öten pedig az egyete­mek természettudományi karára (közülük négy matematikát óhajt tanulni). A jelentkezők 70 százaléka tehat népgazdaságunk távlatainak megfelelő szakága­zatban szándékszik egykor dol­gozni. Szembetűnő a mezőgaz­daság iránt megnőtt érdeklődés. Nyilván a mezőgazdasági szak­emberek növekvő tekintélye és társadalmi megbecsülése, vala­mint diákjaink helytállása a mezőgazdasági főiskolán az el­sődleges ok a választásban, s természetesen a szülők és diá­kok változó, reálisabb életszem­lélete. A jövő tanévben isko­lánkban is megindul a szakok­tatás. Nem véletlen, hogy egyik eleme a mezőgazdaság lesz, mert jly módon is támogatni igyekszünk a mezőgazdasági pá­lya iránt érdeklődőik törekvését. Bár a fiúk és lányok aránya a mi iskolánkban sem jobb a vi­déki gimnáziumok átlagánál, azonban abból az egypár fiúból majd minden évben jelentkezik valaki a katonai pályára. 1979- ben például ketten kerültek be a katonai akadémiára. Érthető, hogy minden iskola szívesen büszkélkedik azokkal a volt tanítványaival, akik sike­res pályát futottak be. Fiatal intézmény vagyunk, de az eltelt két évtizedben mi is elindítot­tunk néhány tehetséget az érvé­nyesülés felé. Közülük néhá- nyan ma már mint egyetemi, fő­iskolai oktatók, kutatómérnö­kök dolgoznak s öregbítik or­szágunk tudományos hírnevét. Nagy tisztelettel emlegetjük a három matematikai fenomén Menyhért- lányt, akik közül je­lenleg kettő főiskolán tanítja a matematikát, az atomfizikus Ur- bán Józsefet, Banykó György ge­netikai kutatómérnököt, Kiss Jó­zsef levéltári kutatót' — , hogy írásom hiteléül néhány nevet is említsek. Természetesen e név­sort tovább is bővíthetném. A természettudományi tár­gyak iránti érdeklődés fokozó­dása intenzívebbé tette a kiilön: böző szellemi olimpiákra való felkészülést is. Bár e téren a legszebb eredmény az öt év előtti kerületi első helyezés az asztronómiai versenyen, mely­nek győztese, Török Csaba je­lenleg a moszkvai Lomonoszov Egyetemen bővíti tudását, diák­jaink azonban évről évre növek­vő számban jelentkeznek a ma tematikai, biológiai és fizikai olimpiákra. Lényegesen több sikert értek el diákjaink a nyelvi, irodalmi és művészeti vetélkedőkön. 1970 óta például minden évben jelen vannak az orosz nyelv olimpiájá­nak kerületi döntőjén, és nem is eredménytelenül. Háromszor megnyerték a kerületi verseny első díját, 1979-ben pedig az or­szágos, azaz szlovákiai első he­lyezést. A magyar kiejtési ver­senyben kétszer hozták haza az első díjat. Hosszú sort tenne ki a sikeres szavalók és prózamon­dók, a nyelvi vetélkedők és szín­játszók neveinek fölsorolása. Mégis álljon itt az utóbbi évek­ből legalább két név: az orosz olimpia kerületi döntőjének el­ső díját és a magyar kiejtési verseny országos első helyét is elnyerő Gyüre Erzsikéé, és a ta­valyi színjátszó verseny kerüle­ti fordulójában a legjobb női alakításért jutalmazott Kovács Anikóé. Legközelebbi célunk most ép­pen az, s ezt szánjuk elsőrendű kongresszusi felajánlásnak is, hogy a természettudományi tár­gyak olimpiáin legalább annyi­ra gyarapítsuk a „dobogós" di­ákok számát, mint az előbb föl­ső roltaikét. GÉCZI LAJOS a Nagykaposi Gim­názium tanára SíiDvonolos pedagógusképzést — wmftim A Nyitrai Pedagógiai Kar magyar nyelv és irodalom tan­székén — a XVI. pártkongresz- szusra' való felkészülés jegyé­ben — a közelmúltban értékel­tük az utóbbi öt év során vég­zett nevelőoktató és tudomá­nyos-kutató munkánk eredmé nyeit. Tanári munkánkat az immár öjtödik éve érvényben levő új nevelő-oktató rendszer köve­telményei határozzák meg. En­nek egyik sarkalatos fejezete a pedagógusképzés módosítása, napjaink korszerű igényeihez való igazítása. Tanszékünk — mely országos viszonylatban egyetlen olyan intézmény, amely az alapfokú iskolák leendő alsó tagozatos pedagó­gusainak anyanyelvi képzésé­vel foglalkozik — maga fo­galmazta meg, majd töké­letesítette és véglegesítette a magyar nyelv, irodalom és módszertan alapiskolai tanító- képzésének tan tervét-tanmene­tét, programját. Mindhárom tantárgy (anyanyelv, gyermek- irodalom, metodhka) oktatan­dó anyagának meghatározása­kor arra törekedtünk, hogy a jelölt négyévi tanulmányai so rán a lehető legalajjosabb szakmai tudást kapja, hogy a folyamatosan szerzett elméleti ismereteket egyidejűleg képes legyen alkalmazni a gyakor­latban. A végzősök államvizsga-ered­ményei alapján elmondhatjuk, hogy tudományszakunknak az új koncepció szerinti oktatása bevált: hallgatóink tudása —a korábbiakéhoz képest alapo­sabb, teljesebb és rendszere­zettebb, világosabban látják az összefüggéseket, következés­képpen tanításuk színvonala is javult. Véleményünket több ízben megerősítették azok az alapiskolai kollégák, akik, ve­zetőtanárként, a hathetes taní­tási gyakorlat során figyelem­mel kísérték jelöltjeink mun­káját. Említettük már, hogy ötödik éve országszerte az új oktatá­si rendszer szerint folyik az alap- és középiskolai tanárkép­zés. Sajnos, a mintegy 360 ma­gyar tanítási nyelvű alap- és középiskola pedagógus-után­pótlásának a képzése még megoldatlan. Lévén a legérzé­kenyebb és a legfontosabb nemzetiségi területről szó, nem véletlen, hogy az új ter­vezet is egyértelműen leszö­gezi: A nemzetiségi alap- és középiskolák „valamennyi tan­tárgyát a tanulók anyanyelvén kell tanítani41. Ebből logikusan és szükségszerűen következik, hogy a pedagógusképzés sem történhet más nyelven. Felelős­ségteljes munkáját csakis az a tanár végezheti eredményesen, a társadalmi elvárásoknak megfelelően, aki azon a nyel­ven képezi magát tanulmányai üurán lmatem«vskában, biolô* giában, történelemben stb.), amelyen majd tanítania, nevel­nie kell. Ez azt jelenti, hogy az iskola tanítási nyelvét min­den egyes tanárnak — és nem csak a magyar szakosnak — egyrészt szépen, kulturáltan, választékosán, tehát kifogásta­lanul kell beszélnie, másrészt meg kell felelnie a maga szak­területe támasztotta nyelvi-ter­minológiai követelményeknek is. Nyilvánvaló tehát, hogy olyan készségfejlesztésről, •— kialakításról van szó, amely­nek egyidőben kell történnie a szakmai ismeretek elsajátításá­val. Szaktudás és ennek meg­felelő szakszerű nyelvi kifeje­zőkészség — egymástól elvá­laszthatatlanok. Az olyannyira kívánatos kétnyelvűség eléré­sének is legalapvetőbb feltéte­le: az anyanyelvi képzettség. Tanszékünk oktatómunkájá­nak eredményessége részint at­tól is függ, hogy mennyire tudjuk teljesíteni tudományos- kutató tervünket. Oktatás ö* kutatás ugyanis egymástól el­választhatatlanok. Nem kell te* hát bizonyítanunk, hogy kuta­tómunkáinkat a jövőben is el­sősorban az új oktatási rend­szer feladatköre határozza meg. Az elmúlt tervidőszakban nem kisebb horderejű kutatási feladatokon dolgoztunk, mint: A magyar tanítási nyelvű alap­iskolák nevelő-oktatásában ér­vényesülő magyar és szlovák nyelvi és irodalmi kölcsönha­tások. Munkánkat kielégítő eredménnyel zártuk, s védtük meg a múlt év júniusában. Az előttünk álló öt esztendő során az alábbi két központi­lag irányított részfeladat kuta­tását fogjuk végezni: 1. A ma­gyar tanítási nyelvű alapisko­lák oktató-nevelő munkájának elméleti és gyakorlati kérdé­sei. 2. A magyar tanítási nyelvű alapiskolák irodalomkutatásá­nak hatékonysága — szem előtt tartva a komplex esztéti­kai nevelés követelményét. Mindkét kutatási tervünk szo­rosan kapcsolódik a már ko­rábban kikísérletezett eredmé­nyeinkhez, — és vizsgálódá­saink homlokterébe minde­nekelőtt ezeket a kérdéseket helyezzük: a tanulók olvasott­sági kultúrája; az olvasás fel­tételei (szociológiai és egyéb körülmények); a tanmenet és a tankönyv meghatározó sze­repe; az iskolai diákkönyvtá­rak állománya; a komplex mű­vészeti nevelés lehetőségei (irodalom, zene. képzőművé­szet). Kutatómunkánk szerves ré­sze a tankönyvírás. Az utóbbi három évben összesen hat alap- és középiskolai nyelv- és irodalomkönyvet készítettünk. Dr. RÉVÉSZ BERTALAN, a Nyitrai Pedagógiai Kar tanszékvezető tanára Az 1969-ben létesült Udvardi (Dvory nad Žitavou) Középfo­kú Mezőgazdasági Szakmun­kásképző Iskola alap- és nö­vénytermesztő szakon mintegy ezer jól képzett szakembert nevelt a mezőgazdaságnak. Többségük nem csupán szak­munkás-bizonyítványt, hanem teher- és személygépkocsi, traktor, kombájn, lánctalpas traktor vezetési jogosítványt is szerzett, hanem elvégezték a hegosztő-forrasztó tan folyamot is. A szaktanintézetben jó pe­dagógus- és szakoktató gárda alakult ki, amely az 1977/78- as iskolaévben indult négy­éves, érettségivel végződő ál­lattenyésztési szak komoly fel­adataival is megbirkózott. Egy évvel később már magyar nyelvű osztályt is nyitottak ezen az új típusú szakon. Az­óta évente nyílik egy-egy osz­tály. A szakmai oktatás kabine­tekben, műhelyekben folyik a legújabb audiovizuális eszkö­zökkel, saját tervezésű teszte­lő gépekkel és szemléltető esz­közökkel. Iskolán kívül a he­lyi Auróra Efsz és a közeli Mi­kulási Állami Gazdaság farm­jain, műhelyeiben szerzik meg a tanulók a szükséges tapasz­talatokat. Iskolánk baráti kapcsolatot Öpol a magyarországi Velen­cei Szakmunkásképző Intézet­tel, s az itt szerzett gazdag tapasztalatokat mindennapi munkánk során kamatoztatjuk. Évente harminc tanuló ismer­kedik a magyar mezőgazdaság­gal. Barátságot kötöttünk a lengensteini (NDK) szakisko­lával is, ahová évente tíz ta­nulót küldünk tapasztalatcse­rére. A nevelésben fontos szerepet tölt be a mezőgazdaságnak és a községnek nyújtott segítség. Szakmunkástanulóink évente átlag 17 ezer óra társadalmi munkát végeznek; a tavalyi iskolaévben 290 tonna szőlőt, 29,6 tonna paprikát, valamint almát és körtét szüreteltek. A község választása program­jának sikeres teljesítéséhez is hozzájárultak. A sportolásnak hagyománya van az iskolában. Az 1975-ös és 1980-as évben a legjobbak eljutottak az országos sparta- kiádra. A tavalyi járási lövő­verseny első két helyezését hozták el a kör tagjai. Jó eredményeket értünk el a hon­védelmi sportversenyeken is. A szaktanintézet a CSKP megalakulásának 60. évfordu­lója és a párt XVI. kongresz- szusa évében legfőbb felada­tának tekinti a politikai neve­lő munkát, az ateista nevelést, a szocialista hazafiság elmé­lyítését. Fontosnak tartja a fizikai munka megszerettetését és nagy gondot fordít tanu­lóink sokoldalú szocialista ne­velésére. PAVEL1 PLAVEC, az Udvardi Középfokú Szakmunkásképző Iskola Mezőgazdasági szakoktatója A Feledi (Jesenské) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola harmincéves. A hajdani négy- osztályos Iskola ma 15 osztá­lyosra terebélyesedett. Ebben a tanévben az iskolát 340 tanuló látogatja a pedagógusok száma 27. A cigánytanulók száma 177, s mivel sok közülük a gyenge előmenetelő és rendszertelenül iskolába járó gyerek, ez meg­nehezíti munkánkat. Iskolánk kezdetben három, egymástól távol eső régi épü­letben kapott helyet. Rossz kö­rülmények között dolgoztunk, s ez megmutatkozott a munka minőségében és a tanulók tu­dásában is. Változást a hetve­nes évek hoztak: 1978 szeptem­berére elkészült a társadalmi munkában épülő 6 tanterem és a 2 helyiségből álló iskolai mű­hely. Egyidejűleg folyt a régi épületek tatarozása is; a mun­kát rövidesen befejezzük. Az 1981-82-es tanév elején a torna­termet is átadjuk. Az építkezé­si munkákban sok segítséget kaptunk a feledi Aranykalász Efsz-től, a szülőktől és társa­dalmi szervezetektől. Sok sza­bad napot áldoztunk mi, peda­gógusok is, de nem maradtak távol idősebb tanulóink sem. A kezdeményezést siker ko­ronázta s amellett hogy munka­feltételeinken javítottunk erköl­csi elismerésben is részesül­tünk. 1975-ben a Rimaszombati (Rimavská Sobota) Jnb oktatá­si osztálya, 1977-ben a Közép­szlovákiai Knb osztálya jutal­mazta tantestületünket dicsérő oklevéllel, 1978-ban pedig a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság kormánya A szocialista verseny győztese jelvényt auo- mányozta iskolánknak. Példás munkát végez pionír­csapatunk, amely Petőfi Sándor nevét viseli. Már 1975-től bará­ti kapcsolatokat ápolunk a Kle- noveci Alapiskola pionírjaival és pedagógusaival. Több sike­res közös rendezvényünk volt. A közös versenyek baráti déítt-8 tanok és a forradalmi hagyo­mányok utáni kutatások kap­csolatainkat is elmélyítették. Pionírjaink 1978-tól baráti kap­csolatokat tartanak a magyar- országi Dorogházi Általános Is­kola tanulóival is. Iskoláink oktatási eredmé­nyeit a középiskolát végzett nö­vendékek száma is tükrözi. Az utóbbi években tanulóink 40-45 százaléka Jelentkezett középis­kolába, közülük 8-10 százalék főiskolára kerül. Nagy öröm­mel tölt el, hogy a helyi efsz- ben három volt növendékünk agrármérnökként dolgozik, töb­ben orvosi, mérnöki vagy peda­gógusi diplomát szereztek. Célunk hogy a XVI. pártkong­resszus évében munkánkat to­vább javítsuk, és teljesítsük a CSKP megalakulásának 60. év­fordulójára tett vállalásainkat is. KOÖS ISTVÁN, a Feledi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents