Új Szó, 1981. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-14 / 11. szám, szerda
Javuló takarmánygazdálkodás Beszélgetés a hús-, tej- és tojástermelés kulisszatitkairól A tél ma mór nem számít holt szezonnak a mezőgazdaságban. A határban ugyan csend és nyugalom uralkodik, viszont annál zajosabbak az állattartó telepek. A nagylétszámú szarvasmarha-, sertés-, baromfi- és juhállomány átteleltetése annyi gonddal jár, hogy szinte minden szövetkezeti tagnak, állami gazdasági dolgozónak kijut belőle. Legtöbb azonban a zootechnikusoknak és az állatgondozóknak. A takarmányozás télen azokból az alapokból történik, amelyeket az év folyamán teremtettek télire abraktakarmányból, tőmegtakarmányból. — Mennyi takarmánnyal rendelkeznek a mezőgazdasági üzemek az idei télen — kérdeztük Ľaniel Kaliský mérnököt, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának dolgozóját. — Az abraktakarmány-szük- séglet kilencvenhét, a tömegtakarmányszükséglet százkilenc százalékát képezik készleteink, ez azonban még nem ok az elégedettségre. Különösen nem a tömegtakarmányok esetében, amelyeknek egy része nem felel meg a minőségi követelményeknek. Az elmúlt őszön megtartott leltározások fényt derítettek arra, hogy mivel az őszi csúcsmunkák elhúzódtak, a velük egyidőben történő silókészítés is tovább tartott a kívántnál. Pedig úgy jó, ha a silógödör minél előbb megtelik. Mivel sok helyütt nem így történt, jelentős mennyiségű silótakarmány nem teljes értékű, sőt sok esetben egyszerűen nem alkalmas takarmányozásra. Főleg a keleti országrészekben sok a rossz minőségű szilázs. Intézkedések történtek, hogy az e téren jobban álló gazdaságok segítsék ki az arra rászorulókat. — A mezőgazdasági üzemek vezetőitől gyakran hallani, hogy elégedetlenek a takarmánykeverékek minőségével. Tudomásunk szerint a minisztérium többször vizsgálatokat rendelt el e kérdés tisztázására. Milyen megállapításokra jutottak? — Laboratóriumi vizsgálatok szerint a keverékek nyolcvanhat százaléka felel meg a minőségi követelményeknek. A tizennégy százalék hiányosságának pedig a legtöbbször az az oka, hogy a keverők rosszul tárolt, meg- dohosodott szemes terményt kapnak a gazdaságoktól. A szállítás pedig annyiban árt a takarmánykeverékeknek, hogy bizonyos komponensek, amelyeket a megőrölt szemesekhez kevernek, rázkódás közben a szállítóeszköz aljára ülepednek. így azután nem egyforma összetételű az állatok takarmányadagja. — Az átteleltetéssel járó takarmánygazdálkodás befolyásolja az egész évi termelési eredményeket; javítja vagy rontja azokat. Hogyan lehet a takarmánygazdálkodást javítani? — Életbevágóan fontos, hogy mindenütt egyre nagyobb figyelmet fordítsanak az állattenyésztés költségeinek kétharmadát kitevő takarmányok ésszerű fel- használására. Különösen az abraktakarmányokkal való takarékoskodásra. Jó érzés tudni, hogy ezen a téren már történt előrelépés. Tavaly az első háromnegyedévi kimutatásokból az tűnt ki, hogy ebben az időszakban az állami normánál kisebb mennyiségű abraktakarmányból állítottak elő egy kilogramm marha-, egy kilogramm sertéshúst, egy tojást és egy liter tejet. Csak a baromfihús előállításánál használtak fel némileg többet a megengedettnél. Hozzá kell tenni azonban, hogy e tekintetben is vannak különbségek az egyes gazdaságok között. Az egyik mezőgazdasági üzemben még az országos átlagnál is kevesebb abraktakarmányt használnak fel, másutt pedig alaposan túllépik a megengedett határt. A takarmányhasznosulás mértékét nagyban befolyásolja az emberek hozzáállása a kérdéshez és az állatok takarmányértékesítő képessége. Ezért a gondozókat anyagilag is érdekeltté kell tenni a takarékoskodásban, és javítani kell a tenyészmunkát, hogy olyan állatokat tarthassanak mindenütt, amelyek meghálálták a jő takarmányt; hízé- konyak, tejelékenyek, szaporák. — A takarékoskodás megoldja e az abraktakarmány-hiányt? — A takarékoskodás önmagában nem. Mert csakis ésszerű takarékoskodásról lehet szó. Ha nem akarjuk, hogy az állatok termelékenysége csökkenjen, akkor a takarmányadagokat nem csökkenthetjük a végtelenségig. A takarékoskodás ennek ellenére szükséges, főleg azért, hogy minél kevesebb takarmányt kelljen importálnunk. Viszont önellátók semmi esetre sem leszünk. Ugyanis a gabona- neműek hektárhozamainak a növelésében már nincsenek nagy tartalékaink. — Ilyen körülmények közepette miként valósítható meg az állattenyésztési termelés kilenc százalékos növelése a hetedik ötéves tervidőszakban? A mezőgazdasági üzemek eddig zömmel abraktakarmányt fogyasztó állatokat tenyésztettek. Most az állattenyésztés termelésszerkezete megváltozik. Mégpedig azzal, hogy „felfuttatják“ a szarvasmarha-tenyésztést. Ugyanis a szarvasmarha nem fogyaszt annyi abraktakarmányt, mint a sertés és a baromfi. 1 kilogramm marhahús előállításához 2,60 kilogramm abraktakarmányra van szükség, ugyanennyi sertéshús kitermeléséhez 4,40 kg-ra. Ha pedig a szarvasmarhákkal magas táp- értékű tömegtakarmányt etetnek, akkor az abraktakar- mány-szükséglet tovább csökkenthető. Takarmánytermesztésben pedig nagyok a tartalékok. Növelhető például a silókukorica hektárhozama. Ahhoz azonban, hogy a silókukoricából, répakarajból, kukoricaszárból készült siló egy nepvede ne menjen tönkre a felhasználásig, több szilárd burkolatú silógödröt kell építeni. A műtrágyaadag célszerű növelésével pedig számottevően növelhető a legelők és a rétek hozama. Szlovákiában nagy kiterjedésű rétek és legelők vannak. Főleg a hegyi és hegyaljai körzetekben. Csak az a hátrány ebben, hogy egy a vidék dimbes-dombos, és nehéz a rétek és legelők termése gépi betakarításának a megoldása. — Nálunk a sertéshúsfogyasztásnak nagyobbak a hagyományai, mint a marhahúsfogyasztásnak. A sertéshús termelésének a szintje pedig nem emelkedik. — Sertéshústermelésünk szintje nem alacsony, és csak részben takarmányozási okokból térünk át a több marhahús termelésére. Tesszük ezt azért is, mert egyre többen ismerik fel, hogy a marhahúsfogyasztás egészségesebb, ezért az elkövetkező években várhatóan megnő iránta a kereslet. Ha a mező- gazdasági üzemek a kijelölt úton haladnak, akkor ezt a keresletet ki tudják majd elégíteni. — A takarmánykészlet növelhető a növénytermesztési, állat- tenyésztési és élelmiszeripari hulladékok felhasználásával. Milyen mértékben használják ki a mezőgazdasági üzemek ezt a lehetőséget? — A szalmát jól felhasználják granulátok, brikettek és másféle tömörített takarmányok felhasználására. A kukoricaszárnak azonban csak egy kis hányadát, mert nincs megoldva betakarításának a gépesítése. Az élelmiszeripari hulladékok közül teljes mértékben felhasználják a sörgyári malátát, a cukorgyári répaszeletet, a melaszt, a tejgyári savót, a malomipari hulladéklisztet, a hulladékkenyeret, korpát. Viszont nincs még megoldva a húsipari hulladékok és az elhullott állatok tetemeinek értékesítése, mert ezeket nem elég csak kiszállítani a takarmánykeverőkbe és mező- gazdasági üzemekbe, hanem először fel kell dolgozni, erre pedig még nincs kellő kapacitás. Pedig éppen ebből készíthető csont- és húsliszt, amelyek nagyban növelik a takarmánykeverékek tápértékét. Jelenleg csak nagy nehézségek árán állítunk elő ilyen takarmánykiegészítőket, hat kafilériában évente mintegy 17—18 ezer tonnát. Körülbelül ugyanennyit hozunk be külföldről. Főleg lökés piacról, drága devizáért. Itthon pedig körülbelül 10—15 tonna nyersanyag nem kerül feldolgozásra. Ha ezt is feldolgozhatnánk, akkor mintegy háromezer tonnával kevesebbet kellene behoznunk. Ennek a pénzbeli értéke nem éppen megvetendő. Hogy a jövőben semmi nyersanyag ne menjen kárba, a meglevő kafilériákat korszerűsítjük, bővítjük, új technológiai eljárásokat vezetünk be a feldolgozásra. Ezáltal lényegesen javulnak majd az ott dolgozók munkakörülményei is. A munkakörülmények jelenleg még nem kielégítőek, ezért ezekre a munkahelyekre nehéz munkaerőt szerezni. A meglevő feldolgozók számát bővítjük azzal, hogy újakat építünk. Egyet Moravany- ban, amely mintegy 123 millió koronába kerül és egyet majd később az érsekújvári járásbeli Jatov község határában. — Érdemes e hulladékot hasznosítani, ha ilyen drágába kerül? — A vágóhídi hulladékot mindenképpen, mert az ezekből készülő hús-, csontliszt, ára a külföldi piacokon állandóan emelkedik. Minél többet állítunk elő itthon, annál kevésbé vagyunk kiszolgáltatva a külföldi piacnak. Bár gyorsabb ütemben épülnének ezek a létesítmények. Építésük mielőbbi befejezését hátráltatják a szűk beruházási lehetőségek. Viszont más a helyzet néhány növénytermesztési hulladék esetében. Ezek egyikének-másikának nagyon alacsony a tápértéke. Ha ezeket méregdrága technikával kezeljük, akkor az pocsékolás. A növénytermesztési mellékterméket azután értékesítsék, ha kiszámolták, hogy ez mennyibe kerül. Ha sokba, akkor szántsák le. Abból is tápanyag lesz, csak a földben. Nem divatból, hanem gazdasági kényszerből foglalkozunk a takarmányozás szerteágazó kérdéseivel. A takarmányozás csak akkor gazdaságos, ha hozzáértéssel, fegyelmezetten, következetesen, a részletekre is kiterjedő figyelemmel végzik mindenütt. A fentiekből kitűnik, hogy az illetékesek tisztán látják a hús-, tej-, tojástermelés alapjául szolgáló takarmányozás jelenlegi helyzetét és távlatait. KOVÁCS ELVIRA Kommentáljuk AMI PÉNZBEN NEM FEJEZHETŐ KI A dolgozók, a közügyek iránt érdeklődők többsége tisztában van azzal, hogy egy pártkongresszus mennyire befolyásolja további fejlődésünk irányát, eredményeink alakulását. Éppen ezért nem kezeli közömbösen a kongresszusi előkészületeket sem, és lehetőségeihez mérten igyekszik köszönteni az ország e jelentős eseményét. A lehetőségeihez mérten, ami a dolgozók, a szocialista munkabrigádok, a kollektívák, az üzemek, a vállalatok nyelvére lefordítva annyit jelent, hogy feladataik teljesítése során igyekeznek az eddiginél nagyobb kezdeményezést kifejteni, és olyan vállalásokat megfogalmazni, amelyek egyértelműen tükrözik a többre, a jobbra való törekvést. Napilapjaink, a rádió- és tv- adások híranyagai tanúskodnak arról, hogy milyen mozgósító erőként hat a közelgő pártkongresszus szelleme, hogy milyen óriási tartalékok feltárására és kiaknázására nyújt lehetőséget a társadalmi élet és a termelés minden területén. Az ipari vállalatok, állami gazdaságok és földmüvesszö- vetkezetek dolgozói ugyanúgy a magukévá tették a CSKP 18. ülésén megfogalmazott felhívást — amely a kongresz- sznsi előkészületekre vonatkozott —, mint a barnaszénmedence bányászai. Egyéni és kollektív kötelezettségvállalások és szocialista felajánlások ezreiben csapódik le akaratok, és az, hogy dolgozóink megértették a velük szembeni elvárásokat. Megértették, hogy a 7. ötéves tervidőszakban csak űgv léphetünk egy fokkal feljebb a fejlődés létráján, ha továbbra is az ésszerű anyag- és energiatakarékosság határozza meg munkánkat, s ha mindent megteszünk a munkaidő jobb kihasználásáért; és sorolhatnánk tovább azokat a követelményeket, amelyek figyelembevétele nélkül aligha teljesíthetnénk gazdasági feladatainkat. Még nem született és nehezen is születhetne meg olyan összegezés, amely egyértelműen kimutatná, hogy a kongresszus előtti időszakban dolgozóink — országos viszonylatban — az önként vállalt többletmunkával milyen hatalmas többletérték megteremtésére kötelezték magukat. Nem összegezhető ez a tétel — s nem csupán azért, mert értéke szinte óráról órára változik, hanem azért sem, mert e vállalásoknak van egy másik oldala. Ez pedig sem tonnában, sem koronában nem fejezhető ki. A vállalások erkölcsi oldaláról van szó, arról, hogy mindazok, akik nevüket adták egy-egy felajánláshoz és mindenkor önzetlenül kiveszik részüket a többletfeladatok teljesítéséből, ismételten kiálltak és kiállnak fejlett szocialista társadalmunk fejlesztése mellett. A különböző pártalapszervezeti és szakszervezeti, ifjúsági szervezeti és szocialistamunkabrigád- értekezleten — a felajánlások megfogalmazását megelő- zően — pedig a jelenlevők nyíltan szólnak problémáikról és arról, hogy véleményük szerint miként lehetne ezeken enyhíteni. E fórumokon formálódik az emberek közösségi szelleme, mélyül a közös iránti felelősségtudatuk, szilárdulnak a munkatársi kapcsolatok. Olyan értékek ezek, amelyek — mint már utaltunk rá — pénzben nem fejezhetők ki, de szinte felbecsülhetetlen szerepet játszanak nép gazdaságunk, társadalmunk további fejlesztésében. PAKOZDI GERTRÜD NAGYON KELLENE AZ ÚJ Az üzem dolgozóinak egy csoportja. Jobboldalt: Hrívnyák János üzemvezető ia szerző felvétele) Jó helyen, a Budapest-Krakkó közötti nemzetközi útvonal mellett üzemel a lévai (Levice) Temos ipolysági autószervize. Ez a kedvező fekvés jelentősen növeli az üzem forgalmát. A „közelség“ azonban inkább a gyors- javításra szorulóknak kedvező, hiszen az üzemnek bőven akad megrendelője, munkája. Igazolják ezt a szerviz udvarán sorakozó, felújításra váró gépkocsi- sorok is. Az üzem dolgozói —- a nem éppen kedvező munkakörülmények ellenére — közismerten jó munkát végeznek. Ezért is keresik fel nagyobb távolságról jő- néhányan, különösen akkor, ha komolyabb javításra szorul gépkocsijuk. A munkakörülmények belátható időn belül megjavulnak, hiszen már tető alatt van a három és fél millió koronás beruházással épülő korszerű tágas munkacsarnok. — Szeretnénk minél előbb üzembe helyezni az új részleget, mert a jelenlegi műhelyek bizony nem felelnek meg az egyre növekvő követelményeknek, igényeknek. — mondja Hriv- nyák János, az üzem irányítója. — Ez érthető is, hiszen ezek az épületek más célra készültek, csak kisebb módosításokkal tették alkalmassá a szerviz számára. Több probléma is akad: kevés a férőhely, alacsonyak a helyiségek, gondot okoz a nagyobb gépek elhelyezése is. A másik műhelysor viszont aránytalanul magas, télidőben gondot okoz a fűtése. Az új részleg, sajnos, elég lassan épül. — Az üzem dolgozói segítik az építkezést? — Természetesen. Különösen a kezdetben segítettek sokat, de ha kell most sem vonakodnak. — A kedvezőtlen körülmények közölt győzik e a munkát? — Az elmondott gondok ellenére igyekszünk megrendelőink igényeit idejében és jól kielégíteni. Rendkívüli eset, persze akad, előfordul, hogy elhúzódik egy-egy kocsi javítása. Ezt leginkább alkatrészhiány vagy egyéb rendkívüli tényező idézi elő. Egyébként nagyon rövid idő alatt el tudjuk végezni a felújításokat. Dolgozóink nagy része régi alkalmazottunk, érti mesterségét, szeret és tud is dolgozni. Meg azután az utóbbi barom év alatt mintegy 2 millió korona értékben kaptunk új gépeket, melyek megkönnyítik, segítik a munkát. így az elmúlt évben a 100 korona alatti javításokat három nap helyett egy nap alatt végeztük, a 100 koronán felüli javítások előirányzott 22 napos idejét 6 7 napra rövidítettük. — Van elég dolgozója az tízemnek? — Sajnos, nem teljes a létszám, most is szükség lenne 3-4 jó szakemberre. A létszám ingadozást főleg az idézi elő, hogy a fiatalok katonai szolgálatra vonulnak be, s nincs aki a helyiikre álljon. A szakemberhiány okozta gondjainkon jobb munkaszervezéssel Igyekszünk enyhíteni. — A szocialista munkaverseny hogyan befolyásolja az eredmények alakulását? — Mint mindenütt, ennek üzemünkben is nagy a jelentősége. Nem csupán a kitűzött feladataink teljesítésében, de az emberek egymáshoz való .viszonyának alakulásában is. A szocialista munkabrigád nem nagy létszámú, de igen kezdeményező és eredményes. Tagjai, Korcsok István. Maczkó László, Tatár Ferenc, Barborás László. Ondrusek Tibor, Tóth Flórián és a jelenleg katonai szolgálatát töltő Benő László, példaadó munkával járulnak hozzá feladataink teljesítéséhez. A nagy évfordulók, események tiszteletére jelentős kötelezettségvállalást is tettek, melynek szellemében aktív társadalmi munkát is kifejtenek. Eredményes munkájuk nyomán elnyerték a bronzfokozatot, most az ezüst megszerzésén fáradoznak. Persze, az üzemben a brigádtagokon kívül is vannak kiváló dolgozók, mint például Balog István autóvillanyszerelő és mások. De példásan végzi munkáját Latkóczy Béláné is, aki az üzem gazdasági ügyeit intézi. Sorolhatnánk még több nevet is, hiszen akik itt dolgoznak, azoknak szívügyük, hogy üzemük minél jobb hírnévre tegyen Q7prt BOJTOS JÁNOS 1981^ I. 14
